|
HAZAI KRÓNIKA
ÉVEK ÓTA TAPASZTALJUK, hogy Magyarországon sokkalta több festmény készül a műtermekben, mint a mennyit a budapesti művásáron el lehet adni. Sőt sokkalta több a festő, mint a mecénás. Ezt az utóbbi állítást majdnem számadatokkal lehet támogatni, ami talán felesleges, hisz szomorú igazságát csaknem minden festő érzi. Bármily prózai is az efajta kérdések fejtegetése, mégsem térhetünk ki előle, mert e tények hatása okvetlenül megérzik majd művészetünkön is.
Talán nem kell behatóan magyarázgatni: mily kerékkötője a festő fejlődésének, ha túlságos mértékben és állandóan anyagi gondokkal kell küzdenie. Igaz, hogy nem egy hatalmas géniuszról tudjuk, hogy sokáig, vagy egész életén át is sűrű vendége volt a nélkülözés, de ki tudná felsorolni azoknak az elpusztult géniuszoknak nagy sorát, a kiket előbb nyűtt el az élet, mielőtt az első fejlődési alapot elérték volna. Bármily regényes és ideális színekbe burkolják is a regényírók a könnyű lélekkel nyomorgó művész stereotip alakját: az ily fajta mesterkélt beállítás nem felel meg a valóságnak. Magunk is nem egy kiváló tehetséget láttunk elsorvadni, anélkül, hogy módunkban lett volna nyomorát enyhíteni, munkára alkalmat szerezni. S így folyik ez tovább, mindaddig, míg festőink mindössze néhány mecénásra számíthatnak.
Mecénásokat igen nehéz teremteni, nálunk ezt különösen megnehezíti a társadalomnak nobilisabb érzések és élvezetek iránt való közömbössége. Ez a helyzet nem is fog egyhamar változni, mert az amatőrök nevelése, buzdítása csekély hatású és évtizedeket emészt fel. A mecénások száma tehát itthon alig növelhető jelentékeny arányban. Viszont művészeti iskoláink szaporán küldik ki termeikből az élet piacára a fiatal festőket, akik viszont meg-gyarapítják a művészeknek amúgy is nagy számát.
Ez az aránytalanság - tartunk tőle - - keserves helyzetet fog teremteni, amelynek elejét kell vennünk minden rendelkezésre álló eszközzel.
Az első és legfontosabb tennivaló az, hogy művészetünknek piacot hódítsunk a külföldön is. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy a külföldi nagy centrumokban olykor-olykor meggyarapítja a kiállításokat egy pár festménynyel néhány magyar művész. Ez is oly lanyhán folyik, hogy például a most záruló két müncheni kiállításon tudtunkkal mindössze két magyar művész vett részt. Az sem vezet célhoz, ha olykor valamely külföldi kiállításon "magyar osztályt" állítanak össze egy szobában, állami támogatással, vagy anélkül. Az ily fáradozás legtöbbször meddő, láttuk Berlinben és láttuk Bécsben. Futólagos kritikára ad alkalmat, de nem kelt mélyebb, maradandóbb befolyást.
Hogy a külföldi amatőrök figyelme és érdeklődése a magyar művészek felé forduljon, azt csak úgy érhetjük el, ha néhány nevezetes központon művészi minőségeivel kitűnő magyar kiállítást rendezünk, olyant, amely művészeti esemény számba megy. Egy ily kiállításnak az volna a feladata, hogy megszerezze a külföldön a magyar művészetnek azt a presztizst, amely aztán a további érdeklődésnek biztos alapja. Bátran hivatkozhatunk itt például a bécsi Szecesszió lengyel kiállítására, amely nagyszabású művészeti értéke folytán messzi vidékek sajtójában is beszédes visszhangot keltett s egyszeribe ráterelte Középeurópa műbarátainak érdeklődését a fiatal lengyel gárdára. Ezek az amatőrök most már feszült figyelemmel tekintenek minden lengyel kiállítás elé.
De lehetne-e ezt a példát követni ? Van-e a mai magyar művészet inventáriumában elég számú becses, magas színvonalon álló festmény, amely a finomabb izlésű műbarátok érdeklődését a kívánt mértékben le tudná kötni ?
Sokan talán kételkednek benne : mi meg vagyunk róla győződve. Természetes, hogy meg kell értenünk a kor szavát s szemünk előtt kell tartanunk a megkívánt célt, amidőn ily kollekciók rendezésére gondolunk.
Nem léphetünk a külföld legkritikusabb fóruma elé oly anyaggal, amely ezidő szerint történetesen magától kínálkozik a műtermekben. Az ily "vegyes árú" ismét csak múló sikert arathatna, ha ugyan aratna. Nekünk pedig éppen az ellenkezőre volna szükségünk : maradandó, mély benyomás keltésére.
Ki kellene tehát válogatni a modern magyar művészetnek az utolsó 10 — 20 év alatt termett legbecsesebb műveit, amelyek ama fórumok modern kritériumának teljesen megfelelnek. És ügyelni kellene arra is, hogy ezek a művek tősgyökeresek legyenek, ne hasonlítsanak külföldi művekhez, magukon viseljék a magyar milieu bélyegét. Csak eredeti munka keltheti fel a külföld érdeklődését, csak olyasmit szereznének be tőlünk, amit sehol másutt nem lehet kapni, csak nálunk.
Öt-tíz tucat ily képpel százszor annyit lehetne elérni a kitűzött cél érdekében, mint amennyit a legnépesebb "magyar osztály" itt is, ott is elérni látszott.
Ha egyszer ily módon fel van keltve a külföldi amatőrök, a külföldi kritika érdeklődése : meg van vetve az alap arra, hogy ne csak babérokat arassanak a magyar művészek, hanem hogy megélhetési viszonyaik is javuljanak ily külföldi piacok meghódításával. A további fejlesztés nem is volna olyan nehéz. Csak az első, döntő bemutatót kellene okosan, a célt szem előtt tartva szervezni.
Ne feledjük el, hogy ha odakünn bőséges elismerést szereznek festőink : idehaza is megnövekszik értékük a közönség kevésbbé műértő köreiben is. Ez is egyik módja a mecénás- nevelésnek, sajátságos viszonyainknál fogva ezt a módot is fegyverül kell használnunk.
Mindez nagyon prózai, üzletszerű kérdés. De ne feledjük, hogy a mai társadalmi formák keretein belül a művészek fejlődése nagy mértékben függ gazdasági viszonyaiktól is. Azért ma még a felsorolt szempontokat sem szabad szem elől téveszteni.
MŰTÁRLATOK. Június és október hónapok közt több műtárlat nyilt meg Budapesten és a vidéken. Kolozsvárott nagyobbára odavaló művészek képeit állították ki, de volt köztük nem egy másfajta mű is. Szolnokon az odavaló művésztelep tagjai a saját munkáikból rendeztek kiállítást, a melyben azonban láttunk régibb szolnoki eredetű képeket is, nevezetesen néhány Pettenkofen-féle művet, azután szolnoki műbarátok tulajdonában levő régibb festményeket, a melyek közt a műtörténészt kiválóan érdekelhette Vágó Pál és Deák-Ebner Lajos egy-egy képe, a melyek e művészek fejlődésének fontosabb időszakaiból valók. A kiállítás elseje a szolnoki tárlatok sorozatának, a melyeken majd évről-évre megláthatjuk, hogy miféle hatással volt a szolnoki milieu az ottlakó festőkre. Ha csakugyan sikerül ezeket a tárlatokat rendszeresen ismételni s ha a telepet továbbra is ugyanezek a művészek keresik fel, úgy e kiállításoknak fontos dokumentális jelentősége lesz. Ezen az első ilyfajta kísérleten, a melynek rendezése is feltétlen dicséretet érdemel, természetesen még nem jelentkezik a szolnoki milieu döntő módon. De ezt most még nem is lehet kívánni. Műtárlat nyilt meg Újpesten is szeptember közepén, ez a többi közt néhány magántulajdonban levő Lotz- és Munkácsy-festményt is mutatott. Saját műveiből rendezett külön kiállítást a Nemzeti Szalonban Margitay Tihamér, a katalógus 146 számot sorol fel. Végre magyar művészek festményeiből és szoborműveiből rendezett kiállítást a Könyves Kálmán irodalmi és művészeti részvénytársulat Lipcsében, Pietro del Vecchio műkereskedésében. Október elejére tűzte ki a Képzőművészeti Társulat az Eisenhut Ferenc hátrahagyott műveiből rendezett külön kiállítás megnyitását, a Nemzeti Szalon pedig rendes őszi tárlatának bemutatását. Kiállításokban tehát nem volt hiány nyáron és őszszel. A műbarátok érdeklődése viszont igen csekélynek mutatkozott.
A BÁRTFAI VÁROSHÁZÁT, hazánk e kiváló műemlékét, múzeummá fogják átalakítani. Augusztus 18-án értekezlet volt Bártfán, amelyen a Műemlékek Országos Bizottsága és a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségének képviselői bejelentették, hogy állami segélyt juttatnak a restaurálás céljaira. A híres városházából Sárosmegyei Múzeum lesz. E becses műemléknek ily célra való felhasználását és ezzel egyúttal gondos restaurálását és érintetlen fentartását a "Művészet" ajánlotta az érdekelt körök figyelmébe. Örömmel regisztráljuk most, hogy ez az eszme buzgó pártfogókra talált s remélhetőleg nemsokára megvalósul. Az értekezleten Ber-zeviczy Albert előadása vitte dűlőre a kérdést.
LÁSZLÓ FÜLÖP ELEK három művét reprodukáljuk ebben a füzetben. Az egyik, amelyet mű-melléklet gyanánt csatolunk, Kohn olmützi érsek arcképe, szines olajvázlat, a melyet háromszínnyomatú sokszorosításban reprodukálunk. A másik, amelynek képét a 301-ik oldalon közöljük, arckép, ennek eredetije olajfestmény. A harmadik, amely a 304-ik oldalt díszíti, Lord O'Neill arcképéhez készített ceruzavázlat.
KOHN OLMÜTZI ÉRSEK
ARCKÉPVÁZLAT
LÁSZLÓ FÜLÖP ELEK MŰVE
ARCKÉP
LÁSZLÓ FÜLÖP ELEK OLAJFESTMÉNYE
LÁSZLÓ FÜLÖP ELEK RAJZA
ARCKÉPTANULMANY
MÁRKUS GÉZA rajzolta e füzet második mű-mellékletét, amely a bábeli torony építéséről szóló bibliai sorokhoz készült. Kétszínű nyomásban reprodukáljuk. Ugyancsak Márkus Géza tervezte Kecskemét városának bérházát, amelynek képét a szükséges részletekkel együtt-e füzet 345., 348., 349. és 352-ik oldalain találja az olvasó.
A BÁBELI TORONY MÁRKUS GÉZA RAJZA
KECSKEMÉT VÁROS BÉRHÁZA MÁRKUS GÉZA MŰVE
RÉSZLET KECSKEMÉT VÁROS BÉRHÁZÁRÓL MÁRKUS GÉZA MŰVE
RÉSZLET KECSKEMÉT VAROS BÉRHÁZÁRÓL MÁRKUS GÉZA MŰVE
RÉSZLET KECSKEMÉT VÁROS BÉRHÁZÁRÓL MÁRKUS GÉZA MŰVE
KRIESCH ALADÁR rajzolta a 289-ik oldal fejlécét.
SCHMIDT-HOFFMANN LILY rajzolta a 299-ik oldal fejlécét.
SZÉKELY ANDOR "A Ganseplaats Brüggeben" című művét reprodukáljuk a 305-ik oldalon. Eredetije pasztellrajz.
A GANSEPLAATS BRÜGGEBEN
SZÉKELY ANDOR PASZTELLRAJZA
SARKADI ELEMÉR egy záródíszét közöljük a 307-ik oldalon, egy fejlécét a 326-ik oldalon.
NAGY ZSIGMOND rajzolta a 308-ik oldalon közölt tanulmányt. Eredetije vereskrétarajz.
TANULMÁNY
NAGY ZSIGMOND KRÉTARAJZA
FERENCZY KÁROLY műve a 309-ik oldalon közölt tanulmány. Eredetije szénrajz.
TANULMÁNY
FERENCZY KÁROLY SZÉNRAJZA
HAZAY ALADÁR rajzolta a 310-ik oldal fejlécét.
BECK Ö. FÜLÖP egyik plakettjét közöljük a 311-ik oldalon. A "Budapesti Phoío-Club" számára készült. Ugyanennek a művésznek egy másik plakettjét közöljük a 314-ik oldalon.
PLAKETT BECK Ö. FÜLÖP MŰVE
PLAKETT BECK Ö. FÜLÖP MŰVE
SZENTGYÖRGYI BÉLA fejlécét közöljük a 316-ik oldalon.
BELÁNYI VIKTOR egyik záródíszét közöljük a 324-ik oldalon.
EISENHUT FERENC művészi hagyatékából közlünk egy-egy tanulmányrajzot a 325., 329., 332., 337., 338. és 339-ik oldalon.
TANULMÁNY A GÜL BABA HALÁLA CÍMŰ KÉPHEZ
EISENHUT FERENC RAJZA
TANULMÁNY
EISENHUT FERENC MŰVE
TANULMÁNYOK EISENHUT FERENC MŰVEI
TANULMÁNY EISENHUT FERENC FESTMÉNYE
TANULMÁNY EISENHUT FERENC FESTMÉNYE
TANULMÁNY EISENHUT FERENC FESTMÉNYE
ÉBERLING GYULA rajzolta a 327-ik oldal záródíszét.
MYSKOVSZKY ERNŐ rajzolta a 328-ik oldal fejlécét.
TELCS EDE egy arckép-plakettjét közöljök a 330-ik oldalon, ugyanennek a művésznek Deák Ferenc-plakettjét a 344-ik oldalon.
ARCKÉP-PLAKETT
TELCS EDE MŰVE
DEÁK FERENC-PLAKETT TELCS EDE MŰVE
Mc NEILL WHISTLER "Arckép" című olajfestményét reprodukáljuk a 336-ik oldalon.
ARCKÉP MAC NEILL WHISTLER OLAJFESTMÉNYE
KITÜNTETÉSEK. A földmívelésügyi miniszter által telepes templomokra kiírt pályázaton 41 szerző vett részt 64 pályaművel. A bíráló-bizottság a rendelkezésére álló 21 díjból csak egyet adott ki, ennek nyertese Bánszky Mihály. Megvásárlásra ajánlott 18 tervet. Ezek jeligéje a következő: Vakolat (tervezők Sándy Gyula és Förk Ernő), Anima (tervező Riemer Márkus), Kéthajós (tervező Sándy Gyula és Förk Ernő), Vörös pont kettős körben (tervező Károlyi Emil), Excelsior (tervező
Riemer Márkus), Szeretet (tervező .Walch Viktor és Borsos József), Tanulmány (tervezők Förk Ernő és Sándy Gyula), továbbá: Luther A., kettős kereszt vörös körben, Miatyánk, ín nomine patris, Evangélium B., Szt. László, Reformatió, Evangélium, Hódság, Kör-körben.
A zalatnai Lukács Béla szobormű-bizottság zsűrije egyhangú ítélettel a következő pályaműveket jutalmazta: 1. "Zalatna szülöttének". A munka kivitelével bízatott meg. Szerzői: Grosz Aladár szobrász és Fritz Oszkár műépítő. 2. "Munka és becsület". Szerzői: Radnai Béla szobrász; Papp és Szabolcs műépítészek. A harmadik jutalmat Gách István szobrász kapta.
A Magyar Iparművészeti Társulat Trefort-emlékérem és plakett-pályázatán a beérkezett nyolc pályamű közt az 500 koronás első díjat Gaál István, a' 300 koronás második díjat Beran Lajos plakett-mintájának ítélte oda a zsűri. Ezenkívül 200—200 koronával jutalmazta Beck Ö. Fülöp és Szirmai Antal pályaműveit.
A besztercebányai kereskedelmi és iparkamarai székesegyház terveire hirdetett pályázatra beérkezett 57 pályaterv fölött az építő bizottság következőkép döntött: A I. díj (600 kor.) nyertese a "Cyklop" jeligéjű pályaterv. Tervező Sebestyén Arthur. A II. és III-ik díj a "Rikárd" és "Szép Urpin" jeligéjű pályaterveknek ítéltetett oda. A "Rikárd" szerzője Baranyai Aladár műépítész a "Szép Urpin"-é : Komor Marcell és Jakab Dezső, műépítészek.
KÜLFÖLDI KRÓNIKA
BERLIN. Sokat beszélnek most egy, a porosz közoktatásügyi minisztériumban végbement személyváltozásról, mely újabb adalékul szolgálhat Vilmos császárnak a művészeti politika terén követett retrográd irányzatához. Arról van szó, hogy az említett minisztériumban az újabb művészetre vonatkozó ügyek vezetéseivel eddig megbízott Müller titkos főkormánytanácsost állásától fölmentették és helyébe Schmidt, ugyancsak titkos főkormánytanácsost nevezték ki. Ez a személyváltozás magá-banvéve teljesen érdektelen, csak az előzmények kölcsönöznek neki némi pikáns jelentőséget, mely azonban nem igen lépi túl az udvari és a bürokrata körök szűk korlátait. Az ezévi berlini kiállítás megnyitása után ugyanis, a tárlatról visszautasított dilletánsok egy kisebb csoportja, egy a kiállítás juryjét és vezetőségét támadó és vádoló röpiratot juttatott a császár elé, amely röpiratnak csak abban az egy pontban volt igaza, hogy a tárlatról nem az összes dilietánsokat, hanem csak néhányat utasítottak vissza, A császár a röpirat kapcsán beható jelentést kért az esetről, és ennek a jelentésnek az eredménye volt az említett személyváltozás, amelyet rövid idő alatt egy második változás követett, annyiban a Nemzeti Képtár Schöne nevű főbb alkalmazottját szintén elmozdították és helyét Althoff miniszteri igazgatóval töltötték be. Ez az utóbbi személy változás mindenesetre némi kellemetlenséggel fog járni a képtár modern műveltségű igazgatójára, Tschudi-ra nézve, aki azonban ezt is csak el fogja viselni valahogy, miután nemrég a képtár újabb és a modern ízlésnek megfelelő szerzeményeit kénytelen volt a császár határozott kívánságára ez épület harmadik emeletének egy elrejtett zugában elhelyezni. Ezek az apró incidensek mindenesetre jellemzik a berlini hivatalos körök művészi felfogását, komolyabb jelentőségre azonban semmiképen sem tarthatnak számot. A császári akarat ilyetén megnyilatkozásai éppenséggel nem fogják feltartóztatni a modern művészet fejlődését, annál is kevésbbé, mert a német művészet már túl van az állami kitartottság szánalmas etappeján ; legfeljebb csak siettetni fogják annak a dekadenciának a folyamatát, mely Berlin művészi életében az utóbbi évek során mindinkább tapasztalható.
ZÜRICHBEN nemrég tanárgyűlés volt, amely egyebek közt a művészet és az iskola egymáshoz való viszonyának és a művészi oktatásnak az utóbbi időben mind gyakrabban szellőztetett kérdésével is foglalkozott. A jelenvoltakat különösen a rajzoktatás reformja foglalkoztatta, amelynek kapcsán dr. Diem (St. Gallen) és Stauber (Zürich) előadók első sorban az emlékezetből való rajzolás és a gyerekeknek a forma- és színérzék fejlesztésére irányuló oktatása és nevelése javára, a minták után való szolgai rajzolás rendszerének az elejtése mellett törtek lándzsát. Szerintük az ornamentális rajznak teljesen háttérbe kell szorulnia, s a fősúlyt az egyéni és művészi látás fejlesztésére kell fektetni. Ennek a módszernek kedvező eredményeiről Freund, a frankfurti mintarajziskola tanára tett jelentést, amelynek kapcsán a jelenvoltak egyhangúlag hozzájárultak az előadók által felállított tételekhez, amelyeknek a lényege abban van, hogy a szolgailag utánzó rajz helyébe, a művészileg kifejlesztendő egyéni rajzolás lépjen. A gyűlés utolsó napján még dr. Markwart zürichi gymnasiumi tanár tartott érdekes előadást "A művészet a történelmi oktatásban" címmel, és azt követelte, hogy a középiskolákban a történelmi oktatással kapcsolatosan az emberiség szellemi fejlődése, műtorténeti szempontok bevonásával együtt tárgyal-tassék, annak természetesen élő-föltétele az, hogy a történelem tanárai egyúttal a műtörténelemben is járatosak legyenek. A gyűlés elvileg Markwart követeléseit is egyhangúlag a magáévá tette.
BERN. — A világposta-egyesület tervpályázatot hirdetett egy Bernben felállítandó emlékműre. A pályázaton az öszszes nemzetek művészei részt vehettek s így nem kelthet csodálkozást, hogy a pályázatra 122 mű érkezett. A pályabiróság szeptember 26-án hirdette ki verdiktjét. Eszerint kivitelre alkalmas mű nem találkozott a pályázaton. 3000 frankos díjat kapott Hundrieser (Charlottenburg), Morin (Berlin), Ernest Dubois és René Patouillard (Paris), René de St. Marceau (Paris); 1500 frankos díjakat Chiattone (Lugano), Taschner (Boroszló) és Herr (München). A 3000 frankkal kitüntetett művészek közt a bizottság új, szűkebb pályázatot hirdet, amely 1904 augusztusában jár le.
LONDON. Az angol lapok hasábjain az utóbbi időben mind sűrűbben jelentek meg olyan cikkelyek, melyek keserű hangon felpanaszolták az amerikai milliomosoknak a művásár terén tapasztalható szédítő konkurrenciáját, amelylyel még a gazdag Anglia se képes versenyezni. Ennek a nagy versenynek az ellensúlyozására Londonban most "National Art Collections Found" címmel egyesület van alakulóban, amelynek az lesz a célja, hogy az angol művészek alkotásainak a színejavát, amely eddig jórészben külföldi művészeti intézetek vagy magánemberek tulajdonába ment át, az angol művészeti gyűjtemények, különösen az állami gyűjtemények számára biztosítsa. A londoni, illetve az angol nyilvános képtárak ugyanis sok esetben nem rendelkezvén a szükséges anyagi eszközökkel, kénytelenek voltak olyan kiváló műalkotások megszerzéséről lemondani, amelyeket szívesen soroztak volna be valamelyik gyűjteménybe, s amelyek ily módon Parisba, Berlinbe vagy Chikagóba kerültek. Az új "National Art Collections Found" most szervezni akarja a brit műbarátokat olymódon, hogy ezáltal az említett külföldi versenynyel sikeresen szembeszállhasson. Az ilyen természetű társulásnak az eszméje már nem új, amennyiben Berlinben és Parisban - - az utóbbi helyen az "Amis de Louvre" már évek óta működnek ilyen egyesületek. A londoni egyesület megalakítására az első lépés már megtörtént, amennyiben az angol művészeiéiben jól ösmert kiválóságok, mint Alma Tadema, Wil-liam Agnew, William Armstrong, Lord Avebury stb. kezdeményezésére ideiglenesen összeállt egy csoport műbarát s már a közel jövőben megkezdi működését, mely régi képekre, rajzokra s egyéb műtárgyakra, és minden néven nevezendő modern műalkotásokra fog kiterjeszkedni. A fönnebb elősorolt tények, a magyar művészi élet kapcsán igen szomorú reflexiókra nyújtanak alkalmat. Ha valahol, úgy nálunk vajmi gyakran előfordul, hogy az állam nem rendelkezik annyi pénzzel, hogy a magyar művészetnek egy-egy kiváló alkotását megszerezze. Csakhogy nálunk az államnak — sajnos — semmiféle versenytől nem kell tartania, s ilyen esetekben a dolog vége rendesen az, hogy az illető művek a művészek nyakán maradnak. A közelmúltban volt egy eset, mely arra mutat, hogy az állami művészeti gyűjtemények társadalmi támogatásának az eszméje már hozzánk is eljutott, egyelőre azonban még csak abban a fonák formában, hogy az illetékes körök a maguk kezdeményezéséből valóságos gyűjtést rendeztek, hogy egy kiváló angol művész egy olajfestményének az állam számára szóló megszerzését lehetővé tegyék. Ez azonban, természetesen, nem helyes módja a kérdés megoldásának, melyre csak a berlini, párisi és legújabban a londoni példa szolgál követésreméltó útmutatással.
ELHALT MŰVÉSZEK.
Auguin, Louis Augustin tájfestő (szül. 1824-ben) meghalt Bordeauxban. Baumgartner, Adolf tájfestő és panoráma-rajzoló (szül. 1842-ben) meghalt Leopoldsthalban.
Berdellé, Ph. műépítő (szül. 1837-ben) meghalt Mainzban.
Beyer, Kari festő és képrestaurátor (született 1826-ban) meghalt Darmstadtban.
Bovy, Hugues szobrász (szül. 1841-ben) meghalt Genfben.
Bürgel, Hugó tájfestő (szül. 1853-ban) meghalt Münchenben.
Büchel, Edouard tanár, rézmetsző (szül. 1834-ben) meghalt Drezdában.
Chilliet, M. műépítő (szül. 1863-ban) meghalt Parisban.
Eberle, Josef szobrász (szül. 1844-ben) meghalt Ueberlingben.
Erlacher, Joseph szobrász, meghalt Münchenben. Gábriel, P. J. C. tájfestő (szül. 1828-ban) meghalt La Hayeban.
Götzelmann, Eduárd festő (sz. 1830-ban) megh. Bécsben. Gude, Fredrik Hans tanár és tájfestő (szül. 1825-ben) meghalt Berlinben.
Hándler, Paul történelmi festő (sz. l 833-ban) megh. Bethelben. Hoffmann, Jakab tájfestő (sz. 1851-ben) megh. Majna-Frankfurtban.
Kaulbach, Friedrich tanár és festő nyolczvanegyéves korában Hannoverban meghalt. Kaulbach 1822-ben Arolsenban született. Unokatestvére volt Kaulbach Wilhelmnek, akitől első kiképzését is kapta s 1839-től 1845-ig Münchenben tanult, majd hosszabb tanulmányutat tett Olaszországban. Önálló működését mint történelmi festő kezdte meg, de különösen az arcképfestés terén ért el maradandóbb sikereket. Az elhunyt édes apja volt Kaulbach Friedrich Augustnak, aki ez évi tavaszi tárlatunkon hat művel vett részt. Kingermann, A. szobrász (sz. 1828-ban) meghalt Berlinben. Kiesslin, Július festő, meghalt Münchenben.
May, Philipp, a "Punch" és a "Graphic" rajzolója (szül. 1864-ben) meghalt Londonban. Mols, Róbert festő (szül. 1845-ben) meghalt Anversben.
Modersohn, H. festő (szül. 1855-ben) meghalt Honnefben.
Móniidon, Alphonse festő (szül. 1861-bcn) meghalt Parisban.
Piát, Frédéric Eugéne szobrász (szül. 1827-ben) meghalt Parisban.
Reuter, E. tájfestőnő, meghalt Heidelbergben.
Rheinfelder, F. G. festő (szül. 1838-ban) meghalt Görzben.
Rinck, Paul festő (szül. 1863-ban) meghalt Amsterdamban.
Scharff, Anton medailleur (szül. 1845-ben), aki a magyar állami művészeti nagy és kis érmet is mintázta, meghalt Bécsben.
Steub, Fritz festő és rajzoló, a müncheni "Fliegende Blatter" hosszú éveken át volt dolgozótársa (szül. 1844-ben) meghalt Münchenben.
Ustyanovicz, Cornél festő (szül. 1839-ben) meghalt Dolhiemben.
Verdyen, Eugéne tájfestő (szül. 1836-ban) meghalt Bruxellesben.
Wagner, Ludwig festő, meghalt Lindauban.
Weiss, O. festőnő (sz. 1853.) megh. Münchenben.
Mac Neill Whistler, James Abbott amerikai festő, a modern művészet egyik legkimagaslóbb alakja július 17-ikén Londonban meghalt. Whistler 1834-ben az északamerikai Egyesült-ÁllamokMassachusetts államának Lowell nevű városában született. Szülei a katonai pályára szánták és a westpointi katonai akadémiában neveltették, ahonnan Baltimoreba került és térképek rajzolásával foglalkozott. Csakhamar azután ezt is megunta és hajlamait követve Európába jött, hogy teljesen a művészetnek szentelje magát. Parisban két évig Gleyre tanítványa volt, majd 1863-ban Londonba költözött és 1885 óta fölváltva Parisban és Londonban dolgozott. Egyike volt a legfinomabb érzésű művészeknek és teljesen új célokat tűzött a modern művészet elé, amennyiben mindenekfölött a színek összhangjáért lelkesedett, sym-foniákat alkotott és már azzal is kifejezésre juttatta a művészet minden más elemének a színek harmóniája alá való rendeltségét, hogy műveit "fehér symfoniá"-nak, "fekete symfo-niá"-nak stb. nevezte el. Mindamellett arcképeivel sokkal nagyobb sikereket ért el, mint csak a szűkebb körökre nézve hozzáférhető színharmóniával, amelyeket csak a vele rokon lelkek tudtak átérteni és érdemük szerint megbecsülni. Arcképei közül a legismertebbek édes anyja arcképe a párisi Louvre-ban, Carlyle, a glasgowi képtárban, "Sarasate", Lady Ar-chibald Campbell stb. A rézkarc terén egészen önálló, némileg Rembrandtra emlékeztető stylust teremtett meg, amely miatt eleinte gúny tárgya volt, később azonban legnagyobb ellenségeit is meghódította. Eletének egyik jelentőségteljes epizódja volt az a por, amelyet Ruskin ellen indított, aki őt egy bírálatában charlataneriával vádolta. Whistler, aki életének utolsó éveiben a londoni "International Society of Painters, Sculptors and Gravers" elnöke is volt, társulatunk ezévi Tavaszi Nemzetközi Kiállításán is részt vett "Szőke Szépség" című kis képével, mely persze csak egy igénytelen névjegye volt a kiváló művésznek. Hogy az elhunytat a külföldön is megbecsülték, annak bizonysága az is, hogy egyebek közt a francia becsületrend lovagja és a bajor kir. művészeti akadémia dísztagja is volt.
ADATOK MŰVÉSZETÜNK TÖRTÉNETÉHEZ
KASSAI KÉPÍRÓK A XVI., XVII. ÉS XVIII-IK SZÁZADBAN. A mohácsi vészszel válságos idők következtek a hazai képzőművészetre is. A budavári királyi udvar megsemmisült; a reformációban -a század közepén — a kálvini irányzat kerekedett fölül, mely a festett és faragott képet nem tűrte a templomokban s itt csupán epitafiumok, sírkövek, festett címerek és zászlók kaptak helyet. A királyi udvart ugyan felváltja a gyulafehérvári fejedelmi palota s a XVII-ik században az erdélyi fejedelmeknek is székházul szolgál a kassai királyi ház, azonban a képírás ezen a réven csak kisebbszerű feladatokhoz jut; az armálista nemesség osztogatása, a vitéz hajdúknak seregestül a nemesi osztályba való befogadása fellendíti a címerfestést; rokon ezzel a megújított céhlevelek díszes kifestése. A címerszerzés módjáról érdekes részleteket őrzött meg egy Kassa városa levéltárában fennmaradt levél. Schneider Gáspár kassai polgár címerkérő folyamodására válaszol 1592-ben Ruda János, a kassai származású királyi herold, Prágából írván, hogy a kívánságnak semmi sem áll útjában, csak készíttesse el a képíróval az óhajtott címer vázlatát.
A KASSAI KANNAGYÁRTÓK CÉHSZABADALMÁNAK LAPSZÉLI DÍSZÍTÉSE 1612-BŐL
Mily igényeket támasztottak az arcképfestés dolgában e korbeli előkelő uraink, arról Dobó Ferencnek Sárospatakon 1594-ben kelt levele tanúskodik, mely szerint "Istenben elnyugodt feleségemnek akarnám leíratni az képét, hogy jövendőben arról koporsója kövére kifaragtatnánk és képíróért oda Kassára küldöttünk vala;" a képíró azonban "hogy nem volna szerencsés az emberi képnek igazán való leírásában," vonakodott a megbízástól. Dobó Kassa városa útján sürgeti a mestert a jövetelre s "csak írja annyira való hasonlatossággal, hogy legyen valami repraesentátiója ábrázatjának és állapotjának, hogy az kőfaragó tudja kifaragni az kövön róla." Sőt "jöjjön csak annyi időre ide, hogy jegyezgesse le raptim és végezze otthon házánál el aztán az írását". A szerénykedő kassai képíró, Strobel Frigyes, aki 1583-ban tűnik fel, 1587-től 1597-ig a városi közgyűlésnek tagja, sőt 1598-ban tanácstag, s mint Dobó leveléből megtudjuk, valami számadás akadályozta az elmenetelben.
Strobel törzsökös kassai családból eredt. 1505-ben Strobel János, 1621-ben Strobel Sámuel a városi közgyűlés tagja.
Gróf Forgách Ádám 1667-ben utasítja galgóci várnagyát: "Az képírót ki kell hozatni Fülekből, hogy az királyok képit és subscriptiókat szépen renoválja". Képzelhetjük, hogy az elmosódott vagy éppen tönkrement részleteken mennyit újított - - javításnak nem merjük fordítani - - a képíró restauráló fantáziája.
Arcképek festése széltében divatozott Kassán a XVII-ik században. Ellinger Gáspár képíró hagyatékában (1622) "des Musculi vattern bild", Musculus evang. pap atyjának arcképe ; - - Türck Sebestyén, a kassai luth. egyház német papjának hagyatékában (1623) "der Frau GoltziusseníL és "des herrn Se-bastiani (t. i Türck) bildniss unausgefertiget" találtatott. Az 1650-ben elhunyt Kemmel Anna után "2 conterfeit von Oelfarben" maradt, melyet 3 frt és 60 dénárra becsült a hagyatéki hatóság; továbbá "die vier Element gemalt, den. 90 ; 4 bilder, alt, von verlohrnen Sohn, den. 85 ; ein gemalt Wappen, den. 9 ; ein alt, zurissen Kupferstich, den. 3 ; ein geschnitzter Hirschkopf, den 90 ; ein geschnittener Engel, den. 50; ein geschnitten Wappen, den. 15" - Künelné sz. Böhm Margit hagyatékában (1652) "3 conterfey dér eltern" ; Tornyosi Tamás építőmester után (1732) "die Tochter abgemahlter" és 11 tájkép.
Kassa képírói közül György 1527-ben polgárjogot nyert. Simon moler 1528-ban 4 írttal járul a Kaczianer részére adott kölcsönhöz. Benedek képíró házában (1533) zsellérségben laknak Balázs és Miklós képírómesterek; az első 16, utóbbi 25 dénár adót fizetett. Tamás mester - - 1534-ben - 1/2 forintot. Miklós az 1556-ik tűzvészben megsérült toronyórát festi és aranyozza. Ebben a veszedelemben semmisült meg a város festett látképe, effigies civitatis, és festett címerképe, mely 3 frt és 25 den.-ba került. Az Olasziból származott Kristóf 1545-ben 50 dénárt fizet adóban ; 1554-től 1556-ig, haláláig a városi közgyűlésnek tagja ; halála évében hat zászlót festett a város számára. 1553-ban képíró Tamás az orgonát írja meg. 1569-ben Angelini Miklós "pictor sac-ratissimae maiestatis caesareae" fordult meg Kassán. A század végén élt Strobelről fentebb emlékeztünk.
Midőn a codexek miniálása a fa-metszés és könyvnyomtatás elterjedésével mindinkább megszűnt, a képírók ebbéli tudománya a címerfestésen kívül a városi hatóságok által kiadott céhszabályzatok kezdőbetűinek és széleinek ékesítésében érvényesült. Kassa városa levéltárában is több ily díszes oklevél található a XVII-ik század első feléből, amikor Bocskay és Bethlen sűrű címerosztogatása népszerűvé tette a képírásnak ezt az ágát.
Az 1603-ban újonnan megalakult kassai gombkötőcéh szabadalma.
A gombkötő-céh 1603-ik évbeli szabadalomlevelén az arany alapú iniciálé s a lapszéli díszítésben levő megnyúlt virágbimbó százados gyakorlatra és formákra utalnak. A virágos ágak közt a gombkötéshez szükséges eszközöket és gomkötőmunkákat, forgókat látunk.
A kannagyártók igazságán (1612) a baloldali szélen van csupán festett dísz, edényből kinövő stilizált ág, naturalisztikus alakítású nefelejcs és szegfű virággal. A római mintáról alakított ezt az olasz renaissance diszít-ményt készségesen alkalmazták nálunk, rendesen több naturalizmussal, hazai virágfajtákból; a bokréta tere-bélyesebb, mint ösztövér olasz modellje. Ebből sarjadzott s legelőször a Korvin-kötések vágásain tűnik fel az a magyarnak nevezett diszítőstíl, mely a renaissance-al kapott be hozzánk s perzsa-arab motivumokkal gyarapodott.
SZÉLDÍSZÍTÉS A KASSAI SZABÓK 1621-BEN MEGÚJÍTOTT CÉHSZABÁLYZATÁRÓL
A szabócéh 1621 -ik évi céhszabályzatának díszítője közkeletű mintát festett az okirat köré, megtűzdelvén azt a szabómesterség műszereivel s ott találjuk azt a rajzbeli játékot, a három ollót három füllel, a hazai fazekasműveinken előforduló s három nyulat három füllel ábrázoló elmés példa nyomán. A képíró humora két ízben a virágot mascaron helyett kecskefejjé idomítja, így fent a Stephanus szó E betűje felett s a jobboldali szél-diszítés közepe tájékán.
A KASSAI ERSZÉNYGYÁRTÓ-CÉH 1628-IK ÉVI SZABÁLYZATA
Kevés eredetiséggel dicsekszik az erszénykészítők 1628-ik évbeli szabályzata ; a naturalisztikus részletek sikerültek legkevésbbé. Az erszények változatos alakjai — a baloldalon -kosztümtörténeti érdekre számíthatnak.
Címerfestők munkájával találkozunk a ravatalos posztókon, amit két - Kassa város 1626-ik évbeli jegyzőkönyvében fenmaradt - eset is tanúsít. Az első az év februárius havának 9-ik napjáról szól: "Item jőve elől ez is, hogy nem tudják, ki akaratjából Váradi Péter az Istenben elnyugodt Zegedi István posztóját az sugestusról címerével egyetemben le-verteté és az papok székit is más posztóval szegeztette be, az anyja címerét reávarratván." A felháborodott városi tanács ex gratia 50 forintot vetett reá s meghagyta, hogy "az posztót vegyék le onnan".
A másik eset március hó 14-ikéről kelt. "Georgius Tatay suplicál, hogy az gyermeke temetségére fel akarná címerekkel és posztóval az predikálló széket ékesíteni. Deliberatum : Nem lehet, mert az szegény Istenben elnyugodt Antoni Than uram címere és posztója fenn vagyon. Iterum delibe-ratum : Felül vonják be az suggestust, maradjon Than uram posztója is fenni'
A XVII-ik század elején Márton képíró 1603-tól 1605-ben bekövetkezett haláláig tagja a városi közgyűlésnek. Kurtzweil Kristófról 1614-ben mint néhairól emlékeznek meg az anyakönyvek. 1616-ban Ellinger Gáspár, 1617. február hó 23-án Rubiner Mihály és 1621-ben Spillenberger János nyertek polgárjogot; ez utóbbi 1622—1623-ig és 1637—1641-ig a városi közgyűlésnek tagja.
Az izgága Ellinger 1618-ban Huber Kelemen óragyártóval zordul össze, 1619-ben ismét perbe keveredik, amiért a városi tanács 40 frtra bünteti s kérelmére a bírságot 30 frtra leszállítja. A következő év március hó 20-án "Casparus Ellinger pictor suplicál, hogy a nemes tanács legyen mellette és írjon Kendy Istvánnénak, hogy az ő munkájáért fizetne meg". Lónai Kendy Istvánné sz. Pa-locsay Anna néhai Báthory Gábor fejedelem özvegye volt, akit 1618-ban Kendy István kancellár Boldogkővárában feleségül eljegyzett.
Ellinger 1622-ben elhalt s hagyatékában, a már említett műve "des Musculi vattern bild", továbbá Illumi-nirbuch Valentini Bolccr, ein schlecht Mahlerbuch, Icones novi testamenti, Formularbuch s több vallásos könyv soroltatik fel. Özvegye a következő évben meghalt.
Rubiner 1620-ban távozik a városból, amint a tanács előtt okul adja : "minthogy az atyjától hivat-tatnék haza" ; emellett kívánja, hogy testimoniumot adjanak neki itt való jámborul viselete felől. A tanács a bizonyítványt kiadta azzal, hogy polgári jogát bármikor felújíthatja.
A szepes-görgői származású Medvecky János 1628 február hó l1-én nyert polgári jogot, melyért 6 frtot fizetett. 1629-ben Cikk Pál epitafiumáért 20 frtot kapott. Ez év szeptember hó 6-án a tanács előtt "suplikál portörőház csinálásért. Deliberatum : Megengedik, hogy csinálja meg, azért azután alkuszunk vele". 1647 június hó 19-én kelt végrendeletében a puskapormalmot sógorára hagyja. "Mehr dem mallerzeig sambt allerley zugehőrig, sambt den farben verlass ich solchem meinen jetzigen lehrjung. Mehr beiden testamentarigen herrn verlass ich alle ausgefertigten und ohnverfertigten bülter."
Melyik volt közülök, akiről Bethlen Gábor fejedelem, mint Kassán maradt képírójáról emlékezik meg 1621-ben, meghagyván a szepesi kamara tanácsosainak, hogy "a mostani eleibe adott szükséghez való festékre tíz forintot és elegendő vásznat adasson" ? A fejedelem utóda, I. Rákóci György 1631-ik évi levele szerint Bethlen Kassáról hozatott "egy képírót fejérvári házainak, de kiváltképen egy palotának megírására".
Mily tárgyú képeket kedvelt az akkori közönség, mutatja az Illyési Gáspár inventáriumában levő (1631) "egy öreg rámában való kép, az Judit asszony képe fi. 3 ; nyolc musáknak rámában való képei fi. 1 d. 50". Palay Sebestyén hagyatékában (1601) Martin Lutter und Philep Melanchton conterfactur" volt.
l632-ben Képíró András, l 663-ban Spangovszky János említtetnek. Spangovszkyt, mert a Bornemisszaházra, mely ettől az évtől a felsőmagyarországi főkapitányok székháza, ő felsége címerét reáfestette, a város tanácsa börtönre vetette s mesterségétől eltiltotta azzal a megokolással, hogy a képíró fel nem váltotta a polgárjogot. A dolognak az volt a háttere, hogy a város az említett házhoz birtokjogot formált. A pozsonyi kamara közbevetésére Spangovszky fogságából csakhamar kiszabadult.
Sicna Lukács hadi mérnök és építész 1668— 1671 közt Kassán működött s ekkor rajzolta a város látképét. 1672 december hó 22-én "Képíró János producálván Szeben városa pecsétes testimo-nialis levelét", polgárjogot nyert, 9 frtot lefizetvén. Uramy János l 677-ben, Bogdányi Gottfrid 1690— 1710 közt éltek Kassán.
A dóm kincstárában a sz. keresztről s az oltári szentségről nevezett congregácio albuma őriztetik, melyek festett címerekkel ékeskednek. Izbéghi István 1729-ben a sz, Erzsébet-templom számára 12 frton zászlót festett; egyik oldalán sz. Erzsébet, a másikon a sz. családot ábrázolta.
Rotter Antal 1 732-ben a városi gyógyszertár szekrényeit és üvegedényeit ékesítette művészetével; Sámuel nevű képíró l 735-ben a Domonkos-rend két képét restaurálta ; Schrött Erazmus "pictor academi-cus", a bécsi akadémia tanítványa, a városháza előcsarnokában allegorikus freskókat festett; Schweitzer Antal városi geometra tervezte az 1790 és 1792-ik évi koronázások alkalmából az illuminációk transz-parentjeit. —58.
NAGY KRISTÓF SZOBRÁNAK HETVENÉVES JUBILEUMA NOVEMBER 29-ÉN. Azon a budapesti szögletfalon, mely előtt ma Nagy Kristóf szobra áll, eredetileg Nagy Kristófnak "festett képe" volt. Az új háztulajdonos ezt a "régi dísztelen festményt" levétette s helyébe egy pesti képfaragóval homokkőből megcsináltatta Nagy Kristóf szobrát, mely egy egykorú tudósító szerint "talpalattjával (piedestal) együtt négy öl s egy láb magasságra emelkedik, úgy hogy Kristóf feje most a 2-ik emeletet érinti." A Honművész 1833. évi december 1-ső számában írja, hogy e szobrot tegnapelőtt (tehát november 29-én) szabadították meg a felállítása végett elébe rakott deszkaállványtól, s most már "az előtte egybesereglő sokaságtól mindegyre bámultatik."
Nagy Kristóf szobra tehát 70 évvel ezelőtt elsőrendű pesti látványosság volt. Meg is írta az idézett lap, hogy "városunk a kőszobrokban, nyilvános helyeken, teljességgel szűkölködik; nem kellemetlen tehát éppen a legjártasabb utca homlokán ilyes óriási műnek, habár nem Olaszországból jött is, szembetűnése."
A Honművész 1833. évi 70. sz. a mű elkészítőjének Bauert nevezi meg, de a 75-ik számban pontosabban : Pauer Józsefnek. (Szana szerint Bauer Mihály volt a készítője.) Ez utóbbi számban fölvilágosítja egyúttal olvasóit arról, hogy helytelen dolog Nagy Kristófot "gyermekijesztő képzeményes rémnek" tartani, mert óriási nagysága és azon alakja, melyben a festők és szobrászok őt szemük elejébe tüntetik, történeti hagyományon alapul."
B. J. -59.
A KÖZPONTI PAPNEVELŐ könyvtártermében érdekes mennyezetfestmény látható, mit gróf Széchenyi Ferenc megbízásából a milánói származású, pesti festőművész: Rivetti Péter festett, kiről sem Szana Tamás, sem Wurzbach nem emlékezik meg. A festmény akkor készült, mikor a nagylelkű gróf megvetve a mai Nemzeti Múzeum alapját, a könyvtárt és a nemzetnek ajándékozott gyűjteményeket a II. József által feloszlatott pálosok egykori kolostorának könytártermében helyezték el. E festményről megemlékezik Miller Jakab Nándor, a könyvtár első igazgatója, a Nemzeti Múzeumban őrzött kéziratgyűjteményében (XV. kötet 127. lap). A festmény központjában Magyarország címere látható, mit két genius tart. A keretet a társországok címerei és jelvényei alkotják. Az egyik géniusz papírtekercset tart, melyen a könyvtár neve : "Bib-liotheca Hungária Széchényiano—Regnicolaris" olvasható. A festmény körül 30 kiváló magyar tudós arcképét akarták megfestetni, de az elkészített keretek még mai nap is üresen állanak. A festményért 1500 forintot fizetett a művésznek gróf Széchenyi Ferenc. A gróf nagylelkű tiszteletdíjának szokatlan nagyságát azzal indokolhatjuk, hogy ez általános tetszést aratott és különösen Schedius Lajos, ki az egyetemen az aesthetikát tanította, nyilatkozott erről elismerőleg. A kiváló mennyezetfestmény, mely ma is elég jó állapotban van, még az uralkodóház tagjainak körében is érdeklődést keltett. 1803 július 6-án ugyanis két főherceg, idősb és ifjabb Ferdinánd, nagyobb katonai kísérettel megtekintették Rivetti Péter alkotását és nagy elismeréssel szólottak e munkájáról. E festőművészünkről eddigi kutatásunk nyomán bővebbet nem sikerült megtudnunk.
n. -60.
A DOBÓI KASTÉLY MENNYEZETKÉPE. Dobó Sárosmegyében Héthárs vasúti állomástól félórányira van s kastélyát a XVII-ik században a ma is virágzó Dobay-család építette. A kastélyt a XVIII. század végén nagyrészt gyökeresen újjáépítették s e korból belső berendezése, mely empire stílusban készült, most is nagyobbára változatlan. Kissé megrongált állapotban ugyan, de napjainkig fen-maradt a kastély nagy termének mennyezetképe, a mely 1700-ban készült s természetes nagyságú alakokkal az Olympost tünteti fel. A korára nézve jellemző, széles formájú alakokból álló nyugtalan kompozíció nem elsőrangú minta, de érdekes adalék XVII. századbeli festészetünk történetéhez, a melynek kutatói figyelembevételét nem mellőzhetik.
DONÁT JÁNOS ARCKÉPFESTŐRŐL, ki nagy hírnévre tett szert a múlt században, Kazinczy Ferenc levelezésében 1806. V. 29-én van először említés. Ekkor azt írja Cserey Farkasnak, hogy "Splé-nyi Catonnak tegnap eggy igen szép munkájú képét láttam az Öcscsénél Vandernothnénál. Donát nevű Festő dolgozta olajban olly nagyságra, mint ez a levélke papiros (Egy nagyobb ivből 1/4 rét), mellyre soraimat irom, de oválban. Az ára 12 arany. Ha Bécsbe találsz menni, felkeressd".
Másodízben akkor emlékezik róla, mikor eltréfál gr. Gyulay Ferencnével (kelet nélküli levél. 1. Kazinczy Ferencz levelezése VII. 187.) és azt mondja, hogy bár leánya, a kis Lolette, unokája is lehetne ha neje elhafna, mégis elvenné, "így házasodik Donát is, 's felesége 28 esztendővel a' 70 esztendős ember mellett szépen él, mert általa imádtatik".
1812. VI. 0-én Szemére Pál Donát két képét említi, miről még eddig nem volt tudomásunk: "Prof. Fejért és Horvát Pistát nem régen festette le Donát. Jól találta mind a' kettőt. Ha a' képek szépek, e' felül van gyakorlatlan szemeimen, megítélhetni".
Kazinczy ír is Donátról Helmeczy Mihálynak 1812. júliusában, megjegyezve, hogy "az nem rosszul festett sok magyart".
1812. XI. 2. Kazinczy arra kéri Vida Lászlót, hogy küldje Pestre haladéktalanul Vitkovicshoz Kreut-zinger által festett képét, hogy azt "Donát Úrnak, eggy Bécsi nevezetes Festőnek, bemutathassa, ki fejemet tegnapelőtt festette a' Horvát' számára 's ezen kép nélkül a' maga mívét el nem végezheti, minthogy neki egyszernél többször nem ülhetek".
Ugyan e képéről írja Kazinczy Helmeczy Mihálynak 1812. XI. 8-án, "Ültem 's láttam, hogy Donát festése igen jól fog hozzám hasonlítani. De félek, hogy addig panaszolkodtam a' Kreutzinger által festett kép fagyos hidegsége ellen, hogy Donát a' magáét mosolygani hagyandja, holott nekem elég lett volna a' képet csak szabad tekintetűvé, vidámmá tenni. Kérd Horvátot, kérd magát Donátot, hogy képemet süsslachenddé ne tegye. Nam risu inepto rés ineptior nulla est, ezt mondja eggy régi író. Az a' nevetés a' képen eggy fiatal ember 's lányka képét is nevetségessé tehetné : hogy ne eggy öreg emberét ? Bár minél több munkát kapna hazánkban a' szeretetre olly igen méltó Donát! Óhajtanám, hogy Te és a Te Siskovicsod, hogy Tatay, Szemére, Virág, Sztrokai és Sztrokainé 's mindazok, a' kik a szebb körbe tartoznak, magokat festettéinek. Szerencsésebb Találót, ügyesebb Festőt nem találnak, mint ez a' jó Ember. Én Pesten lévén sokakat kértem, hogy néki adjanak dolgot".
1812. XI. 10-én Horvát Istvánnak ír c képről Kazinczy. "Donát a' képet szerencsésebben kezdette mint minden más festő, a' ki valaha festett. Meglehet, hogy a' kép olly szép mint a' Kreutzingeré, nem lesz; de bizonyosan inkább fog hasonlítani hozzám, mint akar az, akar a Kiningeré, mert a Sunderé felől nemis szólok. . . . Ha a kép (Kreutzingeré) Pesten lesz (Vidától), méltóz-tassál szóllani Donáttal, 's kérd ötét, hogy a' fejet tegye vidámmá ugyan, de nem mosolygóvá, mert a nevetés a képeken felette visszás coquetterie 's nem sokkal jobb, mint a' Kreutzingerén az az öldöklő álmosság, hidegség. Ha Kreutzinger a képnek kedvetlenséget, búslakodást adott volna, nem pana-szolkodnám. De álmosnak festeni a' képet, nagy vétek. Mondjad Donátnak, hogy mind Szirmay Antalt 's Dokus Lászlót, mind a' festő Balkayt kértem, hogy magokat Donát által festessék, s kértem Pélinét is, a' Vay Jósef leányát, hogy az atyját 's magát festesse általa, mert szeretetre méltóbb embernek nem nyújthat segédet 's még szebbendolgozó 's igazabban találó Festőt Hazánk kebelében nem látott. Én Donátnak feleségét is ki-bcszélhetetlenül megszerettem."
1812. XII. 10-án báró Vay Miklósnak ajánlja Donátot, ki a pesti Kremnitzer házánál, a hid-utca felé álló, oldalán tart szállást. "Ez a' 68 esztendős ember "minden előttem ismeretes Festők között legszerencsésebben talál, és ő nem igyekszik az Ideálra, hanem az Aehnlichkeitra, melly hiba ugyan, de kedves hiba, mert nem minden ember szereti, ha a' fejéből szebb fejet csinálnak, hanem azt óhajtja, hogy az ő fejének az ő fejét csinálják, Bécsben e végre egy Niedermann nevű Festőt ajánlhatnék, Salzgries No. 194. Mind Donát, mind Niedermann szeretetre méltó emberek. Én Niedermannban azt azt embert leltem, a' kit meg is ille csókolnom, melly Donátnál nem történt. — Nem hallgathatom el, hogy Donátnak Mulatten színű 20 esztendős felesége, a' duellumban elesett Herceg Lichtenstein Károlynak szerelem-leánya és hogy ez az asszony lélekben épen olly szép, mint ábrázatban nem az".
1812. XII. 20-án azt írja Helmeczy Mihálynak Kazinczy, "Te is kihalhatsz, minekelőtte nagy céljaidat elérnéd. Hadd bírják akkor barátid képedet" és ezért ajánlja Donátot. Majd kérdi, jól van-e eltalálva Horvátnál levő képe ?
Mikor Vitkovics epigrammjait kiadni akarja, ezt írja Kazinczy Horvát Istvánnak (1813. I. 15.): "ejtse módját, hogy képe Donát után rézbe metszessék és a' Munka előtt álljon. Palinkat (Szemere Pált) is kértem valami illy formára. Édes barátim adjatok sok munkát Donátnak 's éljetek azon szerencsével, hogy eggy szépen dolgozó 's igen jól találó ember által adatassanak által képeitek a' Maradéknak. Te pedig kedves Horvát, kö-szöntsd ezt a' becses Művészt, igen pzép lelkű kedvesét, és tudósíts miként sült el az a^ kép?"
1813. 11. 13-án Kazinczynak azt írja Vitkovics, hogy Tatayval együtt mindketten ültek Donátnak. "D. egy derék tudós ember. Az asszony megérdemli, hogy felesége. Köszönöm én is, Szemére is, hogy az ülésre buzdítottál. Tanultabb kéz nem rajzolhatott. Mostan igen sokan ülnek neki. Mind e mellett meg kell azt is vallanom, hogy se Te, se Horvát a kitsiben el nem vagytok találva. A Foverotato-szom, (becéző név) a Téged, mint tisztelt felejthetetlenét, édesen csókol, képedet Kovács Doctoréhoz hasonlította. Ugy veszem észre, hogy a kitsiben Donát nem szerentsés, és ezt szeme gyengeségének tulajdonítom".
1813. III. 6. újból azt írja Vitkovics Kazinczy nak : "A Bétsi képedet visszaviszi Vida Úr, melynek copiáját nállam hagyta. Ezt, midőn a Foverotatoszom megtekintette, azonnal felvisított: Jaj ! Kazinszky ! (így hí ő Téged). Hidd el, barátom, hogy Krajtzinger Tégedet eltalált: Éppen egy hijánosságot vettem észre, tudnillik, a Tekinteted bágyadt merevényre vagyon festve, holott te tűzmosolygással nézel. A Donáttúl festett kitsit is küldöm, láthassd, mellymessze áll attúl, hogy képedet állítsa elő. A Horvátét mostan nem küldhettük el, de a vásári alkalommal veended. Azonban előre is tudd meg, hogyvalamint Te, szinte úgy Horvát sincs eltalálva. Ezen két példábúl azt hozomki, hogy a nagyban legszerentsésebben találó Donát a kicsinyben nem igen nem szerentsés".
Ugyanekkor értesíti, hogy Donátnál már kész képe, de ezt nem metszeti rézbe s nem teszi meséi elé, mert "szemérmem 's literatori tsekély-ségem tiltanak."
1813. VIII. 4-én már azt írja Kazinczy Helmeczy Mihálynak, hogy nem Donát, hanem Balkay Pál által készítteti a neki szánt képét, de viszont Döb-rentei Gáborhoz intézett levelében (1813. XII. 27.) arra kéri Kovachichot, hogy festesse magát Donáttal, mert rézbe metszetni akarja.
1814. V. 5-én kelt levelében Virág Benedeket buzdítja, hogy üljön Donátnak: "Édes barátom, élni siess ! - - Ezzel emlékeztetlek, hogy élj az alkalommal, mellytől eggy halál könnyen megfoszthat, mert Donát öreg ember 's festessd magadat, míg ez a' felette szerentsésen találó Mester él 's Pesten mulat".
Ép így ír 1814. VIII. 8-án Kazinczy Pápay Sámuelnek megjegyezve, hogy "ennél a szép lelkű öregnél (Donátnál) még nem volt Magyar országon találóbb Festő".
Ezek az adatok találhatók Donátról Kazinczy Ferencznek eddig megjelent levelezésében.
Nem lesz érdektelen megjegyeznünk, hogy Donát Kazinczy-képét Szana (10 1.) közli.
Donát nekrológját a "Hazai és Külföldi Tudósítások" közölte 1830. I. 44. számában : "Pest, május l l -dikén elhunyt itt egy jeles Képírónk, Donát János Úr 6-ik esztendejében, ki 64 esztendeig tartott ritka ügyes munkásságával nemtsak hazánk első rendű oszlopinak és számtalan Jeleseinek díszes képeit készítette a maradéknak, hanem mondani lehet Donát ezen 64 esztendő alatt Magyarországot festette, mert kevés jelesebb ház találtatik még a legtávolabb Ns. Vármegyékben is, hol ezen művész kedvelt etset-vonásait nem látni. Jeles volt az ő ízlése a festésben, szerentsés íelfogása az arcvonások hív másolásában és betsesek maradnak az általa készült képek azon ritka tulajdonság miatt, hogy régiségekben inkább vala-melly bájoló szépséget nyernek, mintsem, hogy szinei eltűnnének. Donát nem egy, hanem száz esztendőkre festett, ezt vallják, de ezt bár utánoznák is ifjú művészeink. Az elhunyt tsaknem életének végső napjáig dolgozott, számos betses munkáit szomorú Özvegye a' szép művek kedvel-lőinek ajánlja".
Elhunytát feljegyzi a "Tudományos Gyűjtemény" (1830. XII. 126.) is. E nekrológokból kitűnik, hogy Kazinczy több ízben csak hozzávetőleg említi Donát korát. -62.
VANDRÁK KÁROLY FESTŐ. Szana Tamás (55 1.) említi, hogy az 1846. műegyesület alakulásakor már mint arcképfestő volt ismeretes. Wurz-bach (Biographisches Lexikon XLIX. köt. 252 1.) Vandrák András mellett e festőről emlékezik meg. Azt hiszi, hogy fia vagy közeli rokona ez írónak. Feljegyzi, hogy 1863-ban részt vett az osztrák műegyesület bécsi kiállításán, a "Virágok" és "Rózsák" című festményeivel (utóbbi elkelt 46 forintért) és "A lelőtt nyúl" című állatképével. Wurzbach megjegyzi, hogy későbbi bécsi kiállításokon már nem vett részt. —63.
SCHALLER SZOBRA POZSONYBAN. Apponyi Antal gróf 19 ezer kötetből álló pozsonyi könyvtárát 1827-ben nyitotta meg a közönség számára. Az e célra épült ház a vármegyeház mögötti egyik oldalutcában állott. A könyvpolcok, a padozat s a faldísz fényesített kemény fából készült. A nagy terem közepén ölmagasságú oszlopon foglal helyet az alapítónak fehér márványból faragott szobra. Ezt az alkotást egykorú feljegyzések szerint (Honművész 1835. 464.) Schaller János szobrászművész készítette 80 aranyért. Felirata így szól: "Comitis . Antonii . De . Appony . Simulacrum . ín . Sapientiae . Penetrali . Quod . Magno . Ipsemet . Olim . Librorum . Thesauro . Instruxit . Positum . A . Filio . Comite . Antonio . de . Appony . Pietatis . Ergo . Et . Ad . Custodiendam . Loci . Sanctimoniam . 1827." -64.
A "HONMŰVÉSZ" KÉPMELLÉKLETEIRŐL. Az első magyar szépirodalmi folyóirat rajzolóiról még eddig nem emlékeztek meg azok, kik a "Hon-művész"-nek, Mátray Gábor folyóiratának irodalomtörténeti jelentőségét fejtegették. Pedig ezek között találunk több oly nevet, kikről már eddig is feljegyzett egyet-mást a magyar képzőművészet történetírása. A XIX. század harmincas éveiben e mellékletek kétségkívül feltűnést keltettek és hozzájárultak ahhoz, hogy e folyóirat mind szélesebb körben elterjedjen. Különösen divatképeit kedvelték hölgyeink. Színes kivitelben jelentek meg és rendesen a legújabb párisi divatot mutatták be. Ez pótolta annak idején a mai divatlapokat. Mátray Gábornak ízléséről, leleményességéről tanúskodik, hogy nem elégedett meg a külföldről kapott divatlapok közlésével, hanem arról is gondoskodott, hogy a hazai rajzolókat is tetszetős divatképek mintázására serkentse. Mint a folyóirat szövegéből látható, a kiválóbb szabóműhelyek tulajdonosai foglalkoztatták a rajzolókat, rézmetszőket, csakhogy a magyar ízlés is érvényesüljön a divat kialakulásánál. Az bizonyos, hogy a "Honművész" rajzolói mintegy egyengették az utat amaz ízlés érvényesülésének, mely a múlt század hatvanas éveiben annyira visszatükröztette a chauvinistáknak minden irányban való törekvéseit, túlzásait.
Kedvelt mellékletei voltak a "Honművész''-nek ama képek, melyek az akkori kiváló művészeket, művésznőket mutatták be lehetőség szerint, egyikmásik jelesebb szerepükben. Erre a célra Mátray Gábornak sikerült már Kiss Bálintot is megnyernie, így tőle közölte Lendvay Márton (1839. 78. sz.), Parázsó Jánosné, Nádudvari Krisztina, a korán elelhunyt, szende szerepekben kiváló művésznő és Schodelné arcképét. Dérinének ama annyira elterjedt képéről, mely a kiváló művésznőt "A havasi rózsa" Liszli-jében mutatja be, kevesen tudják, hogy ez is a "Honművész"-ben jelent meg először. Az eredetit Szathmáry Király Pál festette. (1835. 32. sz.) sajnos, nincs megemlítve annak a rajzolónak a neve, ki Hivatal Anikót, Lendvay Márton nejének képét mutatja be. (1836. 27. sz.) Ellenben Kán-torné arcképénél meg van említve, hogy ezt Chladek Antal festette (1834. 104. sz.) A színészek között is voltak az időben rajzolók, így Telepi György, kiről különben is tudva van, hogy ezermestere volt a színpadnak. Ő rajzolta meg Szeged várát, a bánsági oldalról tekintve, mely képet Majer István, a a későbbi püspök, metszette a "Honművész" társlapjának: a "Regélő"-nek 1836. 38. sz. mellékleteként. Épp így tájképet mutat be a "Regélő" 1830. 40. számában is. E Balatonfüredet ábrázoló rajznak Erdős, színész volt a rajzolója.
A "Regélő"-ben jelentek meg az egyes vidékek lakosainak ruházatát bemutató képek. A mai nagyfokú etnográfiai működésnek ezek voltak úgyszólván az úttörői. E képek közül többnek ismerjük rajzolóit is. így Kostyál Dániel, kitől több divatkép is jelent meg a "Honművész"-ben, az Eger vidéki lakosok ruházatát mutatta be. Lestyán János a tolnamegyei Böltske népéről készített rajzolatot. A beregmegyei oroszok képét Kora F. L. bocsátotta a szerkesztő rendelkezésére.
A rajzolók neveit kiegészíthetjük még néhány névvel, így Kapler Endre megrajzolta Eszterházy Miklós herczeg arcképét ("Regélő" 1836. 1. sz.), Manielli Ammerling festménye után gróf Széchenyi Istvánt (u. o. 1835. 53. sz.) Schwindt bemutatja Megyeri Károly arcképét. E rajzoló különben divatképekhez is készített mintákat. Tirscher mérnök a szalatnyai fürdőkről készített fölvételt és ezek alapján mutatja be a "Regélő" 1838. 56. számában. Römer Bakonybél táját rajzolta meg. Türck A. János két parádi képet közöl a "Regélő" 1840. 42. számában. Varsányi azt a szombathelyi sar-cophagot rajzolta, miről a "Honművész" 1838. 4. számában megemlékezik. Itt találkozunk ama egri rajztanár: Joó János nevével is, ki mint tudjuk, Balkay Pálnak életírója. "Egri fürdők" cím alatt megrajzolta a püspöki város e kirándulóhelyét "Regélő" 1880. 70. sz.) Végül megemlítjük Bús Lajost, ki az ó-budai szigeteket mérte fel és ezeknek rajzát mutatja be megfelelő ismertetés mellett a "Regélő" 1836. 66. számában.
A magyar szobrászat fejlődéséhez érdekes adalékokat szolgáltatnak ama tervek, miket készülő emlékszobrokról időről-időre a "Honművész" bemutatott, így itt jelent meg először Ferenczy Istvánnak első tervezete a "Mátyás király szobrá"-ról. (1840. 58. sz.) E kiváló szobrászunk életírói tévesen említik, hogy Ferenczy az első tervezetet 1843-ban készítette, mert ezt már három évvel előbb mutatta be a "Honművész", mely tervezet azonban más kivitelben jelent meg, mikor ezt 1858-ban a "Vasárnapi Újság" (4. sz.) közölte.
Mikor Csokonai Vitéz Mihálynak akartak síremléket állítani Beregszászi Pál rajztanár és mérnök, a "Honművész"-ben (1837. 9. sz.) tette közzé az első tervezetet. Ez annyira tetszésre talált, hogy Beregszászi Pál 1860-ban "Csokonai Vitéz Mihály síremléke. Két rajztáblával" cím alatt kis füzetkében újból kiadta.
Amaz idők ízléséhez szolgáltat adalékot "Kisfaludy Károly emléke" (u. o. 1836 70. sz.) Ezeknek tervezőit nem ismerjük. Lehetségesnek tartjuk, hogy a gondolat Mátray Gáboré és a rajzok kivitele, a metszőké. Az előbbit Perlaszka Domokos, az utóbbit Majer István metszette. —65.
PÁLDI ISTVÁN rézmetszőről Nagy Iván csak azt említi, hogy erdélyi születésű és az, hiszi, hogy 1730-ban élt. Metszetei közül csak báró Dániel István arcképét ismeri. Ezt az adatot még egygyel egészíthetjük ki, mely azt bizonyítja, hogy e rézmetszőről azért tudunk oly kedeset, mert utóbb külföldre ment és 1774-ben tehát 44 évvel későbben mint - - Nagy Iván említi - - Amsterdamban működött. Első sorban tehát a hollandi rézmetszők nevei közt kell keresnünk Páldi Istvánét is. Jeles metsző lehetett, mert mikor az orosz cárné udvari gyógyszerésze, a magyar származású: Petényi Gyöngyösi Pál, könyvet ad ki, Páldi István metszi az "Adplausus metricus Samueli Szatmario" képet, így említi ezt Horányi: "Memória Hung. ét prov. scriptis notorum. II. köt. 60—61. lapjain. A "Magyar Könyvszemle" most megjelent 1903. évfolyam I füzetében Páldi István életéhez érdekes adatot nyújt Ferenczi Zoltán, közölve egy levelét, mit Ley-denből 16747. II. 28. intézett Wesselényi Ferenc báróhoz, anagyenyedi főiskolafőgondnokához. Ebben egy nyomda felállítását kéri és tehetsége igazolásául mellékel is egy kezdőbetűt, mit akkor egy hágai typographusnak metszett. E levelében ama kívánságát fejezi ki, hogy szeretne hazájában letelepedni, ha Kolozsvárott nem, úgy Nagyenyeden, de úgy látszik, ez a vágya nem teljesedett, mert mint fent említett adatból kitűnik, még 1774-ben is Hollandiában tartózkodott. .-66
KIS SÁMUEL RÉZMETSZŐ. Kazinczy említi levelezésében. Életrajzi adataiból csak annyit tudunk, mit Szinnyei József is feljegyez a "Magyar írók Élete és Munkái "-bán, hogy Rumy Károly Györgynek a Nemzeti Múzeumban őrzött "Nekrológé" című kézirati jegyzeteiben meg van említve: rajztanár volt és 1819-ben halt meg Debrecenben. Kis Sámuelnek kéziratban maradt munkája: az "Architektúra". Nem tévesztendő össze ez a rézmetsző zabolai Kiss Sámuellel, ki Kazinczyval folytatott baráti viszonyt és ki nemesapáthi Kiss Sámuel név alatt fordul elő Szinnyei említett müvében. —67.
VITTKAI képfestő nevét az eddig megjelent kézi-könyvek nem említik. De két helyütt találjuk e művészt fölemlítve, miből azt következtethetjük, hogy a XIX. század harmincas éveiben, Erdélyben kedvelt festője lehetett a főúri köröknek. Sajnos, ez a két forrás is igen szűkszavú. Műveiről nem is szól. De mikor a "Honművész" ,Magyar szorgalom és mesterségek rajzolatja Ferenc király alatt' cím alatt megemlékezik az akkor élt művészekről, említi, hogy Vittkairól az "Erdélyi Hiradó" 1833. évi I. köt. 34. számában is dicsérőleg emlékezik meg e műveivel általános tetszést aratott művészről. -68.
DÉZSY EGYED, XV. SZÁZADBELI MAGYAR FESTŐ, kinek művei közül csak az aradmegyci fekete-gyarmati rom. kat. templomban levő freskót ismerjük. Ez két jelenetet ábrázol. Az egyik képen trónon ül szűz Mária, ölében a gyermek Jézussal. Mögötte szt. Anna, amint kezeit, jobbra és balra is, más két Mária fejére teszi. A baloldali Mária ismét négy leányka fején nyugtatja kezeit. A jobboldali Mária előtt két kis leány áll és egy könyvből olvas épp úgy, mint a négy baloldali leánynak is két könyv van a kezében. - Ezt a képet keret választja cl attól a festménytől, mely szt. György vitézségét ábrázolja. A sárkány a freskón hiányzik, de szt. György dárdavetésében látható, hogy e jelenetet ábrázolja a falfestmény. Ezt bizonyítja különben az is, hogy jobbra térdelve imádkozik szt. Györgyért Cleodoline, a királyleány, fejét a szentek koronája övedzi. Háttérben város látható és ennek egyik kastélyában a királyi szülők nézik a sárkánynyal vívódó szt. György hősi tettét és várják a viadal végét. A freskó nem közvetlen hatású, de azért nincs élet híján. Mindenesetre megérdemelné a bővebb kutatást. A kép felirata: "Domine exaudi orationem meam!"
Az egész kép alatt : "In honorem beate matris beate marie virginis fieri facit Dyonisius Veer". Tőle jobbra hibás egyeztetéssel: "Non omnes suntsamus". A baloldali rész érthetetlen. Az utolsó három szó : Egedius, de des úgy látszik a festő neve. A kép közepén, az évszám 1467. E szerint 1467-ben Dézsy Egyed által és Vér Dénes festette. -69.
MARTZINKAI ELEK festőről többször szó esik a Kazinczy Ferenc levelezésében, egyebekben keveset tudunk róla. Szana is megemlékezik róla ismert monográfiájában, de működéséről tulajdonképen a "Tudományos Gyűjtemény" 1819. IX. 115-ik lapon találunk feljegyzéseket. Eszerint Borsod vármegyében : Szendrőn született. Pártfogói gróf Festetics János és gróf Keglevics Ágoston voltak, kik elősegítették, hogy Bécsben elvégezhesse a képzőművészeti akadémiát, hol négy esztendőn át Maurernél tanult. Festményeiben ekkor a németalföldi iskolát követte. Tanulmányai elvégezte után Olaszországba készült, de mert pártfogói időközben elhaltak és egészsége is gyönge lábon állott, 1817-ben Pesten letelepedett, mint a rajz és festés tanára. Itt leginkább portrait-kat festett és hű másolatokat készített kiváló festők művei nyomán. Eredeti festményei közül a "Tud. Gyűjt. " következőket említi : Atilla, Hunyadi Mátyás és László, Dracula vajda, II. Rákóczi György, II. Rákóczi Ferencz és neje, Verancsis Antal, Martinuzzi György, Frangepán, Ziska és Wallenstein. A folyóirat szerkesztőjének megjegyzése szerint e képeket Martzinkai Elek mind régebbi festmények után festette. —70.
ZOMBORY GUSZTÁV, rajzoló és metsző Wurzbach ismert művében (LX. köt. 254. 1.) említi a következő képeit: "Balatonfüred és környéke", melyben Tihany, Boglár, Szigliget, Badacsony Cso-báncz és Keszthely benfoglaltatnak. Erről megjegyzi, hogy "ungemein schön gezeichnet und scharf und sauber gestochen''. Ez a kép színes, épp úgy mint a "Fóthi emlék", mely a templomot, parkot, kastélyt, és a kastély részleteit hat képben tünteti fel. Mikor 1872. november 16-án 37 éves korában elhalt, a "Vasárnapi Újság" meleg nekrológban emlékezik meg róla, ki rajzaival még a hatvanas években e lapot is felkereste. Zombory Gusztáv ekkor ugyanis a "Vasárnapi Újság", "Hazánk és Külföld" és más lapokban hazai tájleírásokat írt és ezeket illusztrálta. Sajnos, nem mindenütt jelezte, melyik rajzot készítette ő maga s így nem határozhatjuk meg, hogy melyik cikkéhez készítette ő maga a rajzokat. Azonban a következő képeknél jelezve van, hogy ezek Zombory Gusztáv művei : "Balogi kastély Gömörben" (Vasárnapi Újság 1869. 40. sz.), "Csóka vára" (u. o. 1864. 9. sz.), "Pest városa 60 év előtt és a jövőben" (Vasárnapi Újság 1865. 7. sz., 4 kép), "Bars-Szt. -Kereszt" (Emich Gusztáv Nagy Képes Naptára, 1860. 144 L), "Beregszászi katholikus templom" (Magyarország képekben, 1868. 328 1.) Munkássága annyiban érdemel figyelmet, mert a hatvanas években, mikor a múlt iránt, a történelmi emlékek iránt keltették fel a figyelmet, akkor ez a tevékenység általános tetszésre talált. Ez időben a tájleírások és tájképek képezték a magyar lapok és folyóiratok tartalmát és ebben tevékeny részt vett Zombory Gusztáv. -71.
LIEDER FRIGYES festőről, kit sem Szana, sem Wurzbach nem ismer, a "Hasznos Mulatságok" 1826. II. 20. találjuk feljegyezve, hogy Cziráky Antal, a tárnokmester képét "eleven képről" festette és ezt Ehrenreich rézre metszette. Úgy látszik, ez a Lieder azonos azzal, kinek egy a királyunkról festett képét a pannonhalmi képtárban őrzik. Erről a Liederről a Benkert Károly Mária (Kertbeny Károly) által 1846-ban szerkesztett "Jahr-buch des deutschen Elementes in Ungarn" című könyvében a következő jellemző kritikát olvassuk a 161. lapon Károlyi Lázár - egy ismeretlen műkritikus tollából: "Lieder Frigyes igen jó-nevű művész, kinek aquarelljei sokáig — németül idézem - "als Idole galten". Lieder portraite-jei abból az időből valók, mikor a cserebogarak még dárdát viseltek; a napoleonisták aranyhímzésű livreékben jártak Paris szalonjaiban, mikor még a Titus-fejek és a csipkeczipők voltak én vogue; Brachmann Lujza novellákat írt és egy Clauven émelygős ideálokat varázsolt elő sárból és pezsgőből. Amaz idő volt ez, mikor a tó felszínén zsírfoltokként úsztak Schiller, Byron, Goethe és Stael, a tó mélyén néhány drágagyöngy hevert, de különben köröskörül nem volt egyéb, mint víz és víz .......Ez az idő elmúlt és hála Istennek, ma a szobafestők jobban festenek, mint akkor az udvari festők. Lieder festményei idejöket múlták, ízléstelenek különösen női fejei. Ha Barabás nem is emelkedik az ideál magaslatára, de legalább van benne természetesség, hasonlatosság. Lieder mindent a szépen alól hagy. Szokása az orrokat szélesíteni és lapítani; a szemben sincs kifejezés. S a férfiak ? 4 láb magas alakjai, hajjal ellátva, úgy festenek, mintha betűkként, bizonyos algebrai rendszer mellett lennének elválasztva. Oly benyomást tesznek, mintha liliputiak képei lennének életnagyságban. Egyszóval, Lieder művészete oly utálatos, durva és közönséges, hogy még burnótszelencés festményeknek sem illenek be. Mindezt annál is inkább megmondhatjuk - végzi megjegyzéseit az epés kritikus, - - mert ezzel Liedernek nem ártunk. Csak fiatalabb festőknél szokás ennyire kerülni az őszinte szót, hogy el ne kedvtelenedjenek. -72.
DUNAISZKY LŐRINC szobrászról Szana Tamás is közöl néhány adatot. Ezeknek kiegészítéséül még a következő műveit említjük : A budai krisztinavárosi templomnak két mellékoltárán van négy szobor, mely szent Adalbertet, szent Gellért püspököt, szent Borbálát és szent Katalint ábrázolja. A Blaskovics-család rendeletére a szentmártoni templom elé elkészített egy szobrászati művet, melyen nepomuki szent János a felhők között ájtatosan imádkozik, két angyallal együtt. Ez angyalok egyike a hallgatást, a másik a katholikus vallást és a mennyei jutalmat ábrázolja. A "Tudományos Gyűjtemény" még a következő kisebb munkáit említi Dunaiszky Lőrincnek: Kováts Mózes pesti háza kapuja lelett (sajnos, nem jelöli meg, mely utcában van ez a ház ?) szoborcsoportozat. Ebben a férfialak Egyptom folyójának istenét ábrázolja, körülötte piramis, szfinksz, bőség szarva és pálma. A női szobor a Dunát jelképezi a magyar föld termékeivel. Az egyes sarkokban: római sisak, Mercur sisakja és Neptun a szigonynyal. Dunaiszky Lőrinc készítette a mezőberényi evangélikus templom oltárát és prédikációs székét. Itt a hitet egy borostyánokkal és pálmaággal övedzett evangélio-mos könyv jelképezi; a reményt egy angyal ábrázolja vaskannával, míg a szeretetet ugyancsak egy angyal ábrázolja lángoló szívvel. Az oltár többi részei etruszk-stílben készültek. Végül megemlíti a "Tudományos Gyűjtemény" Dunaiszky Lőrinc egy 5 1/2 láb magas feszületét, mit Szegedre készített egy kápolnába. -73.
WEBER HENRIK, történelmi képfestő. Nagler szerint 1819-ben, mások szerint 1826-ban született Pesten. Meghalt 18G6. május 15-én. Tanulmányait Bécsben végezte és 18 41 -ben Münchenbe ment. A bécsi képkiállításokon 1838-ban tűnt fel először "A halászfiú" és "A menyasszonyi ruha" című genre-képekkel. Az 1839-iki bécsi kiállításon "Virágvasárnap", 1840-iki kiállításon "A gyermekszoba" című képekkel szerepel. Bizonyára Münchenben időzve sem volt tétlen, de ez időben festett képei ismeretlenek. Mikor tért vissza Magyarországba és mikor kezdte meg újabb működését Pesten, az bizonytalan. 1852-ben tűnt fel először: "Mátyás király bevonulása Budára 1458" c. képével, mely az "Ország Tükre" mellékleteként 1862-ben metszetben is megjelent. További festményei: "Gejza király fogadásttesz a váczi püspökség alapítására." "Hunyadi János a várnai csatában". "A gyilkosági kísérlet szt. István ellen", "Béla választ korona és kard közt". "Szapáry Péter bosszúja", - Prónay Gábor báró "Vázlatok Magyarhon népéletéből" c. művében a következő képei jelentek meg: "Oláh fuvarosok", Népviseletek: oláhok, magyarok, szlávok, németek. "A lacikonyha", "Pesti dinnyevásár", "Budai szüret", "Aratási koszorú", "Lakodalmi menet", Posnay "Vadász-albuma"-bán megjelent "Lovak" c. képe, a "Gartenlaube" 1876-ik évi folyamában pedig "Oláh vízhordó asszony". Exact festő volt, kinek helyes invencióját kiemelik az egykori kritikusok, csupán azt róják meg, hogy különösen a szürke tónust kedvelte, mitől csak a népéletből merített képeinél tért el. -74.
NAMÉNYI LAJOS
RÉGI MAGYAR KÉPEK NYOMAI. A "Bétsi Magyar Kurir" 1833. évi 24-ik száma mellett egy érdekes hirdetés jelent meg, mely tárgyánál fogva méltó arra, hogy a magyar szépművészet múltja érdekéből figyelembe vétessék. Úgy látszik, valamelyik Bécsben élő hazánkfia még életében túl akart adni gyűjteményén és erre a legalkalmasabb módnak azt találta, hogy a bécsi újság révén tegye közzé ebbéli szándékát. A négy teljes negyedrét lapra terjedő hirdetmény ily címen jelent meg a "Bétsi Magyar Kurir "-bán : "Árúba eresztett régiségi és művészi ritkaságok". A gyűjtemény tulajdonosa tudatta ebben, hogy sok évi fáradságáért, tetemes költségeiért és gondoskodásaiért, csak akkor érezhet "némi nemű" kielégítést, a szíve pedig nyugodalmat, ha ezen gyűjteményéből a 6 db magyar vonatkozású képet azzal az örömmel bocsáthatja ki a kezéből, hogy azok a "Haza kebelében" együtt fognak maradni s azokat "a közhasználatra elszántaknak fogja láthatni", - - hozzá tévén, "amit egyébbiránt valamint óhajt, ügy bizodalommal reményi is." A tárgyak Bécsben voltak kiállítva, áraik "meghatározottan bizonyosak" s azok akár egyenkint, akár együtt kaphatók. Bővebb felvilágosítással szolgálnak Kováts Pál táblabiró Pozsonyban és Légrády Imre m. k. udvari ágens Bécsben, ami azt látszik bizonyítani, hogy a gyűjtemény tulajdonosa előkelő magyar úr lehetett.
E hirdetés becsesebb része az, mely a magyar tárgyú "ügyes kezek által festett" képek pontos leírását adja s amely hivatva van arra, hogy a további kutatásnak alkalmas kiinduló pontul szolgáljon, íme a leírás szószerinti szövege :
"Hunyady Első Mátyás Magyar Királynak (Corvinus) festett képe, egész testi állásban, de kisebbített állapotban. Maga a személy tététől talpig 32 hüvelknyi magasságú. A képnek hossza rámája nélkül 36, szélessége 29 h. ponyva vászonra, eleven színekkel, olajos festékkel van készítve. Ifjú korában, fejedelmi, s időkorabeli vitéz öltözetben, tökéletes nemzetiséggel (a mi különös tulajdonsága) vagyon előadva Világos gesztenyehajszínű, hosszú fürtös haja homlokáról kétfelé egyarányosan terülvén el, vállain szabadon hever. Kellemetes artzu-latját, hajánál valamivel világosabb színű gyenge bajusz ékesíti. Puszta nyakán bibor fejedelmi Palást függ, melly a szépen kirakott földön göngyölve meszsze terül. Mellyét akkori időben, szokásban volt kartszi fényes Panczér (!) fedi aranyozott C. nagy betűvel jelelve. Ez alól vas ing tűnik ki, melly alul ismét hoszszú, aranyozott érez darabokkal vertt, szarvasbőr gúnyának szeletezett részei ágyékig nyúlnak le. Világoskék bársony magyar nadrága ; sárga topánkája csonka orrú, és magas sarkú, ezen pedig hoszszú nyakú, hegyes taréjú sarkantyú látszik. Egy nagy oszlop mellett (mellynek allya párducz tarkaságú arany rojtokkal felékesített bársony szőnyeggel be van borítva, rajta pedig hegyes arany Korona hever) ékes fejedelmi helyheztetésben, kiterjesztett karokkal áll. Jobbikban Király páltzát tart, földszínével egyarányosan kinyújtva; fellyebb emeltt balkezének mutató úján (!) nemzetiségének jeléül a tudva lévő gyűrűs hollót tartja. Jobbra figyelmetes, és lélekkel tellyes artzulatja felhők világosabb részébe jut. A környék Visegrád várára mutat.
Ezen képnek minden tulajdonsága régi időre, s a tárgynak élete korára, egyszersmind felette ügyes kezű képíróra mutat; a ki, az előadott tárgyakat igen jól ismerte, és szeme előtt tartotta. Velebánás-módja szemlátomást Olasz és Velenczei.
Mind eddig tudva lévő festett képe Hunyady Első Mátyás Magyar királynak csak melykép: ezek is arczulatját csak korosabb idejében adgyák elő.
2) Mária. 28-ik Magyar Király; 1382. eszt. Melykép; magassága 13, szélességé 10 hüvelknyi. Vékony tölgyfa táblára van festve. Felette ügyes német képíró munkája. A fatábla állapotja, a festésnek sima volta régi időre mutat. Arculatja tökélle-tesen megfelel élete viszontagságainak. Együgyű (!) gúnyája nyusttal prémezett.
3) Egy Magyar Vezér, öt Hadnagyai társaságokban,-éppen táborba száltakkor, tanácskozásokban s a rendeléseknek megtételésökben foglalatoskodta-kor. Mind lóháton. Az előrészen hat személyek, mellesleg és távul a Táborban igen sokan látszanak. A környék igen kellemetes fekvésű tengerpart. A Vezér ősz és tömött karimás szakállú. Kék mentéje hoszszú, de nem hajdani. A Hadnagyok gúnyája külömbbféle, mint mindennapi; de táborba felkészülve : valóságos vitézi bajnok leikök szembetűnő. Lovaik régi magyar fajta. A vezéré szürke deli paripa. A lelkes bajnok magyarságot, minden hozzá tartozó tulajdonságokkal, bár mely világcsudálta képírónak keze tökéletesebben szem elébe nem adhatja. Fatáblára van festve, mellynek hoszsza 15, szélessége 11 hüv. Rugendage munkája.*
4) Erzsébet" (szent) 2-dik András Királyleánya, Türingiai Szász Hertzeg Hitvese. Vászonra festve, hosszas gömbölyű: magassága 30, szélessége 24 hüv. Rajta l l személyek vannak. Függő kép gyanánt pedig egy Carmelita szerzetes Barát melyképe finom ecsettel ügyesen kidolgozva látható. Ez egy élőképnek igazi remek mássá. Alamisnát osztogat sántáknak, bénáknak, szarándokoknak, szegényeknek s papoknak. Nyombakövetői két udvari Asszonysze-méllyek és két udvari gyermekek. Ezeknek gúnyát együgyű (!) nemzeti magyaros, amazoké azonféléti karkötős. A főszemély is nemzeti de drága készü-letű. Az egésznek elrendeltetése pompás, és fejedelmi. Rajzolatja a személyeknek és a festékeknek egybeillése, a képírásban nagy mesterre mutat.
5) László (szent) Magyar Király Templomi oltárra való nagy képnek Előkészülete.** Magassága 23, szélessége 18 hüv. Vászonra van festve. Azon vadászatban, mellyben a Nagyváradi Vár és Templom kezdetének oka történt: Maga és követői lóháton. A király szürke paripán sisakkal, bibor királyi palástban, magyar ujjabb (!) korú gúnyában. Követői süvegesek. Az angyalok előre már mérik a helyet. Máriának a' Jesus gyermekkel fényes megjelenése a' felhők között, rémülésbe hozta mind a' lovakat, mind a' követőket. Ezek közzül egy lovastul le is rogyott. Kisebb nagyobb figurák rajta tizenegyen vannak.
6) Hajdani Magyaroknak kiindulása a' megtámadásra. A képíró alkalmasint Attilát akarta ábrázolni seregével. A fő személy, 's a' sereg tulajdonságai, a' kóválygó rend, mellyben előre nyomulnak; főképpen a' környék, mellyben táborozások látható, mind nagy elméjű, ügyes képíróra mutatnak. A Vezér szürke paripája, mellyen ül, azon kettő, mellyeket lovászsza vezet, szép, régi magyar fajtájúk. - - 20 h. szélességű s 38 hoszszússágú Vászonra festette Bemmel. Most illyen nagyságú fatáblára van vonva."
Eddig a hirdetés azon része, mely magyar művészeti szempontból jelentős. Kár, hogy csak a 3-ik és a 6-ik számnál van a művész neve megemlítve. Úgy látszik, a 2-ik és 5. sz. kép volt a gyűjtemény két legnagyobb alkotása, mert ott a leíró egyetlen magasztaló szót se ejt ki. Az 1-ső számút felette ügyes kéz művének ítéli; a 4-ik számú pedig szerinte nagy mester kezére vall. A 4-ik számú képen Rugendas a "lelkes magyar bajnokságot" oly ügyesen fejezi ki, hogy azt bármely világcsu-dálta művész keze se adhatta volna szebben vissza. Bemmel (?) művét pedig "nagy elméjű, ügyes képíró" művének vallja.
Hova kerültek e művek, nincs róla tudomásunk. De tárgyuknál fogva megérdemelnék, hogy nyomukat akár magánosok gyűjteményeiben, akár a hazai vagy külföldi képtárakban fölkutassuk s így értéküket szakszerű bírálattal megállapítsuk. Az 1. szám alattinak fölkutatása még történelmi szempontból is nagyjelentőségű volna. —75.
BAYER JÓZSEF
* Valószínűleg G. Ph. Rugendas augsburgi csataképfestő (1666—1742) műve
** Hihetőleg vázlatot akar érteni.
MŰVÁSÁR
VÁSÁRLÁSOK A SOMOGYI MŰVÉSZEK KIÁLLÍTÁSÁN KAPOSVÁROTT
Bacskay Béla : Pipacsok, olf., megv. dr. Kacskovics Kálmán, Tót-Gyúgy. Fonyódi részlet, olf., megv. Kladnigg Alajos, Kaposvár. - - Bosznay István : A Dráva Légrád mellett, olf., megv. a Nemzeti Kaszinó u. ott. Özv. Gerhardt Alajosné : Pihenés, megv. dr. Fekete Gyula. Kertrészlet, megv. Tevely Elek. Őrház, megv. u. az. Virágszedő gyermek, megv. u. az. Falu végén, megv. dr. Csurgó Jenő. Józsi, megv. dr. Löwentritt Ödön. Máriacelli stáció, megv. Simon Gyula. Csendélet, megv. u. az. Csendélet, megv. dr. Szabó Samu, valamennyien Kaposvárott. Irigh Sarolta : Rezervista, megv. Meller Rezső, Homok-Szt.-György. Koroknyainc Horváth-Kotsi Jolán : Lila virágok, megv. dr. Kacskovics Kálmán, Tót-Gyúgy. Patak déli hangulattal, megv. Kladnigg Alajos. Leanyfcj, megv. dr. Székel}' Antal. Virágzó alrnaág, megv. dr. Boszkovitz Dezső, Kaposvár. - - Koroknyai Ottó : Somogyi paraszt, megv. dr. Krisanich József. Nagybajomi fiú, megv. dr. Fekete Gyula. Saárdi parasztleány, megv. u. az. -- Kunfy Lajos : Kaposfüredi fuvaros-lovak, megv. Kemény Samu. Arató lányok, megv. dr. Rózsa Ernő, valamennyien Kaposvárott. Mihálik Gyula: Parkrészlet, megv. Vaszary Ilonka. Az öreg Palancsa Márton, megv. dr. Fekete Gyula. Részlet a Rákosról, megv. dr. Gáspár Imre. Munkára, megv. Klein Gyula. Holdvilág, megv. Kemény Samu, valamennyien Kaposvárott. Vásári részlet, megv. Stauber Albert, Visonta. A zákányi pusztáról, megv. Kondradt Imre, Barcs. Részlet a fácánosból, megv. u. az. Olofsohn Gusztáv: Részlet lkáról, megv. dr. Boszkovitz Dezső, Kaposvár. Rippl-Rónai József: Szappanbuborék, megv. Kladnigg Alajos. Kis kertünk s a Stánci háza, megv. dr. Fekete Gyula. Olasz nő, megv. u. az. Dekolletált úrinő, megv. dr. Ulmann Antal, valamennyien Kaposvárott. Farkas kőmives, megv. dr. Mayer Ignác, Marczali.
Vaszary János : Muskátlik, megv. Csorba Ede, Kaposvár. Dunai táj, megv. Stauber Albert, Visonta.
A KORMÁNY VÁSÁRLÁSA A NEMZETI SZALON RAJZKIÁLLÍTÁSÁN.
Révész Imre : Csárdában. Vajda Zsigmond : A szent. Kriesch Aladár : Napnyugta ; Erdőszéle. Edvi-Illcs Aladár : Templom és temető. — Szenes Fülöp : Önarckép. - - Olgyai Viktor : Novella; Őszi reggel Rad-ványban. - - Faragó József: Tisza Kálmán ; Ámor bajban : Szilágyi Dezső. - Glatz Oszkár : Est. — Major Jenő : Tavasz az erdőben. Helbing Ferenc : Hazafelé. Horti Nándor : Címlapok. Chabada Béla : Kis leány. - - Pörge Gergely : Vásáron ; Tanulmány. -Zichy István gróf: Fiatal munkásnő. - Vadász Miklós : Tanulmány. B. Pravotinszky Lajos : Tanulmány; Hangulatkép. - Gyenis János : A gitáros. Huszár Bertalan : Tanulmány.
VÁSÁRLÁSOK A SZEGEDI KÉPZŐMŰVÉSZETI EGYESÜLET KIÁLLÍTÁSAIN, 1903 JÚNIUSIG
A O jel azt jelenti, hogy az illető művet az Egyesület a tagjai közt való kisorsolásra vette meg.
Aggházy Gyula: Felsőmagyarországi táj, O. Megnyerte Franki Barna, Szeged. -- Andrejka József: Kis hamis, megvette N. N. Szeged. Baditz Ottó : Tavasz, megv. N. N., Szeged. -- Barsy Adolf: Tanulmány, O. Megny. Jiraszek Nándor, Bpest. Bezerédy Gyula: Bolházó kutya, mcgv. Deutsch Mihály, Pozsony. Bihari Sándor: Márkus templom előtt, O. Megny. Kiss Arnold, Szeged. - Blaskovics Irén : Pipacsok, mcgv. Regdon Gézáné. -Bosznay István : Részlet a tiszadabi parkból, O- Megny. özv. Balogh Jánosnc. - - Brodszky Sándor : Dachstein, megv. N. N., Szeged. Hegyszurdék, megv. Brúnó Lénárd. Kilátás a Gellérthegyről, megv. gr. Szapáry Péter, Bpest. Nádas, megv. dr. Erdó'dy Ignác. Őszi lombok, megv. Bibéi János, Oravica. Utolsó sugarak, megv. Csernovics Agenor. — Bruck Hermina : Csendélet, O. Megny. Winkler Gizella, Szeged. — Bruck Lajos : Hegy és völgy, megv. N. N., Szeged. Cserepy Sándor : Az Ér partján, O- Megny. dr. Mann Jakab, Szeged. - Csók István : Cserény Buga-czon, O- Megny. Trebsits Gyuláné, Szeged. Magdolna, O-A szegedi képtár részére. Damkó József: Kossuth Lajos, Q. Megny. dr. Do-bieczky Sándor. Petőfi, O. Megny. Veress Károly. Edvi Illés Aladár : Bcgahid N.-Becskereknél, O. Megny. Molnár Imre, Szeged. - - Egcrváry Potenikins Ágost: A ven kuruc, megv. N. N., Szeged. Bohém élet, megv. N. N., Szeged. Fodorné Herzmann Adolfine : Mignon, megv. N. N., Szeged. Vízi rózsa, megv. Draveczky Adorján, Szeged. Garay Ákos : Bugaci Pásztorok, O. Megny. Jok-licsek József, Szeged. — Glatter Ármin : Tanulmányfej, megv. N. N., Szeged. -- Glatz Oszkár: Keresztek, megv. Szeged szab. kir. város. - - Grósz Béla: Arató leány, mcgv. N. N., Szeged. Fürdés előtt, megv. Korényi Béla. - Gyöngyvirág! Eugénia : Nagymosás, O. Megny. Lázár Béla, Szeged. Háry Gyula : Dunaparti részlet, O. Részlet Abbáziából, O. Megny. Geiger Sándor, Szeged. Hegedűs László : Madonna a liliomok között, megv. Szeged szab. kir. város. Szérüs kertben, O. Megny. Motika Ferenc. Madonna, megv. Back Bernát, Szeged. Heverdle Ferenc : Legyen világosság, megv. Regdon Sándor, Szeged. — Hollós Béla : Csendélet, megv. Szabadkőműves páholy, Szeged. Istvánffy Gyula: Tájképek, O. Megnyerték : Draveczky Adorján, dr. Gerle Imre, Kelecsényi Hugó, Bach Antal, Tangl Géza, Kruspér Pál, Bárkányi Vilmos, Bryan Emília, dr. Zápory Nándor, Vajdáné Róza Flóra, Pálfy Zsigmond, Rauschmann Géza, Sonkovics Sándor, Sugár Sándorné. Jendrássik Jenő : Fürdés után, Q. Megny. dr. Kasza Ferencz. Viszontlátásra, O. Megny. Czeglédy Endre, Szeged. Kacziány Ödön: Pipára gyújtó, O. Megny. Lövész Antal. - Katona Nándor : Etetés, O. Megny. Winkler Bernátné, Szeged. Rom, O. Megny. Pataki János, Szeged. Téli est, O. Megny. Hoffmann Ignác, Szeged. Utca Szepes-Béláról, O. Megny. Déri Ede, Szeged. — Károlyi Lajos : Tanulmányfej, O- Megny. Káldorí Soma, Szeged. Tanulmányfcj, mcgv. Back Bernát. Virágok, O. Megny. Skultéty Gyula, Szeged. Virágok, O. Megny. Kúp Gyula és trsa, Szeged. Virágok, O- Megny. dr. Kelemen Béla, Szeged. Őszi rózsák, O. Megny. Pick Sándor, Szeged. - Kclety Gusztáv : Alföldi táj, megv. a szeged-csongrádi takarékpénztár. Tájrészlet a főhercegi parkból, O. Megny. Gönczi Elek, Szeged. -- Kende Gusztáv : Kávénénike, O-Megny. dr. Kuzmann József, Szeged. - • Kezdi Kovács László : Reggeli harmat, megv. dr. Tedeschi. Szárazmalom, C- Megny. a szegedi Loyd-társulat. Nyiresben, O. Megny. Balogh Kázmér, Szeged. özv. Koroknyai Ottóné : Sárga viola, O- Megny. Lengyel Győzőné, Szeged. Virág-csendélet, megv. Osztroviczky István. Virágok és gyümölcsök, O. Megny. Beck István, Szeged. Őszi rózsák, megv. Tóth Péter, Szeged. Szegfű, megv. Tóth Péter, Szeged. - - Koszkol Jenő : Velence a giardi-no publico-ból, megv. Stelczel Frigyes. Velencei részlet, O- Megny. Beck István, Szeged. Velencei részlet, O. Megny. Gibicz János, Szeged. Velencei részlet, O. Megny. Wagner F. A. és Fiai, Szeged. -- Kovács Károly : Utolsó dobásom, megv. Lövész Antal, Szeged. Haragszom rád, O. Megny. Lindenmayer József, Szeged. -- Kriesch Aladár: Péter és Pál, megv. N. N., Szeged. Női fej, megv. a szeged-csongrádi takarékpénztár. Kubányi Lajos : Kedélyes utazás, megv. N. N., Szeged. Ligeti Miklós : Salamon király, O- A szegedi képtár számára. Magyar Mannheimer Gusztáv : Utca Siófokon, O. Megny. Müllcr Kálmán. - - Markó Ernő : Falu vége, O. Megny. Rumy Mihály, Szegeden. Naplemente, O. Megny. Leinzinger Gyula, Szeged. Sashcgyi tanulmány, O. Megny. Papp József, Szeged. - - Molnár József : Nápoly, megv. a szeged-csongrádi takarékpénztár. Szt. Pál a Katakombákban, megv. Dcssewffy Sándor püspök, Temesvár. Nádler Róbert: Alszik a baba, megv. Szeged szab. kir. város. De nehéz !, O. Megny. Rostos Samu, Szeged. Orgonavirágok, O. Megny. dr. Singcr Mátyás, Szeged. Habzó Quarncro, megv. a szeged-csongrádi takarékpénztár. — Nagy Ignác : Csendélet, megv. Wagner Ottó. Konyha-csendélet, megv. Wagner Ottó, Szeged. -Nagy Lázár : Reggeli hangulat, O. - - Németh Bertalan : Aratók, megv. Kulinyi Zsigmond, Szeged. Etetés, megv. Weiner Miksa, Szeged. Legelő tehenek, O. Megny. Tóth Péter, Szeged. Ökrösszekér, megv. Rohrbach Sz. Szamárfogat, O. Megny. Perhács Béla, Szeged. Tájkép juhokkal, O- Megny. Weisz Mihály, Szeged. Újpesti szúnyog-sziget, O. Megny. Klucsik István, Szeged. - - Neogrády Antal : Pipacsok, O. Megny. ifj. Nagy Ferenc. Miért ?, megv. Szeged szab. kir. város. Erdő télen, O. Megny. a m. kir. honvéd és csendőrség tisztikara. — Nyilassy Sándor: Alföldi táj, O. Megny. Schönberger Vilmos, Szeged. Aratók, Q. Megny. Brandenburg Károly, Szeged. Csordakut, O. Megny. Brausvetter Mari, Szeged. Cigánylány, O- Megnyerte Deutsch Emil, Szeged. Cigányok, megv. Szeged város. Dorosmai szélmalom, megv. dr. Erdődi Ignác. Faluvége, O. Megny. Báló János, Szeged. Hegyi utón, O. Megny. Böhm Antal, Szeged. Holdas est a Tiszán, megv. Tömörkény István. Jó tanácsok, O- Megny. Subinkits Danica, Szeged. Muranói részlet, O. Megny. Gerencsér László, Szeged. Női fej, O. Megny. Melcher Márton. Nyárfák őszszel, O- Réten, O Rózsák, Q. Megnyerte Babarczy József, Szeged. Szegedi lány, O-Megny. Tóth Pál, Bpest. Tájkép, O. Megny. Szmollény Nándor, Szeged. Vásárra menők, O. Megny. az első magy. serfőző részv.-társ., Bpest. Velencei részlet, O. Megny. Fellegi Lajos, Szeged. Férfi arckép, megv. Obláth Lipót. Faluszéle, G. Megny. az «Otthon» egylet, Szeged. Parkban, O. Megny. Jakobovics Mór, Szeged. Olgyay Ferenc : Nyiresben, O. Petrányi Miklós : Téli táj, O. Megny. Brecher Albert. — Pongrácz Károly: Szarka, megv. Emanuel Győző, Szabadka. — Pörge Gergely : Kazal, O Megny. Timcsák Mór, Szeged. Reggeli hangulat, O. Megny. Back Bernát, Szeged. Ringeisen J. : Merengés, megv. Fajka Margit, Szeged. - Rippl Rónai József: Parkrészlet, O- Megny. dr. Major Jakab. - - Rónai Kynga : Miczkó, megv. N. N., Tájkép, Megv. Murai Vilmos. Iskolakerülők, megv. Kotsis Lajos, Arad. - Rubovics Márk: Ejnye be jó !, megv. Back Bernát. Kellemes teher, megv. May R. Miksa. Hazafelé, O. Megny. Szűts Béla, Szeged. Legelőn, O. Megny. Putz Lipót, Szeged. Országút. Sándor Béla : Hajógyári részlet, megv. Erdélyi Béláné. - Spányi Béla : Estszürkület, O. Megny. Frankenstein Vilmos. Szeged. Hajnal, O. Megny. ifj. Felmayer János, Szeged. Őszi napsugarak, megv. özv. Csajághy Béláné, Bpest. Reggeli szürkület, megv. özv. Csajághy Béláné, Bpest. Splényi Erneszta bárónő : Violák, megv. Regdon Gézáné, Szeged. — Stein János : Illat, megv. Milkó Endre, Koldus gyermek, megv. Stelczel Frigyes, Szeged. Szép Salamon Sári. megv. a kormány a szegedi képtár részére. Tetszelgcs, O. Megny. Tcnimer Ede, Szeged. — Stróbl Zsófia : Csendélet, megv. N. N. Tanulmányfej, megv. Auslánder Mihály, Szeged. • - Szenes Fülöp : Virág-csendélet, O. Megny. az "Országos raktárházak", Budapest. - - Szikszay Ferenc: Brctagnei halászok, O. Megny. Biró Imre. Grisette, megv. Stelczel Frigyes, Szeged. Téli est, O. Megny. Vajdáné Róza Flóra, Szeged. Téli táj, megv. N. N. - - Szlányi J. : Templom Velencén, O. Megny. Grósz Mór, Szeged. Fűzfák, O- Tahi Antal: Erdei forrás, O. Megny. Gfrerer Miklós, Bpest Vasalásnál, O. Megny. Veress Gusztáv, Szeged. Zúgó malom, Q. Megny. Sarlós Ede, Szeged Thein Miksa : Mariska, O. - - Telkessy Valér : Káposztáskertben, megv. Nyilassy Sándor. Nehéz feladat, O. Megny. Findeisen László. - Telepy Károly: Kaphegyi kilátás Somlón, O. MegYiy. dr. Herczel Fülöp, Szeged. Út az apácavölgybe, O. Megny. Bernáth Géza, Bpest. St. Croce tava, megv. Czeglédy Endre. Alkonyatkor, megv. Czeglédy Endre. Alföldi major, megv. dr. Kovács József, Szeged. A major hűsülője, Q. Megny. Szécsi Zsigmondné, Szeged. Fonyódi part napnyugtakor, O. Megny. Rozgonyi Barna, Szeged. Gömöri részlet, rnegv. Wagner Ottó. Hajógyár Újpesten, O. Megny. dr. Ivánkovics Sándor. Halászkunyhó, megv. dr. Kovács József. Mozgó Balaton, megv. dr. Szivessy László. - Tornai Gyula : Hunyady János utolsó percei, megv. Szeged szab. kir. város. - Tornyai János : Egy kis friss pletyka, O. Megny. Bokor és Vajda, Szeged. Népoktatás a tanyán, O- Megny. Szremácz László. — Tóth Molnár Ferenc : Alkony, megv. Rohrbach Lujza. Oláh leány, O- Megny. Vámos Ármin, Szeged. Reggel. O. Megny. Schindler József. Szeged. Tanulmány, megv. Frey Lajosné. Tanulmány, O. Megny. Weiner Miksa, Szeged. Tanyai temetés, megv. Szeged szab. kir. város. Tájkép, megv. Rohrbach L. Voloscai utca, megv. a szeged-csongrádi takarékpénztár. - Tury Gyula : Esthangulat, O. Megny. Robelly Aladár, Szeged. Szeptember délután, O. Megny. Keserűné Bérezi Ilona, Szeged. Éjjel a kikötőben, O Megny. Rieger Lajos. Ujváry Ignác : Júliusban, O. Megny. Szallai József, Szeged. Szilvás, tavaszkor, O- A szegedi képtár részére.
Vajda Zsigmond : Rajta! O. Megny. Nagy Endre, Szeged. Kardtáncosnő, megv. N. N. - Vastagh Géza : Kakas és tyúkok, megv. Daubrovszky. Oroszlán, megv. Vass Károly. Oroszlánfej, O. Megny. Deli Béla, Szeged. Tyúkcsoport, megv. Endrényi Imre, Szeged. Veszekedő bikák, megv. Szeged városa. Ifj. Vastagh György: Kozma ló, Q. Megny. Ruzicska János, Szeged. Oboján ló, O. Megny. Bibéi János, Oravica. Id. Vastagh György : Erzsiké kézfogója, megv. May R. Miksa, Szeged. Osztrovszky József, megv. Osztrovszky Vilma. -- Wetzel György : Napnyugta, O. Megny. Maiina Gyula, Szeged. Zombory Lajos : Borjuk, O- Megny. a szegedi kaszinó. Tájképek I —III szám, O. Megnyerték: Friedné Krausz Róza, Szeged, Jántsik Viktor, Szeged, dr. Szántó József, Szeged. Tehenek, O. Megny. Fajta József, Szeged. Wörthi tájkép, O. Megny. Buchhalter Lipót, Szeged.
MŰVÉSZETI IRODALOM
A MŰVÉSZETTÖRTÉNET ELMÉLETÉRŐL. A művelni szettörténet jövője címen jelent meg egy dolgozat Joseph Strzygowskitól a"Beilage zur Allgemeinen Zeitung" márciusi füzetében (l903.München, márc.7 ,54—59.szám). A dolgozat egyik célja a művészettörténet mai álláspontját és célját meghatározni s e célt oly módon véli elérni, hogy módszeres kritikai áttekintés szempontjából hat, össze nem tévesztendő kritikai csoportot állít fel, melyeket megint több alcsoportra oszt fel. A dolgozat másik célja, hogy e szisztémából a technika és művészi ekonomia csoportjait kiválasztva, azok előadása számára rajztanári tanszéket indítványozzon a német egyetemeken, kiegészítésére s tökéletesítésére a művészettörténeti tanszéknek.
Ehhez a szisztémához szándékozom néhány megjegyzést fűzni. A teóriát, amennyiben művészi termékek megismerésére és megítélésére vonatkozik, úgy tekintem, mint a testek árnyékát. Az árnyék természetes jelenség, a teória normális jelenség: az az árnyék, melyet a jelenségek tudatunkban vetnek. Ha ez igaz, akkor a jelenségek és teóriájuk mellérendelt viszonyban vannak, mint test és árnyék. Ennélfogva minden teória, különösen művészeti jelenségek teóriája, — miután itt test és árnyék egyaránt teljesen emberi termék, - - fontos forrása az emberi tudat megismerésének, önmaga ismerete mellett. A pszichológia forrása a pszichológiának.
A művészettörténet egész az utolsó évtizedekig csak három feladatot ismert - írja Strzygowski : l. a művészeti emlékek hitelességének megállapítását s rendezésüket, 2. adatok gyűjtését művészekről és műveikről, 3. ez adatok segítségével a külső történet megállapítását; azaz szempontja és módszere tisztán történeti volt. Az ikonográfia által nyert új irányban és új módszerrel individuális, exakt, a történeti szemponttól független kutatásra nyílik út; eredményesen oly korszakokban, melyekben a típusok uralkodók, de téves irányban individuális kultúrák kutatásánál, mert elvonja a figyelmet attól, ami Strzygowski szerint a művészettörténeti kutatás önállóságát teremthetné meg, a tisztán művészi qualitások körének és lényegének ismeretétől. (Erkenntniss des Umfanges und Wesens der rein künstlerischen Qualitáten.) E qualitások ismeretéhez nem jutott el a művészettörténet eddig, mert ismeretüket az esztétika feladatának hitte. Egyrészt az esztétika még mindig az abszolút szép feladatának megoldásával foglalkozik, másrészt egy újabb és helyesebb irány nem esztétikai dogmák illusztrálására használja a művészetet, de a művészi termékeket experimentálpszi-chologusan tárgyalva, nagyon fontos eredményekre jut, melyeket a művészettörténet eredményesen csak úgy vehet figyelembe, ha ismeretének alapját a tisztán művészi qualitások ismerete alkotja.
Ez a fogalom épp oly homályos és meddő, mint az abszolút szép fogalma, mely ellen Strzygowski a leghevesebben küzd.
Igyekszik e tisztán művészi qualitások fogalmát megmagyarázni, de egy szisztéma által, melyet művészettörténeti kutatásainál megállapítani kényszerült. Kárhoztatja a művészeket és kritikusokat, kik minden szisztéma nélkül ragadják ki a művészi termékből azt, ami egyéniségüknek megfelel, Muthert és az impresszionistákat, a "temperamentumos Ichkünstlereket". Elismeri, hogy lehet különösen Hildebrand állításaiban valami helyes - - de álláspontját nehéznek tartja a művészi qualitások pontos áttekintésének hiánya miatt.
Bár Strzygowski előrebocsájtja az egyes alkotások fontosságát, mégis teljesen figyelmem kívül hagyja azokat. Methodikai szisztémája nem vezethet tudományos eredményre, mert célja olyan qualitások pontos megállapítása, melyek oly módon komplikálódnak más qualitásokkal, hogy lényegük és körük pontos ismerete lehetetlen anélkül, hogy bárminő óvatos vizsgálatban - - hogy úgy mondjam - vegyi képletük meg ne változzék, annál inkább lehetetlen, minél kicsinyesebb a megismerés módszere --és Strzygowskié kicsinyes. Azt hiszem, hogy a modern művészettörténelemnek, mely a műveket a maguk egészében és világosan megkülönböztethető motívumaiban ismeri meg és hasonlítja össze, éppen nincsen szüksége arra, hogy mérték nélkül analizálva, minél több és szűkebb körű kategóriákba ossza az egységes műveket s azokból keresse azután az abstrakciót, a fantomot, a művészi qualitások körének ismeretét.
Strzygowski rendszere tehát a következő : Az első kritikai csoport a leírás (Die Beschreibung). Érdekesek itt a megjegyzések : "Nem járhatok el elég lelkiismeretesen, sőt kicsinyesen", továbbá, hogy nem mindenkinek adatott az eredeti után ítélni, azért a kritikus első dolga a reprodukció hitelességének fokát megállapítani. Az utóbbit kissé csodálatos megjegyzésnek tartom, az elsőre nézve azt gondolom, hogy a leírás nem lehet oly művészi, hogy a művet elénk állítsa. II. csoport: Technika (Die Technik). III. Művészi ökonómia (Künstlerischc Oekonomie). Ezt a csoportot, melyet elhanyagoltnak vél Strzygowski s melyet a jövő művészettörténete fő kutatási terrénumának tart, a qualitások szerint két alcsoportba osztja. 1. A tömeg elosztása (Verteilung der Masse). 2. Térképzés (Raumbildung). Ha okvetlen szükségesek a kategóriák, ez a két kategória egy minden problémájával együtt, miután a tömeg' elosztása főeszköze a tér képzésének. 3. Forma (Die Form). 4. Nyugalom és mozdulat (Ruhe u. Bewegung). 5. A részek összekapcsolása és felbontása (Verbindung und Lösung der Teile). E három csoportot is, azt hiszem, csak a "tudományos niveau" emelése céljából alkotta Strzygowski, mert ha az ember nem akar "eléggé kicsinyes" lenni, a forma fogalmának a másik kettő csak jegye. A forma szempontjából szólva, fontosnak tartja a forma viszonyát a termeszeihez, továbbá hajlását az idealismus, realismus, naturalismushoz. Ez a három terminus a maga szögletességében semmiesetre sem fejezi ki a művész felfogásának módját. A 4. csoportban a vonalak pszichológiai hatását akarja szem előt tartani Strzygowski, körülbelül az esztétikai alaptörvény értelmében - és mégis, bár modern igyekszik lenni, a "szép" vonalról beszél, még pedig mint vonalak összhatásáról. 6. Dunkel und Hell (Fény és árnyék). 7. Szín (Die Farbe). - - A művészi ekonomia csoportjainál a művészi kompozíció menetét akarta követni Strzygowski. Csakhogy éppen azt lehetetlen követni. A művész tudatában nincsenek ilyen élesen megkülönböztetett csoportok, mint fény és árnyék és szín csoportja - - például; ő azokat úgy látja együtt, amint a természetben együtt megjelennek. A néző logikája analizálhatja az összetartozókat, hogy megértse a művészt, de a megismerésnek a művész szintéziséből kell kiindulnia.
IV. csoport. Tárgy és tartalmi irány. (Gegenstand und inhaltliche Richtung). Itt ismét alosztályok vannak. 1. A művészi termék neve (Name des Kunstwerkes). 2. Nem (Gattung). 3. Tartalmi irány (Inhaltliche Richtung). Ezt a terrénumot tartja Strzygowski a legbiztosabbnak, miután ezen mozgott leginkább a művészettörténeti kritika. Szerintem talán ez a legbizonytalanabb s legproblematikusabb, mert e téren távolodott el leginkább a teória a valóságtól oly módon, hogy a valóságnak ártott. Természetellenes világításban csodálatosan megnőhet az árnyék a test hatásának rovására. Az első kategóriánál (Name) megjegyzi Strzygowski többek között: "A művészettörténetnek tisztáznia kell majd a nomenklatúrát és törvényeit". Hogy bizonyos korszakok és egyéniségek művészetében jellemző lehet a cím - - majdnem' minden esetben a tárgy kapcsán, - - az igaz, de nem volna a művészettörténet tudomány, mely a dolgokat ismerni akarja, ha itt ismét "rendszerre" volna szüksége.
A 2. alcsoport terén (Gattung) a teória megint öncél volt. Hogy azonban a művészettörténet maga is kételkedik fogalmainak helyességében, azaz valóságában, az Strzygowski szavaiban tükröződik. Ezeket mondja: "Nem tudom, vajjon mindnyájan tisztában vagyunk tárgyi csoportok alkotásának lehetőségével, ezek számával és nevével. A tájkép, portrait és figurális kép ellentéte előttünk van. Az utóbbi alosztályai azonban génre, történeti kép, vallásos kép stb. nem kielégítők, szívesen alkalmazza-e a belátó kutató e neveket ? És különbek-e az állapotok az architektúra és ornamentika terén ?"
Tárgyi szempontból osztályok alkotása mindenesetre lehetetlen, a tárgyak és kombinatorikájuk száma miatt. Már ebből következőleg sem állhat fenn az ellentétesnek felfogott biztos három csoport: tájkép, portrait és figurális kép.
Minden festmény jelenetet ábrázol, jelenet alatt értve egyszerűen a jelenségek egy csoportját. A szempont, mely a művészi ábrázolások ismeretére vezet, tekinteni, hogy olyan jelenetet ábrázol-e, mely a természetben van (akkor természetesen mindig potrait), vagy olyan jelenet, amilyen a természetben lehetne. Ez utóbbi ábrázolás — ábrázolás alatt nem a megjelenés abstrakt formáját, hanem magát a megjelenést értve — kétféle lehet a művész pszichológiáját tekintve— és más szempont itt nem lehetséges. Vagy a képzelet viszi a főszerepet a művész látásában és akkor a jelenet viziószerű, vagy az értelem és akkor a jelenet célszerű, teleologikus. Ez a szempont lévén a "principium divisionis", a létrejött "rendszer" ez :
I. Való (létező) jelenet.
II. Valószerű (létezhető) jelenet.
1. Teleologikus jelenet.
2. Fantasztikus (viziószerű) jelenet.
A mi a fentebbi fogalmak elhelyezését illeti e szempontból, mindaz, amit tájképnek, portraitnak, genrenek neveznek, az a való jelenet csoportjába tartozik. A figurális kép fogalma nem állhat meg. A szimbólumok, allegóriák a fantasztikus jelenetek sorába tartoznak, úgy a vallásos képek is. A történeti képek lehetnek teleologikusak és fantasztikusak. Mindenesetre léteznek határértékek a jelenségek soraiban észrevehető causalitasnál fogva. Oksorokat egymástól elvágni csak erőszakkal lehet.
Ami a jelenetek tartalmát illeti, tehát tárgyát, azt a szemlélőnek minden képen külön kell meglátnia. Egyébként azt akarom itt csak megjegyezni, hogy szükséges az ismeréshez, hogy úgy a művész, mint a szemlélő szemében forma és tartalom organikus egész legyen.
Azt hiszem, ez a szempont bizonyos magaslatra emelve, a képzőművészetek egyéb fajainál is elegendő az egyes művek nemének áttekintésére, bármily élesen választja el egymástól a képzőművészetek fajait éppen a megjelenés.
A tárgy és tartalmi irány csoportjának harmadik kategóriája (Inhaltliche Richtung), melyben a művész individuális felfogásáról szól Strzygowski, vájjon a típust látja-e, vagy az esetlegest, szimbolikus vagy allegorikus nyelven fejezi-e ki magát s itt látja legfontosabbnak a mi-lieu szempontját. Ha a művész pszichológiája főforrása a mű ismeretének, akkor a tárgy és a tartalmi irány szempontját nem lehet elválasztani. És ha ez való, akkor a művészt, környezetét és korát, tehát mindazt, mit Strzygowski V. csoportjában 1. művész, 2. iskola és 3. stíl, tehát "die bekannte Arbeitsformen" körébe foglal — kutatnunk kell, mielőtt a művet megérteni akarjuk. Nem hiszem, hogy ami a stílust illeti, ne felelnének meg régi terminusaink, melyek történeti fejlődések nevei — mint Strzygowski gondolja. Érdekes egyébként, mint keveredik Strzygowski dolgozatában a modern művészet liberális szempontja a régi szisztémák és abszolút fogalmak szükségének érzetével s érdekes az is, hogy azért ott akar szakítani a régivel, hol újra nincs szükség.
A rendszer hatodik csoporja a kritika. "Es muss das zweifellos Gute dem offenbar Vernachlassigten gegenüber gestellt und dann der Rang des Kunstwerkes im ganzen bestimmt werden." Ez volna Strzygowski szerint az objektív kritika dolga s ez a felfogása a kritikának logikusan következik rendszeréből. Tekintetbe kell venni azonban — mondja — a szubjektív ítéletet, az egyéni tetszés ítéletét is.
A kritika körét nagyon szűkre kell szorítani; a művészettörténet célja nem lehet a művek rangfokozatba való elhelyezése, hanem megismerése, ezzel azt hiszem, a modern művészetnek s teóriájának véleményét mondottam meg. A megítélés csak a megismerésnek a módja. Ha a megismerés forrása a művész, akkor a megítélés forrása is ő. -- Immanensnek kell lennie minden kritikának, de leg-főkép a művészettörténeti kritikának — a szubjektum pedig nem tud elrejtőzni. Keresni, mit akart a művész s hogyan tudta kifejezni azt, amit akart - - ime ez munkaköre a megítélésnek.
Strzygowski dolgozata mindenesetre csak rövid vázlata a művészettörténet jövő haladásáról való gondolatoknak, melyeket egy praktikus cél megokolása miatt foglalt össze. Megjegyzéseim a dolgozat célját figyelmen kívül hagyták ; talán jogosultságot ad nekik szándékom e gondolatokat egyszer szélesebb alapon kifejteni.
NEUMANN ELZA
DER HEILIGENSCHEIN IN DER ITALIENISCHEN MALEREI SEIT GIOTTO. írta Henri Mendelsohn. Berlin, 1903, Brúnó Cassircr. 14 képpel, 23 1. A szentek fejét díszítő dicsfényt Bizánctól örökölte az olasz festészet, de azután a maga módjára fejlesztette, alakította. Giotto kezdi, bár félénken, távlatilag is rajzolni, Tiziano már csak egy csillagot tesz a madonna feje fölé. Nála szín- és fénymegoldássá válik. Hogy ezen a hosszú úton mint alakult át a dicsfény formája, elhelyezése, dísze, színe, nagysága, azt nagy szorgalommal gyűjtötte egybe a szerző ebben a kis munkában, amely használható adalék a stílustörténethez.
MODERN TYPOGRAPHIA. II. 1903 szeptember. Kiadja Hornyánszky Viktor cs. és kir. udvari könyvnyomdája. Tizenkét tipográfiai műlap. - - Kiváló ízlés jellemzi e füzetnek szedésmintáit, a könyvdíszt, a tónusok megválasztását. Kivált a háromszínnyomások tökéletessége köti le figyelmünket. Az idevágó két műlap technikai előállítása minden igényt kielégít. A tipográfiai minták némelyike természetszerűen a megrendelők ízlése szerint készült, ilyen például egy naptár dombornyomatú fedőlapja, amely technikai szempontból szintén tökéletes, de szeretnők, ha a megrendelők elállanának éppen ennek a technikának alkalmazásától. Hogy miképpen lehet rendkívül egyszerű eszközökkel erős hatást elérni, azt néhány irisznyomatú lap mutatja be.
BEVEZETÉS AZ OLAJFESTÉSZET TECHNIKÁJÁBA, írta Hauser Alajos tanár. Magyarra fordította Bachmann Károly. Festőművészek és műkedvelők számára. Újpest, 1903., kiadja a festőiskola. 23 1. -- Ez a kis könyv a legkitűnőbb restaurátorok egyikének műve és megérdemelte a fordítást. Szakszerű, megbízható felvilágosítást ad az olajfestés technikájáról, a festődeszkákról, azok alapozásáról, a vászonról, az olajról, a festékekről, azok kezeléséről és a firniszről. Hosszú gyakorlat tapasztalatai vannak itt a legszűkebb keretbe szorítva. A fordító, Bachmann Károly festő, jó szolgálatot tett átültetésével.
DONATELLO.Írta Alfréd Gotthold Meyer. Künstler-Monographien, LXV. Bielefeld és Lipcse, Velhagen & Klasing, 1903. 140 képpel. 131 1. - - Hosszú szünet után a közönség és a műkritika ismét tüzetesen, sőt szenvedélylyel foglalkozik Donatello műveivel. Nem is oly régen még háttérbe helyezték őt azok, akik a renaissance-ban csak a "leszűrt, tiszta stílus" mívelőit tartották nagyra. Donatello, a nagy kezdeményező, minden idők egyik leghatalmasabb mintázótehetsége, nem maradhatott sokáig a műtörténelem elhagyatottabb zugaiban. Amióta objektívebbé lett a kritika s nagyobb becsben tartják a kiváló egyéniséget, mint az iskolákat, Donatello egész nagyságában ragyog a köztudatban. Az alapvetők és nagy felfedezők közé tartozik a "maestro terribile", s ma tisztában vagyunk vele, hogy nélküle aligha fejlődött volna Michelangelo olyanná, mint amilyennek ismerjük. A stilus-kritika eszközeivel elemzi ebben a könyvben a szerző Donatello mesterműveit. Analízise beható s eredményei meggyőzők. Mint a modern szobrászat alapvetőjét mutatja be, mint a naturalista arckép mesterét, aki egyben új alapokat adott a domborműnek is. Csodálatos, mily meglepően új kífejezési módokat talált s mily gazdagon pazarolja ezeket. A szerző meggyőző és világos fejtegetéseit bőséges képanyag támogatja. Jó ötlet volt a fontosabb szobrok egyes kiválóan érdekes részeit külön is, még pedig meglehetősen nagy méretben bemutatni.
MAGYAR PÁLYÁZATOK. Szerkesztik Fejér Lajos és Ritter Ignác. I. évf. 5. szám. Tartalmazza a budapesti ág. evang. egyházközség temploma és gimnázium-épülete pályaterveit a következő szerzőktől: Schoditsch Lajos, Meinig Artúr, Schubert és Hübschl, Gerey Ernő, Barcza Elek, Petz Samu. -- U. az, 6. szám. Taitalmazza az Erzsébet-emlékmű második pályázatára beérkezett művek reprodukcióját a szükséges szöveggel. A 7. szám tartalma: A "Művészet" kis családi lakóház-pályázata, a M. E. Sz. Wellisch-féle alapítványának útszéli kápolnapályázata és Lechner Ödön és Leitersdorfer B. pozsonyi posta- és távirda-terve; Wiegand Ede, Lechner Jenő, ifj. Mátray Béla, Hajós-Guttmann Alfréd, Fáy László, Kürthy György, Jónás Zsigmond és Ráció Sándor tervei.
BARABÁS MIKLÓS EMLÉKIRATAI. Közli Kezdi Kovács László. Budapest, 1902, Franklin-Társulat. Olcsó Könyvtár, 1255—1258-ik szám. 237 1. -- Ez a kis könyv-hasznos szolgálatot tesz mindazoknak, a kik művészetünk történetének a 30-as évektől a 70-esekig terjedő részét kutatják. Nem mintha becses műtörténeti adatokat találnánk benne, hanem mert részletezett képét kapjuk annak a kornak, a melyben a modern magyar festészet fejlődésnek indult. Barabás emlékiratai műtörténeti háttérnek kitűnően alkalmasak: ebbe kell majd aztán a műtörténésznek belefestenie a vezető alakokat. Maga Barabás sem akart egyenest műtörténeti jegyzeteket vagy teljes művészi önéletrajzot adni, inkább azokat az érdekes eseteket jegyezte fel, a melyek vele, körülötte megtörténtek. Megkapjuk jellemző képét a közönségnek, a melynek körében lassan bontogatta szárnyait ifjú művészetünk A bőven felhalmozott anekdoták segítik a kor ízlésének jellemzését. Az is érdekesen kiolvasható ez iratokból, hogy minő állást foglalt el a magyar középosztály és arisztokrácia a művészettel szemben, mit kívánt a művésztől, mi tetszett neki. Végre magunk előtt látjuk a temérdek akadályt, a mit akkor egy festőembernek le kellett győznie. Ebből a szempontból kívánatos volt ezeknek az emlékiratoknak közreadása, az efféle segédformásműveknek úgysem vagyunk bőviben.
AZ ORSZÁGOS MAGYAR KIRÁLYI MINTARAJZ ISKOLA ÉS RAJZTANÁRKÉPZŐ ÉRTESÍTŐJE AZ 1902/1903. TANÉVRŐL Közli Várdai Szilárd h. igazgató. Budapest, Franklin-Társulat nyomdája, 1903. 100 old., két műmelléklcttel, 36 tábla rajzzal. — Kelety Gusztávnak, az intézet elhunyt igazgatójának nekrológját közli a füzet, ezt az intézet belső életére vonatkozó statisztikai adatok s az intézet programmja követi. A füzet díszes és művészies kiállítású, címlapja külön dicséretet érdemel. A növendék-munkákból közölt szemelvények találóan illusztrálják a tantervet. Az értesítőben ott láttuk a tantervi módosításokat is. Helyeseljük, hogy az új tanterv lényegesen leszállítja a geometriai tárgyaknak előadására eddig fordított óraszámot s törli az elemi geometriát és a geometriai módszertant, mint rendes tárgyat. Ezzel szemben megszaporítja a művészeti tárgyak tanóraszámát. Az iparművészeti rajz és tervezés című programmpontnál kifogásoljuk azt, hogy a növendék tulajdonképen csak papiroson tervel és így fogalma sem lehet arról, hogy minő szempontokat diktál neki a kivitelre felhasználandó anyag, ami a tervelésnél lényeges, sőt döntő.
ÁLTALÁNOS MŰVÉSZETI CIKKEK
Erzsébet királyné emlékszobra. Irta Éber László. Budapesti Szemle, 320. sz.
Művészet és a nép. Irta Dömötör István. Hazánk, aug. 12.
Budapest művészeti pályázatai. Irta Lyka Károly. Új Idők, szept. 13.
A lipcsei magyar műtárlatot (Pietro del Vecchio intézetében) ismertettéka következő lapok: Leipziger Neueste Nachrichten 256. sz., Generalanzeiger für Leipzig 215. sz., Leipziger Tageblatt 462. sz., Leipziger Rundschau 30. sz.
FESTÉSZET
A szolnoki műtárlatot ismertette a Pesti Napló júl. 28., az Új Idők és a Pester Lloyd aug. 9-iki száma.
Képkiállítás Kolozsvárott. Irta F—ál—s. Pesti Hírlap, szept. 1.
Segantini szelleme Velencében. Irta dr. Lázár Béla. Magyar Nemzet, aug. 6.
Formátlan színek. Irta Scmperidem. Magyar Géniusz, aug. 2.
Mc. Neill Whistler. Irta dr. Lázár Béla, Magyar Nemzet, július 21.
A modern arckép. Irta dr. Lázár Béla, Magyar Nemzet, szept. 8.
Margitay Tihamér műveinek kiállítását ismertették a napilapok szept. 13-iki, az Alkotmány szept. 10. sz.
Látogatás Nagy Zsigmond műtermében. Irta Lcndvay Károly. Ellenzék (Kolozsvár) szept. 28., 2i). sz.
Eisenhut Ferenc művészi hagyatékának kiállítását ismertették a napilapok okt. 3-iki számai.
Schuster Ferenc művészi hagyatékának kiállítását ismertettek a napilapok okt. 3-iki számai.
SZOBRÁSZAT
Hölzel Mór életrajzát közölte a Pesti Napló július 28-iki száma.
Egy szobormű előtt. (Radnai Béla Pázmány-szobra). Irta M. F. Egyetértés, aug. 1.
Rodin. írta v. g. A Hét, aug. 23.
Az elsikkasztott Kossuth-szobor. Egyetértés, szept. 4.
Izsó és Hölzel. Budapesti Hirlap, szept. 30. sz.
ÉPÍTÉSZET
Magyar stylus. Lechner Ö. példája Magyar Szó, júl. 28. Hansén Theofilos. írta Csányi Károly. Magyar Mérnök-és Építész-Egylet Heti Értesítője, XXII. 24.
Az építesz névjegye, írta Sincerus. Egyetértés, szept. 1. Hansén. Irta Ezrey. Vállalkozók Lapja, júl. 22.
IPARMŰVÉSZET
Egy magyar kőfaragómester Majna-Frankfurtban a XVIII-ik század közepén, írta Forbát-Fischer Imre. Magyar Mérnök- és Épitész-Egylet Heti Értesítője XXII. 26.
A királyi vár belső kiképzése és iparművészi felszerelése. Irta Hauszmann Alajos. Magyar Iparművészet, VI. 4.
Régi magyar ötvös-rézmetszők. Irta Czakó E. Magyar Iparművészet, VI. 5.
Az utca képeskönyve, írta Dömötör István. U. o.
Dunántúli faoszlopok, írta Nagy Sándor. U. o.
A zománc. Irta Prém József. Hazánk, szept. 20.
Alagyar szabadságharci emlékek (emlékérmek). Irta Gohl Ödön. Numizmatikai Közlöny, II. 3.
LEJÁRÓ PÁLYAZATOK.
1903 október 15-én lejár a kis-kún-dorozsmai templom kifestesere hirdetett pályázat. A Magyar Képzőművészek Egyesülete Kis-Kún-Dorozsma község elöljáróságától nyert felhatalmazás alapján, miután az első pályázat eredményre nem vezetett, újabb pályázatot hirdet a nevezett város kegyurasága alá tartozó római katolikus templom festőművészeti munkálatainak vázlataira. A pályázatban csak magyar honos művész vehet részt. A templomban 5 menynyezeti freskókép festendő, azonkívül kívántatik a templom dekoratív festése enyvfestékkel. Ezekért a munkálatokért a község 16.000 korona tiszteletdíjat biztosít a megbízott művésznek, ezenkívül pedig az összes szükséges állványozást rendelkezésére bocsátja. A festési munkák 1904 nyarán hajtandók végre olyképen, hogy 1904 november l-ig teljesen be legyenek fejezve. Pályázóktól kívántatik egy teljes főhajó oszlopköznek dekoratív festési terve (az oszlopokat beleértve), még pedig a hozzátartozó mennyezettel együtt ábrázolva, 1:10 méretben. Ezenkívül a főoltár feletti mennyezeti kép. Végül a többi freskókép tárgyának leírása, esetleg az egész festés tervezetének leírása. A freskók tárgya bibliai, vagy a magyar történelemből vett bibliai vonatkozású lehet. Pályadíj a kivitellel való megbízatás. A pályabiróság tagjai a Magyar Képzőművészek Egyesülete részéről: Dudits Andor, Grünwald Béla, Jámbor Lajos és Tornai Gyula; Kis-Kún-Dorozsma község részéről: Tajthy Ferenc jegyző, Nagy Zakár plébános, Czékus Imre bíró és Erdős Ferenc községi mérnök, akik közül azonban a biráló bizottságban csak 3 veend részt, a negyedik valamelyik akadályoztatása esetén mint póttag-szerepei. A jeligével és jeligés levélkével ellátott pályaművek lepecsételve és a "Magyar Képzőművészek Egyesülete elnökségének. Kis-Kún-Dorozsmai templomfestési pályatervek" felírással ellátva, f. évi október hó 15-én déli 12 óráig nyújtandók be a városligeti Műcsarnokban az Orsz. Képzőművészeti Társulat titkári hivatalában. Később érkezett, valamint a pályázati feltételek előírásának meg-nem felelő pályaművek nem fognak figyelembe vétetni. A festendő felületek méreteit feltüntető alap- és metszetrajzok pályázók rendelkezésére állanak. E rajzok az Egyesület titkáránál (Budapest, Nagymező-utcza 43) naponta a délutáni órákban vehetők át. Ugyanott tekinthető meg a templom belsejéről készült fényképfelvétel. Miután csakis abszolút becsű vázlatok szerzői bízhatók meg a kivitellel, az esetben, ha a beérkezett pályaművek között egy sem volna olyan, amelynek alapján a biráló bizottság a kivitelre megbízást adhatna, fentartja magának az Egyesület a jogot, hogy újabb pályázatot hirdessen.
1903 október 31-én lejár a Kisfaludy-Társulat által a képírás mai irányait ismertető tanulmányra kiírt pályázat. Bővebbet 1. "Művészet", 1903., 1-ső szám, 152-ik oldal.
1903 október 31-én lejár a kondorosi ág. h. evang. egyház templomépítési bizottságának új templom tervezésére kiírt pályázata. A pályázat titkos. Szigorúan az építési programm értelmében készítendő tervezetek zárt jeligés levelek kíséretében Keviczky László lelkészhez Kondoroson adandók be. A templomépitésre 80.000 kor. áll rendelkezésre. Az építési programm nevezett lelkész által díjmentesen küldetik meg a pályázni óhajtóknak. Kívántatik 1:100 léptékű annyi alaprajz, kereszt-, hosszmetszet és homlokzat, a mennyi a tervezet teljes megértéséhez és a kiviteléhez szükséges ; egy tüzetes műszaki leírás és egy általános m3 szerinti költségvetés külön a templom és a toronyról. Első díj 500 kor., a másik díj 200 kor., ezenfelül kiköttetik, hogy az egyház bármely pályatervet 200 koronáért megveheti. Az első díj a kivitelre legalkalmasabb pályaterv szerzőjének adatik ki. Az első díj nyertese köteles tervezetét a kivitelhez kellően kiegészíteni; továbbá azt a megadandó egységárak alapján oly részletes költségvetéssel és feltételekkel felszerelni, hogy a vállalat útján leendő kivitel teljesen biztositható legyen. A tervbirálat szakértő mérnökök és építőmesterek közbejöttével még a f. é. november hó folyamán fog megtörténni.
1903 december 10-én lejár a néhai özv. gróf Nemes Nándorné szül. Ransonnet Eliza bárónő 900 koronás ösztöndíjáért való folyamodások benyújtásának határideje. Bővebbet 1. az e füzethez csatolt "Műcsarnok" pályázati hirdetései közt.
1903 december 31-én lejár a vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak történelmi iskolai faliképekre hirdetett pályázata. Bővebbet 1. "Művészet" 1903., 4. sz., 288-ik old.
1903 december 31-én délben lejár a Rozsnyón felállítandó gróf Andrássy Dénesné-szobor pályázata. A szoborbizottság kéri mindazon művészeket, akik a feladat megoldására pályázni hajlandók, hogy készítsenek a feladatnak megfelelő szobormintákat és küldjék azokat Rozsnyóra a "Franciska szoborbizottság" címére bírálat alá. A pályaműhöz műleírás és költségelőirányzat csatolandó azzal a kötelező kijelentéssel, hogy a pályázó művész a költségelőirányzatában kitett összegért a szobor létesítését elvállalni kész. A kitett határidőre beérkezett és díjazásra érdemesnek talált szoborminták közül az első 2000 kor., a második 1000 kor., a harmadik 600 korona díjat kap. A díjazás nem biztosítja még az első díjra érdemesítettnek a mű keresztülvitelét, mivel e felett a szoborbizottság kétharmad szótöbbséggel 1904 január 31-ik napjáig külön határozattal dönt. A szobor összes költsége, nem számítva a kerítést, 24000 koronát felül nem haladhat. Felállítandó a mű 1904 október hó 1-éig. Andrássy Franciska grófnő arcképe, továbbá a felállítandó szobor helyének térképe és fényképe, Rozsnyó város főjegyző hivatalában megtekinthető és arról másolat vehető.
1904 január 4-én lejár a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet 1903-ik évi építészeti nagy pályázata. Bővebbet 1. "Művészet" 1903., 3-ik szám, 224-ik oldal.
1904 április l-én lejár a szegedi fogadalmi templom tervpályázata. Tervezendő 3400 lélek számára elegendő területű és a rom. kát. .vallás követelményeinek megfelelő, szabadon álló emlékszerű templom, melyből a templom hajójában földszinten 3000 tag, 400 pedig a chorus- és mellékgalériákra (empórokra) esik. A pályázati feltételeket jelentkezők részére a városi mérnöki hivatal szolgáltatja ki, vagy esetleg meg is küldi. A környező házak, melyek fölött a templomnak uralkodnia kell, legföljebb kétemeletesek az érvényben levő építkezési szabályok szerint. A templom stílusát a tervező szabadon választhatja, de jellege monumentális legyen. A templom belső berendezés nélkül 1.200,000 koronába kerülhet. A pályázatban csak magyar állampolgárok vehetnek részt. Kívántatik a templom minden emeletsorából egy-egy alaprajz, annnyi metszet, amennyiből az alkalmazandó főszerkezet megítélhető és a templom minden önálló kiképzésű oldaláról egy-egy homlokrész l : 200 méretben ; továbbá könnyen áttekinthető, a beépített köbtartalom szerint számítandó közelítő költségvetés, melyben az alapozás, a torony, illetve tornyok, úgy a világítás, szellőztetés és fűtés költségei hozzávetőleg külön vétessenek fel. Továbbá részletes műleírás. A legjobb, de egyszersmind abszolút becsű terv 4000 korona, a másodiknak ítélendő terv 2500 korona, a harmadik 1500 korona pályadíjban részesül, fentartja azonban Szeged város közönsége magának azon jogot, hogy a díjazott terveken kívül bármely más tervet 1000 koronáért megvásárolhasson. A díjazott és vásárolt tervek a város tulajdonát képezik, a közlés joga azonban a szerzőé marad. Ha a beérkezett pályaművek között abszolút becsű nem volna, akkor az első pályadíj nem adatik ki, a többi díjakat azonban a biráló-bizottság a viszonylag legjobbak közt felosztja. A város közönsége a díjazott, illetve vásárolt tervek bármelyikét elfogadhatja építésre, az elfogadott terv szerzője bízatik meg a részletes tervek elkészítésével és a művezetéssel, a magyar mérnök- és építészegylet díjszabása III. osztályán belül kölcsönös egyezség útján megállapítandó díjazás és kölcsönös szerződés mellett, amely díjazásba a kiosztott pályadíj beszámíttatik. A jeligével ellátott pályatervek a tervező nevét és lakcímét rejtő külön jeligéslevéllel, mely ezen felirattal látandó el: "Pályázat a szegedi fogadalmi templomra", 1904. évi április hó 1-ső napjának délutáni 5 órájáig Szeged szab. kir. város polgármesterénél nyújtandók be. Későbbb érkező művek a pályázatban nem vehetnek részt, hacsak a postabélyeg tanúsága szerint oly időben nem adattak postára, hogy rendes körülmények között a kitűzött időre rendeltetésük helyére megérkezhettek. Pályázó köteles bejelenteni, hogy a pályázati föltételeket ismeri és elfogadja. A biráló-bizottság az elnökkel együtt 12 tagból áll, akik között a magyar mérnök- és építész-egylet által kijelölt három építésznek kell lennie. Tervező a bizottság tagjai ellen kifogást nem tehet. A bizottság véleménye végérvényes és nem felebbezhető. Az elősorolt feltételeknek megfelelő terveket a biráló-bizottság két hó alatt megbírálja, azonban az összes tervek a megokolt bírálati jegyzőkönyvvel együtt Szegeden 14 napig, azután Budapesten is 14 napig közszemlére állíttatnak ; a város tanácsa a biráló-bizottság véleménye alapján, a pályadíjakat a bírálat befejezésétől számított négy hét alatt kiadja, a nem díjazott vagy meg-nem vásárolt terveket a fölbontatlan jeligés levelekkel és a bírálati jegyzőkönyv egy példányával együtt az átvételkor kapott vagy postai igazolvány ellenében, a pályázóknak visszaküldi, illetőleg visszaadja. A részletes tervezési feltételek a szegedi városi mérnöki hivatalnál kaphatók. 1904 szeptember 15-ikén lejár a főváros nagy festménypályázata. Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottsága Budavárának 1849. évi május hó 21-én történt visszavívását nagyobb szabású történeti festményben megörökíteni szándékozván, annak színes vázlatára a főváros tanácsa nyilvános pályázatot hirdet a következő feltételek mellett: A pályázat nyílt s abban csak magyar honossággal bíró művészek vehetnek részt. A pályázó által benyújtandó színes vázlatnak nem a várostrom valamely mellékes jelentőségű részletét, hanem olyan jelenetet kell ábrázolnia, mely az esemény történeti jelentőségét és helyi vonatkozását jellemzően kidomborítja és kellő hatással fejezi ki. A kép színes vázlata a festmény tervezett területe egy kilencedrészének (tehát a magasság és szélesség egy-egy harmadrészének) megfelelő nagyságában készítendő. A pályázó vázlatának benyújtása alkalmával írásban tartozik a festmény végleges kiviteleért kívánt árat is megjelölni. Első díj 5000 kor., második díj 3000 korona, harmadik díj 2000 korona. Az első díjra csak oly mű tarthat igényt, melyet a bíráló bizottság kivitelre alkalmasnak ítél. A nem díjazott pályázati munkák közül a bizottság bármelyiket megvételre ajánlhatja. A megvétel kérdésében a főváros tanácsa határoz. A díjazott, valamint az esetleg megvásárolt vázlatok a főváros kizárólagos tulajdonává lesznek. A főváros részéről kivitelre el nem fogadott művek sokszorosítási joga a művészé marad. A kivitelre elfogadott mű csak a főváros engedélyével sokszorosítható. A képnek nagyban való kivitelére nézve a főváros szabad elhatározását feltétlenül fentartja, mindazonáltal a kivitellel a pályázó művészek közül azok meg nem bízhatók, a kiknek vázlatát a bíráló bizottság kivitelre alkalmasnak nem találta. A kivitellel való megbízás alkalmával lesz az ár is előzetes megegyezés alapján megállapítandó. A kitűzött pályadíjakat egy elnök és 8 tagból álló bíráló bizottság ítéli oda. A bíráló bizottság elnöke a fővárosi képzőművészeti bizottság elnöke. A fővárosi képzőművészeti bizottság alelnöke a bíráló bizottságnak tagja s egyszersmind helyettes elnöke. A bíráló bizottság azonkívül a képzőművészeti bizottság 3 tagjából és 4 más szakértőből áll, a kit a fővárosi képzőművészeti bizottság javaslatára a székesfőváros tanácsa küld ki. A bíráló bizottság akkép alakítandó, hogy tagjainak legalább felerésze gyakorló művész legyen. Az esetben, ha a kiküldöttek közül bárki elhalálozás, avagy a bizottság elnökéhez intézett lemondás folytán időközben megszűnnék a bírálóbizottság tagja lenni, annak helyébe a tanács más tagot fog küldeni. A bíráló bizottság egyes tagjainak elhalálozása, avagy lemondása a bíráló bizottság munkálkodását meg nem akaszthatja, kivéve, ha a tagok száma az elnökkel együtt négyre apadna, mely esetben a tárgyalások mindaddig felfüggesztendők, a míg a tanács a bizottságot megfelelő módon ki nem egészíti. A bíráló bizottság működését a pályázati határidő lejárta után azonnal megkezdi s három hónapon belül meghozza határozatát. A bíráló bizottság határozatképességéhez az elnökön kívül legalább 4 tag jelenléte szükséges. Ha a bizottság tagjai kellő számban meg nem jelennek és e miatt a bizottság egymás után két ízben nem határozatképes, erről a tanácshoz azonnal jelentés teendő a bizottság újjáalakítása végett. A szavazás minden egyes díjra nézve és minden egyes pályamunka megvételére nézve külön-külön és pedig a díjak odaítélésére nézve titkosan, minden más esetében nyíltan ejtendő meg. A bizottság minden egyes kérdésben a jelenlévők általános szótöbbségével határoz. Az elnök mindazon kérdésekben, a melyek nyílt szavazással döntetnek el, csak akkor szavaz, ha a szavazatok egyenlően oszlanak meg. A díjak odaítélésénél a titkos szavazásban az elnök is részt vesz. A bíráló bizottság a díjak odaítélése előtt nyilt szavazással határoz afelett, hogy egyáltalán van-e a pályázati művek között olyan, a mely a kivitelre alkalmas. A második és harmadik díj odaítélése után a bíráló bizottság nyilt szavazással külön-külön határoz afelett, vájjon a második és harmadik díjjal jutalmazott műveket kivitelre alkalmasaknak tartja-e? Amennyiben a bizottságban valamely díjra egyik pályázati mű sem nyerné meg a szavazatok általános többségét s a szavazatok több mint két pályázati mű között oszlanának meg, mindenkor újabb szavazás ejtendő meg azon pályázati művek között, a melyek viszonylag a legtöbb szavazatot kapták. Ha valamely díj odaítélésénél a szavazatok csupán két pályázati mű között és egyenlően oszlanak meg, úgy az illető díj, valamint a következő kisebb díj, együttesen megosztandó a két pályázati mű között. Ha a harmadik díj odaítélésénél oszlanak meg ekként a szavazatok két pályázati mű között, úgy a harmadik díj egyszerűen megosztandó közöttük A bíráló bizottság határozata végérvényes. A biraló bizottság eljárásának befejezése után elnöke útján a főváros tanácsához jelentést tesz A főváros tanácsa a bíráló bizottság jelentc-sének tudomásvétele után intézkedik arra nézve, hogy a pályázati művek legalább 15 napon át alkalmas helyen nyilvánosan kiállíttassanak, egyszersmind egy hónapon belül kiutalványozza a pályázati díjakat. A pályázati műveket a pályázó írásbeli nyilatkozatával együtt és a pályázó lakásának pontos megjelölése mellett a tanács közoktatási ügyosztályának hivatalos helyiségébe (IV., Városház-utca 9. sz. Központi városház, II. emelet 230.) 1904. évi szeptember hó 15-ik napjának déli 12 órájáig az ügyosztályt vezető tanácsnok vagy helyetteséhez kell beküldeni. A vidékről, vagy külföldről beküldött pályázati művekre nézve a feladás ideje az irányadó. A feladást igazoló postai vagy vasúti okmányt a pályázó köteles kívánatra beküldeni.
KIÁLLÍTÁSOK NAPTÁRA
1903 október 25-én jár le az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat 1903/4. évi Teli Kiállításának beküldési határideje.
1903 október 31-én záródik a müncheni Sezession nemzetközi kiállítása.
1903 október 31-én záródik a velencei nemzetközi kiállítás.
1903 november 15-én nyílik meg az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat 1903/4. évi Téli Kiállítása.
1903 november 15-én nyílik meg a Nemzeti Szalonban Ferenczy Károly külön kiállítása.
1903 december 15-én záródik a Nemzeti Szalonban Ferenczy Károly külön kiállítása.
1904 január 15-én záródik az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat 1903/4. évi Téli Kiállítása.
Felelős szerkesztő : LYKA KÁROLY
Kiadótulajdonos : SINGER és WOLFNER Budapest, Andrássy-út 10.
Hornyánszky Viktor cs. és kir. udvari könyvnyomdája.
HAZAFELE RÉTI ISTVÁN RAJZA
|
