Negyedik évfolyam, 1905    |   Első szám    |    p. 25-30.
 

 


DONÁTH GYULA


Jobbról a festés, balról az építészet: így halad az útján Donáth Gyuláék szob-rászata. Hol a festőiség csábítja, hol a fölépítés csalogatja. Hol díszít, hol szerkeszt, hol csupa ábrázoló dekoráció, hol nagytömegű konstrukció. Az ábrázolásban realisztikus, a fölépítésben patétikus. Az újaknak valóságbeli örömét és a régiek szépségideálját egyformán szolgálja és ettől az egyformaságtól a maiakhoz is, a tegnapiakhoz is tartozik. De az egyik ideál korlátozza a másiknak uralmát. Egyik sem érvényesülhet tökéletesen, de mindakettő nemesen igyekszik. Aszerint, amint az egyiknek igyekvése sikeresebb : az a szobrászat vagy klasszicisztikusan realisztikus vagy pedig realisztikusan klasszikus. Ez pedig nem szavakkal való játék, hanem árnyalatok elválasztása. Megállapítása annak, hogy egy sokféle erők együttműködéséből formálódott művészetben tulajdonképen milyen az az együttműködés.

Donáth Gyula szobrászatában nevezetes osztálya van még egy harmadik elemnek is. Az elrendezésben való öröm az ő művészi alkotásának legalább is annyira ura, mint a festőiségben és az építészeti fölépítésben való gyönyörködés. Ennek az örömének sajátságos forrása van: spekulativ gondolkozásából fakad. Donáth a szobrászatában nem is elbeszél, hanem okoskodik. Inkább filozófus mint novellista, inkább spekulál, mint mesél.

Az intellektuálitásnak egész sor tartománya olvad egy birodalommá az ő szobrászatában. Csakhogy ennek a birodalomnak nincsen rendet őrző, fejlődést biztosító alkotmánya. Ebben a birodalomban a harmóniával mindig érdekesen küzködnek a föderalisztikus igyekvések. A festőiség is domináló hatalmat követel, az architektúra is vezérségre törekszik, az egymással megbékélésre kényszerített szobrászati ideálok is uralkodni akarnak és azonkívül a bölcselkedés is elsőségre aspirál Donáth szobrászatában.

Ez a különös forrongás, ez a sajátságos vetekedés leginkább azokban a szobortervezetekben nyilvánul, amelyekkel Donáth Gyula a legutóbbi évek nagy szoborpályázataiban részt vett. Ezek a tervezetek egytől-egyig érdekesek voltak, de egyúttal egytől-egyig nagyszerű lélektani dokumentumok is. Mert az ellentétesség hatalmát mutatják be egy olyan művész alkotásában, aki valóságos rajongója a harmóniának. Donáth az egységes rithmust fanatikusán hajszolja, és mégis a részlet külön érvényesítésére törekszik éppen legnagyobb koncepcióiban. Művészetének említettem alkotó elemei a maguk külön energiájával akarnak érvényesülni bennük.

Architektonikus szenvedelmét az iskolája fakasztotta. Az a müncheni iskola, amelynek az alapelveit Wagmüller és Zumbusch szabta meg. Ennek az iskolának mesterei a nagy stílért rajongtak, a nagy szabás mámorát érezték, de a kifejezésére nem voltak eszközeik. Segédeszközhöz folyamodtak tehát. Az építészi fölépítés módot adott nekik a nagy masszákon való uralomra. A koncepciójuknak nem a belsejéből, a lényegéből, az élete magvából indultak ki, hanem összealkották, összerótták a külön külön kiválogatott, külön-külön megkonstruált szerkezeti részekből. Még azokban a szoborművekben is, amelyek mélységes hangulatot, bensőséget éreztetnek, ez az összerovó architektúra nyilvánul. A müncheni Liebig szobor, a maga finom vonalritmikájával, bensőséges egyszerűségével csakolyan architektonikus szobrászat, mint a teljesen építészeti szerkezetet valló bécsi Mária Terézia-szobor.

Donáth Gyula szobrászata is csupa szintézis. S ebben megint érdekes, izgalmas ellenmondás nyilvánul. Hiszen a mi mesterünk alapjában spekulativ természet, az ő szobrá-szatában uralkodik a gondolat, s az előadása, a kifejezése mégis kerülve kerüli az analízist. Idegenül tekint különben az analízisre, az egész realisztikus szobrászat, amely a múlt században Németországban, Berlinben és Münchenben, de Franciaországban is a természetességhez való pártolást hirdette és különböző stációin vagy a klasszikus szépségideált bárok naturalizmussal boronálta össze, vagy a részletek verizmusát a renaissance festőiségével házasította össze. Az a szobrászat csupa öntudatlan kiegyezés volt vagy pedig tudatos kompromisszum.

Az analízis csak a modern szobrászaton, a lényegében és formáiban naturalisztikus új szobrászaton uralkodott el. És mélységességé-vel nagy stílt tudott adni e szobrászat alkotásainak. Rodin és Meunier és Klinger az analízisnek nagyszerű mélybehatolásával lesz nagystílűvé. Az ő nagy pátoszuk nem a fölépítés monumentalitásának kifolyása, hanem mélybehatolásuknak, a koncepció belsejéből való kiindulásuknak, a részletek analitikus megtalálásának folyománya.

Donáth Gyula a mi szintetikus szobrászaink között sajátos egyéniség. Az az érdekes és értékes diszharmónia valóságos egyéniséggé rögzíti az ő alakját. Sajátosságával kiválik a klasszicisztikus realisták közül és kiválik realisztikus deklamátoraink közül. Nem tud se csakis festői, se csakis architektonikus, se csakis szobrászi lenni. A dekorációban a szerkesztő fölépítés törvényeit érvényesíti; a nagyméretű-ségben bujálkodó fölépítést megzavarja ábrázoló kedvével és mind a kettőt alárendeli bölcselkedésének. A dolgoknak, minden dolognak a szimbolikáját kutatja. Neki semmi sincs önönmagáért, hanem azért, hogy mást kifejezzen. Semmi sem ábrázolja önönmagáért önönmagát, hanem titokzatosan mást jelképez. Ha a középkorban élt volna, kabbalista lett volna, hiszen még most is eluralkodik rajta valamelyes kabbalizmus.

És ebben a kabbalisztikusan ábrázoló, szimbolisztikusan gondolkozó művészben nincs egy szemernyi miszticizmus sem. Világosan lát, csakis a verőfényre reagál, a sötétségben megszűnik az okoskodása. Ez is érdekes ellentétesség a lelkülete és a művészete között Ennyi ellentétességgel minden más művész a maga művészetében színész volna.

Ő nem az. Ő a művészetében érvényesülő temérdek ellentét és ellentmondás közepette minden egyes alkotásában őszinte és becsületes.

Nemcsak esztétikai, hanem pszikologiai tanulmányt kellene róla írni. S akkor kifejthetnők, hogy minden sajátosságának és minden ellentétességének, művészete egész forrongásának: a naivitás az alapja. Ez a spekulativ lelkületű szobrász, ez a szimbolisztikus észjárású és metaforikusán látó művész csupa boldogságos, tiszta gyermekíesség. Ez az okoskodva alkotó szobrász csupa rajongás. Az iskolája formálta nemcsak a művészetét, hanem át meg átgyurta naiv lelkületét is. Megmámorította a maga tanításaival s a szépség- kultuszára fogta. Elhitette vele a maga igazát, s azután beleszabadította abba a világba, amelyben egész sor más iskpla, más irányzat, más áramlat, más meggyőződés, más színészkedés a maga igazának diadaláért küzd.

Jobbról, balról, mindenfelől száz impresszió támadt feléje. Azokat befogadta, amelyekre a hiténél fogva a lelkülete rezonálhatott. A többitől idegenül elfordult. Amazok nem forrtak egygyé, nem alakultak egységes meggyőződéssé benne. Különmaradtan mesterkednek benne. És megvetették benne annak az érdekes, izgalmas diszharmóniának ágyát, amely a szobrászatában nyilvánul. Izgatják spekulációját, kacérkodnak szépségideáljával, bujtogatják realizmusát és megrögzítik az ő szimbolizmusában.

Ez a megrögzött szimbolizmusa csábította ki a temetőbe, a síremlékek szobrászatába. A síremléket a kegyelet rendeli meg, az ünneplő emlékezés, a dicsőítő gyász. A síremlék megrendelője azt akarja, hogy az emlék beszédes, pompás és -- egyszerű legyen. Legyen kompromisszum a hiúság vasárjának követelményei és a hiúság temetőjének parancsa között. Fejezze ki azt, hogy minden elmúlt, és hirdesse azt, hogy az. emlék mégis örökké él. A sírok csendjének, a halottak némaságának közepette ne legyen bőbeszédű és mondjon el mégis mindent. S azt a mindent pedig túlozza, mert hiszen a szeretetnek tolmácsa, a szeretet pedig a gyászában szuperlativusokat mond.

Ezt az egy szóba sűrített mindentmondást csakis a szimbolika fejezheti ki. És Donáth Gyula megszerette a temető művészetét, amiért a szimbolizmus művészete. A szimbolikáért megszerette a gyászt. Neki a. szimbolizmus nem kifejezésmód, hanem művészi tartalom. A szimbólum neki a szimbólumért kell Ő az abszolút szimbolista, A szimbolizmus uralkodik a gondolkozásán. Nem azért szimbolizál, hogy az okoskodását kifejezhesse, hanem azért okoskodik, hogy legyen mit jelképeznie. És a vidám, az életben gyönyörködő, a bohémség gondtalanságában kéjelgő művész rajong a gyászért, a temető boldogtalanságáért, mert a sírkert a szimbolizmus világa.

Megmintázza Vajda János, báró Lipthay Béla, Csemegi-Károly, Péterffy Jenő, Huszár Adolf, Teleszky István síremlékét. Jobbára egy-egy alak valamennyi. Csak egy-egy ünnepies póz a beszédessége. De a mű vész kötetekre való tartalmat akar megszólaltatni bennük. Patéti-kusak és realisztikusak. A müncheni kompromisszumnak a kiegyezéses művészeti forradalomnak termékei. Jórészt javatermékei. De Donáth nem elégszik meg a. beszédességükkel. A szimbolizmusa egyre bujábban hajt. A gyász egzotikus pompát fakaszt, a fájdalom a fan1táziáját a nagyszerűségbe csábítja. A múlandóságon okoskodva, már nem is az emberei, hanem az -emberiség életének problémáit kerülgeti. Úgy érzi, hogy ezek a problémák hatalmas pátoszra szorultak. Megrázó, megrendítő pátoszra. Kispekulálja ezt is. Fölépíti a pátoszát, mint az építész a házát és fölépíti a kifejezését is. S hogy az architektúra eszközeit fogyatékosoknak érzi, szegődségbe fogadja a festőiséget. A felületek hatását, a vonalak ritmusát, a dekoráció szépségét.

Megmintázza "Kiszenvedett" czímű síremlékét, amely a tudás kerülgetésének, a megismerés hajszolásának hiábavalóságát jelképezi, és megcsinálja "A győzelmes halál" című rapszodiáját. A nagy pátoszt keresvén, szertelenségbe kalandozik és szertelenségében megindítón költői. Festői és építészi, spekulativ és szimbolista ezekben a műveiben, pedig ez a két szoborműve éppen a visszafojtott és mégis kitörő szobrászi elemeivel hat. Mert azon a sok ellenségen mégis csak átaltörtetnek ezek is.

Mindig ezekkel az ellenségekkel kellett küzdeniök. Azóta, hogy elkerült mestereitől. Tanítójától Wagrnüllertől és irányítójától, kinövései lenyesőjétől, a nagy Sempertől. Ennek a hatása alatt mintázta a bécsi Hofmuseum számára Dioskorides és Athenodoros szobrát. Semper írásban nyilatkozott a fiatal magyar szobrász szobrairól és megdicsérte őket. Ezt csak azért említem meg, mert ez a dicséret Donáth legnagyobb büszkesége. Talán semmi egyébre se büszke, csak éppen Semper dicséretére. A naiv, a rajongó szobrász tiszta művészi lelkesedésére vet világot ez a büszkesége.

Se rendjel, se cím, se rang, talán még a híres mondásainak, elmés ötleteinek dicsérése sem izgatná, hanem azt a kis könyvfejezetet nemesi levélnek tartja.

Mikor azokat a szobrokat csinálta, még nem bukkantak fel - - építészet és festészet között kalandozásában mai művészetének egyéb elemei. Abban a fiatalos hevületében még dominálhatott művészetében az abszolút skulp-tura, ma már vetekednie kell a szobrász egész nagy intellektuálitásával, irodalmi, elmélkedő, festői és építő tehetségével. De ki-kitör közülük majd minden alkotása közben. Verbőczy-szob-rában úgy elönti őket, mint az özönlő forró láva a tűzhányó vidékét. Ez a szobra a leg-szobrászibb alkotása. Még csak a mintáját láthattam, kis viaszmintáját. Úgy lehet mire megnő, mire öntőbe kerül, úrrá lesz rajta megint a gondolat. Talán aközben, hogy Donáth nagyban is megmintázza, megint feléje int művészetének többi eleme és arra készteti őt, hogy a szobrot elrendezve, fölépítve alkossa meg.

GERŐ ÖDÖN


DIOSZKORIDESZ, 1874 A BÉCSI MŰTÖRTÉNET! MÚZEUM PALOTÁJÁN DONÁTH GYULA SZOBORMŰVE
DIOSZKORIDESZ, 1874
A BÉCSI MŰTÖRTÉNET! MÚZEUM PALOTÁJÁN
DONÁTH GYULA SZOBORMŰVE

AREZZO, 1880 AZ OPERAHÁZON DONÁTH GYULA SZOBORMŰVE
AREZZO, 1880
AZ OPERAHÁZON
DONÁTH GYULA SZOBORMŰVE

PERGOLESE, 1880 AZ OPERAHÁZON DONÁTH GYULA SZOBORMŰVE
PERGOLESE, 1880
AZ OPERAHÁZON
DONÁTH GYULA SZOBORMŰVE

A NÉPDAL. FÜREDI. 1882 A VIGADÓ KISTERMÉBEN DONÁTH GYULA SZOBORMŰVE
A NÉPDAL. FÜREDI. 1882
A VIGADÓ KISTERMÉBEN
DONÁTH GYULA SZOBORMŰVE

KÚT A KRAUSZ-PALOTÁBAN 1884 DONÁTH GYULA SZOBORMŰVE
KÚT A KRAUSZ-PALOTÁBAN 1884
DONÁTH GYULA SZOBORMŰVE

PANASZOS DAL, 1904 TELESZKY SÍREMLÉKE DONÁTH GYULA SZOBORMŰVE
PANASZOS DAL, 1904
TELESZKY SÍREMLÉKE
DONÁTH GYULA SZOBORMŰVE

ELNÉMULT ... VAJDA JÁNOS SÍREMLÉKE DONÁTH GYULA MŰVE
ELNÉMULT...
VAJDA JÁNOS SÍREMLÉKE
DONÁTH GYULA MŰVE

VEDO, 1898 A KIRÁLYI KÚRIÁN - - VOLT ... 1898 PETÉNYI SÍREMLÉKE - - DONÁTH GYULA SZOBORMŰVE
VEDO, 1898 A KIRÁLYI KÚRIÁN - - VOLT ... 1898 PETÉNYI SÍREMLÉKE
DONÁTH GYULA SZOBORMŰVE

IN MEMORIAM, 1899 KAMMERMAYER KÁROLY SÍREMLÉKE DONÁTH GYULA SZOBORMŰVE
IN MEMORIAM, 1899
KAMMERMAYER KÁROLY SÍREMLÉKE
DONÁTH GYULA SZOBORMŰVE

EMLÉKEZET, 1904 DONÁTH GYULA SZOBORMŰVE
EMLÉKEZET, 1904
DONÁTH GYULA SZOBORMŰVE

TURUL A BUDAI VÁRBAN. 1903 DONÁTH GYULA SZOBORMŰVE
TURUL A BUDAI VÁRBAN. 1903
DONÁTH GYULA SZOBORMŰVE

... ÉS RÉSZEGEDJETEK MEG SZERELMESEIM MÁRK LAJOS OLAJFESTMÉNYE A MŰCSARNOK TÉLI TÁRLATÁN A LIPÓTVÁROSI KASZINÓ DÍJÁNAK NYERTESE
... ÉS RÉSZEGEDJETEK MEG SZERELMESEIM
MÁRK LAJOS OLAJFESTMÉNYE
A MŰCSARNOK TÉLI TÁRLATÁN
A LIPÓTVÁROSI KASZINÓ DÍJÁNAK NYERTESE

 
   Közreadja a Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtára, 2002-2003