A BOGOSZLÓI KÁPOLNA
Trencsén vármegyének művészettörténetíróink eddigelé még nem igen szenteltek figyelmet. Középkori templomai kevés kivétellel elpusztultak vagy györeres átalakításon estek át, úgy hogy csak itt-ott találunk egy-egy gótikus részletet, mely magában véve nem mond sokat. A húsznál több vár, amely itt a Vág völgyét körülzáró hegyek ormait koronázza., régen romba dőlt s kőből faragott művészi részleteit széjjelhurcolták.
A XVI. és XVII. században épült nagybiccsei Thurzó-kastélyon kívül a vármegye legmonumentálisabb építészeti emlékei mai alakjukban a XVIII. századból valók. Hatalmas főúri kastélyok ezek, aminőkhöz foghatókat ekkora számmal Felső-Magyarország többi vármegyéiben nem igen találunk. Valamennyi barok stílusban, egyik-másik francia tervek alapján épült, valamennyit a kisebb-nagyobb termek sokasága, a templomnak beillő várkápolna s a kastélyt övező hatalmas park jellemzi. Annak a fejedelmi pompának, amely valamikor ezeknek a kastélyoknak a belsejét elárasztotta, ma már csak itt-ott találkozunk nyomaival. Az Illésházyak máriatölgyesi kastélyának műkincseit a múlt század derekán hurcolták széjjel. A vágtapolcai kastély belső felszerelésének pompás maradványait a hivatalok számára átalakított épületből a múlt évben Iparművészeti Múzeumunknak sikerült megmentenie. Zsigmondházának Vágbeszterce mellett a folyó völgyén uralkodó hatalmas kastélyát családi régiségeivel mai tulajdonosa, Hohenlohe herceg szerelte fel. A falképeket, amelyekkel a rokokó színekben dúskáló csapongó fantáziája gazdagította a kastélyok termeit és kápolnáit, a múlt század elejének puritán klasszikuskodó ízlése mindenfelé be-meszeltette. S hogy Magyarország más vidékein is nagybirtokoscsaládaink kezéből, amelyek úgy látszik a Vág völgyének tájképi szépségeitől megittasodva építettek itt a XVIII. században első sorban nyári lakásra szánt hatalmas kastélyokat, ezek sorra idegen kézre kerülnek, a monumentális épületek falait is kikezdi a bontó csákány.
Alig hat év előtt tűnt el a föld színéről a gróf Erdődyek egykori bogoszlói kastélya, amely értékes falképeinél és belső berendezésénél fogva talán a legkiválóbb és legharmonikusabb hatású épület volt Trencsén megye óriási kastélyainak a sorában. Régi íróink, köztük báró Mednyánszky Alajos a Vág völgyéről szóló német nyelvű festői útleírásában, első sorban ugyan a Versailles! mintájára tervezett parkját magasztalja, mesterséges tavait, vízeséseit, antik kőszobrokkal díszített szökő-kutait, lombos falak közé foglalt sétautait, lugasait, exótikos fáit. A mesés parkot s a francia rajzok alapján tervezett kastélyt gróf Erdődy Antal, Mária Terézia vitéz generálisa egy akkor kiszárított mocsár helyén építtette, birtokai legkisebbikén, nyilván az Eszterházyakkal versenyre kelő virtusból, amikor a királynő háborúi végeztével nyugalomba vonult. A bogoszlói uradalom mostani tulajdonosa, egy bécsi báró, nem lévén rá szüksége, lebontatta a kastélyt, hogy utat építhessen köveiből, amikor néhány érdeklődő, ezek sorában Hanula József festőművész, aki a szomszéd község templomának falképekkel való díszítése végett akkor került ide, figyelmessé tette az épület művészi értékére, szüntette be a bontást. Akkor azonban ledöntött teteje híján már csak a kápolna maradt ép állapotban. A bogoszlói erdész házában látható fotográfia szerint a kastély főrésze közepén egy emelettel magasabb s háromszögletes oromfallal betetőzött épület volt, ezzel egy vonalban álló két alacsonyabb szárnnyal, amelyek egyike a ma is meglevő kápolna volt.
Modern bádogfedelével, alaposan megújított, bevakolt falainak külsejével a 20 m hosszú és 12 m széles bogoszlói kápolna ma nem sokat mutat. Belseje, amelynek fényképeit Hanula József felvételei nyomán közöljük, annál pompásabb s változatlanul ránk maradt felszerelésével a rokokó kor díszítőművészetének egyik legszebb és legértékesebb emléke Magyarországon.
Architektúrája a XVIII. században épült kisebb, művészies templomok típusát mutatja ; két kosárboltos szakasz és gyengén kiugró keresztágak között boltozata pendentife-ben nyugvó kupolából áll, amelynek pilléreit aranyozott fejű, korinthizáló pilaszterek tagolják. Félköríves szentélyében a főoltár bárok párkánya négy korinthusi oszlopon nyugszik, ormán apró gipszangyalok között a Salvator mundi alakja díszíti, kétfelől rokokó urnák, az oszlopközökben angyalokat ábrázoló hatalmas gipszszobrok. Az oltárkép olajfestménye a szeplőtelen Szűz Máriát ábrázolja ; keretének ormán ez a felirat: Ecclesia privilegiata Familiae Erdődy in perpetuum. Az oltár asztalán hat ezüst gyertyatartó, ez előtt kétfelől egy-egy hatalmas ezüst kandeláber állott, amelyet az Erdődyék a bogoszlói birtok eladása előtt elvitettek innen s másolatokkal pótoltak. A szentély korlátjait májszínű márványból faragták s közepén pompásan kovácsolt vasrács zárja el. aminthogy hasonló vasrácsok díszítik a kápolna ablakait s az ajtó is rokokó ízlésű kovácsoltvasból készült.
A szentély két felén a kupolapilléreken függ a remekbe faragott szószék és az orgona háza. Az előbbit alján Krisztus siratását, születését s tizenkétéves korában a templomban, ajtaján feltámadását ábrázoló aranyozott domborművek díszítik, mennyezetén két angyal lebeg a tízparancsolat táblájával kezében. Az orgonaház három domborműve Szent Ceciliát ábrázolja két zenélő angyal között. A kupola bejárat felőli két pillérén felhős gyámköveken két nem kevésbbé művészies stucco-szobor-csoportozat van: Nepomuki Szent János, amint a királynét gyóntatja és az alamizsnát osztogató Szent Jánost. A kupola csarnokához fűzött kát oldalkápolna oltárait angyalos stucco-keretbe foglalt figyelemreméltó olajfestmények díszítik. Jobbfelől páduai Szent Antal, balfelől assziszi Szent Ferenc képe. Mind a kettő alatt egy-egy rokokó cikornyás üvegkoporsó áll az oltáron. Az egyikben Szent Deodát mártir csontváza fekszik aranycsipkés ruhában, negédes pózban ; a másikban három üveges dobozban szent ereklyék láthatók. A szentéllyel szemben levő falon a félemeleti oratórium nyílását aranyozott, cikornyás keretbe foglalt hármas ablak zárja el. Az oratórium bejáratával szemben gazdagon faragott és cikor-nyáiban szintén aranyozott gyóntatószék áll. A kápolna oldalfalai, mint ezek plasztikus stucco-díszítése is, fehérek; a boltozatától azonban szinte végesvégig játszi könnyedséggel odavetett, leheletszerű finomsággal színezett falképek díszítik, amelyek szelíd harmóniájából csak itt-ott csendül ki egy-egy erősebb hatású színfolt. Ezeknek a falképeknek a festője nem kisebb mester volt, mint a bécsi Maulpertsch (1724—1796), akinek magyarországi működésével nálunk már többen foglalkoztak.1 Legnagyobb méretű s a sümegi plébánia-templomot, az egri líceum kápolnájának mennyezetét, a székesfehérvári karmelitáknak ma a papnevelővel kapcsolatos templomát, a győri és a szombathelyi székesegyházak boltozatát díszítő falképei mellett a bogoszlói kápolna mennyezetképei kisebb arányúak, de Maulpertschnek távolról sem utolsó munkái, sőt élete virágjában és java erejében tárják elénk a mestert, aki közvetve Tiepolo tanítványa, helyesebben követője volt s aki itt 1763-ban dolgozott.
A festett architektúrának ezeken a közelről érvényesülő mennyezetképeken alig jut szerep. Kompozícióik, különösen a kupola alatt, pazar díszű rokokó ékítmények keretéből erednek s bontakoznak ki játszi könnyedséggel a felhőkön lebegő s felfelé mindinkább szétszórt eleven alakjaikkal. A kápolna bejárata felett s az oratórium ajtaja előtt a pillérközök boltozatrészletén ovális keretben két-két ruhátlan szárnyas gyermek lebeg liliomot lengetve, illetőleg rózsákat átnvalábolva. A bejárat feletti képen mondatszalagon Máriát dicsőítő vers olvasható latin nyelven s a mester neve: Maulbertsch 1763. Pinx. Közbül a kupola előtti boltozatot rokokó cikornyák között a hit diadalát ábrázoló allegorikus kép díszíti. Az egyetlen gomolyagba olvadó alakok kompozíciójában legfelül repülő angyalok között a hit képviselője lebeg, egy tiarás, bő ruhába öltözött fiatal nő, kezében a magasra emelt oltári szentséggel, fején lángnyelvvel, e fölött a galamb képében ábrázolt Szentlélekkel. Lenn az egyik angyal lándzsadöfésétől sebzett fejjel, homlokához kapva démoni megjelenésű férfi zuhan hanyatt alá, a kép keretéből kitörve. A rendkívül eleven s a valószerűség teljes illúziójával ható kompozíció fölé festett rokokó boltozat borul. A kápolna Mária tiszteletére épülvén, kupolájának festménye is őt dicsőíti. Mennybemenetelét látjuk itt, a bárok-rokokó kor kupolafestményein általános kompozícióban, amelynek alján az alakok koszorújában a főmotivum a Mária üres koporsója körül háborgó apostolokat ábrázolja. A koporsó felett, felhőkön lebegve és merésznél merészebb rövidüléssel festett angyaloktól körülrajongva, Mária száll diadalmasan a magasba a megnyíló felhős ég glóriájában. A kupola alatta boltcikkelyekenleheletszerű finomsággal színezett virágfüzérek között a négy egyházatya festett alakja ül lendületes testtartással, de tele méltósággal felhőtrónusán: Szent Gergely pápa, Szent Jeromos bíboros, Szent Ambrus érsek és Szent Ágoston püspök. A minél nagyobb illúzióra való törekvés ezeken az alakokon is érvényesül, de tetőpontját a szentély boltozatára festett képen éri el. Ez ismét Máriát ábrázolja, mint a mennyország királynéját; aki felhőtrónusán ülve, a frigyszekrényre támaszkodik. Körülötte a hit, remény és szeretet allegorikus alakjai lebegnek kíséretükkel. Az első a keresztet viszi, a másik egy végtelenül bájos nőalak, kezében a tízparancsolatot tartja s feje felett csillag ragyog; a harmadik égő szövétnekkel kezében, jobbját szívére téve, rajongást kifejező arccal száll az ég felé. A kompozíciónak aljával a keretből szintén kitörő főrésze felett Isten bárányát tartó kerubfejek, ülő, lebegő, táncoló angyalok töltik ki festői asszimmetriával a teret. A bogoszlói kápolna falképei igen jókarban maradtak ránk. Csak itt-ott zavarta meg hatásukat egy egy mállás okozta folt, amelyet nagy óvatossággal Hanula József egészített ki, aki a pompás freskókat meg is tisztította.
A kápolna szentélyének két oldalán egy-egy sekrestye nyílik, ebben rokokó cikornyás, fiókos szekrények vannak s egy-egy már-már copf-stílű, fehérre festett és aranyozott kárpitozott szék, amely a lebontott kastély mindenestől széthurcolt bútorzatára vonatkozólag enged némi következtetést. Állítólag a kastély termeiben is voltak falképek. Ezekről azonban, XVIII. századbeli művészetünk történetének nagy kárára, sem fénykép, sem rajz nem maradt ránk.
DIVALD KORNÉL
1 Paiteiner Gyula az Akadémiai Értesítő 1896. évfolyamában, Éber László az Archaeologiai Értesítő 1910. évfolyamában, XVIII. századbeli falfestmények Magyarországon című cikkében, Récsey Viktpr a Művészet 1903. évfolyamában, a 241—42. lapon. L. még Művészet 1907. 140. és 1908. 210. 1.
