HAZAI KRÓNIKA

MŰVÉSZETI ELŐADÁSOK. A Magyar Építőművészek Szövetsége egy idő óta művészeti előadásokat rendszeresített, amelyek művészi körökben szíves fogadtatásra találtak. Az előadásokat vita szokta követni, amelyben a felvetett kérdések különböző, rendesen felette érdekes megvilágításban részesülnek. A "Művészet" olvasói ösmerik már ezeknek az előadásoknak néhányát: Spiegel Frigyes és Gerő Ödön nemrégiben közölt cikkei ezek sorából valók. Legutóbb Tőry Emil építőművész s műegyetemi magántanár olvasta fel a MÉSZ gyűlésén "Az építészet esztétikája" című tanulmányát.

A felolvasó első sorban előadja nézeteit a legtágabb értelemben vett esztétikáról, a képzőművészetek különböző ágairól. Első sorban a szem érzékszervével veszünk tudomást a képzőművészeti alkotásról: fontos tehát ismernünk a helyes látás törvényeit. A távolságok helyes megbecsülése nem közömbös az építőre nézve. Az ő gyakorlati tapasztalata például, hogy a szem a szélességi dimenziókat horizontális irányban jobban tudja becsülni, mint a mélységi s magassági méreteket. Utal a toronymagasságok gyakori túlbecsülésére. E szemmérték mellett fontos a perspektívái érzék, ezzel korrigálták amazt a klasszikus időkben, lásd Vitruviust és lásd Penrose beható méréseit. Ha az építendő műtárgy eltorzításától óvakodni akarunk, a perspektívái megkurtulást már a rajztáblán való tervezésnél is tekintetbe kell vennünk. Nagyon fontos a látszög nagysága, ha valamely műtárgy teljes átpillantásáról van szó; újabb elméleti és gyakorlati kísérletek a maximális látszöget 30 — 36°-ban állapították meg. Belsőségeknél a teljes átpillant-hatás látószöge 45°-ig is emelkedhetik, nagy termeknél azonban a gyakorlat azt tanácsolja, hogy a szemben levő fal akként dimenzionáltassék, hogy a belépő annak képét 18 — 20° szög alatt kaphassa. A gyakorlati adatokon nyugvó elmélet alapját sikerült matematikai pontossággal meghatározni. Újabb fontos elem lehet az építőművészetben a szín. Az előadó a szín alkalmazását, a szín-kontrasztot, a színekkel való dekorálás elveit, a színek nyelvét fejtegeti.

A formákról és építészeti összhangról szólva, az előadó két rövid szabályt állapít meg: 1. A művészi egységet változatosság nélkül előidézni sohasem lehet; az utóbbi nélkül ugyanis sajátos egyhangúság lép érvényre. 2. A változatosság azonban művészi egység nélkül se lépjen fel soha; mert a követelt egység hiányában a változatosság játszi tarkasággá sülyed alá. Magasabb szempontból tekintve, hogy valamely műtárgy tessék, úgy azon - - az említett szabályok megtartásának feltételezésével -az egyén munkájának is meg kell látszania. Legjobban az az architektúrái alkotás fog tetszeni, amelynél a szigorú egységesség mellett az elemek legnagyobb gazdagsága tapasztalható anélkül, hogy a célszerűség s evvel kapcsolatban az elmaradhat-lan szimbolizmus szem elől tévesztetnék. Az építőművészet szimbolikus formanyelvének betűi az elemek kontrasztja, hullámzása, ritmusa, szimetriája s a proporció. De az e betűkből alakult mondat csak akkor mondható tökéletesnek, ha idekapcsoljuk a stílus fogalmát.

Mint a tudománynak, úgy a művészetnek is van ideálja. A művész nyelve a tudósétól eltérően mindig szimbolikus. "Ha ez a nyelv nem is oly exakt, mint a tudományé, annál könnyebben vezet sejtelmes képzetekhez; gondolatainkat messze elragadja s lelkünket mintegy földöntúli régiókba vezérli el; csak az ilyen szerencsésen formált vagy festett monumentális műalkotásokról, melyek hatásukban elragadnak s a kételyt meg nem tűrik, mondhatjuk csak tudományos szigorúsággal azt, hogy szépek."

Az ellenőrnél komplikáltabb és valamivel értékesebb is a címkórosok fajtája. Azt hiszem, hogy a legtöbbje gyógyítható lenne egy kis szellemi hályogoperációval - - ezért mondom, hogy értékesebbek az ellenőrnél. A gyógyíthatatlan.

A címkóros feltűnő figyelemmel néz a képre s ez elég ok arra, hogy jól szemügyre vegyük őt magát. Azt mondtam, hogy a képre néz, ez még nem jelenti azt, hogy a képet nézi. Nem, ő a kép címét olvassa oly figyelmesen, mert azt hiszi, hogy az a fontos Teszem azt, a már említett 516-os kép címe: "Utolsó óra". Szegényes szoba, az ágy szélén egy asszony ül s a párnák között egy gyerekfej látszik. A kép roppant tetszik a mi barátunknak. Miért? Mert oda van írva: "Utolsó óra". Az ő jó szívében lejátszódik a korai halál nagy tragikuma, az anya fájdalma s a halálról való minden bánatos képzete. Lelki emóciót érez, meg van hatva s ezt a kép okozta. Tehát a kép jó - - neki legalább jó. Hát ezt a derék embert a piktor egész egyszerűen becsapta. Az egész "Utolsó óra" meg se volt festve, csak oda volt írva alája, címnek.

Az arcokon semmi sem élt abból a fennen hirdetett nagy fájdalomból. Az anya szenvedéseit, reményeit, erői végső megtörését, a kis gyerek lázas álmait, szomjas ajkait, elröppenő leikecskéjét, se szín, se vonal mutatni nem képes. A homályos kis ablakon belopódzó félhomály finom játékát az a durva, kemény folt nem helyettesítheti - - de azért szólt a nagy dob : ide nézzetek érzékeny szívűek, itt van az a nagy esemény, a halál, az utolsó óra, ide nézzetek. És a néző meghatottan morzsolja szét jobb sorsra érdemes könnycseppjét.

Mi történt ? Tehetetlenkedett a piktor s mert öntudatosan vagy öntudatlanul érezte, hogy pusztán az ecsetjével nem tud a nézőhöz közel férkőzni, elment koldulni az irodalomhoz s ott kapott kölcsönbe egy hatásos címet. Ez bizony világcsalás, hitványság, semmi más. Csakhogy annyira megszoktuk, hogy fel se tűnik, nem is látjuk a helyzet ferdeségét — ebben a kedves, otthonos légkörben. De alkalmazzuk csak azt a fogást szokatlan helyen, ahol másforma panamák divatosak, teszem azt az irodalomban. Hogy festene ott a fogás ? Mit szólna ahhoz az olvasó, ha egy regényemben le kellene írnom egy szép, vadvirágos rétet, amelyen majd Adolár szerelmet vall Mathildnak, de a leírás helyett mellékelném a vadvirágos rét fényképét s a szövegben csak utalnék a miliőre ? Ugy-e hogy gondolatnak is förtelem? Egyszerűen lehetetlenség; de azért ez a lehetetlenség minden tárlaton- megesik egynéhányszor. Mindebből már most az következnék, hogy javasoljam a képcím eltörlését. Hadd hasson a kép egymagában, becsületesen, kölcsönkoldult cégérek nélkül. Tehát le a címmel. Előbb azonban nézzük meg csak amúgy felületesen a kérdés történelmét.

A régi képeknek is adogattak címet. A keresztény egyházi festészetben természetesen előbb készült a cím, mint a kép, mert hiszen leginkább a szentírás egy-egy mondata volt a képtárgy. "Amen dico vobis, unus vestrum nie traditurus esse" állott az úrvacsora alatt. A németek aztán - - mert rosszabbul rajzoltak, mint az olaszok - - tovább fejlesztették a címet és ilyeneket is írtak a kép alá: "Dies Bild zeiget, wie der Pfarrer von So - - und - so den Leuten ihre Sünden um Geld erlasset". Vagy kétszáz évvel később jöttek azután a nagy változások. A táj, amelyet a régi festők háttérül használtak, elfoglalta az egész vásznat s a festők felfedezték a hegyet-völgyet, a természetet. Ma már a festészet egyik iránya teljesen kifejlődött, kicsúcsosodott a modern tájképben és nincs nevetségesebb, mint mikor finom tájkép alá more patrio címet raknak. Hát az erdő is odaírja a szélére: "Erdei részlet" vagy "Tölgyes" vagy mi mást? Úgy-e, hogy nem ? És úgy-e, hogy nem hiányzik? Azért, hogy nincs vignettája, csak ujjong a fák fiatal zöldje, csak táncol a napsugár nedves levél síkján, csak tele van a táj édes-aranyos dallammal, isteni, nagy művészettel.

A szociabilis festészetnél nem egészen így áll a dolog. Ma minden kép, amelynek eseménybeli tárgya van, portrait, pszichológia kell hogy legyen, ha érdekelni akar bennünket. Hiába, a póz korszaka lejárt, s amint a drámában sem elégszünk már meg Vörösmarty legszebb zengésű hatosaival, hanem lelket keresünk, úgy a szociabilis — hogy ne mondjam történeti — festészetben is az embert keressük első sorban. Munkácsy Krisztus-képei örök érdekűek, mert láttukra megszülemlik bennünk a félelmes suttogás: íme az ember. Ilyen nagy és ilyen hitvány, ilyen szent és ilyen nevetséges az ember. De bizonyos történelmi képeknek sárga selyem-ruhás fővezérei, hiába, csak a múzeumban s a kispolgárok ebédlőjében ragyoghatnak. És aki ez ellen beszel, az úgy jár, mint Ibsen Solnes mestere, aki lebukott annak a toronynak a tetejéről, amelyet maga épített.

De hogy el ne tévedjek a tárgytól, ott tartottam, hogy a jó szociabilis kép mindig pszichológiai.

Már most az a kérdés, kell-e az ilyen képre cím ? Azt hiszem, hogy kell és pedig mennél rosszabb a kép, annál inkább, mennél jobb, -- annál kcvésbbé. És a tökéletesnél ? - - felesleges. Ez a remekmű ismertető jele. "Krisztus Pilátus előtt". Kell ehhez cím ? Hát van ember, aki ezt a képet cím nélkül is rögtön fel nem fogná ? Hát nem a nazarethi áll ott a senatus populusque romanus széke előtt ?

Körülbelül ez lehet a magyarázata annak, hogy évről-évre annyi idegen művészifjú keresi fel Parist. Magyarország, ha minőségben nem is, de számban határozottan gyengébben van ott képviselve. Ennek egyik kulcsát abban találom, hogy az Országos Magyar Képzőművészeti Tanács az ösztöndíjazottjainak megtiltja a Parisban való tanulást, kivéve a plakettőröket és grafikusokat. Sajnálom, hogy e sorok keretében nem mondhatok el egyetmást arról, hogy reánk nézve mennyivel előnyösebb a franciák, mint a németektől való tanulás. Művészifjaink és ifjú művészeink erre megfeleltek akkor, mikor negligálva az esetleges ösztöndíjat, családi segélyezés mellett, sőt sokan anélkül is, Parisban folytatják tanulmányaikat. Sokan, nagyon sokan vannak azonban még itthon, akik bár állandóan Parisba vágynak és többé-kevésbbé módjukban is lenne, nem ismerve eléggé a viszonyokat, nem mernek útrakelni. Megkísérlem tehát afféle rövid útmutatást adni.

Parisba érkezve először is a szállás okoz gondokat, akinek nem volnának kint jó barátai, ismerősei. Ahogy én ismerem fiatal művészeink átlagos anyagi viszonyait, bátran ajánlhatom a "Quartier Latin"-beli "Hotel meublé"-ket. Ilyen szálló számtalan van a Beax-Arts, a Luxembourg, az Université környékén. Legfőbb erényeik az olcsóságuk és hogy kandallós szobáik nem igen fűthetők, miáltal eleve lemond az ember a meleg szobáról, megtakarítva ez által egy színházjegyre valót. Csinos, tiszta szobáinak bére havonta 18, 20 és 80 frank közt váltakozik. Borravaló a conciergenek 5—10 frank, ezzel meg van fizetve a kiszolgálás és a kapupénz is. Ugyanezen szállókban teljes ellátást is adnak 150 — 200 frankért. Ugyanígy vannak "Pension en famille"-ok is. Ezeket inkább nőkollégáink szeretik, mint ahol csendes, mondhatnám, testvéri életet élnek, ha a műteremből hazajőve, találkoznak a szeretetreméltó háziasszony szalonjában. Többnyire angol és amerikai misszek vannak ott együtt.

Az étkezés Parisban sokkal olcsóbb, mint nálunk. Vannak vendéglők, hol borral együtt l frankért is tisztességesen megebédelhet az, akinek nem telik a 3 — 5 frankos Duval- vagy pláne Paillard-féle ebédekre. Még olcsóbbak a kis "Cremerie"-k, ahol 50 — 70 centimos ebédeket is kapni. Fel kell itt említenem a műtermeket is, melyekkel bőven meg van áldva Paris. Legelőkelőbbek a Parc Mongeau környékbeliek. Ott készülnek az amerikaiak arcképei. A Montmartret az intelligens bourgeoisie foglalta le magának.

A Quartier Latin-béli műtermek évi bére 450-800 frank között váltakozik. Természetesen a szükséges bútorzatot a művésznek kell összevásárolnia, amihez elég olcsón jut. A még kezdő embernek azonban nem szükséges a műterem, hisz egész nap el van foglalva az akadémián.

Lássuk most az akadémiákat. Első az állam által fentartott "Ecolc Nationale des Beaux-Arts". Régi, avult rendszerű intézmény, mely minket ma az egyéniség szabad fejlődésének korában kevésbbé érdekel. Akik azonban óhajtanának beiratkozni, azoknak a követségünktől, kell ajánló-levelet felvinni és egy kis felvételi vizsgát letéve, növendékei lehetnek. Ez esetben 40 frankot kell ajándékozni a tanítványok közpénztárába, melyből holmi ismerkedési estélyek rendeződnek.

Az idegenek inkább a magánakadémiákat keresik fel, mint ahol semmiféle akadály sem tolul egyéniségük szabad fejlődése elé. A magánakadémiák közt legjobbak az Académie Julian 31. rue du Dragon, Académie Colarossi, rue Grand-Chaumier és ugyancsak ott az Académie Grand-chaumier. Ezeken nincs felvételi vizsga. A leglátogatottabb az Académie Julian. Alig van a modern művészetnek olyan számottevő nagyja, aki meg nem fordult volna a Julianban. Minden nemzet képviselve van egy pár igen tehetséges emberrel, kik egymás között a legjobb egyetértésben dolgoznak, tanulnak. Mestereik: Bouguereau, Robert Fleury, G. Fcrrier, H. Royer, Jean Paul Laurens, kik szerda és szombati korrektúrájuk alkalmával szeretettel gondoskodnak tanítványaik haladásáról. Az akadémián élő modell után rajzolnak, festenek és mintáznak aktot, fejet, félalakot drapériával. A tanítványok ambícióját a külömböző díjak kiosztásával és a jobb művek megvételével biztosítják.

Az Académie Julian tandíjai:

Fél napra
	Festők	Szobrászok	Hölgyek
Egy hónapra	25 frk	40 frk	60 frk
Negyedévre	75 "	100 "	150 "
Fél évre	125 "	150 "	250 "
Egy évre	200 "	250 "	400 "

Állvány és egyéb felszerelésekért még kell néhány frankot fizetni. Ehhez kell még számítani, hogy az új növendéket beléptekor "nouveau! payez la boire" kiáltásokkal kapacitálják a régiek egy barátságos reggeli tartására. Régi, kedves szokás, mely elől senki sem zárkózhatik el. A már említett Colarossi és Grandchaumier akadémiák egyik előnye, hogy este 7-től 9-ig fél frankért alkalmat adnak élő modell után akt rajzolására olyanoknak, kiknek ez nappal nem áll módjukban.

Akik először mennek Parisba, azoknak ajánlatos, hogy, csak félnapra és estére (7—9-ig) iratkozzanak be, miután így a délutánjaikat felhasználhatják a különböző galériák, nagy mesterek műtermeinek, múzeumok könyvtárak, séance-ok stb. stb. látogatására. Néha pedig, szép időben, festőládával felszerelve igen olcsón eljuthatnak Parisnak festői környékére (Clamart, Colombes, St. Cloud, Suresnes, stb.), ahol alkalmuk lehet en plain-air festeni. Különösen ajánlható az atelierkben eltöltölt délelőtt után egy kis szabad természet.

Ezek után még időt kell szerezni, hogy alkalmuk lehessen intellektualitásukat feljeszteni. Paris képző-, zene- és színművészeti, valamint irodalmi életének könnyű hozzáférhetősége erre ezer alkalmat nyújt. Társadalmi életében pedig megtalálunk minden szélsőséget. Nagyon hasznos tapasztalatokat gyűjthet, aki nem sajnál egy-kis fáradságot.

A sümegi Ramasetter-szobor pályázatán tizenhat pályamű közül az első díjat és a megbízást Istók János, a második díjat Lukácsy Lajos pályaműve kapta. A zsűri megvételre ajánlotta Gárdos Aladár és Faragó Árpád pályaműveit.

A kaposvári iparművészeti kiállításon az állami érmet Horváth Károly, az Iparegyesület ezüstérmeit Galambos Dezső és Zsupán Gyula, bronzérmeit Goitein Mór, Vincze László és Pap Miháty, az Iparművészeti Társulat elismerő leveleit Farkas Géza, Fehér Mór, Bösenbach Lajos, Kelemen Péter, Schiffer Lajos, Légár József, Kovács Ignác kapták.

MUHITS SÁNDOR illusztráció-rajzát közöljük második mellékletünkön. A rajz Gulliver utazásainak ifjúsági kiadásához készült.

GULLIVER
MUHITS SÁNDOR RAJZA

JUSZKO BÉLA rajzolta a 281-ik és 291-ik oldal fejlécét.

MUHITS SÁNDOR rajzolta a 295-ik és 302-ik oldal záródíszét.

HAZAY ALADÁR rajzolta a 298., 303. és 3 l l -ik oldal fejlécét.

MENDLIK OSZKÁR tanulmány-rajzait reprodukáljuk a 300., 301., 308. és 309-ik oldalon. Eredetijük gouache.

TANULMÁNY
MENDLIK OSZKÁR RAJZA

TANULMÁNY
MENDLIK OSZKÁR RAJZA

TANULMÁNY
MENDLIK OSZKÁR MŰVE

TANULMÁNY
MENDLIK OSZKÁR MÜVE

NAGY VILMOS tanulmányrajzát közöljük a 304-ik oldalon.

TANULMÁNY
NAGY VILMOS RAJZA

EGRY JÓZSEF tanulmányrajzát közöljük a 305-ik oldalon.

ESTE
EGRY JÓZSEF RAJZA

TARY LAJOS rajzolta a 314-ik oldal záródíszét.

WEBER JÓZSEF rajzolta a 315-ik és 324-ik oldal fejlécét.

BECK Ö. FÜLÖP érmeit és plakettjeit reprodukáljuk a 317., 319—323-ik oldalon.

KNÉZYNÉ-FREY ELLA rajzolta a 331-ik oldal fejlécét.

MÁRK LAJOS négy rajzát közöljük c számunkban. E rajzok Nagy Endre "Gyönyörű lovagkor" című szatirikus munkájának illusztrációi közül valók. Kollégák intim körében, ahol Márk Lajos hevenyészett karrikaturái megfordultak, már rég méltánylásra talált az ő gazdag humora, szatirizáló ereje, de sajátságos, bizonyos műfajoknak éppen-. seggel nem kedvező viszonyaink okozták, hogy ezideig kénytelen is volt Márk Lajos beérni ez intim körrel. Ezek első ilyen irányú munkái, amelyekkel a nagyközönség elé lép. A karrikatura enyhébb fajtájából valók a rajzok. Nem mennek el a szélsőséges torzításig, hanem megmaradnak azon a lépcsőfokon, ahová a művész a poézis, a szentimentá-lizmus, a humoros tréfák és gúnyoló túlzások mellé egy kis realizmust is magával visz. Egységes arányt megtartani ez elemek fölhasználásában, elkerülni mindazt a humoros tréfát, tetszetős "viccet", ami nem festői megnyilatkozást!, viszont az ábrázolás realizmusában megőrizni azt a mértéket, amely nem teszi próbára a rajzoló művész stilizáló készségét. Éppen azért ritkák és becsesek az ily irányú alkotások, mert megkövetelik az ötletesség, a humoros ér és a festő-talentum szerencsés, harmonizáló összetalálkozását. Megmaradni festőinek, dekoratívnak, amikor az ember irodalmi ötletet ad elő: ez egész festőt követel meg; olyat, akinek lelkén minden festői motívummá alakúi át. így válik Márk Lajos rajzaiban is egy-egy ötlet jóleső tréfává.

Teknikául az olajfestéket választotta; de ebből is csak a széles ecset-nyelvet használta föl, amely nem lassította meg humorának, poézisének lázas, könnyed előadásában és nem csábította olcsó hatású, zavaró részletezésre. E négy rajz olyan becses műfajban avat föl egy magyar művészt, amelynek ezideig nálunk nem volt hivatott művelője.

VÁRKISASSZONY ÉS A KÉT LOVAG MÁRK LAJOS RAJZA

A JÁMBOR KIRÁLY ÉS A HITETLEN POGÁNY MÁRK LAJOS RAJZA

FONOGRÁF A LOVAGKORBAN MÁRK LAJOS RAJZA

A CHANSONETTE ÉS A TRUBADÚR MÁRK LAJOS RAJZA

OLASZ KRÓNIKA. (A római műkiállítás díjai. - Olasz-bizánci kiállítás. — Abbruzzói antik művészeti kiállítás. — Francia római díjasok kiállítása. — Mozgalom a szerzői tulajdonjog mellett.)

Bezárult a római nemzetközi műkiállítás, de az elért erkölcsi és anyagi eredmények kevésbbé kielégítőknek bizonyultak.

Különösen jellemző itt a két kiállítási aranyérem odaítélésére vonatkozó zsűri-határozat. Elismeri néhány kiállított mű kvalitásos voltát, de "a keresett, kiemelkedőbb artisztikus jellegű mű hiányában a két aranyérmet ez évben nem adhatja ki".

Eme ítélkezés a római művészkörök éles kommentálásait provokálta, mert hisz egy Sartorio Grassi, José Beulliure, Charles Stetson arra kétségkívül rászolgált; a művészek hangoztatták, hogy az ilyen határozattal a java művészeket elkedvetlenítik a jövőben való beküldéstől és diszkreditálják magát az aranyérem-intézményt.

A tizenegyezer lírás Müller-díj kiadása is vegyes impressziókat keltett. Ez évben olasz művésznek jutott a díj s a római német nagykövet elnöklete alatt lévő zsűri Pio Joris "Giovedi Santo" ("Áldozó-csütörtök") című képének ítélte oda. A kép a hatvanas évek olasz akadémikus és teatralisztikus irányának egyik terméke egy templomi jelenet előadásában.

Talán nem lesz fölösleges a Müller-díj eredetét is ismertetni. A Rómában néhány év előtt elhunyt két Müller testvér — egy szobrász és egy festő

- háromszázezer lírányi alapítványt létesített; az évi kamatok a hagyományozok intenciója szerint

- a legjobb képet vagy szoborművet illessék. Ha e kitüntetésre érdemes német vagy olasz művész nem találkoznék, a legjobb spanyol műnek jusson a díj, maga a mű pedig a San-Luca római művészeti akadémia tulajdonába megy. A múlt évben Ernst Pfannschmid német festő nyerte a "Prédikáló Krisztus" képével.

A legutóbb megnyílt olasz kiállítások között első helyet foglal el a grottaferratai olasz-bizánci műkiállítás. Az itteni görög keleti apátság kilencszázados megalapításának évfordulója volt az alkalom. Az olasz-bizánc művészet minden ágával találkozunk itt, tiszta látkört nyújtva azok fejlődéséről, kezdve az ötödik század öltözködésétől a vatikáni múzeum hatodik századbeli oltárterítőjéig, továbbá a grottaferratai régi figurás kelméktől a tizedik századbeli olasz miseruhákig. A kiállításnak alkalmi jellegén kívül az volt a célja, hogy egy időre föl-elevenítsék a múzeumokban és magánházakban rejtve lévő bizánci stílű művészetet.

Mivel még ma is sokat vitatkoznak a bizánci művészet eredetéről: a kiállítás rendezői minden kort jellemezni kívántak, különválasztva a származási helyektől és így kétségkívül újabb világosság árad a kérdés körül. Sokak véleménye ugyanis Bizáncot, mások Egyiptomot, végül Szíriát jelöli meg a bizánci művészet származási helyéül, hon-nét Olaszországba hatolt.

A római bazilikák, festmények és mozaikok reproduktív másolatait látjuk itt viszont; igen gazdagon vannak képviselve a vatikáni és bolognai múzeumok elefántcsont-, zománcmü-, és mozaik-gyűjteménye, a katakombák bizánci festészetének és templomok építészeti fragmentumainak reprodukciói.

A kiállítás egyik gyöngye a rossanói kódex, telve bibliai festményekkel, vörös pergamentlapjai írott ezüstbetűkkel. Származási éve körül eltérők a nézetek. Létezik azonban egy hasonló kódex a becsi császári könyvtárban, mely fölöttébb viszonylik emehhez technikában, kosztümökben, a képek csoportosításában. Némelyek az V., mások a VI. századra teszik a bécsi kódex korát; ennélfogva úgy látszik, egyazon időből származnak.

A rossanói kódex teljes egészében a bizánci stílt tükrözi vissza, mindazonáltal föllelhetők délolasz és egyiptomi motívumok is. Vegyünk ki azonban egy képet a műből, mint pl. a "Lázár föltámadása". Itt Krisztus baloldalt áll fekete hajjal és szakállal, ruhája, mint a többi képeknél" bíbor és aranyszín, feje körül a kereszt nimbuszával. Péter nimbusz nélkül, fehér tunikában követi, közöttük egy csoport különböző korú ember. Krisztus előtt Mária és Márta, kiknek arca alig látható. Középen barlangszerű mélyedésből száll föl Lázár fehér lepelben. E jelenet motívumaival már a hatodik századbeli bizánci műveknél találkozunk, míg a nyugati műveknél az egész előadás sokkal egyszerűbb, így Lázár nem barlangból, hanem szentély-szerű sírból száll föl.

Több másolatot készítettek a rossanói kódex után, de mindezek sok kívánnivalót hagynak maguk után.

A másik antik műkiállítás a középkori szenvedélyek egyik romantikus fészkében, az Abbruzzók közötti Chietiben nyílt meg. Az abbruzzói antik művészet itt mintegy tíz termet foglal el. Az umbriai, sicnai és velencei nagysághoz arányítva, csak halvány helyet foglal el az abbruzzói művészet a műtörténelemben, sőt eredetiségnek alig akadtunk nyomára. Az abbruzzói keramika a firenzei iskolából vette táperejét, keleti motivumú szőnyegei egy itt a XV. században letelepült török rabszolga kezdeményezéséből létesültek, de mindenütt az illető olasz kor ízléseivel vegyültek el. A kiállítás trion-fatore-ja Nicola da Guardagrielc, - - ki remekmívű zománcozott és aranyozott kereszttel szerepel. Festmények Matteo Pizzoli-tól (XV. század) és a föntebb nevezett de Guardagriele-től, ötvösművészeti munkák a sulmonai antik művészeti iskolából, köztük Nicola Gallucci XV. századbeli mester művei, melyek között egy kereszt és egy kehely tűnik ki. A keramikák között Grue és Saverio Francesco franciás formájú tálai. A csipkéket két csoportra osztották, közöttük a legművésziesebbek a pescocostanzói és aquilai antik és modern származásúak.

A kiállítások krónikáját a francia római díjasok akadémiájának ez évi eredményével fejezzük be. A Villa Medici növendékei festői, szobrászi és építészi termékeiket állították ki. Általában elmondható, hogy mindegyik növendék termékenynek mutatkozott, habár ez a kvalitással nem volt is összhangban. A festők közül Monhablon "Theseus" képe egyhangú alkotás ; a mithologiai alak hatalmas sziklatömböt emel fel, azonban mi visszaadását sem látjuk a rendkívüli erőt igénylő művelet kifejtésének. Szerencsésebb Siffert figurális vásznaiban és arcképeiben Guetin és Caballé,

Piron "Efebeo di Subiaco"-ja erőteljes, míg többi művei tetemes elrajzolásokban leiedzenek. Terroric, Bouchard, Quido, de különösképpen Lan-dovski jellegzetes bronzművekkel szerepelnek; ez utóbbinak "Le fils de Cain" c. detailje kétségkívül a legjobb műve e kiállításnak.

Csekély az önállóság az építészek munkáiban. Sausechi például megelégedett az Ara Pacis egy fragmentumának a lemásolásával; s a többiek: Hontot, Bousiére és Pennát, munkáiban a renais-sáncé művészeinek, mint Lorenzo Lottó, Michelangelo és mások szellemének utánzását látjuk.

Különös incidensről folyik szó ez idő szerint az olasz művészkörökben. Scala Mária milánói miliiomosnő megbízásából már több év előtt Bazzaro milánói szobrász síremléket készített; 1900-ban leplezték le ünneplésen. A kolosszális talapzaton egy bronz angyalcsoport látszik szállani az ég felé, mintegy hívogatva az alant nyugvókat; az egész síremlék mintegy nyolc méternyi magasságú. A megbízó hölgy teljes megelégedéséről adott számot a művész előtt s a kikötött tizenötezer lírát azonnal átszolgáltatta. Az évek multával az úrhölgy véleménye megváltozott; pályázatra hívott föl több milánói művészt egy újabb síremlékre, kik között Vedani szobrásznak adott megbízást s nem csupán elrendelte Bazzaro angyalainak az eltávolítását, hanem felhatalmazást is adott neki arra, hogy a bronzanyagot alkalmazhatja az új emlékműhöz. A barbár terv általános felháborodást idézett elő a művészek között s egyik gyűlésen sajnálkozással vitatták, hogy semmi törvényes szabályzat nem védi a műtermékeket, de a művész neve és egyénisége pillanatnyi szeszélyek prédája lehet; sajnálták továbbá a művésztársak közt szükséges szolidaritás hiányát. Háromtagú bizottságot küldtek ki,

- Sala festőt, Butti szobrászt és Melani írót -kik Milano szinádóját kérték fel közbenjáróul, aki, bár nem tudott mihez alkalmazkodni, ígéretet tett, hogy személycsen érdeklődik az ügy iránt. A szin-dáki közbenjárására a dolog egészen új fordulatot vett. A megbízó úrhölgy azzal válaszolt, hogy nem Bazzaro művének a becsülése hiányából, hanem egyszerűen azért óhajtja megváltoztatni az emléket, hogy az érzései különbözőképpen legyenek interpretálva. Elismeri Bazzaró művének a becsét s azt Milánó tanácsának ajándékozza. Ebből az alkalomból a milánói művészek mozgalom indítását határozták el egy, a műtermékek szerzői tulajdonjogát védő törvényjavaslat sürgetése érdekében.

Besnard az asszonyok festője : huszonöt év művészete csaknem teljesen az asszonyi szépségnek szentelve. Szeretik Ingreshez és Rubenshez hasonlítani. De mennyivel mélyebb, festőibb ez az elragadtatott színművész hideg elődjénél, s mennyivel modernebb pszichológus a meztelen test nagy festőjénél.

Nemcsak az asszony, hanem a mai asszony szépsége ez, annak keresettségével, túlfmomodott-ságával, egy kis perverzitással az öntudatosságában, egy kis baudelairei hangulattal a mulóságában. És ebben jellemző lesz korára, akár csak Watteau és Houcher a XVIII. századra.

Éppen olyan művészettel mutatja a csodás hatást, melyet az esteli világítás hoz létre az asszonyi testen, mikor mesterkélten oldalról vagy alulról esik az alakra, mint az arany reflexeket az arcon, a nyakon, melyet a napnak az üvegen átverődő, sugara ad.

A "Féerie intimé" már nemcsak festmény, hanem költészet is. Ez a nézővel szemben fekvő női akt — merész rövidülésekkel — a felső test még valami meleg, puha homályba burkolva hever ékszerek s ezüst és arany pikkelyekkel beszórt fekete tüll között, míg csípőjét' élesen megvilágítja az első napvilág : a szépségnek érzéki ábrándozása önmaga felett. Vagy ez a narancs-sárga, aranyosan meleg drapériába öltözött női alak, ki egy egészen átlátszó kék háttérből merül fel, mintha csak erezné belsejében azt a gazdag, művészi diszharmóniát, melyet megjelenésének színbenyomásával okoz.

A "Portrait de Théatre" színházi világítása merész árnyékaival, s a testmozdulat közvetlenségével tűnik fel — egy erkélyen álló női alak a kettős megvilágítás által, melyet a kékes hold s a belülről kiözönlő lámpafény ad. Valóban mellékes, hogy az egyik Mme Réjane, a másik Mme Sourdainnek az arcképe; festőiségük nagyobb, lelkűk asszonyilag általánosabb, semhogy egyéniségük fontos volna, vagy legalább is jobban érdekel bennük a festő, mint a modell. Mint ahogy nem vagyunk kíváncsiak, kik voltak modelljei a ragyogó zöld tájképen a hattyúk elől menekülő női alakoknak (La Poursuite) vagy a "Laveuse" aranyvilágítású asszonyának.

Nem látunk egyetlen hideg, tárgyilagos megfigyelést, csak elragadtatott pillanatokat. Költőisége oly erős, hogy önkénytelenül lírai analógiák jutnak eszünkbe, mint a "Féerie intime"-nél Baudelaire, úgy Maeterlinck a "Gardeuse de Paon", vagy a "Souffleuse d'Étoile" szemléleténél.

Ilyen pillanatokban születnek legmerészebb színű képei mint a "Vént", hol a tenger a háttere egy vereshajú női fejnek, a borostyánkő színű nyaknak és vállnak, mely körül a széltől csigavonalban csavarodik a zöld szövet, mint valami óriási kagyló.

Elképzelhetjük, hogy ez a művész, akit így elragad a színek ragyogása, milyen mestere a női haj festésének, az arany, a vörös, a kékesfekete színek fénytörése, a haj hullámainak selymes reflexei, milyen összhangban állanak az arcszínnel, vagy milyen visszfényük támad ragyogóan vagy elmosódottan az asszonyi pupillákban.

Festő nem is adhatta jobban vissza a haj és testszín jellemző megegyezéseit, a vöröshajú fehérségét, a szőkehajú aranyba játszó karnacióját, a feketehajú zöldes test árnyékait. (Fragilité. La Liseuse.)

Pasztelljeiben sincs semmi bágyadt, semmi elmosott gyöngédség; erőteljesen rajzol a krétával, és színei csillogók.

A szín uralkodása mellett még a mozdulat teszi oly elevenné képeit, a futó mozdulat egyetlen pillanata, mely a művészt megfogja a színek suhanása között.

És e mellett a nagy érzékiség mellett ez a művész nagy gondolkodó és álmodó is. Az École de Pharmacie apokaliptikus jelenéseinek festője áll előttünk halál-ciklusában is. ("Elle.") Az a gondolat, mely a bölcselő hajlamú germán művészeket valami alakban mindig kísértette Dürer és Holbeintol Böcklin és Klingerig, megkapja az élet- és napvilágért rajongó szellemet is. Huszonhat metszetből álló sorozatban jelen meg az élet örömei között a halál alakja.

A párisi kiállítás, habár nem teljes, magában foglalja a művész fejlődésének-legjelentősebb mozzanatait jelölő műveket. Mind a két visszautasított képet itt találjuk; mindkettőt jellemzi a Whistler első festési modora: vastagon felrakott színek, át nem tetsző árnyékok, az arckifejezésben keresett érdekesség, mely mellett a tisztán festői feladat, a színprobléma megoldása, legalább is nem uralkodik. De azért a Fille blanche, mely az 1863-iki Salon des Refusés egyik feltűnő darabja volt, már mutatja azt a jelleget, a mi a Whistler főművészete lesz: a színek keresett egyszerűségével érni el művészi eredményt. Itt találjuk először annak a szubtilis hatásnak zenei megjelölését, melyhez a festőiséget jelölő szavak túlságosan nehézkesek: ez az első fehér szimfónia. Fehér háttéren, fehér ruhában álló leány, kibontott vörös-barna hajjal, rejtelmes kifeje-zésű smaragdzöld szemmel.

A 2. fehér szimfóniában már egészen közönyös a leánynak az arca, aki itt fehér ruhában fehér márványkandallóra támaszkodik, míg az egy árnyalattal ködösebbé tett színek a tükörből visszaverődnek ; egy japáni lakkdoboz élénk vörös s egy váza ultramarin színe vág bele a fehér színvilágba, a kép alján pedig egy néhány szál rózsaszín azalea.

E két fehér szimfónia között fekszik a Whistler művészi fejlődésének egy nagy lépése, melynek tetőpontján a tárgy, a modell teljesen közönyössé válik, mikor a kép annyira nem beszél el semmit, hogy nem is lehetne neki más címet adni, mint színharmónia.

Régi modorához tartozik a nagy klasszikus arcképfestők tanulmányozását mutató saját arcképe, s a Courbet befolyása alatt készült tengeri tájképek, különösen a "Kék hullám", mely szinte pendantja lehetne mestere louvrebeli tengeri tájképének színben és technikában.

De önállósodása gyorsan halad, s csak még egyszer kerül erősen egy irány befolyása alá, s ez a japáni művészeté volt. Bármily pompás színhatású ragyogó violaszínű ruhájával az aranyozott japáni ellenző mellett ülő női alak (Caprice in purple and gold), bármily festői a "Princesse du pays de la porcelaine" ezüstszürke és rózsaszín tompa harmóniája a fekete haj és a vörös öv erősen ellentétes színfoltjaival, az igazi Whistler eredetiségét azokban a vázlatokban csodálhatjuk, melyeket "tervek"-nek nevez szimfóniáihoz. (The six Schemes.)

Itt mutatja meg, hogy mit lehet technikában elérni egyetlen vastagabb, vagy szétfolyó ecsetvonással, színhatásban a legegyszerűbb tiszta színek egymás mellé állításával, formákban egyetlen vonallal, mely a ruha alatti mozdulatnak minden játékát és báját kifejezi.

Hogy lehet egy krétafchér felületet ragyogóvá tenni az ég egy kék vonalával, lebegő ruhává egyetlen lilaszín kígyózó ecsetvonással, rejtelmessé egy vérvörös legyező színfoltjával, melynek háttere tompa violaszínű ég. így állanak előttünk könnyebben és egyszerűbben, mint maga a leírás, ezek a zöld és violaszinű - - vagy kék és zöld — kék és vörös szimfóniák.

Itt látszik meg legjobban, hogy az egyéniség hogyan alakítja át az idegen befolyást s itt látszik meg, milyen túlfinomodott művészi egyéniség az, aki a japáni művészet naiv báját e csak látszólag egyszerű s éppen befejezetlenségében tökéletes, annyira modern és nem japáni művekben teremtette újra.

További fejlődésében azt a sajátos színharmóniát tökéletesíti, mely az egész színskála felhasználása egy neutrális árnyalat kiemelése végett. Ebben a korszakban teremtette leghíresebb műveit, arcképei, s a "Nocturne"-oknak nevezett tájképeket. Az estének és a ködnek a fátyla az, ami a természetben az ő művészi összhangfelfogásának megfelel, a víz s a párás ég egy színt mutató nagy felülete az ő legkedvesebb motívuma.

De ezek a szürkének látszó képek a színek egész rejtelmes világát fedik fel; a világító fényfoltokkal áttört homályos levegő, alatta a violaszín és zöldből szürkébe tompuló, vagy feketén kék víztükör, melyen nagy szárnyak gyanánt pihen a leeresztett vitorlák elmosódó foltja : ezek a kék és ezüst, fekete és arany, szürke és zöld nocturneok.

E közömbös árnyalatnak csodálatos változtatása, a leghidegebb kékes-szürkétől a legmelegebb violaszürkéig, teszi oly vonzóvá arcképeit is. Az anyja arcképe, ez a fekete és szürke "arrangement", eléggé ismeretes reprodukciók révén, de ezek koránt sem adják vissza azt a hideg, puritán színhatást, mely annyira illik a komoly asszonyi profil jellegéhez, az alkonyati világítást, mely misztikus, egyenletes homályába burkolja az öregséget. A zöldbe játszó szürke falat egy metszet négyszögű fekete kerete s baloldalt a sötét függöny egyenes ráncai még üresebbé teszik.

A Miss Alexander arcképe önkénytelenül Velaz-quezt juttatja eszünkbe, de valami túlfinomodott modern Velazquezt, aki a halványzöld, fehér és szürke összeolvadó színárnyalatával emeli a gyermekszemek kifejezését. És ezek a színárnyalatok a háttér sárgás szürkéjétől, az öv átlátszó szürkéjén a kalap nehéz szürkéjéig, a legragyogóbb zöldtől a leheletszerűig, melyen az övcsatt egy arany pontja fénylik, mind a fehér tüll könnyű harmóniájába olvad, mely a gyermekalakot körülveszi.

Messze vagyunk már japáni vázlatainak ellentétes színösszeállításától s még messzebb jutunk az úgynevezett fekete elrendezésnél (Arrangement in Black), mint a Sarasate arcképe. A glasgowi Carlyle-kép hiányzik a kiállításról.

Hogy ezt az erős művészi egyéniséget annyira nem értette meg kora, -- Wilde Oszkár szerint, a népszerűség az egyetlen megbántás, amit nem lehetőit szemébe vágni - - annak egyik főoka, hogy két uralkodó iskola, melynek közepében élt, nem hatott rá: az impresszionisták és a prérafaeli-ták. Ruskin az esztétika nagy apostoja igazi apostoli fanatizmussal, türelmetlenséggel s egyoldalúsággal támadja Whistlert. Sima, szétfolyó festési modora a rajzbcli finomság szuverén megvetése felbőszítette a finom kidolgozásért rajongó kritikust, aki képeinek nemcsak művészi, hanem pénzértékelése szempontjából is támadja Whistlert, aki "úgy dolgozik, mintha egy bögre festéket vágna a közönség szeme közé."

Éppen ilyen fanatikus volt Whistler gyűlölete a műkritikusok ellen és a tolla talán még élesebb. Később azzal bosszulja meg magát, hogy 1892. kiállításán katalógusába kinyomatja a leghíresebb esztétikusok bírálatait, miután megírja röpiratát: "The gentle art of making ennemies". Az ellenség-szerzés oly ügyesen sikerült neki, hogy teljesen elvesztette ügyét az angol közvélemény szemében. Kénytelen volt tehetségét más módon érvényesíteni, amiből a művészetre nézve megbecsülhetetlen s ama már alig megfizethető velencei metszetek keletkeztek.

Pedig van művészetének egy oldala, mely rokonságot mutat a Ruskin-iskola egyik hívének Walter Crane-nek színes pasztellrajzaival, el nem feledve azt a különbséget, mely a hidegebb, pontosabb: a rajzoló Crane s az impulzivebb, befejezetlenebb, a színező Whistler között kell lennie. Lesznek amatörök, akik ezeket a tenyérnyi kartonlapra rajzolt linóm színhatású, könnyed dolgokat fölébe fogják helyezni nagyméretű alkotásainak, mint ahogy vannak rajongói az antik művészetben a Tanagra-szobrocskáknak, amelyek bájosságára emlékeztetnek ezek a pasztellek nemcsak színükkel, hanem plasztikus hatásukkal is. Csodálatos egyszerűséggel éri el ezt a pasztell néhány vonásával az üresen maradó barna papirlapon a színes átlátszó lepelbe burkolt női aktoknál; de éppen ilyen egyszerű technikával éri cl a víz szinte üveges visszatükröződését vagy a márványkupolák ragyogását kis velencei tájképein.

Talán ezek a kis tájképek képviselik egyedül a nappali világítást műveiben, de itt meg a pasztell-árnyalatok finomsága adja a színezés tompított hatását, mely művészi theoriájának is megfelel. Mert szerinte az, hogy "a természetnek mindig igaza van éppen olyan téves állítás, mint ameny-nyire elismert igazságnak tartják. A természetnek olyan ritkán van igaza, hogy csaknem azt mondhatnánk, soha sincs igaza, s a dolgoknak az az állapota, mely a harmónia tökéletességét hozza létre, ritka és épen nem szokásos eset." Az ily felfogású művész kint a természetben és bent az atelierben egyaránt keresni fogja a művészi beállítást : ott a napnak olyan óráiban, mikor a szín-elmosódottság a saját harmónia-érzékét kielégíti, itt a megfelelő tomíptott világítás által. Atelierje inkább sötét volt, mint világos, a levegő homályából nem volt szabad kiríni a szöveteknek és drapériáknak. Két akttanulmányajellemző erre nézve, hol a háttér színe határozza meg ugyan a testszínt de mindegyik valami homályos szobai atmoszférába van burkolva.

Nem lehet tagadni, hogy az ilyen művészi fölfogásban van valami kiszámított. A nem teljes színértékek alkalmazása, vagy az ellentétesek erős kiemelése könynyen keresettségbe mehet át. Whist-lernél talán modelljei állásában mutatkozik ez leginkább ; női arcképein a háttal álló alak, mely mintha hirtelen visszanézne, profilját fordítja felénk, gyakori beállítás ; gyermekarcképeit a hajnak az arcba hullása, a háttér viola, zöld, vagy vörös, de mindig sötét árnyalata, az arc elmosódottsága a szemek és száj színessége mellett, a homályos, egyforma megvilágítás első pillanatra egyhangúvá teszik. De tagadhatatlan különbségek mutatkoznak részletfinomságokban s főleg a színek egymásra hatásának titokzatos szépségeiben.

Ez az a harmónia, mely szerinte a zenész és festő művészetének rokonságát mutatja ; az egyik a hangok, a másik a színek káoszából keresi ki azt. Kék és ezüst, fekete és arany nocturnjeiben a mi színérzékünk az ezüstöt egyszerűen szürkének, az aranyat csak egy felcsillanó fénypontnak találja és megütközünk, ha a szürke felhőt "hús-szinűnek" nevezi ; de éppen az a jellemző a művész látására, hogy a színek csodálatos összetételében jelentkezik előtte az, amit mi egyszerűnek látunk, s annak joga van zeneileg jelölni a színösszhangot, ki valóban úgy tudja "egy színre hangolni képét, mint ahogy a zenedarab egy hangnemben van írva."

Sokan szeretik különleges amerikai nemzeti művészetnek tekinteni a Whistler stílusát. Annyi bizonyos, hogy arisztokrata művészet még inkább, mint bármely más modern iskoláé, mert nincs meg benne a feltűnően kiváló, magyarázható irányzat. Eddig inkább is mutatkozott hatása a művészetben - - pl. a skót akvarellistáknál, - - mint a közönség megnyerésében. De ma már egész eredetiségével győzedelmesen járja be Európa művészi központjait, hogy nézőit új művészi látásra tanítsa.

A Société Nationale des Beaux Arts körülbelül a mennyiség felével próbálja meg a kimerült halandó idegeit. A "jó" műveknek ez az óriási termelése, a technikai készség egyformasága, a kidolgozottság, a kiállítási befejezettség bizonyos egyhangúságot ad a termeknek. A frisseség, a kísérletezés érdekes fokai, melyekben a művész a maga művészi egyéniségét igyekszik megtalálni s melyek a kis kiállításokai nemcsak esztétikai, hanem pszichológiai tekintetből is oly érdekessé teszik, -- itt természetesen hiányzanak, sőt elvész maga az eredetiség is a mennyiség súlya alatt. A legnagyobb nevek nem hatnak, saját iskolájuk miatt a mesterek is konvencionálisaknak tetszenek, - - legfeltűnőbben az arcképeknél.

Bonnat női arcképén a modern ruha és kalap annyira fontosnak látszik, hogy vibráló, meleg háttere dacára hidegen hagy. Ernest Laurent női alakja egyszerű mozdulatával dekorativ környezetében élet-leljesen hat. De a női arcképek nagy átlaga -- bár jellemzőek a mai asszonyok - - finoman kidolgozott divatképek, a tollaskalapok és toll-boák, csipkék és tüllek művészi ízlésű foglalatában, Cormon, Ferrier, Chartran férfi arcképei a mai Franciaország egyes hírességeit karakterisztikusan örökítik meg, Henri Zo spanyol családja kitűnő race-alakokat egyszerűen és természetesen mutat be.

A Nationale kiállításán feltűnik a Madame Rostand arcképe Caro-Delvailletől; a modern túlfinomodott-ság veleérzése minden keresettség nélkül művészi beállításban, a vonalak egyszerűségével a színezés finomságával egyesül benne. Casas spanyol királya Velazquez modorában és szineiben van tartva. Carriére anya és fiú arcképe a szeretet és gyöngédség mély kifejezésével; a foltokban megvilágított arcok és kezek kifehérlenek a homályból, melybe a mester sajátos elmosott technikája burkolja. Lucien Simon elég unalmasan rendezett estélye az atelierben, csillogó selyemruháival, és Helene von Beckerath női arcképe eredeti erőteljes technikájával s friss, közvetlen felfogásával hat.

A Zuloaga cousine-jai a csoportarcképek felett magasan kiemelkedve a nagy spanyol egyik kiváló művében mutatkoznak be. A ragyogó fogú, ragyogó szemű három spanyol leány minden romantika nélkül, öntudatosan kihívó tartásukkal, arcuk rizsportól lilás árnyaival, élénk színes ruhájukkal művészi kiszámítottsággal válnak ki a hideg nyugodt tájkép-háttérről.

A legtöbb erőt és eredetiséget a spanyol mesterek mutatják. Az egyhangú tájképek közül hatalmas színakkordjaival válik ki a Sorolla y Bastida két plein-air képe: a "Nyár, fürdő gyermekekkel" napjától ragyogó levegőjével és tengerével s az "Esti napfény", melyet a hajóvontató ökrök erőteljes mozgása, a feldagadt vitorla nagy körvonala, mely rá fekszik a vörösen izzó tengerre, az alacsony láthatár szinte durva realitássá tesz, de amely telve van levegővel, színnel, mozgással, élettel.

Az Anglada-Camarasa Kakasvására tisztán szín-kompozició, melyen szinte izgatóan válnak ki, ragyognak elő a meleg tarka foltok az éj sötétjéből.

Ha az eszméket kereső "irodalmi" képeket tekintjük, nagyságban a szimbolizmus, számban az édeskés intimitások uralkodnak.

Willette "Parce Domine" képe a régi Chat Noir dekorációja párisi szellemmel, gúnynyal és finomsággal van tele, melyen a párisi élet vad forgataga sodorja magával Pierrot-t. Laparra klasszikus irányú hármas képe az emberi fejlődést mutatja be, az erőszak és tudomány korszakain át a szeretethez : múlt, jelen és jövő. A kissé zsúfolt kompozíció, a bölcseimi gondolat előtérbe nyomulása árt benne a festőiségnek. A Pantheon részére festette Detaille nagy kompozícióját: Küzdelem a dicsőségért ; lovasok vad zavaros galoppja ez a szimbolikus pálmáért. Berond: Rubens apotheozisa iskolás és minden eredetiséget nélkülöz.

Festőiségben mesteri a Henri Martin dekorativ panneauja, mely Rostand a költő házát fogja díszíteni. Melankolikus hangulatával, sudár nyárfáinak egyenes sorával, melynek világoszöldje gyöngéden harmonizál a kék ég s a távoli dombok színével ideálisan dekorativ tájkép. - - Besnard a Theatre Francais menyezetképének egy részletét állítja ki: Apollót kocsiján a napsugarak közt; a ragyogó koloritú kép itt nem kelt kellő hatást, érezzük, hogy helyén kívül van. -- Gillot is a színhatások mestere tájképein ; a Loubet tiszteletére rendezett nápolyi ünnep képén mitsem ront, hogy hivatalos megrendelés: oly szépen ragyognak ki az éjből a tűzijáték tarka szikrái. — L'Hermitte motívuma Uhdéra emlékeztet: a mai parasztok közt megjelenő Krisztus, de bensőség híjján hidegen hagy.

A fél és teljes aktok kisimított technikával és szentimentális címeikkel főleg az Artistes francais termeit töltik meg. De feltűnik Robert-Fleury felkelő munkásnője szürkület! különös világításával, a test realitásával és színezésével. — Gaston La Touche aranyos meleg színeibe, forró levegőjébe burkolja az asszonyi testet; tájkép-háttereit is ezen az aranyos gőzkörön át látjuk. Frieschke fekvő nője a test puhasága s vonalainak egyszerűsége által éppen ellentéte a La Touche érzéki asszonyainak.

A tájkép a Nationale különlegessége. Raffaelli némi csalódást okoz Paysage de Francé sorozatával, de Le Sidaner meleg tónusú szürkületi képei, zöld Trianonja, vibráló levegője, a mester szín-érzékét s a természettel mély együttérzését most is fényesen tolmácsolják. Menard, Thaulow saját stíljüket ismétlik, de mindig festőiek. Egyike a legszebb plein-air-képeknek Smith velencei bárkája zöld reflexű vizével és fehér házaival. Luigini és Roger pasztellképei a hollandi tájak egész intimitását közlik velünk.

Cazin emlékének külön terem van szentelve; kissé színtelenek és elmosottak a modern festeszetben szokott szemnek ezek a melankolikus tájképek. - - így gyűjteményben szinte egyhangúvá válnak esteli világításuk, sötét egük, legtöbbször sivár tájaik által, de egyenkint mind hangulatosak.

Bail interieur-képe: a markeni kis leányok egyetlen élesen megvilágított sávval a sötét szobai atmoszférában, az alakok egyszerűségével, a felfogás gyöngédségével hat.

Az Artistes francais óriás üvegcsarnokában a szobrok kábító tömege fogadja a nézőt; hozzájárul ehhez, hogy túlnyomó a gipsz, ellenszenves színével, krétás anyagával. Ha a gipszet el is tűrjük a szobormű vázlatos állapotában, ha nem bánt a Rodin torzójánál, mert a munkában levés, a be-fejezetlenség állapotát tűnteti fel, tűrhetetlenné válik a teljes kidolgozottságnál, főleg ha bronzművet helyettesít, ahol a szín és anyagszerűséggel ellenkezik.

A Meunier eszméi kibővítve, de az ő művészi ereje nélkül tért hódítottak, ilyen Cordonniertól az Örök áldozat, a szerencsétlenül járt munkás, kinek merev testet társa emeli; Roger Blochetól a Gyermek-munkás, ki erején felüli terhet, egy óriási kalapácsot emel, sovány izmaival s koravén arcával; Zantól a Strike, körülvéve az éhség, a nyomor és bűn szimbolikus alakjaival. Ide számíthatjuk Mengue parasztjait is.

Riviere bájos bronz-nimfája, mely a forrás felé hajlik egy kiálló szirtről, ellentéte másik művének a "Tragédiá"nak, melyben a Theatre francais egy művésznőjét örökítette meg szigorúan stílszerű, kissé nehézkes drapériában. Couteilhas: A forrás csókja egy szoborban nehezen megvalósítható eszmét old meg. -- Verlet szoborműve az 1870-ben elesett ifjak emlékére : egy harcias, tragikus Piéta, ki gyermekének hulláját ölében tartja, kissé színpadias mozdulatú, de hatásos. - - Jacquot aktja az "Este", fiatalos karcsúsága és szép mozdulata által válik ki a konvencionális női aktok közül.

A Nationale kiállításán természetesen Rodin az uralkodó, nagyságban, erőben és eredetiségben egyaránt. Egy ülő női torzó, melynek háta még a Rodin csodálatosan kifejező izom-plasztikáját ismerve is bámulatos, és egy teljesen kidolgozatlan, de éppen vázlatosságában őserejü és sokatmondó fekvő női alak. Bronz-portraitja azonban jellegzetességben mögötte marad a mester luxembourgi bronzműveinek. -- Meunier halálával egyetlen nagy versenytársától fosztotta meg a sors Rodint; két kis bronza azonban itt is méltó hozzá. Ülő munkása előre hajló hátán az élet láthatatlan terhét cipeli s többet mond művészi mivoltában, mint utánzóinak szocialisztikus szimbolikus művei.

Bartholomé Ádám és Évája inkább nagyságával hat; a férfi-akt erőteljes, de Éva modoros. Bourdelle két Pallas Athenéja és egy kitűnő fiúakt bronzban Mulottól, melynek szépségét még emeli a cire-perdue színe. - - Ganesco viaszreliefjei az "Élet aggodalmai" molieri alakoknak a tragikusba menő felfogásával és viasznál meglepően szabad technikájával tűnik fel. -- Bugatti elefántjai és Steinlen macskái a legeredetibb alkotások az állatszobrok között. - - Voulet a tanagrák báját kisérti meg felelevenítni modern alakban.

Külön cikket érdemelne a dekoratív művészet, melyben a modern irány már habozás nélkül remeket alkot. Lalique, Reinach ékszerei, Feuillatre áttetsző email művei, a bőrmunkák, bronz- és rézvázák nemes dekorációi, a ragyogó színű kerámia mindkét salonban elragadja az amatőrt.

A metszet-kiállításban a legnagyobb nevekkel találkozunk, de éppen ez az ága a művészetnek, mely leginkább megköveteli a környezet szűkkörűségét, a figyelemnek kis területre vonatkozását, veszít legtöbbet a nagy falakon való egymás mellé és fölé helyezés által.

ELHALT MŰVÉSZEK.

Boué, Arthur szobrász (szül. 1868-ban) meghalt Berlinben.
Bouguereau, Adolphe William francia festő szülővárosában La Rochelleben meghalt. 1825-ben született, Picot festő tanítványa volt s a párisi École des Beaux Arts-ot is látogatta. 1850-ben, római díjat nyert és az örök városból küldte első művét Parisba, hol nagy feltűnést keltett vele. Alkotásait erős stílus-érzék, szabatos rajz. de az érzésnek csaknem teljes hiánya jellemzi. Egyidőben a francia festők régi gárdájában nagy tekintélynek örvendett és 1876 óta a francia akadémiának is tagja volt.
Börner, Carl szobrász (szül. 1828-ban) meghalt Hamburgban.
Burger, Anton festő (szül. 1824-ben) meghalt Cronbergben.
Deckers, Vincent festő (szül. 1865-ben) meghalt Düsseldorfban.
Döpler, K. E. festő és illusztrátor (szül. 1824-ben) meghalt Berlinben.
Dubois, Paul francia szobrász Parisban meghalt hetvenöt éves korában. 1829-ben Nogent-sur-Seine-ben született s eleinte jogi pályára készült. Huszonnégy éves korában lépett a szobrászpályára s első művészi tanulmányait Toussaint mellett végezte. Miután 1858-ban két kis szobrot kiállított, Olaszországba ment, ahol négy esztendőt töltött. 1865-ben Firenzei énekes című szobrára medaille d'honneur-t kapott s az 1867. évi párisi kiállításon szereplő művével egy csapásra az elsőrangú francia szobrászok sorába emelkedett. A szobrászaton kívül festészettel is foglalkozott. 1896 óta a becsületrend nagykeresztese, 1876 óta az Institut tagja volt és 1878-ban az École nationale des Beaux Arts igazgatójává nevezték ki.
Edelfelt, Albert finn festő (szül. 1854-ben) meghalt Helsingforsban.
Eilers, Hermann festő (szül. 1829-ben) meghalt Berlinben.
Ferrari, Giuseppe festő (szül. 1843-ban), meghalt Rómában.
Fischer, Gottlob történelmi és arcképfestő (szül. 1829-ben) meghalt Stuttgartban.
Grandsirc, Eugene festő (szül. 1825-ben) meghalt Parisban.
Gugel, Eugen tanár, műépítő és szakíró (szül. 1832-ben) meghalt La Haye-ban.
Henner, Jean Jacques francia festő Parisban meghalt. 1829 május 5-én Bernevilleben, Elszász-ban született. Tanulmányait az altkirchi kollégiumban végezte, ahonnan Strassburgba került és Guerin Gábriel festő műtermében dolgozott, .1848-ban pedig a párisi École des Beaux Arts-ban Drolling és Picot mestereknél tanult. 1858-ban elnyerte a prix de Romc-ot. Rómában négy nagyobb képet festett, amelyek most a colmári múzeumban vannak. A párisi Szalonban többszörösen részesült kitüntetésben s ezenkívül a francia akadémia tagja és a becsületrend nagykeresztese is volt.
Körnek, Albert tanár, történelmi és arcképfestő (szül. 1813-ban) meghalt Berlinben.
Kriehuber, Joseph festő (szül. 1838-ban) meghalt Bécsben.
Leonhardi, Edouard tájfestő (szül. 1826-ban) meghalt Loschwitzban.
Löffler, Kari festő (szül. 1832-ben) meghalt Wienben.

GROSS PÁL. A szepes-szombati rom. kath. templomban egy fából faragott epitafium van, melyet a rajta levő felírás szerint Gross Pál képfaragó elhalt szülei emlékére készített 1688-ban. Ő faraghatta a templom szószékén levő négy evangélistának domborművű polychrom alakjait is s valószínűen ő volt a mestere I. Rákóczy Ferenc epitafiumának, mely Kassán a premontreiek templomában van; az elhunyt főúr halotti pompájának egykorú leírása szerint ugyanis az epitafiumot szepes-szombati mester faragta. —165

Ruda kassai származású volt; az 1592-ik évben Prágából levelez Schneider Gáspár kassai polgárral, aki címert óhajtott elnyerni. Rajza Esztergom vára és városa, melyet Custos Domokos 1594. évi metszetében ismerünk; a képen: Joannes Ruda fecialis ét heroldus Hungáriáé. Rudának arczképét is ismerjük ezzel az aláírással: Joannes Ruda Cassovien-sis, Heroldus Hungaricus. D. Custos se. Alatta többsoros vers. —167.

Jungfer Elisabeth, der nunmehr seeligen H. Samuel Adami, mit Krauen Eva Susanna gebohrenen Hasi, ehelich erzeugten einzigen Jgfr Tochter ; In Gegenwart H. Carl v. Tőke und H. Johann David Schurer von Johann Carl Osterlamm."

—174

A szabadságharc Alsó-Kubinban találta s ugyancsak sok munkát adott Demjánnak, az orvosnak, akinak nagy része volt abban, hogy a felvidéken tartózkodó orosz csapatok között kitört járványbetegség nem öltött a valónál is borzasztóbb mérveket. Hónapokon át úgyszólván ki sem mozdult az általa létesített járvány-kórházból, fáradhatatlanul gyógyítva, gondozva betegeit. A járvány elfojtása körül szerzett érdemeiről nem feledkeztek meg Oroszországban, honnan 1850-ben magasabb rendjel is érkezett számára.

A csend és nyugalom, helyreálltakor újra kedvenc foglalkozásához, a festéshez fordult s 1852-ben Alsó-Kubinban bekövetkezett haláláig kizárólag a szentkép-festésnek élt. E nemben alkotta meg legnevezetesebb művét is, mely jelenleg az alsó-kubini plébánia-templomban áll s Krisztust ábrázolja a kertésztiéi. Ismert művei a következők:

1. Gyümölcs-csendélet. Festette 1830-ban.
2. Saját arcképe, 1831-ből.
3. Alsó-Kubin. Tájkép, 1830-ból.
4. Aetna. Tájkép 1838-ból.
5. Iván nagyherceg a fogságban. Az a jelenett, midőn a vasra vert fogoly orosz nagyherceget menyasszonya fekete orosz nemzeti ruhában börtöne rostélyainál meglátogatja. A herceg az ablakra könyökölve, fájdalommal néz ki kedvesére, ki arcát elfedve keservesen sír. E kép tönkrement. Festette 1840-ben.
6. Hollandi zsiványok. 1840.
7. Napóleon. 1846.
8. Weilburg bei Wien. 1840.
9. Die Spinnerin am Krcutz - - Bécs mellett. Nagyméretű vászon. Festette 1840-ban.
10. Wartburg. Nagyméretű vászon, 1846-ból.
11. Norvég kastély. 1850-ből.
12. Krisztus a kereszttel. 1851. Az alsó-kubini templomban levő kép első terve.
13. Krisztus a kereszttel. Oltárkép az alsó-kubini plébánia-templomban. Festette 1852-ben.

Az 1., 2., 3., 4., 7., 8. és 11. számmal jelzett képek jelenleg Jenek Rezső főerdész tulajdonában Zsitkócon (Zalamegye) vannak. —175

A Pozsonyban megjelenő Századunk, 1842. évi februárius 14-iki számában (13. sz. 188-ik hasáb) örömmel emlékezik meg e vállalatról. "Művészetünkről csak ritkán szólhatunk — kezdi cikkecskéjét O. L. jegyű munkatársa* -mert szomorító panaszokkal nem szeretjük a nemzeti csüggedest nevelni; most, habár csak egyik ágában is, mert nem egészen hazai művészetünké a dicsőség, örvendeztető adatokkal szolgálunk".

Wagner József pesti műárúsé volt az érdem, hogy ismét nemzeti vállalatba fogott. Szerencsés volt több nagy hazánkfiának engedelmét kinyerni arcképeik kiadására s e célból Eyblt Bécsből Pestre hozatta. Ez év elején Eybl annyira haladt munkájában, hogy Deák Ferenc, Klauzál Gábor, Bezerédj István, Pulszky Ferenc és b. Eötvös József arcképei már is kőre metszettek, sőt Deáké Leykum intézetében nyomtatva meg is jelent.

Még a következők fognak elkészülni: gr. Teleki Józsefé, Lonovics József püspöké, Majláth György országbíróé, gr. Battyhány Lajosé és gr. Dessewffy Aurélé.

Megjegyzi aztán a Századunk, hogy Wagner "ki vállalataiban mindig nemzeti célt szokott kitűzni, ezt itt sem vesztette el szemei előtt s a haza méltányos leend buzgó fia iránt, ki a művészetet hazánkban elterjeszteni tehetsége szerint eléggé fáradozik". Erre a vállalkozásra szükség is volt, hogy ily jeles férfiak arcképeit hív másolatban bírjuk, "mert a múlt (1839/40) országgyűlés alatt s után az ifjú társulat által kiadott arcképek bizony csak torzképei voltak (!) inkább mint hív másolatai a köztiszteletben álló férfiaknak".

E tudósításban csak az a kár, hogy írója nem említi meg: milyen ifjú társulat adott ki litográfiákat közéletünk kitűnőségeitől 1839/40-ben?

Az Eybl-féle litográfiák közhatása és hűségük megítélése szempontjából nem kisebb érdekű a Századunk ugyanez évi 20-ik számának tudósítása (március 10-éről 164 hasáb). Megemlíti, hogy újabban ismét két remek kőnyomattal lepte meg közönségünket Wagner kiadó Eybl mesterkeze után. Az egyik Bezerédj, a másik Klauzál arcképe, "mellyek hasonlatossága éppen semmi kivánandót nem hagy ; kivált az arcvonások szellemi kifejtése (hihetőleg kifejezése) annyira hív az eredetihez, hogy szinte hallani Bezerédjt az örök igazságot védeni ! Valóban, ha ily tökéllyel folytatandik e hazafiui vállalat, nemsokára olly gyűjtemény birtokában látandják magukat hazánk jeleseinek kedvelőji, melly semmi versenytől nem tarthat, biztos lehetvén, hogy tisztelete tárgyainak képeit leghűbb másolatban bírják".

A legközelebb megjelenő képek közt ott lesz gr. Teleki Józsefé, mely a tudósító szerint "különös remekségűnek mondatik". Ez oknál fogva nem kétkedik, "hogy a nemzet illy dicséretes törekvést élénk pártolás által gyámolítand".

Már maga az a tény, hogy egy pesti kiadó oly elsőrendű erővel, mint aminő Eybl a maga korában volt, egy ily nagy vállalatba mert bocsátkozni, jele volt annak, hogy a 40-es évekkel hazánkban a művészi életre új időszak vette kezdetét. Eybl előkészítette azoknak a talaját, kik ezen. téren később nevesekké váltak s bizonyára nagy hatással lehetett Barabásnak művészetére is, ki 1840 elején költözött Kolozsvárról Pestre. (Emlékiratai. Kiadja Kézdi-Kovács László. Budapest, 1902. 192. és köv. 1.) -177

* Hihetőleg Orosz László, 1848 előtt Pozsony megyének főjegyzője.

Különösen megemlítésre méltónak tartja Hermina ő hercegségének és gr. Illlésházy ő excellenciájának "melyképeit".

Rézre metszett képei közül "különös tekintetre méltónak" találja: a Buda és Pest városa fekvésének munkában levő rajzolatját, melyet Petrics generálistól "tulajdon látó helyről vétetett föl".

Midőn ekként fölhívja rá a magyar közönség figyelmét, megemlíti róla, hogy Pesten a Huszár konziliárius úr házában lakik, "a belső épületben". Ami sok valószínűséggel annyit jelent, hogy művészünk valami udvari lakásban űzte mesterséget.

Richter 1804 táján kerülhetett Pestre, mert a Tudományos Gyűjtemény J. *** jegyű tudósítója (1819. IX. k. 116—7. 1.) úgy emlékszik meg róla, mint aki már 15 év óta űzi Pesten a "Képző-művészséget, szép példáit adván szorgalmának mind az olajszínekkel festett ábrázolásokban, mind pedig a rajzolásban, utóbban pedig a réz-metszésben is, melyre legelsőbben irányozta művész tehetségeit".

Néhány év óta azonban egészen elfoglalja őt a litográfia, "vagyis réz helyett a kőre való edzés, rajzolás és az ilyen setét irral berajzolt kővel való képnyomtatás". Tehetségének mértékeül szolgál, hogy ebben nem volt neki mestere és kalauza és minden önnön elméjének találmánya, önnön szorgalmának szüleménye. Ez okból tudósítónk nem tartja csodálatosnak, hogy e tőle, hazánkban, "minden előljáró nélkül kezdett mesterség, a kívánt tökéletességnek egészen meg nem felel". Mindamellett megemlít, hogy ez a megjegyzés nem illik egész általánosságban összes munkálataira, hanem csak némely dolgozataira, "melyekről a Mívész Mester is önként megvallja, hogy azokban véletlen fogyatkozások történtek".

Vannak azonban egyes képei, mint: a) Mátyás király; b) Ürményi országbíró; c) Rogerius váradi kanonok - - s ezek oly díszesek, "hogy a tudós világ teljes megelégedését tőlök meg nem tagadhatja és a szorgalmatos Mívésznek hazánkban hatalmas leiserkentését méltán óhajthatja".

A képek aláírásainak helytelensége az, ami leginkább sérti a jó ízlést. Erre azt jegyzi meg tudósítónk, hogy aki Richtert ismeri és tudja, hogy ő "írásmetsző (Schriftstecher)" sohasem volt s panaszát hallja, hogy ilyenre Pesten nem akadhatott, az igazságos fog lenni ebbéli fogyatkozásainak megítélésében.

A saját litográfiái intézetében készült s a cenzúra engedelmével kinyomatott és közrebocsátott képei közül ezeket említi meg tudósítónk:

1. Ürményi József országbíróét.
2. gr. lllyésházi Jllyésházi István főispánét.
3. Hunyadi Mátyás, magyar királyét.
4. Rogerius váradi kanonokét 1245 körül.
5. Kleinmann pesti német reformóitus prédikátorét.
6. Schedius Lajos egyetemi tanárét.
7. Lenhossék dr. tanárét.
8. Wuchetich törvénytudó és professzorét.
9. Kultsár István íróét és szerkesztőét.

Egyéb művei közül említi:

1. Két bokréta, "vagyis Virágkötetek a természet után rajzolva".
2. 12 árkus "anatomikus figurák".
3. "írás-példányok (character) eleire címkép, az iskolák számára".
4. A "céhbeli levelek nyomtatására szükséges formák".

Életpályájáról biztos adataink nincsenek, Sok valószínűség szól amellett, hogy az a Richter Antal festő, kiről Wurzbach emlékezik (XXVI. k 37. lap) s ki az állítólag magyar eredetű Richter Józsefnek, az "Eipeldauer Briefe" német szerzőjének fia volt, nem ugyanazonos a mi Richterünkkel, bár életkora szerint (1781 —1850) vele egykorú.

Az a körülmény, hogy Schams 1821-ben megjelent művében még a nevét sem említi meg Richternek a Pesten élő művészek sorában, azt sejteti, hogy vagy ebben az időben nem volt már Pesten, vagy pedig elköltözött az élők sorából. - — 178

AZ EGGENBERGER-FÉLE MŰKERESKEDÉSBEN 1904. év folyamán eladott műtárgyak jegyzéke. - III.

Neogrády Antal. Patak. Megv. Gábel József.
Lotz Károly. Parasztlakodalom. Szitányi Ödön.
Háry Gyula. Nürnberg. László Zsigmond.
Balló Ede. Gazd'uram. László Zsigmond.
Tury Gyula. Fiumei bárkák. László Zsigmond.
Erdőssy Béla. Kolozsvári piac. Ujlaky Béla.
Keleti Gusztáv. Tanulmány. Alpár Ignác.
Telepy Károly. Rózsamenház. Dr. Hets Ödön.
Telepy Károly. Tarpatak.-Dr. Hets Ödön.
Fadrusz János. Krisztusfej. Alpár Ignác.
Tölgyesy Artúr. Arany napsugár. Vastagh Gyula.
Neogrády Antal. Ősz. Hisznyay H. Alfréd.
Innocent Ferenc. Szibilla. Gróf Szapáry Péter.
Mendlik Oszkár. Északi tenger. Özv. Hegedűs Józsefné.
Koszkol Jenő. Halászbárkák. Bökönyi Béla.
Margitay Tihamér. Vasárnap délután. Özv. Hegedűs Józsefné.
Telepy Károly. Tarpatak. Dr. Vali Ernő.
Tölgyessy Artúr. Almafák. Dr. Pertik Ottó.
Balló Ede. Venezia. Endrődi Sándor.
Koszkol Jenő. Tengerpart. Endrődi Sándor.
Eisenhut Ferenc. Férfi-akt. Dr. Vajda Adolf.
Koszkol Jenő. Csendélet. Szathmáry Béla.
Edvi Illés Aladár. Olasz táj. Concha Károly.
Ifj. Vastagh György. Oroszlánszobor. Heinrich Ferenc.
Ifj. Vastagh Gy. Oroszlánszobor. Dr. Navratil Dezső.
Fadrusz János. Krisztusfej. Dr. Navratil Dezső.
Neogrády Antal. Nyár. Dr. Gaál Gusztáv.
Vastagh Géza. Oroszlánfej. Kerner Jusztin.
Vastagh Géza. Pihenő tigris. Kemény Kálmán.
Tölgyessy Artúr. Lila virágos táj. Österreicher Miksa.
Ifj. Vastagh György. Arabs férfi. Österreicher Miksa.
Ifj. Vastagh György. Fellach nő. Österreicher Miksa.
Br. Braunecker Stina. Szegfűk. Dr. Rakovszky Géza.
Spányi Béla. Holdas éj. Ottlik Lajos.
Háry Gyula. Venezia. Ottlik Lajos.
Vastagh Géza. Tigrisfej. Br. Prónay Dezső.
Erdőssy Béla. Oláh kofák. Emich Gusztáv.
Spányi Béla. Füzes. Keppich Emil.
Munkácsy Mihály. Vázlat. Szentiványi Gyula.
Spányi Béla. Holdas éj. Dr. Szentkirályi Kálmán.
Spányi Béla. Mocsár. Dr. Szent királyi Kálmán.
Spányi Béla. Alkonyat. Keppich Emil.
Spányi Béla. Naplemente. Keppich Emil.
Ifj. Vastagh György. Vaddisznó. Szabó Ferenc.
Spányi Béla. Füzes. Sennyey Károly.
Ifj. Vastagh György. Daxli. Szabó Ferenc.
Pataky László. Ménes. Ifj. Rökk István.
Ifj. Vastagh György. Oroszlán. Ifj. Rökk István.
Tolnay Ákos. Női fej. Dr. Póhl Józsefné.
Edvi Illés Aladár. Falusi utca. Szombathelyi Andor.
Pállik Béla. Birka. Illyés Sándor.
Vastagh György. Fonó leány. Illyés Sándor.
Vastagh Géza. Oroszlánfej. Gróf Batthyány Istvánné.

I. RÉSZ : ÁLTALÁNOS BETŰREND

BEREGSZÁSZI PÁL. Az építés tudományának azon része, melyben az épületnek ékesítésére szolgáló oszloprendek ismertetése adatik elő. 46 rajzzal. (4-r. 58 1.) Debrecen, 1863. Városi-nyomda. (Csáthy K.) 10.—.

BEREGSZÁSZI PAL. A rajzolás tudományának kezdete 5 réztáblákkal. (8-r.) Debrecen, 1822. Ny. Tóth Ferenc.

BEREGSZÁSZI PÁL. U. a. 5 réztáblával. (8-r. 47 1.) Debrecen, év n. Csáthy K. biz. —.40.

BEREGSZÁSZI PAL. A szabadkézzel való rajzolás tudományának kezdete. 15 réztáblákkal. (K. 4-i. 12 1.) Debrecenben, 1823. Ny- Tóth Ferenc.

BEREGSZÁSZI PÁL. A szabadkézzel való rajzolásnak kezdete. 5 réztáblával. 2. megbővített kiadás. (4-r.) Debrecen, év n. Csáthy K. bizom. —.40.

BEREGSZÁSZI PAL. A tárgyaknak a látszás tudománya szerinti ismertetése és rajzolása. 12 réztáblával. (8-r.

46 és 20 1.) Debrecen, 1859. Ny. a Városi-nyomda. (Csáthy.) 4.40.

BEREGSZÁSZI PÁL. U. a. (8-r. 66 1.) Debrecen, év n. Csáthy K. bizom. Kötve 4.40.

BEREGSZÁSZI PÁL. Oszloprendek ismertetése és rajzolása. 46 rajzolattal. (N. 8-r.) Debrecen, év n. Csáthy K. bizom. Kötve 10.—.

BEREGSZÁSZI SÁNDOR. Építési egységárak. Építészek, építőmesterek, építővállalkozók, építési rajzolók, munkavezetők, építőiparosok, gazdatisztek és a nagyközönség használatára. A részletes költségvetések készítéséhez és az egyesség nélkül teljesített munkálatok elszámolásához. (N. 8-r. 1!)0 1.) Mezőtúr, 1901. Grill Károly bizom. Budapesten. 5.—.

BERZEVICZY ALBERT. Itália. Üti rajzok és tanulmányok. 30 képmelléklettel. (8-r. VIII. és 215 1.) Budapest, 1899. Franklin-Társulat. 7.—.

BERZEVICZY ALBERT dr. A Cinquecento festészete és szobrászata. (Tekintet nélkül Velencére. S-r. 8 1.) Bpest, 1903. Eggenbergcr. —.10.

BESSENYEY JÓZSEF. A fényképek előállítása. Kézikönyv a fényképészet kezdő műkedvelői számára. (8-r. 71) 1.) Székesfehérvár, 1889. (Bpest, Lampel R. bizománya.) 1.20.

BESZÉDES SÁNDOR. Dürer Albrecht kisebb passiója. Fenyvesét! utánzatok. Esztergom, 1875.

BEVEZETÉS. Rövid —, a fotografálásba. (8-r. 179 1.) Bpest, (év n.). Athenaeum könyvny.

BINDER F. KÁROLY. Rajzolás tanítás nélkül. 80 mintalap önfoglalkozásul az ifjúság számára. (K. 8-r.) Budapest, 1875. Lauffer V. Tokban 1.80.

BIRKAPIKTOR. A —, fölszólítja Hock János urat, hogy "Művészi reform" című könyvében az 58. és 100-ik lapon a birkapiktorról írt hazug állításait és ferdítéseit bizonyítsa be. Mindaddig, míg ezt meg nem teszi, állításait otromba rágalomnak jelenti ki a birkapiktor. (8-r. 47 1.) Bpest, 1899. Lampel R. 1.—.

BLÜMELHUBER FERENC. Az egyházi művészet régészeti és gyakorlati kézikönyve. Esztergom, 1873.

BODOLLÓ ENDRE. A kocsigyártás kézikönyve. (N. 8-r. 2201. és 101 ábra.) Budapest, 1899. "Szent Gellért" könyvkiadóhivatala. 10.—.

BONCZ ÖDÖN dr. A Haller-család művelődéstörténeti szempontból és nemzetségi könyvük magyar viselet képei. Különlenyomat a Turulból. (N. 8-r.) Budapest, 1886. Franklin-Társulat könyvny.

BONCZ ÖDÖN dr. Vázlatok a magyar viselet történetéből. (8-r. 46 1.) Budapest, 1887. Franklin-Társulat könyvny.

BOROS RUDOLF. A rajzoktatás az egységes középiskolában. Különlenyomat az "Orsz. Középiskolai Tanáregylet Közlönyéu-nek 6—7. számából. (8-r. 24 1.) Bpest, 1894. Hornyánszky V. könyvny.

BOROS RUDOLF. Nőipariskolai rajzoktatás. (8-r. 15 1.) Bpest, 1895. Rózsa K. és neje könyvny.

BOROS RUDOLF. A rajzolás vezérfonala. 88 ábrával. (8-r. 175 1.) Pozsony, 1900. Stampfel Károly. 1.20.

BOROS RUDOLF. Stilisme. 134 ábrával. (8-r. 152 1.) Pozsony, 1900. Stampfel Károly. 1.20.

BOURNÁZ JÁNOS. Az óra feltalálása. (8-r. 161.) Kolozsvár, 1899. Ny. Ajtai K. Albert.

BOZÓKY ALAJOS dr. A művészetek a római császárság fénykorában. Friedländer, Jung s mások művei nyomán. (8-r 188 1.) Nagyvárad, 1892. Szerző sajátja. 2.40.

BOZÓKY ENDRE DR. Gyakorlati útmutatás mértani rajzok készítéséhez a tanuló ifjúság használatára. Számos szövegmagyarázó ábrával ellátva. (8-r. 38 l) Budapest, 1893. Károlyi György papirkereskedésc. —.80.

BŐHEIM VENDEL. A Habsburg-ház műkincsei. L. Magyar Műkincsek.

BRASSAÍ SÁMUEL. Rajzminták fiatal gyermekek számára. Angol előkép után. 3. kiad. (8-r. 475 ábra és 53 1. szöveg.) Kolozsvár, 1870. Stein J. 2. — .

BRAUN IZIDOR. Emlékkönyv az 1879. évi székesfehérvári orsz. mű-, ipar-, termény- és állatkiállításról. Ipartörténeti adatokkal dr. Szabóky Adolftól. A végrehajtó bizottság megbízásából. (K. 4-r. 380 1.) Székesfehérvár, 1880. Szammer J. — Bpest. Aigner L. bizo-mánya. 4.—.

BRECSKA ADOLF. Lásd: Éltető Elek és B. A. jelentései a bécsi világkiállításon szerzett tapasztalatokról.

BRENNECKE L. Alapok építése. A német eredeti teljesen átdolgozott második kiadásának kézirata nyomán fordította Ney Ferencz. A szöveg közé nyomott 86 ábrával. (Lex 8-r. VII és 561 1.) Bpest, 1897. Kiadja a Magyar Mérnök-és Építész-Egylet. Kilián F. utóda. 10.—.

BUBICS ZSIGMOND. Műipari és tört. emlékkiállítás. Lásd: Henszlmann Imre

BUBICS ZSÍGMÓND. A középkori miniatűré-festészetről. Két fénynyomatú táblával. Bpest, 1883. Franklin-Társ.

BUCHSBAUM M. Körmöcbányái falimetszvények mintakönyve. Körmöcbánya, 1884. Buchsbaum M.

BUDAPEST építményei. Szerkeszti Rozinay István. Fénynyomatban készíti Divald Károly. I—IV. füzet. (40 műlap és magyarázó szöveg) Eperjes, 1880—84. Divald K. Egy-egy füzet 10.—

BUDAPEST közvágóhídja és marhavásárja, a városi hatóság megbízásából építették 1870—1872-ik évben Hennicke Gyula és v. d. Hude építészek. (N. ivrét II. és 11 1. szöveg és 13 rajzlap.) Berlin, év n. (1875.) Ernst és Korn. Bpest. Kilián F. biz. Kötve 24.—.

BUDAPEST RÉGISÉGEI. A főváros területén talált műemlékek és történelmi nevezetességű helyek leírása. Szerkeszti gömöri Havas Sándor. I—VII. kötet. (K. 4-r.) Bpest, 1889 — 1891. A székesfőváros kiadása. (Ifj. Nagel Ottó bizománya.) 37.—.

I. kötet. Bevezetés, írta: gömöri Havas Sándor. A legújabb aquincumi ásatások. 1887—1888. írta: dr. Kuzsinszky Bálint. Egy színnyomatú műmelléklettel. 4 nagy, több kisebb fametszetű képpel és számos rajzzal. (170 1.) 1889. 5.—.

II. kötet. Az ó-budai Fehéregyház, írta: gömöri Havas Sándor. A papföldi közfürdő', írta: Hampel József. Az aquincumi ásatások. 1882—1884. és 1889. Függelékül az ásatások helyszínén talált érmek leírása, írta : dr. Kuzsinszky Bálint. Egy térképpel, öt nagy, több kisebb fametszetű képpel és számos rajzzal. (160 1.) 1890. 6.—.

III. kötet. Budapest múltja és a királyi várak Ó-Budán, írta: gömöri Havas Sándor. Aquincumi temetők. 1881— 1882. évi feljegyzések alapján írta Hampel József. Az aquincumi amphitheatrum. Függelékül két lakóház. Az 1890. és részben 1891-iki papföldi ásatások, írta: Kuzsinszky Bálint. Aquincumnak római feliratai. Közli : Fröhlich Róbert. Egy melléklettel, három nagy és több kisebb fametszetű képpel és számos rajzzal. (164 1.) 1891. 5.—.

IV. kötet. I. Visszapillantás az 1889—1892. évek eseményeire. II. A főváros budai részének topográfiája. Irta: gömöri Havas Sándor. Az eraviscus nép és emlékei. Irta: Hampel József. Az építkezés Aquincumban. Irta: dr. Kuzsinszky Bálint. Az Aquincumnak római feliratai. II. Közli: Fröhlich Róbert. (Számos illusztrációval.) (156 1.) 1893. 5.—.

V. kötet. Szerkeszti: dr. Kuzsinszky Bálint. I. Gömöri Havas Sándor. 1824—1894. II. G. Havas Sándor. A Nagyboldogasszonyról nevezett budai fő-egyház. III. Dr. Wcisz Miksa. Régi zsidó sírfeliratok Budáról. IV'. Nagy Géza. Budapest a népvándorlás korában. V. Dr. Kuzsinszky Bálint. Az aquincumi múzeum és kőemlékei. (164 1.) 1897. 5.—.

VI. kötet. Szerkeszti: dr. Kuzsinszky Bálint. I. Dr. Eber László. Néger rabszolga bronzszobrocskája az aquincumi múzeumban. II. Dr. Kuzsinszky Bálint. A papföldi ásatások az 1897 — 1898. években. III. Gohl Ödön. Budapest emlékérmei. IV. Dr. Kuzsinszky líalint. Aquincum feliratai. (150 1.) 1899. 6.—.

VII. kötet. Szerkeszti: dr. Kuzsinszky Bálint. I. Dr. Kuzsinszky Bálint. Újabb kőemlékek az aquincumi múzeumban. II. Nagy Géza. Az eskütéri sisak III. Dr. Eber László. Aquamanile a fővárosi múzeumban. IV. Áldásy Antal. A baseli zsinat áthelyezése Budára. V. Gohl Ödön. Budapest emlékérmei. (172 1.) 1900. 5.—.

BUDAY JÓZSEF. Széchenyi István gróf szobrának leírása és története. Szerkesztette Gerlóczy Károly vezetése és felügyelete alatt — dr. 2 képmelléklettel (2-r. XVII 164 1.) Bpest, 1895, Pesti könyvny. r. t.

BUDAY JÓZSEF. Eötvös József báró szobrának leírása és története. Szerkesztette Gerlóczy Károly vezetése és felügyelete alatt — dr. l képmelléklettel (2-r. 2, 58, l 1.) Bpest, 1895. Pesti könyvny. r. t.

BUDAY JÓZSEF. Deák Ferenc szobrának leírása és története. Szerkesztette Gerlóczy Károly vezetése és felügyelete alatt — dr. 2 képmelléklettel. (2-r. XVIII, 256 1.) Bpest, 1897. Pesti könyvny. r. t.

BUDAY JÓZSEF. József nádor szobrának leírása és története. Szerkesztette Gerlóczy Károly vezetése és felügyelete alatt — dr. l képmelléklettel. (2-r. 60 1. Bpest,) 1895. Pesti könyvny. r. t,

BUNYÍTAY VINCE. Szilágymegye középkori műemlékei. (N. 8-r. 46 1.) Bpest, 1887. Akadémia. —.60.

BUTORMÍNTÁK, Angol —, a magyar kereskedelmi múzeum időleges kiállításából. Bpest, 1894. Iparművészeti múzeum könyvtárában.

BVDZOVSZKY SÁNDOR és Hauptmann József. Útmutatás a vésőzött, festett és márványozott metszésben, valamint a kézi aranyozásban. (8-r. 29 1.) Bpest, 1890. Rózsa K. és neje könyvny.

FESTÉSZET

Lionardo da Vinci mint természettudós. Irta dr. Te-deschi Borbála. A szegedi m. kir. áll. felsőbb leányiskola értesítője az 1904/1905. tanévről.
Böhm Pál hátrahagyott műveinek külön kiállítását ismertették a napilapok szept. 10-iki, a hetilapok szept. 17-iki számai.
Böhm Pálról. Irta Mikray János. Budapesti Hírlap, szeptember 12.
Lionardo da Vinci mint természettudós. Irta dr. Te-deschi Borbála, állami felsőbb leányiskolái tanár. Budapest, 1905. Lampl R. bizománya. 37 1.

A lipótvárosi szt. István-templom befejezése. Vállalkozók Közlönye, okt. 4.
A marosvásárhelyi városháza pályatervei (Komor & Jakab, Sebestyén Artúr, Bobula János, Schneider Iván & Várady Árpád, Tóásó Pál, lovag Ybl Lajos, Opaterny & Otta pályaművei). Magyar Pályázatok, III. 6.
Nagy Virgil Vállalkozók Közlönye, aug. 23.
A vízaknai fürdő pályatervei. (Bálint & Jámbor, Vass József. Jánosházy László, Bobula János, Knötgen Gusztáv & Koíál Henrik, Fischer & Scheer terveit. Magyar Pályázatok, III. 5.
Munkáslakások a liégei kiállításon. Irta Mchely Kálmán. Budapesti Hírlap, szept. 17.
Erzsébet-sugarút. Budapesti Hírlap, szept. 10.
A tíz éves Wagner-iskola. Irta Komor Marcell. Vállalkozók Lapja, szept. 13.
Die Geschichte der Basilika. Irta 0. D. Pester Lloyd, szept. 21.

Művészi ipar és iparművészet. Irta Nagy Sándor. Művészi Ipar, I. 1.
Egy és más a japáni iparművészetről. Irta Csányi Károly. II. ott.
Hitvallásunk. Irta Kriesch Aladár. U. ott.
A drótművész (Libay Sámuelről). Irta Czakó Elemér. U. ott.
Magyar művészek és a nemzeti ipar. Vállalkozók Közlönye, aug. 30.
A könyvnyomdászok szakköre szaktanfolyamának 1904/1905-ik évi értesítője. Szerkesztették Tanay József és Novak László. Budapest, kiadja a Könyvnyomdászok Szakköre. 1!)05. 134 1.
Az egyéni ízlés (a nyomdászatban). Irta Löwy Salamon. Grafikai Szemle, július.
Sárközy hímzések s néhány szó a népies háziípar-ról. Irta Áes Lipót. Magyar Iparművészet, VIII. 4.
A Műbarátok kiállítása. Irta Szentiványi Gábor. U. ott.
Iparművészeti kiállítás Aradon. Irta Czakó Elemér U. ott.

A Laokoon-csoport. Irta Tafferner Béla. A lugosi kir. áll. főgimn. értesítője 1904/1905.

A művészeti nevelés és a rajztanítás. Irta Holló Károly. Az Érd. r. k. státus kegyesrendiek v. a. a kolozsvári főgimnáziumának értesítője 1904/1905.
A gyermekek rajzai. Irta Streitmann Antal. Értesítő a kegyes tanítórend nagybecskereki községi főgimnáziumáról.
Az első művészeti kongresszus. Irta L—r. Vállalkozók Közlönye, szept. 13.
Ráth György. Magyar Iparművészet, VIII. 4.

1905 október 30-án lejár a sátoraljai Kossuth-szobor pályázata. Bővebbet 1. a "Művészet" IV. évf. 4. szám, 280. old.

1905 október 31-én lejár a Magyar Iparművészeti Társulat karácsonyi kiállítására kitűzött díjakra pályázó művek beküldési határideje. Bővebbet 1. "Művészet" 1905. évf. 3. sz. 210. 1.

1905 november 30-án lejár «i Nagybánya város által hirdetett építészeti tervpályázat. Kívántatik oly kétemeletes szálloda terve, a melynek díszterme szini-előadá-sokra is alkalmas. Első díj 2000 kor., második díj 1000 kor. Bővebb felvilágosítást a nagybányai polgármesteri hivatal ad.

1905 november 30-án lejár a manilai Rizal-szobor-pályázat. A szobor költsége 100.000 peso. Első díj 5000 peso, második 2000 peso. Bővebb felvilágosítást az Iparművészeti Társulat ad (Budapest, IX., Üllői-ut 33.)

1906 január 8-án lejár a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet építészeti nagypályázata. Bővebbet 1. "Művészet" 1905. évf. 3. sz. 216. old.

1906 január 20-án lejár a Munkácsy Mihály szobrára hirdetett pályázat. Bővebbet 1. "Művészet" 1905. évf. 3. sz. 210. 1.

1906 február 3-án lejár a Sárosfürdő pályázata. Bővebb felvilágosítást a székesfővárosi tanács ad.

1900 március 15-én lejár a Hágában a Carnegic-alapítványból emelendő békepalota terveire kitűzött pályázat. Az építkezésre 3.200,000 korona áll rendelkezésre. Első díj 24,000, második díj 18,000, harmadik díj 14,000. negyedik díj 10,000, ötödik és hatodik díj 6000—6000 korona. Bővebb felvilágosítást a Carnegic-alapítvány elöljárósága ad Hágában.

1906 október 31-én lejár a Kisfaludy-Társaság Lukács Krisztina jutalomdíjára hirdetett pályázat. Bővebbet 1. "Művészet" 1905. évf. 2. sz. 144. 1.

1905 október 15-én nyilik meg Parisban a Salon d'Automne kiállítása.

1905 októher 21-én záródik a városligeti műcsarnokban K. Spányi Béla külön kiállítása.

1905 október 25-én jár le az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat 1905/6. évi téli kiállításának a beküldési határideje.

1905 október vége felé nyilik meg Pozsonyban az ottani képzőművészeti egyesület kiállítása.

1905 október végén záródik Münchenben a IX. nagy nemzetközi kiállítás.

1905 október 31-én záródik Velencében a VI. nagy nemzetközi kiállítás.

1905 november 15-én nyilik meg az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat 1905/6. évi téli kiállítása.

1905 november 15-én záródik Parisban a Salon d'Automne kiállítása.

1905 novemberben nyilik meg Bécsben a Hagen-bund őszi kiállítása.

1905 november végén nyilik meg a Genossenschaft der bildenden Künstler Wiens őszi kiállítása.

1905 december 27-én záródik a Genossenschaft der bildenden Künstler Wiens őszi kiállítása.

1905 decemberben záródik Bécsben a Hagenbund őszi kiállítása.

1906 január 15-én záródik az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat 1905/6. évi téli kiállítása.