bezárás

Művészettörténeti Tanszék

Általános ismertető

A művészettörténet a művésznövendékek elméleti képzésének legfontosabb stúdiumát, a művészetben való tájékozódás és ismeretszerzés bázisát alkotja. Az egyetem hallgatói teljes tanulmányi idejük alatt, azaz tíz szemeszteren keresztül tanulnak művészettörténetet. Az oktatási program átfogó jellegű; célja, hogy a diákok a művészet kezdetétől napjainkig szisztematikus áttekintést kapjanak az egyes korszakok legfontosabb művészeti folyamatairól, alkotóiról és stílustörekvéseiről.

A tananyag időrendi felépítését elsősorban a művészet történetisége, az egymásra épülő, illetve egymást opponáló szemléletváltások és stílustendenciák szövevényes rendszere indokolja, melynek megismerésében ez a koncepció rendező elvként működik. Minthogy az egyetemen tanárképzés is folyik, a kronologikusan oktatott művészettörténet a pedagógiai pályára való felkészítésben is ésszerű követelményként jelentkezik.

Fő témakörök: a képzés tartalmi arányai

Az első két évet szigorlat zárja, mely az őskortól a barokk művészetig oktatott anyagot kéri számon. A legnagyobb időintervallumot átfogó ismereteket az első évben heti négy órában hallgatják a diákok: a paleolit és a neolit korok, Mezopotámia, Egyiptom, az égei kulturák, az archaikus és a klasszikus görög művészet, a hellénisztikus, az etruszk és a római művészet; majd az ókeresztény, a bizánci, a koraközépkori művészet, a romanika és a gótika.

Ezt követik a második évben az egyetemes és a magyarországi reneszánszról és a barokk művészetről tartott előadások. A művészettörténeti korokban való elmélyülést szolgálják az előadásokkal párhuzamosan meghirdetett speciális kollégiumok és szemináriumok. Ez utóbbiak a diákokat egyéni munkavégzésre, önálló dolgozatok írására serkentik.

A harmadik évfolyamon hallgatott előadások a 18. század második harmadától a 19. század végéig (klasszicizmus, romantika, realizmus impresszionizmus, szimbolizmus, posztimpresszionizmus) elemzik a kimetszett időszak művészetét. Az előadások egyfelől az egyes művészeti törésvonalak filozófiai, esztétikai, stiláris összefüggéseit vizsgálják, másfelől a koncepciót alátámasztó legkiemelkedőbb művészek munkásságáról kiemelten 2-3 óta keretében monografikus igényű elemzést adnak (Goya, Manet, Cézanne). Az első félévben az egyetemes művészetben a francia művészet fő vonulata mellett fontos szerep jut a spanyol (Goya), az olasz (Canova), az angol (Füssli, Blake, Turner, preraffaeliták), valamint a német (nazarénusok, heroikus tájképfestők, Runge, Caspar David Friedrich) művészek munkásságának bemutatásának, a második félévben viszont csaknem kizárólag a francia festészet irányzatai és mesterei kerülnek előtérbe, úgyis, mint a 20. századi modernizmus előkészítői. Az anyag szakmai felfrissítését és a legújabb kutatási eredmények beépítését szolgálják azok a retrospektív kiállítások és a velük egyidejűleg megjelentetett katalógusok, melyeket Európa, az Amerikai Egyesült Államok és Kanada legnagyobb metropoliszaiban időről-időre megrendeznek (Blake, Turner, Corot, Daumier, Courbet , Gauguin, Redon, Cézanne). (Mindkét szemeszter folyamán helyet kapnak az előadásokban az egyes tendenciák magyarországi változatai, illetve legfontosabb képviselői).

Funkcionális és koncepcionális meggondolásokból adódik, hogy négy szemeszter foglalkozik a 20. század művészetével. A negyedik évfolyam tananyaga a klasszikus avantgárd, melyben kiemelt szerepe van a monografikus feldolgozásnak, a korszak művészetét meghatározó életművek elmélyült elemzésének. Az ötödik évben az előadások különösen az egyes periódusokat jelző kategóriák (neo-avantgárd, posztmodern), irányzatok (absztrakt expresszionizmus, color field, pop art, nouveu realism, fluxus, hard edge, minimal, land, process, concept art), művészeti jelenségek (graffiti, nőművészet, posztkonceptualizmus) és a mögöttük meghúzódó szellemi problémák magyarázatára, jelentésük tisztázására helyezik a súlyt. Ugyancsak sor kerül az egyes fogalmak (gender), műfajok (happening, testművészet, akció, performance, installáció, computer-print, video-installáció) pontos körülhatárolására és keletkezésük motivációira. Mind a klasszikus avantgárd, mind a poszt-modern művészet tárgyalásában az oktatás arra törekszik, hogy a legújabb szellemi mozgalmak által befolyásolt művészettörténeti iskolák (ún. new art history, posztstrukturalizmus, feminizmus) által felvetett, olykor polémikus nézőpontból vizsgálja a művészet történetét.

Az utolsó hat szemeszter elvégzése után, azaz az ötödév végén záróvizsgán adnak számot a diákok a szigorlat óta megszerzett művészettörténeti ismereteikről. (A tíz szemeszter alatt minden egyes félév végén kollokválnak).

Speciális kollégiumok és szemináriumok

Fábián Zoltán: Ókori művészet. A feltárástól a publikációig
Fábián Zoltán: Az ókori Egyiptom művészete
Fábián Zoltán: Ókori görög-római művészet
Fehér Ildikó: Műelemzés 1.,2. - reneszánsz és barokk
Fehér Ildikó: Itáliai freskófestészet
Fehér Ildikó: Magyarországi művészet - reneszánsz és barokk
Fehér Ildikó: A színházi látvány esztétikája
Fórián Szabó Noémi: Románkori művészet 1., 2.
Fórián Szabó Noémi: Kortárs szövegolvasás
Révész Emese: 20. századi magyar művészeti szeminárium I-II.
Révész Emese: Plakáttörténeti szeminárium
Ruzsa György: Az ikon művészete és teológiája
Ruzsa György: Az avantgarde és az ikon

A tanszék fő kutatási területei

Fábián Zoltán

  • A ramesszida-kor magán-sírművészete és annak vallástörténeti vonatkozásai, különös tekintettel az ún. "Khokha csoportra"
  • Nefermenu thébai kormányzó (19. dinasztia) sírjának és halotti templomának (TT 184) feltárása és publikálása

Fehér Ildikó

  • Az MKE restaurátor tanszékén restaurált 15-17. századi festmények ikonográfiai meghatározása
  • Johann Wollenhoffer bécsi tanultságú, eddig ismeretlen 18. századi festő munkásságának felkutatása
  • Perugia-i freskófestészet a 15. sz. első évtizedeiben, mint a PhD. disszertáció témájának folytatása

Révész Emese

  • 19-20. századi magyar festészet (Historizmus, századforduló); különös tekintettel Csók István festészetére
  • A Képzőművésztei Egyetem és előadintézményeinek története
  • Populáris grafika története, sajtóillusztráció, könyvillusztráció

Ruzsa György

  • A bizánci művészet története c. jegyzet megírása
  • Ikonfestészet és avantgarde. Spirituális elemek az orosz avantgarde festészetben

Sturcz János

  • A kortárs magyar és nemzetközi művészet, különös tekintettel a fiatal generáció tevékenységére, valamint a kortárs szakrális művészet, illetve a testművészet kérdéseire

A tanszék oktatói:

egyetemi docens
egyetemi docens
egyetemi tanársegéd
egyetemi docens
egyetemi tanár,tanszékvezető