Nyolcadik évfolyam, 1909    |   Ötödik szám    |    p. 273-275.    |   Facsimile
 

 

KOZMA ERZSÉBET

Szobormű a képzőművészetek őselejétől fogva mindenkor kevesebb készült, mint festmény. Természetes oka ennek egyrészt, hogy a szobrászat tárgyait illetőleg szűkebb határok között mozog, mint a festészet, de másrészt az is, hogy a szobrász munkája hosszadalmasabb, kockázatosabb, nehezebb a festőénél.

Innen van, hogy a festői pályára tódul a művészek nagy zöme, nem is szólva a dilettánsok óriási tömegéről, míg a szobrászat aránylag igen kevés hívőt tud csak szent berkeibe csábítani. Innen van, hogy a nők is túlnyomó számban a festészetet kultivál-ják, mert már élethivatásuknál fogva is legtöbbnyire csak műkedvelő módjára foglalkozhatnak a művészettel. A szobrászathoz egész ember kell: komoly, tetterős, kitartó ember, ilyen pedig ma ritkán terem. Hát még asz-szony! Jellemző bizonyítékát láttuk ennek az igazságnak a tavaszszal, itt Budapesten, a képzőművésznők tárlatán: vagy 80 festőnő mellett mindössze 2—3 szobrásznő állított csak ki. Ezek közül Kalmár Elzát, aki már több éve idegenbe szakadt és munkáival is csak nagy ritkán keresi fel tárlatainkat, a Művészet már méltatta.

Ezúttal V. Kozma Erzsébet művészetét mutatjuk be olvasóinknak.

Kézdi-szentléleki V. Kozma Erzsébet szobrász-tehetségeink között egészen önálló fejlődést mutat. Már mint gyermek, a kolozsvári szülői házban a lenézett horgolás vagy hímzés helyett nagy kedvvel mintázott állatokat, fejeket, részint természet után, részint emlékezetből. A ritka intelligenciájú gyermek már ekkor megérezte, hogy tud, hogy azok az apróságok, amelyek keze alól kikerültek és amelyeket hol kenyérbélből, hol agyagból gyúrt, tényleg megközelítik, amire már ekkor törekedett, a valóságot.

Fadrusz János volt az, aki a kis Kozma Erzsiben először ismerte fel a tehetséget. 1891—92-ben tartózkodott Fadrusz Kolozsvárit, ahol akkor állították fel Mátyás szobrát és ez idő alatt Kozmáék vendégszerető házánál is megfordult. Kozma Erzsi szülei megmutatták neki kisleányuk első kísérleteit. Az akkor már ünnepelt mestert nagyon meglepte a mintázott portrék hűsége és kidolgozásuk gondossága. Nyájasan czibálta meg az alig tizennégy esztendős kis leány homlokába lógó hajtincseket, kedélyesen tegezte piruló "kis kollégáját" és ez időtől fogva gyakran elnézett Kozmáékhoz, buzdítva és jóakarón, de sokszor szigorúan is meg-megkritizálva az ifjú művésznő szárnypróbálgatásait.

Első sikerein és Fadrusz mester dicséretén felbuzdulva, Kozma Erzsi most már nagy szorgalommal és természetében rejlő komolysággal lát a munkához. Egymásután megmintázza szüleit, ismerőseit, a kolozsvári társaság ismert alakjait. Ez időben készült Fehérváry kolozsvári színigazgató jellegzetes szép feje, Márki Sándor egyetemi tanár feleségének arcképe, Sámy Lászlóné (írói néven Amica) érdekes büsztéje, Pákey Lajos építész, Veress Zoltán festőművész (később férje), idősbb Veress Zoltán, Téglás Gábor, a korán elhunyt ifjú poéla portréi. Molnár Albert domborműves arcképe, de mindenek fölött számos gyennekarckép. Amint tehnikája fejlődött, a művésznő kezdte könnyűnek találni a markáns vonású karakterfejeket és egyre jobban vonzotta a nehéz feladat, a gyermekiélek beható tanulmányozása alapján a gyengéd, elmosódó vonásokból is megkapóan domborítani ki a gyermek egyéni sajátságait. E tanulmányai közben nagy alapossággal mintáz számos gyermek-aktot is, amiről tanúságot tesz a kolozsvári korcsolya-csarnok homlokzatát díszítő gyermekcsoport.

Még kolozsvári tartózkodása alatt ismerkedik meg a művésznő Veress Zoltán festőművészszel, aki ekkor tért haza Münchenből, Piloty iskolájából. Veress Zoltán sokoldalú, de főképen dekorativ irányú festő, Székely Bertalan és Lotz tanítványa. A két művésziélek hamar megérti egymást és házasságuk eltörülhetetlen nagy hatást gyakorolt Kozma Erzsébet további művészi fejlődésére. Az ifjú házaspár Budapestre költözve együtt folytatja tanulmányait és főként az anatómiával foglalkoznak nagy szeretettel. Erre a biztos anatómiai tudásra alapítja Kozma Erzsébet későbbi sikereit.

Emellett rengeteget olvas. Behatóan foglalkozik a szobrászat klasszikus múltjával, nagy komolysággal tanulmányozza az antik görögöket és az olasz reneszánsz nagy mestereit, akik közül különösen Donatellót, a realisztikus szobrászat megteremtőjét és Mi-chelangelót csodálja. Donatello hatása meg is látszik művein, annyira, hogy egyik bájos gyermekarcképére, amelyen a megszólalásig hű hasonlatosság mellett valami klasszikus egyszerűség ragadja meg a szemlélőt, csak a minapában mondotta egyik előkelő mű-értőnk, hogy akár valamelyik olasz város museo civico-jából előkerült reneszánsz szobornak is hihetne.

Közben egyre készülnek műtermében a portrék, mert mindig az ember, a maga egyéni megnyilatkozásaiban érdekelte szobrászunkat első sorban. Ekkor csinálja meg többek között Brassay Sámuel, a nagynevű polihisztor mellszobrát, amelyet az Erdélyi Múzeum-Egyesület rendelt meg bronzból a kolozsvári Erdélyi Múzeum lépcsőcsarnoka számára. E szobrában erőteljesen megnyilatkozik a művésznő törekvése: a lényegtelen részletek elhagyásával, a fontosak, a jellemzők aláhúzásával első pillantásra is nagyhatású művet teremteni. Fadrusz, aki holta napjáig híven megőrizte a művésznő iránt érzett apai barátságát, de akiről tudva van, hogy nem egykönnyen dicsért, mintázófélben látta a szobrot Kozma Erzsébet műtermében és ezzel a felkiáltással fejezte ki megelégedését: "Hej, vén saskeselyű! Olyan, mintha sziklából faragták volna ki!"

Művésznőnk ambícióját a legnagyobb és legnehezebb feladatok sem rettentették. Részt vett a Munkácsy-szobor eddigelé meddőn maradt pályázatán és bár beküldött munkája díjat nem nyert, a kritika érdeme szerint méltányolta a pályaműben kifejezésre jutott felfogás előkelő egyszerűségét.

Egy év múlva már a fővárosban aratja első nyilvános sikerét, amikor a Műcsarnok tavaszi tárlatán kiállított -"'Zizi" című márványát a Műbarátok Köre vásárolja meg (ma Klobusiczky János gróf tulajdona).

Krisztusában, amely gróf Zichy Jenő, a nagy Ázsia-kutató síremlékének egyetlen dísze, oly feladatra talált a művésznő, amely harmonizált egész művészi egyéniségével. Az emlékmű maga Möller István műépítész munkája; stílusához mérten a szobrásznak a Megváltó alakját is ó-keresztény stílusban kellett megalkotnia. A stílus szabványai any-nyira kötötték a kezét, hogy pld. még a hajzat fürtjeit is stilizálva, korhű szimmetriával volt kénytelen elrendezni. De képzeletét a stílus nyűge nem bírta bilincsekbe verni: finom ízlése győzedelmeskedett a rákényszerült arhaikus felfogáson. Krisztusa távol van a templomszerte látható sablonos feszületek testi szenvedéstől elkínzott, vonagló alakjaitól; nem lándzsadöféstől, ideáért hal meg: a megfeszített Üdvözítő alakján elomló fenséges nyugalom, az arc mélységes fájdalma szívrehatóan hirdetik a nagyszerű tragédiát, az isten-ember halálát a Szeretet örökkévaló eszméjéért.

Egyik legszebb munkája Kozma Erzsébetnek egy fiatal leány arcképe. Ezt a márványát még a Krisztusnál is jobban szeretem.

Csupa költészet ez a finom leányarc, amelyen már ott tükröződik a női szív egész érzelemvilága. Tavaszszal a képzőművésznők nemzetközi tárlatának volt egyik attrakciója.

Legújabb munkái közül való Bláthy Ottó Titusz udvari tanácsos, a nagyhírű elektrotechnikus életnagyságú arcképének márvány reliefje. Kozma Erzsébet minden portréjából az egyén legjellegzetesebb, legmegkapóbb vonásai szólnak a szemlélőhöz. Olyan eredmény ez, amelynek eléréséhez nem elég a gyakorlott szobrász keze munkája, nem elég a biztos technikai tudás: erős és céltudatos agymunka gyümölcse ez. A mi szobrászunk behatóan, szeretettel foglalkozik minden egyes modelljével, hogy felismerje annak testi és lelki sajátosságait, aprólékos gonddal merül el a legjelentéktelenebbnek látszó részletek tanulmányozásába, de csak azért, hogy megállapodott ízléssel, jártas kézzel válogassa ki e részletek tömegéből a jellemző, a megörökítésre érdemes vonásokat, mellőzve mindent, ami művében zavaró vagy művészietlen hatású lehetne; analizál előbb, hogy tárgya teljes ismeretével végezhesse a művészi szintézis munkáját. Csak mikor képzeletében már formát öltött az alkotandó mű, lát hozzá a mintázáshoz. Ezért minden munkája több az egyszerű arcképnél : gondos tanulmányfő mindenik, a szó legbecsületesebb, legművészibb értelmében.

Szobrai anyagszerűek: a kő nem akarja a bronz, a bronz a márvány benyomását kelteni. Anatómiai biztonsággal kezelt széles síkjai a legszükségesebbet, a legfontosabbat mondják csak el. Ezzel éri el a művésznő azt az egyszerűséget, amely első tekintetre elárulja a hivatott szobrászt. Nagy gonddal ügyel rá, hogy munkája minden világításban megállja helyét. Művészi hitvallása, hogy a szobor az embert mentül nyugodtabb pillanatában kell hogy ábrázolja. Nem tartja szobrászi feladatnak, hogy a pillanat-fényké-pészszel versenyre kelve, mozgást örökítsen meg és ezt az elvét oly következetességgel viszi keresztül, hogy szembe állva a közfelfogással, minden portréját, még bájos gyermekarcképeit is, a közkedveltségű édeskés mosoly helyett komoly arckifejezéssel állítja elénk.

Komolyság, ez a szó jellemzi legjobban Kozma Erzsébet minden munkáját. Nem dicsérem érdemén felül, ha azt állítom, hogy eddigi alkotásai, tudása és nemes ambíciója legjobb szobrászaink sorába emelik.

TAKÁCH EDVÁRD

BLÁTHY OTTÓ TITUSZ KOZMA ERZSÉBET MÁRVÁNYDOMBORMŰVE
BLÁTHY OTTÓ TITUSZ KOZMA ERZSÉBET MÁRVÁNYDOMBORMŰVE

TERRAKOTTA KOZMA ERZSÉBET MŰVE
TERRAKOTTA KOZMA ERZSÉBET MŰVE

ZSÓFIA KOZMA ERZSÉBET SZOBORMŰVE
ZSÓFIA KOZMA ERZSÉBET SZOBORMŰVE

GÉZA KOZMA ERZSÉBET SZOBORMŰVE
GÉZA KOZMA ERZSÉBET SZOBORMŰVE

BRONZFESZÜLET GRÓF ZICHY JENŐ SÍREMLÉKÉN KOZMA ERZSÉBET MŰVE
BRONZFESZÜLET GRÓF ZICHY JENŐ SÍREMLÉKÉN KOZMA ERZSÉBET MŰVE

BRONZFESZÜLET GRÓF ZICHY JENŐ SÍREMLÉKÉN RÉSZLET KOZMA ERZSÉBET MŰVE
BRONZFESZÜLET GRÓF ZICHY JENŐ SÍREMLÉKÉN RÉSZLET KOZMA ERZSÉBET MŰVE


 
   Közreadja a Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtára, 2002-2003