FERENCZY ISTVÁN KISFALUDY SZOBRÁRÓL

Ferenczy Istvánnak akarom ezt a cikket szentelni, a sokat szenvedett, sokat csalódott művésznek, kinek pályája nagy lelkesedéssel, sok rajongással és talán túl sok elismeréssel kezdődött¹ és nagy letöréssel, sok kiábrándulással és mindenesetre igen kevés elismeréssel fejeződött be. Ferenczyről akarok szólani, akit halála óta egyrészt úgyszólván teljesen elfelejtettek, másrészt - - ha megemlékeztek róla -- túlságosan is lebecsültek.² Az első ember, ki nagyobb tanulmányban méltányosan emlékezik meg róla, Meller Simon, ki minden művét megismerve, beleélte magát Ferenczy művészi egyéniségébe és így alkotta meg a véleményét róla és így jelölte ki a helyét a magyar képzőművészet fejlődésében.³

Ferenczy művei között van különösen egy, amelynek említésekor mindenki szánalommal biggyeszti le az ajkát és a legkompetensebb kritikusok is azt mondják, hogy "komoly művészi bírálat alá nem eshetik".⁴ Ez Kisfaludy Károlynak a Múzeum kertjében álló szobra. Kíséreljük meg mégis komoly tanulmány tárgyává tenni. Hátha mégis sikerül Ferenczy javára fordítanunk a tárgyalás menetét, annál is inkább, mert a szobor mai formájában nem tisztán Ferenczy műve.

70 évvel kell visszanyúlnom a múltba, hogy a szobor történetét születésétől fogva végigkísérhessem egészen a felállításáig.

Kisfaludy Károly meghalt 1830 nov. 21. Ekkor - - csak rekapitulálom azt, amit mindenki igen jól tud - - barátainak és híveinek köre emlékszoborral akarta megtisztelni szeretett mesterének az emlékét és megindult egy országos gyűjtés, mely 1836-ban végre bezáródott kb. 11,000 forintnyi eredménnyel.

A szobor elkészül és a megmaradt pénzből - mert hiszen sokkal több gyűlt össze, mint amennyire szükség volt — megalakul Kisfaludy neve alatt az első magyar irodalmi társaság, mely évről-évre növekedve, nagy jelentőségre emelkedett.

Alikor már egy bizonyos összeg együtt volt, tárgyalásba bocsátkoztak az akkor élő egyetlen magyar szobrásszal: Ferenczy Istvánnal. Ferenczy megcsinálta a szobor tervét; 183 l-ben meg is mintázta azt⁵ s az 1832-iki Aurórában Hofmann rézkarcával közölte.⁶ A szobortervet magát, ezen metszet után nem lehet megítélni, annyira kis méretekben lehetett csak adni. Ezt azonban pótolja a leírás: "Ferenczy' terve szerint az emlék illő magasságú 's négyszögű alapra, melynek előszínén kevés szavakkal a' mív' jelentése adatik elő, lesz helyhetve. Ezen, néhány lépcső felett egy csonkolt oszlop áll 's rajta a' hamvadónak képszobra, éltet meghaladó nagyságban. A' lépcsőkre térdelten 's a' szoborhoz borulva, felé terjengő karokkal látni egy deli szüzet: a' hazai Musát. Leimádkozná az égből a' korán elvesztettet: de fenn némán és csendesen áll az márványhidegségben, színváltozott arcczal. Az oszlop' lábainál a' költés jelképei hevernek, melyeket az ünnepelt részint alkota nálunk, részint gazdagított".⁷

A szobor helye is ki volt már jelölve: mivel "akkor nem állott oly középület, mely azt befogadhatá",⁸ a városligetbe tervezték, "a szigetecske' végére, mellyhez az ismert lánchíd vezet, sőtet fákból körülborongva az alkony' bájos fényében".⁹

Ha szabad ebben a legkezdetlegesebb állapotában a tervet elbirálnom, - - mely egyébként mindvégig változatlan maradt, - - azt hiszem, hogy ez a gondolat nem volt nagyon szerencsés, megszületése percében már magában hordta bizonyos mértékben a sikertelenséget. Amennyiben az a feltétel, hogy Kisfaludynak márványhidegséggel kell fenn állnia, mintegy követeli a merevséget; pedig hiszen azt nem is kell olyan nagyon hívogatni. Ha azonban a márványhidegség a márványanyagra vonatkozik, akkor persze csak egy kissé elhibázott stilisztikai formáról van szó, mert hiszen a múzsa is márványból van. Az egész inkább irodalmi gondolat, semmint szobrászi. Inkább szépen van gondolva és - - a kor ízlésének megfelelően - - egy kissé teátrálisan előadva.

A közönségnek és a Kisfaludy-Társaság-nak rendkívül tetszik a terv s 1833 dec. 22-én megkötik Ferenczyvel az első szerződést¹⁰ a szoborra vonatkozólag. A végleges szerződést dec. 14-én javaslat előzi meg, mely tartalma szerint sokkal bővebb, mint a végleges szerződés, ezért azt közlöm:

"Ferenczy István szobrász lekötelezi magát az 1831-ben mintázott 's az 1832-iki Aurórában leírt Kisfaludy Károly emlékét 4000 pengő forintért elkészíteni 's fel is állítani. Az emlék két-három lépcsőnyi alapja tartós homokkőből leszen, millyennel vagyon a pesti dunapart befoglalva 's szélességben... fog lenni. Ezen álland egy színes márványból vagy márvánnyal bevont homokkőből vagy farkasvölgyi gránitból készülendő... magasságú kocka, mellynek első 's hátsó lapján aranyozott írás, két oldalán valamelly, a Kisfaludy életére czélzó, symbolikus ábrázolat, csekély emelt munkában. E' koczka lépcsős tetején fog azon oszlop (a fenn kitett kövek valamellyiké-ből) emelkedni, mellyen az elhunyt író három láb magasságú mellszobra álland, hazai fejér márványbői. A' koczka lépcsőin térdelve fog egy, ugyan hazai fejér márványbői készülendő, kesergő szűz, hosszú leplezetben, egészen szabad alakban elborulni. - - Az egész emlék azon hely felületéről számítván, amellyen állni fog, három öl magasságú leszen, általában megtartatván azon mértékek, mellyek a művész által bemutatott rajzon vannak kijelölve. — A fenn megjegyzett áron Ferenczy István nemcsak magát az emléket el fogja készíteni, hanem önköltségén adni a' mindennemű köveket is, a' műv' elkészülte után azt a kiválasztandó helyre szálítatni, azon a' szükséges talapot valamint az ideiglenes hidat is (ha az emlék szigetre jöne), felépí-tetni: egy szóval azt önköltségén 's gondja alatt egészen felállítni, úgy, hogy az a' később meghatározandó napon való leleplezésre készen álljon. (Túloldalon, megjegyzésképen: "1834 nov. 21. a mennyire lehet".)

Ellenben a Kisfaludy - Társaság kötelezi magát az említett kolossális nagyságú mellszobornak, mellynek ára az egész (azaz 4000 frtnyi) summából kiszakasztván 600 azaz hatszáz forintban állapíttatott meg, díját a jelen szerződés kiváltásakor készpénzben kifizetni: hogy ha minden iparkodás mellett is a' többször említett 4000 frtnyi summa öszszeszerzése nem sikerülne, legalább ezen mellszobor' minél elébbi elkészülhetéséhez lehessen a Társaságnak reménysége, melly aztán egy egyszerűebb emlék' fő részét teendené. Hogyha pedig a' Társaság erejét érzené, jövő évi tavaszszal megkívánja kötni a művészszel az egészről szóló végképeni egyezését: ki ezennel azt is igéri, hogy még az 1833—34-iki telet is használván, nem fog késni az egésznek nagyban mintázásához hozzáfogni. Pest, decz. 14 d. és 22-dikén 1883.¹¹

Miután a befolyt pénzek összege rohamosan nőtt,¹² 1834 júl. 13. megkötik Ferenczyvel a második szerződést is, azt kívánván tőle, hogy 1835 nov. 21-én a szobor fel legyen állítva.^12a A szerződés nagyjában ugyanaz, mint az első tervezet, csak azt kötik ki, "hogy az emlék' három lépcsőnyi alapja, valamint a' rajta álló koczka is a maga fejezetével olly jóféle és kemény 's ennélfogva az idők viszontagságainak ellenálló kőből legyen alkotva, hogy az sem olajjal beeresztésre, sem valamelly festékre vagy bármelly mázra ne szoruljon"¹³ - És megint hangsúlyozzák, hogy "a koczkában elől és hátul két fehér márványtábla legyen, némi a' költő' életére czélzó symbolikus ábrázolattal csekély basrelief munkában, mellyre azonban minta' készítése nem kívántatik. Szintúgy a koczka frontjába is négy oldalról négy márványlap legyen illesztve: a művészre bízandó apró czifrákkal. " stb. stb.

1. ÁBRA. TERVRAJZ A KISFALUDY-SZOBORHOZ
AKADÉMIAI LEVÉLTÁR

A második szerződéshez tervrajzot is adott Ferenczy (1. ábra). A "koczkának" külön rajzban még egy tervet csinált, melyhez már a legpontosabb méreteket is odaírta (2. ábra).

2 ÁBRA. TERVRAJZ A KISFALUDY-SZOBORHOZ
SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM

Ebből a két rajzból egészen világosan látható, hogyan tervezte Ferenczy a szobrot; egész világosan kitűnik, hogy ő az alsó részt, a min az oszlop áll, szarkofágnak gondolta, noha így meg nem nevezi soha: de az öntudat alatt - - úgy gondolom - - mindenféle elmosódott emlékek és érzetek éltek benne az Olaszországban látott sok transzfigurációról. Emlékezzünk azokra az ábrázolásokra, hol Krisztus egyenesen a koporsóból száll föl az ég felé. Erre a reminiszcenciára mutat az a kifejezés is: "színeváltozott arccal", az az transzfiguráló arccal. A gondolat tehát ez volna: a költő halála után elhagyja szarkofágját s emlékét az örökkévalóság fogadja magába. ("A koporsóból kitör és eget kér".) Ez a gondolat annál is inkább közelfekvő és meggyőző, mert hiszen a szarkofág gondolat nagyon is divatban volt az új klasszicizmus nagy mesterei között. Ugyanezt a tümpáno-nos, ákrotériás szarkofágot megtaláljuk Canovánál XIII. Kelemen pápa¹⁴ és Francesco Pesaro síremlékén. Sőt úgy látszik tervezve volt még egy harmadik, igen híres síremlékhez is: d'Haro de Santa Cruz grófnő gyöngéd és lelki finomsággal faragott síremlékéhez is, mert Canova műveinek első gyűjteményes kiadásai így közlik.¹⁵ Ma más formában látható.¹⁶ Mindezek az emlékek meg voltak már akkor, amikor Ferenczy odajött Canova műtermébe; ezeket látta, ezeken tanulmányozhatta az emlékművészetet. Sőt Thorwaldsennél is ugyanevvel a gondolattal találkozott.¹⁷

Mindezen szarkofágoknak az elülső lapján van valami jelenet basrelieffel vésve, épp úgy, ahogy azt Ferenczy csinálni akarja. Thorwaldsen rajzánál pl. az asszonyok Krisztus sírjánál. Az angyal fölemelt kézzel jelzi, hogy Krisztus már elszállt a mennyekbe. Ennek a rajznak az emléke hozhatta. Ferenczyt arra a gondolatra, hogy a feltámadás, vagy éppen a felszállás - - amennyiben az oszlopot felhőnek fogjuk fel - - motivumát vigye bele ennek a szobornak a tervébe.

Az akadémiai tervezetből világosan lehet látni, hogy a női alaknak a szarkofág fölött, az oszlop lábánál kell térdepelnie. Egész természetes is ez két szempontból: úgy a szobor elvont gondolata, mint a kompozició szempontjából. Mert ha a múzsa a szarkofághoz vezető lépcsőkön térdel, csakis azt gondolhatjuk, hogy a koporsóból akarja kiszólítani a költőt, más szóval: az örök hallgatás, az elfeledtetés helyéről szólítja új életre. De hiszen ez csak nem lehet egy emlékszobor gondolata: az eleve az örök hírnév álláspontjából indul ki. Egyébként is az Aurórában határozottan ezt olvassuk: "leimádkozná az égből a korán elveszettet". Tehát a költő is, a múzsa is túl vannak már a földi rög, a koporsó stádiumán.

Kompozició szempontjából pedig föltétlenül a lehető legközelebb kell lennie egymáshoz a két alaknak, egészen benső kapcsolat szükséges, amit rendesen a testi közelséggel szoktunk jelezni. Ha nagy a távolság a két alak között, különösen, ha az egyik márványhidegségben áll, a lelki kapcsolat megszűnik és nevetséges és szánalmas fölfelé bámészkodás lesz a bensőségteljes imából.

3. ÁBRA. A KISFALUDY-SZOBOR OSZLOPÁNAK TERVRAJZA
SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM

Hogy Ferenczy mennyire csak ebben a gondolatban élt, mutatja két levél is, melyeket öccséhez, Józsefhez ir 1834 júl 10. és nov. 4-dikén Pozsonyba.¹⁸ Mind a kettőben ismételten kijelenti és rajzzal illusztrálja (3. ábra), "hogyha az oszlopnak alul egyharmad részén és még feljebb is csorbája volna, nem ártana, mivel a figura hozzá támaszkodván úgy is ki kellene faragni a kerékoszlopból vagy meg kellene csorbítani".

4. ÁBRA. A KISFALUDY-EMLÉKSZOBOR AKVARELJE A MAGYAR NEMZETI MÚZEUMBAN

Ugyanebben az időben készülhetett a szobor nagyérdekű akvarellje is, melyet most vett meg a Nemzeti Múzeum minden nemzeti emléket szeretettel ápoló igazgatósága. A szobrot ez is a Városligetben mutatja, de nem a tó partján, mint az Auróra, hanem körülberül a mostani Iparcsarnok előtt. Ez vagy tévedés a festőtől, vagy utóbb erre a lehetőségre is gondoltak, de erre nézve adatot nem bírtam találni. A női alak már határozottan tévedésből térdel a lépcsőkön. (4. és 5. ábra.)

5. ÁBRA. RÉSZLET A M. NEMZ. MÚZEUMBAN LÉVŐ AKVARELLRŐL
EREDETI NAGYSÁG

1835-ben "a nagy figurához való kő is megérkezett Ruszkabányáról",¹⁹ úgy, hogy Ferenczy hozzáfoghatott a kidolgozáshoz.

1836 júl. 14-én a "szobormű már csak az utolsó kezet és a felállítást várja".²⁰

Ekkor a véletlen úgy hozza magával, hogy Ferenczy az épülendő Múzeum előtt sétálván, arra a gondolatra jön, hogy az emléket a Városliget helyett a Múzeum kertjében lehetne elhelyezni, a mi "mind a' hely méltóságával, mind a' hely csendességével és kerti carac-terével megeggyezne".²¹ Evvel az ideával aztán, melyért kedves szerénykedéssel kér bocsánatot ("szemtelen hiúságnak ne tessen magyarázni"), végleg ki is végezte művét. Az emléktársaság magáévá teszi az ügyet és felfolyamodik a nádorhoz, mint a M. Nemz. Múzeum törvényes pártfogójához, hogy a szobrot, mint némileg nemzetit (úgy mint, amelyet száznál több testület s ezernyolcszáznál több magányos hazafi segít létre), a M. Nemz. Múzeum számára elfogadni méltóztassék.²² A nádor elfogadja a szobrot,²³ természetesen meg kell várni a kert elkészültét s a dec. 11-iki "Honművész" már mint a múzeum új birtokát hozza a szobrot Ferenczy terve szerint Per-laszka metszetében.

Hogy ebben az időben mennyire tetszett mindenkinek a szobor terve (mert hiszen készen még csak a mellszobor és a női alak volt), kitűnik abból, hogy Nyáry Pál "Felszólításában a honi szobrászat ügyében"²⁴ aKis-faludy-emléket a legjobb szobrok között említi. A Kisfaludy-Társaságnak 1844 február 1-iki emlékünnepén pedig, melyet a Nemzeti színházban tartottak meg, a programm végén "befejezésül a színpad hátterén Kisfaludy Károly emléke tűnt fel Ferenczy szerint, Erkel "Hunyady László" című énekes játékából a "hattyúdal" kíséretében".²⁵

Még az idegenben élő, az idegen kultúrához szokott Gaal György, Kisfaludy Károly műveinek német fordítója is el van ragadtatva a szobortól, mikor Toldy 1842-ben az ő útján rendel a bécsi híres grafikusnál, Höfel Balázsnál metszeteket az emlékről²⁶ (6. ábra). A beküldött rajzról ezt írja Gaal: "Die Zeichnung hat meinen Beifall, so dass ich Ihnen zur Wahl des Künstlers, der sie angefertigt, nicht weniger als zu jener des trefflichen Xilographen gratulieren muss".²⁷

6. ÁBRA. HÖFEL BALÁZS METSZETE A KISFALUDY-SZOBORRÓL
AKADÉMIAI LEVÉLTÁR

Hogy Ferenczy maga is nagyon meg lehetett a szoborral elégedve, mutatja az a körülmény, hogy a Kölcsey-Emlék-Társasághoz intézett ajánlatához "nemi-nemű maga mentségére" csatol egy Kisfaludy-emlékrajzot is, "hogy ebből láthatná a' Tekintetes Úr és a' Tekintetes Társaság, hogy micsoda különbség van mindenkor a' Skicce és kész munka között, melly majd márványba leendő".²⁸

A szobor felállítása azonban nem történhetik meg, mert a Múzeumkert még mindig nem készült el. És most kezdődik a végtelen huza-vona.

Ferenczy már semmi rendelést se kap s szorult helyzeténél fogva kénytelen a fővárost elhagyni. A szobor egyébként is már tíz éve készen áll Ferenczy műtermében s a múzeumi épület is már elkészült. A művész 1845 febr. 12-én fenn jár a nádornál s a szobor átvételét sürgeti.²⁹ Ennek semmi eredménye nem lévén, 1846 márc. 19-én Toldy, mint a Kisfaludy-Társaság igazgatója folyamodik a nádorhoz, hogy rendeljen ki egy alkalmas helyet magában a múzeumépületben a szobor számára. Egyben kéri, hogy az ünnepélyes leleplezés 1847. év tavaszán megtörténhessék.³⁰ Erre a nádor leiratot küld Kubinyi Ágostonnak, a Múzeum igazgatójának, amelyben felszólítja, hogy Pollák Mihály építőmesterrel nézze meg a szobrot Ferenczy műhelyében s "értekezzék vele aziránt, váljon tekintve ezek (t. i. a Kölcsey- és Kisfaludy-emlék) nagyságát, minél fogva befogadásukra szükségkép tágasabb hely kívántatnék, az épületterv megváltoztatása 's rendeltetésétőli elvona-tása nélkül, lehetne-e ezen emlékek számára a Múzeum épületében illő 's alkalmas helyet kijelölni?"³¹

Kubinyi és Pollák, tekintve a szobor 300 mázsányi súlyát³² és 3 1/2 ölnyi magasságát, a múzeum két belső udvarának egyikét ajánlják.³³ Ez az idea azonban nem tetszik a nádornak: l. mert az épület tervével össze nem fér, 2. mert a szabad járást-kelést akadályoztatná az udvarokon; azért meghagyja Kubinyinak, Fóliáknak és a Kisfaludy-Társa-ságnak, hogy a külső Múzeum előtti téren keressenek alkalmas helyet. A szobor pedig - amíg a hely el lesz döntve - vitessék Ferenczy műterméből a Múzeum körül levő raktárba.³⁴

Végre tehát elszállíttathatta Ferenczy a szobrot a műterméből, megszabadult végre ettől a tehertől, mely nem engedte elmozdulni a fővárosból. Elszállíttatja a szobrot a Múzeum külső raktárába. Önmaga pedig örök búcsút vesz sok szenvedéssel és nélkülözéssel telt életének színhelyétől és visszavonul Rimaszombatba, hogy életének hátralevő részét több nyugalommal, mint amiben eddig része volt, tölthesse el. (Ferenczynek evvel az elköltözésével s 1856-ban bekövetkezett halálával a szobor sorsa egészen Toldynak a kezébe van letéve, aki akkor már, mint a Társaság elnöke gondoskodik róla.)

Miután a szobor meglevő részei, azaz a mellszobor és a női alak, - - a többi úgylátszik a felállításkor volt elkészítendő, szerencsésen el volt helyezve a raktárakban, egy pár évig nyugodtan várják a kert elkészülését. Közben meghal József nádor.

1854-ben megint egy új fejezete indul meg a végnélküli felfolyamodásoknak és leiratoknak, már nem a nádorhoz, hanem a helytartóhoz, Augusz báróhoz.

Mivel "a Múzeumban lévő régibb és újabb kőemlékek felállítását felsőbb helyről igen nagyon sürgetik",³⁵ s mivel "már csak a szobrot körülveendő facsoport elültetése és a felállítás van hátra",³⁶ Kubinyi a helytartótói engedélyt kér a szobor felállítására,³⁷ mely nem csekély díszére fog válni a múzeumi kertnek.³⁸ Augusz-nak nem nagyon tetszett a múzeumi idea; kérdést intéz Toldyhoz "ob es nicht angemessener scheinen dürfte, die beauftragte Aufstellung des fraglichen Monuments in dem Geburtsorte oder an der Grabstätte des gedachten Dichters zu bewerkstelligen".³⁹ Miután innen felelet nem érkezik, a kérdést két évvel később megismétlik⁴⁰. Kubinyi újabb sürgetésére41 Toldy végre felel, elvetvén a helytartó indítványát "da dasselbe ursprünglich schon nicht als Grabdenkmal gedacht und ausgeführt sich durchaus nicht dazu eignet in einem Friedhofe aufgestellt zu werden"; kéri, hogy a szobornak helyet jelöljön a Múzeumkertben "egy facsoport közepette".⁴²

Erre új kérdés érkezik Kubinyihoz a szoborra (felírások stb.) és magára a Társaságra (kik a tagjai stb.) vonatkozólag.⁴³ Kubinyi rajzot közöl a szoborról⁴⁴ és jelenti, hogy az egyetlen felírás rajta: Kisfaludy Károlynak.⁴⁵ A helytartóságnak azonban még mindig vannak aggályai,⁴⁶ többek között a költségre vonatkozólag.⁴⁷ Toldy ezeket az aggályokat is eloszlatja, avval a kijelentéssel, hogy az összes kiadások a Társaságot terhelik.⁴⁸ 1857 febr. 6-án végre megérkezik az engedély Albrecht főhercegtől a szobor felállítására.⁴⁹

A szobor hiányzó részeit és a felállítást Gerenday Antal kőfaragóval akarják végeztetni, de a Társaság vagyona csak 945 frt 42 kr.-ra rúgott,⁵⁰ Gerenday pedig 3000 frt-ot kért a végzendő munkáért.⁵¹ így tehát kénytelen Kubinyi megint egy folyamodványt írni, ez esetben a székesfehérvári káptalanhoz;⁵² miután ez felelet nélkül marad, Toldy is ír⁵³ sőt ismételten ír⁵⁴ és 436 köbláb sóskúti követ kér ingyen az emlék architektúrái részleteihez. Apellál a káptalan nemzeti érzelmeire. Négyszeres felszólításra végre érkezik felelet. Limbek János apát és kanonok azt írja: "a kívánt czélra szükséges 436 köbláb kőnek utalványozását elrendeltük ugyan, de azon megjegyzéssel, miszerint nyomott és szűk körülményeink végett az egész 261 frt 35 kr.-ny kőárból csak 65 frt elengedését határozhattuk el".⁵⁵

Evvel a levéllel aztán másodszor is, hosszú időre lezáródott a szerencsétlen szobor ügyet A Társaságnak 945 frt 42 kr.-jából valóban nem lehetett Gerenday 3000 frt-os igényeit fedezni. És ki tehetett róla, hogy a székesfehérvári káptalan olyan szűk körülmények között volt? Pénz szűke miatt tehát újra elmarad a felállítás és Ferenczy elkeseredetten panaszkodik József öccsének, hogy "a Művészet rovására s az ő nevére összeszedett pénz, az Irodalom s Írók javára fordíttatott. A Kisfaludy-Társaság alakult s jutalmakat osztogat, az emlék felállítására nem volt pénz s most is porban hever".⁵⁶ És csakugyan van is abban igen sok ferdeség, hogy valami, ami egy nemzetnek éveken át olyan fontosnak, "valóban nemzeti ügy"-nek tetszik,⁵⁷ mihez egy egész nemzet lelkesedéssel adja össze a filléreit, jelentőségét elveszti, úgyszólván feledésbe megy meg más valami, ami annak tulajdonképen csak a maradékából született meg, — a fölöslegből, — válik nemzeti jelentőségűvé és az előbbiből lesz a függelék.

A szobor tehát most tovább pihen és már úgy látszik, mintha örökálmát aludna a múzeumi külső raktárakban, mikor egyszerre csak 1873-ban Pulszky Ferenc, a Múzeum új igazgatója Jablonszky Vince kőfaragó és szobrásznál megrendeli a hiányzó architektúrái részeket és a felállítást. Hogy mily mértékben intézkedett Pulszky ebben az ügyben önhatalmúlag s mennyit tudott a Kisfaludy-Társaság, jelesen Toldy erről a lépésről, nem tudom. De Jablonszky se Ferenczynek valami régi rajzát vagy tervezetét, sem a Höfel-féle fametszetet kézhez nem kapta. Ő maga készített tervrajzot, melyet valószínűleg csak Pulszky látott, ki talán nem tulajdonított az egésznek valami nagy fontosságot.

A szobrászi részek megmaradtak, noha minden valószerűség szerint vagy erősen megrongálódtak a raktárban, vagy ezen is javítgattak 1875-ben. A pozsonyi gránitoszlop is meg volt már nagyolva; ehhez az elkészítő kőfaragómunkákat kellett már csak teljesíteni. A szarkofághoz pedig a szerencsétlenül járt Mátyás-szobor - - szintén a Múzeumban heverő - - kőanyagát, trachitját adta Pulszky. A lábazat új váci homokkőből készült. Ezért a munkáért Jablonszky 2200 frt-ot kapott.

Jablonszky a nyár folyamán elkészült a munkájával, már csak a felírások hiányzottak és az időt kellett meghatározni a leleplezéshez.⁵⁸ Toldy Ferenc boldog, hogy végre majd látja a szobrot készen. Nagy országos ünnepélyt tervez a leleplezés tiszteletére. A programmon már 1875 elején gondolkozik és következőképen állapítja meg:

7. ÁBRA. KISFALUDY KÁROLY SZOBRA A MÚZEUM KERTJÉBEN

Toldy Ferenc pedig, aki jobban és önzetlenebbül viselte szívén a szobor sorsát, mintha maga faragta volna, aki mindig gondoskodott a műről, aggódott érte, szeretettel és gyöngédséggel helyezte el legjobb belátása szerint a Múzeumban, ki azt akarta, hogy a szobor leleplezésének tiszteletére az egész ország két napig ünnepi köntöst öltve, ne gondoljon az élet bajával, hanem magát csak a művészetnek és Kisfaludy emlékének szentelve pompás ünnepségeknek legyen tanuja, Toldy — mondom - - a melegszívű, beteg Toldy szept. 23-án, a felállítás után kétségbeesett levelet küld a Császárfürdőből Greguss Ágostnak a Kisfaludy-Társasag akkori titkárának:

Tisztelt barátom, - - kérlek ne vedd rossz néven, nem vagyok azon állapotban, hogy hozzád menjek, - - nyomorék vagyok! Pedig éppen veled s magamnak kellene veled értekeznem a K.-Emlék dolgában, mielőtt egy tágabb conferenciát, vagyis egy elnökileg összeállítandó bizottsági ülést tartanánk. A dolgot aztán egy zárt adhoc ülésben kell végleg letárgyalni (ha csakugyan kell így).

Nem is mehet ez oly hamar. Kérdés, maradhat-e az emlék így?

Mintha készakarva tették volna semmivé s amúgy sine nobis. Ferenczy nem ezt az emléket csinálta, az Emléktársaság nem azt az emléket fogadta el s fundusunk nem tartozik erre költeni.

De hol s mikor lehet hozzád szerencsém?

Édes barátom, áldozz egy napot!

Ölel: Toldy.⁶⁵

Greguss járt a Császárfürdőben, de a szobor ügyében nem tehetett már semmit. Toldy dec. 10-én meghalt s az emlék ügye ezzel végleg el volt intézve.

Kétségbeesett felháborodással telt ez a levél. De vajjon nincsen-e igaza? A szarkofág arányaiból és valójából kiforgatva egy inkább magas, mint széles kődobozzá lett. Ezzel a szobor magasságban erősen nagyobbodott, szélességében azonban majdnem a felével megfogyott, mi elvette az emlék hatalmas, komoly, monumentális bázisát. Az impozáns lépcsőzet helyett pedig szánalmas és naiv sziklaszerű alapot kapott.

Az oszlop túlságosan vastag és nehézkes, mert szélessége megfelelő alapra volt tervezve: ez lényeges különbség. De ezt is még részbeni eltakarással el lehetett és kellett volna rejteni. De nem. A múzsa a sziklákon térdel, a kocka előtt; ha rajta volnának a kockán a szarkofágra tervezett szimbolikus ábrázolatok, azokat teljesen elfödné. Miután a sziklákon térdel, — tehát úgyszólván a földről bámészkodik felfelé és nem az oszlophoz simul, -természetszerűleg szabadon áll, "olyformán, mintha félne, hogy a mellszobor leesik".⁶⁶ Ha a kellő szempontot megtaláljuk, valahonnan baloldalról, akkor a nő leple és az oszlop két egészen merev, függőleges, párhuzamos vonalat ír le.

Mindezek a részletek nem járulnak hozzá. ahhoz, hogy a szobrot nagyon művészi színben lássuk. Nem akarom azt állítani, hogy a múzsa elsőrangú alkotás és Ferenczy legjobb művei közé tartozik. Nem. Merev, átlagos, új-klasszikai munka, de mivel sokkal magasabbra volt tervezve, nem ennyire a szemünk elé és nem szabadon állónak, kevésbé kiváló volta nem tűnt volna annyira fel.

Kisfaludy mellszobra pedig lehetetlen magasságban és távolságban libeg a múzsa felett; az arcából úgyszólván semmit sem lehet látni Ez sem elsőrangú munka abban az állapotban, amelyben ma van; korántsem oly művészi, mint Csokonai, Kazinczy, Rudnay, Schodelné stb. portréi, de ha az arcot jobban és előnyösebb beállításban láthatnók, könnyű volna meggyőződni róla, hogy ez sem rosszabb az átlagnál. Ha pedig saját korában és Ferenczy terve szerint állíthatták volna fel az emléket, mikor mindenki megértette és szerette az új klasszicizmust, mert sajátja volt, kétségkívül igen nagy hatása lett volna, annál is inkább, mert Ferenczy minden művében ébredező művészetünk egy-egy új hírnökét ujjongva üdvözölték. De még mi is szépnek találjuk, ha Ferenczy felállításában kapjuk a szobrot. Szabad ég alatt álló legszebb pesti szobraink közé tartozhatott volna, különösen, ha mint tervezve volt, alacsony, bokorszerű fák meleg, sőtet lombozata fogadja magába és nem merev, csupasz fatörzsek veszik körül, melyeknek egyhangúságába kitűnően játszik bele az oszlop formátlansága. így valóban legformátlanabb, legidétlenebb szobraink egyike.

Az 1844-iki nagy ünnepen Hunyady László hattyúdalával kísérték a szobor vetítését. Hunya-dyra háromszor sújtott a hóhér, a Kisfaludy szobrot is három aktusban sikerült csak végleg lehetetlenné tenni.