A ZÁSZLÓÉRT. Szép a zászlót bátor és erős kézzel kitűzni a fokra, szép büszkén rámutatni lobogására. A zászló felplántálásának perce drága, örömteljes, felejthetetlen, De még szebb, ha férfias erő védi a kibontás ünnepének percei után, a sok-sok hétköznapon át is. Szebb, mert nem jár ünnepléssel, szebb, mert a kitartó energia, az igazi erő jegye.

Ez jutott eszünkbe, amikor eldőlt a Nemzeti Színház tervpályázata. A kitüntetett építőművészek névsorában nem egy oly névre akadtunk, amelyet ünnepelve ejtettek ki egykoron, a zászlókitűzéskor. Várakozással tekintettek rájuk mindazok, akik szerették volna építőművészetünk erőteljes megújhodását a nemzedék munkásságától várni. De íme, a zászlót bevonták az egész vonalon, mihelyt egy - művészeti ízlés dolgában teljesen közömbös -hivatalos fórum nem írta ki a színháztervezés programmjába, hogy ez a zászló is lobogjon.

Ily gyorsan maradhat-e magára nálunk egy elv, melyről azt hittük, hogy nem felvett ruha, hanem szívhez, észhez nőtt meggyőződés? Mit szoljanak ehhez az esethez azok, akik minden erejükkel a régi zászlóbontók segítségére siettek? Mit szóljanak hozzá azok, akik annak a zászlónak régtől fogva ellenségei?

Valami furcsa, a művészet fogalomkörén kívül eső szempontot foglalt a Nemzeti Színház pályázati feltételei közé a pályázatot kitűző fórum. S íme, a művészek engedelmeskedtek neki. Valóban, emlékezetes lesz ez az engedékenység. Mert azt jelenti, hogy nálunk többet ér egy ily fórum elhatározása, mint az artisztikus meggyőződés.

Egykor, nem is oly régen, az a zászló azt jelentette, hogy legtehetségesebb építészeink minden erejükkel, szívük minden érzésével, eszük egész energiájával, tudásuk minden fegyverével egy oly építészeti formanyelven akarják kő-mondataikat elmondani, amely nem található másutt, csak nálunk, amely a mi világunkból nőtt ki és csak minket jellemez. Viruló, szép kísérletek folytak, sőt mesterművek támadtak.

De jön egy nagy pályázat, jön egy hivatalos fórum szabályzata s egy pillanat alatt akarat, törekvés, érzület, programm megváltozik. Hogyan lehetséges ez?

A Nemzeti Színház tervpályázata nem azért lehangoló, mert egy hivatalos zsűri meddőnek mondotta. Hanem, mert a zászlóvivők oly hirtelenül, oly szent egyértelműséggel cserben hagyták a zászlót.

A NEMZETI SZÍNHÁZ PÁLYATERVEI
AZ ELSŐ DÍJ NYERTESE
MEDGYASZAY ISTVÁN MŰVE

A NEMZETI SZÍNHÁZ PÁLYATERVEI
A MÁSODIK DÍJ NYERTESE
BÁLINT ÉS JÁMBOR MŰVE

A NEMZETI SZÍNHÁZ PÁLYATERVEI
A HARMADIK DÍJ NYERTESE
TŐRY ÉS POGÁNY MŰVE

A NEMZETI SZÍNHÁZ PÁLYATERVEI
A BEJÁRÓ.
RÉSZLET TŐRY ÉS POGÁNY MŰVÉBŐL

A NEMZETI SZÍNHÁZ PÁLYATERVEI
A NEGYEDIK DÍJ NYERTESE.
LAJTA BÉLA MŰVE

A Nemzeti Szalon téli kiállításán az Alpár-díjat Koszkol Jenő kapta.

A somogymegyei takarékpénztár intézeti székháza tervpályázatára 42 pályamű érkezett be, melyek közül a 2000 K-ás első díjat Váczy István szabadkai építész, az 1200 K-ás második díjat Mohácsy László budapesti műépítész, a 600 K-ás harmadik díjat Freund Dezső budapesti építész terve nyerte. A bíráló-bizottság javaslatára egyenként 400 K-ért megvásárolták Leimdörfer Ármin és Rácz Emil budapesti építészek és Kovács István műegyetemi adjunktus tervét.

Az Orsz. Iparművészeti Társulat által eske-tési szoba és váróterem berendezésére kitűzött tervpályázatra beérkezett pályaművek közül a 800 K-ás első díjat Kozma Lajosnak, az 500 K-ás második díjat Löfler Sándor és Béla építészeknek ítélték oda, azonkívül 200 — 200 K-ért megvették Baráth István, Tálos Gyula és Heim József terveit.

A rózsahegyi törvényszéki palota és fogház tervezésére kiírt pályázatra 16 terv érkezett. A bíráló-bizottság az első díjat Orbán Ferenc építésznek, a második díjat Jablonszky Ferenc építésznek, a harmadik díjat Mikle Károly építésznek ítélte oda.

A "Kéve" művészegyesület által hirdetett Hubert és Sigmund-féle belső plakát-pályázat első 300 koronás diját a zsűri egyhangúlag Budai István "Izzóláng" jeligéjű tervezetének ítélte oda, azzal a kikötéssel, hogy a tervező művésznek a plakát szöveges részét áttekinthetőbbé kell tennie. A második díjat, minthogy a beküldött többi tervezet a művészi követelményeknek nem felelt meg, a zsűri nem adta ki.

A Nemzeti Szalon téli tárlatán a következő művészek részesültek kitüntetésben: Pentelei Molnár János kapta a Nemzeti Szalon aranyérmét az 1912. évre "Halak" c. olajfestményéért. Kiss Rezső kapta a Nemzeti Szalon egyik ezüst érmét "Önarckép" c. litográfiájáért. Oppel Magda kapta a Nemzeti Szalon másik ezüstérmét "Virágcsendélet" c. vízfestményéért. Sándor Antal kapta az 500 K-ás arcképdíjat "Női arckép" c. olajfestményéért. Koszkol Jenő kapta a 300 K-ás Alpár Ignác-féle díjat "Miracoli templom Velencében" c. vízfestményéért.

Bán. R. k. pléb. templom a sekrestyében Krisztus keresztelését ábrázoló olajfestmény egykorú faragott rokokó keretben, hátán felirattal: Mathias Damsch de Anspach Curasier-Regiment - - pinxit in Anno MDCCLXXX.

Beczkó. R. k. pléb. templom Révay László epitafiuma 1661, fafaragvány címerrel, keretén szentek szobraival, hadi trofeumokkal. Ez alatt XVIII. sz.-i. elefántcsont feszület felhős fakeretben és betlehem a XIX. sz. elejéről fából faragott alakokkal. A hajóba jobb felől nyíló kápolnában szép XVII. századbeli faragott oltár Piéta szoborral, fa. A hajóban Mária mint az irgalom anyja (köpenyeges Mária) XVII. sz.-i olajfestmény.

Beczkó. A ferenciek kolostora 1691-ből. A templom főoltára oszlopos portál alakú, közepén újabb festmény. A sekrestyében XVII—XVIII. századbeli faragványos kis oltár szentek szobraival, tetején a szent Háromság, közepén a sasvári Piéta primitiv másolata. A sekrestye XVII—XVIII. szá zadbeli faragványos szekrényén szent Ferenc és páduai szent Antal szobrocskája. A kolostorban a folyosóban XVIII. századi olajfestmények és doktori dissertatio tézisek rézmetszetű képekkel.

Bosácz. R. k. pléb. templom, XVIII. sz.-i épület, szószék és keresztkút rokokó copfstílű teherre festett, részben aranyozott szobrokkal és faragványokkal. A templom boltozatán új falképek Hanula Józseftől. A főoltár képe Mária mennybemenetele olajfestmény 1780 körül Felirat Pauer pinxit Nittriae.

Felsőozor. Ág. hitv. év. templom. Az oltár faragványos keretében 7. bibliai tárgyú olajfestmény, újabban átfestve; aszószék 1725-ből, lépcső korlátján evangélistákat ábrázoló olajfestmények s két angyal között az adományozó Justh Zsuzsanna címere.

Illava. R. k. pléb. templom, egykor a trinitáriu-soké volt, figyelemreméltó, faragványos rokokó oltárokkal. A paróchián házi oltár bárok szekrényalakú alja fiókos, felső része nyitott szárnyakkal triptychon alakú, Mária koronázását szent Ágoston és szent Ferenc halálát ábrázoló figyelemreméltó XVIII. századbeli olajfestményekkel.

Máriatölgyes. R. k. pléb. templom, szép barokk főoltára fölött négy korintusi oszlopos koronás mennyezet ; a tabernaculum fölött üveges szekrényben ruhákba öltözött Madonna-szobor fából a XV. századból. Az Illésházyak egykori kastélya. Mostani tulajdonosa Schanzer Ignác budapesti fa-kereskedő. A kastélyban rengeteg régi olajfestmény, többnyire XVIII. századbeli mesterember munkák, amelyek az Illésházyak különböző birtokainak gazdasági épületeiből gyűjtettek itt össze. Ezek sorában a folyosókon sok kultúrhistóriai szempontból véve érdekes kép, arcképek, a termekben jó XVII—XVIII. századbeli másolatok németalföldi és olasz eredetiek után, szép bútorok, XVIII. századi fayence-ok és üvegedények.

Melcsicz. R. k. templom. Melsiczky Márton epitafiuma 1652-ből. faragott oszlopos keretbeni Krisztus feltámadásának olajfestménye, a halott családját ábrázoló alakok a feszület előtt térdepelve, ormában címer.

Nemesváralja. Osztroluczky-Prileszky-kastély gazdag régi felszereléssel, családi képekkel.

Nemsó, a r. k. pléb. templomban, érdekes XVIII— XIX. századbeli primitiv falképek.

Poroszka. A ferenciek érdekes XVII. századbeli templomában, szép barokk főoltár, a jobboldali kápolna oltárán Piéta-szobor, színes fafaragvány XVII. század ; a szentélyben szép áttört művű faragványos falburkolat a papi szék fölött szent Ágostont ábrázoló olajfestménnyel, XVII—XVIII. század. Az emeleti kóruson epitáfium, gazdagon faragott, fából, és Madonnakép, olajfestmény XVII. század. Római kath. pléb. templom, igen szép rokokó copftstílű épület, remek főoltárral szent Péter, illetőleg az egyház hajóját ábrázoló szószékkel fából, amelynek orrán szent Péter áll, oldalán angyal evez, alján delfin, ormán vitorlakötelek közt angyalok. A keresztkút felett ezzel szemben Krisztus keresztelését ábrázoló szoborcsoport szintén fehérre festve s részben aranyozva, fából. Mellék oltárain és oldalkápolnájában jó olajfestmények. A templom 1780-ban épült, felszerelése egykorú.

Rajecz. R. k. pléb. templom, klasszicízáló stílű oszlopos főoltár. A templomszentély külső falán XVII. századbeli színes kődombormű: az Atyaistent ábrázolja ölében feszülettel, efölött galamb képében a Szentlélek.

Szkalka, a klastromrom kápolnájának oltárképe szent Benedek vértanusága, olajfestmény XIX. sz. Az oltár mellett kétfelől egy-egy akantuszlombok közt álló angyal szobra, XVII. századbeli színezett faragványok. A sziklába vájt s innen nyíló folyosó végében szent Zoreard kőből faragott szobra XVII—XVIII. század. Az altemplom kriptájában Krisztus teteme, XVII. századbeli fafaragvány.

Trencsén. Vármegyeháza. Az alispáni szobában: a korona vándorlására vonatkozó olajfestmény 1608-ból a magyar szent koronát, Magyarország és társországainak címereit ábrázolja verses feliratokkal. Készült Révai Péter báró korortaőr megbízásából. A főispánokat ábrázoló olajfestmények sorában 9 Illésházy arckép XVII—XIX. század. Marczibányi Antal és Kubricza főispán arcképe Barabás Miklóstól. Baross Gábor arcképe Komlóssy Edétől. Borsiczky alispán képmása 1820-ból ismeretlentől.

Városháza. A tanácstermében: Justicia, olajfestmény verses feliratokkal, hátterében Trencsén vára, XVIII. század. Nep. szent János olajfestmény, hátterében Trencsén városa, XVIII. sz. Krisztus a keresztfán olajfestmény XVIII. sz. Csák Máté apokrif arcképe XVIII—XIX. sz. A piaristák temploma és rendháza a XVII. századból, egykor a jezsuitáké. A templomban gazdag hatású mennyezetképek, a rendházban stucco-díszítés, a refectoriumban pompás falburkolatba foglalva az alapítókat és szenteket ábrázoló olajfestmények. A templom jobboldali első kápolnájában Nepomuki szent János a trencséni várral, olajfestmény XVII— XVIII. század. A sekrestyében hadi trofeumos faragott keretben emlékkép, olajfestmény, felhők között Madonnát, lenn seregmustrát ábrázol, XVII. sz. A rendház főnökének szobájában Budavár ostroma 1849-ben. Jelzése: G. Kiette pinx 850, másolat (?). A kincstárban XVII —XVIII. századi képek, doctori diseretációtézisek rézmetszetekkel.

Vágegyházas. A nyitrai püspök nyaraló kastélya, XVIII—XIX. századbeli képek.

Vágsziklás. A rom. kath. pléb. templom főoltárán az oltárkép szent Imre herceget ábrázolja Hegedűs László ismert festménye után, mely Bende Imre nyitrai püspök hagyatékából Miesz Rezső plébános útján újabban a trencséni templomba került. A régi oltárkép a lomtárban szintén szent Imrét ábrázolja, felirata Verner pinx Tyrnaviae 1838.

Vágtapolcza. Rom. kath. pléb. templom. Szép barokk faragványos főoltár és két mellékoltár újabb festményekkel. A lorettomi kápolnában Bosnyák Zsófia üvegfedeles koporsója felett ugyanennek arcképe, modern másolat a plébánián őrzött eredeti, de igen rongált olajfestmény után. A kastély régi belső felszerelése javarészt az Orsz. Magyar Iparművészeti Múzeumba került, kápolnájában szép rokokó oltár, a kápolna gótikus ablakos sarokfülkéjében a celli szűz szobrocskája fából kivájt fa-tuskóban.

Vágváralja, Balassa-kastély a várhegy oldalában, egykor felső magyarországi renaissance stílű, aXVIll. század végén átalakítva. Emeleti termében gyönyörű groteszk falképek, monochrom festmények magyar és latin nyelvű feliratokkal a XVII. századból. Utóbbiakat ismertette Kéry Gyula a Vasárnapi Újság 1900. évfolyamában. A várhegy alján az egykori gróf Szápáry-féle kastélyban 1775-ből sok régiség és festmény.

Várna. Rom. kath. pléb. templom. Főoltára fölött a falon festői hatású színes fadombormű, angyalfejes koszorúban Mária mennybemenetelével, XVII. század. Két szép barokk mellékoltár áttört faragványos keretében gyönge festményekkel.

Veselény. Római kath. pléb. templom, oltárképe a Madonna, olajfestmény, amelynek Trencsén megyében az a híre hogy Rafael műve. Voltaképen XVII — XVIII. századbeli igen közepes munka.

Zayugrócz. A gróf Zay kastélyban családi képtár XVII— XIX. századbeli olajfestésű arcképekkel.

Zsigmondháza. Kastély, Hohenlohe herceg tulajdona. Egykor a Balassáké volt. Termeiben tömérdek régiség és képtár, nagyobbára a mai tulajdonos családi öröksége.

Zsolna. A piacon az egykori jezsuita templomban barokk oltárok. A piac közepén Immaculata-szobor kőből 1733-ból. A ferenciek kolostora. A templomban oszlopos főoltár a XVIII. század elejéről szobrokkal, közepén szent Borbálát ábrázoló újabb festménnyel, ormában kicsiny orgonával. Hasonló stílű mellékoltárok, a jobboldalin színezett szoborcsoport fából. Nepomuki szent Jánost és a gyónó királynét ábrázolja ; efölött az oltár ormában szószék. Sekrestye ajtaján XVII. századi stílű gazdagon faragott keret fából. A sekrestye fölött kórus a XVIII. század elején faragott stallumokkal és pulpitussal. -470

Verbőcy Decretumának Heltai Gáspár által Kolozsvárott az 1571-ik évben nyomtatott kiadásának címlapján levő keretet szintén Lucius Transylvanus metszette, amint ott látható mono-grammja is arról tanúskodik. (Művészet I. évfolyam 76. 1.)— 472

Mennyire megbecsülték tudományát, mutatja Kazinczy levele, melyet Bellaághoz írt az 1815-ik évben:

Különös bizodalmú, Drága Jó Uram, Professor Úr,

Az ifjú ember úgy tanulja ismerni és szeretni a mesterségeket, ha szép remekeket lát, és ha van barátja, aki kimutatja, mit lásson ezekben. Ez bátorit engem arra, hogy az Urat, Prof. Urat arra kérjem, hogy Szemére György és Péter öcséimmel a Balkay darabjait látatni, és nekik holmit kimutatni, magyarázni méltóztassék. A két ifjú jól tanult, nyelveket is s poétákat tanult s így inkább fogja erezhetni, mi szép. - - Oda utasítottam mélt. gróf Desőffy Jósef urat is, kit az Úrhoz, Prof. Úrhoz ezek miatt Prof. Pongrácz úr fog elvezetni. Ez a kedves barátom látta Rómát s ügy lesse ki az Úr Prof. Úr, mely behatásokat tesznek reá a képek. Ügy tetszik Uram Prof. Úr, hogy a mi a mesterségben szép, azt ezen a földön csak Fáy János és én érzenénk. Én egy hónap óta nem látok egyebet, ha szememet behunyom, mint a Furinói szemeket. Mely meleg tinte!

Maradok szives tisztelettel az Urnak Prof. Urnak

Széphalom Dec. 15 ae. 1815.

alázatos szolgája Kazinczy Ferencz.

A levél hátán: Tudja-e az Úr Prof. Úr. hogy a Balkay onkele Kövesden Novemb. 18-dikán gutaütésben megholt?

Az utóiratban említett Balkay onkele a Balkay Pál akadémiai festő nagybátyja, mezőkövesdi plébános volt.

Az 1818-ik évben a szepesi kamara kebelében működő vizsgálóbizottság előtt vizsgát tett, mely őt a városi építészi állásra képesítette s azóta, mint a város építésze nagy tevékenységet fejt ki a város középületei és műemlékei körül, amint hivatalos állásából kifolyólag a város köz- és magánépítkezési ügyeire irányító hatással volt. Mint rajztanár számos tanítványt nevelt. Midőn Lőcse városa rajziskolát állít, kiszemelt leendő tanára, Czauczik János, aki mint oltárképfestő tette nevét ismertté a Felvidéken, Kassán az ő útmutatása mellett készült a vizsgálatra, amint Czaucziknak Lőcsén az 1820-ik évben kelt levele szól erről:

Wohledelgebohrner Herr,

Hochzuverehrender Freund!

Dero Güte die aus den an mich erlassenen Schreiben hervorleichtet, macht mich Ihnen, Edler Freund, sehr verbunden, ich wünsche nur, Sie gäben mir Stof meinen Danck nach Ihren Wünschen an Tag zu legen. Eine geraume Zeit war ich bey unsern Zipser Bischof Pierker mit Portrait mahlen beschäftigt, bey meiner Nachhausenkunft wurde mir durch Herrn Bürgermeister von Prachory vorgetragen, mich der bewusten Sache ernsthaft

anzunehmen, um die Schule sobald als möglich zu eröffnen. Nun zu Ende der Osterwoche, längstens den ersten Tag in der künftigen, bestimme ich meine Abreise nach Caschau, um von Ihrer gute gebrauch zu machen. Wollten Sie, hochgeschätzter Freund meine zu dreiste Bitte, nicht übel aufnehmen, denn auser dero, mir sehr werthen Bekanntschaft, bin ich in Caschau fremd, so wäre mein sehnlichster Wunsch ein Quartier in Ihrer Nähe zu haben ich brauche wenig Raum und bin genügsam, nur um meine kleine Werkstat, von der ich unzertrenlich bin, aufstellen zu können, kann ich durch Ihre gütige Verwendung meinen Wunsch erreichen, so sey auch jede Bedingung von mir angenommen.

Bin mit aller Hochachtung

Euer Wohledelgebohren

Leutschau den 1-ten April

1820.

ergebenster Diener und Freund Joh. Czauczik Maler.

Úgy a lőcsei, mint néhány év múlva az egri rajztanítás körül Pyrker László, előbb szepesi püspök, majd (1827) egri érseknek voltak a legnagyobb érdemei s az érseknek kell tulajdonítanunk első sorban, hogy Eger városa az 1828-ik évben rajziskola felállítását határozta el s pályázatot irtak ki a rajztanítói állásra, mellyel évi 272 frt fizetés és 13 öl fa járandóság volt egybekapcsolva. A pályázók közt volt Schultz Lukács is, aki Bellaágh ajánlatával ment a harcba. Schultz levele, melyet Bellaághoz írt, egri fogadtatásáról s az akkori művészi viszonyokról rajzol képet:

Wohledel geborner Herr, Mein Professor und gütigster Wohlthäter!

Ich bin glücklich den 15-ten October Abendt in Erlau angekommen. Am ändern Tag meldete ich mich bey Seiner Excellenc, wo ich erst Nachmittag Audienz erhalten habe, Gott sey gedanckt, es ist gut ausgefallen. Des Herr Gozig war so gut mich aufzuführen. Mein erster war der Hand-kuss und dabey sagte ich: Ich bin auf den hohen Befehl Euer Excellenc uten 13-ten September laufenden Jahres von Kaschau zum Antrettung der von Euer Excellenc mir anvertrauten Lehramtes angekommen, für welches ich unterthänigst dancke, erwartend der gnädigen Befehle Euer Excellenc. Auf dieses war die Frage: Sind Sie es, der um die Stelle angehalten? Zu diensten Euer Excellenc. — Werden Sie noch nach Kaschau zurück kehren? - Nein, ich bin mit allem hier. - - Sie müssen sich examiniren und approbiren lassen. - Ich habe mein öffentlichen Examen abgelegt. — Wo, in Ofen? — Nein, zu Kaschau in gegenwart des Herrn Oberdirecto r und ändern.Herrn, wie es das meiner Bittschrift bey gefügte Zeugniss ausweist. — Dann sagte ich: Mein Herr Professor von Bellaagh bittet Euer Excellenc sein Schreiben gnädigst aufnehmen zu wollen, welches ich überreichte, unterm aufbrechen desselben und von Anfang her, hat Seine Excellenc mich beständig betrachtet, ich habe aber auch tüchtig scharf in Seiner Excellenc Augen geschaut, wo ich bemerckte ein zufriedenes Lächeln, das gab mir Muth. Nach Überlesung des Briefes, schmunzelten Seine Excellenc, bis an mich antrettend mit der Frage: Wie stet es mit der ungarischen Sprache, tud magyarul? — Keveset tudok, de nem sok — sagte ich. - Ich will mich bestreben Euer Excellenc Wünschen zu entsprechen. - - Das sind Kleinigkeiten, sagte seine Excellenc, dies ist bald erlernet. Gehen Sie daher zum Domherr Rainer, er wirdt Ihnen sagen, da der Herr Director Durtsák abgereist ist, was Sie weiter zu thun haben. Auch Ihr Schreiben übergaben S. Excellenc dem Domherr Rainer. Sie müssen sich bestreben ' um denn Pro-fessionisten zu zeigen, welchen Nutzten dieselben von der Zeichenkunst haben können und das es höchst nothwendig zei. — Ich sagte, im Anfange wirdt dies sehr schwer seyn, da alle Lehrjungen Anfänger seyn. -- O! sagte S. Exe., es gibt hier par Diletanten, die schon etwas zeichnen, als eines Apothekers Sohn. Mit dem bin ich ausge-tretten und Herr Gozig war vorgerufen, dem war angeordnet von S. Exe., das man mir Quartir in der Residenc anweisen soll, welches ich gleich bekommen, auch Kost gut, aber — nicht als Lehrer. Das macht nichts, wenn man nur nicht zahlen muss. Notabene bis 1-ten November laufenden Jahres. Der Herr Gozig erzählt mir, das Ihm Seine Excellenc sagten, das Gesicht und das äussere des jungen Mannes gefällt mir und macht mich zufrieden. EtwTas besonderes, als der Bediente den Herrn Gozig im Garten, da S. Exe. dort waren, anmeldete, so war nach einer Viertelstunde das Audienzzimmer mit einem Na! aufgesperrt, der Herr Gozig tratt vom Saale hinein, dann ging die Thür bald wieder auf und Seine Excellenc befanden sich, für mich, wie ein Blitz, nache des Schwellen von Vorzimmer, vielleicht um mich zu betrachten, und so trat ich nach S. Exe. ins Audienz-Zimmer. Ich dachte in mir, jetzt nehme dich zusammen, aber es war bey wreitem nicht so, wie ich mir vorstellte, das gravitetische und doch Milde an S. Excell. ist nicht zu beschreiben.

Was die Schule betrifft, das ist bis jetzt sehr langsam gegangen; es sind kaum 2 Tische fertig und par Räume, da ich da bin, so greift man dazu, das Zimmer wirdt geputzt und geweissigt, welches gegen Sonnenaufgang ist. Der Herr Bal-kay ist gesund, fett, guter Mensch, aber langsam, spricht nicht viel, aber was er spricht, ist angenehm. Mahlt beständig an seinen Altar-Blatte sät. Ich sage hier alles treu, den ich bin überzeigt, das kein Vater für mich mehr ist, auser dem Allmächtigen, als Sie mein gnädigster Wohl-thäter. Küssend diero wohlthätige Hand, doch um Verzeichung bittend, das ich bey allen den mir erwiesenen Wohlthaten noch belästige. Verharre mit hoher Achtung Dero untertänigster Diener und ewiger Schuldner.

Erlau den 21 October 1828

Lucasz Schultz.

Utóiratban írja: Was den Jó betrifft, weis ich nur so viel, das er hier war, schon so, als sicher. Aber da seine Arbeiten mit der Bittschrift nicht übereinstimmt haben und weil die Kammer ihn nur insoferne ernannt, da S. Exe. wünschen, mit der Bemerckung, das derselbe um Temesvarer Schule schon concurirte und nicht aprobirt war, auch haben S. Excell. etwas von moralischen Aufführung desselben in Ofen gehört. Daher diese Ursachen seiner Abschaffung. NB. bei welchen Herr Jánossy sehr gehalten haben soll.

Eddig a levél. Jánossy a kassai kerület iskolafelügyelője volt.

Bellaágh alatt indult meg a kassai monumentális egyházak restaurálása. Midőn az 1821 -ik évben a Sz. Mihály kápolna díszítésére a tanács szobrokat óhajt, Bellaágh felemeli szavát, hogy vagy jó szobrokkal ékesítsék a kápolnát, ellenkező esetben álljanak el tőle.

Midőn az 1780-ik évben épült városháza utcai részére második emeletet óhajt a város építeni, az ő szavára állanak el a díszes épület építésétől s tanácsára a városháza kiépítetlen udvari részén emelnek hivatalos helyiségeket. Dobay Dániel kassai főbíró ravatalára 6—6 selyemre és kartonra festett címert készített, melyért 120 frtot számított fel. Az illuminációk és ravatalok felállítása körül serénykedett kiválóan s a transparentek és feliratok rhronostichonjai is az ő művei voltak, így midőn Ferenc császár, majd István nádor (1847) és Albrecht főherceg (1851) Kassán jártak, I. Ferenc József király szerencsés megmenekülése (1853) és XII. Leó és XVI. Gergely pápa halála alkalmából. Az 1860-ik évben kelt végrendeletében meghagyta: "testem temettessék el a néhai méltóságos Cseh püspök úr rendelete szerint általam épített kálváriahegyi kápolna mellett". Azonban, mint említettük, 1869-ben hunyt el, mint a koronás ezüst éremkereszt tulajdonosa. Hagyatékában "egy igen ócska zongora múlt századbeli szerkezetű igen rossz karban, tizenkét olajfestmény, keret nélkül részben sérült állapotban, ötvenkilenc különféle rajz és vízfestmény keskeny fekete keretekben többnyire rossz állapotban, öt gypsalak sérült állapotban, egy feszület alakban készült ószerű kis óra, ismét tizennégy kisebb-nagyobb olajfestmény keret nélkül többnyire sérült állapotban, harminckét rajz és vízifestmény, egy mérnöki másoló gépecske sárgarézből, egy feketére fényezett festéktartó szekrényke, hat rajztábla, tizennégy kis képecske, egy festéktörő, egy festészi állvány, egy camera obscura, egy kis panoráma, a padláson több különféle rajztábla" találtattak. A hagyaték a pesti rokonokra szállt s a képek és rajzok is tehát oda kerültek.—473

ÚJABB STOSZ-IRODALOM. Stosz Vid, a csúcsívesszárnyas-oltároknak XV—XVI. századbeli híres mestere, a legutóbbi években német és lengyel műtörténetírók körében oly nagy érdeklődésnek lett a középpontja, mint aminővel az olasz reneszánsz nem egy nálánál kiválóbb művésze sem dicsekedhetik. Ennek oka a jeles fafaragó szobrász sok tekintetben még ma is rejtélyes egyéniségén kívül, alighanem az a nemzeti versengés, amellyel a németek és a lengyelek egyaránt a magukénak vallják, s amelybe nem minden alap nélkül mi magyarok is beleszólhatnánk. A legutóbbi tíz évben megjelent Stosz-monografiák közül Daun-ét a Művészet már ismertette.¹ Ennek szerzője, lényegében nem igen változtatva művén, azt három év múlva újból kiadta.² Bármily erős kritika érte ezt a kevés kritikával írt munkát, az az érdeme elvitázhatatlan, hogy képei révén több oly, addig ismeretlen szoborra terelte a német műtörténetírók figyelmét, amellyel beható elemzése révén sikerült Stosznak és műhelyének oeuvrejét gyarapítani. Daun művét műtörténelmi szempontból messze túlszárnyalja Félix Koperának, a krakói nemzeti múzeum igazgatójának fényesen kiállított könyve, mely Stosz krakói működésével foglalkozik behatóan.³ A 92 képpel és öt helio-gravure-rel illusztrált munka, az addig (1907-ig) megjelent irodalom és saját kutatásai alapján behatóan tárgyalja Stosz származását, műtörténelmi jelentőségét, metszeteit, főművét, a krakói Mária halála-oltárt, egyéb fa- és kőfaragványait s a műhelyéből kikerült és a stílusával rokon munkákat. Szigorú tárgyilagosság, az adatok lelkiismeretes mérlegelése jellemzi ezt a munkát. Stosz származására vonatkozólag Kopera azt tartja, hogy Krakóban született, vagy legalább ott töltötte ifjúságát, Hans Decker és Schongauer hatása alatt fejlődött s a krakói polgárság és a királyi udvar megbízásából nyert munkái közben nőtt önálló egyéniséggé. Bár felfogása ezekkel több tekintetben ellenkezik, Kopera nem vitatkozik a német műtörténetírókkal. Annál temperamentu-mosabban száll ezek ellen síkra Ludwik Stasiak festőművész, aki nem céhbeli műtörténetíró, de azért sok készültséggel fog hozzá több rendbeli munkájában olyan kérdések feszegetésébe, amelyeket Stosz addigi német monográfusai csak szubjektív felfogásuk alapján döntöttek el.⁴ Első művében a nürnbergi Vischer műhely bronzból öntött munkáinak mintáit Stoszra igyekszik visszavezetni, amiben a német írók közül a múlt század derekán már megelőzték néhányan, a német műtörténetírók azonban nem fogadták el ezek állításait. Második művében Stosz munkái körének határait tágítja, lengyel voltát vitatja, részletesen terjeszkedik ki származására, amivel kizárólag levéltári adatok alapján a lengyel Ptasnik is tüzetesen foglalkozott.⁵ Stasiak harmadik műve igen hasznavehető képeskönyv, amelyben Stosznak és kortársainak számos munkáját mutatja be, ezek sorában nem egy felsőinagyar-országi emléket is. Szó sincs róla, Stasiakot gyakran elragadja a temperamentuma, munkáiban azonban sok vitás pontot érint, amelyet eddig csak a németek tartanak eldöntöttnek. Nincs terünk, hogy minderre itt részletesen terjeszkedjünk ki, annál kevésbbé, mert a legújabb Stosz-monografia, a Lossnitzeré, amely az eddig felsoroltak anyagát is feldolgozza, behatóbb ismertetésre vár.⁶ Eddigelé ez a legteljesebb és a legalaposabb Stosz-monografia, s ha megállapításait nem tarthatjuk is mind végérvényeseknek, ez nem a szerző készültségén és igyekezetén, de csakis az adatok hézagos voltán múlik. Még ma is igen hézagosak a Stosz származására vonatkozó adatok. A lengyel műtörténetírók krakói születésűnek vélik Stoszt, s apját abban a Hanus Stoschéban keresik, aki rézmíves és 1432-ben Krakó polgárai sorában szerepel. Ám a Stosz és a hasonló hangzású nevek egykorú okmányokban és a helynevek még ma is Európa-szerte oly gyakoriak, hogy ezen az alapon Stosz Vid apját meghatározni Krakóban épp úgy nem lehet, mint ahogy Lossnitzer a nürnbergi aktákban szereplő Stosz szűcsöt sem tartja Vid apjának, ahogy ezt nem egy német műtörténetíró hiszi. Ha nyíltan nem is fejezi ki, Lossnitzer szerint Stosz magyarországi származású német család sarja. Erre vall mesterjele, a keltőskereszt, amelyet Lossnitzer műve egy helyén magyar címernek nevez, továbbá az, hogy testvére, Mátyás az erdélyi Harovvból (a mai Harró Erdélyben), vagy a lengyel Stasiak szerint talán inkább a még szepességi Hornowból (Görgő) kerül Vid mellé Krakóba. Stosz művészetét azonban szerzőnk Nürnbergből származtatja, s ez szerinte a burgund-németalföldi hatás alatt fejlődött, amely azonban, mint azt nem egy emlékünk bizonyítja, Magyarországra is kiterjedt, s aligha kizárólag német közvetítéssel, Stoszt a németek azért tartják nürnberginek, mert az új polgárok lajstromában nem szerepel, 1477-ben, amikor Krakóba költözik, mégis lemond polgárjogáról. Azt hiszik, hogy nürnbergi polgár fia lévén, nem kellett polgárjogot váltania ; amikor azonban 1496-ban visszatér, ismét fizet a polgárjogért, pedig ha Nürnbergben születik, akkor is csak elismerték volna, hogy odavaló polgár fia. Ptasnik szerint Fritz Stosz, aki Nürnbergben 1476-ban vált polgárjogot, azonos Viddel, s csak nevét írták be hibásan Feit helyett Fritznek. Ugyan ebben az évben vagyonos asszony létére, Lossnitzer szerint, Barbara Snitzerin is polgárdíjat fizet. Stosz felesége szintén Borbála volt, tehát szintén idegen a városban. Hogy Stosz nem volt odavaló, arra az a méltatlan bánásmód vall, amelyben ugyancsak motivált kétségbeesésében elkövetett okmányhamisításáért Nürnbergvárosa, kiváló szobrász létére is, drákói szigorral bünteti, holott volt mentsége s a középkori városok a maguk fiai számára ellenkező esetben is könnyen találtak ilyet. Stosz magyarországi eredetére vall, hogy fiai túlnyomó részben hazánkban telepedtek le ; az egyik, András, még életében a budai karmeliták kolostorában lesz szerzetes, egy másik, Vid, akit egyik írónk apjával téveszt össze, szintén még az öreg életében Erdélyben működik, ideköltözött János és Márton fia is.

Stosz művészetét Lossnitzer az úgynevezett dunai iskolából származtatja, amelynek a szobrászat terén főképviselői Niclas von Leyen, aki Straszburgból került Passzauba, s aki III. Frigyes sászár vörösmárvány síremlékét faragta a bécsi dómban, továbbá a Nürnbergben Stosz előtt működő Simon Lainberger, a passzául Hans Brandt és végül Stosz. Voss a dunai iskola festőiről írt könyvében, mint ennek egyik legszebb és legjellegzetesebb művét Szépművészeti Múzeumunk Mária látogatását magasztalja, mely a Selmecbányával szomszédos Szentantalról került ide.⁷ Ugyancsak keveset nyomó inpon-derabiliák alapján ezt a szép festményt, amelyhez hasonló stílű és kvalitású még sok van Felsőmagyarországon, a dunai iskola M. Z. jegyű mesterének tulajdonítja, akitől eddig csak rajzok ismeretesek. Sajátságos, hogy egy speciálisan németnek tartott iskola legszebb alkotásai éppen Magyarországon maradtak fenn. S ha Loss-nitzernek alkalma lett volna szárnyasoltáraink és vörös márványsíremlékeink nagy tömegével megismerkedni, bizonyára ezeket is mind a dunai iskolába sorozza, s Stosz művészetét így aligha származtatta volna feltétlenül Passzauból, annál kevésbbé, mert ez a határszéli osztrák város távolról sem lehetett oly nagy jelentőségű s annyi kiváló mesterrel dicsekedő művészeti középpont, hogy egy egész vagy éppenséggel kétországot áraszthatott volna el eddig ismert egy-két mesterének stíljével rokon munkákkal. Eddig ismert emlékeink alapján bizvást állíthatjuk, hogy Magyarországon már Stosz krakói működése előtt, de legalább ezzel egyidejűleg készültek olyan szárnyasoltárok, amelyekre ma Nürnberg is büszke lehetne. S a tudós szerző alighanem csalódik, amikor kijelenti, hogy hiábavalóság Stosz művészetének eredetét a művészetben szegény keleten, a német gyarmatterületeken keresni. Azok a német gyarmatosok, akiket Árpádházi királyaink határszéli vármegyéikben telepítettek le, mint műveletlen parasztok kerültek ide, s ami kultúrára szert tettek, azt Magyarországon szerezték. S minden kulturális felsőbbség nélkül bizonyára Mátyás király sem tehette volna Magyarország tartományává Ausztriát és Csehországot, épp abban az időben, amikor a dunai iskola eddig ismert szobrászai működtek. Stosz származásának és művészetének eredete azonban ma mindenesetre még vitás, s eldöntésére alighanem csak hazai emlékeinknek a dunai iskola körébe való belcvonása s alkotásaival való kritikai összehasonlítása és kellő levéltári anyag összegyűjtése esetén lehet kilátás.

Sokkal szilárdabb alapon áll Lossnitzer Stosz Vid nürnbergi működésének méltatásánál. Egész sor aprólékos kidolgozású munkát zár ki a mester oeuvrejéből, amelyet eddig ép jellegzetesebb művei közé soroztuk. Stosz alakja így nagyot nő. Érdekesen vázolja, mint fejlődik, módosul stílusa az olasz reneszánsz Nürnbergbe beszivárgó elemeinek hatása alatt, míg végül egészen más Stosz áll előttünk, mint ahogy krakói munkái alapján ismerjük. Lossnitzer részletesen terjeszkedik ki a jeles szobrász életének, magánkörülményeinek rajzolásába, amely mindennél hangosabban hirdeti, hogy Stosz szinte mindig s mindvégig csakis idegennek érezhette magát Nürnbergben. Ennek a városnak urai részéről, akik tüzes vassal bélyegezték meg arcát, csakis rosszakaratban és kicsinyes bosszantásokban volt része, amelyeket úgy, ahogy, nem kisebb ember, mint Miksa császár beavatkozására szüntettek meg csak. Általában véve Lossnitzer könyve, különösen a mester nürnbergi működésére vonatkozólag, mintája a kimerítő alapossággal, éles judiciummal megírt, német műtörténcti munkáknak, s ez idő szerint a legteljesebb Stosz-monografia, amely jóformán csak a magyarországi Stosz-vonatkozások hiánya, illetőleg hézagossága miatt szorul kiegészítésre.

¹ Művészet 1904, 65. 1.

² Knackfuss: Künstlermonographien LXXXI. Veit Stosz von Berthold Daun. Bielefeld-Leipzig, 1906, 8°, 94 lap. 100 képpel.

³ Félix Kopera: Wit Stwosz w Krakowie. Rocznik Krakowski. Tom X. 4° 125 1.

⁴ Ludwik Stasiak: Prawda o P;otre Vischerze Krakow 1910. 4o 300 1., 26 képpel. — Rewindykacye Wlasnosci Naszej. Krakow 1911. 388 lap, 57 kép. — Polska Plas-tyka Sredniowiecna Krakow 1912. 170 1., 147 képpel.

⁵ Rocznik Krakowsky, Tom XIII.

⁶ Max Lossnitzer: Veit Stosz, Die Herkunft seiner Kunst, seine Werke und sein Leben. Leipzig. Verlag Julius Zeitler, 1912, 8' 174 + XC lap -f 60 képmelléklet.

⁷ Hermann Voss: Der Ursprung des Donaustiles. Leipzig, 1907.

1913 április 1-én lejár az aradi Béla-tér rendezésének tervére hirdetett pályázat. Díjak: 2000 és 1000 korona.

1913 április 15-én lejár a Magyar Építőművészek Szövetsége által Budapest új városházának elhelyezési tervére hirdetett pályázat. Díjak: 2000, 1200, 800 és 500 korona.

1913 április 30-án lejár az aradi r. k. templomépítő bizottság által templom tervezésére hirdetett pályázat. Díjak: megbízatás, 3000 és 1500 korona.

1913 május 1-én lejár a péterrévei városház tervpályázata. Díjak: 800, 4CO és 300 korona.

1913 május 8-án lejár a budai izr. hitközség templom és községháza terveinek pályázata. Díjak: 3000, 2000 és 1000 korona.

1913 május 10-én lejár az Erzsébet királyné emlékmű pályázata. Bővebbet 1. "Művészet" 1912. 246. 1. (Meg-hosszabított határidő.)

1913 június 1-én lejár a Trieszti Ált. Biztosító Társaság bérpalotájának tervpályázata. Díjak: 10,000, 8000, 5000, 4500 és 3000 korona.

1913 március 26-án lejár az Újlaki Tégla- és Mészégető r.-t. új műpalagyár plakátpályázata. Erre O. M. Iparművészeti Társulat általános nyilvános pályázatot hirdet a következő feltételek mellett: Tervezzenek színes plakátot, amely a műpalagyártmányokra hívja fel a közönség figyelmét. A plakát szövegét a művész szabadon állapíthatja meg. A gyártmányok és azok rajzai megtekinthetők a részvénytársaság városi irodájában, ahol szívesen adnak felvilágosítást az érdeklődőknek. A plakát rajza 63 cm széles, 94 cm magas legyen. A két méret esetleg felcserélhető. Csak teljesen befejezett, reprodukcióra alkalmas rajzokkal lehet pályázni. A legkiválóbb pályaművek díjazására a társulat két díjat tűz ki és pedig: I. díj: 400 K, II. díj: 200 K. Emellett fen-tartja magának a jogot, hogy a pályázó művek bármelyikét 100 koronáért megvásárolhassa. A pályázat titkos. A pályaműveket az Orsz. Magyar Ipar/nűvészeti Társulat igazgatóságánál (Budapest, IX.. Üllői-út 33—35. szám) kell benyújtani. A pályázaton csakis magyar állampolgárok vehetnek részt.