HAZAI KRÓNIKA

ÉVRŐL-ÉVRE SAJNOSAN TAPASZTALJUK, hogy minden kiállítás megnyitása után a visszautasított művészek keserű szemrehányásokkal illetik, pajtáskodással, részrehajlással, sőt határozottan lelkiismeretlenséggel vádolják a felvételi jury tagjait, és ez a keserűség egyik legállandóbb forrása azoknak az áldatlan torzsalkodásoknak, amelyek hovatovább teljesen illuzóriussá teszik a magyar művészet érdekében buzgólkodó intézmények működésének a sikerét.

Ezek a visszás állapotok évek óta megfontolás tárgyai az illetékes körök előtt. Mindenki érzi, hogy az ebből származó bajokon valamiképpen segíteni kell, eddig azonban, bár a megbeszélések során tömérdek eszme merült föl, még nem sikerült olyan módot találni, mely ennek a kiállításról-kiállításra ismétlődő elégedetlenségnek az orvoslására alkalmas volna. Most egy müncheni szaklapban olvasunk egy javaslatot, melynek tervezője — egy művész — azt reméli, hogy javaslatának a megvalósítása, ha nem is orvosolná teljesen, de a lehető minimumra redukálva a visszautasított művészeknek ezt az elégedetlenségét, mely nemcsak nálunk, de külföldön is mindenütt tapasztalható s úgy a művészek mint, a közönség előtt tiszta képet adna a felvételi jury működésének az eredményéről.

A javaslat szerint minden kiállítás alkalmával fönn kellene tartani egy megfelelő kiállítási helyiséget arra a célra, hogy benne a visszautasított művek, mondjuk százankint, 8—8 napi időtartammal kiállíttassanak. Ilymódon az egy-egy kiállításra beküldött művek sorozatosan mind a közönség elé kerülnének, s úgy a közönség, mint a beküldő művészek közvetlenül meggyőződhetnének róla, hogy a jury teljesen pártatlanul és elfogulatlanul járt-e el fontos és felelősségteljes hivatása teljesítésében. Másrészt a jury is talán az eddiginél fokozottabb óvatossággal és lelkiismeretességgel mondaná ki az ítéletét.

Igaz ugyan, hogy az eszme megvalósításának árnyoldalai is volnának, így, hogy egyebet se említsünk, egy-egy műtárgy megítélésére abszolút mértéke senkinek sem lévén, könnyen megeshetnék, hogy a közönség a maga ízlése, s egy-egy visszautasított művész a maga érdéke szempontjából — bár tisztán művészi szempontból teljesen jogosulatlanul, — mégis az elfogultság bélyegét sütné rá a juryra és hogy a közönség olykor valósággal elrettentő "műalkotások"-kal volna kénytelen megismerkedni : — az eszmét mégis ajánljuk az illetékes tényezők komoly megfontolásába. (—)

A VÍZCSÖPPTÁRSASÁG PLAKÁTJA
NAGY SÁNDOR RAJZA

GLATZ OSZKÁR rajzolta a második mellékletünkön látható "Karácsony" című képet. Eredetije pasztell.

KARÁCSONY
GLATZ OSZKÁR RAJZA

MUHITS SÁNDOR rajzolta az l, 2, 3, 6, 7, 10, 11, 14, 15, 18, 19, 22, 34 és 62-ik oldal könyvdíszét.

NAGY VILMOS "Tanulmány"-át közöljük a 4-ik oldalon. Eredetije szénrajz.

TANULMÁNY
NAGY VILMOS RAJZA

RUDNAY GYULA rajzolta a "Hárman valának együtt" és "Kis halott" című képeket (5. és 10. oldal). Az elsőnek eredetije szénrajz, a másodiké krétarajz.

HÁRMAN VALÁNAK EGYÜTT
RUDNAY GYULA RAJZA

KIS HALOTT
RUDNAY GYULA RAJZA

RÁTH ANNA rajzolta a 9 ik oldalon reprodukált "Otthon" című képet. Eredetije szénrajz.

OTTHON
RÁTH ANNA RAJZA

RAÁB ERVIN "Besztercebányai részlet" című rézkarcát közöljük a 12-ik oldalon.

BESZTERCEBÁNYAI RÉSZLET
RAÁB ERVIN RÉZKARCA

MAJOR JENŐ "Tanulmányát" közöljük a 13-ik oldalon. Eredetije ceruzarajz.

TANULMÁNY
MAJOR JENŐ RAJZA

HEGEDŰS LÁSZLÓ "Krisztus siratása" című olajfestményét reprodukáljuk a 24-ik oldalon. Ez a mű nyerte el a Műcsarnok téli tárlatán a 2000 koronás Ipolyi-díjat.

KRISZTUS SIRATÁSA
HEGEDŰS LÁSZLÓ OLAJFESTMÉNYE
A 2000 KORONÁS IPOLYI-DÍJ NYERTESE

TULL ÖDÖN "Pihenő" című vízfestményét közöljük a 25-ik oldalon. Ez kapta meg a Műcsarnok téli tárlatán a 600 koronás Esterházy díjat.

PIHENŐ
TÜLL ÖDÖN VÍZFESTMÉNYE
A 600 KORONÁS ESTERHÁZY-DÍJ NYERTESE

CSÓK ISTVÁN "Ateliersarok" című olajfestményét közöljük a 29-ik oldalon. Ez kapta meg a Műcsarnok téli tárlatán a Lipótvárosi Kaszinó 1000 koronás díját.

ATELIERSAROK
CSÓK ISTVÁN OLAJFESTMÉNYE
A LIPÓTVÁROSI KASZINÓ 1000 KORONÁS DIJÁNAK NYERTESE

SARKADI EDE rajzolta a 35-ik oldal fejlécét.

HIRSCHMANN TIVADAR rajzolta a 65-ik oldal fejlécét.

MÜNCHENI KRÓNIKA. (Az iparművészeti kiállítás. Wenglein és Greiner. A Hollósy-iskola.) Azon új mozgalom a művészi ipar terén, mely a "Kunstgewerbe" szó óvatos mellőzésével "Kunst im Handwerk" vagy "angewandte Kunst" neve alatt küzd Németországban az érvényesülésért, Münchenben inkább, mint másutt, ellenszegülést és forrongást jelent a hagyományos, archaizáló formák uralma ellen. Az utolsó nagy iparművészeti kiállítások az 1878-iki és 1888-iki stílismétlők voltak, az a német renaissance, ez a barokk és rokokó újraébredését eredményezte. Hatásuk alatt oly általános lett e régi formák uralma itt, hogy ma, mikor már úgyszólván új müncheni iskoláról lehetne szó, a fiatal mozgalomnak első önálló föllépése alkalmával veszszük észre, hogy kiválóbb képviselőit Münchentől már elhódította a többi, életrevalóbb iparművészeti központ: Darmstadt, Drezda és Berlin. Egy előnye mégis lett annak, hogy e kiállítás későn jött létre : ma már nem annyira manifesztum a régi formák konvenciója ellen, nem mint formatörő princípium jelentkezik, de bizonyítéka annak, hogy képviselői erős művészetükkel egy időszerű vágyódásnak sietnek elébe oly korban, melynek esztétikus kultúrája egy saját magának törvényt szabó stílusnak szükségét érzi. Bevált, hogy ami kezdetben iránytalan cikornyának látszott, értékesebb indokoknak köszöni létét, mint a gondtalan művészies szeszélynek s hogy bizonyos szertelennek és átkozottul modernnek látszó vonalszimfoniák régi, állapodott, elismert formák törvényszerű fejlődményei.

Mint a berlini Grenander-kiállítás, úgy ez a müncheni is az újnémet iparművészet st-louisi sikerének visszfénye. A térdíszítést, az architektonikus érzéssel konstruált lakásnak tisztán művészies szempontokból való berendezését tekinté főfeladatának. Bár kiállítási épület híjján csak a bajor nemzeti múzeum széles palotájának oldalszárnya állott rendelkezésére s így az ablakalakítás hálás feladatáról eleve le kellett mondania, az eredmény mégis meglepően komoly volt.

Bruno Paul a térdíszítő művészetnek legkiválóbb képviselője e kiállításon. Művészete középhelyet foglal el azon nemzetközi formaszocializmus között, mely van de Veidé szellemes, hajlékony vonalaiból árad felénk és Behrens geometrikusán rideg lécstilusa között. Paul zenetermében a modern interiőrnek remekét alkotta meg. Abban, hogyan fogják körül hallgatag komolysággal a barna tölgyfával burkolt falak, széles fülkékbe dűlő" pamlagok a középen tabernákulum gyanánt emelkedő Steingraber-zongorának értékes intarziákkal borított tömegét, már érződik a zene ritmusa. Bizonyos irányprincipium, kristályosodás elve működött itt függetlenül a használhatóság elvétől a harmonikus forma létrehozásában. Paul ebédlőjét is e ritmikus variáció lehetőségei uralják, éltetik a felületek lapjait, növesztik a bútor gerinceit, rímeltetik az ornamentikát, melynek dús lombozata épp a gyúpontban borul a szerkesztésnek merész csupaszságára. Egyáltalán Paul e kiállításon legjobban értette meg a szoba belvilágának különhangulatát, egyénies művészettel elégíti ki korunk vágyódását a megnyugtató forma után. Messze fölülmúlja ebben versenytársait, kik ízléses praktikus anyagkezelésen és szokatlan színegységek kísérletén nem jutottak túl, mint Niemeyer, Bertsch, Beckerath, Birkenholz, vagy kiknek formavilágában minden egyénieskedés dacára megérezzük a mintaképet, mint Pankok női szobájának vékony-fonalú könnyedségében az empire-t, ornaemntikájának kapriciózus bujaságában a rokokót, Troost ebédlőjében régibb angol formákat, Heine férfi-szobájában a leplezetlen biedermeiert. A jó plasztika, melyet a kiállítás kertjében találunk, Kiefer kútja, Wrba állatszobrai, Netzer "Orfeus"-a nincs szoros összefüggésben a kiállítás szellemével. Ennek keretében temetőt is találunk, pár zömök sírkövet s egy talmi-kolumbáriumot. A szűkebb értelemben vett iparművészet gazdag és tekintélyes képet nyújt, Scharvogel és Schmutz-Baudiss keramikai művei tűnnek fel itt.

E kiállításon különben biztossággal konstatálhattuk azt a különös jelenséget is, hogy a térművészet szelleme hadat üzent a mai értelemben vett festménynek. A bútor, melynek prózája trópussá és metaforává változott, az interiőr, mely maga képpé vált, nem tűri meg a festmény különéletét, a képnégyzet különvilágát, e végtelenbe nyíló ablakot. Szigorú konzekvenciával a falon laposat és falszerűt kivan s azért vágyódik szőnyeg, mozaik, freskó után. Jelen kiállítási művészetünkből csak a grafikát fogadja szívesen, ebből is csak a sematikus rövidséggel nyilatkozó apercu-t, de óvatosan kerüli az olajfestmény természetvallását és széles, szabad világnézetét. Úgy látszik, oly művészetet kivan, mely játszva érti meg az élet értelmét, játszva, vagyis minden czélzatosságtól, minden principiumtól gyógyultan.

A Heinemann-szalon Wenglein-kiállítást hozott. Wenglein József, kit mestere Lier, a Dupré-tanítvány, Barbizonhoz kapcsol, a hetvenes évek nagy festői tradícióinak egyik legjobb tájképfestő képviselője. Művészete bajor hazájának talajában gyökeredzik, bár "Havasi mocsár "-ja, a müncheni képtár egyik gyöngye, a néma őszi hervadásnak e csodálatos elégiája, eszünkbe juttatjaDupré "Tócsá"-ját, a kusza tölgyet, mely óriás ököl gyanánt nyúlik fenyegetődzve a mozgalmas égbe. Mint Daubigny az Oise-nak, úgy Wenglein az Isar folyónak festője. A Riesvölgytől kezdve, hol szürke görgeteg közt tör utat, a müncheni mély defiléig követi ecsetje a folyó küzdelmes fiatalságát. Magas partról látjuk vizét, erdőkön átzúg, fekete fenyők hallgatják vad zenéjét, amott kivillan fényszalagja, tovább elébe fekszik az erdős előhegy mint egy bozontos állat, melynek foszladozó, párás lehelete elfogja a távol hegyláncot. Vagy lenn állunk a mély mederben violaszínű kavicsszigeten, melyet galtytorlasz véd a hullám ellen. Felhőárnyék suhan el a vízen, az ég kékje tündöklik lándzsaleveles fűzágak és zászlós sás között s a hab moraj lik nedves, fekete sziklák körül. Fénylő, fantasztikus és féktelen e küzdés, habzó, dagadó életerő képe, mi Wengleint elragadta. A folyó csöndes siklása a hallgatag, meleg rónában nem érdekelte őt.

Wenglein művészi képét tágítják azok a motívumok, melyek Rosenheim táján, Pank faluban készültek, a müncheni tájképfestők egykori paradicsomában. Fiatal hévvel, színes ecsettel tolmácsolja ezekben tarka rétek, széllel futó rozsföldek, tölgyfaszegélyes országutak, napfényes, hangavirágos erdőtisztások intim szépségeit. E kisebb méretű képek között van néhány fiatalos munka, melynek minden színes foltjából életkedv szól, így a Daubigny-ra emlékeztető folyómeder, vagy az "Endorfi rozsföld" című. Aránylag későn váltotta föl nála ez optimizmust az a nagy vonalú, mély melankólia, mely Isar-képéinek színeit hervasztja. E későbbi műveiben bizonyos szép roman-ticizmus él, Rottmann s Calame legjobb öröksége. Egységességük sorozatában, előkelő nyugalmukban, férfias komolyságukban erős festői kultúra lakozik, mely feledteti velünk a szürkékbe, barnákba fojtott színeket. Ha arra gondolunk, mennyi apró-cseprő természetanalizist nyújtanak nekünk tájkép címen a mai kiállítások, be kell vallanunk, hogy a nemes értelemben vett heroizmusnak és romanticizmusnak nem találtuk még meg érzésthordozó ellenértékeit.

Ujabban nemcsak itt, de nálunk is sokan kicsinylő szemmel néznek vissza és a "rapin"-éktől ellesett vulgáris atelierkifejezésekkel illetik az elmúlt érdemet. A zsurnalizmusból fejlődő műkritika magával hozta az aktualitás és a szenzáció ingerét, pár perc alatt csalhatlanul megadja az érdeklődőnek művésze diagnózisát s minden áron mielőbb arról tudósít, mivel maradt adós a "piktor". A piktor, az a türelmes gyerek, ki oly hamar felejti, hogy, Delacroix egy goromba szavával élve, "a kritikusok csak tetvei a festőnek". A Meyer-Graefe famózus kudarca itt mindenfelé kínosan hatott. Mégis jólesett azokat a pregnáns mondatokat hallani, melyekkel Thode a berlini művészegyesületben a Böklin-vitát berekeszté. A betegesen fokozódó individualizmusnak, az én-es egyéniségnek, a "minden áron új" erőszakoskodóinak, a léha, külszínes, közömbös szemlélésnek szóltak nyomós érvei.

Greiner Ottó, kinek ritka grafikai kvalitásait eddig csak elvétve értékelhettük, legutóbb szintén gyűjteményesen lépett fel itt. E Hollósy-tanítvány azon germánok közül való, kiket még vonz a vágy Olaszország derűs, klasszikus ege alá. Karcaiban, metszeteiben, kőrajzaiban egy a szkurrilis elem, az antik mítosz, a bachikus kör felé forduló képzelet nyilatkozik meg, csapongó, érzékies szabadsággal, melyet nagyvonalú szoborszerűségbe rögzít rajzának mesteri formatökélye. Korábbi lapjainak tésztás, feketés mélyeitől eltekintve, grafikai technikája is kifogástalan. Mint arcképrajzolónak "Siegfried Wagner", "Haferkorn tanár", "Signore Pichler" című litográfiái egyszerűen mesteriek és egyes nagyobb méretű lapjai, a "Cantateprogramm", "Ördög, Éva és a bűn", a "Klingerajánlás", a "Golgotha" az újabb német grafikának legfigyelemreméltóbb alkotásai közül valók. Greiner a csupaszságok büszkeségének interpretá-tora. Rövid, heves ritmussal mozognak aktjai, hangosan, gazdag taglejtéssel, babérral kurta fürtjeik között, erő és kellem biztos tudatában. Némely lapja a csupasz testek valóságos halmaza. Húsos hasú bachánsok, nimfák buján rövidülő tagokkal, kik bokréta gyanánt, kacagva hordozzák mellük ingón ingerlő terhét, ifjú hősök, széles mellel, vékony medencével, nemesen ívelő combokkal, kiknek dacos, vad ajkai verset lejtegetnek. Kár, hogy ez alkalommal nem ismerhettük meg Greinert mint festőt is. "Odysseus és a szirének" című festményének kompozicionális és dekoratív szépségeiről szállong a hír. A mű a drezdai kiállításból a lipcsei képtárba került, München csak hírét hallja.

Greiner rajzhatalma mellett a vele egyidejűleg föllépő Willy Geiger érvényre nem jutott, bár raffináltan használja ki a fehér-feketét úgy foltban, mint vonalban kissé erőszakos és hivalkodó ötleteinek kifejezésére.

Egy kisebb, intim magyar kiállítást is láthattunk itt pár napig, Hollósy Simon iskolájának kiállítását. Örvendetes frissességet és törekvést találtunk a két teremben, melynek faláról hunyadmegyei és máramarosi tanulmányok, a felső Tisza dombvidékének kedves motívumai tarkállottak. Közöttük Hollósy régebbi tanítványainak, Glatznak, Thormának, Ferencynek egy-egy finom stúdiumát is megtaláltuk, Siposs gyöngéden érzett aktjait s egy úgy hangulatban, mint kezelésben fátyolfinom grisaille-t Kubinyitól. Hollósy, ki maga néhány önfeledt, a népdal mélaságát lehellő tájképpel volt képviselve, e kiállítással jogos elismerést szerzett művészpedagógiai vezérmotivumának: hogy a művészt csakis a természet jelenségeinek egyszerűségben és mélységes bensőségben való átérzése teszi művészszé, hogy műve nem más, csak visszhangja egy felé szálló megnyilatkozásnak.

Abry, León festő (szül. 1857-ben) Anversben meghalt. Abry a magyar közönségnek is ismerőse volt, amennyiben egy-időben az itteni nemzetközi kiállításokon állandóan részt vett, sőt pár év előtt itt is járt Budapesten, hol a művészek szeretettel ünnepelték. Úgy a belga művészeknek a mi kiállításainkon való részvételének a szervezése, mint az 1894. évi anvers kiállításon a magyar csoport rendezése körül nagy buzgalommal működött közre.
Barry, Francois tengerfestő (szül. 1813-ben) meghalt St. Laurent-du-Var-ban.
Behrens, Christian Prof. szobrász (szül. 1853-ban) meghalt Breslauban.
Delorme, Andre szobrász (szül. 1830-ban), meghalt Parisban.
Delahaye szobrász (szül. 1818-ban), meghalt Nanterreben.
Dubois, Alphée, éremszobrász (szül. 1831-ben) meghalt Parisban.
Dubois, Alphée medailleur (szül. 1832-ben) meghalt Camortban.
Durand, Ludovic-Eugéne szobrász (szül. 1832-ban) meghalt Courberoiban.
Erdmann, Ottó festő (szül. 1854-ben), meghalt Düsseldorfban.
Fleischer, Max műépítő (szül. 1842-ben) meghalt Bécsben.
Gaertner Friedrich tájfestő (szül. 1825-ben), meghalt Münchenben.
Geiger, Joseph történelmi festő (szül. 1822-ben) meghalt Bécsben.
Geiger, Karl történelmi festő (szül. 1823-ban) meghalt Bécsben.
Herterich, Johann, Prof. festő (szül. 1843-ben), meghalt Münchenben. Herterich ismert festőtanár volt Münchenben, akinek iskolájában számos magyar festő végezte rajztanulmányait.

ÁRVIZI KÉPEK 1838-BÓL. Alig zajlott le a pesti árvíz-veszedelem, nyomában nemcsak írók, hanem művészek is igyekeztek hasznocskát meríteni a szerencsétlenségből. Az ilyen vállalkozások megítélésénél és megbecsülésénél az a legfőbb szempont: hogyan fogadták az egykorúak? Ha az egykorú rajz úgy hűség, mint művészi kivitel szempontjából megnyerte a kortársak tetszését, az utókor ítélete biztos alapokra támaszkodhatik, mert oly művel áll szemben, mely a kortársakat minden tekintetben kielégítette s így korrajzilag s művészettörténetileg egyaránt becses.

Ilyennek tekinthetjük a Trentsensky és társától Pesten nyomtatott és kiadott következő című "Pesth am 13 — 18 März 1838" rajzot, mely félíven, nagy median folió alakban készült; 11 kép volt rajta, melyet természet után Schwindt rajzolt s kőre edzett Torsch. Ára szép svájci velinpapiron l frt 30 kr. khinai velinen 2 frt. volt pengő pénzben. "E tábla - írja a pozsonyi Századunk 1838. évi május 14-iki 39-ik számában, 312. hasáb — honi művészetünk egyik figyelemre méltó terméke, szintannyi hűséggel mint művészi tökélylyel terjeszti élőnkbe a Dunaár pusztításait s nagyságát". E kép a következő helyeken tüntette föl az árvíz pusztítását:

1. A pesti városház piacán.
2. A városi (német) színház piacán.
3. Az evangélikusok templománál.
4. A reformátusok templománál.
5. A Theresia-város egy részében
6. A Józsefváros egy részében.
7. A Ferencváros egy részében.
8. A Derra-ház leomlásában.
9. A "Vademberhez" nevezett ház beomlásában, a Három-korona-utcában.
10. A vakok intézete beomlásában
11 . A szegények ápoló-intézetének beomlásában a "Vadászudvarban".

"A tábla — - írja a Századunk — szintoly jeles a tárgyak megválasztásában, mint azok művészi előadásában s így azt igen becses és hű emlékül ajánlhatjuk mindazoknak, kik Pest örökké nevezetes elön-tetésének tanúi valának, mindazoknak, kik e vízvészről eddigelé csak igen gyenge és tökéletlen leírásokat olvashattak".

Ez a "minden tekintetben jeles kép" még színezett példányokban is kapható volt, de ezek ára már 4 pengő frt.

Ugyanezen év július havában még egy idevonatkozó rajzot ajánlott a Századunk (58. sz. 563. hasáb) s tekintve azt, hogy az ajánló sorok írója a szép tudományú Csaplovics János volt, a dicséret annál nagyobb súlylyal esik a művészi értéknek mérő serpenyőjébe. E mű címe a következő: Pest és Buda szab. kir. városok' s környékeik' két alaprajza, kiadta Blaschnek B. mérnök s Magyar- és Erdélyország nagy földabroszának társkiadója 1838. Érdekesnek és becsesnek mondja ezen alaprajzokat Csaplovics s készítőjét "ügyes és igen szorgalmas férfiúnak". Az elsőn a két főváros van Ó-Budával együtt, úgy, amint az árvíz előtt volt ; a másikon, úgy, amilyen volt e városok képe az árvíz alatt és után. "Az egyik rajz mindent élénk, friss, kellemes színezetben mutat, a másikon a gyászszín emelkedik főleg ki, mint amelylyel mind az összedőlt, mind pedig a megsérült lakházak — amazok fekete, ezek sötétbarna színnel megkülönböztetve — jegyeztettek meg; s e pontosságot még a házrészekre is kiterjesztve tapasztaljuk, úgy hogy világosan láthatni, melyik részén sérült meg e' vagy ama ház. A contrast felette megkapó, főleg mivel ez utóbbin az árözönnek még kiterjedése is kijeleltetett kék festékkel, pontos megkülönböztetésével azon kevés, magasban fekvő s így a víztől el nem ért helyeknek, melyek mint valódi menedék-oázisok fehéren állnak itt s mintegy elenyésznek a tengerben. De az áradásnak nemcsak kiterjedése, hanem mélysége is följegyezve látható bécsi lábakban és hüvelyekben, következésképp megvan minden, ami e tárgyban tudomásra méltó. A pontosságért kezeskedik azon tettdolog (!), hogy a rajzoló úr (ki sok más házbirtokosokkal együtt maga is elveszte a József külvárosban, Futó utcában 2 11 sz. a. álló tulajdon házát) az itt feljegyzett adatokat személyesen, bár vérző szívvel, de éles mérnöki szemével magán a helyszínén gyűjté".

A rajz jobb és bal szélén a topográfiai magyarázatok vannak s baloldalt részletesen megírva a megsérült, beomlott s fennálló házak száma.

Csaplovics következő megjegyzései azonban a legbecsesebbek. "Idővel, igen hihetőleg, nemhogy csökkenni, hanem emelkedni fog e rajzok' becse; mert valamint nem kételkedhetni, hogy Pest egészen új terv szerint pompásabban s nagyszerűbben lóg felépíttetni, a mi a tömérdek házpusztulás által rendelkezhetővé lett helyterjedtségnél igen lehető: úgy azáltal az előttünk fekvő alaprajzok is históriai becsűekké válandanak, 's valóban felette érdekes lehetend, a' nagy különbséget az egykori 's későbbi város fekvése között későbben összehasonlítani" Ez "igen csinos és pontos rajzok" ára egyen-kint 4 pengő forint volt. A derék kiadó a másodiknak minden elkelendő példánya után — noha maga is árvízkárosult - 40 pengő krajcárt kötelezett le a pesti árvízkárosultak javára.

Kár, hogy nincs megjelölve: hol nyomatott e két rajz. Csupán a helyeket nevezi meg, ahol kapható. így "leginkább" Bécsben Artariánál. Pesten Eggenbergernél és Heckenastnál; Pozsonyban, Sopronban Wigandnál; Eperjesen Benczúrnál és Schmidt-nél; Kassán Hagennél.

Ezek szerint mind a Schwindt-féle, mind a Blaschnek-féle rajz nemcsak művészileg, de kortör-ténetileg is a legérdemesebb munkák közé számítható azon kedvező fogadtatás révén, melyben az irodalom részesítette mindkettőjüket. —184.

Lieder festménye: gr. Cziráki Antal országbíró.
Steinrucker képe: Desewffy János Pozsega vm. főispánja.
Einsle 1833-ban festette Döbrentei Gábor képét.
Weidner műve: br. Eötvös Ignác alkancellár képe.
Kohn nevű magyar festő műve: Eszterházy Miklós, nádorispán képe.
Ninninger képe: Festetics György gr. képe.
Bauer Mihály szobra után készült I. Mátyás képe.
Hofbauer János képe: Kemény József gr.
Simó Ferenc képe: Kisfaludy Sándor.
Schmidt József képe: Kopátsi József püspök.
Simó Ferenc képe: Majláth György.
Weide festménye: Majláth József és Majláth Károly.
Hofbauer János képe: Mészáros Johanna bárónő.
Hofbauer János képe: gr. Nádasdy Mihály pénzügyminiszter.
Hofbauer János műve: Reviczky Ádám gróf.
Einsle Ferenc képe: Schedius Lajos,
Barabás Miklós képe: Sausich Pongrác.
Simó Ferenc képe; Virág Benedek.
Weide festménye: Verbőczy István.
Schmidt József képe: Wurum József püspök.
Peschky József képe: Zichy Károly gr.

E képek leginkább családi képtárakban vannak és onnan metszette vállalata számára Ehrenreich, E képek létezéséről még semmit sem jegyzett fel a műtörténelem, azért közöltük e sorozatot.

— 185.

1. A szepesi káptalan 1347. évi oklevele. (Tudományos Gyűjtemény, 1833. I.)
2. Roland nádor 1253. okmánya. (U. o. IV. köt.)
3. Arany-rózsa. (U. o. V. kötet.)
4. Székesfejérvári káptalan 1246. oklevele. (U. o. V. kötet.)
5. Székesfejérvári káptalan 1278. okmánya. (U. o. V. kötet.)
6. Kálmán király 1109. évi görög oklevele. (U. o. 1834. I. köt.)
7. Címlap. (Könyves Máté : Játékszíni Koszorú. Pest, 1833. 12r.) -186.

A MŰVÉSZET KIS TÜKRE. A képzőművészetek általános története, írta Reinach Salamon, az "Institut" tagja, a .,Louvre iskolá"-jának tanára. Fordította és a magyar művészettörténeti részszel kibővítette Lázár Béla. 600 szövegképpel. Budapest, 1906. az Athenaeum irodalmi és nyomdai r.-t. kiadása. 346 1. — Reinach e művének francia eredetije több kiadást ért s ma már ismert és otthonos az egész világon, mint olyan mű, amely minimális terjedelemben összefoglaló képét adja a festészet, szobrászat, építőművészet történetének.Helyes volt irodalmunkba is belevinni, amely ily rövidre fogott és legtöbb részében mégis elmés, sőt adat-tömege ellenére is könnyen olvasható munkával nem bír. Ha elgondoljuk, hogy több ezer művész méltatásának kellett e szűk keretben helyet biztosítani, be fogjuk látni a nagy nehézségeket, amelyeket Reinachnak, aki elvégre még sem írhatta meg művét száraz távirat-stilusban, le kellett küzdenie. Kivált az ókori és a renaissance-művészet talál benne lelkes méltatóra. A könyv tulajdonképpen a Louvreban tartott előadások gyűjteménye, tehát afféle sorvezető, kalauz e világhírű műgyűjteményben s a magyar kiadás is dupla méltánylásra fog találni, mihelyt a nemsokára megnyíló Szépművészeti Múzeumunkban sétálgatva olvashatja a közönség. A fordító gondoskodott arról, hogy a magyar művészet is megfelelő helyet kapjon a könyvben. A szép kis könyv, amelynek előttünk fekvő fordítása jó képét adja az eredetinek, az ifjúsági könyvtárakban is hasznos szolgálatot tehet.

FESTÉSZET

Cselekvényes festészet. Irta Lakos Alfréd. Magyar Szó, december 1.
Írók és festők, írta Saul. Magyar Szó, nov. 30.
Székely Bertalan. A mesteriskola új igazgatója, írta Lándor Tivadar. Az Újság, dec. 16.
Márk Lajos, írta Sebestyén Károly. Művészeti Krónika, dec. 15.
Középkori bizánci falfestés Magyarországon. (Gróh István előadásának ismert.) U. o.
Fényes Adolf. Irta Juhász Gyula. Új-Század (Kolozs vár), 1905. dec.
A pleinair. írta Lyka Károly. Modern Művészet, dec.
Könyvismertetés. Acht Jahre Secession. (Ludwig Hevesi.) Ism. Max Ruttkay-Rothauser. Pester Lloyd, dec. 24.
Ferenczy Károly, írta Meiler Simon. Nagybánya, dec. 21.
A Sixtus-kápolna freskói. Irta (KI.). Egyházi Közlöny, 1905. 52. sz.
Székely Bertalan, írta Lándor Tivadar. Vasárnapi Újság, 1905. 53. sz.
A szentjakabi oltárkép. U. o.
Könyvismertetés. Acht Jahre Secession. (Ludwig Hevesi.) Neues Pester Journal, 1906. január 4.
Aus dem Wiener Kunstleben (Vincent von Gogh.-Scholle). írta L. H.-i Pester Lloyd, jan. 18.

SZOBRÁSZAT

A műhelyben. Telcs Edénél, írta Bárdos Artúr. Egyetértés, dec. 3.
A kolozsvári Mátyás-szobor repedezik. Pesti Napló, dec. 3.
Mária, nápolyi királyné, magyar királyleány síremléke, írta Fraknói Vilmos. Archaeologiai Értesítő, új folyam XXV. k. 5. sz.
Stróbl műterme. Irta Fülep Lajos. Modern Művészet, december.
Petőfi, írta Balogh Pál. Pesti Hirlap, dec. 31.
Petőfi-plakett, írta L. B. M.; yar Nemzet, dec. 31.
Beck Ö. Fülöpnél. Irta Bá. Egyetértés, 1906. jan. 7.
Egy paraszt szobrász-művész, írta Kürthy György. Alkotmány, jan. 10.

ÉPÍTÉSZET

A kultuszminiszteri palota pályatervei (Pártos Gyula, Kármán & Ullmann, Vágó József & László, Faludy & Reisz, Törk & Sándy, Komor & Jakab, Schoditsch Lajos, Tőry Emil pályaművei). Magyar Pályázatok. III. 8.
A királyi várpalota (Hauszmann Alajos műve). U. o.
A berettyó-újfalusi új rom. kath. templom, írta Némethy Gyula dr. Tiszántúl, 1905. nov. 19.
Könyvismertetés. Dr. Récsey Viktor: Keresztény templomépítés az ó-korban, ismert, dr. Éber László. Archaeologiai Értesítő, új folyam XXV. k. 5. sz.
A zólyomi ág. év. templom és a nagybecskereki törvényszéki palota pályatervei (Opaterny Flóris & Otta
Róbert, Weningcr Ferenc, ifj. Schulek János, Papp & Szabolcs, Aigner Sándor, Marton Ákos & Riemer Márkus, Jablonszky Ferenc, Krausz Ármin & Porgesz József tervrajzai . Magyar Pályázatok, III. 9.
A Szent István-templom, írta Komor Marcel. Modern Művészet, dec.
A Szent István-templom, írta Yartin. U. o.
Könyvismertetés. A középkori várak, különös tekintettel Magyarországra. (Könyöki József könyve.) Neues Pester Journal, dec. 28.
A kultuszminisztérium új palotája. Magyar Hirlap, január 2.
A Szent István-templom művészi méltatása, írta Fieber Henrik. Katholikus Szemle, 1906. jan.

IPARMŰVÉSZET

Az iparművészeti iskola jubileuma, írta Hamvay Ödön. Művészi Ipar, I. 3.
Velencei tanulságok, írta Radisics Jenő. U. ott.
Nagybányai ötvösművek, írta Myskovszky Ernő. U. o.
Az Iparművészeti Társulat karácsonyi kiállítását ismertették a napilapok dec. 3-iki számai.
Iparművészeti vándorkiállítások, írta Víg Albert. Magyar Iparművészet, VIII. 6.
A kir. iparművészeti iskola jubiláris kiállítása, írta S. U. ott.
Az országos iparművészeti iskola jubiláris ünnepségei, írta G. J. U. ott.
Magyar iparművészek törzskönyve. U. ott.
A csetneki csipke, írta Szmik Antal. Budapesti Hirlap, dec. 17.
A művészi játékszer, írta Lazái- Béla dr. Magyar Nemzet, dec. 21.
Az Iparművészeti Társulat karácsonyi kiállítása, írta sz—ö. A Szobrász, dec. 10. (I. évf. 2. sz.)
Könyvismertetés. Wosinszky Mór : Az őskor mészbetétes díszítésű agyagművessége, ism. Bella Lajos. Archaeologiai Értesítő, új folyam, XXV. k. 5. sz.
Lalique ékszerei. Új-Magyarország, dec. 24.
Valami az iparművészetről. Közli Szabolcs Ferenc. Az Őr (Ipolyság), 1906. jan. 1.

VEGYES

A művészetek népszerűsítése. Irta Bot Béla. Művészi Ipar, I. 3.
A művészet népszerűsítése, írta Malonyay Dezső. Új Idők, dec. 10.
Művészeti szemle. Böhm, Fényes, Szenes, Csók, Spányi külön kiállításai és a Műcsarnok téli tárlata, írta Fieber Henrik. Katholikus Szemle, 1905. X.
A Nemzeti Szalon karácsonyi kiállítását ismertették a napilapok dec. 8-iki számai.
Művészkenyér, írta Antonius. Független Magyarország, december 10.
A keresztény művészet ébredése és hazánk (II.). írta Bagyary Simon, Katholikus Szemle, 19. évf. dec.
A miskolci tárlat, írta L. B., Magyar Nemzet, december 19.
A Nemzeti Szalon karácsonyi tárlata és a Makart-kiállítás. írta Üllői Lajos, Vasárnapi Újság, 1905. 51. sz. Az Akadémia Széchenyi-múzeuma. U. o. Az imádságos könyvek művészete, írta Fieber Henrik. Egyházi Közlöny. 1905. 50. sz.
Művészek és költők városa, írta Yartin Az Újság, dec. 23.
Karácsonyi Tárlat (A Könyves Kálmán új kiállítása). Irta: —tor. Művészeti Krónika, dec. 15. Művészet az iskolában. U. o. A szépművészeti múzeum. U. o. Székely Bertalan tanítása, írta Tardos Krenner Viktor. Magyar Rajztanárok Országos Egyesületének Értesítője. VIII. 3.
Felelet "A rajzoktatási reform és Herbert Spencer" című cikkre. Irta Kovách Géza. U. o.
A rajztanárok paedagogiai képzéséről, írta Erdőssy Béla. U. o.
A művészeti nevelés az általános képzéssel foglalkozó iskolákban. U. u.
Könyvismertetés. Boros R. A művészeti rajz és tervezés elemei. U. o.
A Zrínyieknek tulajdonított emlékek, írta dr. Szendrei János, Archaeologiai Értesítő, új folyam. XXV. k. 5. sz. Könyvismertetés. Dr. Szendrei János : A magyar viselet történeti fejlődése; isin. dr. Éber László. U. o.
Könyvismertetés. Führer für Sammler und Liebhaber, isin Kemény Lajos. U. o.
A művészi nevelésről, írta Mandula Aladár, Magyar Tanítóképző, XX. évf. 9. füzet.
Művészet és szocializmus. Irta Wm. Dammer. Népszava, dec. 24.
Műemlékek pusztulása Erdélyben, írta Pilder Alfréd. Vállalkozók Közlönye, dec. 27.
A Szépművészeti Múzeumból. Az Újság, dec. 24. Könyvismertetés. A művészet kis tükre (Reinach-Lázár). Hazánk, dec. 24.
Művészeti Almanach (1906). Szerk. dr. Incze Henrik. A kaposvári tárlat, írta L. B. Magyar Nemzet, december 29.
A gyermekrajz, írta Dőri S. Zsigmond. Budapesti Hírlap, dec. 31.
Faragó-kiállítás Berlinben. Irta R. J. Az Újság, dec. 31. Faragó-Ausstellung in Berlin. E. R. Pester Lloyd dec. 31.
A Magyar amatőrök orsz. szöv. Pesti Napló, 1906 január 2.
Női szépség a művészetben, írta B. J. Az Őr (Ipolyság") 1906 jan. 1. I. évf. 1. sz.
Könyvismertetés. , A művészetek története". Magyarország, jan. 2.
A stílusról." írta Márkus. Magyar Szemle, 1906 jan. 4. A könyv, írta Fra Filippo. U. o. Karácsonyi vásárok. Irta Filippo. U, o. Könyvismertetés. Nagy László : Fejezetek a gyermekrajzok lélektanából, ism. Dőri S. Zsigmond. Izraelita tanügyi értesítő. 1906 jan. 1.
Napóleon halotti maszkja (Párisi levél.). Irta —i. Pesti Napló, 1906 jan. 4.
Műkincsek, írta Plume. Budapesti Napló, jan. 5.
Egy fiatal művész (Schutt Elemér) tragédiája. Napilapok, jan. 5.
Olaszországi Útirajzok, írta Berzeviczy Albert. Budapesti Szemle, 1906 jan.
A művészet arisztokratizmusa, írta Sz. Budapesti Napló, jan. 7.
A műcsarnokból. Népszava, jan. 9.
Művészet és politika. Magyar Szó, jan. 9.
Politika és művészet. Irta ifj. Ábrányi Kornél. Egyetértés, jan. 10.
Könyvismertetés. Reinach-Lázár: A képzőművészet kis tükre. Ism. Fra Filippo, Magyar Szemle, jan. 12.
Ungarn im Berliner Kunstleben, írta R. Bárdi. Neues Pester Journal, jan. 13.
Művészi programmok. írta Lyka Károly, Új Idők, január 14.
Könyvismertetés. A művészi fényképezés évkönyve. Ugyanott.
Műkincsek, írta Viharos. Pesti Napló, jan. 14.
Műkincsek, írta Quintus. Az Újság, jan. 14.
A magyar műkritika (dr. Wetzel György könyve); ism. sz. Budapesti Napló, jan. 14.
Országos Ráth György-múzeum. Magyarország, jan. 16.
A Képzőművészeti Társulat 1905/906. téli műtár-latát ismertették: Magyar Nemzet nov. 28 , Egyetértés november 30., Az Újság november 30., Pester Lloyd december 5., Alkotmány (Kürthy Gy.) december 14., 24., Szalon Újság (Rádai Gyula) 1905. 22. sz., Új Idők (Lyka Károly) január L, Magyar Szemle (Fra) jan. 4., Huszadik Század (—y.) jan.
A művészetek története a legrégibb időktől a XIX. század végéig. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter megbízásából szerkeszti Beöthy Zsolt. I. kötet. Ó-kor, írták Sebestyén Gyula, Mahler Ede, Láng Nándor, Zsámboki Gyula, Kuzsinszky Bálint. Budapest, 1906., Lampel R. könyvkereskedése (Wodianer F. és fiai) részvénytársaság. 688 képpel. 556 1.
Ős- és ó-kori nyomok Veszprém körül, írta Rhé Gyula. Egy színes táblával és 20 szövegközti ábrával. Különlenyomat a "Balaton Tudományos Tanulmányozásának Eredményei" című mű III. kötetéből. A Veszprémvármegyei Múzeum kiadványai. 1. szám. Budapest, 1905. Hornyánszky Viktor. 30 1.
A művészi teremtés törvénye. Természettudományi bölcseleti tanulmány, írta Pollák Illés. Budapest, 1906. Deutsch Zsigmond és társa. 309 1.
Ruskinről s az angol praerafaelitákról. A Műbarátok Körében tartott négy előadás. 1. Ruskin művészi hitvallása. 2. Morris és reformtörekvései. 3. A praerafaelita kör irodalmi működése. 4. A praerafaelita képírók, írta Kriesch Aladár. H. n. 1904.