RÉGl FATEMPLOMOK
Egyík közleményemben néhány szatmár- és szolnok-dobokavármegyei fatemplom-tipust mutattam be, amelyek, mint a népies művészet alkotásai, évszázadok folyamán szakadatlanul fejlődő kulturális állapotról tesznek bizonyságot. Ezúttal néhány sárosmegyei régi fatemplom ismertetését adom.
Tudvalevő dolog, hogy míg hazánk legtöbb megyéjének számos műemléke műkincseivel egyetemben a reformáció idejében történt események, másrészt a török-tatár hordák pusztításai folytán tönkrement, addig a felvidék emlékei, megkímélve mindezeknek pusztító hatásától, mai napig is jókarban maradtak fent s a középkor és a renaissance oly számos és abszolút becsű műremekével találkozunk, rnint az országban talán sehol sem. Nemcsak a felvidék, de egész hazánk egyik legrégibb és nem kevésbbé érdekes fatemploma a sárosmegyei Hervartó XV ik század végén épült műalkotása. A nyugati oldalon a négyoldalú, pilonszerűleg alakított és csúcsos sisakkal fedett tornya emelkedik ki. Jellemző szerkezeti motívum, hogy az alapfalazat megvédésére az egész templom körül mintegy két méternyi magasságban kiálló tetőzet fut körül s ez a struktiv jelleg ezen a vidéken sok ily fajta építménynél fordul elő. Érdekes a templom belsejében a szentély és a hajó deszkafalazatának gazdag ornamentikája és különösen falfestményei; ez utóbbiak közül főleg az, mely az öt okos és az öt dőre szüzet ábrázolja. A kép közepén a Megváltónak dicsfénytől körülvett alakja látható, baljában a kereszttel, jobbját áldólag emeli fel; az auroleában a következő felirat áll:
"Sanctus. sanctus. sanctus. dominus. deys. Zebaoth." Az okos szüzek XVII-ik századbeli menyasszonyi ruhában és fodros inggallérral, égő lámpákat tartanak, míg az öt dőre szűz kialudt lámpáikkal részint ülő, részint fekvő helyzetben vannak ábrázolva. Tekintve a templom építésének igen korai idejét, szép gótikus architektúráját, dekorativ részleteit és falfestményeit, bátran állíthatom, hogy a hervartói fatemp-lomhoz hasonlót, mely vele méltón versenyezhetne, nem igen találunk. Nem hagyhatom figyelmen kívül a diadalkeresztet, melynek négy karját az apokalipszisből veit négy evangélista jelvény díszíti, továbbá a stílszerű főoltárt, a sekrestyében felállított kis hordozható oltárkát s agából készült keresztelőmedencét, melyek a templomnak mindmegannyi stílszerű műdarabjai.
A sárosmegyei orosz fatemplomokat, melyeknek egyik kiváló képviselője az ondafkai, a hármas beosztás jellemzi, amennyiben a toronynak, hajónak és szentélynek külön tetőzete van. Ezen alakítás igen festői hatású, amit a torony és a főhajónak stabilitás szempontjából felfelé keskenyedő alakja még fokoz s mely az építménynek dacos és merev jelleget ad. A templom belsejében levő falfestmények közül megemlítésre méltó az utolsó ítélet jelenetét ábrázoló kép, melyen a választottak a mennyország nyitott kapuján sétálnak be a paradicsomba, az elkárhozottak, úgymint a németek, magyarok és zsidók, XVII-ik századbeli viseletben a poklot képviselő és tüzet okádó sárkánynak nyitott szájában tűnnek el s hogy az alakok nemzeti volta iránt kétség ne támadjon, minden egyes csoport alatt cirill betűkkel "nyemci", "wengri", "zsydzi" felirat olvasható. Az ondafkai templom alakjától teljesen eltérő s egészen más szerkezeti megoldást mutat a felsőpolyánkai fatemplom homlokzatának elrendezése, amennyiben az előbbinek hármas beosztása közül a szentély tornyos tetőzete hiányzik. Azonban annál érdekesebb a hajó tornyos tetőzetének alakja. A négyoldalú hajó sarokháromszögek közvetítésével felül galériát képező oktogonba megy át, mely konstrukció a bizánci kupolaalakításnak felel meg, annál is inkább, miután a középrész a hajó tetőzete felett jóval magasabban emelkedik ki, evvel is utánozva a bizánci centrális elrendezést.
Deszkafalazaíának sajátos meleg s ódon vörösesbarna színezete, a régi építmények ezen érdekes patinája, rendkívül festői hatásúvá teszik a regetói fatemplomot, melynek megkapó külseje éles ellentétben áll primitiv belsejével. Ugyanez mondható akozsániéstrozsánifatemp-lomokról is. A hutkai templom fakerítéssel bekerítve, távol a helységtől, magas dombon áll. Figyelemreméltó sajátsága, hogy nemcsak a torony oldala, hanem az egész hajó falazata is be van dcszkázva, miáltal a gerendázat kívülről nem is látható. A váradkai fatemplomnál jellemző a sárosmegyei templomoknál sajátos egyenes zárású apszis.
Ezen fatemplomok, mint a nép művészetének sokszor naiv, de sajátos alkotásai, a megállapodott formákhoz évszázadokon keresztül szívósan ragaszkodnak. Építőik, a nép egyszerű kézművesei, megmutatták, hogy a faanyaggal mily monumentális hatást képesek elérni; a templom tervezetét, a költségvetést nem okleveles műépítészek készítették, hanem a logikusan gondolkodó és ízléssel bíró falusi pallér mesteremberek s hogy legtöbb esetben milyen ízléses építményeket emeltek, igen eklatáns példa reá a sárosmegyei fatemplomok egész serege.
A sárosmegyei fatemplomok, úgy a konstrukciót, mint az ornamentális jelleget tekintve, lényegesen eltérnek az e nembeli svéd és norvég építményektől; fatemplomaink a keleti befolyásnak engedve a szomszédos Galícia építményeihez hasonlítanak, mely körülmény a szomszédos népek százados érintkezésének és közvetlen befolyásának következménye. A galíciai tylicsi és musinkai orosz fatemplomok érdekes és tanulságos példát szolgáltatnak erre nézve.
MYSKOVSZKY ERNŐ
