Második évfolyam, 1903    |   Negyedik szám    |    p. 260-264.
 

 

BUDAPEST MAGÁNKÉPTÁRAI

SCHOLTZ RÓBERT GYŰJTEMÉNYE

Scholtz Róbert sok évi szorgalmas gyűjtéssel szép kis képtárt szerzett, amelyet szakférfiak tanácsának igénybevételével gyarapítóit. Bár e gyűjteményben a régi olaszok is gazdagon vannak képviselve, jelentőség dolgában mégis messze mögötte állanak a németalföldieknek, akik sorában nemcsak kiváló nevekkel, hanem nagyon jó művekkel is találkozunk.

Első sorban a tájfestőket kell említenem. Rendkívül jellemző köztük Ruysdael Salamonnak egy tájképe, amely abban a korszakban mutatja ezt a mestert, midőn már félig-meddig megszabadult volt Goyen befolyásától és nagy unokaöcscsének, Jakabnak hatása alá került. A falombozat már festőibb itt, holott annak előtte inkább a rajz eszközeivel igyekezett a fák koronáját visszaadni. A lombozat erősen felrakott festékkel van festve s aztán elsimítva, de mégsem oly pasztózus s nem is oly világító erejű, mint Jakabé. Kedvelt eleme, a víz, itt sem hiányzik s könnyed fényével némiképpen enyhíti azt a hibát, amely Ruysdael Salamonnak csaknem valamennyi képén felötlik: a csekély mélységet és a vonaltávlat hiányát. Az ő világa egy kicsiny, lezárt darabka föld, egy pár állat, lovas, kocsi. A széles látóhatár, a nagyszabású hangulat hiányzik. Mindezt megtaláljuk a mi képünkön is. Kiváló oldaláról mutatja be mesterét Jan Wynantsnak egy monogrammal ellátott tájképe. A falomb és az egész növényzet erősen részletezett s kemény rajzú, ami jellemzi Wynantst. Előnyösen hat azonban a levegő kitűnő távlata, a talajnak csaknem geológiai jellegű előadása. Emellett képünk melegebb összhatást mutat, mint amilyenhez mesterünknél szokva vagyunk. A felhők és a föld erősen áttetsző sárgás és barnás tónusainak tudható ez be. Jellemző a szerzőjére az idősb Pieter Molyn egy tájképe is. Jobbra szelíd magaslat, balra kilátás a síkságra, a staffage kicsiny méretű, a részletek szorgosan megdolgozvák, a levegőtávlat meglehetősen hiányos. E tulajdonságok néhánya Ruysdael Salamonra is emlékeztet, akinek neve alatt szerepelt ez a kép jó ideig, bár nemcsak a monogramm, hanem a festés módja, a hideg zöldes tónus, az eléggé szélesen és bátran felrakott fények egyenest Molynra utalnak.

Jan Vermeert jól jellemzi a harlemi tőzegláp, amelyet többször is megfestett. A középen torony, jobbra falu és malom, elül nagyon kicsiny emberalakok, balra pedig széles vastag vonásokban, nagyon meleg sárga és barna tónusokban a tőzegláp, amely a messzi távolba nyúlik. Hasonlóképpen dolgozta fel ezt a tárgyat ugyanaz a művész a Kilényi-gyűjteményben levő képén.

Pokert követi, bár csak tanítómestere, Van de Velde révén, Dirk van Bergen. Ez a mű tájkép állatokkal, csakhogy az állatoknak szép és könnyed színezése itt nehezebbé, olajosabbá lett, holott a levegő hangulata Goyen befolyására utal, a táj maga a régi hagyományt, a finom átlátszóságot, a könnyed folyamatosságot még megtartotta.

ÁLLATOK DIRK VAN BERGEN FESTMÉNYE SCHOLTZ RÓBERT GYŰJTEMÉNYÉBŐL
ÁLLATOK
DIRK VAN BERGEN FESTMÉNYE
SCHOLTZ RÓBERT GYŰJTEMÉNYÉBŐL

Jan Bothnak egy monogrammal ellátott tájképe jobbra szép heroikus lombkoronát mutat könnyed sárgás tónusokban, míg balra hegyek húzódnak s víz kanyarog a messzeségbe. Bár e kép Claude Lorrain befolyását mutatja, mégis határozottan németalföldi jellegű. A kép staffageja azonban, férfialakok és öszvérek, teljesen olaszosak, mint ezt Bothnál már megszoktuk.

Két jó csendéletet sorolhatunk ide. Az egyik reggelihez terített asztal, halastállal, gyümölcscsel, virággal, annak előtte a monogramm homályossága folytán Jan Davidz de Heem nevén szerepelt, valószínűleg azonban Jan de Brun műve. A másik nagyon szélesen festett halárusítószék, amely kép Beyeren nevét viselte eddig, de monogrammjából következtetve Karel Harditól ered. Egy kiváló előadású férfiarckép Jan Ravestein környezetébe való, egy másikat Dirk Walkenburgnak tulajdonítják.

Kiválóan jeles darabja ennek a gyűjteménynek egy Isaak van Ostade teljes nevével ellátott téli tájkép, korcsolyázó s egyéb alakok sokaságával. Ezen a képen rendkívül tiszta a levegő távlata, nagyon finom a fényhomály s meglepőn igaz az alakok eleven mozgása. Ennek révén a mesternek kiváló erényeivel ismerkedtünk meg itt. Egy kis képet, amelyen két gavallér a játékszenvedélyének áldoz, egy harmadik pedig nézőként szerepel, a tulajdonos Dirk Halsnak minősít. Festési előadása erőteljes, széles, a divatos tarka ruhába öltözködött gavallérok csakugyan ennek a mesternek körére utalnak. Egy XVIl-ik századbeli előkelő gavallér teljes alakja látszik egy kis képen, ez állítólag Ernő Kázmér nassaui gróf arcképe. Az alig kibetűzhető aláírás révén eddig Wijbrand de Geestnek tulajdonították ezt a képet, de magának a műnek típusa, a széles, erőteljes előadás, az öltözék finom részletezése s a kép meleg tónusa inkább Terborch és Netscher körére utal.

FÉRFI-ALAK WIJBRAND DE GEEST FESTMÉNYE SCHOLTZ RÓBERT GYŰJTEMÉNYÉBŐL
FÉRFI-ALAK
WIJBRAND DE GEEST FESTMÉNYE
SCHOLTZ RÓBERT GYŰJTEMÉNYÉBŐL

Van itt egy szép madonnakép, amely ugyanabból a gyűjteményből származik, amelyből Pulszky Károly az Országos Képtár Piombo-képét szerezte. Két angyalka van a madonna mellett, az egyik tükröt tart. A mű Cornelisz van Haarlem neve alatt szerepel, de bármennyire olaszos volt is ez a mester, s bármennyire correggiószerű ez a madonna: mégsem vehetjük biztosra, hogy ez a kép tőle való.

KRISZTUS-FEJ JODOCUS VAN GENT FESTMÉNYE SCHOLTZ  RÓBERT  GYŰJTEMÉNYÉBŐL
KRISZTUS-FEJ
JODOCUS VAN GENT FESTMÉNYE
SCHOLTZ RÓBERT GYŰJTEMÉNYÉBŐL

A flamand művek közt első sorban kell említenem egy érdekes, régies Krisztusfejet, aranyalapra festve, amelyet olaszos íze folytán Justus van Gent ecsetjének tulajdonítanak. Egy szent Antal kísértését mutató mű, amely erősen rembrandtos modorban van festve, monogrammja folytán az ifjabb Dávid Teniers nevét viseli. De valószínű, hogy más kéznek a műve.

SZENT ANTAL KÍSÉRTÉSE IFJ. TENIERS DÁVID FESTMÉNYE SCHOLTZ RÓBERT GYŰJTEMÉNYÉBŐL
SZENT ANTAL KÍSÉRTÉSE
IFJ. TENIERS DÁVID FESTMÉNYE
SCHOLTZ RÓBERT GYŰJTEMÉNYÉBŐL

Willem van de Velde ecsetjétől való a gyűjtemény egy csinos kis darabja: egy szignált arckép. Rembrandtos modorú : egy remete félalakja, akit az ördög megkísért: ez mesterének, Cristoph Paudissnek teljes névaláírásával és az 1662. évvel van szignálva. Ha még megemlítjük Ferguson és Hamilton egy-egy képét, áttérhetünk az olaszokra.

MADONNA TÜKÖRREL CORNELIS CORNELISZEN FESTMÉNYE SCHOLTZ RÓBERT GYŰJTEMÉNYÉBŐL
MADONNA TÜKÖRREL
CORNELIS CORNELISZEN FESTMÉNYE
SCHOLTZ RÓBERT GYŰJTEMÉNYÉBŐL

Időrend szempontjából első helyen kell megemlékeznem egy aranyalapra festett madonnáról (több szenttel), ez sienai mű, tulajdonosa Ambrogio Lorenzettiről nevezte el. Sienai, de jóval későbbi egy másik régies modorú kép, megnyúlt alakokkal: Mária a kisded Jézussal és szentekkel. Umbriába vezet minket egy harmadik madonnakép: a szűz anya Jézussal és egy szenttel. Ezt bizonyára joggal tulajdonítják Marco Palmezzanónak. Erre a művészre utal a test színének szürkészöld tónusa, azután a szentnek kiválóan jellemzetes feje. Viszont a madonna és a kis Jézus kerekded feje csaknem Sarto típusára emlékeztet. Későbbi firenzei művészet terméke a „Szent Katalin eljegyzése" című mű amelynek színe már modoros. Különösen a madonna violaszín palástja és sárga ujja mutatja ezt a tulajdonságot. A kis Jézus típusa correggiószerű, de ezt is kissé megrontotta az a modorosság, amelyet Parmegianino vitt bele ama nagy festő művészetébe. Még egy madonna van itt: ez édeskés, nagyon lágy, rajza elmosódott. Joggal tulajdonitható Luca Longhinak.

PANDORA ZAMPIERI  DOMENICO FESTMÉNYE SCHOLTZ RÓBERT GYŰJTEMÉNYÉBŐL
PANDORA
ZAMPIERI DOMENICO FESTMÉNYE
SCHOLTZ RÓBERT GYŰJTEMÉNYÉBŐL

Meg kell még említenem az adógaras egy kis képét, amelyet Francesco Vecello nevére kereszteltek, egy nagy Pandora-képet, amelyet Domenichino szélesen és dekorative festett, egy kis Brusasoreit, amely ugyanabból a képtárból való, a melyből az Országos Képtár Piombója. Van itt egy vázlat is, veres és sárga tónusokban nagy készséggel megfestve: Mária mennybemenetele. Végül Riberának egy szent Bertalanja, ez kissé vázlatos, de nyilvánvalón elárulja e kiváló mester minőségeit.

DINER DÉNES JÓZSEF

SZENT BERTALAN JOSÉ DE RIBERA FESTMÉNYE SCHOLTZ RÓBERT GYŰJTEMÉNYÉBŐL
SZENT BERTALAN
JOSÉ DE RIBERA FESTMÉNYE
SCHOLTZ RÓBERT GYŰJTEMÉNYÉBŐL

 
   Közreadja a Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtára, 2002