Uj várost tervezni, azzal a teljes művészi szabadsággal, amelyet csak a cél szorít meg, nem mindennapi feladat. Alig is emlékszünk arra, hogy valahol ily követelménnyel léptek volna az építőművész elé. Ez a szokatlan probléma foglalkoztatta építészeinket ez év őszén s ez a tűzpróba kiváló sikerrel járt. Nyilvános pályázat útján kívánta a kormány a kispesti munkáslakóház-telep tervét s e pályázatból győzelmesen Palóczi Antal építőművész elrendezési terve került ki a sok derekas munka közül. Módunkban van e pályakoszorúzott terv vázlatát képben is bemutatni s örülünk, hogy a modern városépítés e tudósa és művésze, aki nálunk e részben a legjobbaknak legjobbja, alkalmat kapott ezzel gazdag tudásának és művészetének érvényesítésére. A mesteri koncepció műszaki leírását, a vezérgondolatok tolmácsolását magától a mestertől kértük, aki minden másnál hívebb magyarázója lehet a saját tervezetének. Az alábbiakban Palóczi Antal tollából adjuk e nagyszabású mű ismertetését.

A magy. kir. miniszterelnök megbízásából támadt alkalma a M. Mérnök- és Építész-Egyletnek egy nálunk még ez ideig elő nem fordult tervpályázat rendezésére. Egy közel 300 kat. holdnyi kiterjedésű, teljesen puszta

területen, Budapesttel szomszédos határban, munkáslakóház-telep tervezéséről volt szó, amely 4000 lakóházzal mintegy 20—25,000 embernek adjon majd kedves, állandó otthont. Tehát ha nem is új város, de elég terjedelmes új városrésznek az alapítását rejtette magában a feladat s ezt építőművészeink örömmel, szinte lelkesedéssel fogadták. Mutatja ezt az a körülmény, hogy bár a határidő nagyon rövid volt, harmincnál több pályázó lépett a küzdőtérre.

A tervpályázatban résztvenni magam is kötelességemnek tartottam, s hevülve a városépítő tudomány és művészet modern tanításain, oly megoldást kísérlem meg, amely távol minden sablonos elrendezéstől, modern kertvárost teremtsen meg.

A zsűri méltányolta eszmémet s munkámat az I-ső díjjal való jutalmazásra érdemesítette.

A városrendezés művészet s így első sorban építőművészi feladat. Ezt a zsűri döntése is dokumentálta azzal, hogy a díjakat azon kartársaknak ítélte oda, akik a Magyar Építőművészek Szövetségének is számottevő tagjai. Mint építőművészi alkotás jutott hely tervezetemnek itt a "Művészet" hasábjain is, s ezért az alábbiakban e várostervi vázlatomat rövid magyarázattal kívánom kísérni és leírni.

A munkástelep alaprajzának megszerkesztésénél abból indultam ki, hogy egyenes és hajlított utcák változatos vezetésével tegyem előnyössé a telep külső megjelenését, széppé annak általános benyomását, valamint egyes részleteinek képeit, mert csak azzal lehet kiküszöbölni a teljesen sík terület egyhangúságát. Minő kopár, művészietlen és szegényes impressziót kelt ma az a vidék, mely az alkotandó telepet ma körülveszi, értve Kispestet, Kossuthfalvát és Erzsébetfalvát! Ezt szívszorongva tapasztaltam, mikor a terület megszemlélése végett ott néhányszor megfordultam. Azok az állapotok ott éppenséggel nem városhoz, pláne nem nagyvároshoz méltók, s ezért annál inkább láttam szükségesnek a tervezendő városrészt az ott megrögzített sablonos beosztástól eltérően rendezni be.

Úthálózatom fő struktúrájában.egy a telepet átfoglaló (26. m. széles) körút és egy ívalakú szintén akkora széles középút dominál. A körút három oldalról veszi körül a telep belsejét s zárt vonallá egészül ki a Budapest határán elvonuló egyenes főút által, mely a főváros határát körítő fásítást (erdőt) szegélyezi. Minthogy ez utóbbi útvonalon előreláthatólag villamos vasút fog közlekedni, e villamos vasútnak egyik ágazatát a körúton át kívánnám a telepen átvezethetni, akkép, hogy az a ma már létező villamos vasúti vonalhoz a kispesti Damjanich-utca torkolatánál csatlakozzék. Ezen vasúti körvonalat a középúton át kötöttem össze, melynél fogva a villamos vasút a telep bármely pontjától egyaránt közel elérhető.

A középúttal, mely a tervezett körúttal a telep északnyugati sarkán találkozik, ahol villamos vasút ma már van, az egész telepet két arányos főrészre (egy felső és egy alsóra) osztottam fel, miáltal a telep valóságos központja a piactérre és a melléje állított kaszinóépületre esik.

A telepnek ezen erősen kiemelt s eléggé hangsúlyozott középpontjától indítottam el a perifériák felé minden irányban a másodrendű sugárutakat, enyhe ívalakban, s súlyt vetve arra, hogy szélességük és vezetésük változatos képet adjon. Ezek közül különösen két erősen hangsúlyozott átlós út tűnik ki, amelyek átszelik a telepet északkeletről délnyugati irányban. Lejtős viszonyaikkal — a délnyugati sarok felé esvén - - lehetővé teszik, hogy a csatornahálózat bázisául szolgáljanak. Egyike ezen utaknak a felső rész középpontjára épített templomhoz vezet: itt a templom előterét architektonikus hatás szempontjából képeztem ki, elősegítve annak hatását a körülötte elhelyezett iskola- és óvodaépületekkel. A kaszinó mellett egy kelet felé ívben haladó átlós út az alsó rész központján elhelyezett másik templomhoz vezet, s ott a templom előterének architektonikus kiképzésére kiváló súlyt helyeztem.

Ezzel az elrendezéssel a templomok mindegyikénekkörnyezete egy köz- és koncentrációs pontját alkotja a telep egy-egy felének; miért is minden templom szomszédságában egy-egy iskola- és óvodaépület számára biztosítottam megfelelő telkeket. A központ körül a középút és az egyik átlós út sarkára tettem a tűzoltóság épületét egy külön háztömböt alkotva, e központos helyzete tehát olyan, hogy onnan a telep minden pontjához a legrövidebb úton lehet jutni.

Egészen közel a központhoz fekszik parkban a fürdőépület, a középúton túl szintén áll a betegpavillon, a telep kórháza. Még a középúton, s így központos fekvésben, rendeztem el a közműhely épületét is, kertben.

A központ közelében fenntartottam egy nagy e téren fekvő telektömböt valamely középület számára, mint tartalékterületet; ezt esetleg polgári iskolának lehet felhasználni.

A programmtól kívánt másik tartaléktelket, a terület legmagasabb pontján tartottam fenn. Elosztottam arányosan a területen a kívánt 12 óvodát és 8 elemi iskolaépületet, mindegyikénél arra törekedve, hogy a szabadon álló épület megfelelő művészi előtérhez jusson.

A fogyasztási szövetkezet központi raktárát a középút és körút metszési pontjára a telep déli határára azért találtam tervezendőnek, mert mellette a lajosmizsei vicinális vasút vágánya halad, s így fennforog annak a lehetősége, hogy a központi raktár közvetlenül a vasúti vonallal kapcsoltassák össze. A fiókraktárak céljára a bolthelyiségekkel bíró házak szolgálnak, melyeket a főútvonalak egyes pontjain, leginkább a terek körül rendeztem el.

A középületek elosztása a területen tehát olyan, hogy az összes lakók által igénybevettek a központ körül csoportosulnak, míg az óvódák és iskolák az egész telken arányosan eloszlanak, úgy hogy az ifjúság azt mindenhol a legközelebb éri.

A felsorolt középületeken kívül a telepen 3857 lakóházat és telket helyeztem el. Utcák, terek és parkokra a 477,900 []ölnyi területből 163,936 []öl jutott, vagyis az összterületnek 34%-a, annyi, amennyit a városépítő tudomány előír. S minthogy az egyes telkeken álló házak körülbelül 1/3-át foglalják el a telekkiterjedésnek, a telepbeépítés viszonyai a legkedvezőbbek, s az teljes joggal kertvárosnak lesz nevezhető.

Az utak s utcák szélessége méreteiben is a legnagyobb változatosságra törekedtem. 6 m legkisebb útszélességtől egész 26 m-ig változik azok szélessége, s minthogy kivált a keskenyebb utcákban mindenütt előkertek berendezéséről is gondoskodtam, e keskeny utcákban is fasorok ültethetők a gyalogjárók mentén. Az utcákat egyenkint terveztem. Azaz nem maradtam egy útsémánál, amelyet egyformán applikáltam volna végig, hanem minden egyes utcának kiképzését külön-külön vettem fontolóra, s minden térnél egyenkint is külön mérlegeltem, annak alakját, körülhatárolását s területi kiterjedését a rajta levő épületek architektúrája szerint határoztam meg. Mert hisz a valóságban alig van alkalom (hacsak nem a léghajóról) az egész telep egyszerre s fölülről való áttekinthetésére. Minden járókelő csak egy-egy tér, egy-egy utca képét látja, s azért kellett minden egyest külön-külön tervezni, ami nem volt csekély feladat. Erre való tekintettel könnyű belátni, mily nehézségek állottak útját a tervezésnek, mikor összesen csak 5 heti idő adatott 4000 ház elosztására, csoportosítására és kedvező, jól ható képpé való egyesítésére.

A közölt rajz csak vázlatát adja az úthálózatnak, a kidolgozásnak volt feladata minden egyes utcát, útszakaszt - - a való megjelenésre való tekintettel mérlegelni és térbeli hatásokra nézve kiképezni.

Az idő rövidsége miatt csak 21-féle háztípust voltam képes tervezni és ezek elhelyezését a szituációban variálni. Bizonyos, hogy kívánatos lesz még sokkal több háztípusnak az alkalmazása, sőt szükséges volna, hogy a házak tervezésénél mentői számosabb építő-művész vehessen részt. Mert csak így ad a tetep kiépítése eleven képet, művészi változatosságot és gazdagságot.

De bízvást állíthatom, hogy e városrész ez alapvonalakon is - - ha a házakat még oly egyszerűen és olcsón is építik -- mindenkép kedves és kellemes benyomást fog adni, nagyban különbözőt ama rideg egyhangúságtól, amelyet, sajnos, a főváros nemcsak külső részein, de sok-sok helyütt a város belsejében is ad.

Visszatükrözi majd e városrész a szeretetteljes ápolás nyomait, s nem a bürokratikus rasztrirozást, amelynek Budapest külsőbb vidékeit sikerült minden művészi jellegtől megfosztani, belőlük minden esztétikai szépet kiküszöbölni. S tán nemcsak az én óhajtásom, hanem sok másoké is, hogy Budapest beépítésében foglaljon helyet a szép, a művészet; amely a lakók lelkületére oly élénken hat, éleszti és fejleszti nagyja és aprajánál a városhoz való szeretetét, hő ragaszkodását, azok patriotizmusát, így sikerül röghöz, földhöz kötni a lakókat a szeretet láncával, a hozzá-tartozandóság meleg érzületével.

A KISPESTI MUNKÁSLAKÓHÁZ-TELEP
A TERVPÁLYÁZAT ELSŐ DÍJÁNAK NYERTESE
PALÓCZI ANTAL MŰVE