MÉDIUM-RAJZOK

A magyar képzőművészeti főiskola egy rendkívüli képzettségű tanáránál láttunk egy köteg sajátságos rajzot, amely minden tekintetben eltért attól, amit nyelvszokásunk művészi rajznak szokott mondani, viszont lebilincselte mindazoknak a szakértőknek figyelmét, akik e rajzlapokat áttanulmányozhatták.

Már eredetük is elüt minden más rajzétól.

Fiatal asszony kezéből kerültek ki, aki soha művészi rajztanulmánnyal nem foglalkozott. És - - a szerző vallomása szerint -nem is előre eltökélt szándék vezette e rajzok készítésénél, hanem valamely ellenállhatatlan rejtélyes kényszer, amely szinte engedelmes géppé alakította rajzoló kezét, úgy hogy ezek a rajzok, amelyek közül néhányat mutatóba közlünk, bátran nevezhetők, minden más rajzzal szemben öntudatlan rajzoknak.

MÉDIUM-RAJZOK

A rajzok szerzője spiritiszta médiumnak mondja magát. S nem az első, akitől ily fajta munkákat láttunk. Néhány évvel ezelőtt a művészet kedvelőinek körében számos médiumrajzot mutogattak, amelyek egy ideig ki is voltak állítva az Iparművészeti Múzeumban. Orvosi szaklapokban, nevezetesen hazaiakban is találtunk ilyféle kérdésekkel foglalkozó cikkeket és reprodukciókat. Azok is különös mértékben lekötötték érdeklődésünket. Hamar készen voltak ugyan egyesek az ítélettel, egyszerűen szélhámosságnak minősítvén az efajta munkákat. Az ítélet azonban minden rajzhoz értőnek szemében felszínesnek vagy legalább is elhamarkodottnak látszott. A mi esetünkben misztifikációról szó sem lehet. Sőt ki mérnök terjeszteni ezt a véleményünket az imént idézett médium-rajzokra is. Viszont ki kell jelentenünk, hogy a szóban forgó műveket nem azoknak a szempontjából tanulmányozzuk, akik a spiritizmus híveinek vallják magukat. Nekünk ezek a lapok rajz-tények, itt vannak, ösmerjük eredetüket s elemezhetjük rajz-sajátságaikat.

Röviden mégis be kell számolnunk arról, hogy mi vitte e rajzok szerzőjét a rajzolásra és hogy miképpen készültek ezek a rajzok. Módunkban van erről közvetlenül, a szerző vallomása idézésével beszélnünk. Mi azután a saját szempontunkból bírálhatjuk el e munkákat.

A szerző, aki megelégedett, nyugodt családi életet él, egyszer részt vett egy spiritiszta seanceon, amelynek lefolyása rendkívüli módon hatott rá. Másnap magában kísérletezett.

"Az irón megindult - - írja. - - Volt öröm. Az eredmény kezdetleges rajz volt. Még néhány ily egyszerű rajz után következett a szent István serlege. És így tovább. A rajzolási mód a legkülönfélébb volt. Eleinte leg-kevésbbé sem zavart, ha rajzolás közben kérdést intéztek hozzám s felelnem kellett. Később, ahogy finomodott a rajz, alkalmatlanná vált, ha hozzám szóltak. A rajzolás maga kétféle módon ment végbe. Az egyik gépies, gyors kézmozdulatú, szinte elvont állapotban, a másik öntudatos, élesen a munkára figyelő. A gépies rajzolás eredményezte az alapokat, a nagyobb részleteket, míg az öntudatos rajzolás a finom kidolgozást. Nagyon gyakran előfordult, hogy munkaközben a rajztáblán gyors és erőteljes kopogás jelezte, hogy valamely külső erő működik közre... A rajzolásnál többféle irónt használok s többnyire önkéntelenül veszem az egyik vagy másik fajtát. A rajzok, még a legkisebbek is, nem egyszerre, egy ültömben készülnek. Különös módon jöttem arra a tapasztalatra, hogy a munkában levő rajznak egy ideig pihennie kell. Feltűnt nekem például, hogy oly rajzon, amelyen előzőleg dolgozva, azt hittem, hogy készen van, másnap hajszálnál vékonyabb vonalakban mintát láttam, s ezeket a részeket aztán ki kellett dolgoznom. Nem hagyhatom említés nélkül azt sem, hogy lelki szemeimmel csodás dolgokat látok. A művészetnek minden ágából gyakran oly remekműveket, amelyeket eléggé nem csodálhatok. Gyakran oly zsúfolt tömegben és oly gyors váltakozásban, hogy alig győzöm tekintetemmel követni. És ez a forrás kiapadhatatlan. Sokan kérdik, ha vajjon nincs-e ártalmamra mediumításom, nem vagyok-e ideges ? Erre csak azt felelhetem, hogy ideges akkor lennék, ha nem engednék szabad menetet mediumításomnak. Egészségesebb vagyok, mint valaha. Aztán meg sohasem vittem a dolgot túlságba. Bizonyos inspiráció nélkül nem foglalkozom mediumitásommal".

Ezeket a szubjektív jegyzeteket vontuk ki a szerző vallomásaiból, amelyek őszinte, meggyőződéssel teljes lélekből fakadtak. Nekünk - s éppen ezen a helyen — az a feladatunk, hogy a rajz szempontjából mérlegeljük az előttünk fekvő lapokat s főképp azokat, amelyeket reprodukcióban is bemutatunk.

Mindenekelőtt megállapítható, hogy ezeken a rajzokon a kézírás éppen nem olyan, mint amilyent kezdők tétovázó, sokszor naiv, majdnem mindig ügyetlen, gyakran tudákos kísérletein látni szoktunk. Határozottság és nagyfokú készség jellemzi-valamennyit. Maguk a nekilendülő íves vonalak, az erő, amellyel egy-egy rész készült, szokatlan erélyre vallanak. Próbálgatásnak nyoma sincs. Naivság sincs magában az előadásban. Biztos, világos, erélyes minden rész. Aki nem tanult rendszeresen rajzolni, azt csakugyan az exaltácíó valamely neme vezetheti erre a határozott, tétovázást nem ismerő kézírásra.

MÉDIUM-RAJZ

Feltűnő továbbá valamennyi rajzon, hogy sehol sem utánoz természeti előképet. Hatásuk teljességgel ornamentális. Olyannak fogadja el szemünk még azoknak a szubjektív magyarázatoknak ellenére is, amelyeket a szerzőjük hozzáfűzött, vagy amelyeket ugyancsak a rajz keletkezésekor mediumisztikusan ráírt a rajzra, így egyik képünk, a legkisebb, a következő írott jegyzettel volt ellátva: "Most jön az én kedvencz serlegem, hadd lássátok miből ivott a ti szent Istvánotok." Ennek a glosszának ellenére is puszta ornamentika a mi szemünknek ez a rajz. Az Iparművészeti Múzeum kiállításán más szerzőtől bemutatott rajzokon sokkalta több vonatkozást láttunk a való világra, ott nyilvánvalóan virágok, moszatok, gyümölcsök, erősen stilizált s átalakított alapformái jelentek meg egy-egy rajzlapon. Itt azonban alig tudnánk egy-egy formát is természeti előképre visszavezetni. Holott alig ösmerünk az ornamentika gazdag múzeumában olyan produktumokat, amelyek ne volnának több-kevesebb valószínűséggel visszavezethetők határozott természeti tárgyakra, készítményekre, valamely anyag technikai kikészítésére, vagy geometriai formák váltogatására. Itt minderről nem lehet szó s már ez, sajátos, elkülönítő ízt ad ezeknek a rajzoknak. - Mindamellett kétségkívül van ornamentális hatásuk. Mi több, egyenest s minden átdolgozás nélkül fel is volnának használhatók olyan célokra, mint amilyen például a könyvtáblák előzékpapirosa stb., mert a vonalak e fantasztikus szövedéke határozott egységes vonást mutat s éppen nem hat kusza, rendetlen vonalhalmaznak. Azt sem fogja a rajz egy barátja sem tagadhatni, hogy nagy bennük a lendület s nincs ott ornamentális szempontból holtnak, elejtettnek mondható rész. Talán legközelebb jutunk a helyes értékeléshez, ha ezeknek a rajzoknak kétségtelen ornamentális hatását a vonalritmusnak, a nagy formák s apró részletek valamely sajátságos egyensúlyának tudjuk be.

MÉDIUM-RAJZ

Éppoly feltűnő, hogy ezeken a rajzokon a szimmetriának sehol nyoma sincs. Megszoktuk, hogy a szimmetriának sokszoros szerep jut a természeti tárgyakat nem utánzó ornamentikában. Talán egyenest szomatikus okokra vezethető vissza ez a jelenség s ha ez áll, úgy ezeknek a sajátos idegállapotban készült rajzoknak dupla érdekességet kölcsönöz az a körülmény, hogy aszimetrikusak.

Mindenképen figyelmet érdemel a rajzolás e módja s ez az eredménye. Kétségtelen, hogy a rajz idegmunka ténye s ennek következtében természetesen magán viseli az idegélet különféle árnyalatainak bélyegét. A rajz pszichológiájának kutatásánál talán becses útmutatót találnánk, ha az ily szokatlan idegállapotban készült rajzok jellemvonásait mentül több példányon behatóan tanulmányozhatnók.