A művészet történelmében külön fejezetet érdemelne az ízlés váltakozása a külső formákban és anyagban. A művészet életében nem merül föl semmi jelenség ok nélkül, itt sincs szerepe semmi esetlegességnek, minden a körülményektől, előzményektől, benyomásoktól, indító ingerektől függ. Egyszerűbben kifejezve: a művészetben is megvan a külső formának s az anyagnak is a maga filozófiája. A művészetnek nem a lényegét értjük, hanem kizárólag a melléktermékeit, hogy úgy mondjuk. Nem azt, hogy például a tájképnél az egyik korszakban a sima porcellános, a másik korszakban a pasztózus kezelést szeretik művészek és közönség egyaránt, hanem azt, hogy egvszer predellával látják el a képkereteket, másszor nem. Egv időben nagyon szeretik a gouachet és temperát, más korszakban alig ismerik. Egyszer széltében divatos a rézkarcz s a grafika minden neme, máskor a művészetnek ez az ága csak teng. Egyszer fayence-szá égetik a domborműveket és szobrokat, mint a della Robbiák, más korszakban nincs szobrász, kinek ez csak eszébe is jutna. Egyszer általános a miniatűrarckép divatja, másszor ez a műág teljesen stagnál. A renaissance-ban nagyon szokásos volt a szent családok és madonna-képek alakjainak derékban való elvágása, míg most az effajta képeknél okvetlenül egész alakokat visznek a vászonra. Egyszer a nagy plasztikát szeretik, máskor a Donatello-féle lapos domborműveket, máskor pedig az érmeket és plaketteket, szóval a kis plasztikát.

Ki tudja, ez a váltakozás, mely a művészet puszta külsőségeire vonatkozó ízlésben megnyilatkozik, nincs-e titokzatos szálakkal összefűzve az emberi szellem váltakozásaival, a karakter, a temperamentum alakulásaival? Szertelen, ideges korszakban nagy márványtömbökön csengett a szobrász vésője, vagy rengeteg-képeken suhant végig az ecsetje; ám a középkor szelíd lelkű szerzetesei s a cinquecento nagy fölbuzdulását közvetlenül megelőző évtizedek firenzei mesterei (Attavante) apró képekben, miniatűrökben, könyvdíszekben adták ki művészi gerjedelmüket. Bizonyára szorosan összefügg a korszak háborgásával és az emberi lélek békéjével, a hit naivságával, hogv Michel Angelo titáni és Fra Angelico szelíd művészete közt még a külső méretek tekintetében is óriási külömbség van. A plakettek készítése szinte megkívánja a nyugalmas ülést, szorgalmat, nagy pontosságot, bizonyos nyugodt temperamentumot, s mivel ez a műfaj tényleg terjedni kezd, nem annak a bizonyítéka-e, hogy a korszellem nyugodtabb kezd lenni, s az aggressziv irányok, a hevesebb temperamentum, a rideg realizmus egy kis reakciónak, csömörnek, idealizmusnak ad helyet.

A Nemzeti Múzeum alapítói
Telcs Ede plakettje

Az éremkészítés ősi művészet, mely attól a kortól kezdve, mikor az érem és pénz egyet jelenteti, hol fölvirágzott, hol tengődött Később, mint minden a természetben, úgy ez is megoszlott s a fogalomba nuance-ok ékelődtek bele. A középkor óta, mikor az éremvésés külön célú művészetté fejlődött, egész a mai napig, az érmek előállítási módja végtelenül keveset változott. Azokat az érmeket értjük t. i., melyeket szobrászok vagy kitűnő ötvösök mintáztak, s nem azokat, melyek mint tucatmunkák pénzverdéből kerültek ki. Eleinte csak öntötték ; később verték vagy öntötték. Mivel a viaszba mintázott vagy fába vésett eredeti mintának az öntése ritkán sikerült kifogástalanul, mivel kisebb-nagyobb dudorok, mélyedések származtak az öntésnél kiszivárgó levegőtől, minden egyes darabot pótlólag reszelni, csiszolni, javítani, szóval cizellálni kellett, s ezért az effajta érmek mind eredetieknek tekinthetők, mert szinte valamennyi magán viseli a művész kezenyomát. Vittore Pisano után, ki a modern éremművészet apjának tekinthető, számos jeles szobrász és ötvös helyezte ambícióját abba, hogy kitűnő érmeket mintázzon. Mivel egy-egy szép érmet (mely kiváló eseményt, híres emberek képmását stb. örökitett meg) sokan óhajtottak bírni, mivel megnagyobbodott a kereslet, ez rávezette Vittore Camelot arra az újításra, hogy a mintát acélba vésse, s ez acél-negativval préselték és verték az érmeket. A másik technika, az öntés azonban sohasem szünetelt teljesen, mert ezzel az eljárással nem oly rideg vonalú, művészi darabokat kaptak. A renaissance-ban nagy divatja volt az érmeknek, melyek alatt nemcsak a kerekalakúakat kell érteni. Viselték nyakláncon, baretten s járuléka volt az öltözködés divatjának. A nagyközönség akkor is olyan volt, mint a mostani. Ruhadísznek nézte, a mi elsőrangú plasztikai mű volt, mint a hogy puszta szobadíszül veszik az eozin-vázát vagy az iparművészet egyéb remekét.

Most ismét virágozni kezd az érem- s ennek édes testvére: a plakett-művészet. Talán soha oly nagyterjedelmű s oly változatos nem volt a művészet mezeje, mint most; és talán soha nem volt oly generális, mint most, mikor a művészet szálai átnyúlnak a műiparba, s ez utóbbi téren előállított remekek megérdemlik, hogy a nagy művészet szűkebb határai közé fogadtassanak be. Festünk vászonra, fára, alkotunk bronz-, márvány-, ezüst- és terrakottaszobrokat, tisztán vagy polichrommal. Új stílusok keletkeznek, új ízlés tör magának utat; régi műgyakorlatokat elevenítünk föl, s mindenre akad emberünk: mozaikra, üvegfestészetre, rézmetszésre, színes grafikára, plakettekre. S ha másban nem, abban kezdünk hasonlítani a renaissance-hoz, hogy művészeink nem egyoldalúak. Már van, a ki nemcsak fest, de mintáz, kőre rajzol, s iparművészek, majolikagyárosok, szőnyegszövők, könyvkötők számára rajzol művészi terveket.

Mihály gazda
Beck Ö. Fülöp plakettje

Ez a forrongás, ízléseknek és fölfogásoknak, elveknek és irányoknak ez a viaskodása, a művészet szerepének ez a szélesedése azt mutatja (vagy ha tetszik: azt eredményezi), hogy az ízlés fejlődik, nemcsak a nagyközönségnél, de a művészeknél is. A fejlett ízlés kizárja a szertelent, előmozdítja a megértést s érvényre juttatja a művészi tapintatot, melyet Lenbach nem győz eléggé ajánlani művészeinknek, például hozván föl Broowert és a többi nagy hollandit. S ez a tapintat viszont arra vezeti az embert, hogy egy művészi alkotásnak becse nem a tárgy méreteitől függ. Nem új dolog - fogják mondani a művészet kisebb-nagyobb jelentőségű papjai. És mégis, a korábbi évek nemzetközi műtárlatain, Münchenben és egvebütt a művelt s raffinált ízlésű emberek mosolyogva haladtak át a magyar osztályon, alig méltatva tekintetre rengeteg vásznainkat.

A kit igazán elbűvöl egy renaissance-korbeli kis niello, vagy (mondjunk még kisebbet) egy camea szépsége, a ki bele tud mélyedni egy műremek kompozíciójába, fölfogásába, művészi kivitelébe, az előtt eltűnnek az illető műtárgy határai, nem látja, hogy nagy-e vagy kisméretű, hanem pusztán a nagy művészetet látja benne. Rembrandtnak a müncheni képtárban levő Keresztlevétele legalább oly grandiózus, mint a Rubensé az antverpeni székesegyházban, s nem egy embert ismerünk, a ki nem tudja megmondani, hogy voltaképen mekkora is a Rembrandt képe. Van, a ki úgy emlékszik rá, hogy meglehetős nagy, annyira nem vette észre elragadtatásában a kép méreteit.

Az igazi műértés, az igazi ízlés okvetlenül magával hozza a méretek összezsugorodását, a nagy ponyvák eltűnését (melyek úgy sem felelnek meg a "kép" fogalmának), a roppant gipsztömbök összeesését, s annak a tapintatlanságnak a megszűnését, mely apró anekdotákat, közmondásokat, kisded zsánereket életnagyságú figurákkal illusztrál vásznon és kőben (mint ez még mindig dívik), mely bölcsődalt katonabandával akar előadatni.

Emlékérem. Beck Ö. Fülop műve

És - hogy tárgyunknál maradjunk ez a műértés és fejlődött ízlés hozza magával, hogy a legkisebb plasztika oly örvendetesen fölvirágzik, és sok oly témából, a melyet ezelőtt nagy domborművé mintáztak volna, most plakett lesz. Ez a fejlődött ízlés hozza magával, hogy ezután az ércpénzt is elsőrangú művészek mintázzák, a pénzverés merev fölfogásának, rideg sablonjának, pöttyös karimáinak az elkerülésével. Mi, a Kelet és Nyugat határán élő náció még ugyan nem emelkedtünk erre a magaslatra s ötkoronásainknak brutalitás dolgában nincsen párja a földgömbön. Mi más a francia pénz, a sou, melynek lágyságát, finom kompozícióját és geniális mintázását egy Chaplain művészete adta meg. Nem is pénz ez, hanem mindegyik darab Chaplainnek mindmegannyi remeke, egy kis plasztikai mestermű, kerek lapon. Milliószámra forog közkézen, milliók megnézik s milliókban kelti föl a művészi szépnek az érzetét. Franciaországban ily kis fogásokkal viszik bele a műizlést a nemzet nagy tömegébe. Méltó ez a jelentéktelen sou arra, hogy mindenki besorozza az érem-gyűjteményébe.

A plakett pedig nemcsak kecses műfaj, de szinte kínálkozó alkalom arra, hogy a közízlést terjeszsze; mert végre is a pénz, ha még oly remek is, egyugyanazon mintázatban évekig forog közkézen. Talán nemsokára megérjük, hogy ünnepélyes alkalmakkor, jubiláris évfordulókor, kitüntetések alkalmával, egy-egy nagy társadalmi korifeusnak az ünneplésekor a sablonos díszoklevelek és albumok, föliratok és üdvözlő rigmusok helyét művész keze által mintázott plakett foglalja el, melynek kompozíciója, alakja, de sőt betűi is annyi invenciónak nyitnak tág teret. Külföldön máris nagy divatban van, annyira, hogy magánemberek is plakettben rendelik meg az arcképüket, de sőt a plakett már öncél, s Duprének, Roty-nak plakettben kivitt allegóriái, zsánerképei keresett műremekek.

Reméljük, hogy így lesz ez nálunk is. Nemcsak a művészi érzék fogja rávinni szobrászainkat, de a körülmények is. Hiszen oly kevés kell hozzá, persze a talentumon és gyakorlati készültségen kívül. Akinek nincs pénze márványra vagy nagyobb szobormű bronzba öntésére, könnyen hozzámenekülhet a plaketthez.

Emlékérem. Beck Ö. Fülöp műve

Ez a kis plasztika valamikor Olaszországban élte fénykorát, de most Franciaország vezet e téren. A plakett annyira a francia espritnek való, hogy fölfogást, ízlést, technikai ügyességet illetőleg nincs a francia plakettnek párja. Nagy leleményességgel alkalmazzák még a lap méretét és formáját is a tárgyhoz, s ritka ízléssel találják el, hogy hosszúkás, ovális, kerek, vagy négyzetalakú legyen-e a lap. Nagy gondot fordítanak a lapokra vésendő föliratokra, axiómákra s gondosan megrajzolják a betüket is, hogy úgy elhelyezésüket, mint karakterüket harmóniába, dekoratív összhangzásba hozzák az egész kompozícióval. Rotynak, Verniernek, Chaplainnek, Merleynek, Vernonnak, Charpentiernek, Duprének, Dupuisnek érmei és plakettjei nagyszerű alkotások, akár arcképet és zsánereket, vagy allegóriákat és cég-plaketteket mintázzanak. S a mellett sokszorosítva szinte botrányosan olcsók, Öt frankért gyönyörű bronzplakettet, 12 -20 frankért pedig éppen ezüstbe öntött példányt kaphat az ember. Ezt persze csak azért képesek ily olcsón előállítani, mert a közönség ott lelkes és buzgó vásárlója az efféle műveknek.

Más országokban, a hol a közönség lassabban mozog, maga a kormány veszi kezébe az ügyet. Poroszországban a kultuszminiszter nem is olyan régen pályázatot hirdetett a német szobrászok közt, felhiván őket egy oly emlékérem vagy plakett mintázására, a melyet bérma-emlék gyanánt lehet aztán osztogatni a gyermekek közt. A pályázat sikerrel járt s azóta az iskolásgyermekek művészietlen képecskek és ízléstelen könyvek helyett igazi művészi munkát kapnak. Helyes és célszerű politika, javára válik úgy a közönségnek, mint a művészeknek'.

Mi természetesen még nem tartunk itt, sőt a kezdet kezdetéhez is alig jutottunk még el.

Plakett
Beck Ö. Fülöp műve

Nem mintha hijján volnánk az ily munkával szívesen és sikerrel foglalkozó művészeknek. De híjján vagyunk a megrendelőknek. Szárnovszky, Lorántfi, Beck, Telcs, Szirmai s mások is foglalkoztak a plasztika e finom ágával s mint az e füzetben reprodukált képek mutatják, nagyon szép eredményt értek el. Pedig ugyancsak ritkán jut eszébe temérdek egyesületünknek s hivatalos fórumainknak, hogy megrendeléseikkel felkeressék szobrászainkat. Egy-egy kiállítási érem mintázásán kívül alig jut nekik más ilyes megrendelés. Dicséretes kivétel e részben a Budapesti Korcsolyázó Egylet, a mely évről-évre alkalmat ad ily munka megalkotására. Más klubjaink, szövetkezeteink, intézeteink alig gondolnak arra, hogy ünnepeiket, kitüntetettjeiket művészi érem vagy plakett mintáztatásával ékesítsék fel, hát még a magánemberek! Az úgynevezett "fénykép után készült kitűnő olajfestésű arckép" korszakát éljük még, fél-barbár módjára, pedig ugyanazon a pénzen soha nem romlandó s művészi becsű munkával tisztelhetnők meg azokat, a kiknek hasonló ajándékkal kedveskedni akarunk.

Az az érem- és plakettgyűjtemény, a melyet e számunkban közlünk, szolgáljon buzdításul a nagy közönségnek, hogy ezt a rendkívül finom és értékes műfajt pártfogó szeretetébe vegye.

Beck Ö. Fülöp plakettje

Plakett - Beck Ö. Fülöp műve     Busbach Péter emlékérme - Beck Ö. Fülöp műve     Dr. Benedikt M. emlékérme - Telcs Ede műve

Plakett
Beck Ö. Fülöp műve

Aratás
Beck Ö. Fülöp műve

Dr. Kovács József emlékérme
Beck Ö. Fülöp műve

Dr. Korányi Frigyes emlékérme
Beck Ö. Fülöp műve