bezárás

A Mintarajztanodától a Képzőművészeti Egyetemig

VI. A Magyar Képzőművészeti Főiskola

A Mintarajztanodától a Képzőművészeti Egyetemig1908-ban a mesteriskolákat és a női festőiskolát adminisztratíve a mintarajziskolához csatolták, s ez évtől a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola nevet viselte az intézmény. Lényegét tekintve azonban a tanár- és a művészképzés különálló maradt. Az első világháború alatt a hallgatók nagy része a frontra került, az épületben hadikórházat rendeztek be. A menzát hadbavonultak ellátatlan gyermekeinek az étkeztetésére használták. A tanítás fűtetlen bérelt helyiségekben, a legnagyobb anyagi nehézségek között , három hónapos kurzusokban folyt. Egyes tanszékeken szünetelt a munka.

Az 1919/1920-as tanév megindulásakor teljes zűrzavar uralkodott a Főiskolán. A hadikórház helyébe karhatalmi alakulatok telepedtek be az épületbe. 1920-ban a kormányzat Lyka Károly művészeti írót bízta meg a Főiskola újbóli megszervezésével. Lyka Réti Istvánt hívta segíségül munkájához, aki már több ve az intézményben tanított. Kettőjük reformtervei a minisztérium jóváhagyása után léptek életbe.

A reform mindenekelőtt megszüntette a képzőművészeket nevelő intézmények széttagoltságát. Az 1908-ban kizárólag adminisztratíve összevont mesteriskolákat, a női festőiskolát és a mintarajziskolát szerkezetileg is egyesítette. Közös szemléleti alapra helyezték a tanár és a művészképzést. A kötelező felvételi vizsga után két évig a gyakorlati és elméleti tárgyakat azonos módon sajátították el a tanár- és a művészjelöltek. A tanárjelöltek csak legalább jó eredménnyel teljesített második v végi vizsga után folytathatták tovább tanulmányaikat, végül két alapvizsga és szakvizsga után kaphattak tanári oklevelet. Kötelezővé tették a nyári, vidéki művésztelepi gyakorlatot. A művészettörténet kivételével csökkentették az elméleti órák számát, a műtermi gyakorlat, a figurális stúdium javára. Az építészet, az iparművészet, a szemléleti látszattan és a geometria óraszámai csökkentek, az ékítményes rajz, a mozdulatkompozíció, az állatbonctan és a műhelyrajz megszunt.

A Főiskola vezetését is átszervezték. Az igazgató helyett ettől kezdve az irányítást a kétévenként megújuló, választott rektori tanács végezte, melynek választott elnöke a "rektor magnificus" lett. Ő gondoskodott a rektori tanács határozatainak a végrehajtásáról, az intézmény képviseletéről. Lyka Károly rektorsága alatt lett a tanári kar tagja Glatz Oszkár, Rudnay Gyula és Csók István és Vaszary János . 1930-ban a középiskolai tanárok tanulmányi idejét négyről öt évre emelték fel, más egyetemek középiskolai tanárképzésével megegyezően. A rektori tanács a rendes tanulmányi időhöz még két esztendőt engedélyezhetett a kiváló növendékeknek. A főiskola tanárai a hozzájuk jelentkező úgynevezett továbbképzős növendékeket szabadon elfogadhatták.

A második világháború válságos helyzetet teremtett a Főiskolán. Az 1944/1945-ös tanév emiatt nem indult meg. A háború után újrainduló intézményben többek között Pátzai Pál, Bernáth Aurél, Barcsay Jenő, Berény Róbert, Kmety János, Domanovszky Endre, Fónyi Géza, Ferenczy Béni, Varga Nándor Lajos, Hincz Gyula, Koffán Károly tanított. A Főiskola új szabályzata lényegében a Lyka-Réti-féle reformot fejlesztette tovább. Rögzítette az egyetemi szintű autonómiát, teljessé tette a tanszabadságot. Húsz óra figurális studium, és legalább tíz elméleti óra hallgatása volt kötelező. Fakultatív tárgyak felvételét is lehetővé tették. Megszűnt az iparművészet, mint tantárgy, ugyanakkor a hallgatók tanulhattak freskófestést, mozaik-, üvegablak-, gobelin-tervezést és kivitelezést. Meginult a restaurátorképzés. Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat megszűntével az oktatásra , kiállításokra addig is gyakran használt régi Műcsarnok épületet a főiskolához csatolták. A Főiskola eredeti, Izabella utca-Andrássy út sarkán lévő házával összekapcsolva ma is ez a Főiskola központja Az 1949-es fordulat évét követően a tanügyi reform a Főiskolát a minisztérium hatáskörébe utalta. Bortnyik Sándor lett a főigazgató. A tanítás pontosan előírt tanterv és program szerint folyt. A kétéves alapképzés után került sor a hároméves főtanszaki stúdiumokra. Az ötödik évben a hallgatók diplomamunkát készítettek, melyet nyilvános diploma-bírálaton védtek meg. Sikeres védés után művészdiplomát kaptak. Átmenetileg megszűnt a tanárképzés. Az új középiskolai tanterv ugyanis törölte a rajzot a tantárgyak sorából, az általános iskolai tanárokat pedig az újonnan alakuló tanárképző főiskolákon képezték. Később ismét egymást követték a módosító- javító intézkedések. Az Iparművészeti Főiskoláról tanáraival és hallgatóival együtt áthelyezték a Képzőművészeti Főiskolára az alkalmazott grafika szakot.

Az intézet nagy értékű könyvtárát szinte hozzáférhetetlenné tették, fejlesztését leszűkítették.

1956 után ismét újra kellett szervezni az oktatást.

1964-ben újabb reform lépett életbe. Az alapképzést nyújtó négy év alatt rajz, ábrázoló geometria és művészettörténet középiskolai oktatására jogosító oklevelet szerezhettek a hallgatók. Művészdiplomát a Főiskola nem adott ki, viszont a magasabb szintű művészképzés érdekében a tehetségesnek ítélt növendékek számára a tanulmányi idő évente újra, de maximálisan három évvel meghosszabbítható lett. 1971-ben a főiskola egyetemi rangot kapott. A nyári művésztelepi gyakorlatot a hallgatók 1972 óta az intézmény tihanyi művésztelepén tölthetik. 1978-79-től először posztgraduális képzés keretében, majd önálló szakként megindult a díszlet és jelmeztervezők oktatása. Ma Látványtervező Tanszéken nappali tagozaton képezik a növendékeket.

A hatvanas években megerősödött a restaurátorképzés. A Restaurátor Tanszék, majd Intézet festő-, kőszobrász-, faszobrász- restaurátorokat képez. A tárgyrestaurátorok képzése levelező tagozaton folyik.

A hatvanas, hetvenes években teljesedett ki a Barcsay Jenő nevéhez fűződő művészeti anatómia tanítási módszer, amely azóta is számos külföldi hallgatót vonz az intézménybe. A főiskola tanárképzési tradícióinak és a 20. századi művészeti akadémia feladatainak vállalásával a legújabb tanulmányi reform 1988 és 1993 között teljesedett ki. A hallgatók egyetemi szintű ötéves képzés keretében tanárképzésben és művészképzésben egyaránt részesülhetnek, szerezhetnek diplomát. A délelőtti műtermi tanulmányokat délután elméleti és nyelvi képzés követi. A vizuális nevelő tanárképzésben minden hallgató résztvehet, ha teljesíti a harmadik évben a tanszak által kiírt alkalmassági vizsga követelményeit.

A főváros otthont adott a képzőművészet intézményeinek a múlt század végén, és ezzel lehetővé tette, hogy szinte a magyar képzőművészet egésze a Terézvárosból induljon el a magyar és nemzetközi hírnév felé. A Magyar Képzőművészet Főiskola épületegyüttese, az Epreskert "elvarázsolt" időtlensége mellett a művésztanárok és a mappáikat cipelő hallgatók állandó jelenléte hozzánott az Andrássy út megszokott képéhez.

Tovább >>