Harmadik évfolyam, 1904    |   Első szám    |    p. 48-49.    |   Facsimile
 

 

A "HAZAI MŰVÁSÁRLÓK" TÍZ ÉVE

Vajjon akad-e a képzőművészetnek Brunetiére-je, ki merész nyíltsággal hangoztatná a nagy tárlatok eljövendő csődjét ? Az egész művészvilág érzi ennek az intézménynek beteges kinövéseit ; sóvárog valamely intimebb, alkalmazkodóbb berendezkedés után.

Talán túlzottan egyéni nézet, de megkockáztatom : a műcsarnokok pompázatos ornamentikája, oszlopsora és díszes kariatidjeinek látása nem olvasztja föl a bennem cseppkővé fagyott illúziót : "Ecco, siamo al mercato !" íme, piacon vagyunk. Apró-cseprő kenyérképek köröskörül ; rikító színek intenek felénk ; észrevétetni akarják magukat és legyőzni a többieket. Oh, ez nem a művészet igazi hivatása. A közönség is idegenül mozog a tágas termekben, melyeknek aránytalan méretei összeveszekszenek a művészi alkotások bensőségével. így van ez a világ összes Glaspalastjaiban és Künstler-hausjaiban.

Térjünk ki egy percre ezekből a hűvös régiókból. Legyen szó ezúttal egy kis magyar művészetpártoló-egyesületről, mely valóban kapocs a művészek és közönség között. Csöndben, minden különösebb hírverés nélkül fejlődve, e kis egyesület az idén jutott a tizenegyedik évfordulójához. Magva egyszerű polgárok leikéből pattant ki. Kulturális hivatását tehát különösképen jellemzi és mutatja az, hogy már kezdettől fogva oly emberekből állott, kik azelőtt nagyon csekély, vagy éppen semmi érintkezésben nem voltak a magyar művészettel és akiknek falai úgyszólván teljesen nélkülözték a művészi alkotásokat. Tagjai nagyobbára lateinerek. kereskedők, nagyiparosok. De az egyesület mélyszántású hatását bizonyítja az is, hogy a nyújtott előnyök sok esetben nem elégítették ki néhány tag igényeit s kiléptek a kötelékből, mert immár nagyobb müvekre áhítoztak. Hiszen lépten-nyomon találkozunk kiállításaink vevői közt oly nevekkel, kik-kévéssel előbb ennek az egyesületnek tagjaiként szerepeltek.

A Terézvárosi Kör — akkor VI-VII. ker. Kör -vendéglőjében egy kis művészcsapat verődött össze tíz év előtt. Asztalszomszédaik a kerület egyszerű, elérek polgáraiból kerültek ki. Látásból ismerték egymást. A művészek váltakozó hangulatait és temperamentumos eszmecseréit különös érdeklődéssel kisérték. Végül egyikük: Klein H. János építőmester, nagy szerényen alkalmat vett a művész-asztal egyik tagjával : Bruck Miksával való beszélgetésre. E művészünk már akkor a művészi közügy tényezőjeként szerepelt; zsebei örökké duzzadtak a művészeti ügyekkel foglalkozó jelentős íráscsomóktól, őt tekintette tehát legilletékesebbnek, hogy eszmecserébe vonja. Egyszerű, keresetlen szavakkal hangoztatta : őket érdeklik a művészek ; szeretik, de pártolnák is a művészetet. Mi módon volna ez óhajuk érvényesíthető ?

E beszélgetés folyamán Bruck Miksa fölvetette az eszmét: alapítsanak művásárló-egyesületet, amely kivitelével sokban megcáfolná Tolsztoj szentenciáját, hogy a művészet arisztokratikus intézmény. Célja volna a művészet népszerűsítése. Ez okból könnyű fizetési föltételekkel kedvet kell csinálni a művásárlásra. Egyelőre havi tíz forintos részletekben egy év alatt százhúsz forint fizettessék a pénztárba. A pénzen képeket vásárolnának a tagok közt való kisorsolás céljából. Mindenki jusson a befizetett díjösszeg ellenértékéhez, de a nyeremény is egyforma összegen legyen vásárolható.

Az asztaltársaság tagjai nagy tetszéssel tették magukévá e tervezetet. Az egyesület szervezésére Bruck Miksát kérték föl s az ő ügybuzgósága révén ez rövidesen meg is alakult. Jókai Mór is tudomást vett a kis társaságról. A "Pesti Hirlap''-ban igen szép tárcacikkben emlékezett meg róla s ő maga is bejelentette a belépését. A legelső elnök Umbach Rezső nagyiparos volt. Már az első évben 45 tagot számlált az egyesület. Anyagiakban megerősödve, mindinkább fejlődött. A 120 forintos ciklus 240, később 360, majd 480 forintosra nőtte ki magát.

A második évben, Bruck Miksa összeköttetései folytán a főúri világ kiválóbb alakjait is tisztelhették maguk között, így az Andrássyakat, akik sehol-sem hiányoznak, ahol a magyar művészet előbbre-viteléről van szó ; az időközben elhunyt, minden nemes eszme iránt fogékony Batthyány Géza gróf is neszét vette az egyesület keletkezésének s az ő révén a Batthyányak, később a Szapáryak, Hadik-Barkóczy Endre s a képviselőház több tagja egy-időben léptek be tagokul. Az egyesület mindazonáltal mitsem vesztett demokratikus jellegéből. Hisz ugyanez időben a derék Klein H. János építőmester lett az elnök. Utána a következő évek során Stieber Vince apátplébános, majd Nagy Sándor dr. orsz. képviselő került az egyesület élére, ezután egy ideig elnök nélkül tengődtek s csak Bruck Miksa energiáján múlt, hogy az egyesület továbbra is életben maradt; végül öt év előtt Münnich Aurél országgyűlési képviselőt sikerült megnyerni elnökül, aki sok ügyszeretettel végzi idevágó teendőit. Neki is köszönhető több kiváló egyéniség belépése.

Kezdettől fogva évente hozzávetőlegcsen 80 képet vásároltak. Átlag 100 forintjával számítva: így 80,000 forint jutott tíz év alatt a magyar képzőművészeknek.

Amily különleges maga a kis egyesület, olyan egyedül álló és pontos az ügyvezetése is : minden befolyó összeget képvásárlásra fordítanak.

E vásárlások aktusai nem mentesek holmi izgalmaktól, de fölöttébb érdekesek. Mindenki a saját ízlését igyekszik érvényre juttatni.

Az igazgató által bemutatott képek fölött szavazással döntenek, így kerülnek a képek a sorsolás stádiumához. Minden képet számmal látnak el. Két urna szerepel ily alkalommal: az egyik a tagok nevét, a másik a képek számát tartalmazza. A jelenlevők közül felkérnek valakit a számok kihúzására. Mindenkire jut egy nyeremény ; értéke gyakran 4-5-szörösen múlja fölül a befizetett összeget. Megesik, hogy aki tájképet kívánt, arra génre jutott; ilyenkor folyik a csere, sőt egy kis ráfizetést sem sajnálnak.

Bruck Miksa nagy tapintatossággal jár el a különböző ízléssel előhozakodó tagokkal szemben. Ha Bruck modern művész képét óhajtja megvétetni, ezt mindig oly művészek föltétlen tetszetős képeivel kell párosítania, akiket a nagyközönség kegyeibe fogadott. Gyakran megtörtént, hogy az igazgató által nagyobb összegért vett modern képet örömmel cserélték át egy kisebb műbecscsel bíró, édeskés képpel.

Az egyesület csakis magyar művészektől vásárol ; ezek között legkiválóbb művészeink nevével találkozunk, mint : Aggházy, Baditz, Bruck Lajos, Bihari, Bosznay, Csók, Deák-Ebner, Eisenhut, Eder, Feszty, Ferenczy, Fényes, Gergely, Glatz, Grünwald, Hegedűs, Jendrassik, Kriesch, Kardos, Knopp, Kézdi-Kovács, Katona, Kann, Keményffi, Kernstok, László, Mednyánszky, Margittay, Nagy Zsigmond, Neogrády, Pap Henrik, Papp Sándor, Pállik, Pataky, Pcske, Pállva, Roskovics. Révész, Rubovics, Rippl-Rónai, Szirmay, Szlanyi, Spányik, Stettka, Töl-gyessy, Tornai, Tury, Vastagh György és Géza.

Korábban kisebbszerű tárlatot is rendeztek a vásárolt művekből. A Nemzeti Szalon, a Műcsarnok, a Terézvárosi Kaszinó helyisége avagy Bruck műterme szolgált e célra, melyet a közönség díjmentesen megtekinthetett.

Két különösen figyelemreméltó előnye az egyesületnek, hogy a művészek olcsóbban engedik át a képeiket, viszont nekik javukra válik, hogy nem kell várakozniok a vételárra. A műbarátoknak is kényelmesebb, mert könnyű fizetési feltételekkel juthatnak feltétlenül műbecsű képekhez. Különösen nyilvános körök, kaszinók, testületek s a vidék művészetkedvelő elemei vehetnének részt eme egyszerű és fölöttébb kedvező képsorsolásban.

A kis egyesület minden sikere, de kulturális missiója is Bruck Miksa nevéhez fűződik. Mindannyian, kik a magyar művészet sorsát szívünkön hordjuk, hálával és nagy elismeréssel tartozunk az ő buzgó önzetlen munkásságának, melyet a Hazai Müvásárlók Egyesületé-nek keletkezésétől máig kifejtett. Sok közönynyel kellett megküzdenie. De hisz maga kívánta a küzdelmes munkát s minden más irányban felkínált előnyről lemondott. Saját teendőit, a festést is háttérbe szorítva, a művészeti közügy irányítja minden lépését Nemcsak hogy egyik vezető eleme és pénztárosa a Képzőművészek Egyesületének, de nagy gonddal látja el a Nemzeti Szalon egyik igazgatói tisztét is.

Mindenképen kívánatos volna, hogy ez az általa egészséges alapon szervezett egyesület még jobban gyarapodjék s erősbödjék a hazai művészet javára.

LENDVAI KÁROLY


 
   Közreadja a Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtára, 2002