|
KRÓNIKA
A KÉPZŐMŰVÉSZETI TÁRSULAT 1912—13. TÉLI KIÁLLÍTÁSÁN kilenc művészünk kapott kitüntetést. Magyar Mannheimer Gusztáv "Erdő szélén" című festménye kapta az állami nagy aranyérmet, Márk Lajos "Toilette" című festménye és Mérő István "Női akt" című festménye a kis állami aranyérmet, Kisfaludi Stróbl Zsigmond "Finale" című szoborműve a néhai Rudics József báró alapítványi ösztöndíjat, Csáktornyai Zoltán "Asztalnál ülő emberek" című festménye a Rökk-jutalmat, Réti István "Interieur" című festménye a néhai Ráth György-féle díjat, dobai Székely Andor "A rue Mouffetard" című vízfestménye az Esterházy-díjat, Lányi Dezső "Amerikai bölény" című szoborműve a Lipótvárosi Casino díját, Jávor Pál "Merengő" című festménye az Erzsébetvárosi Casino díját.
A kitüntetett művészek egy részének munkásságát már ismertettük e folyóiratban. Akikről eddig cikkeink még nem számoltak be, azoknak rövid életrajzi adatait az alábbiakban adjuk közre.
Mérő István született 1873 december 5. Szentjánoson. A gimnáziumi érettségi után az Országos Rajztanárképzőbe lépett, ahol a figurális rajzban Székely Bertalan volt a mestere. Oklevelének elnyerése után rajztanár lett, de időről időre a kultuszminisztérium engedelmével szabadságra ment és külföldön tanult. Münchenben Kern, majd Löfftz tanítványa lett. Az előbbinél különösen plein-air-tanulmányokat festett s ezekkel most is előszeretettel foglalkozik. Parisban hosszabb időt töltött s itt Lhermittenél tanult. Főbb munkái: "Az öregek", "Templomban", "A kútnál" stb., amelyek a kormány, egyes vidéki múzeumok és magánosok tulajdonában vannak. Műveivel a pécsi országos kiállításon bronzérmet, Londonban az Earls-Court kiállításán ezüstérmet nyert. Most Budapesten van műterme.
Kisfaludi Stróbl Zsigmond született 1884-ben Alsó-Rajszon, Zala megyében, ahol atyja néptanító volt. Szegénysége következtében nem járhatott iskolába, hanem otthon tanult s Zalaegerszegen tette le vizsgáit. Már gyermekkorában sokat rajzolt és faragott, de csak 17 éves korában kezdhette meg idevágó komolyabb tanulmányait. Ekkor a családja minden anyagi erejét megfeszítve 50 koronával Budapestre küldte őt, ahol nagynehezen bejutott az Iparművészeti Iskolába. Mátrainak lett növendéke, de itt az év végén megbukott és átment Lorántffy osztályába. Két évi szép eredményű munka után Bécsbe ment, ahol Brenck tanárnál tanult egy évig, megszerezte az önkéntesi jogot és visszakerült Budapestre. Itt előbb Stróbl Alajosnál, majd Telcs Edénél dolgozott, aki nagy hatással volt rá. Végre a Képzőművészeti Főiskolában kapott néhány kollégájával műtermet, ahol három évig dolgozott, közben szorgalmasan kiállítva műveit. A negyedik évi tanfolyamra azonban már nem vették fel. Így öt év óta saját műtermében dolgozik, közben kétszer volt Parisban és Olaszországban. Három évvel ezelőtt kapta az első kitüntetést a Műcsarnokban: a Nemes Nán-dorné ösztöndíjat. Most Budapesten van műterme.
Csáktornai Zoltán 1886-ban született Budapesten. Gyermekkorában rokona, Diner-Dénes József, a kitűnő esztétikus nevelgette s buzdította a művészetre. 1902-ben Nagybányára ment, ahol Iványi-Grünwald Béla és Réti István voltak a mesterei. 1906-ban küldte be első képét, egy nagyméretű tájképet, a Műcsarnokba, aztán Parisba ment, ahol Jean Paul Laurensnál tanult a Julian-iskolában. 1909-ben Firenzébe utazott, eredetileg rövid időre, de harmadfélévig maradt ott. Gyakran állított ki, így 1906-ban a párisi őszi szalonban öt képet 1910-ben a Műrészházban 20 képet (gyűjteményes kiállítás). Most Nagybányán dolgozik.
Jávor Pál született 1880 november 13-án Budapesten. Szülei vasutasnak szánták, ő azonban a középiskolák elvégzése után beiratkozott a Rajztanárképzőbe, ahonnan már elsőéves korában két önarcképet küldött a Műcsarnok kiállításába. Itt Székely Bertalan nagyon megkedvelte, felismerte tehetségét s az iskolai órákon kívül is tanította anatómiára, kompozícióra, technikára. Már 1903-ban megkapta a Nadányiné díját, ugyancsak iskolás korában leküldték rövid olaszországi útra, ahol főképp a régi muzeális festés iránt érdeklődött. 1905-ben az önkéntesi szolgálati év leteltével a Benczúr-féle mesteriskolába jutott, ahol impreszio-nista képeket festett, tavasszal pedig lehívták a szolnoki művésztelepre, ahol az 1906-ik évet töltötte, majd újra megkapván a Nadányiné ösztöndíjat a párisi Julian-iskolában dolgozóit egy ideig. Miután tanulmányozgatva bejárta Nyugateurópát, hazaérve a Miénk-társasághoz csatlakozott, azután Gödöllőn festett egy sor képet, amelyeket gyűjteményes kiállításon mutatott be a Nemzeti Szalonban, ahol Gál Gyula arcképére megkapta a Nemes Marcel díjat. 1911-ben nagyobbszabású feladatot oldott meg: nagyméretű falfestménnyel díszítette a budapesti külső-soroksári-úti iskola udvari játszótermét. 1912 decemberében a Műcsarnok kiállításán levő "Merengő" c. képére megkapta az Erzsébetvárosi Casino díját s a képet a Képzőművészeti Társulat megvette a Szépművészeti Múzeum számára.
JUHÁSZ GYULA szobrászművész, január hó hatodikán halt meg Budapesten, a Szent Jánoskórházban. Juhász Gyula a fiatal szobrászgeneráció tagja volt. Törekvő, talentumos és tudását egyre fejlesztő művész, aki már évek óta szerepelt a kiállításokon, legtöbbször a Műcsarnokban. Akik a finom, delikát dolgokat kedvelik és keresik, hamar észrevették plakettjeit s néhány kisebb szobrát. Nagyobb igényű, monumentális jellegű munkát persze nem adha'ott, nemcsak fiatal kora miatt most amikor meghalt, mindössze harminchat éves volt - - , hanem szervezeti gyengesége miatt, amely egyenest meggátolta ily feladatok elvégzésében. Az az álló férfiakt, amit múlt évben a Műcsarnok tárlatán kiállított, majdnem az egyetlen olyfajta oeuvre-je, ami túlmegy a kisplasztika keretein. Egy gladiátorszerű alak ez, amelyet Firenzében mintázott, fizikai képességeit szinte már felülmúló energiával. Juhász Gyula Egerben született, 876-ban. Középiskolát nem végzett, csak néhány polgárit s Budapestre kerülve, egy díszítő szobrász mühelyében dolgozik. Innen jut be a Beschorner-féle ércöntődébe, ahol véletlen folytán, egy ízben Telcs Ede figyelme terelődött rá, aki talentumot fedez benne s egyben éveken át ösztönzi, pártfogolja, iszonhat éves, amikor Telcs Ede műtermében fog szeresen plasztikai stúdiumokhoz. Kisplasztikái kat, plaketteket csinál s egyre fejlődő tudása, bontakozó talentuma révén megnyeri a bécsi akadémia látogatására szóló Ferenc József-ösztöndíjat, amit az Orsz. Képzőművészeti Tanács ítélt oda Juhász Gyulának. Ezzel Bécsbe megy, ahol az akadémián három évig folytat stúdiumokat. Utána ismét Telcs Edénél dolgozik, majd lemegy egy évi időzésre Firenzébe. Amikor megnyílt a főváros Százados-utcai művésztelepe, Juhász Gyula is oda költözik s külön műteremhez jut. Itt készíti el a Vikár család síremlékét, amely egyszersmind utolsó munkája. Gyönge, sokat betegeskedő szervezetével a márványbafaragását már nem érte meg. Firenzében csinált aktjai s ez utóbbi szobrán kívül még megemlítjük a következő dolgait: "Éva" bronzszobor, ülő női szobor (bronz, megvette az állam, a Szépművészeti Múzeum számára), a Húsipari Kiállítás plakettje (1907), Szilágyi Dezső plakettje (1908), amelynek eredeti reliefje a képviselőház elnöki szobájában van, a Balesetügyi Kiállítás (1910), dr. Schönherr Gyula- és a Gabelsberger-plakett. Vásárolt még tőle az Iparművészeti Múzeum is.
A MÚLT ÉVI MÜNCHENI SZEZON MAGYAR SIKEREI. Az isarparti Athénben lépten-nyomon új kiállítások nyílnak meg. A francia művészeti szalonok példája ragadós volt, pedig a sok ezer német és külföldi művész itt alig ad el képet a nyilvános nagy tárlatokon, mégis talál alkalmat az értékesítéshez. Nem a királyi család, az állam vagy a bajor nép a macenások, hanem az itt megforduló nagyszámú és gazdag idegenek, így kapcsolódik össze a művészet az idegenforgalommal. A kiállítások nívósabb tömkelegéből csak néhányat emelek ki, amelyek az itt élő vagy kiállító magyarok sikereit jelentik. Otto Schmidt-Bertsch grafikai szalonjának múlt évi legsikerültebb kiállítása kétségtelen a magyar Kubinyi Sándoré volt. A kritika is nagy és általános elismeréssel logadta s főleg a Duna Budapestnél című színes monotípiáját emelték ki. De nem tévesztették el hatásukat reliefnyomású fa- és linoleummetszetei "és hogy azonkívül eminens grafikus is - írják —, bizonyítják Danáé című nagy mezzotintója (egyidejűleg Budapesten is kiállítva) és néhány színes rézkarc, színes fejtanulmánya, amelyeket igazán finomabban nem is lehet előállítani."
A Kunstverein kiállításai is újabban majd mindig nivótlanok. Elöregedett glaspalastiak uralják a jó falakat és így annál szenzációsabban hatott egy egész fiatal magyar művésznek, Kálmán Péternek kollekciója. 1877-ben születt, 1904 óta fest, 1911-ben már elnyeri a müncheni Akadémia legnagyobb kitüntetését. A Secessionban, a Glaspalastban, a Luitpold-Gruppe, a Kunstverein kiállításain és Düsseldorfban szerzett elismerések után jelentkezik újra. Kiállításához én semmit sem akarok fűzni, csak néhány szemelvényt adok a kritikákból. A Münchener Zeitung kritikusa a legtalentumosabb külföldinek tartja, aki az utóbbi időben az inter-nacionális Münchenben feltűnést keltett. Majd így ír róla: "Ez a művész még elhasználatlan nemzeti frisseséget kultivált városi ízléssel egyesít, aki azonban tudja meddig szabad mennie. Sok egyes részletben (habár technikaiban egyáltalán nem), összhatásban, meg az erő és elegancia párosításában egy kissé Zornra emlékeztet. Tudása ugyan még nincs kiforrva, de kétségtelen, hogy a legjobb uton van feléje". Ősszel a legelőkelőbb művészeti szalonban Braklnál is volt kiállítása. Katalógusának előszavát Hermann Esswein írta, többek közt ezt is: "... wohl aber ein starkes Talent ist, das stärkste, das innerhalb der letzten zehn Jahre auf seinem Gebiete in München hervorgetreffen ist." Képeivel több kiállításon is találkoztunk, így a most Budapesten is kiállított Táncos Kata-ja a Luitpold-Gruppe kiállításának volt legszínesebb és legkvalitásosabb darabja. Nagy, álló női arcképét a Sécession nemzetközi kiállításán is az első terembe főhelyre akasztották. Rajta kívül még csak Belányi Viktor szerepel a Secessionban.
A Glaspalastban annál több magyar vett részt. Igaz, hogy itt 77 teremben 2351 kép, építészeti terv, szobor és kis plasztika volt kiállítva. A szédítő tömegből alig lehetett kikeresni őket. Az ismert megszokott helyén Wagner Sándor tanár ; László Fülöp Elek cumberlandi hercegnője azonban nem keltett nagy feltűnést kvalitásai dacára ; Wellmann Róbert portraitja a szokott jó, Komáromi Kacz nagy Este a műteremben című képét előkelő helyre akasztották. Vastagh Géza Bivaly fogatát küldte el. Az itten élő magyarok közül Schramm Viktor és Meissl Ágoston is kiállítottak ; a grafikát Kubinyi Sándor és Gyenis János képviselik, szobrászatunkat Botfai Hűvös László és Szirmai Toni, (Paris). A budapesti kiállításokról jólismert Brunningeni Flesch Ludmillának is van két képe. Noha sok kiváló német és külföldi művész vett részt e kiállításon, nívója mégis alacsonyabb akár a Sécession, akár egy budapesti műcsarnoki kiállításnál.
Egy nagy aukció is volt a Galerié Helbingben, ahol érdekes, hogy Munkácsy Zálogházának egy elsőrangú másodpéldánya csak 9000 márkán kelt el, holott egy ugyanazon kikiálltási árú Böcklin képért 34,000-et, a Defreggerért 17,000-et fizettek. Pállik 1550 márkát ért el, egy kis finom Böhm-kép nem talált vevőre. A számtalan kiállíásból ezek voltak a kiemelkedőbb mozzanatok. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a fiatal magyar művészeti kultúrához nem egy siker fűződött és feszültcn várják a müncheni művészeti intézőkörök az idei nemzetközi kiállításon a most már külföldön mindig sikerekhez szokott magyar művészet szereplését.
SOMOGYI MIKLÓS
ADATOK MŰVÉSZETÜNK TÖRTÉNETÉHEZ
NÉHÁNY ÚJABB ADAT IZSÓ MIKLÓS ÉLETÉHEZ. A Művészet jelen számában közöljük a magyar nemzeti szobrászat nagy képviselőjének, Izsó Miklósnak egy eddig ismeretlen reliefjét. A dombormű nagyatyámat, Váradi Fekete Dezsőt ábrázolja 22. életévében. Izsó nagyobbrészt majd minden munkáját jegyezte és évszámmal látta el. E majdnem sértetlen állapotban megmaradt művön is világosan olvasható a nyak átmetszetén a jelzés bemélyített nyomtatásszerű betűkkel: Izsó M. 1862.
Ezidőszerint még nem állapíthattam meg, hol készült e mű, Borsod megyében-e (Miskolcon vagy Hangácson) vagy Budapesten, mégis tény az, hogy az ábrázolt, mint Almási Balogh Istvánnak anyai elsőfokú unokatestvére került valószínűleg már Budapesten jó barátságba a megyéjebeli kiváló szobrász-ifjúval. Bár Izsó idősebb volt, barátságuk továbbra is a legmelegebb maradt.
Amint Szmrecsányi Miklós Izsóról írott cikksorozatában is kimutatta, szobrászunknak több életnagyságú arcképreliefje maradt fenn a 60-as évekből. Ezek közül való az 1862-ből származó képmás is. Nem volt alkalmam az előadásmodort ezeken összehasonlítani, bár kétségtelenül nagyfontosságú és érdekes lenne művésztörténeti szempontból. Eddig összehasonlítás végett csak azok a leírások szolgálhatnak nekem, amelyeket a feljebb idézett író adott Izsó arcképmedaillonjáról és Tóth József mellszobráról. Előadása e relief-arcképen is a szélességgel és kicsinyességgel egyesül. Mert míg a csontszerkezet, a koponyaalkat átértése, az arcizmok formáinak mintázása meglepően bátor, széles és egyszerű, addig a puha körszakáll határozottan kicsinyes, de amellett kedvesen naiv. Itt van az előbb említett művekkel a rokonság. A haj mintázásában talán a "Búsuló juhász "-szal volna valami összefüggésben, emellett mintha ez egyszer valami klasszikusszerű nyugalom ömölne el a művön. Talán épen ez a nagy, ez a szent nyugalom inspirálta a művészt a karakterben is tökéletes munka elkészítésére, amely jelenleg az ábrázolt fia Váradi Fekete Pál birtokában van.
VÁRADI FEKETE DEZSŐ KÉPMÁSA
IZSÓ MIKLÓS SZOBORMŰVE
VÁRADI FEKETE PÁL BIRTOKÁBAN
Alig egy nemzedék választ el bennünket művészetünk történetének nagy alakjaitól s mégis sok megbízhatatlan adat forog közszájon, vagy igen fontos adatok hiányoznak. Mostoha művészeti kultúránk adatait felkutatni s azokat közölni addig kötelességünk míg azok meglehetősen hozzáférhetők. Ami kevéssel tehát csak gyarapíthatom az Izsóra vonatkozó már elég gazdag életrajzi adatokat alább közlöm. Nem valamelyik testvérére vonatkozik-e, hogy 1872-ben egy Isoó József pénzkezelő Borsod megyében? 1867 és 73 között Miskolcon él Izsó Kálmán is, akinek egy nagyatyámhoz intézett meleghangú baráti levele van birtokomban. Nem volt e ez a Kálmán testvére Izsó Miklósnak, akiről a rokonság sem.tud semmit? Pedig a régiek szerették az atyafiság szálait erősebbre fűzni.
Hogy Izsó Miklós és nagyatyám tovább is baráti viszonyban állottak alt pár évvel ezelőtt elhunyt nagyanyám elbeszéléséből is tudom, aki azt is említette, hogy Izsó vendégségben, - talán valmi szüret alkalmából volt náluk Miskolcon. Ez az adatom csak szájhagyományon alapszik, bár tel esen biztosnak tartom, mert köztudomású, hogy körülbelül abban az időben Izsó járt szülőföldjén is. Az Izsó befolyása alatt vett nagyatyám egy 1870 ki Képzőművészeti Társulati sorsjegyet is (amely birtokomban van), amikor többek közt Izsó Miklós Arany János mellszobra is kisorsoltatott gipszből 25 pengő forint értékben.
Egy kétségtelen Izsótól származó levélnyomó kezet is ismerek, amelyet Almási Balogh Mélánie keze után faragott márványba. De aligha tollkés-sel, mert az anyag nem engedte volna. Meg majdnem kétségtelenül megállapítható, hogy legalább is a rimaszombati időzés után készült, ha nem még később, mert már esztétikailag is szép és technikában tökéletes alkotással állunk szemben. Kegyelettel őrzi a család e műtárgyat, amelyet már tudtommal a Művészet 1911. évi Izsó cikksorozatának illusztris írója is ismer.
Érdemesnek tartom azt is felemlíteni, hogy erős kutatás dacára sem találtam meg Izsó Miklós nevét és származási adatait a müncheni Képzőművészeti Akadémia anyakönyveiben, bár Izsó a müncheni akadémián is tanult. Mi ennek az oka, máig sem világos előttem, de tapasztalatom szerint a matri-kulákat nem igen pontosan vezették.
-466
SOMOGYI MIKLÓS.
MAGYAR MŰTÖRTÉNETI VONATKOZÁSOK BRUTUS JÁNOS TÖRTÉNETÍRÓ KÖNYVÉBEN. Brutus János Mihálynak, az idegen származású történetírónak Magyarország történetét tárgyaló munkájában1 több érdekes adat található a magyar műveltség állapotáról a XVI. század második felében. Brutus a Báthoriak történetírója volt és Forgách Ferenc nagyváradi püspök meghívására jött Magyarországba. Hírneve tette figyelmessé reá Forgách püspököt. Brutus már ekkor sok országot bejárt, nagyismeretű tudós humanista volt. 1517-ben Velencében született, ismereteit Páduában sajátította el ; a páduai iskolát elhagyva egész életét külföldön élte le. Magyarországon két ízben is megfordult: először 1572-ben, amikor Forgách meghívásának eleget teendő Erdélybe szándékozott eljutni, de csak Semptéig mehetett, másodízben 1574-ben, amikor két évet töltött Erdélyben, 1576 elején követte urát, Báthory Istvánt Lengyelországba. Az Erdélyben töltött két esztendő alatt jutott ideje Brutusnak, hogy önálló megfigyeléseket tegyen a magyar állapotokrol. Ezeket a megfigyeléseket foglalja össze az a részlet, melynek "Ungarorum mores" a címe. Ebben tárgyalja a magyar szokásokat. Bennünket e fejezetetből főleg az érdekel, amit Brutus a magyarok művészetszeretetéről feljegyez, noha az olyan adat sem érdektelen, mely a magyar ember nagy közömbösségét mutatja be olyan betegséggel szemben, mint a pestis, vagy mely a lószerető magyar nemes tulajdonait sorolja fel. Idevonatkozólag azt írja, hogy a magyar, aki egyébként az aranyhímzésű ruhára, díszes bútorra, szép képekre, márvány és bronz dísztárgyakra nem sokat ad, lovát oly sokra becsüli, hogy alig van határa annak a gondosságnak, mellyel csinosítja: aranyat, nyakéket és gyöngyöt rak rá ; sőt vannak olyanok is, akiknek a lovuk nagyobb értéket képvisel, mint házuk, vagy egész vagyonuk.
Amit az e korbeli magyar építészet állapotáról, az építési kedv hiányáról és annak okáról mond, szintén nagyon figyelemreméltó. A magyarok örökös élet-halálharcban állanak a törökkel, emiatt hanyatlanak náluk a szelídebb tudományok ; mert mihelyt az ellenségtől a harcra hívó jel hallatszik, elhallgat az iskolákban a tudomány. Ez az oka -írja - hogy nem valami díszesen és fényűző pompával laknak, hogy nem nagy gondot fordítatanak az épületek, templomok és fürdők csínjére és egyéb építmények díszére, amire ezidőszerint külföldön oly nagy buzgalommal törekszenek, hogy az egymással vetélkedő szellemekről és a nagy tevékenységről azt hihetne az ember, hogy utoléri a régiek dicsőségét... majd igy fejezi be: Téves az a hit, hogy a magyarokat az építéstől a nagy költség tartja vissza ; akik e véleményben vannak, úgy látszik, hogy nem ismerik a magyar állapotok helyzetét: Magyarország ugyanis oly veszedelemben van, hogy azoknak, akik építenek félniök kell, (amely félelmet fordítson vissza a kegyelmes Isten az ellenség fejére) hogy inkább a barbár ellenségnek, amelynél gyűlöltebbet a földön nem ismernek, mint maguk és utódaik számára gondoskodnak.2
Nemcsak a szépművészet, hanem a többi tudomány pangásának okát is a török veszedelemben látja Brutus és bizonyítékul utal Mátyás korára, amikor a tudományok Magyarországon európai színvonalon állottak. Brutus megemlékszik arról is, hogy Mátyás pompás könyvtárt építtetett és ott a régi írók műveit összegyűjtötte.-467
ZSINKA FERENCZ.
1 Brutus János Mihály magyar királyi történetíró Magyar históriája 1490-1552. Közli Toldi Ferenc ; megjelent a Monumenta Hungariae Historica második osztályának 12-14. kötetében.
2 Ezen adalék a XII. kötett 222 — 225. lapokon található.
TÁRKÁNYI ÍRÁSAI SZVORÉNYI JÓZSEFHEZ KOVÁCS MIHÁLY MŰVEIRŐL. A "Művészet" hasábjain már közöltünk néhány adatot Tárkányi Béla és Kovács Mihály baráti viszonyáról. Hogy azonban Tárkányit mennyire lefoglalta a művész munkássága, kitetszik Szvorényi Józsefhez, a tudós akadémikushoz írott leveleiből, amelyben nem csupán Kovács műveiről nyert impressziókról, hanem a művész terveiről is ír, így adatokat szolgáltat nekünk Kovács munkásságáról is, némi tekintetben.
Eger, dec. 15, 854.
"... Távolléted óta az árvaság napjait élem, csak most látom, mennyire összetestvériesedtünk, főleg, hogy vígasztalásomra még Miska sincs itt: e hónapban talán lehozza a manó. A polgárdi oltárképen kívül részére három oltárképhez van kilátásom, melyért 4800 frtot kalkulálok számára, évekig sem eresztem el..."
Eger, jan. 26, 1855.
"... Ad vocem Miska, ki ezerszer csókol. Miska hét országra szóló Péter-Pált festett Miskolcra, most pedig nekem egy oly Szent Alajost és Immakulátát készít, hogy azt sem tudom, hova tegyem dicsőségemben..."
Mártz. 9, 1855.
"... Miska Assuntája napról-napra kolosszáli-sabb mértékben fejti ki az ő roppant talentumát..."
Eger, mártz. 2, 1855.
"... Miska február elejétől itt van, Pesten csak átfutott s ez okozta, hogy' veled nem találkozhatott, igen, igen köszöntet általam. Műtermében jó kosztja van szemünknek és lelkűnknek; gyönyörű tanulmányfejeket és egyébb compositiókat hozott. Tegnap látogatásomra jött angyal jó húgomat festette le mondhatatlan tökéllyel ; egész jóságát leírta képére. Egyébiránt most az Assunta vázolatát csinálja ; roppant compositió l Emlékezzél meg reá, hogy ez koronája lesz Miska művészetének ez őt a legelső rangúak közé fogja emelni. Árpád-nak ma hozták meg 2. mint mondják, kijavított s mint én hiszem egész újra készített lenyomatát. - Ez már méltó eredetiéhez most már Miska sem rebellál ellenem. Láttad-e már Miska "Csatárját" a jelen havi műtárlaton?..."
Eger, Mártz. 10, 1856.
"... Élvezeteim egyik kapitálisa Miskánk itt léte, ki szebbnél szebb oltárképeket fest, most is négy van műtermében, az utolsó Szent Márton, meglepő szépségű gyönyörű lovag, akármely Múzeumnak dísze lenne. Néhány nap óta Gorizmics1 mulat itt, holnap ő fog ülni Miskának, őt is, mint mindenkit meglep Miskánk gazdag műterme. Húsvét után indul Parisba, hová még a télen készült, de lefogtuk a szebbnél szebb megrendelésekkel, melyek Egernek mindenkor becsületére fognak válni..."
Egyek, Mártz. 28, 1857.
"... K. Miskától már kétszer is kaptam levelet ; az Assuntának felén túl van, alkalmasint lejön kíséretében, hogy Bécsben és Pesten is kiállíthassa s Egerben sátorfáját fölszedvén megköszönje a szállást. Parisban úgy fogadták, hogy aligha ott, vagy Brüsszelben nem üti föl tanyáját. Mi ránk nézve veszteség, de raja nézve tán nyeremény ; a távolból majd itthon is jobban megbecsülik..."
Egyek, szept. 13, 1857.
.....Miskánkat ezen, vagy a jövő héten Pestre
várom, ha Assuntáját ott sikerül kiállítania... A hattyúba szállok..."
Róma, május 25, 874.
"... Kovács Miskának semmi nyomát sem találom. Szoldatitstól tudom, hogy Nápolyban van és ide nem sokára visszatér, írtam neki oda, de válaszát mindeddig nem vettem..."
Budapest, mártz. 9, 878.
"... Hiszem, hogy terhedre válnék József napját Egerlyukban töltened, de ezt a kis penitenciát igen megjutalmazza majd az az élvezet, melyet a fentírt napok valamelyike nyujtand, mikorra tán a műremekeket haza is viheted... Oly szeretettel dolgozik azokon Miskánk, minővel tán csak nekünk szokott, kik őt annyira szeretjük, mint nálunknál senki jobban s ez valóban szárnyakat ad ecsetének. Tegnap már a Magdolna kép első festése is be volt végezve, pompás gipszvásznon, s a jövő héten már a Concha tisztázása következik, mely kép a kétszerte nevelt nagysággal százszoros értéket nyert ; s te elhiszed, ha neked írom, hogy mindamellett, hogy a kicsit birom, ha nem a te számodra készülne a remekmű, okvetlenül magamnak foglalnám le. Most értem én a müncheni öt Murilló genre kép varázsát, melyek épp ily nagyságúak. Hidd el kedves Józsim, hogy az "Ecce Homo"-déhez hasonló értékű öröm kapitálist nyersz, mely édesebb lesz, mert kedélyesebb a gyönyörű bibliai idyll, a szenvedő fönségnél. Magdolna is ilyen sokat igér, főkép, hogy Miskánk utasításaidat - bár némi részben - - velem együtt nevette, de jóformán valamennyit teljesítette."
Budapest, április 2, 1878.
"... Örülj és örvendezz kedves Józsim, hogy a "kék ruha" előbb nem került nyelvedre és tolladra, hanem csak most, midőn már teljes kék pompájában kesereg a gyönyörű Magdolna... nemcsak Battoni, Correggio is kékben festette s tán Murilló is és többen, mi már csak azért is szép, mert a kék szín a bűnbánat színe az egyházban is. Tizián csíkos viganója helyett is hidd el ezerszer szebb lett volna képén a kék ruha. Nem kapacitállak tovább, néhány nap múlva majd meggyőz erről a gyönyörű kép maga, úgy, hogy fejedre ütsz a csíkos gondolatért, hogy is akadhatott elmédbe - - ha majd meglátod ezt a kéket."
Budapest, III. 10, 1885.
"... Magammal hoztam szép arcképedet a nagy fényképen s Miskánknak is annyira megtetszett, hogy most már szürke aláfestésben ott brillirozik támlányán, hogy mikorra ide jössz a jövő héten vagy még ezen, neki ülve, te mint nobilis eredeti, megnyerjük ama óhajtunk szép arcképedet, de presenti. - - Sőt az otthoni nagy képedet is, melyet Kiss Alajos pingált ma ide rendeltem küldetni, hogy itt léted alatt azt is a te originális arcodról tegye tökéletessé, mint ezt már Miskánk tudja.
Ennek pedig az az előzménye, hogy ideérkeztem-kor átvivém fényképedet Miskánknak, említettem neki, hogyha úgy a nekünk való tarifa szerint 100 forintért megcsinálja - - meg a nagyot is 20—25 frtért kikorrigálja, állnánk eléje akár te akár én. Veletek könnyű a számadás" (mondja Miskánk) s mindjárt másnap megrendelte a vakrámát és vásznat s szürkén rá is pingálta, úgy, mint Ticiántól tanulta..."-468
1 A "Gazdasági Lapok" szerkesztője.
SZÉPHALOM ÉPÍTŐMESTERE. Kazinczy Ferencznek az 1810-ik évben összeírt "Széphalom és házi dolgaim" című feljegyzéseiben megemlékezik széphalmi házának építéséről. Az épület a szinnyei udvarház mintájára épült az 1791-ik évben. "Az anyám félt a soha ki nem elégíthető újhelyi Bossi kőmívesmestertől s úgy hagyta, hogy a munka Radi Károly pataki építőmesterre bizattas-sék. Ez az olasz a pataki kálvinista templom építésére hivatott meg s ott megtelepedett. Épületemnek ez leve szerencsétlensége, A rossz ember a ház fundamentumának kijegyzésekor nem vette észre, hogy a peceknél nem balra, hanem jobbra kellett volna leszúrni a fal vastagságát jelentő másik pecket s a szobák eltévesztett szeglettel épültek. Élhetetlen és felette szótalan ember volt ; ha megjelent munkásait megtekinteni, úgy nem szólott, mintha kamalduensisi barát lett volna; s így az épület rosszul is épült, többe is került. Az ebédlő és a Mikoháza felé fekvő szoba közfalát le kellett egészen bontatnom, mikor már a szobát boltozni lehetett, magam vévén észre, hogy az ebédlő belső hosszabb fala a közepén álló ajtótól egyféle hosz-szabb, mint a másik fala felé. A fundamentum kipeckelésekor jelen voltam. Arra vigyáztam, hogy a pitvar ajtaja és az ebédlő középső ablakán ketesztül egyenest menjen a linea a kistoronyi templom tornyára. Jól állott így az épület a dombhoz és az alatta elmenő úthoz képest is. Úgy ejteni, hogy a fronton fala inkább elfordíttassék az északi széltől, lehetetlen volt, noha óhajtottam volna. Az 1790-iki szüret után mindjárt hozzáfogtak a cserje kiirtásához s télben köveket hordatott anyám és fát. 1791. májusnak 16-ikán tették le az első fundamentom kövét. Télben 1791. a fedél is tökéletesen elkészült."
-469
K. L.
MŰVÉSZETI IRODALOM
DIE BEIDEN WURZELN DER KRUZIFIXDARSTELLUNG. Von Dr. Béla Lázár. "Zur Kunstgeschichte d. Auslandes" Heft 98. Strassburg, 1912, 8 képpel, 41 lflP- — Rafael "Ateni iskolájának" gözéppontjában magaslik Platón és Arisztoteles, az idealizmus és a realizmus megtestesülése, amint azt a reneszánsz idején elképzelték. Valóban ezrivel mutat fel a művészettörténet műveket, amelyek már messziről, szinte félreérthetetlenül sugallják nekünk realista vagy idealista lélekben fogant eredetüket. Vajjon ezek a művek a fejlődés valamely sorát mutatják? Egymásutánt jelent-e idealizmus és realizmus vagy egymásmellettiséget a művészettörténetben? Eddig még senkisem döntötte el, de sokan foglaltak az egyik vagy másik felfogás mellett vagy ellen állást. Helyes is, ha első sorban a monográfusok állítják össze erre a célra a saját konyhájukban alaposan és szakszerűen megrostált anyagot. Lázár Béla a kis terjedelmű, de érdemes tanulmányában azt hangoztatja, hogy a művészet történetében idealizmus és realizmus parallel jelenik meg, s bizonyítja a feszület régi típusain. A kruci-fixust visszavezeti az oransra s e tipus alakváltoztatásán világítja meg, fönt már jelzett elméletét. Mentül több monográfia fogja e kérdést megvilágítani, annál világosabban fogjuk majd eredményüket valamely tartható elméletté sűríteni. A tanulmányt a szerző Strzygowski-nak ajánlotta.
ÉLET ÉS LITERATURA. Ily címmel indult meg Kassán és Budapesten Karaszy-Csaby Ödön és Ambrózy Ágoston szerkesztésében egy társadalmi, szépirodalmi és művészeti folyóirat, amely havonkint kétszer jelenik meg. Minket az új lap annyiban érdekel, hogy sokat foglalkozik művészettel, sőt egyes füzetei szinte monografiaszerűen ismertették egy-egy művészünk életét és munkálkodását. Az új lapnak művészeti vonatkozású cikkeiről ezentúl is beszámolunk bibliográfiai rovatunkban.
KORSZERŰ EGYHÁZI MŰVSZET. Közrebocsátja Fieber Henrik. Budapest, 1913, Németh József könyvkereskedése. 10 ív, számos műmellékletekkel. Ezt a díszes kiállítású füzetet melegen ajánlhatjuk a papok, plébánosok, kegyurak figyelmébe, mert benne szakszerű cikkek szólnak arról, miként lehet az egyházi szerelmé-nyek dolgában az igazi művészetnek helyet juttatni s ezzel megszüntetni azt a sajnálatos, művészietlen és gazdaságilag is felette káros szokást, hogy a templomok felszerelését selejtes tucatmunkát gyártó, főleg külföldi ipartelepekről szerzik be s ily módon nemcsak száműzik a templomból a művészetet (ami ugyancsak ellenkezik a kath. egyház minden hagyományával), hanem rengeteg, milliókra menő magyar pénzt juttatnak a külföldre e szerelmények tájékozatlan bevásárlói. Éppen tájékoztatás e füzet feladata, amelynek egyes fejezeteit Fieber Henrik, Divald Kornél, Lyka Károly, Sztrako-niczky Károly és Mihalik Gyula írta.
FESTÉSZET.
Vadász Miklós rajzainak kiállítása az Ernst múzeumban. Ismertették a napilapok nov. 30. és dec. 1. számai.
Kiállítások. Irta (Md) és (r. e. Budapesti Hírlap, nov. 30.
A francia művészi litográfia. A Szépművészeti
Múzeum grafikai kiállítása. -- Irta Elek Artúr, Az Újság nov. 30.
Kiállítások. Jeltelen cikk. Magyar Hírlap, nov. 30.
Grafikai kiállítások. Irta (k. k. 1.) Pesti Hírlap, dec. 1.
Vadász Miklós. Irta Jean Preux. A Hét, dec. 1.
Franciák a Szépművészeti Múzeumban. Irta (Bgy). Világ, dec. 7.
Vadász Miklós kiállítása. Jeltelen cikk. Vasárnapi Újság, dec. 8.
Ujházy Ferenc. Irta — r. Új Idők, dec. 8.
Ujházy Ferenc. Irta Boreczkyné Sztrachon Nelly. Budapesti Hírlap, dec. 8.
Francia kőnyomatok. Irta J. P. A Hét, dec. 8.
Zsidó tárgyú képeink. Irta Rado István. Múlt és Jövő, nov.
A Múlt és Jövő Lilien-kiálhtása. Jeltelen cikk. U. o.
Lotz Károly. Irta Magister. Művészi Krónika, jan. 4.
Iványi-Grünwald Béla. Jeltelen cikk. U. o.
Lilién, írta (—ó-—). U. o.
Fényes Adolf. Jeltelen cikk. U. o.
Fényes Adolf. Irta Rózsa Miklós. Interieur jan. 19—21.
A nyolcasok. Irta Gyöngyösi Nándor. U. o.
Lilién. Irta Gy. N. U. o.
Kovács Mihály tíz festménye. Irta S. L. A Gyűjtő. 1912, 9—10.
Új művészek: Fényes _Adolf. Irta Bálint Aladár. Magyar Nyomdászat, XXV. 11.
Lilien-kiállítás. Irta Farkas Zoltán. Vasárnapi Újság, dec. 15.
Vadász Miklós rajzai Irta Bálint Aladár. Nyugat, dec. 16.
Petz Margit kiállítása. Irta Ady Endre. U. o.
Angyalffy Erzsébet képei. Irta (a. j.) Alkotmány, dec. 19.
Szinyei Merse Pál. Irta Feleky Géza. Új Élet, VII. 18.
A magyar elbeszélő festészet. Irta magister. Művészeti Krónika, I. 3.
Fényes Adolf. Jeltelen cikk. U. o.
Gróf Pálffy János képtára. Jeltelen cikk. Pesti Napló. dec. 20.
Szenzációs képárverés Parisban. Irta E. N. Pesti Hírlap, dec. 20.
Kernstock Károly új freskója. Irta B—t Népszava, dec. 25.
Két Rembrandt kép. Jeltelen cikk. Múlt és Jövő, dec.
Múlt és Jövő Lilien-kiállítása. Jeltelen cikk. U. o.
Képkiállítás. (Az Ernst-múzeumban.) Irta r. e. Budapesti Hírlap, jan. 4.
Két gyűjteményes kiállítás. Irta dr. Ybl Ervin. Magyar Nemzet, Jan. 4.
Az Ernst-múzeum kiállítása. — Francia impresszionisták. - - Hermán Lipót. - - Irta Elek Artúr, jan. 4.
SZOBRÁSZAT.
A Szent-István bazilika új szobrai. Jeltelen cikk. Alkotmány, dec. 3.
Szigligeti szobra. - - Margó Ede műve. Jeltelen cikk, dec. 15.
A Szigligeti szoborról írtak leleplezésekor, a napilapok dec. 17.
Simay Imre. Irta Farkas Zoltán. Vasárnapi Újság, dec. 22.
A Szépművészeti Múzeum szoborosztálya. Irta Arctúrus. Az Újság, dec. 24.
Emlékérmek Buda visszavételére. (1686) Irta dr. Gohl Ödön. Numizmatikai Közlöny, XI. 4.
Egy középkori magyar bárca. Irta Szentgáli Károly. U. o.
Festetich Tasziló herceg éremgyűjteménye. Irta dr. Harkányi Pál. U. o.
Die zehn Statuen des Königs. — Vor der Aufstellung der zehnten. - - Irta p. Neues Pester Journal, jan. 2.
IPARMŰVÉSZET.
A művészi plakátról. Jeltelen cikk. Interieur, I. 19 — 21.
Régi magyar népies fayenceok. Irta Divald Kornél. A Gyűjtő, 1912, 9—10.
Egyházi fafaragásunk. Irta Divald Henrik. Magyar Iparművészet, XV. 9—10.
Egyházi fémmunkák. Irta Lyka Károly. U. o.
Az üvegfestészet. Irta Sztrakoniczky Károly dr. U. o.
A miseruha. Irta Mihalik Gyula. U. o.
Korszerű egyházi művészet. Jeltelen cikk. Alkotmány, dec. 19.
A magyar művészi háziipar. Irta Ferenczi Sándorné. Budapesti Hírlap, dec. 22.
A matyók. - - Dr. Fludorovics Zsigmond felolvasása a mezőkövesdi matyók kiállításán. — Alkotmány, dec. 22.
Szárnyas oltárok a Felvidéken. Irta dr. Kenczler Hugó. Archeológiái Értesítő. U. f. XXXII. 5.
Studien über Goldschmiedekunst in der Sammlung Marc Rosenberg. Irta Gyárfás Tihamér. U. o.
ÉPÍTÉSZET.
A budapesti fehérvári-úti új iskola. Irta Sándy Gyula. Építő Ipar, dec. 1.
Márkus Géza haláláról írtak a napilapok, dec. 7.
Márkus Géza halála Jeltelen cikk. Magyar Hírlap, dec. 8.
A pálosok építőművészeti emlékei Budapesten. Irta Petrik Albert. Építő Ipar, dec. 8. és 15.
Prof. Arch. Josef Hoffmann. Jeltelen cikk. Interieur I. 19—21.
Egy szegedi tervpályázat. Irta Ezrey. Vállalkozók Lapja, dec. 11.
Márkus Géza. Irta Komor Marcell. U. o.
Ybl Miklós emlékezete. (Nagy Virgil megemlékezése a Magyar Mérnök- és Építésa-Egylet mű- és középítési szakosztályában.) Építő Ipar, dec. 15.
A gótikus műemlékek legtökéletesebbjei. Irta Gy. K. U. o.
A vasutasok klub-palotája. Jeltelen cikk. Vállalkozók Lapja, dec. 18.
Képek Erdélyből. Irta Csányi Károly. Magyar Építőművészet. X. 9—10.
Eger építmőnyei (A XVIII. század második feléből.) Irta Kotsis Iván. U. o.
A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet 1911 —12. évi építészeti nagypályázata. Jeltelen cikk. U. o.
Árkádos építkezések. Irta dr. Forbáth Imre. Egyetértés, dec. 25.
Az alföldi magyar parasztság építkezéseinek szociológiai jelentősége. Irta Kőris Kálmán. Huszadik Század, november—december.
Tőry és Pogány. Irta Lendvay Károly. Magyar Építőművészet, X. 7-8.
Egy kiállításról. Irta Margitay Ernő. U. o.
A kistétényi templom. Irta W. Építő Ipar, decz. 22.
A lipcsei építő kiállítás és Budapest. Irta Bodány Ödön U. o.
A múlt és a jelen építészetéről. Jeltelen cikk. Vállalkozók Közlönye, dec. 18.
Magyar Vasúti és Hajózási Klub új palotája. Jeltelen cikk. U. o.
Vajdahunyad vára. Irta Petrik Albert. Élet, dec. 29.
Ein Kunstdenkmal aus der Arpadenzeit. — Der älteste Bau Ofens. - - írta j. m. Neues Pester Journal, dec. 29.
A müncheni királyi lakás. Irta Maholdy József. Építő Ipar dec. 29.
A régi Budapest. Irta Ezrey. Vállalkozók Lapja, dec. 25.
A new-yorki új könyvtárépület. Jeltelen cikk. U. o.
Városszabályozás. Jeltelen cikk. Vállalkozók Közlönye, dec. 25.
Pesti kövek. - - Régi emlékek és az újak. — írta Relie Pál. Vállalkozók Közlönye és Magyar Építők Lapja, jan. 1.
Új építészeti törekvések. Irta Bölöni György. U. o.
Építészek mérlege. Jeltelen cikk. U. o.
Új építőművészet! kultúra. Jeltelen cikk. Vállalkozók Lapja, jan. 1.
VEGYES.
Két kiállítás. I. Téli kiállítás a Műcsarnokban.
II. A "Könyves Kálmán" Lilien-kiállítása. - - Irta (vd.) Népszava, nov. 28.
Üzleti grafika. Irta r. e. Budapesti Hírlap, dec. 1.
Üzleti grafika. Irta (y. K.) Alkotmány, dec. 1.
Üzleti grafikai kiállítás és karácsonyi vásár. — Az Iparművészeti Múzeumban. Jeltelen cikk. Magyarország, dec. 1.
A kereszt a művészetben. Irta Magyar Vilmos Építő Ipar, dec. 1.
Aus dem Wiener Kunstleben. Irta A. S. Levetus. Pester Lloyd, dec. 6.
A Telekiek műkincsei. Irta h. ő. Az Újság, dec. 8.
A grafika jegyében. Irta (y. k.) Az Élet, dec. 8.
Az első magyar zsidó illusztrált évkönyv. Irta Patai Edith. Múlt és Jövő, november—december.
Sírkeretekről. Irta Nádai Pál. Magyar Iparművészet XV. 8.
Egy Munkácsy utcai villáról. Irta Lengyel Géza. U. o.
A műemlék-restaurálás psychologiája. Irta Fieber Henrik. U. o.
A téli tárlat. Jeltelen cikk. Művészeti Krónika, I. 4. Nemzeti Szalon. Jeltelen cikk. U. o
A Műcsarnok kiállítása. Jeltelen cikk. Interieur I 19—21.
Müvészklub. Irta Kéve. U. o.
Wiener Erinnerungsausstellungen. Irta A. S. Levetus. Pester Lloyd, dec. 12.
A Szépművészeti Múzeum rajzgyűjteményének újabb gazdagodása. Irta Meiler Simon. A Gyűjtő, 1912. 9—10.
A gyűjtés zátonyai. Irta Fieber Henrik. U. o.
Új művészeti stílus. Irta Fieber Henrik. Magyar Iparművészet, XV. 9 —10.
A modern művészet problémái. Irta Sztrakoniczky Károly. Élet, dec. 15.
Keletázsia régi művészete. Irta Felvinyi Takács Zoltán. Nyugat, dec. 16.
Milyen legyen a nemzetközi rajzkiállítás? Irta —de és Pa vetíts Manó. Rajzoktatás, dec. 15.
Elmélkedések a drezdai kongresszusról és kiállításról. Irta Háber János. U. o.
A művészi írás a rajzoktatás keretében. Irta Jaschik Álmos. U. o.
A drezdai nemzetközi rajzkiállítás. (Kubesch Mária és Bauer Soma jelentéséből. U. o.
Lex Forster. - - Ingó műemlékeink védelme. - - Irta Elem. Világ, dec. 20.
Aus dem Wiener Kunstleben. Irta A. S. Levetus. Pester Lloyd, dec. 20.
A Nemzeti Szalon téli kiállítását ismertették a napilapok, dec. 21.
A Szent-György-Céh műkiállítása. Irta —v.— Ország Világ, dec. 22.
Új művészet. Irta Jean Preux. A Hét, dec. 22.
Das Orientalische Museum in Budapest. Irta Supka Géza dr. Neues Pester Journal, dec. 25.
Mai írók és művészek tegnapja. Interjúk. Összegyűjtötték Szenes Béla és Medgyes László. Világ, dec. 25.
A művészet kis tükre. - A keresztény művészet nyugaton és keleten. Irta Reinach Salamon. Budapesti Napló, dec. 25.
Művészet és kritika. Irta Radisics Elemér. Budapesti Hírlap, dec. 25.
Magyar művésznők. Irta Tábori Kornél. Pesti Napló, dec. 25.
A művésznők magukról. - - Interjúk. - - U. o.
Egy néhány magyar kismesterről. Irta dr. Fabó Bertalan. Múlt és Jövő, december.
A Nemzeti Múzeum ásatásai Intercisaban. Irta dr. Hekler Antal. Archeológiái Értesítő. U. f. XXXII. 5.
A női szépség. A történelemben és a m űvészetbf Irta Bródy Sándor. Századok Legendái. 1913. jan'
Öregek és fiatalok. Irta Keszler József. U. o.
Nemzeti Szalon. Irta Farkas Zoltán. Vasárnapi Újság, dec. 29.
A Rouart-aukció. Irta K. Gy. U. o.
A mozgás visszaadása a képzőművészetekben. Irta Venetus. Pesti Hírlap, dec. 29.
A Művészház és Művészklub ügyével foglalkoztak a napilapok, dec. 31, jan. l, 2.
A futuristák. Jeltelen cikk. Világ, jan. 1.
Téli kiállítások. Irta —x. Katholikus Szemle, XXVII. l.
A "Kéve" könyve. Irta Bálint Aladár. Nyugat, jan. 1.
Aus dem Wiener Kunstleben. Irta A. S. Levetus. Pester Lloyd, jan. 3.
LEJÁRÓ PÁLYÁZATOK
1913 január 30-án jár le a következő pályázat: Az Éremkedvelők Egyesületének választmánya elhatározta, hogy a hírlapok útján felszólítja a plakettművészettel foglalkozó szobrászokat, hogy olyan kész plakett-mintáikat, melyek tagsági éremre alkalmasak, s melyek sem sokszorosítva, sem kiállítva nem voltak, Csányi Károly iparművészeti múzeumi igazgató-őr úrnál (Budapest, IX., Üllői-út 33—37) 1913. évi január hó 30-ig mutassák be. Ha a bemutatott minták közül a választmány a sokszorosításra alkalmasat talál, ezt az egyesület az illető művésszel történendő megegyezés alapján meg fogja szerezni. A mintáknak teljesen kidolgozott művészi alkotásoknak kell lenniök.
1913 január 31-én lejár a "Kéve" művészegyesület által egy belső plakát elnyerésére hirdetett pályázat. A plakát a Hubert és Sigmund cég által forgalomba hozott szerszámacélok ismertetésére szolgál. A plakát nagysága 80X50 cm. A plakátpályázaton csakis magyar művészek vehetnek részt. Az első díj 300 korona, a második díj 100 korona. Ezenkívül a cég jogosult a neki tetsző tervezeteket egyenkint 50 koronáért megvásárolni. A jury tagjai a következők: Helbing Ferenc tanár, a m. kir. orsz. iparművészeti iskola grafikai osztályának vezetője, Kernstock Károly festőművész, Körösfői Kriesch Aladár festőművész ; a "Kéve" részéről: Szablya Frischauf Ferenc festőművész, Benkhard Ágost festőművész és Szablya János ügyvezető-igazgató ; továbbá a Hubert és Sigmund cég egyik kiküldött tagja. A részletes feltételeket és szöveget érdeklődőknek a "Kéve" ügyvezetősége (II., Retek-utca 53—57) díjmentesen küldi meg. Adíjazott pályatervek reprodukciói a "Kéve-Könyvé"-nek harmadik, március havi kötetében fognak megjelenni.
1913 február 1-én lejár a Balatoni Szövetség által a Balatonvidék fejlődésének előmozdítása érdekében kiadandó plakát tervpályázata. Tervezzenek plakátot, amely a Balatonvidék természeti szépségeire hívja fel az utazó és fürdőző közönség érdeklődését, művészi, színes rajzával, tüntesse fel a Balatonvidék szépségeit és az otttartózkodás kellemességeire figyelmeztesse a nyaralásra készülőket. A plakát tárgyának megválasztásánál vegye figyelembe a tervező, hogy a plakát ne ábrázoljon egy meghatározott balatoni fürdőt, vagy annak egyik részletét, hanem ennek elkerülésével a fürdői élet és a vízi sport köréből vegye tárgyát. Nádasnak nem szabad a képen látszania. Balatoni tájakat és hajókat ábrázoló képeket a társulat díjmentesen bocsát a pályázók rendelkezésére. A plakát szövege a következő: "Balatoni fürdőkben nyaraljunk. Minden fürdőről szívesen ad értesítést a Balatoni Szövetség Balatonfüreden." A plakát rajza 63 cm széles, 94 cm magas legyen. A két méret esetleg felcserélhető. A pályázó akképen tervezze meg a plakátot, hogy az három színnel nyomható legyen. Csak teljesen befejezett, reprodukcióra alkalmas rajzokkal lehet pályázni. Az Országos Magyar Iparművészeti Iskola grafikai szakosztályában sokszorosításra kerülő munka szerzője köteles a plakát elkészítését ugyanott ellenőrizni. I. díj 600 korona, II. díj 400 korona. A pályázat titkos. A pályaműveket az Országos Magyar Iparművészeti Társulat igazgatóságánál (Budapest, IX., Üllői-út 33—35. szám) kell benyújtani. A pályázaton csakis magyar állampolgárok vehetnek részt. A díjakat öttagú bírálóbizottság ítéli oda, amelynek elnöke az Országos Magyar Iparművészeti Társulat elnöke, vagy elnökének helyettese , két tagját az Iparművészeti Társulat, egyet-egyet a vallás-és közoktatásügyi minisztérium és a Balatoni Szövetség küldenek ki.
1913 február 1-én lejár a besztercebányai erdőigazgatási székház tervpályázata Díjak: 2500, 1500 és 1000 korona.
1913 február 3-án lejár a pécsi dalárda plakettpályázata. Díjak: 1000 korona és 200 korona. A részletes feltételek átvehetők a bizottság elnökénél, Zsolnay Miklósnál, Budapest, IV., Váci-utca.
1913 február 10-én lejára Korányi és Fröhlich redőnygyáros cég megkeresésérc az Országos Magyar Iparművészeti Társulat által a cég árjegyzéke címlapjának tervrajzára hirdetett pályázat. Közelebbi adatokért és felvilágosításokért a tervező forduljon közvetlenül a Korányi és Fröhlich céghez (VIII., Kisfaludy-utca 5. I. díj 100 korona, II. díj 50 korona. Ezenkívül a cég fenntartja magának a jogot, hogy bármelyik pályamunkát 40 koronáért megvásárolhassa A pályázat titkos. A pályaműveket az Országos Magyar Iparművészeti Társulat igazgatóságának (Budapest, IX., Üllői-út 33—35. szám) kell benyújtani.
1913 február 15-én lejár a celldömölki közs. polgári iskola tervpályázata. Díjak: 250 és 100 korona.
1913 március 1-én lejár a bolgár kormány által a szófiai királyi palota tervére hirdetett tervpályázat. Díjak: 10,000, 7000, 4500, 1250 frank; továbbá ugyanott az igazságügyi palota terveinek pályázata, díjak: 6000, 4000, 2500 és 1250 frank; továbbá ugyanott a szófiai kultúrpalota tervpályázata, díjak: 4000, 2500, 1000 frank.
1913 március 15-én lejár az Erzsébet királyné emlékmű pályázata. Bővebbet 1. "Művészet" 1812. 246. 1.
1913 április 1-én lejár az aradi Béla-terv rendezésének tervére hirdetett pályázat. Díjak: 2000 és 1000 korona.
1913 április 30 án lejár az aradi r. k. templomépítő bizottság által templom tervezésére hirdetett pályázat. Díjak: megbízatás, 3000 és 1500 korona.
|
