|
HAZAI KRÓNIKA
KIS CSALÁDI HÁZAK tervrajzaira hirdettünk pályázatot ez év elején. Tizenkilenc szerző küldte be munkálatait, hatvankét rajzlapon. Méltánylandó a pályázók buzgalma, mert a feladat, a melynek megoldására vállalkoztak, egyike a legnehezebbeknek. Százszor könnyebb egy budapesti bérpalotát szerkeszteni, mint egy csakugyan magyaros, olcsó és művészies kis családi házat. Mert a cifra bérpalotánál százféle sablon áll a tervező rendelkezésérc, a művészies kiképzést pedig Budapesten leggyakrabban úgy oldják meg, hogy készen kapható gipsz- és pléh-diszítményekkel ragasztják tele a homlokzatot. Ámde az, a mit pályázatunk feltételeiül szabtunk, merőn új feladat. Kicsiny összegen, 11 —13,000 koronán felépíthető házat kívántunk, a mely a legkényelmesebb beosztást nyújtja, a milyent egy közepes sorsú polgárember igényelhet. Azonfelül ne legyen puszta szerkezet, hanem a terv a maga egészében magyarosnak hasson. Jól tudtuk már eleve, hogy elsőrangú megoldást nem várhatunk mindjárt az első kisérlettől. S ha több terv mégis becses ötleteket, egészséges ideákat helyesen alkalmazott, magyaros formákat mutatott, úgy már ez magában véve is igazolja a pályázat kiírását. Rendkívül fontosnak és komoly feladatnak ismerjük a magyaros ízlés terjesztését, még pedig éppen a kis családi házon, a pályabiróság is erre az álláspontra helyezkedett s ily szempontból vizsgálgatta a beérkezett műveket. A rövidre fogott bírálati jegyzőkönyv az ügy komolyságához mérten az egyes terveknek hiányait a rendesnél bővebben sorolja fel, abból a célból, hogy a tervelők okuljanak és további munkálkodásuknál szem előtt tarthassák e szempontokat.
A pályabiróság a következő jegyzőkönyvet szerkesztette és írta alá:
Jegyzőkönyv a „Művészet" által kívánt kis családi házak tervpályázatáról.
Jelen vannak: Lechner Ödön, Balogh Loránd, Jámbor Lajos, Gerő Ödön, Lyka Károly, a bíráló bizottság tagjai.
Bírálat a beérkezett pályaművekről:
1. „Székely kapu." Alaprajz kezdetleges. Hálószobája rendkívül kicsiny, az előtér sötét. A homlokzat kiképzése nem magyaros, a tető rendkívül drága, az előirányzott összegből fel nem építhető.
2. „Magyar szellem." Az alaprajztól bizonyos praktikus beosztás nem vitatható el, de a gazdasági szempontnak nem felel meg túlságos tagoltsága miatt. Homlokzata magyaros formákban van tartva s a költségvetésnek megfelel, előadása ügyes és tetszetős.
3. „Parva domus, magna quies." Az alaprajz nagyon komplikált, a kényelmes lakhatás rovására. A homlokzat közel áll a konvencionális villastílushoz és egyes részletektől eltekintve új, művészi és magyaros formákat nem mutat, de nagy szorgalommal van rajzolva.
4. Piros-fehér-zöld kör (rajzolt). Alaprajza egyszerű, áttekinthető beosztású, kényelmes, különös tekintettel van a gazdasági és kényelmi szempontokra. Beépített területe aránylag igen csekély ugyan, azonban a kivetett összegből megvalósítható, a használatnak megfelelőbb, nagyobb méretben is. Homlokzata magyaros és művészi formákat mutat. Különösen megdicsérendő az eredeti felfogás és a művészi eszközökkel való takarékoskodás.
5. „Otthon 2." Az előírt költségből fel nem építhető. Az alaprajz csekély változtatással nem rossz. Homlokzata konvencionális és dacára a magyar stílü részleteknek jellegében nem magyar.
6. Piros szív (rajzolt). Alaprajza kezdetleges és semmiképpen sem tér el a falun ma is dívó kényelmetlen és parasztos beosztástól. Felépítése az előirányzott költségből nem futja ki. Homlokzati kiképzése jóval magasabban áll az alaprajz felett, kitűnik különösen a kedves művészi primitivitással, a melylyel magyaros hangulatot ad a háznak.
7. „IV.17." Az egész terv primitív, gyakorlatlan, kezdő kézre vall.
8. „Udvarház." Alaprajzi beosztása célszerű és kényelmes, azonban a méretekben, különösen a mellékhelyiségek méreteiben túlpazar, a kivetett összeg l 1/2-szereséből sem építhető fel, némi módosítással és takarékossággal elfogadhatóvá lehet. Homlokzatán látszik az a törekvés, hogy eredeti legyen, de a motívumait rosszul választotta meg és nem alkalmazta konstruktív módon.
8. „Sweet home." Alaprajza elhibázott, kényelmetlen, előtere sötét, tulajdonképeni előszobája hiányzik. Homlokzati kiképzésében és különösen előadásában sok ügyességet mutat. Hibája azonban, hogy a háznak csarnokszerű jelleget ad és semmivel sem árulja el a belső beosztást.
10. „Magyaros." Alaprajza csekély változtatással elég célszerű volna, de túlnagy méretei folytán a kivetett összegből elő nem állítható. Homlokzatában magyaros törekvések nyilvánulnak, bár a magyar stíltörekvéseket félreérti.
11. „Huba." Alaprajzi beosztása kényelmetlen, a kivetett összegből a ház fel nem építhető. Komplikált, beosztása célttévesztett. Homlokzatáról ugyanaz áll, a mi a 10. számúról.
12. „Otthon." Nem felel meg a pályázat feltételeinek, sem nem művészi, sem nem magyaros és minden tekintetben kezdetleges. Valóságos tipusa a vidéken nagyon elharapózott építőmesteri munkának.
13. „Cumania." Szerző a régi magyar kunsági kis kúriából indul ki, inkább etnográfiai anyaggyűjtés, semmint architektúra, s mint olyan figyelmet érdemel.
14. „Magyar." Erről is az áll, a mit már említettünk, hogy a magyaros motívumok félreértésével igyekszik magyaros hangulatot elérni. Különben kezdetleges munka.
15. „Fészkem." Alaprajza igen sok művészi és értékes gondolatot mutat. Különös dicséretet érdemel az ebédlő és hall összefoglalt elrendezése. Sajnos, az alaprajznak sok és gyökeres hibája van. Hiányzik a fürdő- és cselédszoba; a konyha, ebédlő és hálószoba közötti kapcsolatot egy csupán l1/2, nm. nagyságú helyiség közvetíti, a melyre még igen célszerütlenül nyílik a kényelemi hely. Még az alternatívában feltüntetett verandája is túlságosan szűk. A terv konstruktív kidolgozásában is igen sok járatlanságot mutat, így többek közt a padlásszobába vezető lépcső átmetszi a hall ablakát, holott az ablakot a lépcső formájának megfelelően is alakíthatta volna. Ellenben igen dicséretes gondolat egy padlás-vendégszobának az, elrendezése. A homlokzati kiképzés magas művészi színvonalon áll, motívumai kezelésében igen egyéni. Egyes részleteiben igen eredetien kezeli a magyar motívumokat, sajnos azonban a magyar ház hangulatát az egésznek megjelenése nem képes kelteni.
16. Piros pont kék körben (rajzolt). Alaprajzi beosztása cél-szerű és takarékos. Helyiségei ugyan nagyon kicsinyek, de a rendelkezésre álló összegből megépíthető némi- nagyobbítással is. Homlokzatában magyarosságra törekszik.
17. Piros kör két fekete körrel (rajzolt). Alaprajza kezdetleges, szintúgy a homlokzat.
18. "Si duo faciunt idem." Alaprajza nagyon kezdetleges. A homlokzat előadásában ugyan primitív, de jó dekoratív felfogást mutat, festői elemek szép felhasználásával. Motívumaiban is megtartja a magyar falusi ház jellegét.
19. "Procul negotiis." Az előírt költségből fel nem építhető. Sablonos vidéki vigadó kaptafájára készült. A pályázatban föltételül megszabott magyaros jellegnek nyoma sincs benne.
Mindezt tekintetbe véve a bíráló bizottság egyhangúlag azt határozta, hogy nem ad ki 1-ső és 2-ik díjat, minthogy a pályázati feltételeknek egy munka sem felel meg tökéletesen, de a két díjat egyesítve, fele-fele részben a Fészkem és a Vörös-fehér-zöld karika jeligéjű terveknek adja ki. Még pedig a Fészkem jeligés tervnek művészies qualitásai és egyéni felfogásánál fogva, a piros-fehér-zöld karikás műnek alaprajza célszerűsége és homlokzatának tetszetős és magyaros kiképzéseért. Megvételre ajánlja a kék karikában piros pont jelű tervet. Dicséretben részesíti a Sweet home, Magyar szellem és Si duo faciunt idem jeligéjű terveket.
Budapest, 1903. április 21.
Almási Balogh Loránd, Lechner Ödön, Jámbor Lajos, Gerő Ödön, Lyka Károly.
Ezek után a díjazott és megvásárolt művek jeligés levelei felbontatván, kitűnt, hogy a „Fészkem" címűnek szerzője Wiegand Ede, a vörösfehér-zöld karika jelűnek szerzője Lechner Jenő, a kék karikában piros pont jelű mű szerzője szintén Lechner Jenő. A többi jeligés levél szabályszerűen megsemmisíttetett.
KIS CSALÁDI HÁZ OLDALNÉZET DIJAZOTT PÁLYAMŰ WIEGAND EDE TERVE
KIS CSALÁDI HÁZ DÍJAZOTT PÁLYAMŰ WIEGAND EDE TERVE
KIS CSALÁDI HÁZ DÍJAZOTT PÁLYAMŰ WIEGAND EDE TERVE
KIS CSALÁDI HÁZ DÍJAZOTT PÁLYAMŰ WIEGAND EDE TERVE
KIS CSALÁDI HÁZ ALAPRAJZ DÍJAZOTT PÁLYAMŰ W1EGAND EDE TERVE
KIS CSALÁDI HÁZ DÍJAZOTT PÁLYAMŰ LECHNER JENŐ TERVE
KIS CSALÁDI HÁZ DÍJAZOTT PÁLYAMŰ LECHNER JENŐ TERVE
KIS CSALÁDI HÁZ DÍJAZOTT PÁLYAMŰ LECHNER JENŐ TERVE
KIS CSALÁDI HÁZ DÍJAZOTT PÁLYAMŰ LECHNER JENŐ TERVE
KIS CSALÁDI HÁZ DÍJAZOTT PÁLYAMŰ LECHNER JENŐ TERVE
KIS CSALÁDI HÁZ MEGVÁSÁROLT PÁLYAMŰ LECHNER JENŐ TERVE
KIS CSALÁDI HÁZ MEGVÁSÁROLT PÁLYAMŰ LECHNER JENŐ TERVE
KIS CSALÁDI HÁZ ALAPRAJZ MEGVÁSÁROLT PÁLYAMŰ LECHNER JENŐ TERVE
KIS CSALÁDI HÁZ MEGVÁSÁROLT PÁLYAMŰ LECHNER JENŐ TERVE
KIS CSALÁDI HÁZ MEGVÁSÁROLT PÁLYAMŰ LECHNER JENŐ TERVE
KIÁLLÍTÁSOK. Április és május hónapban a műtárlatok egész sora nyílt meg Budapesten és a vidéken. A Képzőművészeti Társulat nemzetközi kiállítást rendezett, a Nemzeti Szalon rajzkiállítást, az Iparművészeti Múzeum ex-libris-tárla-tot, az Iparművészeti Társulat lakásberendezési kiállítást, az Országos Képtár metszet-kiállítást, a Műbarátok Köre Rembrandt karcait állította ki, a magyar festőnők is tárlatot nyitottak. Mindez Budapesten történt. A vidéken megnyílt a szegedi, soproni és kaposvári műtárlat. Azonkívül több építészeti versenynek pályaműveit láthatta a közönség, amely most már nem panaszkodhatik azon, hogy nincs alkalma bensőbb barátságot kötni a művészettel. Ámde a művészek minden igyekvése, a művészeti egyesületek vállvetett- buzgalma is hajótörést szenved a nagy közönyön. A főváros közönsége csak rendkívül szerény jelét adja érdeklődésének, a művasár pedig jóformán teljesen pang. Nem sokkal jobb eredmény mutatkozott művészeinkre nézve Bécsben sem, ahol a Sálon Pisko nevű műel-árúsító intézet magyar festők műveiből kiállítást nyitott. Az eredmény, amelylyel a téli és tavaszi évad záródott, sivár és lehangoló. Az általános gazdasági pangás itt is érezteti szomorú hatását. Művészetünk legfontosabb érdekei veszedelembe kerülnek, ha az ősz nem hoz javulást.
RAJZTANÍTÁS MOZGÓ MODELLEL. Múlt szá-munkban közöltünk egy párisi hírt, a mely elmondja, hogy ott most kísérletek folynak a mozgó modell után való rajzolás tanításával. Budapesti tanintézeteink némelyike ebben a dologban immár túl van a kísérletezés stádiumán, a mennyiben a rajztanulásnak ez a módja két esztendő óta folyik a Deák-Ébner-féle női festőiskolában és gyakorlatban van az iparművészeti iskolában is. Természetes, hogy Parisban nem egy művész dolgozik ilyformán, csak az új ott a dologban, hogy e kísérletből a rajztanításnak egy újabb rendszerét igyekeznek megállapítani. Nálunk ez a gyakorlat, a mennyire tudomásunk terjed, különösen az előbbre haladott növendékeknél jól bevált.
KITÜNTETÉSEK. A Magyar Iparművészeti Társulatnak a kereskedelemügyi minisztérium megbízásából hirdetett plakátpályázatán a 300 koronás tiszteletdíjat Mosonyi-Pfeiffer Hellmann kapta, Hel-bing Ferenc pályaművét a zsűri 200 koronán megvásárolta.
A Nemzeti Szalon vízfestmény-, rajz- és metszetkiállításán a Képzőművészeti Tanács a közoktatásügyi minisztérium díjait a következő művészeknek Ítélte oda: A figurális rajzra kitűzött 500 koronás díjat Glatz Oszkárnak adta ki „Este" című munkájára. A tájrajzra kitűzött 500 koronás díjat Major Jenőnek Ítélte oda „Tavaszi erdő" című rajzára. A könyv természetéhez alkalmazkodó illusztrációra kitűzött 500 koronás díjat Nagy Sándor nyerte el kollekciójával, melylyel Kadocsa-Lippich Elek költeményeit illusztrálta. A metszetekre kitűzött 600 koronás díjat Rauscher Lajos „Részlet Szélaknáról" akvantintájának adták ki. Az akvarellre kitűzött 500 koronás első díjat Edvi Illés Aladár „Tájkép" című vízfestménye, a 300 koronás második díjat pedig Túli Ödön „Bretagnei utcarészlet" című vízfestménye nyerte el.
A nagyszebeni román irodalmi és közművelődési egyesület házának és múzeumának tervére kiírt pályázaton 25 pályázó közül az első díjat és a kivitelt Baranyai József, a második díjat Marton Ákos, a harmadikat Reiss Zoltán és Faludy Ferenc nyerte el.
A pécsi városháza tervpályázatán 17 pályamű között az első díjat Alpár Ignác, a második díjat Fischer József és Scheer Izidor, a harmadik díjat Schlauch Imre terve kapta.
A pozsonyi hidászszertár átalakításának és új vigadó-épületnek tervezésére hirdetett pályázaton az átalakító tervek közt a bizottság nem talált olyant, a mely a feladatot kielégítően megoldotta volna s azért a kitűzött ezer korona díjat két részre osztva Hayback Károly és Miletin Ferencnek ítélte oda. Az új építés tervei közül az 1000 koronás díjat Miletin Ferenc kapta.
A Nagyenyed város által elemi iskola terveire kiírt pályázaton 21 pályamű közül az 500 koronás első díjat Porgesz József, Krausz Ármin és Nasch József, a 200 koronás második díjat nagy-győri Szőts Imre nyerte cl.
A budapesti ágost. evang. egyházközségnek új templom és gimnázium terveire hirdetett pályázatán az első díjat Schodits Lajos, a második díjat Mei-nig Artúr, a harmadik díjat Schubert Frigyes kapta.
A bács-topolyai rom. kát. templom tervpályázatára beérkezett 14 pálya'mű közül a kitűzött díjat Raichl J. Ferenc „Krisztus Urunk" jeligéjű terve nyerte.
A Csanádvármegye által Makón építendő közkórház terveinek elkészítésére hirdetett pályázatra 15 pályaterv érkezett, a melyek közül a 2000 koronás első díjat Hübner Jenő építésznek ítélték oda, a második díjat Korody Antal kapta, megvételre ajánlották Orbán Ignác tervét.
Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat tavaszi tárlatán a magyar művésznek szánt állami aranyérmet ezidén nem adták ki. A 4000 koronás társulati díjat Poll Hugó kapta „Hazatérés a búcsúról" című pasztellképére. A 600 koronás Wahrmann-díjat Simay Imre kapta a „Kutyatanulmányok" című rajzaira. A 450 koronás báró Harkányi Frigyes-díjat Keszthelyi Sándor kapta "Önarckép" című olajfestményére. A külföldi művésznek szánt nagy állami aranyérmet Lucien Simon kapta ,,Nyílt cirkusz" című olajfestményére, szintúgy nagy állami aranyérmet kapott Thomas Austen-Brown „Anya és gyermeke" című olajfestményére. Kis állami aranyérmet kapott Hermáim Hahn „Éva" című szoborművére, továbbá Karl Marr „A tájfestő" című olajfestményére, végre Olivier Hall „Az Angerton-mocsár Észak Lancashire-ben" című olajfestményére.
HENDRICH ANTAL rajzolta a 153-ik oldalon levő fejlécet.
KÁROLYI LAJOS műve a 154-ik oldalon levő tanulmány.
KRIESCH ALADÁR rajzolta a 156-ik és l57-ik oldalon levő tanulmányokat. Eredetijük két és háromszínű pasztell.
RIPPL-RÓNAI JÓZSEF műve a mellék-leten levő „Terebesi kastély", továbbá a
szöveg közé nyomott „Piacsek bácsi", „Szomorú Friss István" és „Szüleim" című képek. Eredetijük pasztellrajz,
HAZAY ALADÁR rajzolta a 173-ik és 200-ik oldalon levő fejlécet.
ZOMBORY LAJOS vázlatkönyv-rajzait közöljük a 174., 176. és 182-ik oldalon.
GRÓF ZICHY ISTVÁN műve a 177-ik oldalon közölt „Pitvar" című kép. Eredetije kőrajz.
HEGEDŰS LÁSZLÓ rajzolta a 18 l -ik oldalon levő illusztrációt „A dalok martyrja" című költeményhez.
KARL ERNŐ rajzolta a 183-ik oldalon levő fejlécet.
PÖRGE GERGELY műve a 184-ik oldalon reprodukált két ccruzarajz.
SZENTGYÖRGYI BÉLA rajzolta a 196-ik oldalon levő fejlécet.
BÁRÓ MEDNYÁNSZKY LÁSZLÓ tollrajza a a 197-ik oldalon közölt Szárnovszky-arckép.
WIEGAND EDE a szerzője a 201—203-ik oldalakon reprodukált építészeti terveknek. Ez a mű díjat nyert a „Művészetinek kis családi házak terveire kiírt pályázatán.
LECHNER JENŐ a szerzője a 204—209-ik oldalukon közölt építészeti terveknek. Ezek közül a 204- 206-ik oldalukon levők díjat nyertek, a 207—209-ik odalakon levők megvásároltattak a ,,Művészet"-nek kis családi házak terveire kiírt pályázatán.
A VÖRÖSMARTY-SZOBOR PÁLYÁZAT
KALLÓS EDE ÉS MÁRKUS GÉZA MINTÁJA
A 3000 KORONÁS ELSŐ DÍJJAL KITÜNTETETT KIVITELRE ELFOGADOTT PÁLYAMŰ
A VÖRÖSMARTY-SZOBOR PÁLYÁZAT
RÉSZLET KALLÓS ÉS MÁRKUS MŰVÉBŐL
A VÖRÖSMARTY-SZOBOR PÁLYÁZAT
RÉSZLET KALLÓS ÉS MÁRKUS MŰVÉBŐL
KALLÓS EDE és MÁRKUS GÉZA Vörösmarty-szobor mintáját közöljük a 211—213-ik oldalakon. Ez nyerte el a pályázaton a 3000 koronás első díjat s ezt a mintát fogadta el a Vörösmarty-szoborbizottság kivitelre.
A VÖRÖSMARTY-SZOBOR PÁLYÁZAT
TELCS EDE ÉS MÁRKUS GÉZA MINTÁJA
AZ 1000 KORONÁS ÖTÖDIK DÍJ NYERTESE
TELCS EDE és MÁRKUS GÉZA Vörösmarty-szobor mintáját közöljük a 215-ik oldalon. Ez a mű az 1000 koronás ötödik díj nyertese.
A VÖRÖSMARTY-SZOBOR PÁLYÁZAT
TÓTH ISTVÁN ÉS POGÁNY MÓRIC MINTÁJA
AZ 1000 KORONÁS HARMADIK DÍJ NYERTESE
TÓTH ISTVÁN és POGÁNY MÓRIC Vörös-marty-szobor mintáját közöljük a 216-ik oldalon. Ez a mű az 1000 koronás harmadik díj nyertese.
A VÖRÖSMARTY-SZOBOR PÁLYÁZAT
LIGETI MIKLÓS, BÁLINT ÉS JÁMBOR MINTÁJA
AZ 1000 KORONÁS NEGYEDIK DÍJ NYERTESE
LIGETI MIKLÓS, BÁLINT és JÁMBOR Vörös-marty-szobor mintáját közöljük a 217-ik oldalon. Ez a mű az 1000 koronás negyedik díj nyertese.
A VÖRÖSMARTY-SZOBOR PÁLYÁZAT
RÓNA JÓZSEF ÉS LEITERSDORFER LIPÓT MINTÁJA
A 2000 KORONÁS MÁSODIK DÍJ NYERTESE
RÓNA JÓZSEF és LEITERSDORFER LIPÓT Vörösmarty-szobor mintáját közöljük a 219-ik oldalon. Ez a mű a 2000 koronás második díj nyertese.
SARKADI EMIL rajzolta a 203-ik oldalon levő fejlécet.
KÜLFÖLDI KRÓNIKA
BÉCS. — Itteni, művészet iránt érdeklődő körökben már évek óta lappangott egy érdekes és lelkes mozgalom, amelynek célja volt egy olyan képtárnak a megalapítása, mely a modern és a legmodernebb művészet java alkotásait egyesítené magában és ha nem is tüstént, de idővel Bécs "Luxembourg"-jává válnék. A szép terv megvalósítása persze nem ment minden nehézség nélkül, de szerencsére akadtak a bécsi művészet-barátok közt olyan áldozatkész és önzetlen mecénások, akik erkölcsi és anyagi támogatásukkal megrövidítették a vajúdás hosszúranyuló időszakát és odáig érlelték a dolgot, hogy mire ezek a sorok napvilágot látnak, az osztrák császárvárosban — habár egyelőre csak ideiglenes hajlékban is - - a nagyközönség számára is megnyílt a „Modern Képtár", mely a bécsieknek egy régi és kedves álmát van hivatva megvalósítani.
A képtár anyaga egyelőre az alsó Belvedere-palotában van elhelyezve, melyet a császár engedett át erre a célra, végleges otthona azonban az újonnan tervezett Ferenc József Városi Múzeum lesz, melynek kiviteleért most állanak szemben egymással Wagner Ottó és Schachner műépítészek.
A modern képtár anyaga már most, a születés stádiumában is nagyon tekintélyes és ami a legérdekesebb, az az, hogy legnagyobb részében egyes műbarátok nagylelkű ajándékaiból alakult össze, ami kultúrtörténeti szempontból kétszeres becset ad ennek a legújabb művészeti intézménynek.
Az ajándékozók közt hercegek, grófok, de egyszerű polgáremberek neveivel is találkozunk és lehetetlen megindulás és irigység nélkül olvasnunk, hogy például egy Hummel Kari nevű trieszti műépítész annak idején kerek 240,000 koronáért -ha jól tudjuk - - megvásárolta Klinger „Paris ítélete" című kolosszális festményét s a modern képtárnak ajándékozta, azt az egyet kötvén csak ki, hogy a képtár, ha az ajándékot elfogadja, köteles Klingernek egy másik mesterművét, a „Krisztus az Olympuson" címűt is megszerezni.
A bécsi modern képtár megszületéséről elmélkedvén, önkéntelenül eszünkbe jut a legtöbb külföldi képtárnak alakulási és gazdagodási folyamata, mely az anyagi áldozatokra is kész finomlelkű műbarátok közreműködése nélkül szinte alig elképzelhető.
Ott vannak a veneziai, a müncheni, a berlini, a hannoveri, a kölni, a hamburgi stb. képtárak, amelyeknek modern osztályaiban csaknem minden teremben akadunk néhány olyan kiváló műalkotásra, mely sem az állam, sem a város, hanem egyes lelkes műbarátok jóvoltából került bele a halhatatlanság csarnokába. Sőt Parisban az utolsó pár esztendő alatt „Amis du Louvre" és „Amis du Luxembourg" név alatt formális egyesületek alakultak, amelyek azt az egyetlen célt tűzték ki maguk elé, hogy Franciaországnak kincseket erő két gyűjteményét, a Louvre-t és a Luxembourg-ot újabb kiváló műalkotásokkal gazdagítsák.
A művészetben rejlő őserőnek és hatalomnak fönséges diadalát látjuk ezekben a jelenségekben, amelyek fölött való tiszta örömünket csak az a keserű tudat rontja meg, hogy a művészetért való áldozatkész rajongásról szólván, mindig csak a külföld példáira kell hivatkoznunk, mert Hummel Károly, az "Amis du Louvre" és „Amis du Luxembourg"-féle alakok és társulások a mi mostani viszonyaink közt teljesen elképzelhetetlenek, sőt még ha akadna is tán egy-egy fehér holló, annak is a hivatalos és így hideg elismerésen kívül inkább szánakozó mosolyban, mint lelkes és őszinte ünneplésben volna része.
Ha végignézzük állami gyűjteményeinket, azt látjuk, hogy a múlt század derekan és az újjáébredés korszakában, sőt még a század utolsó negyedéig is akadtak egyes olyan lelkes műbarátok, mint Erny Mihály, Eltz Mária grófnő, Tárkányi Béla, Bikkessy László, Frohner János és többen, akik részben még életükben, részben végrendeletükben megemlékeztek az ország művészeti gyűjteményeiről1 s azokat olykor a műalkotások egész sorozatával gazdagították. De a hetvenes évektől napjainkig bizony alig akadunk néhány olyan műalkotásra, mely magánosok bőkezűségéből került volna az állami gyűjteményekbe. A mi főuraink, íőpapjaink és ilúsgazdag polgáraink — tisztelet a kivételeknek ! — egyáltaljában nem követik a noblesse obiige elvét s teljességgel nincsenek tudatában azoknak a magasabbrendű kulturális kötelességeknek, amelyeket egy-egy nagy vagyonnak a birtoka ró az emberre s amelyeknek spontán teljesítése minden időkben a legszebb polgári erények sorába tartozott.
Arcunkon a szégyen pírjával s irigységgel a szívünkben, nézzük a külföldi műbarátok lelkesedésének érett gyümölcseit s önkéntelenül az a kérdés merül föl lelkűnkben; mikor jön el az az idő, amikor ezen a téren is teljes joggal helyet foglalhatunk mi is a nagy kulturnemzetek sorában ?
A jelek, sajnos, mind arra mutatnak, hogy ez még a nagyon, nagyon messze jövő titka !
ELHALT MŰVÉSZEK.
Allasseur, Jean Jules szobrász (szül. 1818-ban), Parisban meghalt.
Aranda, Jimenez spanyol festő (szül. 1837-ben), aki különösen a Don Quixote-kiadás illusztrálása által lett híressé, Sevillában meghalt.
Couturier P. jónevű francia rajzoló, nálunk is ösmert illusztrátor, (szül. 1808-ban), Parisban meghalt.
Eberle, Syrius szobrász és müncheni akadémiai tanár (szül. 1844-ben), meghalt Münchenben.
Fliekel, Paul Franz tanár- és- tájfestő (szül. l852-ben), meghalt Nerviben.
Fouque, Henri Amédée szobrász (szül. 1857-ben), Párisban meghalt.
Gloss, Ludwig szobrász (szül. 1851-ben), Möd-lingben meghalt.
Gosch, August tanár és arcképfestő (szül. l821-ben) meghalt Gross-Lichlerfelde-ben.
Hermant, Achille műépítész (szül. 1823-ban), meghalt Parisban.
Hirschfelder, Salamon életképfestő (szül. 1832-ben), meghalt Münchenben.
Lemarle des Landelles festő (szül. 1847-ben), meghalt Saint-Jean-le Thomas-ban.
Marioton, Jean Alfréd festő, meghalt Parisban.
Nordenberg, Bengt svéd életképfestő (szül. 1822-ben), meghalt Düsseldorfban.
Pecht, Friedrich festő és művészeti író, a müncheni „Die Kunst für Alle" című művészeti folyóirat megalapítója és kiadója (szül. 1814-ben), Münchenben meghalt. Konstanzban született, előbb a müncheni akadémiát látogatta, majd Parisban Delaroche tanítványa lett. Hanfstanglnél mint lithografus kezdte tulajdonképeni pályáját, később mint arcképfestő is működött. A múlt század ötvenes éveiben szembaja miatt inkább a művészeti irodalom művelésére adta magát. Éppen most van 50 éve, hogy „Déligyümölcsök" cím alatt első művészeti munkája megjelent. Azóta állandóan, nagy tudásos, lelkiismeretes és finomlelkű munkása volt a művészeti irodalomnak. Hírlapokba és folyóiratokba írt cikkelyein kívül "A XIX. század német művészei" című négykötetes monográfia-gyűjteménye, „A müncheni művészet története a XIX. században" című könyve és „Az én időmből" cím alatt kiadott emlékiratai maradandó jelentőségű és becsű alkotások. Festészeti alkotásai közül említésre méltók a müncheni Maximilianeum freskói s egy-egy festménye a karlsruhei, schwerini stb. múzeumokban. Pecht klasszikusok illusztrálásával is foglalkozott. Jelentőségét azonban tisztára irodalmi munkálkodásának köszöni. Épp akkor lendült lel a lapja, a midőn Münchenben a modernebb törekvések kerültek a felszínre. Bár Pecht nem volt radikális temperamentum, még sem zárkózott el e törekvések elől s ő volt egyike azoknak, akik Uhdet, Liebermannt a közönséggel megértették.
Reuter, Elisabeth festőnő (szül. 1853-ban), meghalt Heidelbergben.
Roux, Prosper Louis festő (szül. 1817-ben), meghalt Parisban.
Salomon, Louis festő (szül. 1815-ben), meghalt Parisban.
Schutzenberger, Louis elszászi festő (szül. 1825-ben), meghalt Strassburgban.
Sodar, André belga herceg, tájfestő (szül. 1829-ben), meghalt Dinant-sur-Meuse-ben.
ADATOK MŰVÉSZETÜNK TÖRTÉNETÉHEZ
A NAGYSÁROSI RÁKÓCZI-KASTÉLY. A sárosi vár, a hasonló nevű község fölött magában álló hatalmas kupalakú hegyen terül el. A történetére vonatkozó adatokat újabban Tuhrinszky Károly gyűjtötte össze s adta ki Eperjesen 1890-ben. A szerző a vár romjainak a felvételét is közli Myskovszky nyomán, a ki a vár alaprajzát a Műemlékek Országos Bizottsága számára mérte föl, a hol ma is őrzik. A várhegy tövében ennek déli oldalán terül el a nagysárosi kastély, a melyet a Rákócziak a XVII. században emeltek. A két szárnyból álló s alapelrendezésében L alakú épület rövidebb szárnya keletre néz s homlokzatát két saroktorony határolja. A ránk maradt jelek után ítélve a kastély eredetileg s alighanem egy régibb épület helyén a felsőmagyarországi renaissance építészet stílusában emeltetett. A XVIII. század végén vagy a következő elején tetejét átalakították, ennek megfelelően emeletnyi magas oromfalait is lebontották s belső elrendezését változatlanul meghagyva, csak a szobákat festették ki újból empire ízlésben. Azonkívül, hogy a Rákócziak, mint Sáros vármegye főispánjai, gyakran időztek itt, a nagysárosi várnak történelmi jelentőséget egy fontos s történelmünkben mélyreható esemény is kölcsönöz. Itt fogták el ugyanis l701-ben II. Rákóczi Ferencet s hurcolták el felesége mellől Eperjesre, a honnan Bécsújhelybe vitték. Rákóczi elfoga-tását Benczúr Gyula festette meg, a kinek ez a képe a román királyné birtokába került. Külföldön ily országos fontosságú esemény színhelyét nemzedékről nemzedékre kegyeletlel őrzik, a nagysárosi kastély ama szobája is, a hol az esemény lezajlott, külföldön sohasem szűkölködne kegyeletes látogatók nélkül, Nagy-Sároson nyilván nem is tudnak a nevezetes eseményről, a melynek a kastély színhelye volt. A történelmi nevezetességű szobát senki sem tudja megmutatni. Maga a kastély pedig a legelhanyagoltabb állapotban roskadozik, leleje s emeleti szobáinak mennyezete több helyütt beszakadt. A kastély jelenlegi birtokosa, egy Budapest társaséletében is ösmert előkelő földbirtokos, nyilván nem is tud erről, mert különben aligha engedné át a pusztulásnak ez elsőrangú történelmi emlékünket. Művészeti szempontból véve a saroktornyok faragványos zárókővel bíró boltozatain kívül értékes dolog itl alig van. Közönségünk azonban általában nem igen tud különbségei lenni művészi és nem művészi régi épület közöli. Könnyen elképzelhetjük mennyi régi s művészi jelentőségű épület pusztulhat el nálunk még ma is, ha ilyen történelmi szempontból véve elsőrangú emlékünk gondozásával senki sem törődik.
A nagysárosi kastélylyal szemben áll a kápolna, a mely stílusa után ítélve még a XV. század végén épült s a késői csúcsíves épílészel nem utolsó emléke. Különösen a boltozatok bordáit tartó köteges félpillérek, illetve féloszlopok renaissance ízű fejezetei érdekesek. A három oldalas apszisú kápolnára eddigelé még senki sem vetett ügyet. Belső hossza hatodfél méter, szélessége 5 m, két bolt-szakasza közül az első keresztboltozatos, a másodikban a keresztboltozat az apszis három boltcikkelyével egybeolvad. Az apszis külsején levő fölirat szerint l599-ben a kápolnát megújították. Ekkor kerülhetett ormára a főhomlokzaton a torony, a mely órát foglal magában. A kápolna oltára a XVII. század második feléből való érdekes barokk stílű és szinezetlen fafaragvány, a melynek közepén másod-rangú olajfestményt látunk, a mely a Madonnát ábrázolja. Ezzel szemben jóval értékesebb a két körtefából faragott apró angyal, a mely az oltárnak ajtókkal áttört szárnyain, ezeknek ormán üldögél. A kápolna szintén megérdemelné, hogy ablakait üveges, kezére bizzák, ajtaját pedig a lakatoséra. A kegyeletes vagy kíváncsi látogató ugyanis mostanában csak a nyitott ablakon keresztül kerülhet a kápolna belsejébe. A kastélytól északra a várhegy alján az elhagyatott kopár templomrom áll, a mely a hagyomány szerint szerzetesek temploma volt, még- pedig alighanem az ágostoniaké, a kiknek apálsága Sároson 1274-től 1528-ig virágzott.
Az ágostoniak szent Szaniszlóról elnevezett sárosi apátságának emlékét napjainkig megőrizte az egyházi cím, a melyet a király adományából legutóbb Troli Ferenc pécsi nagyprépost nyert el, a ki így egyben a sárosi szent Szaniszló monostor címzetes apátja. — Nagy-Sáros rom. kath. plébánia-temploma a barokk korában újonnan boltozott s szokatlanul keskeny oldalhajókkal bíró három hajós templom, a melynek csupán csúcsíves stílű szentélye s ebben a kései csúcsíves ízlésű pastoforium maradt fönn eredeti állapotában.
—X — 51.
BALKAY PÁL, FESTŐ. Szana csak Kazinczynak Desewffy Józsefhez írt levele (1810 k. és h. n.) nyomán említi, pedig Kazinczy hosszabb ideig volt vele összeköttetésben és még Desewffyhez írt ajánló levele előtt ír róla Rumy Károly Györgynek. Életrajzi adatait először az l844-ben megjelent „Közhasznú Esnieretek Tára" (II. köt. 35. 1.) közli. Mint képírót említi, ki 1785. június 29-én született Tisza-Örsön. Bécsben tanult 1804—1809. Füger Frigyes Henriknél, Mauner és Hubertnél. P. Thewrewk József, ki ez adatokat feljegyzi, azt írja Balkayról, hogy „ő az előteremtésben sok erővel bír, de a hív lemásolásban hasonlíthatlanul szerencsésebb." Művei közül felemlíti a miskolci minorita templomban és Tisza-Füreden levő „Mária mennybemenetelé "-t, Besenyőn található három öl magas „Szent Lőrinc"-et, Födémesre festett „Szent István király "-t, továbbá Egerben a minoritáknál levő „Nepomuki Szt. János "-t és a Nádudvaron található „A kereszt felmagasztalása" cimű festményeit. Ezenkívül szó van itt ama képről, amely a Magyar Nemzeti Múzeum képtárának első vásárlásai közt volt: ez „A béke háza", allegória. Végül néhány másolat címét sorolja fel: Dolce ulán: „Mária a gyermekkel", Carlociniani után: „Charitas"; végül megemlít egy az áhitatosságot ábrázoló fejet, mely eredeti. Itt halála nincs említve, ebből azt következtethetjük, hogy akkor még élt.
Kelemlítjük még, hogy az 1836. évi „Honművész" l. r. 270. 1. az Egerben rendezett casinoi bálról küldött tudósításában megemlíti, hogy ekkor „ő cs. kir.' felségének Balkay által olajban festett képe a' terem fenn-helyén díszelge."
Kazinczy Ferenc először 1808. X. 27-én ír Balkayról Rumy Károly Györgynek, kivel németül levelezett. Megemlíti, hogy Kreutzinger a bécsi festő lefestette és ezt a képet most másoltatja Balkay-val. Kazinczy ekkor 28 évesnek mondja, holott ha elfogadjuk Thewrewk adatát, akkor csak 23 éves volt. Ezt különben nem lenne nehéz az anyakönyvek alapján eldönteni. Kazinczy ekkor azt írja Balkayról: „er erweckte die schönsten Hoffnungen um einst sehr gross zu werden". E magasztaló hangot utóbb Kazinczy is megváltoztatta. De ekkor sem tagadta meg jóindulatát.
1808. XI. 19. levelében már Cserey Farkas is azt írja Kazinczynak, hogy dolgoztasson valamit az ő számára is, mert igy „módom lesz segit-cségire csekéljségemhez képest a legtisztább indulatbul lehetni".
1808. XII. 8-án újból ír Balkayról Rumynak Kazinczy. Említi, hogy bécsi lakását, mikor nála járt, a legsikerültebb másolatok díszítették és mind--járt beléptekor megismerte, hogy ezek Mengs, Van Dyck, Guido Reni, Correggio, Angelica Kaufmann művei. Ekkor Mező-Kövesden időzött Balkay, hol nagybátyja plébános archidiacon volt. Onnan küldte Kazinczynak Van Dyck egy női fejét, minek a kiváló író nagyon megörült. Munkát is akar Balkaynak szerezni, hogy Parisba, Rómába utazhasson.
1809. májusban, nap nélküli levelében már azt írja Kazinczy Szőgyény Zsigmondnak, hogy hozzák fel Kövesdről Balkayt, ki még mindig ott időzik, mert ipájának képe miatt szüksége van reá.
1810. V. 5-én Széphalomról azt írja Kazinczy Döbrentei Gábornak, hogy Balkay 4 napja nála időzik és „gyönyörű napokat töltök vele". Kreutzinger által festett képéről megemlíti ekkor, hogy a fiatal festő nagy elragadtatással nyilatkozik erről. Gyakran fél óráig is elnézegeti. „Miólta itt van, ezt a' főt copirozta és a' Geszner Salamon rezei közzül Lédát a' hattyúval dolgozza vászonra. Ezzel csaknem egészen kész. Nyert Széphalom a kép által olly szép a' Balkay Lédája".
1810. V. 23-án már arról ír Kazinczy Kolosy Józsefnek, hogy Balkay távoztakor ott hagyta Lukrétiáját és „eggy szép nagy tablót, melly a' nap feljöttét adja elő 's kért, hogy szerezzek neki vevőt." Azt hiszi, meg is veszik, bár árát még nem tudja, Kazinczynak azért nem kell, mert sok képe következtében már nincs is helye. Az árra utóbb megjegyzi, hogy Balkay „a pénz dolgában finy-nyás, mert nem szeretné magát mesterembernek, hanem künstlernek nézetni. 80 frtért talán oda adná a' kettőt, 's azt a pénzt megéri testvérek közt is. Én egy fejért, melly felényi sincs, mint Lukrelia, l10 frtot adtam Bécsben".
1810. IX. 19-én már az őszinteség hangján jellemzi Kazinczy Balkayt Döbrentei előtt. Balkay néhány nap előtt nála járt, de csak rövid ideig időzött ott. Még azt a másolatot sem fejezte be, mit báró Prónay Símonnénak készítetett, holott azt csudálta. Ekkor írja: „Ne tudassa az úr vele a' mit mondok; ő nem szerencsés portrai-tirozó."
Dacára ennek, mégis ajánlja Balkayt Desewffynek. Ez az a levél, mit Szana is idéz. Kéri a grófot festetné le magát Balkay által, mert egyik művéhez metszetni óhajtja képét. Kazinczy megjegyzi, hogy Balkaynak „munkát eleget szerzett".
Mikor Cserey Farkas kéri Kazinczytól Balkay által Kreutzinger képe után festett képét, őszintén bevallja, „az olly savanyú, olly hideg ábrázatot csinál a' Copiában, hogy sok munkámba került világosan nem mutatni Balkaynak neheztelésemet. Húsz esztendő múlva sem leszek öregebb mint az ő festésén. Hogy szebbnek fessenek mint vagyok, azon nem kapok; az nevetség volna. De e fagyos kép irtóztató."
1812. novemberében már Donát Kazinczy kedvencze, ki szintén másolta Kreutzinger képét de ekkor viszont attól tartott, hogy ez „süs lachend" lesz.
Egy évvel később (1813. VI. 2.) azt írja Kazinczy Rumynak, hogy Balkay, mióta Bécset 1808-ban elhagyta (e szerint nem 1809-ben mint Thewrewk írja) nagyot haladt. „Seine Hand ist im Portraitiren sicherer gelaufiger geworden. Er mahlt auch Altarblatter, die mir aber nicht be-hagen. B. ist ein liebenswürdiger Mann, hat aber wenig von liter. Cultur ; und wie kann ein Mahler ohne dicsen gross werden?"
l813. VIII. 14-én irt levelében Kazinczy, mikor Helmeczy Mihály képét kéri, azt írja, hogy nem Donát, hanem Balkay által készíttet újat, de megváltoztatja Kreutzinger felfogását is, ki mikor őt 1808-ban lefestette, a szenvedőt látta benne. "Más pontra fogom intézni a' szemet 's eggy két tinte (vonás) a száj körül 's valamivel ifjab-bítva 's olly igaz, olly szép képet kapsz, hogy még barátaim 's barátnéim közt nem szebbet, igazabbat eggy is."
Kazinczy eddig megjelent levelezésében itt emliti Balkayt utoljára.
Sajtó alatt voltak e Balkay Pálról összegyűjtött adatok, mikor megjelent az „Irodalomtörténeti Közlemények" 1902. évi IV. füzete, melyben nagy érdekű cikket ír „Balkay Pál festő életrajza" címen Bayer József, a magyar színészet kiváló történetírója.
E cikk megírására az adott impulzust, hogy véletlen következtében Bayer birtokába jutott Balkaynak egy kortársa: Joó János egri rajztanár által irott életrajza, ki minden tartózkodás nélkül mondja el ebben véleményét a festőről.
Bayer cikkének bevezetésében első sorban szintén a „Közhasznú Esméretek Tára" és Kazinczy Ferenc eddig megjelent levelezése alapján csoportosítja mindazt, mi Balkay Pálról ismeretes, kiemelve az, eltéréseket is.
Különösen másolatai voltak azok, melyek annak idején feltűnést keltettek. Joó is azt írja az életrajzban, mit Baycr a következő teljes szövegben közöl: „Eredeti művei ritkán sikerültek, bár az alakokat többnyire jó metszések és skizzekből rakta össze ; perspektívája többnyire hibás, színezete életnélküli és rossz oly annyira, hogy több oltárképei szinöket is elveszték a festékek által az alapszínnek igen vékonyán történt bevonása miatt . . . Az arcképeket jobban színezte, hanem nem igen volt szerenesés a találásban. Még egykori leendett arájának, ki iránt ábrándos hajlammal viseltetett, arcképét sem lehet sikerültnek mondani ; hiányzik rajta a fiatalság tüze s kellő színezete ... A birtokomban levő és önmaga által festett arcképét (melyet azonban halála előtt ritka festékkel bemázolt) még a legsikerültebbnek lehet mondani. Egészen máskép dolgozott ő a másolatokon. Ekkor mintha az eredeti művész belé lehelte volna szellemét, oly passzióval és híven másolt, hogy ugyancsak gyakorlott és a művet ismerő szemnek kellett lenni, hogy az eredetitől megkülönböztesse, s e tekintetben a vizsgáló inkább a körülményekre alapította Ítéletét. Bizonyítják ezt számos, körünkben létező művei".
Miután Joó János ily őszintén, kellő szigorral szól Balkay Pál festményeiről, nincs okunk kételkedni dicsérő szavaiban sem.
Életrajzi adataiból nem lesz érdektelen a fentiek kiegészítéséül még a következőket közleni:
Balkay, ki 1785-ben született, szegény szülők gyermeke, sohasem emlegette barátja előtt, hogyan lett festő. Egy Kazinczy Ferenctől hozzá intézett levélből (1816. I. 7.) kitűnik, hogy benne épp úgy, mint az egri érsekben barátot és pártfogót hírt. Mikor Bécsbe került, Maurernél lakot és tőle tanulta a festészetet. Balkay számos festményt készített. Művei alá ritkán írta nevét.
A Kazinczy levelezésében említett utazása elmaradt és csak 50 éves korában, 1835-ben vállalkozott arra, hogy utazzék. Tengert akart látni és elment Fiumébe, Triesztbe, Velencébe; de ez utazása már nem volt hatással művészete fejlődésére.
Balkay nagy barátja volt a könyveknek. Gyakran adott festményeket az Egerben megfordult könyvárusnak: Buriánnak, ki cserébe régi és új könyveket küldött.
Balkay magas, némileg testes és nem rút ember volt. Nőtlen élt, bár egy ízben Joó János nejének idősebb testvérét akarta elvenni feleségül, de mikor ez meghiúsult, nőtlen maradt. Joó János 1818-ban találta őt Egerben. Ismeretségük első éveiben Pálfy János egri kanonoknál étkezett. Ennek halála után különféle helyeken, barátainál. Mikor Joó házat vett, Balkaynak két szobás lakást építtetett; ekkor nála is étkezett. Itt halt meg 1846. június 13-án, szél-hűdésben,
Ritka becsületességű s jó kedélyű ember volt, igen örült, ha valamin nevethetett. Kedvelt, egyedüli mulatsága a sakkjáték volt. Sohasem haragudott, csak azt nem kedvelte, ki magyar létére idegen művészekkel dolgoztatott. Pyrker érsekre is e miatt neheztelt.
A félbemaradt életrajz adatai alapján Bayer József Szana Tamással szemben már most joggal állíthatta, „hogy Balkay Pál festői pályájának története nem a kisszerű viszonyok között elzüllött nagy képességű festő tragédiája, hanem a középszerű tehetség minden nap ismétlődő eseménye, egy oly tehetségé, kinek kiskörű művészi tudása, a képzelő erő hiánya miatt nagy, önálló dolgok alkotására képtelenné teszi. Az igazi költői teremtő erőt nem semmisítheti meg a viszonyok kisszerű volta. Lehet, hogy kora nem érti meg őt s jólét helyett a szegénység jut osztályrészül, de az utókor még jelentéktelen dolgaiból is ki fogja érezni a teremtő erő hatalmát, ha az tényleg megnyilatkozott egyik-másik művében .... Balkay ügyes másoló volt pályája kezdetén s pályája végén is csak a másolást tudja benne még legjobb barátja is megbecsülni".
E tömör, találó, jellemző szavak képezik Bayer József cikkének quintessenciáját, ki végezetül megjelöli Balkay helyét a magyar művészettörténetben is : „Egyike azoknak az úttörőknek, kik a közízlés fejlesztésére jó hatással lehettek s ha kiválót nem is tudtak alkotni, mégis érdemük, hogy a kornak művcltségtörténeti jelentőségű tényezőivé tudták magukat fölküzdeni".
—52.
WITTICH JÁNOS. Az alsókubini, páratlanul becses Csaplovics-könyvtárban az úgynevezett régi magyar könyvtárnak egy eddig ismeretlen darabját találtam meg, a mely nyomtatvány egy XVII-ik századbeli magyar festőnek emlékét őrzi.
A lelet negyedrétű füzet, a melynek hosszú és tiszteletteljes kifejezésekben ugyancsak gazdag címe alább olvasható.
A felvidéken szokás volt, hogy lakodalmak alkalmára az egybekelők barátjai vagy a család tisztelői üdvözlő verseket szerzettek. A versek többnyire latinok. A felvidék nagyműveltségű és nagytudású protestáns lelkészei legtöbbször latin verssel üdvözlők társaikat vagy társaik házasuló gyermekeit.
Ez a fentebb említett ünneplő-versezet azonban német nyelven Íródott és pedig írták : Fridhuber Eliás, poprádi Bel Ádám és Fallnhauser Mátyás. Nem csekély humorral és ötletességgel zengik meg az ifjúkorban való házasodás gyönyöreit.
Az érdekes füzetkében egyéb adatot nem találunk, csak azt, hogy Wittich János előkelő eperjesi festő l657 november 20-án tartotta lakodalmát Zahler Margittal, az elhunyt lőcsei lelkész : Zahler Péter leányával. Ez a címlap szövegéből tűnik ki. a mely a következőkép szól:
Ehren-Geticht bey ansenlichcr Hochzeit-Freuden Des Ehrenvesten Wohlbenahmten, und kunstreichen Herrn Johannis Wittichs Vornaehmen Malers in Eperies etc. Bräutigams : auch Der Edlen, Viel, Ehr und Tugendreichen Jungfrauen Margaretha Des weiland Hochwürdigen, Grossachtbarn Hoch-und Wolgelahrten Herrn M. Petri Zablero wolverdienten Pfarrherrn in Leutschau auch der 5 koenigl. Freyen-Staedte hier in Ober-Ungarn gewürdigten Superitendenten -hinterlassenen Jungfr: Tochter Braut: Anno 1657 den 20 Novembr aufgesetzt und ueberrcichet von.....Gedruckt zu Caschav. —53.
MŰVÉSZETI IRODALOM
ÓKORI LEXIKON. A m. kir.. vallás- es közoktatásügyi miniszter megbízásából, a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával szerkesztette Pecz Vilmos dr. Első kötet, A—L. Budapest, 1902., Franklin-Társulat. VIII. és 1143 old., 514 szövegképpel, tíz tábla melléklettel. -- Nemcsak -a klasszika-filológia művelői üdvözlik örömmel ezt a nagyszabású művet, hanem az ókori művészet minden barátja is, mert tömör, összefoglaló s a legújabb kutatásokat is latba vető cikkekben tudományos értékű felvilágosítással szolgál mindarra, nézve is, a mi az ókori festészetet, szobrászatot, építészelet és iparművészetet illeti. Ez a körülmény már műtörténeti irodalmunk szegényességénél fogva is erre a valóban nagyszabású vállalkozásra irányítja az ókori művészet kedvelőinek figyelmét. De van még egy erénye, a mely éppen minket érdekel és a melyet hiába keresünk hasonló külföldi vállalatokban: a magyarországi vonatkozású emlékek feldolgozása és bemutatása. E hun-garikumok száma meglehetősen nagy és van köztük nem egy műtörténeti érdekességű is. Ezektől eltekintve is jóval gazdagabb, mint például a nálunk is sokfelé használt Lübker. Egyes címszók alatt meglehetős terjedelmű, de tömören, összefoglalón írt tanulmányokat is találunk, ilyenek például a festők és építészekről írt cikkek. A szerzők és a szerkesztő gondosságára vall, hogy nagy szorgalommal gyűjtötték egybe a kutatások ma még többnyire szétszórt adatait is. így a festők című cikkben rövid feldolgozásban már megkapjuk Evans knosszoszi ásatásainak eredményeit is, a melyek oly döntő jelentőségűek a mikénei kor művészetének elbírálásánál. Az építészek és a ház című cikkeknél jól esik látnunk, hogy mindenütt az adott anyagból és az adott körülményekből való szerves fejlődést mutatja be a szerző, a puszta teoretizálás kizárásával. Negyvenhárom szerző segítette a szerkesztőt a bonyolult munkában, a mely immár nyolc év óta folyik s a második, befejező kötet megjelenésével a jövő évben záródik. Nemcsak a filológusok, hanem a művészetnek a klasz-szikus korral foglalkozó barátai és a műtörténetirók szinte nélkülözhetetlen segédkönyvet kapnak e műben, a mely dicséretére válik úgy a hazai tudománynak, mint a vállalat megteremtőinek.
BARON BRUKENTHALISCHE GEMÄLDEGALERIE. Eine auslese von vierzig Gemälden in Heliogravüren-Imitation. Zur Erinnerug an die Wiederkehr des 100. Todestages des Stifters Baron Samuel von Brukenthal, Gouverneur von Siebenbürgen. Kiadja Csáki M. őr. Nagyszeben, l903., Krafft W. bizománya. 12 1. szöveg, 40 képtábla. A Brukenthal-féle nagyszebeni képtár a magyarországi vidéki gyűjtemények közt jelentékeny helyet foglal el, de sokáig egészen kívül esett az általános érdeklődés körén. Még rendszeres tárgymutatója sem volt, mert az 1903-ig bezárólag megjelent katalógusok a legtávolabbról sem voltak megbízhatók. 1894-ig senki tudományosan és kritikailag fel nem dolgozta az ott felhalmozott anyagot. Ebbe az évbe esik Theodor von Frimmel nagyszebeni látogatása. Tizenegy napon át egyebet sem végzett, csak kritikai tanulmányokat s valójában ő nyitotta meg a képgyűjteményt a műtörténet számára. Igen becses jegyzeteit kiadta "Kleine Galeriestudien, Neue Folge" című kötetében amelynek egész első fejezete ezzel a képtárral foglalkozik, még pedig a legszorosabb értelemben vett kritikai módon. Kilenc évvel ezelőtt még hasznavehető fénykép sem volt a képekről, Frimmel sajátkczűleg másolta könyvébe a jellegzetesebb részleteket. Annál örvendetesebb, hogy a gyűjtemény kuratoriuma a képtár negyven legérdekesebb képének fény-metszetű publikálásával hozzáférhetővé tette a gyűj-lemenyt azok számára is, akik nem utazhatnak le Nagy-szebenbe.
A kiadvánv szövegrésze nagyobbrészt Frimmel úttörő munkáján alapul. Azóta felkeresték a gyűjteményt Bredius, Groot, Voll s más szakemberek is, az ő ítéletük is számbavétetett a képek elkeresztelésénél.
A gyűjtemény állománya 1245 kép. Az uralkodó elem a németalföldi (466 darab), utána következik a német (440, az olasz 195). Magyar kép van 85, vegyes eredetű 38, végre 21 kép Brukenthal-ivadékok arcképét adja.
A NAGYSZEBENI BRUKENTHAL-MÚZEUMBÓL
ISMERETLEN FÉRFI KÉK CHAPERONNAL
JAN VAN EYCK FESTMÉNYE
Legszebb, legértékesebb száma a képtárnak Jan van Eycknek egy olajfestménye (fára festve, nagysága eredetileg 0 174 x O.11 m, a háttéren toldások). „Ismeretlen férfi kék chaperonnal" most a hivatalos címe, a régibb katalógusok Dürer Albertnek tulajdonították, annyival is inkább, vagy talán csakis azért, mert valaki ráhamisította a nürnbergi mester monogrammját, sőt egy évszámot is. Frimmelé az érdem, hogy tudományosan megállapította e mű igazi szerzőjét. Összehasonlította ezt a képet Jan van Eycknek egy arckép-művével, a van der Leuw-képmással, s a mester londoni és berlini műveivel. Nemcsak a kézírás azonos, még a festékanyag pattanásai is ugyanazt a rendszert mutatják. Azóta ez a kép átesett a tűzpróbán: a brüggei kiállításon a világ legjobb Eyck-ismerői egyhangúan eredetisége mellett kardoskodtak. Mi ebben a füzetben reprodukáljuk.
A többi reprodukció közül kiemeljük Hans Mem-ling „Olvasó férfi"-ját, mint amely egyike e mester legjellemzőbb műveinek. A kisebb és felette ritka németalföldi mesterek közül is nem egy igen jól van képviselve a gyűjteményben, amely — hogy Frimmel szavaival éljünk — igen alkalmas az intim tanulmányozásra.
Úgy a reprodukciók, mint a mű kiállítása méltó a gyűjteményhez.
MŰVELŐDÉSTORTÉNET KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A KÉPZŐMŰVÉSZETEK FEJLŐDÉSÉRE, írta Czigler Ignác tanár. Második, javított kiadás. 80 művészettörténeti illusztrációval. Budapest, 1903, Lampel Róbert (Wodiáner F. és Fiai). 200 old. A szerzőt az a dicséretes szempont vezette, hogy a művelődéstörténet könyvében, ha még oly kicsiny terjedelmű is, a művészetek fejlődésének bő helyet kell juttatni. Csodálatos, hogy a legtöbb szakíró még mindig nem akarja belátni, hogy valamely korszak jellemét semmi sem tolmácsolja oly szemléltető közvetlenséggel, mint a képzőművészetek. Czigler adatszerűén adja elő a művészetek külső történetét, beolvasztva azt az általános művelődéstörténetbe. Éppen, mert ezt a módszert választotta, néhány fontosabb adat korrektúráját ajánljuk figyelmébe. Szerző szerint Lionardo da Vinci «Utolsó vacsorájá»-nak eredetije «egy milánói zárda falán volt» (139-ik old.). Nem volt: ma is ott van. Paolo Veronese nem festett «élénk, szenvedélyes, drámai hatású képeket» (141-ik oldal); Paolo művei csupa nyugodalmas verőfény, pihenés, a perc gyönyörének kellemes élvezése, gondtalanság; minden lelki affektus, minden drámai élet nélkül. Velazquez nem vált ki «különösen szent képek festésében» (147-ik old.), ő tipikus s talán a legnagyobb arcképfestő. Rembrandt sem festett éppen «kényszerűségből arcképeket» (152. oldal). Ifjabb Holbein pedig a legtávolabbról sem «sajá-tította el az olasz mesterek modorát» (154-ik old.), sőt a legeslegnémetebb festők közé tartozik. A 156-ik oldalon összetévesztette a rézmetszet és a rézkarc technikáját. Szerző szerint a római «szent Péter-templom homlokzatát Vignola tervezte» (165-ik old.). Ez alapos tévedés, mert Vignola már negyedszázad óta sírban pihent, a midőn a homlokzatot Carlo Maderna építeni kezdte, még pedig a saját tervei szerint, a melyekbe legfeljebb ha barátja, Fontana szólt bele. Mengs Antal Rafael nem 1740-ben született (179-ik old.), hanem 1728-ban. Szerző szerint «Ligeti Antal tájképei keleti színpompában ragyognak» (190-ik old.), ellenkezőleg: Ligeti művészetében alárendelt szerepet játszik a szín, színpompáról egyáltalában szólni sem lehet. Ezeket a fontosabb korrektúrákat a szerző figyelmébe ajánljuk egy újabb kiadás esetére.
DIE KUNST. E gyűjtő-címmel a művészeti mono-grafiák egész sora jelenik meg Berlinben, Július Bard kiadásában, Richard Muther szerkesztésében. A rendkívül ízlésesen kiállított kötetkéket úgy olcsó áruk, mint gondosan megválasztott tartalmuk ajánlja. A német könyvpiacon pár év óta mesésen szapora átlagos monografia-irodalomtól kedvezően üt el ez a vállalat, a menynyiben nem a doktor-értekezés tudákos jellegét viseli magán, hanem legnagyobbrészt igazán élvezetes, olyik pedig, például Muther kötetei, irodalmi csemege-számba is megy. Minden kötetkét több, jól megválogatott és kiválóan sikerült gravűr is diszít. A 60--70 oldalra terjedő szöveg a műtörténelem egy-egy érdekes alakját vagy csoportját mutatja be. Az első Lucas Cranachhal foglalkozik, mint jellegzetesen német művészszel. Muther egész kis korképbe állítja be hősét. A második kötetben Cornelius Gurlitt lefesti Luther városát, Wittenberget, kivált artisztikus szempontból. Szincs képét kapjuk annak a környezetnek, a melyből a reformáció kezdései világgá indultak. A harmadikban egy kitűnő angol művészeti író, Bell méltatja Burne-Jonest. A negyedik Max Klin-gerről szól, a sokoldalú, és egészen német művészt Franz Servaes mutatja be. Az ötödik kötetben Aubrey Beardsley, e jellegzetesen századvégi rajzoló művészetével ismerkedünk meg. Ezt az ideg-művészetet egészen speciális oldalról festi a szerző, Rudolf Klein. Velencébe a művészet városába vezet a hatodik kötet, ezt Albert Zacher írta. A hetedikben Manet-t és körét mutaja be Július Meier-Graefe. A nyolcadikban ismét Muther szól mesteri módon az antik világ újjászületéséről, épp oly pompás Lionardo művészetéről szóló kötete, a mely kilencedik darabja a sorozatnak. A tizedik kötet végre kortársaink egyik legnagyobbikát, Rodint mutatja be, ezt Rainer Maria Rilke írta. Mind a tíz kötet beváltja azt az igéretet, hogy sem száraz életrajzzal, sem tudákos művészeti boncolgatással nem alkalmatlankodik az olvasónak. Ahhoz a művelt olvasóhoz szól, a ki adat-' halmaz helyett inkább egy művész-egyéniség eleven képét óhajtja megismerni. Éppen Németországban nagy a hiány az e fajta művekben. A vállalat épp ez okból már is szép sikert ért el.
MAGYAR NYOMDÁSZOK ÉVKÖNYVE. 1903, tizennyolcadik évfolyam. Kiadja a Könyvnyomdászok Szakköre. Szerkesztette Pavlovszky József Alajos. 131 1., három melléklettel. -- E könyvben különösen a szerkesztőnek a magyar stíl fejlesztéséről írott cikke érdekel minket, a melyhez Huszka József egész sor magyaros rajzot készített. A szerző helyes követelménynyel áll elő, a midőn megkívánja, hogy a szedés díszítéséhez magyar jellegű diszítő-anyag használtassuk. Igaz, hogy a legkevesebb nyomda van az ehhez szükséges eszközzel ellátva, de hisz nem is a meglevő, könnyen és gyorsan sablonossá váló anyagról van itt szó, hanem arról, a mit a szerző is hangsúlyoz, hogy tudniillik a szedők törekedjenek mentül jobban megtanulni a metszést, foglalkozzanak bőven a vázlatkészítésscl, tervezéssel s a mi a fő és mindennek alapja, foglalatoskodjanak rajzolásai. A Macser- és Weber-lemez s a celluloid elég engedelmes anyag arra, hogy rövid idő alatt szép eredményt éljenek el. Ily kitartó munka után érhetjük csak el, hogy a magyar mesterszedés felismerhetőn elkülönödjék a külfölditől megkapja a maga önálló, szép jellemvonásait. Örvendetes volna ha ez a kérdés nem kerülne le a napirendről, hanem átmenne a gyakorlatba is.
MODERNE KERAMIK. Irta Richard Borrmann. 110 11 képpel. Lipcse, Hermann Seemann Nachfolger. 122.1. (Monographien des Kunstgewerbes, V.). — Egy emberöltő óta új, sajátos jellegű kerámiáról beszélhetünk. Ezt a megújhodást mutatja be a szerző, kiváló szakszerűséggel, mindenütt a kerámia művészi jelenségeire vetve súlyt, a tárgy ipari oldalát egészen mellőzi. A gazdagon illusztrált kötet az első döntő japáni és khinai befolyások korától elvezet az 1900-iki párisi világkiállításig, amelyen az összes kulturállamok kerámiája nagy gazdagságban volt képviselve s így jó alapot adott az áttekintésre. Két ország lépett e részben az előtérbe : Franciaország és Dánia. A dánok ma- is elől járnak a művészi porcellán technikájában : természeti motívumokkal díszítik a máz alatt a cserepet. A franciák viszont a színes mázzal bevont grest művelik a legnagyobb sikerrel. Borrmann szépen fejtegeti, mit tanultak a modern európai mesterek a szélső Kelet művészeitől, mint született meg ennek hatása alatt Jean Carriés művészete és hogy tért át aztán a francia mesterek egy csoportja az impresszionista festészet hatása alatt a grésnek oly színes díszítésére, a mely nem mutat határozott ékítményformákat, hanem inkább a színek egy másbaolvadásával hat. Hogy minő nagyszabású szerep jutott a grésnek máris az építészetben, azt Bigot munkái mutatják a legvilágosab-ban. Ezekről pompás képeket láttunk a könyvben. Új változatot mutat a fémfényű lüszter alkalmazása, a melynél a szerző kiemeli a francia Massiert és a pécsi Zsolnay-gyárat. Két Zsolnay-féle darab képe illusztrálja ezt a technikát. Tanulságos fejezet az, a melyben fejtegeti a kerámiának azt a merőn új jelenségét, hogy művészemberek a népies fazekasmesterség formáit és díszítését mint fejlesztik különböző -országokban. Ezt az ötletet nálunk is felkapták, csak még erőteljesebben kellene folytatni. Amerika, Svédország, a kitűnő koppenhágai porcellángyár s a régibb hagyományokon továbbépítő Németalföld legszebb készítményei adják a könyv másik felét. A szerző gondosan előadja e fejlődés útjait és súlyt helyez annak kimutatására, mint adott egy újabb technika más és új díszítő módokra, stílusváltozatokra ötletet. A könyv egészben véve kiváló ügyességgel összeállított vezérfonal és jól használható az iparművészeti kiállítások tanulmányozásánál is.
FRANZÖSISCHE MALEREI DES XIX. JAHRHUNDERTS. írta Karl Eugen Schmidt. Leipzig 1903. E. A. Seemann 103 L, 183 képpel. A „Geschichte der modernen Kunst" című sorozat első kötete. — Dávid és Ingres művészete virágzását Lucien Simon és Cottet művészetétől egy század választja el. Ebbe az időbe esik a modern művészet megszületése s a francia festők halhatatlan érdemeket szereztek maguknak e hatalmas átalakítás munkája körül. E korba esnek Courbet kezdeményezései, a fontainebleaui erdő és Barbizon kis festő-csapatának iránytadó működése, Manet és körének fellépte, azután oly alakok, mint Puvis de Chavannes. A kor, a melyet a szerző elénk állít, a legmozgalma-sabbak egyike. De kissé közel esik hozzánk s így világos, pártatlan áttekintése elé nem egy akadály gördül. Nehéz még ma e döntő erejű művészek igazi hatását is mérlegelni. A szerző sikerrel oldotta meg ez akadályok ellenére is feladatát. Különösen a könnyen áttekinthető csoportosítás válik a könyv előnyére, ez itt fontos követelmény, mert ma már túl vagyunk azon, hogy életrajz-gyűjteményt várjunk a műtörténetírótól A döntő erejű egyéniségek plasztikus bemutatása a legfontosabb, azután az a hatás, a melyet részben egymásra, részben a művészek szélesebb keretű csoportjaira gyakoroltak. A szerző is körülbelül így fogta fel tárgyát és nagyon hasznavehető vezérfonalat ad e korszak szövevényes történetének publikuma számára. A könyv a magyar közönséget abból a szempontból is érdekelheti, hogy megösmerkedhetik ennek révén azokkal az iskolákkal, a melyekben a magyar művészek ifjabb nemzedéke oly sokat tanult.
WERESCHTSCHAGIN. írta Eugen Zabel. 77 képpel. Bielefeld és Lipcse, 1900., Velhagen & Klasing. 68 1. A „Künstler-Monographien" XLVII-ik száma. -Verescságinnak, a nálunk is jól ösmert orosz festőnek életrajzát és művei méltatását adja e kötetben a szerző. Kevés modern művész tudott festményei iránt akkora érdeklődést kelteni Európa-szerte, mint ez a békebarát, a kinek vezércikk-ízű festményei bevándorolták az ösz-szes nagyobb városokat, bemutatván a háború borzalmait, a nagy hódítók műveinek szörnyűségét, e mellett az előázsiai és indiai élet nem egy jellegzetes alakját és jelenetét is. Sőt a heves vezércikk-festőnek baja akadt a politikusokkal és a katholikus papsággal is, képeinek tárgya miatt. Műveit méltatni fölösleges volna, hisz mindnyájan élénken emlékszünk még rájuk. Ki kell azonban emelnünk, hogy a könyv szerzője nagyon jó képet fest nekünk azokról a viszonyokról, a melyek közepette Verescságin működött s egyáltalán közeliinkbe tudja hozni a mai Oroszországot, mint a hogy nagy rokon-szevvel rajzolja meg a festő alakját s adja elő céljait is.
A KÖNYVTÁRTAN ALAPVONALAI, írta Ferenczi Zoltán. Budapest, 1903., az Athenaeum kiadása. 240 1. 143 képpel. — Ferenczi Zoltánnak, az egyetemi könyvtár igazgatójának most megjelent könyve két szempontból is érdekli a művészet barátait. Célszerű tanácsokat ad, miként kell elhelyezni könyvtárak keretében a művészeti tárgyakat; de a mi különösen becsessé teszi e könyvet, az ama része, melyben fejtegeti, minő berendezéssel, beosztással kell építeni egy modern könyvtárt, múzeumot. Itt sorra veszi a külföld kiválóbb alkotásait, utal amaz intézkedésekre, mit a bibliográfusok szükségesnek tartottak a könyvtárak célszerűsége érdekében életbeléptetni. Nemcsak Európa, hanem Amerika építkezéseit is megismerjük e műből, melyet számos tervrajz, alap- és keresztmetszet képe még használhatóbbá tesz. Ma, mikor hazánkban oly lendületet vett a könyvtár-ügy, az idevágó építkezésnek minden barátja nagyon sok érdekeset fog találni e szakkönyvben.
MAGYAR PÁLYÁZATOK. Szerkesztik Fejér Lajos és Ritter Ignác. I. évf. 2. szám. A budapesti árú-és értéktőzsde tervpályázatát ismerteti ez a füzet. Tartalmazza Alpár Ignác, Lechner Ödön és Baumgarten Sándor, Fischer József, Bálint, Jámbor és Körösi, Wellisch Alfréd, Jónás Dávid pályaműveit reprodukcióban, a tervezési programm és a biráló-bizottság döntésének szövegét.
ÁLTALÁNOS MŰVÉSZETI CZIKKEK
Pályázatok, írta Viharos. Pesti Napló, ápr. 3. A nagyváradi műtárlat. írta 1. b. Magyar Nemzet, április 4.
Magyar bohemek Bécsben. (A bécsi magyar kiállításról), írta : Lázár Béla. Független Magyarország, április 12.
A renaissancekori művészet, írta Janicsek József. V. Athenaeum, 1903., I. sz.
A jellemvonás eszközei. Irta Riedl Frigyes. U.-ott.
A budai várkápolna régi kincseiről. Irta Takáts Sándor. Archaeologiai Értesítő, 1903. ápr.
A rajzoktatas reformja Európában, írta Szűts Izsó. Magyar Iparoktatás, ápr.
A Nemzeti Szalon, víz festmény-, rajz- és metszet-kiállítását ismertették a napilapok május 3-iki számai, az Új Idők május 10. sz.
Művészet az utcán. Irta Dömötör István. Hazánk, márc. 14.
A vonal és a szín története, írta Márkus László. Alkotmány, ápr. 12.
Milyen volt Krisztus ? írta Maksziányi Dezső. Magyar Hírlap, ápr. 12:
Őrgróf a Műcsarnokban. Irta Kézdi Kovács László. Pesti Hírlap, ápr. 17.
A modern művészet. Irta Kutasi Elemér. Huszadik Század, májusi füzet.
A somogyi művészek kiállítását (Kaposvárott) ismertette a Kaposvár május 7., 10., 14. száma és az Új Idők máj. 17. száma.
A Képzőművészeti Társulat tavaszi nemzetközi mű-tárlatát ismertették : Alkotmány ápril 16., Budapesti Hírlap ápr. 22. Budapesti Napló ápr. 3., 15.. 22., máj. 1., 14. Független Magyarország ápr. 11. Hét ápr. 5., 12. Huszadik Század, májusi szám. Jövendő ápril 19. Magyar Nemzet máj. 3., 10. Magyarország ápr. 28. Magyar Szemle ápr. 5., Magyar Szó ápr. 12. Pester Lloyd ápr. 7., 12. Új Idők ápr. 5., 12., 19., 26. Vasárnapi Újság ápr. 5.
A Kossuth-mauzóleum ügye. Pesti Napló, május 20.
FESTÉSZET
Levelek a képírásról, írta Nagy Sándor. Huszadik Század, 1903. 4-ik szám.
Rippl-Rónai József, írta Mihálik Gyula. Kaposvár, ápr. l T), sz.
Ifjú piktorok, írta Anion Ottó. L, II., III. Brassói Lapok, ápr. 9., 10., 11.
Aus der Galerie Brukenthal. írta L. H— i. Pester Lloyd, ápr. 26.
Böcklin. Irta ifj. Glatz Károly. Egyetem, márc. szám.
A magyar festőnők kiállítását ismertették a napilapok május 9-iki számai.
A modern festészetről. Kaposvár, máj. 14.
ÉPÍTÉSZET
Sweet home. (Kis családi házakról), írta B. Vállalkozók Lapja, ápr. 22.
A lipótvárosi Szent István templomot ismertették a napilapok ápril 25-iki, a Neues Pester Journal ápril 24-iki száma.
Tervpályázatokról. Irta Révész Sámuel. Vállalkozók Lapja, ápr. 29.
Erkölcs a művészetben. (Az építészek fegyelmi tanácsa). Esti Újság, máj. 11.
A szegedi zsidótemplom (Baumhorn Lipót műve). Vállalkozók Lapja, május 20.
SZOBRÁSZAT
Vásárhelyi Pál szobra. (Széchy Antal, Kiss György, ifj. Mátrai Lajos versenyművei). Irta Csányi Károly. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Heti Értesítője, ápril 19
Vásárhelyi szobra. Irta Ezrey. Vállalkozók Lapja, ápr. 22., május 19.
Hol álljon a Kossuth-szobor? Magyar Hírlap, ápr. 19., 22., 26.
A Vörösmarty-szobor. Budapesti Hírlap, ápr. 29.
Szárnovszky. irta Illo. A Hét, máj. 3.
Szárnovszky Ferencről. Irta B. J. Új Idők, máj. 17.
IPARMŰVÉSZET
A budapesti «Geeinde beim Helm» érmei. Irta Kunváry Fülöp. Numizmatikai Közlöny, 1903., II.
II. Rudolf csegelyei Esztergom, Győr, Székesfehérvár visszavételére, írta Gohl Ödön. U.-ott.
Szirmai Antal. U.-ott.
A jász kürt domborművei. írta Hampel József. Archaeologiai Értesítő, 1903. ápr.
Az Országos Képtár nemzetközi modern metszetkiállítását ösmertették a napilapok ápr. 29. számai.
Ex-librisek. írta Donatello. Uránia májusi szám.
Az Iparművészeti Társulat lakberendezési kiállítását ismertették a napilapok május 10-iki számai, az Új Idők máj. 17., a Pester Lloyd máj. 17. és 20-iki számai.
Az Iparművészeti Múzeum ex-libris kiállítását ismertették a napilapok május 10-iki számai.
MŰVÁSÁR
VÁSÁRLÁSOK AZ ORSZÁGOS MAGYAR KÉPZŐMŰVÉSZETI TÁRSULAT 1903 ÉVI TAVASZI NEMZETKÖZI KIÁLLÍTÁSÁN
1. A király vásárlása.
Ujváry Ignác : Kora reggel. Olajfestmény. Telepy Károly: Halászat a Balatonon alkonyatkor. Olajfestmény.
Lotz Károly : Alföldi tájkép. Olf. Zemplényi Tivadar : Kosaras leány. Olf.
2. Az állam vásárlása.
Lerolle, Henry : Fürdő nők. Olf.
Marr, Carl : A tájképfestő. Olf.
Mac-Ewen, Walter : Baba a nagymamájával. Olf.
Cameron, D. Y. : Az Amboise square. Olf.
Hall, Olivér : Az Angerton mocsár. Olf.
Shannon, Charles H. : A kiszolgálás. Kőnyomat.
Kallstenius, Gottfried : Erdő sírokkal. Olf.
Kuehl, Gotthard : Kötő árvák. Olf.
Neuenborn, Paul: Pelikánok. Kőnyomat.
Ménard, René : Korzikai táj. Olf.
Mihalik Dániel: Kukoricatörés. Olf.
Szlányi Lajos : Est. Olf.
Poll Hugó : Hazatérés búcsúról. Pasztell.
Lotz Károly : Ménes. Olf.
Olgyay Ferenc : Holt-Tisza mentén. Olf.
Markup Béla : Medvebocs. Márványszobor.
Radnai Béla : A baba járni tanul. Márványszobor.
Kriesch Aladár : Pihenő parasztok. Tempera.
Paczka Kornélia: Tavasz az appennini hegységben. Olajfestmény.
Bruck Miksa : Auvergnei házak. Olf.
Magyar Mannheimer Gusztáv : Thebeni Sz. Pál. Olf.
Simay Imre : Az ítélőtanács előtt. Eredeti kőrajz.
Simay Imre : Tanulmányfő (beteg). Krétarajz.
Simay Imre: Tanulmányfő (szerelmi kacsintgatás). Krétarajz.
Simay Imre: Tetvező pávián. Krétarajz.
Paczka Kornélia: A boldogok hazájában. Eredeti algráfia.
Paczka Kerenc : Kosnyirás a barnaháti pusztán. Eredeti rézkarc.
Paczka Kornélia: Dr. Meitzen Ágoston tanár arcképe. Eredeti kőrajz.
Hegedűs László: Rabiga. Olf.
Boruth Andor : Cigánycsalád. Olt'.
Bosznay István: Vadászat. Olf.
Stróbl Zsófia : Hölgy vörös ruhában. Olf.
Austeh-Brown Thomas : Anya és gyermeke. Olf.
3. Magánosok vásárlása.
Bergström, Alfréd : Nyári est. Olajf. Vevője: gróf Széchenyi Imre. Budapest.
Oesten, Paul : Lovagias szolgálat. Bronz. Vevője : br Fechtig Nándoi. Budapest
Fix Masseau : Beethoven. Terrakotta. Vev. : dr. Adler Mihály. Budapest.
Genberg, Anton : Hó. Olf. Vevője : Ullmann Gyula. Budapest.
Mendlik Oszkár : Téli vihar. Olf. Vevője : dr. Balás Béla. Budapest.
Walton, Edward : Fürdő gyermekek. Olajf. Vevője : Polákovits Mátyás. Budapest.
Gosen, Theodor: Heine. Bronz. Vevője. Halmos Izor. Budapest.
Bruck Miksa: Bellagiói részlet. Olajpasztell. Vevője: dr. Adler Mihály. Budapest.
Schulzberg, Anshelm : Téli est. Vev. : lovag Posner Alfréd. Budapest.
Raffaelli, Jean : A Notre Dame Parisban. Olf. Vev. : dr. Kohner Adolf. Budapest.
Olgyay Ferenc : Tisza. Olajf. Vevője : gróf Adrássy Gyula. Budapest.
Barcza Lajos: Az apa. Bronz. Vevője: Halmos Izor. Budapest.
Erdőssy Béla : Halászbárkák. Vízf. Vev. : Neuschloss Ödön. Budapest.
Zombory Lajos : Jéghordás Olf. Vev. : dr. Kohner Adolf. Budapest.
TolnayAkos: Epheu. Olajf. Vev.: Lánczy Leó. Budapest.
Withers. Alfréd: Malom Skóciában. Olajf. Vevője: Neuschloss Ödön. Budapest.
Cameron, D. Y. : A Loire folyó. Olajfestm. Vevője : dr. Majovszky Pál. Budapest.
Hall, Olivér: A Hill-top farm. Olajf. Vevője : Zala György. Budapest.
Simay Imre : Októberi délután. Rajz. Vev. : Sándor Pál. Budapest.
Simay Imre : Hattyúpár. Rajz. Vevője : Sándor Pál. Budapest.
Simay Imre : «Quod licet Jovi . . .» Rajz. Vevője : gróf Andrássy Tivadar. Budapest.
Schultzberg, Anshelm: A civilizáció határán. Olajf. Vevője : Radó Vilmos. Budapest.
Kjerner Esther : Szegények menedékháza, Olajfestm. Vevője : dr. Mezei Pál. Budapest.
Markup Béla : Oroszlán. Bronz. Vev. : gr. Apponyi Sándorné. Lengyel.
Poll Hugó : Öregasszony a piacon. Pasztell. Vev. : A Lipótvárosi Casino. Budapest.
Jendrássik Jenő: Tanulmány Olf. Vevője: A Lipótvárosi Casino. Budapest.
Tölgyessy Arthur: A Balaton partja Siófokon. Olf. Vevője : A Lipótvárosi Casino. Budapest.
Tornai Gyula : Zene Olf. Vevője : Jellinek Arthurné. Budapest.
Thomas, Groswenor: Tájkép. Vev. : esetei Herzog M. Lipót. Budapest.
Feiks Jenő : Vadászképek. Vízfestm. Vevője hevesi Bisicz Lajos. Budapest.
Simay Imre : Játszópajtasok. Rajz. Vevője : Benczúr Gyula. Budapest.
Simay Imre: A bűnös. Rajz. Vev.: Benczúr Gyula. Budapest.
Gross Béla : Magda. Olf. Vevője : Todesco Edmund Lajos. Bécs.
Kacz Endre : A vasorrú bába tanyája Olf. Vevője : Beliczay Béla. Budapest.
Austen-Brown Thomas : A . gyümölcsösben. Olajf. Vevője : gr. Károlyi Viktorné. Budapest.
Rima József: Póttartalékos. Olf. Vevője: Saxlehner Ödön. Budapest.
Pennell, Joseph : Toledói rézkarcok (2 lap). Vevője : Backer Béla. Budapest.
Pennell, Joseph: Toledói rézkarc (l lap). Vevője: dr. Majovszky Pál. Budapest.
Vastagh Géza: Baromficsoport. Olajfestm. Vevője : ifj. Kintzig Jánosné. Arad
Simay Imre : Ló- és kutyatanulmányok. Rajz. Vev. : ifj. Kintzig János. Arad.
Gardell Ericson, Anna : Nocturne. Olajfestm. Vevője : ifj. Kintzig Jánosné. Arad.
Tölgyessy Arthur : A berek. Olf. Vevője : Guttmann Lajos. Budapest.
Bisbing, Henry Singlevood : Tavasz. Olf. Vevője : Guttmann Lajos. Budapest.
Lejáró pályázatok
Wahlström, Charlotte: Esti napsütés. Olf. Vevője: Guttmann Lajos. Budapest.'
Charpentier, Alexander: Táncosnő: Bronz. Vevője : Kemény Kálmán. Budapest.
Christ, Fritz : Judith. Bronz. Vev. : Bischitz Márkus. Budapest.
K. Spányi Béla: Csókakő várába vezető út. Olajf. Vevője : Budapest székesfőváros.
Shannon, Charles: Forró augusztus. Kőnyomat. Vevője : dr. Majovszky Pál. Budapest.
Morluy, Fletscher: Minx. Színes nyomat. Vevője: dr. Majovszky Pál. Budapest.
Neogrády Antal: Kocavadász. Olf. Vevője : Schwarz Jakabné. Budapest.
Kárpáty Rezső : Psyche az alvilágot keresi. Vevője : dr. Radó Lajos. Budapest.
Arborelius, Olof: Tóparton. Olajf. Vev. : Saxlehner Ödön. Budapest.
4. Társulati nyerőtagok vásárlása.
Tölgyessy Arthur: Az első sugár. Olajf. Vevője : Bakos János. Budapest.
Gergely Imre : Olasz táj. Olf. Vev. : Kommer József. Budapest.
Ligeti Miklós. Zalán Gipsz. Vev. : Mihalik Dániel. Szolnok.
Szlányi Lajos : Falurészlet. Olf. Vevője : Verő László. Budapest.
K. Kovács László : Őszi táj. Olajf. Vevője : Stádler Tófer. Besztercebánya.
Telepy Károly: Fiume közeléből. Olajfestm. Vevője : Halaváts Gyula. Budapest.
Bosznay István : Október végén. Olajfestmény. Vev. : Sikorska Zsolnay Júlia. Pécs
Vastagh Géza: Tyúkok a hóban. Olajfestm. Vevője : Ujházy Ferenc. Budapest.
Éder Gyula : Tanulmányfej. Olajfestm. Vev : gróf Wenckheim Frigyes. Budapest.
Szlányi Lajos: Eső után alkonyatkor. Olajf. Vevője : Adamovits Jenő. Hódmező-Vásárhely.
Tull Ödön: Néma vallomás. Olajf Vevője : Huzella Gyula. Nagyvárad.
Peske Géza : Nyusziéknál. Olajf. Vev.: Jálics Á. Ferenc. Budapest.
K. Spányi Béla : Reggeli szürkület. Olajfestm. Vevője : Beiméi Sándor. Budapest.
Zombory Lajos: Jéghordás. Olfestm. Vev. : Hevesvárm.
Telepy Károly: Erdei vágás. Olf. Vevője : Schwartz Jakabné. Budapest.
5. Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat
vásárlása a Nemzeti Múzeum számára.
Ujváry Ignác : Tavasz. Olajfestmény.
A Tavaszi Nemzetközi Kiállításon elkelt összesen l06 mű 141,201 korona 90 fillérért. Ebből 70 magyar mű 77,620 koronáért, 36 külföldi 63,641 koronáért. A magyar művek közül a király vásárolt négy művet 8900 koronáért, az állam 22 művet 40,930 koronáért, a társulat egy művet 2000 koronáért, a társulati nyerőtagok 10 művet 9730 koronáért és magánosok 27 művet 10,060 koronáért. A külföldiek közül az állam 11 művet 34,528 koronáért és magánosok 25 művet 29,113 kor 90 fillérért.
LEJÁRÓ PÁLYÁZATOK
1903 június 15-én lejár a zalathnai Kaszinó-kör által Lukács Béla emlékszobrának mintájára kiírt pályázat. Bővebbet 1. «Művészet», 1903, 2. szám, 152-ik oldal.
1903 június 20-án lejár a Deutsche Linóleum- und Wachstuch-Compagnie által linóleum-mintázatokra' kiírt pályázat. Kívántatik oly mintatervezet, amely eredeti módon alkalmazkodik a cég által gyártott anyaghoz, amelynek leírását és technikai jellemzését a cég kívánatra elküldi. A minta motívuma elférjen egy 25x50 cm. síkon. A rajz apró színes négyzetekből álljon elő, a tervezet legalább 60 x 60 cm. nagyságú legyen. Minden egyéb felvilágosítással a fentnevezett cég szolgál, Rixdorfban, Berlin mellett, ahova a pályaművek is küldendők Első díj 1500 márka, második díj 750 márka, két harmadik díj 300 márkájával. Azonkívül a cég bármely mintát 100 márkájával magához válthat. A héttagú zsűri iparművészeti és építészeti szakemberekből áll. A pályázat jeligés és titkos.
1903 augusztus 31-én lejár a Magyar Iparművészeti Társulatnak a kereskedelemügyi miniszter megbízásából az első pályázat eredménytelensége miatt újból hirdetett következő pályázata: Terveztessék az ipari munkások jutalmazására szolgáló állami jutalmakkal együtt az illető iparosoknak kiadandó elismerő oklevél. A tervrajz sokszorosításra alkalmas legyen. Kívántatik, hogy az oklevél-rajzon a magyar állam jelképe fel legyen tüntetve s hely hagyandó a szöveg számára. Az oklevél alakjának megválasztása s a kidolgozása módja a tervezőtől függ. A pályázaton csakis magyar állampolgár vehet részt, Pályázni lehet névaláírással vagy jeligés levéllel. A pályázat 1903. évi augusztus hó 31-én, déli 12 órakor jár le. Ezen a határidőn túl beérkező pályamunkák nem vehetnek részt a pályázaton. A pályaműveket a Magyar Iparművészeti Társulat végrehajtó bizottsága és Micseh Endre miniszteri titkárral, mint a kereskedelemügyi minisztérium képviselőjével kiegészített állandó juryje, együttes ülésén fogja eldönteni. I. díj 400 korona, II. díj 200 korona. Ennek fejében a kereskedelemügyi minisztériumra száll a jutalmazott művek tulajdonjoga, beleértve a korlátlan sokszorosítási jogot is.
1903 szeptember 15-én lejár a világposta-egyesületnek Bernben felállítandó emlékműve tervpályázata. Bővebbet 1. «Művészet», 1903, 1. szám, 80-ik oldal.
1903 szeptember 21-én délben lejár a Magyar Iparművészeti Társulat által Trefort Ágoston emlékét megőrző emlékérem vagy plakettre kiírt pályázat. Bővebbet l «Művészet», 1903, 2. szám, 152-ik oldal.
1903 október 31-én lejár a Kisfaludy-Társulat által a képírás mai irányait ismertető tanulmányra kiírt pályázat, Bővebbet 1. «Művészet», 1903, 1. szám, 152. oldal.
1904 január 4-cn esti hatkor lejár a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet 1903-ik évi építészeti nagy pályá-zata. Tervezendő egy nagyváros részére krematórium, kapcsolatban kolumbariummal, 150 m széles és 300 m hosszú telekre, a következő feltételekkel : Legyen egy nagy, központi ravatalozó főcsarnok körülbelül 600 — 800 m2 területtel, apsidiális kiképzéssel a sülyesztő részére, továbbá szószékkel és karzattal; továbbá két külön hamvasztó-f'ülke, egyenkint 100—120 m2 területtel és kettő egyenkint 50—60 m2 területtel; két ravatalozó helyiség egyenkim 100—120 m'! területtel, egy-egy várószobával 30 — 40 m2 területtel; két papi-szoba a két ravatalozó mellett egyenkint 20—25 m2 területtel; végre két szobából, előszobából és szolgaszobából álló irodai helyiség. Az alagsorban legyen külön bejáróval két szoba, konyha, kamrából álló szolgalakás s az el-hamvasztáshoz szükséges 5 helyiség, továbbá raktár és kezelőhelyiségek. A tüzelőanyag kizárólag légszesz. Az egyes helyiségek össze legyenek kapcsolva, de amellett mindegyik hamvasztóban a szertartás egymástól független lefolyású lehessen. Különös gondot kell fordítani arra, hogy minden egyes ravatalozó helyiséghez könnyen lehessen kocsival közlekedni. A kolumbarium-ban külön helyek legyenek kiválóbb egyének emlékeinek. Kívántatik a krematoriumnak két alaprajza l : 200 mértékben, egy főhomlokzat s egy metszet l : 100 mértékben, egy oldalhomlokzata s egy másik metszet l : 200 mértékben. Továbbá az egésznek elrendezése l : 500 mértékben; végre a kolumbarium egy része l : 100 mértékben s a legszükségesebb tervleírás. A pályaterveket jeligével és jeligés levettél ellátva legkésőbb 1904 januárius hó 4-én esti 6 óráig a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet titkári irodájában kell benyújtani. Pályadíj : az egyesületi aranyérem és a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter által engedélyezett 1200 korona utazási ösztöndíj. A bíráló bizottság abszolút becsű, továbbá jó terveket az egyesület arany-, esetleg ezüstérmével kitüntetni is ajánlhat. A bíráló bizottság tagjai: Czigler Győző, Korb Flóris, Lechner Ödön, Pecz Samu és Vágó József. A pályázatban részt vehet a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet minden tagja.
KIÁLLÍTÁSOK NAPTÁRA
1903 június 15-én nyilik meg a salzburgi műkiállitás.
1903 június 30-án jár le a st.-louisi világkiállításra szóló bejelentések határideje.
1903 július 15-én záródik a berlini Secession Vll-ik kiállítása.
1903 szeptember 30-án záródik a salzburgi mű-kiállítás.
1903 október 4-én záródik a berlini nagy nemzetközi kiállítás.
1903 október 25-én jár le az Orsz. Magy Képzőművészeti Társulat 1903/904. évi Téli Kiállításának a beküldési határideje.
1903 október 31-én záródik a müncheni Secession nemzetközi kiállítása.
1903 október 31-én záródik a.müncheni Glaspalast évi kiállítása.
1903 október 31-én záródik a veneziai nemzetközi kiállítás.
1903 november 15-én nyílik meg az Orsz. Magyar Képzőművészeti Társulat 1903/904. évi Téli kiállítása.
1903 november 15-én megnyílik a Nemzeti Szalonban Ferenczy Károly külön kiállítása.
1903 december 15-én záródik a Nemzet Szalonban Ferenczy Károly külön kiállítása.
1904 január 15-én záródik az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat 1903/904. évi Téli kiállítása.
Felelős szerkesztő : LYKA KÁROLY
Kiadótulajdonos: SINGER és WOLFNER Budapest, Andrássy-út 10.
Hornyánszky Viktor cs. és kir. udvari könyvnyomdája.
|
