|
PAPIRSZELETKÉK
DILETTÁNSOK
A művész, az igazi hozzáértő feltétlen és teljes érdeklődéssel és komolysággal viseltetik a művészet és a műalkotás iránt. A dilettánsban mindez csak félig van meg. Tesz-vesz, de nem cselekszik.
Goethe
*
A dilettánsok lényéhez tartozik, hogy nem ismerik a dolgok nehézségeit és mindig olyasmire vállalkoznak, amihez nincs erejük.
Goethe
*
A dilettáns könnyen dolgozik és mit sem sejt a műremek mélységeiért vívott nehéz küzdelemből, csak örvend a nekilendült fantáziája játékának.
Dr. Paul Ferd. Schmidt
*
Ti dilettánsok csak pirongatást érdemeltek, mert rendesen két eset előtt álltok: vagy nincsenek saját gondolataitok s akkor idegenekhez nyúltok, vagy ha vannak saját gondolataitok, úgy nem tudtok mit kezdeni velük.
Mozart
*
A művészeti dilettánsok, mint afelé féltudósok, művészeti dolgokban a legcsekélyebb ítélőképességről tesznek tanúságot.
Anton Springer *
A dilettáns úgy viszonylik a művészethez, mint a kontár a mesterséghez.
Goethe *
Uralkodók, akik művészetet is kegyeskednek űzni, mindig csapásai az illető országoknak.
Anselm Feuerbach
*
Valaki ezt mondta : "Ha egy dilettánst a munkájáért megfizetnek, legott szakember lesz belőle."
Otto Weisz
*
Dilettáns az olyan fura legény,
Kinek olyat csinálni öröme,
Mihez bizony nem is konyít szegény.
Paul Heise
*
VEGYES.
Nodilles grófnő egy Krisztus-képet rendelt meg Jacques Louis Dávidnál. A forradalom művésze eleinte nem akarta a megbízást vállalni. "Hogy' akarja, hogy én lefessem Krisztust ? Hiszen nem ismerem, — talán Socratest, ha kívánja!" A kép azonban mégis csak elkészült és Dávid azzal a kijelentéssel adta át a művet a megrendelőnek, hogy az egy szép gárdista arcképe. Természetes, hogy a grólnő a képet nem fogadta el és megütközéssel jelentette ki, hogy egy katona előtt nem térdepelhet le.
*
A monumentális festészet, mely nálunk van, ellentétben áll a szociális állapotokkal, az egyházi festészet pedig a század szellemével. Ostobaság, hogy festők, anélkül, hogy hinnének bennük, több-kevesebb tehetséggel olyan históriákat melegítenek fel, amelyeknek csak úgy a miénktől különböző korba eshetett a virágzásuk. Ehelyett fessük tele a pályaudvarokat tájakkal, amelyeken átutazunk, azoknak a nagy embereknek az arcképével, akiknek a szülővárosán keresztülmegyünk, gépcsarnokokkal, bányákkal, gyárakkal - - ezek a XIX. század szentjei és csodái.
Gustave Courbet
Közli T. H.
|
