A RÁKÓCZI-FRESKÓ
Törvény rendelte el, hogy a kassai székesegyházban, amelynek kriptája II. Rákóczi Ferenc és bujdosó hívei számkivetésből hazahozott hamvait foglalja magában, a nagy fejedelem és társai emlékének megörökítésére emlékmű állíttassák.
Hat éve nyugszanak már a hamvak a székesegyház kriptájában; - az emlékmű ügye még ma is az előkészítés stádiumában áll, de máris valóságos történetre tekinthet vissza, amely ha nem is örvendetes, legalább tanulságos.
Miután a törvény értelmében Rákóczinak és híveinek hamvai a székesegyház kriptájában helyeztettek örök nyugalomra, az emlékmű számára magában a templomban kellett helyet megjelölni. Először a kripta felett emelkedő Szent István-kápolna került szóba, utóbb a székesegyház kereszthajójának északi szakasza. Felmerült az a kérdés is, nem lehetne-e az emléket a kereszthajóban szabadon felállítani, miután azonban a hely színére küldött albizottság, amely építőművészekből és szobrászokból állott, egyhangúan megállapította, hogy a kereszthajó északi falsíkja a székesegyházban önként kínálkozó, egyetlen alkalmas hely, ezen az alapon pályázatot hirdettek. Ennek eredménytelensége után újból szóba került a hely kérdése és a második pályázat feltételeiben maguknak a művészeknek kívánságára meg volt adva az a lehetőség, hogy necsak a falat, hanem a kereszthajó északi szakaszának alapterületét is igénybe vegyék az emlékmű számára. Mindamellett a pályázó művészek ismét a falterülethez ragaszkodtak és csak egyetlen pályamű akadt, amely a feladatot a falsík festészeti kiképzésével és különálló szarkofággal igyekezett megoldani.
E második pályázat eredménye művészeti szempontból kedvezőbb volt az elsőnél. Művészeink nagyobb számmal vettek rajta részt és nagyobb szabadsággal is, mert a barokk stílus, melyet az első pályázat - - ha nem is kötelező módon - - megkívánt, a pályázati feltételek közt már nem szerepelt. Sok érdekes és becses művészi eszme került felszínre, de - - ámbár az első pályadíjat kiadták -általános volt az az érzés, hogy senkinek sem sikerült a kérdést tökéletesen megoldani és az eredmény nem felelt meg a méltán magasra fokozott várakozásnak. Különösen akkor vált ez kétségtelenné, midőn a kitűzött helyen felállították a pályanyertes mű valódi nagyságú gipszmintáját, amely még ma is ott áll a székesegyházban, -- bizonyára nem gyönyörűségünkre, hanem komoly tanulságul.
Aligha van azoknak igazuk, akik e kedvezőtlen eredmény láttára kereken kimondották, hogy az adott helyen az emlékmű megoldása lehetetlen. Igaz, hogy az északi fal kapunyílása nagyon megnehezítette a feladatot, de a régi művészet elég példával szolgál, hogy hasonló, sőt még nehezebb helyi viszonyok között tökéletes művészi eredményt el lehet érni. Tény azonban, hogy az ez alkalommal nem sikerült és így némileg indokolt volt az elkedvetlenedés, az elhelyezés kérdésének újból való fölvetése. Túlzás volt viszont az a vélemény, hogy magában a székesegyházban egyáltalán nincs alkalmas hely az emlékmű felállítására. Mint már régebben, most újra felvetették a hamvaknak a kassai premontrei templomba való átvitele tervét, hogy az emlékmű tervezője kedvezőbb helyi viszonyok közt oldhassa meg feladatát! Természetes, hogy ez a javaslat, amely nem számolt az adott és megváltozhatatlan körülményekkel, figyelembe nem jöhetett.
Hatalmasan, kopáran emelkedik a magasba a székesegyház kereszthajójának északi zárófala. Alul kapu töri át, amelynek gazdag domborműves külső dísze Magyarországban a gótikus szobrászat legkiválóbb alkotásai közé tartozik. Fölül nagy ablakon szűrődik be a gyér északi világosság, míg a székesegyházba mindenünnen beáradó fény erősen megvilágítja a fal felületét. Szinte befejezettlennek tűnik fel a késő középkori művészet gazdagságának közepette. Érthető, hogy ezt a helyet jelölték ki az emlékmű számára: valóban önként kínálkozik a továbbfejlesztésre, díszítésre. Egykor bizonyára festett díszt viselt magán, amelynek nyomai azonban nem maradtak fenn, amint az egész székesegyházban is csak vajmi gyér maradványok tanúskodnak annak régi kifestéséről. A templom helyreállítása előtt Fábry püspök idejében festett nagy festmény borította a falat, amely ma kőszínűre van bemázolva és szinte kívánja a nagy síkjához alkalmazkodó díszt, amelyet az építő- és szobrászművészet erős plasztikára törekvő eszközeivel megadni nem sikerült.
Ennek a követelménynek világos felismerése lett a korábbi pályázatok eredménye. Örvendenünk kell, hogy a sikertelen kísérletek után ide jutottunk és nem véletlen, hanem az előzmények, tapasztalatok folyománya, hogy a föladatnak más formában való kitűzése azonnal meghozta a rég óhajtott eredményt.
A tulajdonképeni síremlék immár a székesegyház Szent István-kápolnájába, a hamvakat magában rejtő kripta fölé fog kerülni. Szerény terjedelmű szarkofág lesz, a hely méreteinek megfelelően, de lehetőséget nyújt arra, hogy a tervező művész, ha kellő elmélyedéssel fogja fel feladatát, méltón kifejezésre juttassa a hely jelentőségét. A kereszthajó falsíkja freskónak van fenntartva, mely arra van hívatva, hogy nagyobb terjedelemben, a festőművész eszközeivel fejtse ki azt, amit a kápolnába állítandó tektonikus-plasztikai mű csak az alatta levő kriptával eszmei kapcsolatban, inkább csak szepulkrális értelemben jelezhet.
Most dőlt el a freskó tervezésére hirdetett szűkebb pályázat sorsa. A felszólított tíz festőművész közül nyolcan vettek azon részt: Nagy Sándor, Novák Sándor, Dudits Andor, Smigelschi Oktáv, Vajda Zsigmond, Tardos-Krenrier Viktor, Kölber Dezső és Rakssányi Dezső.
A kitűzött feladat nehéz, több szempontból érdekes és elvileg is fontos kérdések elé állíttotta a pályázó művészeket. Valóban, a belső és külső követelmények egész komplexuma tárult fel előttük és csak azok helyes fölismerése, harmonikus kiegyenlítése biztosíthatta a sikert.
A festménynek Rákóczi és hívei emlékét kell megörökítenie, de szükséges, hogy a hely egyházi hangulatához is alkalmazkodjék. A templom csúcsíves architektúrája döntő befolyást gyakorol a mű formai koncepciójára, míg viszont magának Rákóczinak kora is - - legalább külsőségekben -- megköveteli a maga jogát. Mindehhez járul a kitűzött hely alkata, a falsík architektonikus tagoltsága, mely a kompozícióra nézve bizonyos korlátokat állított fel. Nagy falterület állott a tervező művészek rendelkezésére. A falnak az ablakig terjedő része, mely ki volt tűzve, 13'50méter magas, 8'50 méter széles. A nagy kapunyílás következtében a terület mintegy diadalív formájú, fölül, az ablakok alatt, két párkánnyal szegélyezett attikaszerű frízzel, a kapunyílás fölött bemélyedő félköríves timpanonnal. Nincs tehát egységes, szabadon felhasználható vagy beosztható falsíkról szó, hanem a művész a különböző természetű és irányú részek valóságos rendszerét találta maga előtt. Ezeket egymással összeegyeztetni, a mellőzhetetlen építészeti beosztás mellett egységbe összefoglalni: ez volt a művészi kompozíció nagy és nehéz feladata.
A pályázó művészek által bemutatott megoldások mindegyike a fent érintett különböző követelmények hatását árulja el, többé-kevésbbé érett módon, de egyúttal többnyire egyoldalúan. Hol az egyik, hol a másik szempont lép előtérbe.
Kölber Dezsőnek az a törekvése, hogy lehetőleg a templom stílusához ragaszkodjék. A fő síkot oszlopokkal elválasztott három csúcsíves mezőre osztja fel és az egészen gótikus részleteket, díszítményeket alkalmaz. Emellett azonban alakjai, jelenetei erősen realisztikusak, helyenkint inkább a barokk formákhoz közelednek, úgy hogy az architek-tonikus-ornamentális és figurális elemek eltérő jellege disszonáns hatású és az egész erősen elaprózott, azért kivált a székesegyház komoly építészeti keretében hatástalan képet nyújt.
Novák Sándort is a csúcsíves architektúra nyűgözi le. Nagyon sok részre osztja föl a képsíkot. A fő falsík csúcsíves keretbe zárt két nagy képet mutat. Itt is a felosztás alapjául vett stilus és az alakok határozottan barokk jellege ellentmond egymásnak. A templom stílusát és Rákóczi korát így összeegyeztetni nem lehet. Szerencsésebb Novák másik, alternativ megoldásképen bemutatott vázlata, amelyen a fő síkot egységes nagy kompozíció tölti ki: a nemzet kegyeletének szimbóluma-képen a fejedelmi hamvak hazahozatalának jelképes ábrázolása.
Vajda Zsigmondot is foglalkoztatta a két stílus ellentéte, amelyet úgy igyekezett megoldani, hogy az architektonikus részeket csúcsíves formák felhasználásával, a Rákóczi zászlóbontását ábrázoló, lendületesen megfestett fő képet pedig a barokk művészet szellemében állította elő. Az eredmény — barokkizáló kép neogótikus keretben - - éppen nem kedvező. A feladatot ily doktriner stílusbeli megkülönböztetésekkel megoldani nem lehet. Szép és helyes gondolatot árul el viszont a felső frízbe festett temetési menet.
Teljesen elhibázott Rakssányi Dezső tervén a fő rész triptichonszerű felosztása és az azt keresztező ornamentális részek száraz, szellemtelen rajza. A fríz nagy gonddal megrajzolt mozgalmas jelenetei nincsenek itt helyükön. A tervező művész pályatervének leírásában szinte megdöbbentő ötletet fejt ki: "Az egész munkának vöröses alaptónusa jelképezni óhajtaná azt a nagy, szenvedésekkel telt honszeretetet, mely Rákóczi és bujdosó társai egész szereplését jellemezte!"
Tardos-Krenner Viktor tervén a zászlóbontás nagy képe foglalja el a fő síkot. Rákóczi lovon, kivont karddal nyomul előre, baljával lelkesen mutat a kibontott zászlókra, melyeket a tábori papság megáldott. Népes, mozgalmas, sőt nyugtalan kép, amelyben legfeljebb az egy házias szempont ügyes érintése érdemel figyelmet.
Az egységes kompozícióra és színhangulatra való törekvés, a frízen ülő alakok ügyes sorakoztatása tünteti ki Smigelschi Oktáv művét, amelynek fő része azonban elviselhetetlenül színpadias hatású.
Nagy Sándor terve erős elmélyedés, misztikus érzés gyümölcse. Az ő felfogása szerint Rákóczi a Grált kereső középkori lovagok késő utódja. Szellemes, egyéni módon fejti ki ezt a gondolatot sajátszerű vonásokban bővelkedő művében. De míg egyrészt ez a gondolat erősen egyoldalú, egyáltalán nem meríti ki Rákóczi lényét, másrészt ilyen módon való kifejezése sem elégít ki ezen a helyen. Éppen nem monumentális. De teljes méltánylást érdemelnek a mű szép részletei: a szentségtartó előtt térdelő angyalok és kivált a magyar szentek rendkívül finom érzékkel stilizált alakjai.
A biráló bizottság egyhangúan Dudits Andor művének adta az elsőséget és azt kivitelre ajánlotta Pályatervét maga a szerző jól leírta: "A kitűzött feladat megoldását olyképen kísérlettem meg, hogy a rendelkezésre álló egész falsíkot mint egy monumentális emléktáblát oldjam meg. — Alul, a kapunyílástól jobbra-balra egy-egy feliratos tábla lapidáris rövidséggel epitáfiutnszerűen foglalja magában a Rákóczira és bujdosó híveire, valamint a hamvai hazahozatalára vonatkozó adatokat. - - A festményt a kitűzött falterület teljes felhasználásával és az építészeti szervezet figyelembevételével három fő részre osztottam fel. A legterjedelmesebb felületen Rákóczi életét igyekeztem folyamatos módon, de realisztikus epizódok elkerülésével, sorsa fő mozzanatainak kiemelésével, mintegy szimbolikusan összefoglalni. — Jobbra alul Zrínyi Ilona őrködik a kis Rákóczi Ferenc bölcsője felett. Feljebb a serdülő gyermeket látjuk, amint papi nevelője az istenfélelmet oltja szívébe, majd odább a foglyot, akit poroszlók kísérnek bécsújhelyi börtönébe. Lég-fölül, a lépcsőzet tetején, mely Rákóczi életének delét, működésének és dicsőségének teljét fejezi ki, a fejedelem lovon ülve kardját magasra emeli és azt a haza védelmének szenteli. Körülötte a kor nagy alakjai, Bercsényi, más kuruc vezérek, tábornokok, - - az előtérben térdelő paraszt alakja pedig már a következő eseményekre utal, midőn Rákóczi a nép fájdalmától kísérve bujdosó társaival együtt kénytelen a hazát elhagyni. Két fejedelmi alak jelképezi Rákóczi további élete folyását: XIV. Lajos, aki befogadta, de utóbb útjára bocsájtotta a hontalant és a török császár, aki végső menedéket nyújtott neki. Alul ábrázoltam Rákóczit élete végén, Rodostóban, íródiákjával, Mikes Kelemennel oldalán. Az egységes hatás kedvéért az egyes jeleneteket nem választottam el egymástól és beértem azzal, hogy a sírdombszerű részből kiemelkedő virágokkal jelezzem az egyes ütemeket. Ezzel a fő résszel szervesen összefügg a félköríves timpanon képe. Míg a lépcsőzet, amelyen Rákóczi élete folyása elvonul előttünk, mintegy az ő sírjának külső kiképzése, addig a timpanonban levő kép a számkivetésben eltemetett fejedelem sírboltját mutatja be, amint az uralkodó, a nemzettel való együttérzése jeléül, a béke olajágát küldi a dicső hamvakhoz, a nemzet koszorúja mellé. Az oldalt fekvő könyv kitépett lapja a Rákóczit megbélyegző törvény törlését jelképezi. Az architektonikus keretbe foglalt legfelső rész Rákóczi történetének utolsó fejezetét tünteti fel: a hamvak hazahozatalát Törökországból a kassai székesegyházba."
A koncepció rendkívüli egyszerűsége, átlátszósága jellemzi Dudits művét. Szigorúan ragaszkodva az adott viszonyokhoz, a falsík eredeti tagoltságához osztja el azon képeit, - látszólag minden erőlködés nélkül. Ezért oly megkapóan egyszerű művének hatása. A monumentális benyomás az alakok lehető nagyságát kívánja meg. A művész azért tartózkodik a falsíkok felaprózásától és azokat teljesen felhasználja.
A főkép nem éppen pathetikus jellegű. Határozott irányban, lassú ütemben vonulnak előttünk az alakok, a két végső pont, a kezdet és vég között. Középen erős kiemelkedés, a kompozícióban és a hős sorsában egyaránt. Észrevesszük a mű erős benső egységét.
Történeti jelenet ez vagy elbeszélés? Valóban egyik sem: egy nagy emberi sors a legegyszerűbb, szinte tipikus formára levezetve. Több annál: az egész nemzet sorsa, mely Rákócziéhoz fűződik. Nem találjuk idegenszerűnek, hogy hősünk alakja váltig ismétlődik a borsi bölcső és a rodostói tengerpart között. Naivitás ez, amellyel gyakran találkozunk a középkor művészetében. A valószerűség köntösében tűrhetetlen fikció lenne ez; így kiemelve a közönséges létezés feltételei közül meggyőző valóság. A kép síkjának csekély a mélysége, aranyossárgán ragyogó a háttér. És mint oldódik fel az egyik jelenés a másikban: csodálatos ez. A háttérről erősen kiemelkedő nagy alakok, csupa protagonista, erősen stilizálva.
Monumentális hatás tekintetében Dudits műve magasan fölülemelkedik a többi pályázó tervein. Az egyedüli, aki a helyes hangot eltalálta. Amellett műve tökéletesen odaülik a kitűzött helyre. Nem külső eszközök, nem archaizálás révén. Tartózkodott attól, hogy a székesegyház gazdag architektúrájával versenyre keljen és a kapunyílást keretelő, valamint a fő képet fölül szegélyző díszítményes sávon egész szabadon értékesít egyes közép-korias motívumokat. Művészetének nyelve teljesen egyéni, modern. Nem a formák külső megegyezése biztosít valamely monumentális műnek harmonikus hatást régi építészeti környezetben, hanem az, ha a művész megérzi és megérti a hely speciális művészeti követelményeit, azokba teljesen beleéli magát, úgy hogy azok meg nem kötik hanem megtermékenyítik alkotó erejét.
A terv templom díszének van szánva. Ezért próbálkozott meg a pályázók egy része vallási vonatkozásokkal. Némelyikek túl is lőtt a célon. Rákóczi mély vallásossága az ő jellemző vonásai közé tartozott. De nem volt szent. Őt mint ilyent felfogni talán éppen egyházi szempontból szabad legkevésbbé. E tekintetben is sikerült Duditsnak a helyes hangot megtalálnia. Fő képének tárgyai kiemelkednek a tér és idő korlátai közül. Szinte transzcendentális módon mutatja be hősének élete folyását. Hatása azért felemelő, áhítatra indító, míg a Rákóczi életéből vett bármely jelenet reális ábrázolása e helyen idegenszerű, profán lenne.
A fő kép hatását ebből a szempontból is kiegészítik a kapu timpanonjában és a felső frízben levő képek. Itt - helyes architek-tonikus érzékkel triptichonszerűen tagolva -Rákóczi hamvainak hazahozatala, erősen stilizált, mintegy szimbolikus, egyházias felfogásban; a timpanon képén a halál és a sír gondolata és szellemes allegorikus kifejezésében megkapó hódolat a nagy fejedelem emlékének, egyúttal azonban uralkodónk fenkölt lelkének is.
Hosszú vajúdás, elkedvetlenedés után immár bizton remélhetjük, hogy Rákóczi méltó emléke csakhamar ott fog díszleni a kassai székesegyház falán. Azok az eredmények, amelyeket a pálya nyertes művész a monumentális művészet terén már eddig is felmutathat, kétségtelenné teszik, hogy szép terve kivitel közben még nőni, fejlődni, tökéletesedni fog.
ÉBER LÁSZLÓ
