KRÓNIKA

BERLINI LEVÉL. Az idei kiállítási év jobban kezdődött mint az elmultak: változatosabb, magasabb színvonalú kiállításokkal, amelyeknek célja nem csupán az eladásért való áldatlan, de kényszerült küzködés. Érdekes szempontokat, tanulságokat nyújt a szemlélőnek a nem pusztán művészi okok alapján készült divatkiállítás is, ahol a régi selymek, megfakult csipkék mellett a dernier-cri kalapok, cipők díszelegnek. A legfinomabb régi divatlapokat látjuk itt, amelyeket még La Mésangere abbé szerkesztett. Gavarni és más kitűnő rajzolók illusztrálták ezeket a rendkívül ízléses lapokat, amelyek keservesen éreztetik velünk a mai hasonló vállalatok legtöbbjének silány ízléstelenségét. Udvari festők, képtárigazgatók, akadémiai tanárok festették akkoriban a merev direktórium-ruhákat s a lebbenő krinolinokat a hölgyek divat-újságai számára....

Az Akadémia helyiségeiben keletázsiai kiállítást rendeztek, amelynek javarésze az itteni japán konzul nagyértékű gyűjteményéből került ki. Anyaga ha nem is oly mindent felölelő mint a párisi Musée Guimet-é, — bizonyos irányban felülmúlja a francia kollekciót, így a kínai festmények, az istenek és szent császárok kétszínű brokátba foglalt hihetetlenül egyszerűen festett, jellegzetes arcképei egyedül állanak a maguk nemében; csodálatosan szépek a titokzatos mozdulatú isten-szobrok, amelyek igen ízlésesen, külön e célra épült apró fülkékben összehangolt környezetben jutnak kitűnően érvényre. Temérdek pompás bronzmunka, apró ékszer és gyógyszerdobozok leírhatatlanul poetikus motívumokkal; a fekete-ezüst, nagyritkán színes, zománc költeményei: magányos papírlámpás, fekete éjszakában, - - húzó darvak felhőtlen égen, - - fehér fűzfa erdő szélén; mindez egy-egy skatulya-fedélen félelmetes tökéllyel előadva. Néhány klasszikusan egységes kompoziciójú paravent-on kívül a legértékesebb japán fametszetek és ó-kínai tusrajzok a kiállítás fő szenzációi,

Nagy pompával, ünnepi hangulatban nyíltt k meg a legmodernebb képkereskedő: Cassirer Pál újonnan épült termei. Kitűnő világítás, tágas alkalmas helyiségek és ami a fő: a csoportosításnak, az együvé akasztásnak, az egységesen uralkodó szempontnak dicséretére válik ez a kiállítás, amelynek főérdekessége: együtt láthatni a nagy francia impresszionistákat német társaikkal. Az összefüggéseket, a kiindulási pontokat, az iskolai kezdéseket jórészt ismeretlen munkákkal bizonyítja Cassirer, akinek szemmelláthatólag az volt a vezető szándéka e kiállítás összeállításánál, hogy ezt az általános rokonságot, ezt az egymásba kapcsolódást szemléltesse. Látunk Renoir-képet, amely még teljesen Courbet-ra emlékeztet, — a háttérben már dereng azonban a későbbi vérbeli impresszionista kezejárása; látunk Cézanne-t, amelyet kissé szokatlanul színes Daumier-nak tartanánk és látjuk Géricault egy oroszlánját, amely tökéletesen Delacroix-stílusú.

Ezekhez az összefüggéseket szemléltető hasonlóságokhoz hozzáfűzi Cassirer a németek azonos intenciójú festészetét. Rámutat a Manet és Lieber-mann, a Slevogt és Renoir, a Rosier és Van Gogh között fennálló rokonságokra. Az az összbenyomás, amely e páratlanul érdekes és becses kiállítás szemlélete nyomán bennünk kialakul, teljesen igazolja a katalógus előszavának egyik megállapítását: ez a régente vadnak, féktelennek csúfolt sereg, melynek ma már a túlhaladott álláspont, az akadémikusság vádja ellen kell hadakoznia, sokkal különbözőbb elemekből áll, sokkal nagyobb skálájú, sokkal többet felölelő, semhogy egyetlen behatárolt művészi frakciónak nevezhetné a mindenáron való beskatulyázásra törekvő esztétika. Igenis, mindnyájan találkoznak bár egy közös pontban, — de csak annyira, amennyire minden igazán művészi munka rokona minden más igazán művészi produkciónak. Valamennyinek a gyökere a múltba kapaszkodik, ha még oly erős ellentétben áll is látszólag a regivel: Renoir forradalmi újszerűsége Courbet nyomában kelt és érett teljessé.

A genie elszabadul az előtte jártak nyomdokától, — az áldott középszerűség megmarad a jól ismert kitaposott úton; - - ez az axióma a kifejezője a Szecesszió téli grafikus kiállításáról kialakuló véleményünknek. Ez a tárlat az epigonok, az ügyes középszerűek birodalma. Az elhalt nagyok, Menzel és Daumier pár közébük keveredett apróbb munkája agyonnyom egyéniségének súlyával -kevés kivétel híján - - mindenkit. Daumier finom és félelmetesen biztos emberlátással festett képei mellett először láthatunk plasztikát a nagy francia rajzolótól. Egy nagyobb domborművűn kívül egy karikatúra-alakot, amely egyazon színvonalon áll a rajzai tökélyével.

A modernek közül csupán a hátborzongatóan perverz látású Pascin áll közel erő és jellegzetes egyéniség dolgában az említett nagyokhoz. Egy sor rajzát és hideg-tű metszetét nem győztük csodálni, biztos és egészen maga-kitalált megrajzolásuk miatt. Louis Corinth valahogyan túléli saját magát: rosszabbul dolgozik mint régente, — betegen és mégis mohó termékenységgel, de megdöbbentően gyöngén. Minden kritika nélkül nagy aranyrámákban, nehéz üveg alatt, széles arany-paszpartúval tálal fel apró és kevesebb mint jelentéktelen feljegyzéseket, — aminek határozottan szemfényvesztés, bluff jellege van.

Aminthogy a bluff jegyében festődött a kiállított művek jórésze: meggyőződés nélkül, a közönséget clkábítandó, ügyeskedni, csapkodni, geniáliskodni! A Degner, Rosier, Beckmann, Munch litho-grafiái is ilyen kevéssé lelkiismeretes, rosszhiszemű művek. Willy Geiger bikaviadal-képeiben sok érdekesség mellett erős a Goya-hatás. Kellemetlen és hazug bennük a túlzott vázlatosság, amellyel éles ellentétben áll a rézkarc technika; tudjuk, hogy a könnyedén odavetettnek látszó eredmény pontosan kiszámított procedúra eredménye..

Berlin város lelkét finoman és festőien érzi meg Giese; már Grossmann voltaképen a Pascin szemüvegén át nézi a német életet és a berlini típust. Félelmesen ügyesek az Orlik metszetei, amelyekben sok belső finomság is rejtőzik a technikai tréfák mögött. Lille kitűnő, de tán kissé egyhangúvá vált. Érdekes és újszerű egy Von Szreniawa nevű lengyel pár klasszicitásra törekvő kompozíciója. Hofer érzékeny vonalú rajzai a kiállítás javához számítódnak. Hoetger, akinek rajzai szemérmetlenül szolgai Rodin-imitációk, néhány pompás fehérkék majolikaszobrot mutat be. Jansen és Klemm ügyes illusztrációi mellett még egyetlen honfitársunk, Bató József két érdekes és erőteljes vízfest-ményű kompozíciója a kiállítás legjobb darabjai közé tartoznak.

Magyar munka sikerének örültünk a Keller és Reiner kiállítási szalon helyiségében is, ahol Lesznai Anna és Berény Róbert dekoratív hímzéseit nagy közönség csodálja nap-nap után. Lesznai Anna harminc párnáját a Wertheim árúház megvásárolta és kiállította saját helyiségeiben.

Ha még megemlékezünk azokról a szép sikerekről, amelyeket Szenes Fülöp elegáns arcképei az itteni társaságban aratnak, mind több megrendelést szerezve festőjüknek, — beszámoltunk minden bennünket magyarokat érdeklő berlini művészi eseményről.

ALLGEMEINES LEXIKON DER BILDENDEN KÜNSTLER von der Antike bis zur Gegenwart. 300-nál több szakember közreműködésével szerkeszti Ulrich Thieme. VII. kötet, Cioffi—Cousyns. Leipzig, E. A. Seemann kiadása. 604 lap, ára 32 márka. — Ennek a nagyarányú és a maga nemében páratlan képzőművészeti lexikonnak imént megjelent hetedik kötete méltón sorakozik az eddigiek mellé, sőt azt hisszük, hogy főként a meggazdagodott irodalmi utalások révén még túl is tesz rajtuk. Oly páratlan adattár, amelyet a kutató aligha nélkülözhet, mert míg a címszók alatt megtalálja minden művész fontos adatait a specialisták feldolgozásában, akik a szinte beláthatatlanná vált revű-cikkek egész seregét is feldolgozzák, vagy legalább számon tartják, más-reszt a gazdag forrás-idézetek révén könnyű a jelentéktelenebb részletek felkeresése. Még az olyan nagyobb-méretű cikkek is, mint például a Correggioról, Cortonáról, Corotról, Courbetról szólók is nem válnak a lexikon keretéből kieső monográfiákká, hanem tömör foglalatai mindazoknak a tényeknek, amelyeket eddig a szakkutatás kiderített. Az egész világ összes képzőművészeiről lévén itt szó (beleértve Amerikát, Kínát, Japánt is), természetesen nem hiányzanak a magyar mesterek sem s jól esik azt is látnunk, hogy az egyes címszók feldolgozói a magyar kutatások eredményeire is hivatkoznak. Sőt e kötet egyik legterjedelmesebb, igen beható cikkét, Lorenzo Costa életrajzát (16 hasáb), magyar tudós, Gerevich Tibor írta. Ezen a minket külön is érdeklő szemponton túl a lexikon e kötete is a legnagyobb mértékben megfelel annak a valóban nagyszabású s elélnte megvalósíthatatlannak látszott programmnak, amelyet a szerkesztő, Thieme, maga elé tűzött. A nagy mű mintegy huszonkét ilyen kötetben lesz teljes.