|
KÜLFÖLDI KRÓNIKA
PARIS. - A "Művészet" már számot adott több olyan tervről, a melyek segítségével a párisiak a maguk fővárosát csinosítani igyekeznek. E tervek egyikének keresztülvitelére most írtak kiPárisban nyilvános pályázatot, a melynek célja, hogy az utcákat el-rútító s az épületrészeket művészietlenül elfedő üzleti cégtáblákra új művészies típusokat szerezzenek be. A pályázati feltételeket Quentin-Bauchart jelentése alapján elfogadta és kitűzte a párisi községi tanács. A feltételek teljesen kész, kifüggesztésre alkalmas cégtáblákat kivannak, a művészek dolga az alakot, arányokat és az anyagot meghatározni. A jury elé kerülnek az esetleg benyújtott kartónok, gipszminták, tervrajzok is, de ezekért legfeljebb érmeket adnak s csak a kész darabok várhatnak pénzbeli jutalmat. Mindössze 8000 frankot tűztek ki, az első díj 2000 frank, utána 1000 frankos és 500 frankos jutalmak következnek. November közepén a jury nyilvánosan beszámol az elért eredményről.
*
Az utolsó száz év alig gyarapította új eszközökkel a festés technikáját. Az olajfestés, tempera, gouache, vízfestés, pasztell csupa régibb technika. Magának az olajfestéknek modern módon való gyártása összes szurrogátumaival együtt nem sokat jelent. A freskófestményeknek szénsavval való beporlása sem lényeges újítás. Mindez nem folyt be magának a festésnek stílusára. Most azonban, ha hitelt adhatunk a nagy párisi napilapoknak, egy odavaló ösmert festő, Raffaelli, a festésnek új módját találta ki, egyúttal új festékanyaggal is gyarapítván meg a festő készletét. A párisi lapok a következőkben mondják el az újítást :
Raffaelli a napokban meghívta műtermébe több barátját, hogy bemutassa nekik az olajfestésnek általa föltalált új módját. Mikor a társaság már teljes számmal együtt volt, így szólt hozzájuk :
"Tudják, uraim, hogy mily kellemetlen az olajfestésnél a sok szerszám, az ecsetek, a paletta, a kés, stb., melyek minden munka után gondos tisztítást igényelnek. Még akkor is sok időt veszt el velük az ember, ha a műteremben dolgozik, a szabadban pedig valóságos csapás a sok cók-mók, a mit az embernek magával kell cipelnie. A pasztellel nincs ugyan annyi baj, de ez viszont elporlódik, eltörlődik és még üveg alatt is csakhamar elhalványodik. Régóta törtem a fejemet azon, hogy mint lehetne a pasztell-rudacská-kat és az olajfestéket egyesíteni. Azt hiszem, hogy rá is jöttem a dolog nyitjára. Az olajfestéket rúdfor-mában alkalmazom s úgy kezelem, mint a színes krétát. Ezzel az olajfestékrúddal egyaránt lehet festeni vászonra, fára, elefántcsontra, papírra. Itt van például egy kép, mely rajz és színezés tekintetében meglehetősen komplikált. Most ezt a képet az önök jelenlétében másolni fogom, hogy megmutassam, mily kitűnő eredményeket lehet elérni az én eljárásommal. Ennek a festésmódnak még más előnye is van : gyorsan szárad s ha egyszer megszáradt, akkor elpusztíthatatlan".
Raffaelli a kép egy részét látogatói szemeláttára oly híven lemásolta, hogy az eredetitől a másolat nem volt megkülönböztethető. Mindenki elbámult, Besnard pedig úgy nyilatkozott, hogy Raffaelli eljárása valósággal forradalmat fog kelteni az olajfestésben.
BÉCS. -- Július 1-én, a kiállítási idény végén, a bécsi képzőművészeti egyesületek összeállították az idáig lefolyt esztendő mérlegét. Az összeállítás a maga rideg számadataiban is meggyőzőn bizonyítja, hogy a bécsiek hagyományos művészet-szeretete nem csökkent. Ellenkezőleg: egyes kiállításokat oly sokan látogatták s oly tömeges volt a vásárlás is, hogy nagyszabású föllendülésről lehet szó, már a mi az anyagiakat illeti. A "Kühstler-Genossenschaft" kiállításának látogatottságáról nincs hivatalos adat, csak azt tudjuk, hogy 98 kép kelt el. A "Szecesszió" első kiállítását 19,248 ember nézte meg (elkelt 42 mű), a másodikat 19,355 (elkelt 38 mű), a harmadikat 58,141 (elkelt 32 mű). A "Szecesszió" tehát a lefolyt évben közel 200,000 korona ára műveket adott el. A "Hagenbund" szintén három kiállítást nyitott az elmúlt tizenkét hónapban. Az elsőt 10,910, a másodikat 6623, a harmadikat 16,355-en nézték meg. Elkelt a három kiállításon 106 mű 47,418 korona értékben. Megjegyzendő, hogy a harmadik-tárlat műtárgyai nem voltak eladók. Ezek a számok a mi viszonyainkhoz képest megdöbbentőn nagyok. Hozzávetőleg 140,000 látogató kereste fel a bécsi tárlatokat, 310 műtárgy kelt el, hozzávetőleg 300,000 korona értékben! Nem szabad felednünk, hogy ezen kívül Bécs több virágzó műkereskedése közvetíti a kép-forgalmat s hogy tehát a kiállításokon eladott művek az egész művásárnak csak egy részét jelentik. Ily kitűnő lévén a bécsi piac, valóban elcsodál-kozhatunk azon, hogy oly kevés magyar művész keresi fel. Az összes bécsi kiállításokon az utolsó tizenkét hónapban mindössze hét magyar művész szerepelt.
*
Utánzásra méltó példával szolgált Bécs város községtanácsa arra nézve, hogy minő lelkiismeretesen kell egy művészeti pályázatot megbírálni s minő egyszerű módon ismerkedhetik meg a laikus is az egyes pályázók céljaival, művészi hitvallásával. Az ötlet rendkívül hasznos és tanulságos.
Bécs városa pályázatot hirdetett a Karlsplatzon építendő városi múzeum terveire. A beérkezett pályaművek közül különösen kettő vált ki : Friedrich Schachner és Ottó Wagner művei. A bíráló bizottság nem tudott véglegesen dönteni, mert a két terv alapgondolata merően ellentétes. Schachner az építendő múzeum szomszédságában levő Karlskirche stílusához simította a maga tervét, Wagner pedig azt vallja, hogy a templommal egyforma stílusú múzeum egyhangúvá tenné a teret.
A bécsi községtanácsnak döntenie kellett ebben a fogas kérdésben, a melyet a szakemberekből álló bíráló bizottság megoldatlanul hagyott. De hát a községtanács még kevésbbé érthet az efajta kérdésekhez, mint a szakjury. Lueger főpolgármesternek az az ötlete támadt, hogy meghívja a két építészt: magyarázzák meg töviről-hegyire terveiket, céljaikat. Július hetedikén délelőtt Schachner tartotta a maga magyarázó előadását, aznap délután Wagner, nagyszámú közönség jelenlétében a városházán. A na-gyobbára laikusokból álló hallgatóság rendkívüli érdeklődéssel hallgatta végig a versenytársakat, sokan kérdéseket intéztek hozzájuk, úgy, hogy szinte vitaszerűvé lett az előadás. A nagy elvi kérdések épp oly beható boncolás alá kerültek, mint például a fűtés rendszerének kérdése. Alig maradt egy pont is megbeszéletlenül.
Ha elgondoljuk, hogy hány művészeti pályázazatunk végződött már balul, duplán ajánlatosnak látszik nekünk ennek az ötletnek meghonosítása. A pályázatokon könnyen ki lehetne válogatni a tekintetbe vehető műveket s a szerzőket fel lehetne kérni, hogy adják elő céljaikat, magyarázzák meg ötleteiket, mutassanak rá azokra a gondolatokra, a melyek őket a tervelés hosszú idején foglalkoztatták s a melyeket a néhány nap alatt ítélkező jury esetleg észre sem vesz. A mily tanulságos, helyenként lebilincselőn érdekes volt a két bécsi építész előadása, olyan tanulságos volna nálunk is. Sok új gondolatot lehetne megmenteni, a melyek a felületes szemlélet alatt fel sem tűnnek a bíráló bizottságnak s a jury tagjai nyugodtabb lelkiismerettel dönthetnének egy kérdésben, a melyről a tér-velők maguk is minden képzelhető felvilágosítással szolgáltak.
ELHALT MŰVÉSZEK. - - Antokolszkij Márk orosz szobrász július 14-én Homburgban meghalt. Született Vilnában, 1842-ben, egész fiatal korában a pétervári akadémiába került, a hol különösen fa-és elefántcsont-faragásaival tűnt ki. Szigorú, csaknem megdöbbentő naturalizmus jellemzi már első apró alakjait is, például a zsidó szabót (fafaragás), az uzsorást (elefántcsont) s a később márványba faragott "Krisztust a néptömeg előtt". Ez II. Sándor cár magángyűjteményébe került, vele megalapította a művész hírnevét. Azóta úgy ismerték európaszerte, mint Oroszország legkiválóbb szobrászát. Legtöbb munkájában keresi a benső szenvedélyektől vagy fájdalmaktól általjárt, viharverte, feldúlt, extatikus arcot. Az említetteken kívül ilyen Rettenetes Iván szobra is, szintén a cári gyűjteményben. Munkái közé tartozik még Nagy Péter cár óriási szobra, Donszkij Dimitrij, III. Iván, a haldokló Szókratész stb. Naturalizmusába olykor belejátszik a megdöbbentő rútság keresése. Több első díjat kapott európai és amerikai tárlatokon.
Barvitius Victor, csehországi német festő 68 éves -korában meghalt Prágában.
Chabaud Félix, francia szobrász (szül. 1824-ben) Venellesben meghalt.
Dahl, Johann Siegwald, német állat- és tájfestő 75 éves korában meghalt Drezdában.
Eckmann Ottó, német festő és műipari terveié meghalt június l 1-én Bademveilerben. Eckmann 1865. nov. 19-én született Hamburgban. Tanulmányait a hamburgi ipariskolában, a nürnbergi építészeti iskolában és a müncheni képzőművészeti akadémián végezte. Első sikerét 1891-ben aratta egy tájképpel. Azóta sokat foglalkozott a grafikával is és l893-ban "Három hattyú" című fametszetével nagy feltűnést keltett. 1895-ben "Az életkorok" című képére Münchenben második díjat kapott. Ettől kezdve egészen a műiparra adta magát s akkora sikereket ért el, mint kevés német tervelő. Munkássága rendkívül sokoldalú: terveit szőnyeget, ex-librist, színes üvegablakot, bútort, betűt, lámpát, képkeretet, megpróbálkozott, olykor kitűnő sikerrel, a művészi ipar összes technikáival. Tapétái közül sok világszerte elterjedt s Budapesten is nem egy lakásban látható. Szőnyegeiből 1899 novemberében rendezett Berlinben kiállítást. Különösen modern sík-diszítményei sikerültek és számos kollégáját utánzásra csábították. Terveléseiben, mint maga is többször megírta, főkép az az alapelv vezette, hogy "nem lehet szép, a mi nem célszerű". Egyik német kritikusa így jellemzi : "ízlése tiszta és a természethez simuló, szépségérzése logikus, színérzéke szinte zenei. Talán nem volt rá hatás nélkül, hogy északon született, délen tanult és a japániakat tanulmányozta. Szigorún, számítón, majdnem hidegen tagolja, osztja a síkot; fantasztikus öröme telik formában, színben; hűségesen figyeli meg a természetet. Három tulajdonság, a mely benne szerencsésen egyesül. De bárkitől tanult légyen is bármit: a maga lábán járó. becsületes művész volt". Eckmann mint művészeti író is nagy tevékenységet fejtett ki és egyike volt a modernség legbuzgóbb harcosainak.
Engelhard, Friedrich Wilhelm, a német szobrászok nesztora (szül. 1813.) meghalt Hannoverben.
Eychenne, Gaston, francia festő és graveur (szül. 1873-ban) Saint-Germain-en-Layeben meghalt.
Gerechter, Sigmund, német festő (szül. 1 852-ben) Cassel-ben meghalt.
Hodel Ernst, berni festő, 49 éves korában meghalt Prágában.
Jacquot-Defrance Laurent, francia festő (szül. l874-ben) Rómában meghalt.
Lazerges, Paul, francia festő (szül. 1845-ben) Asniéres-ben meghalt.
Lugo Emil, bajor festő (szül. 1840.) meghalt Münchenben.
Masic Nikola, horvát festő, a zágrábi képtár őre, 50 éves korában meghalt Zágrábban.
Mosé, Dávid, osztrák festő 32 éves korában öngyilkosságot követett el Velencében.
Nazon, Francois, francia festő (szül. 1821-ben) meghalt Montaubau-ban.
Neffers, Moritz, német történelmi- és életkép-festő (szül. 1819-ben) Düsseldorfban meghalt.
Plathner, Hermáim, német életképfestő (szül. 1831-ben) meghalt Düsseldorfban.
Quarante,Lucien, francia graveur (szül. l 859-ben) meghalt Parisban.
Rissoni, Alexander, orosz festő (szül. 1837-ben) Rómában öngyilkosságot követett el és meghalt.
Schuback Emil, német történelmi festő (szül. 1820-ban) Düsseldorfban meghalt.
Samison, Jean-Jules, francia szobrász (szül. 1823-ban) Couporay-ban meghalt.
Seelos Ignác, bécsi festő és litográfus meghalt Bécsben, hetvenötéves korában.
Wörndle von Adelsfried A. osztrák történelmi és egyházi festő (szül. 1824-ben) meghalt Bécsben.
|
