Nem ösmerünk újabb művészetünk történetében nagyobb szabású feladatot annál, a melyet az Erzsébet királyné-szobor bizottsága tűzött művészeinknek. A példátlanul népszerű nagy királyné emlékét megőrző mű kivántatott a budai Szent György-tér számára, de a tér kialakítását és a költségek nagyságát a pályázati hirdetmény tizenhárom pontja nem korlátozta, szabadságot adván e részben művészeinknek. Két esztendei munka után a múlt hónapban előttünk állottak a pályaművek, láttuk az alakító tehetségek sokféleségét, felfogásuk változatosságát s hallottuk a pályahiróság döntő szavát. Erős hitünk, hogy ez a pályázat, nem csak a magyar művészet mai állapotáról ad meglehetősen hű képet, hanem bizonyos tekintetben fordulópontot is jelent. A szobrászok és építészek olyan dolgokat tanultak most a saját és a versenytársaik művein, a melyekhez e pályázat híjján nem férkőzhettek volna. Olyan problémákat kellett itt megoldani, a melyek nem kínálkoznak mindennap, sőt nálunk eddig nem is kínálkoztak sohasem. Az afféle szegény országban, mint a mienk, nem jut pénz a nagyszabású monumentumokra. Innen van, hogy szobrászaink más téren tűnnek ki : vannak kitűnő képmás-szobrászaink, pompás kisplasztikusaink, nagyon jeles temető-szobrászaink. Nyilván azért, mert ezen a téren foglalkoztatták őket leginkább. És minden igazi művész önmagából, a munkaközben szerzett tapasztalatokból gyűjti legbeesesebb kincseit. Építészeinkkel is így áll a dolog. A bérház s nagyritkán egy középület íme a feladatok, a melyeket azonfelül még kötött kézzel, előirt formulák keretén belül kell megoldaniuk. Hiányzott tehát egyrészt a művészi szabadság, másrészt keservesen korlátozta őket a megrendelők pénzügyi állapota, szűkmarkúsága. S most, íme ugyan-ezeknek a szobrászoknak és ugyanezeknek az építészeknek feladták az Erzsébet-emlékmű nagyszerű témáját.

Az efféle feladatok alkalmával más, pénzben és művészetben gazdagabb országok is az első pályázatnál rendesen csak az architektonikus vagy plasztikai alapeszmét kapják. Nálunk is így történt. Ez jelentékeny eredmény, a mely után reménnyel tekinthetünk a második pályázat elé.

AZ ERZSÉBET-EMLÉKMŰ-PÁLYÁZAT
RÉSZLET ZALA, BÁLINT ÉS JÁMBOR MŰVÉBŐL

Kétségtelen, hogy a mi művészeinknek ily-féle feladatok megoldásánál nem csak a munka szokatlan nehézségeivel, de temérdek előítélettel is kell megküzdeniök. Az általános, banális felfogás ugyanis meg mindig ott tart, hogy egy emlékmű csak akkor igazi műremek, ha históriát mesél, cselekményt mutat, eposzt deklamál vagy lírai bókokat mond. Szóval többnyire azt kívánják az emlékmű tervezőjétől, hogy vésőjével és vonalzójával végezze el a történetíró, a drámaszerző, a verselő munkáját. Ez a felfogás idegenből szakadt hozzánk s még mindig nem tudtunk tőle szabadulni. Annyira erőt vett rajtunk a vérmérsékünkhöz éppen nem illő német felfogás, hogy ma is pedagógiai tanulságokat, axiómákat, bölcseleti, erkölcstani, történelmi, politikai tanításokat várunk egy képtől vagy szobortól. Találón mondja erről a tudákos felfogásról Cherbuliez:

"Az a paraszt, a ki úgy vélekedik, hogy a képírás semmire sem jó, közelebb jár az igazsághoz, mint a puritán, a ki a művészetet az erkölcs szolgálatába akarn hajtani, vagy a filozófus, a ki az Ige vagy ki tudja miféle metafizikai entitások kinyilatkoztatását teszi kötelességévé. A műfajok között szabadon válogathat akárki; de az igazi művészt nem a tárgy megválasztásáról, hanem a feldolgozásról ismerni meg. Művészet dolgában a jó szándék semmi, a végrehajtás minden".

Pedig szobrászainknak és építőművészeinknek jó két év óta éppen ennek az ellenkezőjét szuggerálták. Lelkes tanácsadók a legkülönfélébb alapeszméket vetették fel: de ezek közt az alapeszmék közt alig volt egv plasztikai vagy architektonikus eszme. Többnyire a történetírás, a dráma, a politika köréből kerültek ki, de vésővel, kőmunkával meg nem csinálható ötletek voltak. Olyasmit követeltek a tervelőktől, mint ha valaki azt kívánná egy zenésztől, hogy adja elő tisztán és félreérthetetlenül a zene eszközeivel az aranybulla tartalmát vagy II. József jellemrajzát. Ez a művészeti eltévelyedés csak azzal a csodálatos szeretettel menthető, a mely Erzsébet királynét nálunk körülvette. A naiv buzgalom abban a hevületben, hogy valamely felséges monumentum tartsa fönn a nagy királyné emlékét, egészen művészietlen térre csapott át, a midőn művészeti problémát adott megoldásra. Azt minden plasztikus és architektonikus érzésű ember he fogja látni, hogy mihelyt élet- és jellemrajzot kivánnak, inkább íróhoz kell utasítani a keresőket, semmint szobrászhoz vagy építészhez. Ez volt az általánosan uralkodó felfogás egyik nagy tévedése.

AZ ERZSEBET-EMLÉKMŰ-PÁLYÁZAT
STROBL ÉS GERSTER MŰVE
TÍZEZER KORONÁS DÍJJAL KITÜNTETETT MŰ

A másik nagy tévedése az, hogy bár másfél millió korona áll rendelkezésre az emlék elkészítésére, a nagy közönség mégis intim jellegű műről álmodozott és csodálkozott, a midőn a kiállított pályatervek közt egész városrendezési megoldásokat pillantott meg. Ez a jelenség megvilágítja azt a távolságot, a mely a közönséget, a megrendelőt elválasztja a művésztől. Hogy is lehetett arra gondolni, hogy egy másfél milliós mű intim lehessen ? Hisz ekkora összegért igazán csak monumentális jellegű művet lehet adni, ha csak nem akarunk barbár módon aranyat és drágaköveket pocsékolni.

AZ ERZSÉBET-EMLÉKMŰ-PÁLYÁZAT
RÉSZLET STROBL ÉS GERSTER MŰVÉBŐL

A közvélemény, a melynek légkörében művészeink megalkották pályaműveiket, merőn művészietlen, nyárspolgárias volt. A pályázók legnagyobb részének dicséretére legyen mondva, hogy mégis sikerült maguktól távol tartaniok a historizáló, élőképes, didaktikus felfogás beavatkozását. Sokan bátran nekimentek a művészet legegyenesebb útjának, tekintet nélkül a bőven szolgáltatott alapeszmékre és irodalmi vagy politikai színezetű szuggesztiókra.

A tizennyolc beérkezett pályamű közül azokat mutatjuk itt be, a melyeket a pályabiróság díjjal vagy megvétellel tüntetett ki. Ezzel egyúttal csatlakozunk ennek az illetékes és kiváló munkát végzett fórumnak felfogásához s külön is kiemeljük, hogy közzétett verdiktje a maga nemében mesteri munka.

Elég e műveket futólag áttekintenünk, hogy meggyőződjünk a pályázat kiválóan architektonikus jellegéről. A vezérlő motívumot az építész kapta: a szobrász a maga művészetével inkább diszít, inkább kiegészít. A kitűzött összeg nagysága kényszerítő módon az építészt bízta meg a legfőbb alakítási munkával. Hatalmas architektúrát kellett teremteni, erős derekú fát, a melyet organikus, gazdag virággal diszít a szobrász keze. Semmi kétség, hogy ennél nagyobb összeget is lehet kőbe faragni, meg bronzba önteni, de nem alakulhat ki belőle egyéb, mint valamely forma-kháosz, szobor-raktár, múzeuma a legkülönfélébb alakoknak. Elrettentő például szolgálhat e részben a berlini Vilmos-emlékszobor, a melyen mintegy kétszáz életnagyságúnál nagyobb alakot halmozott össze a szobrász, a nélkül, hogy igazi művészi hatást tudott volna elérni.

Ezzel a felfogással szemben sokan azt hajtogatták, hogy a nagyszabású architektonikus megoldás, a hatalmas épülettagok halmozása, erős oszloprendek, széles szubstrukciók nem lehetnek összhangban azzal az intim képpel, a melyet a magyar nemzet képzelete a gyengéd és bájos királynőről alkotott. Nos, ezt nagyon jól tudták a pályázó művészek is. S ha az emlékmű kivitelére szánt összeg nem lett volna oly példátlanul nagy, bizonyára ennek az általános felfogásnak értelmében alkották volna meg terveiket. Ámde a pályázati hirdetmény több pontjából kiviláglik - - s olvastuk aztán temérdek hírlapi cikkben is, - hogy a műnek nagyszabásúnak, mindent felülmúlónak kell lennie; hallottuk százszor és ezerszer az ominózus másfél millió emlegetését, végül pedig tudtuk, hogy a szoborműnek a Szent György-térre kell kerülnie, egy architektonice kiképezetlen térre, a melynek homlokzatkulisszái közt egy intim jellegű emlékmű legkevésbhé sem érvényesülhet. Művészeinknek tehát szükségképen le kellett mondaniok arról, hogy tisztán plasztikai alakításban mutassák be a királyné alakját, le kellett mondaniok arról, hogy az emlékmű vezérmotivuma a királyné egyénisége legyen. A kőbe épített jellemrajz tehát elmaradt s helyét olv emlékmű-tervezetek foglalták el, a melyekből a magyar nemzet nagy hálája, nagy áldozatkészsége, nagy szeretete sugárzik s a melyek ezenfelül okmányai a mi művészetünk mai állapotának. Az Erzsébet-emlékműböl így lett egy Erzsébet királyné dicsőségét hirdető emlékmű. Az ilyesmi megesett már másutt is.

AZ ERZSÉBET-EMLÉKMŰ-PÁLYÁZAT
TELCS ÉS TŐRY MŰVE
TIZEZER KORONÁS DÍJJAL KITÜNTETETT MŰ

Megértjük tehát, hogy a nagyobb pályamunkák tervelöi ily körülmények közt a tér alakításán, ujjárendezésén kezdték munkájukat. Ha ily nagyszabású alkotás kívántatik, úgy annak uralkodnia kell azon a helyen, a hol áll. A Szent György-tér négyszögletes tér: három oldala épített művekkel van határolva, a negyedik azonban nyílt s a Pest felé néző meredek lejtőre vezet. E lejtő alatt van az alagút rusztika-ívezetű szája. Ettől délre van a tér legfontosabb közlekedési eszközének, a gőzsiklónak pályája.

Ilyen lévén a tér és környezete, a pályázók közül néhányan siettek a monumentális kiképzés céljaira a tér fokát és a lejtőt felhasználni.

AZ ERZSÉBET-EMLÉKMŰ-PÁLYÁZAT
RÉSZLET TELCS ÉS TŐRY MŰVÉBŐL

A Bálint-Jámbor-Zala-féle terv az alagút felett nagy szubstrukciót épít, onnan jobbra-balra aláfalazott lépcsőkel vezet a tér fokáig, a melveket az oszloprendes emlékmű koronáz. Az utóbbinak tengelye egybeesik az alagút tengelyével. A Stróbl-Gerster-féle terv is összeköti az emlékművet az alagút szájával, a lejtő felső részét magasan aláfalazza és szintén a tér fokára állítja a gloriettes emlékművet, a melynek tengelye azonban nem esik egybe az alagút tengelyével. A Schickedanz-Herzog-féle terv oszloprendes csarnokot állít a tér fokának egész hosszában, magas szubstrukciókkal s görög templomot épít kiszökő szárnvként a Szent György-térre. Még néhány pálvázó hasonlóképen a tér fokára állítja művét.

Ezek a tervek oly sok életrevaló gondolatot rejtenek magukban, hogy most már körülbelül megoldottnak tekinthetjük a téralakítás kérdését. Ez a megoldás azonban - bármily fontos is még nem elégséges kritériuma az emlékmű művészi minőségének. Ha már a tér fokára kerül az emlékmű koronázó része, tehát az építészeti és szobrászati munka legjava, úgy döntő jelentőségű az a kérdés, hogy minő ennek a koronázó résznek a művészi kiképzése. Ennél a pontnál ugyancsak elütnek egymástól a pályázók. A Bálint-Jámbor-Zala-féle terv magas, tagolt talapzatra derékig felfalazott oszloprendet állít,a közepén két föléje nyúló pillérrel,a melyek egy félköralaprajzú oszloprendet foglalnak be. Egy-egy a pilléreknél magasabb obeliszk zárja le az oszlopsort. Az épület alkotó elemei nem simulnak a történeti stílusokhoz, hanem modernségre való törekvést mutatnak.

A Schickedanz-Herzog-féle pályaterv hasonlóképen oszloprenddel szegi be a tér fokát, az épület alkotó elemei görög stilűek.

AZ ERZSÉBET-EMLÉKMŰ-PÁLYÁZAT
RÉSZLET FADRUSZ, KORB ÉS GIERGL MŰVÉBŐL

A többi pályaterv nagyobbára kupolát vagy ívet mutat koronázó tag gyanánt. A Stróbl-Gerster-féle terv lépcsős terraszra gloriettet állít, görög oszlopokon nyugszik a kupola, a melynek külső sisakja recézetten áttört. A Fadrusz-Korb-Giergl-féle terv lépcsős terraszra állítja zömök román oszlopait, a melyek nagy román ívet tartanak, ennek hátsó kiképzése két modern ízű torony. A boltív mögött embermagasságnyi fal zárja le az emlékművet. A szabad oszlopokon nyugvó kupola még néhány terven tér viszsza: így a Damkó-Villányi-félén és a Füredi-Förk-félén, míg Mátrai és Förk pályaművén a renaissance-iv, oszlop és pillér áttört kupolát tart.

A többi pályakoszorús munka más ötlettel igyekszik a hatást összpontosítani. Rintel is, Donáth is, Telcs és Tőry is lépcsős terraszokat alakít, ezekre kerül magas talapzaton a királyné. Donáth még négy talapzatot emel, a melyek közül kettő-kettő fallal van összekapcsolva: a talapzatokra szoborművek kerülnek. A Telcs-Tőry-féle terven a talapzatra helyezett királyné mögött oszlopnyaláb emelkedik a magasba, három koronázó alakkal. Rintel tervén is oszlopnyalábok tartják a koronázó alakokat. Dunaiszky pályaterve nem veszi igénybe az építészetet, csak plasztikájával kíván hatni.

AZ ERZSÉBET-EMLÉKMŰ-PÁLYÁZAT
FADRUSZ, KORB ÉS GIERGL MŰVE
MEGVÉTELLEL KITÜNTETETT PÁLYAMŰ

A tér-megoldás és a koronázó rész kiképzésén kívül még egy szempont kínálkozik a pályakoszorúzott művek összehasonlítására: az építészeti és a szobrászati rész összecsendülésének szempontja. Mondottuk, hogy Dunaiszky tervén csakis a plasztikának jut szerep, az egész mű, mint bírálói megjegyezték: "kőből van gondolva". A Schickedanz-Herzog-féle pályamű viszont elsősorban építészeti mű, a mely alig folvamodik a szobrászathoz. A többi terven a legkülönfélébb módon iparkodtak a művészek az építészetet a szobrászattal társítani. Ezek a törekvések leolvashatók a pályaműveknek e füzetben közölt reprodukcióiról. Az olvasó látni fogja, hogy a plasztikai mű nem mindenütt függ össze szervesen az építészeti művel, hogy a mintázó kezet olykor egészén más gondolatok vezették, mint az építő, szerkesztő kezet. Viszont néhány mű példát ad arra, hogy e két technikát össze lehet forrasztani s hogy akadt nálunk is szobrász, a ki úgy alkotta meg a mintázott alakokat, hogy azok mintegy kivirágzásai, organikus befejezései egy-egy építészeti tagnak. Ez fontos követelmény s ha hiányzik, tönkre teheti az egész mű egységét. A pályabiróság a díjak odaítélésénél kiváló figyelmet fordított erre az elemi követelményre, a mely egyszerűnek látszik, de felette nehéz probléma elé állítja a legkitűnőbb szobrászt is. Főkép nálunk, a hol a szobrászok és építészek csak nagyritkán találnak olyan alkalmat, hogy karöltve, harmonikusan, egymást segítve és kiegészítve oldjanak meg ily feladatokat. Ez a mostani Erzsébet-emlékmű-pályázat jó kiindulási pontokat adott, reméljük, hogy az építészek és szobrászok folytatni fogják a közös művészi munkálkodást.

AZ ERZSÉBET-EMLÉKMŰ-PÁLYÁZAT
RÉSZLET FADRUSZ, KORB ÉS GIERGL MŰVÉBŐL

Ha e részben sem konstatált a pályabiróság végleges eredményt, úgy ismét a feladat szokatlan voltára utalhatunk s remélhetjük, hogy az építészek és szobrászok e nagyszabású kísérletek révén még jobban átértik egymás munkáját, még jobban megtalálják technikáik érintkezési pontjait. A második vagy harmadik pályázat bizonyára a célnak s a modem művészetnek teljesen megfelelő művet ajándékoz Budapestnek.

AZ ERZSÉBET-EMLÉKMŰ-PÁLYÁZAT
RÉSZLET DONÁTH GYULA MŰVÉBŐL

AZ ERZSÉBET-EMLÉKMŰ-PÁLYÁZAT DONÁTH GYULA MŰVE
MEGVÉTELLEL KITÜNTETETT PÁLYAMŰ

AZ ERZSÉBET-EMLÉKMŰ-PÁLYÁZAT
RÉSZLET DONÁTH GYULA MŰVÉBŐL

AZ ERZSÉBET-EMLÉKMŰ-PÁLYÁZAT
FÜREDI ÉS FÖRK MŰVE
MEGVÉTELLEL KITÜNTETETT PÁLYAMŰ

AZ ERZSÉBET-EMLÉKMŰ-PÁLYÁZAT
RÉSZLET MÁTRAI ÉS FÖRK MŰVÉBŐL

AZ ERZSÉBET-EMLÉKMŰ-PÁLYÁZAT
DAMKÓ ÉS VILLÁNYI MÜVE
MEGVÉTELLEL KITÜNTETETT PÁLYAMŰ

AZ ERZSÉBET-EMLÉKMŰ-PÁLYÁZAT
RÉSZLET DAMKÓ ÉS VILLÁNYI MŰVÉBŐL

AZ ERZSÉBET-EMLÉKMŰ-PÁLYÁZAT
RINTEL GÉZA MŰVE
MEGVÉTELLEL KITÜNTETETT PÁLYAMŰ

AZ ERZSÉBET-EMLÉKMŰ-PÁLYÁZAT
RÉSZLET RINTEL GÉZA MÜVÉBŐL

AZ ERZSÉBET-EMLÉKMŰ-PÁLYÁZAT
MÁTRAI ÉS FÖRK MŰVE
MEGVÉTELLEL KITÜNTETETT PÁLYAMŰ

AZ ERZSÉBET-EMLÉKMŰ-PÁLYÁZAT RÉSZLET FÜREDI ÉS FÖRK MŰVÉBŐL

AZ ERZSÉBET-EMLÉKMŰ-PÁLYÁZAT
DUNAISZKY LÁSZLÓ MŰVE
MEGVÉTELLEL KITÜNTETETT PÁLYAMŰ

AZ ERZSÉBET-EMLÉKMŰ-PÁLYÁZAT
SCHIKEDANZ ES HERZOG MŰVE
MEGVÉTELLEL KITÜNTETETT PÁLYAMŰ