M0S0NYI-PFEIFFER HELLMANN

A közönség előtt vajmi kevéssé volt ismerős e név viselője: részben, mert nagystílűbb munkákkal nem szerepelt a tárlatokon, s másfelől oly fajta művészcélok izgatták, amelyek, bár minden szálukkal a hétköznapi élethez kapcsolódnak, sőt egyenest innen csíráznak ki: a magyar művészetben újszerű jelenségek, olyanok, amelyeknek kellő értékelése csak most szívódik a közönség vérébe.

A modern értelmezésű plakát, amely egész fiatal, alig tegnapról kelt növény a főváros hirdető-oszlopain, s ami ezzel rokon stílusforma, a könyvdísz: ezen a téren produkált eredmények rajzolják körül Pfeiffer, a művész portrait-ját. Hogy ezenkívül mint a rajzón zsurnalisztája, egy napilap címlapján esztendőkön át megjelentek tőle múló szenzációk, nagyvárosi drámák gyors kézírású illusztrációi: ez csak adat, komoly jegyzet Pfeiffer, a munkás életrajzához, de nem elég jelentős, hogy benső dokumentum gyanánt, mint sajátos képességeinek hű visszaverője, egyéni színekkel illessze a más utakon járó, más festőgondolatokat kiváltó piktorenergiák közé.

Erre itt vannak plakátjai: ma már nem állnak társ nélkül, de annak idején, első debütjük alkalmával hézagpótlók: Pfeiffer eltalálta a hangot, a néhány frappáns folt és néhány jellemző vonalra lefokozott előadásmódot, amely szerint a plakát külön dekorativ műfajjá: csakis plakáttá differenciálódik. Közelfekvő példa a Brázay-sósborszesz s a parádi víz háromszínnel csinált népszerű reklámja: bárhol látható, s bárhol elénk hozza a művészt, aki a bécsi akadémián töltött stúdiumok után, egy hosszú előrefejlődéssel merőben más vágányra tért s úgy alakult át, hogy ezek a nyolcvanas évek bécsi modorát viselő képek : a csupa egymásra halmozott detail, a levegő híjján körüldrótozott formák, a valör nélküli színtelen színek valóságos ellentétek s nem kapcsolhatók össze azzal az idővel, amikor Pfeiffer mint stilizáló lép előtérbe. Címlapjai (pl. a "Művészet", Gáspár: "Hét év a tengeren", "Vidám könyvek" stb.) s az ex-librisek szinte felismerhetetlenül választódnak el ama kézjárástól s ama temperamentumtól, amely akár ujság-illusztrációiban, akár — .egyébként kevés számú - - vásznain (pl. egy miniatűr a Műcsarnok nyolc év előtti kiállításán) nyilvánul. Érzi a lendülő vonal erejét, amely együvé tömöríti a formákat: rnint a plakátok, úgy ezek a grafikus dolgok is azt a stilizáló nyelvet beszélik, amely egyszerű, lapidáris foltokká redukálódva, mondhatni : kevéssel csinál meg mindent.

Pfeiffer életrajzának foglalatját az alábbiakban adjuk: 1863-ban született Mosonyban, ahonnét az elemi és négy középiskola elvégzésével mint gyerekifjú a bécsi akadémiára ment. Pár évnyi tanulmány után megkapta a bécsi izr. hitközség ösztöndíját, amelyet további tanulmányokra fordítva, München, Róma és Firenzeben töltött mindössze négy évet. Ekkor jött haza, s Budapesten, a "Politisches Volksblatt"-nál nyert állást, mint rajzoló.

Neve először a "parádi-víz" plakátpályázatán tűnt föl, ahol első díjjal jutalmazták. Több díjat kapott külföldi pályázatokon, így Rio de Janeiro, Hamburg s Düsseldorfban. Mintegy másfélszáz pályázó közül ő nyerte meg a "Művészet" címlappályázatát. Plakátjai közül még fölemlíthetjük a következőket: a szegedi és budapesti iparművészeti kiállítás plakátja (3 évvel ezelőtt), az "Én Újságom", a Török osztálysorsjáték a dr. Egger s a Brázay-cég plakátjai, amely utóbbi cég legtöbb alkalommal vette igénybe plakát-tervezeteit. Ezenkívül sok ex-librist, könyvdíszt s címlapot rajzolt, főleg a Singer és Wolfner cégnek. Ezek közül fölemlítjük a "Magyar Lányok" címlapját s azokat, az ex-libris-rajzokat, amelyek a "Művészet" régibb füzeteiben láttak napvilágot. Csöndben élő, derék munkása volt a művészetnek: a halál nov. 8-án szakította el tőlünk.

PLAKÁT-RAJZ
MOSONYI-PFEIFFER HELLMANN RAJZA