bezárás

A MKE Képgrafika Tanszékének Archív Grafikai Gyűjteménye 1906-1949

A Képgrafika Tanszék gyűjteménye közel egy évszázados múltra tekinthet vissza. Az évtizedek során felhalmozott gazdag grafikai anyag nem csupán a Képzőművészeti Főiskola Grafikai Osztályán folyó műhelymunkát eleveníti fel számunkra, hanem szinte teljes körűen reprezentálja a 20. század első felének fellendülő grafikai művészetét is.
A gyűjtemény sajnos nem maradt fenn teljesen hiánytalanul, hiszen már az I. világháború idején igen sok darabja elpusztult, elkallódott. Nem kedvezett az 1949 utáni időszak sem, Varga Nándor Lajos (1895-1978) távozásával az anyag gazdátlanná vált, gondozásával szinte senki sem törődött. Mivel már ritkán használták a rézkarcokat, fa -és linóleummetszeteket és litográfiákat illusztrációként a technikai oktatás során, a grafikákat rejtő mappák és dobozok a Grafikai Osztály, majd a Könyvtár rejtettebb zugaiba kerültek, régi, poros szekrények polcain, fiókjaiban várták az újra felfedezést. A lappangó gyűjtemény válogatott darabjait csupán néhány régi kiadványból (Grafikai Gyűjtemény 1-2, 1942, 1943) ismerhettük meg, melyek a Képzőművészeti Főiskolán rendezett összefoglaló jellegű kiállítások alkalmával készültek. Csaknem negyven esztendő múlva, nagyszabású átrendezések során kerültek elő a gyűjtemény kisebb-nagyobb egységei, poros, elhanyagolt állapotban. Megindult a Grafikai Osztály történetét dokumentáló gyűjtemény még fellelhető lapjainak összegyűjtése, a kollekciót az 1980-as évek végén König Róbert felügyelete alatt helyezték el a Képgrafika Tanszéken.
Ettől az időszaktól kezdődően újra ismertté váltak a gyűjtemény eddig lappangó darabjai. Egyelőre csak szűkebb körben, a tanszék tanárai és diákjai számára, újra elnyerve korábbi funkciójukat, példaként szolgálva a fiatal grafikusnövendékeknek. Néha egy-egy grafikával foglalkozó kutató, művészettörténész is tanulmányozhatta a lapokat, de a szélesebb, bár nem teljes körű ismertséget azok a kisebb monografikus kiállítások (Szőnyi István rézkarcai, 1994, Varga Nándor Lajos Rézkarcai, 1995) hozták meg, melyeket a gyűjtemény anyagából válogatva a budapesti Csepel Galériában rendeztek.

1906-1914

A gyűjtemény legkorábbi darabjai a századelőről származnak, jól dokumentálják a grafikai oktatás megindulását a Képzőművészeti Főiskolán. A grafikai szaktanfolyamot 1906-ban a külföldről hazatérő, elismert grafikusművész, Olgyai Viktor (1870-1929) szervezte meg, kiegészítő kurzusként az önként jelentkező növendékek számára. A lehetőség sokakat csábított a grafikai műhelybe, hiszen először nyílt lehetőség arra, hogy a képzés során eddig elhanyagolt sokszorosító grafikai technikák - a rézkarc, aqua - és mezzotinto, az alugráfia, kőrajz és cromolitográfia gyakorlati alkalmazását megismerjék.
A szaktanfolyam 1909-tol Olgyai Viktor vezetésével önálló osztályként működött az I. világháború kitöréséig. Ezidőben még nem rendszeres a növendékmunkák gyűjtése, a mester valószínűleg csak az értékesebb, technikailag jól sikerült, művészi lapokat őrizte meg, melyek mintául szolgálhattak a tanítványok számára. A grafikák közül több szerepelt a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban rendezett reprezentatív grafikai tárlatokon, Olgyai Viktor A grafikai technikák című, 1907-ben kiadott kötetébe már ezekből a lapokból válogatott illusztrációkat. Csupán 300 lap maradt fenn ebből a periódusból, ez a kisebb kollekció vált a későbbi gyűjtemény magjává.
Csaknem minden technikára találunk jellemző példákat, a mester által is igen kedvelt rézkarcot Angyal Géza, Krón Jenő, Zádor István, a foltmaratást Garzó Bertalan, Gyenes Lajos, Raáb Ervin, Rónay Kazimír, Tichy Kálmán, míg a hidegtűt Bajor Ágost, Olejnik Janka és Prihoda István munkái képviselik. A klasszikus mélynyomással készített lapok mellett nagy jelentőségűek Conrad Gyula, Edvi Illés Jenő, Kozma Lajos, Márton Ferenc, Tichy Gyula és Tipary Dezső egy- és több-színnyomású modern linóleummetszetei. Kisebb számban készültek az osztályon litográfiák, közülük is kiemelkednek Balázs Vera, Dienes János, Krón Jenő, Vida Árpád és Zichy István alkotásai.

1921-1929

Az I. világháború után a sokszorosított grafika reneszánszát élte. Az 1920-as években különösen a rézkarcművészet virágzott, a több példányban sokszorosítható, könnyebben értékesíthető művészi lapok gyakrabban jelentek meg a kiállításokon és műkereskedelmi galériákban. A rézkarcoknak számos kiadója és gyűjtője akadt, s a kortárs kritika is rendszeresen tájékoztatta a közönséget a grafika új nemzedéke, az "ifjú magyar rézkarcolók" törekvéseiről. E fellendülés kiindulópontjává a Képzőművészeti Főiskola 1929-ig Olgyai Viktor irányítása alatt álló Grafikai Osztálya vált, mely hosszú szünet után 1921-tol újjászervezve fogadta a grafikai technikák iránt érdeklődőket.
Továbbképzős hallgatóként dolgozott ekkor a műhelyben Aba-Novák Vilmos, Komjáti Wanyerka Gyula, Patkó Károly, Tarjáni Simkovics Jenő és Varga Nándor Lajos, az 1920-as évek megújuló rézkarcművészetének élcsapata. A későbbiekben itt találjuk F. Antal Elemért, Aszódi Weil Erzsébetet, Csóka Istvánt, Emanuel Bélát, Gallé Tibort, Halvax Gyulát, Kaveczky Zoltánt és Vadász Endrét. De gyakran megfordultak a rézkarcnyomó gépek mellett a festőnövendékek, többek között Barcsay Jenő, Bene Géza, Hincz Gyula, Jándi Dávid, Miháltz Pál és Nagy Imre is.
Az általuk készített rézkarcok - növendékmunkák és önálló igénnyel készített művészi nyomatok - alkotják a gyűjtemény talán legfontosabb, legértékesebb részét. A korábbi időszak termésével ellentétben, ebben az egységben kizárólag mélynyomással készült lapok találhatóak, többségük rézkarc és hidegtű, illetve néhány rézmetszet. Nem véletlenül, hiszen elsődleges forrásaik az Olgyai Viktor által közvetített klasszikus mesterek rézkarcai, metszetei, illetve az általuk legnagyobb rézkarcolóként tisztelt Rembrandt alkotásai voltak. A "rézkarcoló nemzedék" lapjainak főszereplőivé a plasztikusan, szoborszerűen modellált bibliai -mitológiai aktkompozíciók, szuggesztív önarcképek és arcképek, illetve heroikus tájábrázolások váltak.
A Grafikai Osztályon található növendékmunkák, az 1. világháború előtti anyag rendezése, rendszerezése, valódi gyűjteménnyé alakítása csak az 1920-as évek elején kezdődött meg. Varga Nándor Lajos még tanársegédként vállalta fel ezt a feladatot, s folytatta 1927-1929 között is, mikor helyettesítő tanárként működött. Nemcsak a korábbi anyag archiválását tekintette feladatának, hanem a pályatársaknak a műhelyben készült vagy ott nyomtatott lapjait is szisztematikusan begyűjtötte. Közel 700 alkotás reprezentálja a gyűjteményben ezt az évtizedet, mennyiségében is kiemelkednek Komjáti Wanyerka Gyula, Varga Nándor Lajos, Tarjáni Sinkovics Jenő és az osztályon kívül alkotó, de e nemzedék vezéralakjának számító Szőnyi István rézkarcsorozatai.

1931-1949

Két esztendős kényszerű szüneteltetés után, 1931-ben kezdődik a Grafikai Osztály és a hozzá szorosan kapcsolódó gyűjtemény újabb korszaka. A következő közel két évtizedben Olgyai
Viktor utódjaként Varga Nándor Lajos volt az osztály vezető tanára, a grafikai kollekció gondozója.
Az 1930-as években nagy súlyt fektetett a gyűjtemény hiányosságainak kitöltésére. Ajándékozás útján szerezte meg a pályatársak, barátok újabb lapjait, illetve hagyatékokból eredeti nyomatokat, például Tichy Kálmán által őrzött hagyatékból Tichy Gyula grafikai munkáinak többségét. Néhány esetben a korabeli nyomólemezről készített levonatokat, így kerültek a gyűjteménybe Derkovits Gyula rézkarcai is. Célul tűzte ki az osztályon kívül működő, már elismert Művészek - Kmetty János, Rudnay Gyula, Szobotka Imre és Molnár C. Pál, Nagy Imre, G. Szabó Kálmán - rézkarcainak és fametszeteinek megszerzését. Az évtized végére a korábban csak növendékmunkákat archiváló tanulmányi gyűjtemény jellege megváltozott, a rendszeres gyűjtés eredményeként egy olyan kollekció alakult ki, mely árnyaltan mutatta be a magyar grafika közelmúltjának legfontosabb törekvéseit.
Varga Nándor Lajos szakírói tevékenysége szinte párhuzamos a Grafikai Gyűjtemény kiépítésével. A műhelyben, kézi szedéssel készült, kis példányszámban nyomtatott, a grafikai technikákról írt köteteibe (A rézkarc. Bp. 1935., A rézmetszet. Bp. 1938., A fametszet. Bp. 1940., Vonalművészet. Gondolatok a rajz és a nyomtatott vonalvilág művészetéről. Bp. 1944.) kutatásainak legfrissebb eredményei is bekerültek. A klasszikus mesterek munkái mellett a gyűjtemény több darabját, illetve közvetlen tanítványainak igen sok munkáját publikálta, a kötetek próbanyoma1ai szintén a gyűjtemény anyagát gazdagították. A kollekció számbavétele, rendszerezése alapozta meg azokat a máig nélkülözhetetlen, Varga Nándor Lajos által összeállított adattárakat Adattár a magyar művészi grafikához. Rézkarcolók 1900-1936. Bp. 1937., Adattár a magyar metszőművészethez II. Fametszők és rézkarcolók munkasora 1891-1944. Bp. 1945.), melyek a tudományos feldolgozás pótolhatatlan hátterét adják a mai napig.
A gyűjtemény fontos egységét alkotják a Grafikai Osztály kiadványai. Az Évkönyvek Varga Nándor Lajos szerkesztésében jelentek meg 1932-1948 között. A mester könyveihez hasonlóan kézműves jelleggel készültek, a növendékek - többek között Élesdy István, Gulyás Ferenc, Iván Szilárd. Karay Gyula, Koffán Károly, László Gyula, Ősz Dénes, Patay Mihály, Pomogáts Béla, Sinkó Károly és Varga Mátyás - eredeti nyomataival, rézkarcokkal, fa - és linóleum-metszetekkel, bemutatva az osztályon folyó munkát, az oktatás módszerét, s nem utolsó sorban publikálási lehetőséget nyújtva a tanítványok számára, hiszen e kiadványok eljutottak a külföldi társintézményekbe és jelentősebb grafikai gyűjteményekbe is.

Az 1990-es évektől egyre inkább sürgető feladattá vált a Képzőművészeti Egyetem (korábban Főiskola) történetének, oktatási rendszerének alaposabb feldolgozása. Ehhez kapcsolódik 1997-től az a kutatási program, melynek célja "A Magyar Képzőművészeti Egyetem művészeti és könyvtári külön gyűjteményeinek feltárása, rendszerezése, tudományos igényű feldolgozása és bemutatása".
A technikatörténeti és művészettörténeti szempontból egyaránt jelentős, csaknem 1600 önálló lapot és számos kiadványt tartalmazó Grafikai Gyűjtemény teljes - a Grafikai Osztály történetének egyes korszakait tükröző - átrendezése, ideiglenes elhelyezése után megkezdődött az anyag egészének és az egyes műveknek a pontos felmérése, nyilvántartásba vétele. Az alapadatok rögzítésén túl a kutatás kiterjed az alkotókra, illetve a gyűjtemény lapjaira vonatkozó alapvető irodalom összegyűjtésére is. Célul tűztük ki a kollekció széles körben való megismertetését, a hozzáférés biztosítását a szakkutatók és érdeklődők számára egyaránt. A gyűjtemény számos értékes, muzeális értékű lapot és ritkán fellelhető, különleges növendékmunkát tartalmaz, ennek ellenére nem szabad elfeledkezni eredeti funkciójáról, s érdemes a különböző technikákkal készült grafikai lapokat szemléltető anyagként továbbra is bevonni az oktatásba. Ennek érdekében a klasszikus múzeumi rendszerű feldolgozáson túl sor kerül a technikák szerinti mutatózásra, számítógépes nyilvántartásra is.
A tudományos feldolgozással párhuzamosan valósul meg a gyűjtemény lapjainak szakszerű restaurálása, tisztítása, portalanítása, majd a műtárgyvédelmi szempontokat figyelembe véve az egységesen paszpartuzott művek savmentes mappákban és dobozokban, grafikatároló szekrényekben való elhelyezése. A kollekció egészének elhelyezése a közeljövőben oldódik meg, önállóságát megtartva abban a nagyobb egységben, mely a képzőművészeti és könyvtári archív gyűjteményeket fogja össze. A program végén a Magyar Képzőművészeti Egyetem fennállásának 130. évfordulójára tervezett kiállítás sorozat részeként, mint az intézmény egyik legrégebbi segédgyűjteménye kerülhet újra a nyilvánosság elé a Képgrafika Tanszék Grafikai Gyűjteménye.

Budapest. 2000. november 6.

Zsákovics Ferenc