Tizedik évfolyam, 1911    |   Első szám    |    p. 29-35.    |    Facsimile
 

 

A RENAISSANCE ÉPÍTÉSZET ZÓLYOM VÁRMEGYÉBEN

A felsőmagyarországi renaissance építészet című 1900-ban megjelent munkámban tüzetesen ösmertettem a felvidék azon sajátságos XVI- XVII. századbeli építészeti emlékeit, amelyek fő jellemvonása az emeletnyi magas s vízszintes párkányán többnyire fantasztikus ormokkal koronázott oromfal. Irodalmunkban építészetünknek erről a sajátos stílusáról még ma is azt tartják, hogy lengyel hatás alatt terjedt el nálunk. Tagadhatatlan, hogy a régi Lengyelország területén még ma is sűrűn találkozhatunk hasonló szabású emlékekkel. Ezek javáról azonban azt is tudjuk, hogy olasz mesterek alkotásai. Viszont a magyarországi emlékek közül egyről sincsen arra vonatkozó adatunk, hogy lengyel mester építette ; sőt, amint ezt Diveky Adorjánnak levéltári adatok alapján bebizonyítani sikerült, a renaissancet klasszikus formájában a XVI. század elején hazánkból behívott mesterek honosították meg Lengyelországban (L. Archaeologiai Értesítő 1910. évfolyam 1. szám). Miként Lengyelországban, az északitáliai renaissancenak téglaépítésünknek megfelelően módosított stíljét nálunk is északitáliai mesterek honosították meg. Stílusunk csiráját a velencei Procurazie Vecchie XV. századbeli homlokzatán kereshetjük. Ha ennek legfelső emeletén a félköríves ablakok helyett arkatúrákat képzelünk el, előttünk van a felvidéki renaissancera nézve jellegzetes, fantasztikus koronázattal ékes, emeletnyi oromfal prototípusa. Az oromfal emeletnyi magasságra való falazását nálunk a XVI. századdal kezdődő háborús 'időkben a tűzveszedelemtől való félelem tette általánossá A középkor hatalmas nyeregtetői helyett az alacsony félereszű tető terjedt el, mely nagyobb házakon párosával árkot formál. Minthogy az épület homlokzatán az ilyen tető architektonikus megoldásokra alkalmatlan, emeletnyi oromfallal takarták el, mely utóbbi plasztikus és sgraffitó díszítésével aztán a homlokzat művészi hatásának főtényezője lett.

Hogy az arkatúrásan tagolt, egyenes vonalban záródó oromfalakat nálunk épp úgy mint Lengyelországban s nem későbben mint ott, szintén olasz mesterek honosították meg, ennek a bártfai levéltár egyik okmánya a bizonysága. Eszerint a város Szent Egyed templomának déli hajójához fűzött kápolnák és az előcsarnok közös homlokzatának új olasz ízlésben való építését 1564-ben a luganoi Lajos és-Bernát mesterre bízzák, akik ezért a munkáért 45 forintot s a munka sikere esetén még néhány tallér borravalót is kapnak.

Ezt a renaissance homlokzatot a templom napjainkban történt restaurálása alkalmával, mint "nem stílszerűt" lebontották. Régi fényképe arról tanúskodik, hogy sokkal jobban illett a főhajó déli homlokzatához, mint az előtte most terpeszkedő formátlan téglatető, s hogy egyenes vonalban záródó oromfalát, mely a déli mellékhajó tetejét elrejtette, kettős félkörívekkel betetőzött zömök félpilléres árka-túrák tagolták. Ezek közül a kapu fölött lévőt Szent Egyed püspök festett alakja töltötte ki. Hogy azonban a Felsőmagyarországra nézve jellegzetessé vált új stílusban a lengyel határtól távolabb eső központibb fekvésű vármegyéinkben már jóval korábban építkeztek, mint Bártfán, sőt talán korábban, mint Lengyelországban is, ennek a besztercebányai vár pretoriuma: régi városháza a bizonysága. Ez eredetileg hátsó homlokzatával a már régebben lebontott várfalhoz támaszkodott ; szabadon álló három oldalán, a félemeleti ablakokkal áttört, talapzatszerűen kiugró földszínt fölött rendkívül derűs hatású félköríves oszlopos folyosó övezte, amely két felől még ma is ép állapotban van meg. A folyosó eresze fölött, a második emelet gyökeres átalakításon esett keresztül, szintúgy a tető is. Hogy milyen volt eredetileg ez az épület, s hogy 1520 előtt már fennállott, ennek a besztercebányai vártemplom déli falába foglalt s Krisztust az olajfákhegyén ábrázoló kődombormű a bizonysága, amely kompozíciójában, alakjai formáiban még a csúcsíveskori művészet szellemét tükrözteti vissza s alighanem már a XVI. század elején, de legkésőbben 1520 körül már készen volt. Ennek a domborműnek naturalisztikus tájképi hátterében bal felől még ma is ott láthatjuk a besztercebányai régi pretorium miniatűr mását, még pedig eredeti állapotában, második emelete felett emeletnyi magas ormafallal, amelyet párkányán fantasztikus ormokból összenőtt koronázat tetőz be.

Zólyom vármegyében, mely virágzó bányaművelése révén a XVIII. században is élénk építészeti tevékenységnek volt színhelye, régi épületeinek gyökeres átalakítása miatt nem maradt ránk eredeti állapotában annyi felsőmagyarországi renaissance stílű épület, mint például Sáros és Szepes vármegyékben. De, hogy ez a stílus itt nem kisebb mértékben terjedt el, annak bizonyságával itt is, de főleg a vármegye legnagyobb városában, Besztercebányán lépten-nyomon találkozhatunk. Hogy az olaszos várormok Zólyommegyében már a XVI. században sem voltak ismeretlenek, annak a Nagy Lajos korabeli zólyomi vár a bizonysága. Ezt a szárnyaival derékszögű, négyszögalakú udvart körülzáró s emeletének sarkain bástyaerkélyes épületet, egymással váltakozó félköríves és fecskefark-alakú ormok koronázták, amelyeket nagyrészt a vár most folyó restaurálása alkalmával sikerült kifejteni a XVIII. században magasabbra emelt homlokzatok falazásából. Hogy ilyen s ezeknél még fantasztikusabb ormok a vármegye többi várainak, renaissancekori kastélyainál és városi házainak oromfalán szintén sorakoztak, az több, mint valószínű. A későbbi gyökeres átalakítások miatt azonban ilyen koronázatos oromfalak Zólyommegye házain sehol sem maradtak ránk. A XVII. században ezekkel együtt az emeletnyi magas oromfalaknak arkatúrás tagozását is minden felé mellőzték itt s a homlokzatot kizárólag sgraffi tó ékítményekkel, de kőből faragott kapukkal és erkélyekkel is díszítették. A legrégibb ránk maradt faragóttreainssance stílű részlet Zólyommegyében a ma is lakott s munkás árvaháznak szolgáló zólyomlipcsei vár egyik termének ajtókerete, mely rusztikus formái alapján ítélve, minden bizonnyal magyarországi kőfaragó műve. Az ajtófeleket itt léckeretükben egymás fölött két-két hihetetlenül zömök s alján levélindás kandeláber-oszlop tagolja, amelyek közül a felsők fejezetét egy-egy kerub-fej tetőzi be. Az ajtó homlokgerendáját sarkaiban rózsák, középső részén három spanyolos viseletű férfimellkép díszíti ; attikaszerű ormán, a párkányát tartó két csigás gyámkő között lekopott címer s ez a nagybetűs felirat van: Dominus protector Deus meus. Paul Rubigall A(rcis) C(omes). Anno 1573. Jar.

Hogy Besztercebányának a XVI. és XVII. században különb kőfaragói is voltak, mint a zólyomlipcsei Rubigall-féle ajtó mestere, azt a lőcsei Thurzó sírköveken kívül, amelyekről valószínű, hogy Besztercebányáról készen szállíttattak a Szepesség fővárosának plébánia templomába, Weinhart János itteni működése s egyéb renaissance részletek is bizonyítják, Weinhart munkáit a Művészet 1909. évfolyamában már ösmertettem. Az ismeretlen mesterektől Besztercebányán fennmaradt részletek bemutatása előtt vessünk még egy pillantást Zólyommegye renaissancekori falusi kastélyaira. Ilyen mindössze hét maradt itt fenn s ezek közül is alig kettő menekedett meg a gyökeres átépítéstől, illetve a pusztulástól, amelynek nyomában faragott részleteit is széjjel hurcolták, hol falusi parasztházak küszöbkövének, hol meg kapubálványna k. Az aránylag ép állapotban fennmaradtak közül a legrégibbnek látszik s a legérdekesebb a hajniki Bezegh-kastély. Ez ma is szabadon álló derékszögű, négyszögalakú emeletes épület, mind a négy oldala közepén kiugró négyszögletes bástyatoronnyal s emeletnyi magas, koronázat nélkül szűkölködő oromfallal, amely még ma is az eredeti s a kastély hosszában árkot formáló kettős félereszű tetőt-rejti el. Művészi díszítésnek, a földszinti és emeleti helyiségeiben egyaránt dongaboltozatos épületen ma már nyoma is alig van. A bástyatornyok sarkainak sgraffitó kváderezése alapján ítélve valamikor mind a négy homlokzat sgraffitó díszben pompázhatott. Annál érdekesebb azonban a kastély védelmi rendszere, amely felsőmagyarországi renaissance épületeinken a szakadatlanul háborús időknek megfelelően a kényelmi szempontokkal és az épület díszítésével pompásan összeegyeztetve érvényesült Több mint valószínű, hogy a hajniki kastélyt hajdan vizes árok és földsáncok is védték. Ezek elenyésztek ; de megmaradt az ajtaja fölött ásító s az oromfal síkjából erőteljesen kiugró szögletes szuroköntőkas, amely alatt az emeleten, a lépcső végében levő konyhából nyílik a padlásajtó. A homlokzat közepén kiugró bástyák az emeleten barátságos zárt erkélyeket foglalnak magukban. Ez utóbbiak vastáblákkal elzárható ablakai alatt azonban csapóajtócskákkal elzárt lőrések vannak, amelyeken keresztül a kéznél levő puskával - a katonák nyelvén szólva - pompásan lehetett a kastélyt minden oldalát pásztázni. S ha falai ágyúk tüzében nem is állottak volna meg, egyes martalóc csapatok betörése ellen, aminők a török hódoltság korában az ezzel szomszédos vármegyékben szüntelenül garázdálkodtak, egyszerű, mégis nem minden fortélyosság nélkül elrendezett védelmi apparátusával néhány ember is könnyűszerrel védhette meg a kastélyt.

A hajnikihez hasonló, de gyökeresen átalakított s ma teljesen elhanyagolt kastély van Dubravicán, mely külső kerítés falán hellyelközzel a XVII. századbeli sgraffitó díszítését is megőrizte. A kényelem és az ellenséges támadások ellen való védelem összeegyeztetésére azonban Badinyi Lajos országgyűlési képviselő alsómicsinyei kastélya a legkitűnőbb példa.

A XVIII. század végén ez a kastély új Mansarde-tetőtkapott, ablakait is átalakították; mindazonáltal így is egyik legérdekesebb felsőmagyarországi renesszánsz épületünk. A kastély hegy és-halmos vidéken, magas domb tetején épült, derékszögű négyszög alapján, sarkain hengeres bástyatornyokkal, hátsó homlokzata közepén erőteljesen kiugró négy szögletes lépcsőtoronnyal. A domb alján tovakígyózó út felé néző homlokzaton, a két sarokbástya között, barátságos hatású, kétkarú nyílt árkádos lépcső vezet az ajtóhoz, amely mellett kétfelől azonban lőrések ásítanak az árkádok hátsó falában. A lépcső felett az emeleten toszkán szabású pilléreken nyugvó derűs hatású loggia nyílik s hogy itt a csillagos, de hűvös nyári estéken is kellemes pihenés essék, az emeleti nyílt folyosó baloldali sarkában díszes kandalló van, amelynek párkánya csavarttörzsű, szőlőlombos oszlopokon nyugszik s a melynek ormát a kastély építtető-jének és feleségének: Beniczky Tamás zólyomi alispán és a besztercebányai patrícius családból származó Mervald Katalin domborművű címere díszíti. Hogy a kastélyt, amelynek egyik emeleti bástyaszobájában erősen bemeszelt állapotban ugyan, az eredeti stukkó-díszítésű menyezet is fennmaradt, Beniczky Tamás alapjain kezdve újonnan építette, ezt a földszinti bejáratához vezető lépcső falazott mellvédén a következő kőbe vésett nagy betűs felirat bizonyítja: Hoc castellum ex funda-mento F. C. G. D. Thomas Beniczky de Miczinia cum consorte sá. G. D. Catharina Mervald 1667.

Beniczky Tamás Besztercebányán is építtetett 1660-ban kettős telken álló hatalmas palotát. A XVIII. század végén ezt is gyökeresen átalakították. A földszinten csak régi faragott kapuja maradt meg, amelynek ormán azonban az átalakítást végző új tulajdonos, Szentiványi László a Beniczky-címert a saját bányászalakos kettős címerével cseréltette ki s a kapu párkányára két copf ízlésű urnát s rakatott. A Beniczky-ház emeletén, bemeszeléstől eltekintve, még eredeti alakjában pompázik a nagyterem stuccó-mennyezete, régi magyar nevén a "mészmetszésbeli mesterséges mennyezet", amelynek csigás indái és lomb ékítményei hajdan aranyozottak voltak s az ezek keretébe foglalt ovális mezők falképekkel ékesek. A nagyterem mellett lévő kisebbik utcai szoba boltozata hasonló díszítésű. Művé-sziesebb stuccó-mennyezet Besztercebányán még a Mátyás király-tér 33. száma alatt levő Heritz-ház óriási udvari szobájában látható 1663-ból. Általában a IV. Béla királyról elnevezett besztercebányai főtér s az erre torkoló két főutca házainak belsőségei sok felé lepnek meg óriási arányaikkal. A házak utcai szárnya a földszinten rendesen egyetlen, ma több részre osztott óriási csarnok, amelynek hatalmas dongaboltozatát a csúcsíveskori építészet hagyományaként, még a XVII. században is háló vagy csillagalakban faragott stuccóbordák tagolják. Az emeleten, a két telken épült házakban mindenütt van egy nagyterem. A legnagyobb termet a Turchányi ház foglalja magában emeletén, amelynek homlokzata emeletnyi magas oromfalát is megtartotta, de sgraffitódíszítése nélkül. Ez utóbbi, még a XVII. században, tűzvész alkalmával pusztult el, nyomai azonban esős időben ma is keresztül ütköznek a meszelésen. Az épület koráról eredeti állapotban fennmaradt egyszerű kapujának párkányán a következő felirat tájékoztat: Benedictio Domini Divites Facit. Anno D. 1610. Az emeletére vezető lépcső egy részén még meg van az egykorú kovácsolt vasból készült renesszánszstílű pompás korlát-rácsozat. A nagyteremből nyíló kisebbik, de még mindig teremnek beillő szoba cikkelyes dongaboltozatát kőből faragott bordás háló és stukkórózsák, illetve csillagok díszítik. Igen festői a Turchányi-ház udvara is, amelynek középső keresztszárnyán három sorban egymás felett, egy-egy kétnyílású loggia nyílik.

Ilyen loggiákkal, avagy gyámkövek során nyugvó formás árkádos folyosókkal Besztercebánya mellékutcáinak, néhol hihetetlenül kicsiny udvaraiban is lépten nyomon találkozunk. S a legtöbb helyen ma már csak ezek az udvarok tanúskodnak arról, hogy a ház valamikor renaissancestílű volt Hogy ebben a ma is rendkívül eleven és művelt bányavárosunkban a renaissance stílnek felsőmagyarországi változata volt általános, erre a Főtéren és a mellékutcákban egyaránt a házak legfelső emelete enged következtetést. Ezek legtöbbjén nyilvánvaló, hogy a háborús idők elmultával a tetőt védő emeletnyi magas oromfal felhasználásával építették ; sőt számos házon a legfelsőbb emeleten pusztán vakablakok vannak s az így átalakított régi oromfal mögött még ma is az eredeti félereszű tetőt láthatjuk. Ilyen átalakított oromfal van a Főtér 3. számú házának homlokzatán, amelynek udvari szárnyán festői hatású árkádos folyosó fut végig. Ez a ház szomszédos Besztercebánya főterének egyetlen, nagyobb átalakítástól homlokzatán is ment maradt épületével, melyet emeletnyi magas oromfalának attikáján egymásl metsző félkörívek frízébe foglalt lőrések törnek át.

DIVALD KORNÉL


A BÁRTFAI SZENT-EGYED-TEMPLOM DÉLI HOMLOKZATA A RESTAURÁLÁS ELŐTT
A BÁRTFAI SZENT-EGYED-TEMPLOM DÉLI HOMLOKZATA A RESTAURÁLÁS ELŐTT

A TURCHÁNYI-HÁZ UDVARA BESZTERCEBÁNYÁN, XVII. SZÁZAD
A TURCHÁNYI-HÁZ UDVARA BESZTERCEBÁNYÁN, XVII. SZÁZAD

UDVARI FOLYOSÓ BESZTERCEBÁNYÁN, A 3-IK SZÁMÚ HÁZBAN, XVII. SZÁZAD
UDVARI FOLYOSÓ BESZTERCEBÁNYÁN, A 3-IK SZÁMÚ HÁZBAN, XVII. SZÁZAD

A BENICZKY-HÁZ KAPUJA BESZTERCEBÁNYÁN
A BENICZKY-HÁZ KAPUJA BESZTERCEBÁNYÁN

STUKKÓ-DÍSZÍTÉSŰ MENYEZET A BESZTERCEBÁNYAI BENICZKY-HÁZBAN. XVII. SZÁZAD
STUKKÓ-DÍSZÍTÉSŰ MENYEZET A BESZTERCEBÁNYAI BENICZKY-HÁZBAN. XVII. SZÁZAD

A BENICZKY-KASTÉLY ALSÓ-MICSINYÉN
A BENICZKY-KASTÉLY ALSÓ-MICSINYÉN

AZ ALSÓ-MICSINYEI KASTÉLY EMELETI LOGGIÁJÁNAK KANDALLÓJA
AZ ALSÓ-MICSINYEI KASTÉLY EMELETI LOGGIÁJÁNAK KANDALLÓJA

FEKETE LAJOS RAJZA
FEKETE LAJOS RAJZA

 
   Közreadja a Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtára, 2002-2003