EGY KASTÉLY PUSZTULÁSA

Sáros vármegyében folytatott kutató kör-utamnak utolsó napjait a vármegye kellő közepén, a magasba törő kúpalakú Strázs hegy környékén töltöttem el. Már november havában volt, korán sötétedett s amire néhány kisebb falut útba ejtve a renaissance tornyáról nevezetes Szent-Györgyről Szent-Mihályra értem, ennek templomát már csak gyertyafénynél vizsgálhattam át. A templom a falunak dombtetején álló részével együtt a múlt nyáron leégett. Belsejét megkímélte a tűz s bár oltárai mind a XVIII. század jelentéktelen alkotásai, sekrestyéjében elég érdekes hímzéseket találtam. Amire ezek tanulmányozásával végeztem, már csak annyi időm maradt, hogy a közeli vasúti állomáshoz hajtassak. Szekerem a Szirmay grófok völgyölén elnyúló régi kastélya mellett robogott tova, mely hatszögletes tornyai s ezek egyikének formás kettős ablaka után ítélve valamikor felsőmagyarországi renaissance stílben épült, a XVIII. század végén azonban oromfalait koronázatukkal együtt lebontották. A kastélyra hatalmas Mansard-tető került, megcsonkított tornyait pedig igen érdekes módon deszkafalakkal toldották meg s ezeket alacsony gúlaalakú fedéllel tetőzték be. Sok ilyen átalakított régi kastélyt láttam s alig volt ezek között egy is, amely régebbi korszakából figyelemre méltó művészi részletet őrzött volna meg. Már havazott s én nem igen gondoltam arra, hogy még visszajövök Szent-Mihályra. Ám, amint a kastélyt övező hatalmas parkot megkerüljük, ennek végében sajátságos látvány kelti föl figyelmemet. A fák tarlombjai mögül egy másik kastély falai villantak föl. Csorba ablakain át lobogó fáklyafény szűrődött keresztül. Mintha kisértetjárás volna elhagyatott termeiben, olybá festett a düledező tetejű épület. Csak a vasúti megálló helyen tudtam meg, hogy a hatalmas kerti ház hajdan a Szirmay grófok nyári kastélya volt, akik öt év előtt eladták s a kastélyt most kora reggeltől késő estig szaporán bontják.

Jelenlegi tulajdonosa ugyanis bérlőjének adta el az épület anyagát ötszáz koronáért. A bérlő csűrt épít köveiből s pár nap múlva a régi kastélyból kő sem marad kövön.

Szent-Mihály mostani tulajdonosa Sáros vármegye leggazdagabb földbirtokosainak egyike, aki székes-fővárosunkban is előkelő társadalmi szerepet tölt be.

Valami hevenyében összetákolt múlt századbeli épület lehet, gondoltam, de a vasúti állomáson egy szomszédvárosbeli tanító ösme-rősöm váltig biztatott, hogy nézzem meg, mert termeit véges-végig falra festett furcsa képek díszítik. Másnap reggel visszatértem s rég nem tárult szemem elé lehangolóbb látvány, mint aminőt e külsejében is figyelemreméltó nagyobbszabású rokokó-pavillon ablakaitól s ajtószárnyaitól megfosztott állapotában, félig lebontott magas tetejével nyújtott. E nyári kastély közel méternyi vastag szilárd falaival másfél száz év előtt épült, de akár még félezer évig is pompásan felelt volna meg céljának. Gyönyörű vidék ölén, hatalmas kúpalakú hegyekkel szegélyezett térséges völgy közepén, évszázados parkban, tiszta vizű folyó partján, a kassá-oderbergi vasút egyik forgalmasabb fővonalának tőszomszédságában, városi ember álmában sem kívánhat magának pompásabb nyaralót ennél.

S ha van a világnak sejtelme e nyári kastélyról, bizonyára egymással versenyezve jelentkeztek volna emberek, akik nyaralás céljaira busás áron megvásárolják akkor is, ha gyönyörű helyén, falai szilárdságán s belsőségei célszerű elrendezésén kívül egyéb vonások nem jellemzik. De a kastélyt azonfelül egy századokon át történelmünkben előkelő szerepet betöltő főúri család építette s termeit a XVIII. század folyamán oly fénynyel díszít-tette, aminőhöz foghatót hazánk e részében ma már csak elvétve látunk.

A rokokó copfossá fajuló stíljének korából talán nem is maradt ránk több emlék, amely ennek szellemét oly élénken tükröztetné vissza, mint a Szirmay grófok szent-mihályi nyaraló kastélya. S igazán csak nehezen jóvátehető bűnt követett el kultúránk, de önmagának a vagyoni állapota ellen is az, aki alighanem pusztán azért, mert nem szorult arra, hogy ott lakjon, lebontani engedte ez érdekes műemlékünket s köveit eladta, holott az ezek falára festett pompás teknikájú freskók közül némelyik testvérek közt egymagában véve is megér kétszer annyit, mint amennyiért a vállalkozó a kastély anyagát megvette.

A szent-mihályi nyári kastély l5 1/2 - 19 1/2 méternyi derékszögű négyszög alapján kőből falazott emeletes épület, főhomlokzata közepén gyöngén kiugró s háromszögletes orommal bíró fallal s rokokó-stílű stukkó cikornyákkal. Főbejárata fölött kovácsolt vaserkély volt, amelynek már csak lombékítményes konzoljai vannak meg. Az övpárkányt sgraffito modorban festett fríz pótolja. A koronázó párkány léctagozatu teteje Mansard-fedél.

Külsejének építészeti tagozása ilyformán vajmi jelentéktelen, annál több a festett architektúra belsejében, mely a lépcsőháztól és előszobától eltekintve, a földszinten öt, az emeleten négy kisebb-nagyobb termet foglal magában.

E belsőségek közül csak a három hajdani hálószobában látunk az egykorú csíkos szövetek mintáit utánzó ornamentális festést, a többi helyiség falain és mennyezetén festett architektúra keretében igen változatos tárgyú és fölfogású falképek vannak.

A földszinti nagyterem oldalfalait rokokó lécek foglalatában tengerparti tájképek díszítik; - - mély távlatú veduták ezek, amelyekben azonban kevés az eredetiség.

A nagyterem kosárboltozatát merész távlattal festett architektúra tölti ki, amelynek oszlopsorba foglalt keretében a mennyezetkép egy antik szerelmes párt ábrázol a tenger partján hatalmas rákkal, a Szirmayak címerképével játszadozva. - - E kissé elrajzolt alakok alighanem Jázont és Medeát ábrázolják; fejük felett mondatszalagon e jelszót látjuk: Ámor vincit omnia. A földszintinek megfelelő emeleti nagyterem lapos mennyezetén az aranygyapjúért folyó küzdelmet ábrázolta mesterünk vad mozgalmassággal, természetes nagyságú alakjain erőteljes, de pongyolán megfestett formákkal. E kompozícióhoz hasonlóan pongyola az emeleti kis ebédlő kettős mennyezetképe, mely Galatheát ábrázolja, amint delfinek hátán a tenger hullámain tovasuhan s Vénuszt, aki a barlangjában páncélt készítő Vulkánt nézi. E terem oldalfalainak illuziós képeire még visszatérek.

A legsikerültebb alakos freskókat a földszinti kisteremben találjuk. Az oldalfalak formás rokokó keretbe foglalt alakos kompozíciói közül, az egyik nyilván egykorú francia metszet után egy idősebb férfit ábrázol, amint titkárja kíséretében eltávozik hazulról, miközben fiatal felesége a ház ajtajában siratja. A másik kép Hogarth-i éllel a férj hazatérését ábrázolja, kit felesége átkarol, miközben barátja a férj háta mögött mohón az asszony kezének esik csókjával, nem törődve csalfasága tanujával, a harmadik férfival, aki gúnyosan ujjal mutat a cifra idillre. A harmadik kép igénytelen családi jelenet, a kései hollandusok modorában. A negyedik Rebekát ábrázolja, amint Jákob tevéinek vizet merít. Egy madarat kalitkában tartó fiú ügyes alakja, mesterkélt sziklás tájak töltik még itt ki az ablakok keskenyebb közeit. A mennyezeten felhők közt Klió lebeg egy pajzán amorettel. Kétségtelen, hogy több kéz munkája a kastély kifestése; de ha több legénye segítségével is, egyazon mester tervezte. S ha nem mélyedünk részletei aprólékos vizsgálatába, a kastély egész belső díszítésének általános hatása szerfölött lebilincselő. A nagy termekben s a lépcsőházban a freskók ornamentális kerete szinte durván elnagyolt, helylyel-közzel formátlan.

Az emeleti nagyterem oldalfalait díszítő apró kompozíciók a világrészeket, az öt érzéket jelképezik s Kain és Ábelt, valamint Izsák föláldozását ábrázolják, nyilván sokszorosított minták után, amelyeket a festőlegények vonalhálóba rajzolva másoltak le. A háló nyomai a friss vakolatba karcolva még ma is láthatók. A földszinti kisterem rokokó zsánerjelenetei-ben a legtöbb a finomság, de ezek kivitele is elnagyolt.

A leggondosabban és a színezés tekintetében is a legjobban, mesterünk a lépcsőház két emeleti mennyezet-képét festette meg, amelyek egyikét ott időzésemkor már lebontották volt, úgy hogy csak a földön heverő s közel két ujjnyi vastag vakolatrétegre festett töredékeit láthattam. A másik kép azonban ép, jóllehet a szomszédos nagyterem argonau-táihoz hasonlóan, szinte már csak a levegőben lóg. Ez a festmény két ifjút ábrázol virító színű bársony köntösben, tanulás közben, sziklás pusztaság közepette, mely nyilván a tudományoknak csak sok nehézség árán megmí-velhető mezejét jelképezi.

Az oldalfalakat itt fülkékben ábrázolt festett allegorikus szobrok díszítik, a kastély legsilá-nyabb festményei. A legérdekesebb szoba tagadhatatlanul a földszinti gyermekszoba volt, amelyet már régen bemeszeltek, amelynek díszítését azonban, amennyire időm engedte, legalább részben sikerült a meszelés alól kihámoznom.

A SZENTMIHÁLYI KASTÉLY GYERMEKSZOBÁJA

A szoba kosárboltozatán, a száraz falra festett képekből, már semmi sem látszik itt. Annál frissebb állapotban maradt meg az oldalfalak illuziós díszítése, mely véges-végig deszkapolcokat ábrázol, különbnél-különb tárgyakkal megrakva, amelyekkel a fejlődő gyermek eszének legkorábban kell megismerkednie. Faragó gyermekek számára festett képeskönyvének másfél száz év előtt készült monumentális kiadása e gyermekszoba, mely, azt hiszem, külföldön is párját ritkító kulturhistóriai érdekesség. S a polcra helyezett lombik, pohár, palack, kalap, cipő, a deszkákról lecsüngő harisnya, nadrág, kesztyű s egyéb ruhadarab képe rendkívül gonddal van megrajzolva. Körvonalai a nyirkos falba vésvék, árnyalása valamennyi tárgynak mesteri. Igen jellemző festőnkre nézve, hogy a legnagyobb gonddal a gyermekeknek szánt képein dolgozott.

Csak még a már említett s mennyezetén két mithoszi tárgyú képpel díszített emeleti kis ebédlő oldalfalainak illúziót hajhászó festett függő szekrényein dolgozott hasonló gonddal, amelyek csalódást keltő módon hol egészen nyitottak, hol csak félig, hol zártak. Az egyik zárt szekrény kulcspajzsából oly plasztikusan emelkedik ki a kulcs, hogy szinte utána nyúlnánk, a másik szekrény ajtaján gombostűvel lazán odatűzött pastellképet látunk lefestve, mely mintha minden pillanatban lehullana. Az egyik ajtó fölött nyitott ablak van, amelynek tarka függönyét hevesen lobogtatja a szél. E szemfényvesztő játékban a rokokó festőinek nagy gyönyörűségük telt s hogy kastélyunk mestere is nagyra volt illuziós képeivel erre az a körülmény vall, hogy e kis ebédlőben, a tányérokkal megrakott nyitott szekrény alján örökítette meg nevét: Pinxit Carolus Volucki Anno D. 1770.

Volucki mester életének körülményeiről eddig nem volt módomban adatokat gyűjteni. Technikájában, stíljében van valami maradiság, mely arra vall, hogyha tisztában volt is a rokokó szellemével, valójában nem igen járt ennek iskolájában. Technikai készsége, amelyet alighanem a felvidék valamelyik városában sajátított el, nem igen volt kisebb, mint a központibb városainkban dolgozó Krackerek és Maulpertscheké. Ám míg az idegenből hozzánk került mesterek, koruk ünnepelt művészeiként éltek, Voluckinak sokat kellett dolgoznia, hogy mindennapi kenyerét megkeresse. A szent-mihályi kastély kifestésével is egy nyár folyamán végzett.

Magasabbrendű ambíciók nem gyötörték s a gyors munka közben megszokta a pongyolaságot. Pongyola formák jellemzik a Berzeviczy család megbízásából festett érdekes oltárképet, amely igen csinos, fából faragott rokokó keretben, a Szmrecsányiak birtokában levő Darócz templomában függ. E kép olajfestmény s szent Katalin vértanút ábrázolja a pogány bölcsek közt, igen beszédes arckifejezéssel s már egészen a copfkor felfogásával, Volucki Károly e képét 1779-ben festette.

A dobói kastély hatalmas mennyezetképe, amely az Olimpust ábrázolja s amelyet a "Művészet" első évfolyamában, az "Adatok" rovatában említ, 1782-ben Lerch József festette, ki stíljét tekintve alighanem Volucki tanítványa volt.

Befejezésül még csak azt említem meg, hogy a szent-mihályi kastély bontását a "Műemlékek Országos Bizottsága" közbenjárására félbeszakították. Forster Gyula báró, a bizottság érdemes elnöke már arról is intézkedett, hogy érdekesebb freskói a falból kifürészeltessenek s a most készülő sáros vármegyei múzeumban helyeztessenek el. Ha ez sikerül, e töredékek bizonyára növelni fogják a múzeum érdekességét, de egyben annak is szomorú jelei lesznek, hogy mennyi e kastélynál is érdekesebb emlékünk pusztulhat el még ma is a kegyelet hiánya s a művészet iránt még társadalmunk legelőkelőbb köreiben is oly gyakori közöny miatt, anélkül, hogy erről régi művészetünk barátai tudnának.

AJTÓ A FÖLDSZINTI NAGYTEREMBEN, A HÁTTÉRBEN A KISTEREM EGYIK FALKÉPE

RÉSZLET A LÉPCSŐHÁZ MENNYEZETÉROL - - A DARÓCI OLTÁRKÉP

A SZENTMIHALYI ROKOKÓ KASTÉLY