Tizedik évfolyam, 1911    |   Első szám    |    p. 23-28.    |    Facsimile
 

 

ADATOK KUPECZKY JÁNOS ÉS MÁNYOKI ÁDÁM ÉLETÉHEZ

A XVII. és XVIII. század két legnagyobb magyar művészéről Kupeczky és Mányokiról óhajtok néhány szót szólani, hogy az általam ismertetendő néhány adattal életrajzaikat kiegészítsem.

Ezen újabb adatok azért érdekesek, mert éppen azon időszakból valók és azon korszakról szólanak, midőn a két művész működési helye bizonytalan volt a történetírók előtt. A Kupeczkyről szóló adatok azért érdekesek, mert még a névaláírásban is eltérések mutatkoznak és ez eddig az első ismert okmány, melyen sajátkezűleg írta alá a nevét. Ezenkívül megjegyzem még, hogy négy arcképét Németországban találtam, melyek érdekesen egészítik ki saját arcképeinek sorozatát.

Reánk nézve azonban különösen a Mányokiról szóló újabb adatok bírnak fontossággal, amelyeknek egyike megvilágítja a művésznek leszármazását is. Sikerült ugyanis családfáját megtalálnom ennek a minden ízében magyar művésznek és ez azért fontos, mert így meg van adva a lehetőség, hogy a rokon családoknál sikerül majd Mányoki eddig ösmeretlen műveit is felfedezni, mert sajnos, eme kiváló művészünknek eddig csak igen kevés műve ösmeretes előttünk.

Megtaláltam azonkívül hagyatékának leltárát is, amely ugyan kevésbbé foglalkozik művészi dolgaival, de mint adat eléggé érdekes.

 

Kupeczky János Góthában 1725-ben

Kupeczky János 1667-ben született a pozsony-megyei Bazin nagyközségben Tudjuk, hogy ifjúkori évei meglehetősen ínségesek és viszontagságosak voltak, de ennek dacára mégis eljutott Rómába, ahol az antik mestereket másolgatta, ekkép képezvén ki magát. Elment Bolognába, Mantuába és sokat fordult meg Veneziában. Kupeczkyben hamar és sokan felismerték a kiváló művészt és sok előkelő nagyúri háznál lett volna alkalma tudását öregbíteni, de ő ennek dacára is otthagyta Olaszországot és legelőször Bécsben telepedett meg, hol a császár kegyét megnyervén, az uralkodó Kupeczkyt udvari festőjévé nevezte ki. A bennünket érdeklő időszak itten kezdődik, mert épp itt vetődik fel a kérdés, hogy mely időben hagyta el Kupeczky Bécset és hová ment legelőbb, hol folytatta, hol fejlesztette Bécs után művészetét?

Ez azon időszak, amely homályos Kupeczky életrajzában. Nyári1 szerint 1726 körül hagyhatta el Bécset, de mivel azt is írja2 róla, hogy Kupeczky hírneve Nürnbergből rövid időn belül a messze külföldet is bejárta és egyebek közt a góthai herceghez is kapott meghívást, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy Kupeczkynek már 1725 előtt kellett Nürnbergbe érkeznie, amit egyébként az alább közölt szerződés is igazol, melyet a góthai herceg megbízásából Gotter udvari tanácsossal kötött Kupeczky.

Ez a szerződés, mely gyűjteményemben van, magyarra fordítva a következő:

"Nagyhercegi legkegyelmesebb urasági parancsra Gotter udvari tanácsos úr engem, alulírottat társammal együtt október 13-tól 18-ig és október 29-től december 19-ig bezárólag köteles házában két fiúval és ággyal úgyszintén világítással és tüzelővel, nem kevésbbé délben és este eleséggel kellőképen ellátni, mit is ezennel megerősítünk.

Gótha, 1725 december 19-én".

Ebből a szerződésből kétségtelenül igazolva látszik az a körülmény, hogy Kupeczky már 1725-ben tényleg Góthában volt egyik társával és két fiúval. Hogy pedig Góthában arcképeken kívül mást is festett, bizonyítást talál abban a tényben, hogy magával vitt nemcsak két fiút, hanem társát is.

A Preissler által készített metszeteken, melyek képei után készültek, a 38-as számún Fredericus Dux E Saxo-Gothae V. aláírás látható, de valószínű, hogy több nagyobbszabású megrendelése is lehetett, melyet azonban eddig nem fedeztek fel, mert életrajzíróinál erre vonatkozólag nem találtam semmi feljegyzést.

Összevetve mindezeket, megállapítottnak tekinthetjük, hogy Kupeczkynek Bécsből való távozása 1724 körül történhetett.

 

Mányoki Ádám családja és hagyatéka.

Mányoki Ádám 1673-ban született Szokolyán Sáros vármegyében. Eletének történetéből annyit tudunk, hogy szülei, kik egy-ideig Komáromban tartózkodtak és rossz viszonyok között éltek, Ádám fiukat Dölfer német tábornokra bízták, ki örökbe fogadta és megigérte, hogy kitaníttatja őtet és magával is vitte Németországba. Legelőbb Scheitz András hannoveri festőtől tanult festeni, majd később Largilliere Miklósnál folytatta tanulmányait Parisban, majd pedig Hollandiába vitte művészi becsvágya és ösztöne.

I[. Rákóczi Ferenc udvarában sokáig tartózkodott, 1712-től kezdve pedig mint II. Ágoston lengyel király udvari festője élt Varsóban. Ezután III. Ágost szász király udvari festője lett s e díszes állásban érte őt el a halál Drezdában 1757 aug. 6-án.

Mányokival történetíróink keveset foglalkoztak. A legérdekesebbek a Tudományos Gyűjtemény 1828. évfolyamában megjelentek. Thaly Kálmán a Századok 1874-iki évfolyamában ír Mányokiról, míg Nyári Sándor a Vasárnapi Újság 1889-iki és 1893-iki évfolyamaiban közöl róla eddig ismeretlen adatokat, melyek szerint Mányokit 1717-ben nevezte ki udvari festőjévé Ágost szász király, még pedig 1000 tallér fizetéssel.2

Ugyancsak Nyári említi, hogy Mányoki 1724-ben a drezdai udvartól szabadságot kért, hogy az apja utáni örökségből őt megillető részt Magyarországon felvehesse. Ez a dátum azonban nem lehet helyes, mert egy most megkerült Mányoki-féle testamentum igazolja és említi, hogy "ha Ádám nem jönne haza, ő lenne az örökös", tehát Mányoki azon időben még Drezdában tartózkodott, a végrendelet pedig 1734. évben készült. Ezért tehát a Nyári Sándor által említett 1724-es dátum lehet sajtóhiba, de semmiesetre sem helyes. Hogy szabadságért folyamodott: az valószínű, mert bátyja írhatott neki, hogy jöjjön haza rendezni a vagyoni ügyeket.

Mányoki azonban a kellő időre nem végezhette el ügyeinek rendezését és azért szabadságának meghosszabbításáért folyamodott, melyet azonban nem adtak meg neki. Úgy látszik azonban, hogy ezt a szabadságot is megadták neki később, még pedig kegyelem útján, mert -- ugyancsak Nyári feljegyzései szerint - Drezdában megvannak a nyugták arról, hogy Mányoki a fizetését mégis felvette.

Mányokinak családfája Losoncon a Battik-család levéltárában van meg s ugyanezen archívumban van Mányoki hagyatéki leltára is, mely 1734 szept. 4-én Tótfalun lett kiállítva.

Különösen érdekes adat az a tétel, mely azon 4000 forintokról szól, melyet neki a szász királytól - kinek szolgálatában állott -kellene kapnia s mely összeget rokonainak testálja.

A Mányoki családjára vonatkozó hitelt érdemlő adatokat Márton József tahitótfalusi prédikátornak köszönhetjük, aki Kozma Istvánhoz Pestre levelet írt, amelyben kéri: tudná meg Mányokinak ott élő édes anyjától, hogy kik és melyek voltak nemzetségei? Ez alkalommal Márton József a levél mellé egy kérdőívet is tett, amelyben felteszi a család leszármazására vonatkozó kérdéseket és amelyekre, mint alább láthatjuk, a kérdezett részletesen meg is felelt, leírván az általa ismert vagy hallott adatokat.

Ebből tudjuk meg azt, hogy Mányoki atyját Jánosnak hívták és szokolai és perötsényi prédikátor volt, négy leánya és két fia volt, köztük: Ádám a festő és Sámuel a tótfalusi prédikátor.

Megtudjuk továbbá azt is, hogy kihez mentek nőül Mányoki nővérei. Ez az adat különösen és ismét azért fontos reánk nézve, mert valószínű, hogy ezen családok leszármazói birtokában lesznek egy, avagy más Mányoki-féle festménynek.

A Mányoki családjára vonatkozó adatok eddig ismeretlenek voltak s a Nagy Ivánban is csak Ádámról meg Sámuelról, a két testvérről tétetik említés, de hogy ki volt atyjuk, vagy voltak-e nővéreik, erről eddig nem tudott még ez a legmegbízhatóbb forrás sem.

Ezen adatok után itt közlöm az említett okmányok tartalmát.


 

A Mányokiak családfája.

Feljegyzések a tasudi Battik-család levéltárából, Losonc.


Márton József tahi-tótfalusi prédikátor levele Kompa István jurátushoz, Pestre, 1796 (a borítékon Perceptae die 2. februarii 1796).

Kedves drága Úr! Érdemes és Atyafiságos levelét vévén még életben s utolsó öregségben lévő édes Anyám Aszszont magamhoz hivattam 's tudakoztam a Nemzetiség felől, s a mit felelt egy papirosra feljegyzettem, mellyet is includálva el küldök. Ebből azt láthatom, hogy az Atyafiak, kik az Urat informálták, hibázhattak ebbe, hogy Kosdi Károly (?) édes Attyát Mányoki Sámuelnek mondották. Látni való, hogy Kosdi Ádám Hitvese (kitől maradt Klára) Mányoki leány volt, Mányoki Judit ; de Mányoki Jánosnak leánya, ki egy érdemes tanult Praedicator volt nálam levő munkáiból is ki tettszik, de szegény ember volt, úgy hogy Mányoki Sámuel N. A. Uram innét táplálgatta Búzával.

Ezt is megjegyzem, hogy Mányoki Sámuel és Ádám, ki volt Pictor Dresdában az Elec-tornál és meg holt circa 1757 k. a Burqus háború alatt, ezek impetrálták a Nemességet, melly Donatióval edjütt nálunk vagyon, de semmi haszna nintsen, mert magokat nem statuáltathatták a sok contradictorok miatt Fogacsba és Pöstyénben.

Látván azt is, hogy legtöbbet tenne az Úrnak a T. Kompa Mihály és Kosdi Ádám Attyainak Nemességek ; de mivel nem tudom mi végre és mit keres az Úr, erről nem szükség írnom. Tartozunk egymást mint Atyafiak segíteni, én a miben tőlem lehet, mindenben kész vagyok szolgálni. Meg kell említenünk a Collateraliter descendens Atyafiságot, T. Mányoki János öv. Nagy Atyánkról valót. Ha még többet kíván tudakozni Anyám Asszontul a Pesti Piaczon árulnak minden héten a Tótfalusi kenyérsütők, lehet tőlük levelet küldeni.

Addig is, mig bővebb ismeretségéhez szerencsém lehetne, magamat Atyafiságos szereteteibe ajánlván, minden tisztelettel vagyok az Úrnak kész szivessen szolgája Marton József Tótf. praed.

Kívül: Perillustri ac Groso Domino Stephano Kompa, penes Spect. Dr. Josephum Jászai Jurato fratri mihi colendissimo Pestini. In Seminario Magno sub No. 22.

 

Márton József Kompa Istvánhoz.

(A levél melléklete.)

Az édes Anyám Asszonynak feleletei a fel tett kérdésekre.

1. Mányoki Sámuel Nagy Atyám Uramnak kik volt (sic!) a feleségei. Fel. Az Első volt Kis Komáromi Kata itt holt meg Tótfaluban. A második volt Bötkös Éva, ettől való az édes Anyám Asszony Mányoki Klára.

2. kérdés. Hát Mányoki Sámuel A. Uramnak ki volt az Attya. Fel. Mányoki János, ki volt Szokolai, Perőtsenyi s Jenei Prédikátor és Senior volt. Ennek voltak 4 leányai Judit, Erzsébet, Mária, Susa. Juditot elvette Kosdi Ádám Kis-tallói prédikátor ; Erzsébetet Lajos János, Szalók .Szent Mártoni. Máriát Halász Halasra v. Vecsére. Innét tartottunk Atyafiságot T. Halász Jos. Urammal. Susát Szőnyi Lőrincz fóti mester.

3-dik kérdés. Kosdi Ádámnak kik voltak leányai.

F. Meghalván hirtelen Kosdi Ádám. Maradtak 3 leányai, úgymint:

1. Mária Váczi Istvánné Palotai prédikátorné, kit Mányoki Sámuel Nagy Atyám Uram mint Árvát elhozott és férjhez adott.

2. Klára, kit el vett akkori oskola Mester Kompa Mihály.

3. Éva, Mikolai Prédikátor fogta ezt fel, Férjhez adta egy T. Prédikátorhoz a Garam mellett, de a neve Anyám Asszonynak nem jut eszében.

Ez tartotta egy darab ideig Klárát és úgy adta férjhez Mint Mester T. Kompa Mihály Uramhoz.

Nb. Az is Esperes volt, a ki a két Árvát tartotta. Fiai nem maradtak.

Nb. Máriának, ki Kosdon is lakott, mara-déki vágynak Dömsödön, Pándon, Kosdon, egy fia Dáton.


*) Az itt említett 9 gyermek a következő
Judit (1749)
Susanna M. László, 1752
Kata + 1754
Éva 1755, Em. Szesztyi
Kata + 1757.
Elisabeth 1759, Steph. Molnár
Anna 1761. +
Ferencz 1764.
István 1769.
István ( Mihály ( János

**) A Szilassy-családnál (Losoncon) is voltak tőle képek (Sz. Béla közlése, 1900. júl. 29.) A Losoncon lévők 1849-ben megégtek.

 

Mányoki János maradéki

Judith, Erzsébet, Ádám, Sámuel

Sámuelnek Testamentuma Ádám Báttyának clenodiumjairól.

1. Két aranyóra, egyik csengő és hét ezüst óra

2. Három arany gyűrű, egyik gyémántos

3. Két Húszas arany, egyik negyvenes Rákóczy Fer. képe rajta.

4. Ezüstös kávés findzsa, Negyven német forintos.

5. Az Aranyos erszénybe száz speciális arany körmöczi Item egy tízes arany, két aranyos koszperd.

6. Tudom az egyéb speciális jószágokrul Doctor Bartholomaei gondot visel és számot ad, mind Prédikátor úr is jól tudja.

7. Ha pedig a négyezer forintot a királly megadja, abból csináltasson Szabó István magának egy öltözet ruhát, a többit hoza meg cselédimnek.

8. A melly Száz tallér Márjási úrnál van, azt is bizom Szabó István jó barátomra hogyha megveheti légyen abból is száz forint fáradságért, a többit cselédimnek hoza meg.

9. A melly kétszáz és tíz arany van Vajas Ádám Urnái Lajos sógor visellyen gondot arra, ha megveheti tíz aranyat végyen magához a többit hoza az én cselédeimnek, mivel nem aquisitum, hanem avisicum, az mennyen egy aránt oszt.....

10. Pázmán Péternél van hatvan tallér, ez mennyen osztakozik. egyaránt.

11. Paláston van Szabó Istvánnál nyolczvankét német forint és ötven pénz, a kinek a paripát adtam minden szerszámostul.

12. Az aranyos kést hagyom feleségének a csészével.

13. Bátyám úr Puska nemű fegyverei, akik vagynak, Casuga meg találna halni és meg nem találna jőni, pedig nem ossimationem adattassanak el, és azok ára is mint avisicum ugy osztassanak.

14. De ha Mányoki Ádám Bátyám úr haza érkezik és megjön örökös légyen az én jószágimban mint igaz testvér atyafi mely Testamentum tételemet irrevocabiliter hagytam és hagyom és átkozot légyen mind mennyen és a Földön, a ki ezt fel bontja.

Voltának jelen ezen Testamentom tételnél illyen becsülletes Baratyuk, úgymint Bötkös István, Vén Csarablya István, Bajczi András, Visegrádi Szabó István és Hellység igazhitű Nótáriussá

Váczi János. Tahi Tótfalu 1734 szeptember 4-én.

ERNSZT LAJOS


1 "Der Portraitmaler Johann Kupeczky sein Leben und seine Werke" című művében, 80. lap. 2 Ugyanott 84. lap.

2 Szana Tamás említette nékem, hogy körülbelül húsz évvel ezelőtt egy pesti antiquariusnál látott egy kis könyvecskét, mely Mányoki életrajzát és műveinek jegyzékét tartalmazta, a könyv Hágában vagy Amsterdamban jelent meg, biztosan nem emlékezik reá már. Szanának ez a közlése helyes lehet, mert Mányoki, mint tudjuk, tényleg járt Hollandiában.

SZEPTEMBERI DÉLUTÁN KOSZTOLÁNYI GYULA FESTMÉNYE A RÁTH GYÖRGY-DÍJ NYERTESE
SZEPTEMBERI DÉLUTÁN
KOSZTOLÁNYI GYULA FESTMÉNYE
A RÁTH GYÖRGY-DÍJ NYERTESE

KÍGYÓBŰVÖLŐ SZENTGYÖRGYI ISTVÁN MŰVE A LIPÓTVÁROSI CASINO DÍJÁNAK NYERTESE
KÍGYÓBŰVÖLŐ
SZENTGYÖRGYI ISTVÁN MŰVE
A LIPÓTVÁROSI CASINO DÍJÁNAK NYERTESE

PALÁGYI LAJOS ÍRÓ ARCKÉPE VIDA ÁRPÁD FESTMÉNYE AZ ESZTERHÁZY-DÍJ NYERTESE
PALÁGYI LAJOS ÍRÓ ARCKÉPE
VIDA ÁRPÁD FESTMÉNYE
AZ ESZTERHÁZY-DÍJ NYERTESE

 
   Közreadja a Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtára, 2002-2003