AZ ORSZÁGOS MAGYAR KÉPZŐMŰVÉSZETI TÁRSULAT LII-IK ÉVI RENDES KÖZGYŰLÉSE

Az ország legelső képzőművészeti intézménye, az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat, vasárnap április hó 27-ikén délelőtt 11 órakor tartotta a városligeti műcsarnokban LII-ik évi rendes közgyűlését, amelyen Forster Gyula báró, majd Hauszmann Alajos elnökölt. A közgyűlésnek, melyen a tagok, különösen a művészek, igen nagy számmal jelentek meg, kimagasló mozzanata volt Forster Gyula báró elnöki megnyitó beszéde, amelyben mindenek előtt fregyeletes szavakkal emlékezett meg a társulat nemrég elhunyt pártfogó tagjáról, Andrássy Dénes grófról, aki végrendeletében tudvalevőleg hagyatékának két huszad részét hagyta örökségképpen a társulatra, majd felkérte az elnök a művészeket arra, hogy az új alapszabályok alapján, amelyekben a társulat a legteljesebb autonómiát biztosítja a művészeknek, igyekezzenek a társulattal harmonikus együttműködésben megvalósítani a társulat és a művészek közös céljait.

Az elnök a közgyűlést megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítésére K. Lipthay Kornélt és Ujházy Ferencet kérte fel, akik a társulatnak alapítása, tehát 52 év óta tagjai. Ezután pedig javaslatára a közgyűlés kimondotta, hogy a közgyűlésből a társulat védnökét, József királyi herceg ő Fenségét szerencsés, felgyógyulása és a délvidékről történt hazaérkezése alkalmából táviratban a legmelegebben üdvözli.

A napirendre való áttérés előtt az elnök a következő beszédet mondotta:

Távol élt tőlünk. Fiatalon, gyöngéd, nemesen érző lelkületének, szívének érzelmeit fagyasztó szél érintette. Ám ez nem tette hidegebbé hűségét sem ifjúkora eszményei, sem családja és nemzete iránt. Visszavonult lelke, szíve világába, de hűségét családja, nemzete iránt a magány, a távolbaszakadás kikerülhetetlen fájdalmai mélységben és erőben még gyarapították.

Hányszor és hányszor fordulhatott meg lelkében az á tudat, mit a költő oly gyönyörűen fejez ki:

Égnek fejed felett nagy, fényes csillagok,
A gazdag föld ezer virágból mosolyog,
De azok neked mind ismeretlenek,
S nem ezek közt vaiai futkározó gyerek.

Évtizedeken át mint idegen, ismeretlen jelent meg a híres monoki ág utolsó tagja időközönként az ősi krasznahorkai vár aljában, hogy erőt mentsen a család hagyományaiból, az ősök emlékeiből, példáiból, a haza dicsőségéből és szenvedéseiből és hogy saját élete forgandóságát beillessze családja, nemzete hagyományaiba és törekvéseibe és előmozdíthassa ő is családja által a haza szolgálatában szerzett érdemek örökségét és a nemzet létfeltételeinek fejlesztését.

Ennek kettős alapja a nemzet gazdasági és kulturális ereje.

Ez a kettős cél irányította őtet abban a fejedelmi bőkezűségben, mellyel alapítványainak és adományainak rendelkezését megállapította. És ezen intézkedéseinek elrendelésében nem lépett ki abból a magányból, melybe magát és intézkedéseit a nagyvilág elől elzárta. Nem tudtuk, hogy ki teszi azokat az alapítványokat, melyekkel hazai művészetünk oltárán áldoz, melyekkel ápolta a tudományt, az irodalmat, az emberbaráti szeretet gazdag erényeit. Csak később derült ki, hogy ő az, ki hazája, embertársai iránt kiáradó szeretetét nemes tettekben kiapadhatatlan áldozatkészséggel erősítette meg.

Mit életében titokban, folyton gyakorolt, annak a fejedelmi bőkezűségnek folytatása nyilvánul meg végrendeletében. A hitbizomány által le nem kötött összes ingó és ingatlan vagyonából társulatunknak 2/2o örökrészt, a Tud. Akadémiának 1/20, a tanítóknak 2/20, emberbaráti intézményeknek 3/20 részt juttatott és összes műtárgyait az Országos Szépművészeti múzeumra hagyta.

Az örökség, melyben társulatunk részesült, ki nem apadó, folyton megújuló forrása lesz hazai művészetünk fejlesztésének, művészeink támogatásának és serkentésének. Neve örökre élni fog társulatunk és a művésznemzedékek kebelében s nagylelkű intézkedése hazai művészetünk egén örök fénnyel fog ragyogni, mely a krasznahorkai mauzóleumban, hol gróf Andrássy Dénes örök álmát alussza, reá fog világítani arra a feliratra, mely azt mondja, hogy Bonum nomen permanebit in aevum. Dicső neve örökre fennmarad.

Legyen szabad még néhány szót mondanom.

Forrongásban vannak a kedélyek, az elmék keresve az előhaladásnak azt a fokát, melyre az emberiség a szellemi és anyagi téren hivatva van és amely cél az állami alakulat alapja. Forrongásban vannak a művészek is. Új irányokat, új módokat keresnek, hogy minél inkább megközelíthessék a szépben, nemesben és igazban azt az eszményt, mely a művészet célja s melyre az isteni ihletnek kell őt irányítania.

Erre művészeink odaadó, lelkes, lelkiismeretes munkássággal törekednek, melyből azt a biztató reményt joggal merítjük, hogy ha társulatunk fejlődésének alig megkezdődött második félszázadában nem is lesz oly rohamos az előhaladás, mint az első félszázadban, midőn az eketett kis mag hatalmas, terebélyes fává lett, azonban ezen életerős fa a hazai földből táplálkozva, a nemzeti művészet gazdag termékeit fogja hozni művészetünk és hazánk dicsőségére.

A művészeti új irányok, a régitől való szabadulás vágya hozta szőnyegre társulatunk alapszabályai megváltoztatásának kérdését is, mely évek hosszú sora óta volt napirenden és Penelope vásznává lett, melynek szálait egy nap megkötöttük, másnap felbontottuk. Ma, azt hisszük, hogy a javaslott változtatások a már kialakult vélemények leszűrődött eredménye, mely minden oldalon megnyugvást fog kelteni.

Ha nem feledkezünk meg arról, hogy társulatunk a társadalom alapítása a hazai művészet javára, melyet a társulatnak és a művészeknek összhangban, egyetértésben kell munkálniok, ha mindenkor szem előtt tartandjuk, hogy művészeink, ha különböző utakon és irányokban is, de mindannyian hittel és lélekkel ugyanazon cél, a nemzeti művészet eszménye felé törnek, akkor a megkezdődött félszázad a művészek és a társulat működésének összhangjában új és új dicsőséget fog árasztani a magyar művészetre és művészekre és társulatunk örömmel és megnyugvással fog mutathatni arra, hogy ennek a dicsőségnek, ennek az eredménynek létrehozásában része volt."

A lendületes és tartalmas beszéd után, melyet a jelenvoltak nagy tetszéssel, éljenzéssel és tapssal fogadtak, következett a napirend első pontja, a választmánynak a társulat 1912. évi működéséről szóló jelentése, amelyet a közgyűlés egyhangúlag, minden észrevétel nélkül vett tudomásul. Ugyancsak egyhangúlag vette tudomásul a számvizsgáló bizottságnak a múlt évi zárószámadásokról szóló jelentését is, amelyek annak ellenére, hogy a társulat régi műcsarnoka az év utolsó két hónapjában üresen állott, mégis többlettel zárultak, úgyszintén elfogadta a közgyűlés az erre az évre szóló költségelőirányzatot is, mely a társulat ezévi szükségletét közel egynegyed millió koronában állapítja meg.

Következett a választmánynak az alapszabályok módosítására vonatkozó javaslata, amelynek elfogadását zólyomi Wagner Géza dr. igazgató rövid, de tartalmas beszédben ajánlotta a közgyűlésnek. Elmondotta az igazgató, hogy az alapszabályok módosítása dolgában évek óta folytak már a tanácskozások, mert igen ellentétes nézetek merültek fel a művészek között az alapszabályok miként leendő módosítása dolgában. A módosítások szükségességéről mindenki megvolt győződve. E meggyőződést csak megerősítette az az incidens, amely a tavalyi közgyűlésen előfordult, amikor a közgyűlés ellen beadott felebbezés során a választmány is meggyőződött arról, hogy az alapszabályok egyes szakaszai között nincs meg a kellő összhang. Szóló akkor felkérte a felebbezőket felebbezésük visszavonására és megígérte az alapszabályok revideálását. A művészek a kérést a legelőzékenyebben teljesítették s ezzel lehetővé tették a Társulat zavartalan, békés beléletét. A választmány kötelességének tartotta tehát az alapszabályokat revizió alá venni. A szükséges módosításokat a választmány megtette az alapszabályokon s azok elfogadását kéri a közgyűléstől, hogy így a társulat, amelynek célja a művészeteknek, pártokra és személyekre való tekintet nélküli előmozdítása és támogatása, céljának megfelelhessen. Kéri a közgyűlést, hogy az alapszabályok módosítását fogadja el.

Kacziány Ödön az alapszabályok 29-ik paragrafusához terjeszt elő módosítást. A választmány javaslata szerint a művészek együttesen választják meg a választmány 30 művésztagját. Mivel azonban a szobrászok, de legkivált az építészek részéről gyakran felhangzik az a panasz, hogy az ő szavazataikat a festők majorizálják s így ők az ő külön érdekeiket nem érvényesíthetik, ezért azt a módosító indítványt teszi a 29-ik § 4 ik pontjához, hogy a választmány 30 művésztagja közül a 18 festőművész választmányi tagot a festőművészek, a 7 szobrászművész választmányi tagot a szobrászok és az 5 építőművész választmányi tagot az építőművészek válasszák. Utal arra, hogy a Képzőművészek Egyesületében is azelőtt együtt választottak a szobrászok, festők és építészek, de belátták, hogy helyesebb az, ha a szobrászok, a festők és az építészek külön-külön szavaznak jelöltjeikre, így nem fog a festőkre hárulni az az ódium, hogy szavazataikkal elnyomják az építő- és szobrászművészeket.

Jendrassik Jenő nem helyesli Kacziány indítványát, mivel a választmányban a tisztán művészeti szakdolgokat nem igen szokták elintézni, ezeket a szakkérdéseket az illető szakbizottságok szokták tárgyalni. A választmány is sokat foglalkozott evvel a kérdéssel és alapos megfontolás után ajánlja a közgyűlésnek azt az indítványt, hogy a művészek összessége küldje be a művészválasztmányi tagokat a választmányba.

Róna József szerint ez a kérdés a művészekre nézve igen fontos. Ha a közgyűlés elfogadná a Kacziány indítványát, éppen akkor állana be az a helyzet, amire Kacziány utalt, hogy t. i. az építészeket és a szobrászokat majori/álnak, annál is inkább, mert a választmány nem művésztagjai annyira konciliánsak, hogy mindig meghajolnak művészeti kérdésekben a művészek összessége előtt. Kacziány indítványa nemcsak az alapszabályok szellemébe ütközik, hanem sérti az egyenjogúság elvét is. Társulatunk alapelve, hogy minden tagjának egyforma joga legyen. Ma ő mint szobrász szavazhat mindegyik választmányi tagra, holott Kacziány indítványa jogfosztást jelent, mert azt célozza, hogy ő csak a hét szobrászra szavazhasson, a festő csak a festőművészekre, az építőművész pedig csak az építőművészekre. Nem szabad úgy módosítani az alapszabályokat, hogy azok egyik tagnak kevesebb jogot adjanak, mint a másiknak.

Telcs Ede Kacziány indítványához csatlakozik s nem osztja sem Jendrassik sem Róna Józset nézetét. Az az elve, hogy akkor volna helytelen az alapszabály, ha lehetővé tenné, hogy a szobrász beleavatkozzék a festők, vagy az építészek dolgába, vagy megfordítva. Ha például egy építkezés alkalmával zsűritagot kérnek a társulattól, helytelen volna, ha a festők az ő többségi szavazatukkal döntenék el, hogy ki küldessék ki ebbe zsűribe, holott ez tisztán az építészek belügye. A szobrászok a legjobban tudják, hogy mi fáj nékik. Nem látja be, miért kelljen a társulatban a festőknek predominálniok. A szobrászoknak régi óhajuk, hogy maguk intézzék az ügyeiket. Javasolta, hogy Kacziány indítványát fogadja el a közgyűlés.

Dr. zólyomi Wagner Géza nem tartja ezt a kérdést nagyon fontosnak. Az alapszabályok javasolt módosítása megnöveli a választmányi tagok számát, de azért a személyi kérdéseket csak paktummal lehet majd megoldani. Paktumra szükség lesz akár az összes művészek választják a választmányi tagokat, akár külön választanak az egyes művészeti ágak képviselői. Reméli, hogy a kisebbségre a művészek mindig tekintettel lesznek és így nem fog előfordulni az, hogy kizárólag az egyik irány legyen képviselve a választmányban. Oda kell törekedni, hogy mindegyik művészi irány képviselői helyet kapjanak a választmányban.

Déry Béla előadta, hogy az alapszabályok módosítása a művészek bőrére megy és iminens érdekeiket érinti. Az, amit Kacziány Ödön kifejtett, nagyon helyes és annak semmi köze sincs az egyenjogúsághoz. Az a helyes, hogy a művészek maguk döntsenek a maguk dolgaiban. Elfogadta ezt az álláspontot a Képzőművészek Egyesülete is, amikor kimondotta, hogy minden ügyet első sorban a szakosztályok fognak felülbírálni. Az a helyes, hogy a szobrászok döntsenek a szobrászok, a festők pedig a festők dolgaiban. A mostani helyzetet tovább fenntartani nem lehet. Paktumokkal kormányozni nem szabad és nem lehet annál kevésbbé, mert a művészek életében vannak kulissza-titkok, amelyeket a társulat nem művész tagjai nem ismernek. Ismételten elfogadásra ajánlja a közgyűlésnek Kacziány módosítását.

Keményffi Jenő nem fogadta el Kacziány módosítását. Szerinte, ha el akarjuk kerülni azt, hogy a választmányban a festők, a szobrászokat és építészeket majorizálhassák, akkor ezt nem a Kacziány javaslatával lehet elérni, hanem azzal, ha a festők, szobrászok és építészek arányszámát megváltoztatjuk; ha egyenlő számban lesznek a festők, szobrászok és építészek a választmányban, akkor majd nem lehet egyiknek sem a másikat majorizálni.

Vágó József mindenekelőtt helyreigazította Déry felszólalását, mert a Képzőművészek Egyesülete éppen ellenkezőleg olyan határozatot hozott, hogy minden ügy első sorban a választmány elé kerül és nem a szakosztályok elé, s a választmány határozza el, hogy az ügy milyen szakosztályhoz, illetve szakosztályokhoz tétessék át. A dolog érdemére áttérve sajnálja, hogy a társulat tagjai közül éppen a művészek azok, akik úgy szeretnék feltüntetni a helyzetet, mintha a művészetnek egyes ágai, illetve azok képviselői ellenségei volnának egymásnak. Csodálatos, hogy éppen a festőművészek — akik túlnyomó többségben vannak — akarják a kisebbséget felruházni olyan joggal, amelyből az nem kér. A választmány feladata nem az, hogy egyes építészeti, festészeti vagy szobrászati kérdésekben döntsön, hanem feladata az, hogy a művészek összességének az ügyeit intézze, általános, nagy és a művészek életében közérdekű kérdéseket döntsön el. A választmányban tehát nemcsak pályázatok kerülnek szóba, nemcsak zsűri tagok kiküldése a teendő. A választmány vezeti ezt a nagy társulatot, amely az egész magyar művészet irányítását a kezében tartja. Szóló tehát nem kér abból a nagy szabadságból, amellyel a szobrászokat és építészeket a a festők akarják felruházni. A maga részéről a választmány javaslatát fogadta el és azt a közgyűlésnek is elfogadásra ajánlotta.

Kacziány Ödön fenntartotta módosító javaslatát és kérte annak elfogadását. Utal arra, hogy pl. akadhatnak a szobrászok között igen tehetséges emberek, akik azonban a szobrászok egy pártja részéről nem részesülnek kellő méltánylásban és így a választások alkalmával kiszorulnak. Megtörténhetik, hogy a szobrászok, építészek és festők közül sohasem azok kerülnek a választmányba, akiket a szobrászok, építészek vagy festők akarnak, hanem azok, akiket más művészeti ág képviselői segítenek be. Nagyon sok kulissza-titok van itt, de azokat nem kívánta a közgyűlés színe előtt szellőztetni. Fenntartotta indítványát és kérte annak elfogadását.

Szólásra többe senki sem jelentkezvén, az elnök a vitát bezárta és mielőtt a kérdést szavazásra feltenné, a titkár által felolvastatta Kacziány Ödön indítványát, amely így szól: Mondja ki a közgyűlés, hogy a 29. § 4. pontjában a következő mondatot illeszti be: "A különböző szakok (festészeti, szobrászati, építészeti) külön-külön szavaznak a választmányba kiküldendő jelöltjeikre."

Ezután az elnök elrendelte a szavazást és felkérte azokat, akik a választmány által módosított szöveget kívánják elfogadni, tartsák fel a kezüket. A szavazatok összeszámlálására Lipthay Kornél és Ferenczy Károly tagokat kérte fel.

A szavazatok összeolvastatván, kitűnt, hogy a választmány javaslata mellett 71-en szavaztak.

Felkérte ezután az elnök azokat, akik Kacziány Ödön indítványát fogadják el, tartsák fel a kezüket.

Kacziány indítványára 58 szavazat esett.

Minthogy összesen 129 szavazat adatott le s így Kacziány indítványa nem kapta meg az alapszabályok értelmében szükséges 2/3-ad többséget, az elnök határozatképpen kimondotta, hogy a közgyűlés a választmány által javasolt szöveget fogadta el.

Következett az alapszabályok többi pontjainak a módosítása, amelyek során Uferbach Jenő a 38. § 9. pontjához jelentett be módosítást és előterjesztette, hogy művészkörökben elterjedt az a hír, hogy a választmány zsüriszabályzatot dolgozott ki, melynek egyik pontja szerint bizonyos feltételek mellett külön művészcsoportok alakulhatnak és az alakulás révén bizonyos jogokat élvezhetnek. A csoportok alakulására vonatkozólag azonban pozitív adatok nem állanak rendelkezésükre, holott érdekükben állana tudni, hogy hány művész alkothat egy csoportot s célszerű volna, hogy ennek az alapszabályokban is nyoma lenne. Ennélfogva a következő indítványt terjesztette elő:

Mondja ki a közgyűlés, hogy a 38. § 9. pontjába a következő mondatot illeszti be:

"A választmány a Képzőművészek Egyesülete legalább 50 tagjának, akik közül 40 festő, írásbeli kérelmére a társulat rendes kiállításain az önálló rendelkezés jogát feltétlenül megadja."

Ezzel az indítvánnyal, úgymondotta, remélhetőleg elejét lehetne venni a kontroverziáknak, mert ily módon a csoportok alakításának a módja az alapszabályokban volna megrögzítve. Kérte indítványa elfogadását.

Dr. zólyomi Wagner Géza igazgató előadta, hogy a választmányban lefolyt vita során is felmerült ez az eszme, de a választmány alapos megfontolás után úgy döntött, hogy ne kössük le magunkat az alapszabályokban egy bizonyos számhoz és ne jelentsük ki, hogy milyen számú művész alkothat külön csoportot. Azt azonban megjegyezte, hogy a választmány a művészeti szakbizottságok javaslata alapján az önálló csoportok minimális taglétszámát 50-ben (ebből 40 festő) állapította meg. Nézete szerint a társulatnak semmiféle ingerenciája sincs a Képzőművészek Egyesületére. Anélkül, hogy az Egyesületet érinteni akarná, mégis figyelmeztette a közgyűlést arra, hogy idő multán a Képzőművészek Egyesülete esetleg leszállítja a tagfelvétel színvonalát és így megeshetnék, hogy valamikor 50 olyan tagja lenne a Képzőművészek Egyesületének, akik talán még kezdők és így nem ütik meg a mi mértékünket. Helytelen volna tehát, hogy ezek annál az egy körülménynél fogva, hogy 50-en vannak, külön csoportot alakíthassanak. Ezért nagyon kérte az indítványozót, hogy indítványát vonja vissza, mert ilyen eshetőségekkel számolva, veszélyes dolog volna a csoportot alakító művészek számát az alapszabályokban megállapítani.

Jendrássik Jenő szerint az igazgatóságot és a választmányt az a gondolat vezette, hogy a csoportok alakításánál ne vegyünk az alapszabályokba fix számot. Azok, akik évek óta résztvesznek a képzőművészek mozgalmas életében, nagyon jól tudják, hogy egyszer ilyen, másszor amolyan zsűri-eljárás felel meg a művészi alakulásoknak és a művészek igényeinek. A mi társulatunknak az a célja, hogy lehetőleg minél jobb kiállításokat rendezzen és lehetőleg minden érdemes művészben maga iránt bizalmat és a kiállításokon való résztvételre kedvet ébresszen. Azt akarja, hogy a társulat kebelében a legkülönbözőbb irányban haladó művészek is megtalálhassák azt, amire szükségük van. A részletekről mindeddig csak eszmecserék folytak, de pozitív formában a szabályzat megállapítva még nincsen. A vezető gondolat azonban az, hogy minden arravaló művész megtalálhassa azt a zsűrit, amely elé teljes bizalommal vihesse műveit. A maga részéről is kérte az indítványozót, hogy vonja vissza indítványát.

Uferbach Jenő kijelentette, hogy a felszólalások folytán, de különösen az igazgató pozitív kijelentései alapján indítványát visszavonja, amit a közgyűlés tudomásul vett.

A titkárnak a belügyminisztérium intenciói alapján előterjesztett javaslatára a közgyűlés minden vita nélkül elfogadta a következő két módosítást:

A 35. § 4-ik mondata után beillesztendő a következő mondat:

"A határozatképességhez szükséges szám hiányában az ügyek a következő választmányi ülésen tárgyalandók és döntendők el."

Az alapszabályok 75. §-aként a következő szöveg iktatandó be:

"Az alapszabályok megváltoztatását, vagy a társulat feloszlását és ebben az esetben vagyonának hovafordítását célzó közgyűlési határozatok foganatosítás előtt jóváhagyás végett a m. kir. belügyminisztériumhoz felterjesztendő."

Szólásra többé senki sem jelentkezvén, az elnök a vitát bezárta és határozatképen kimondotta, hogy a közgyűlés az alapszabályoknak a választmány által javasolt módosítását a titkár által indítványozott két pótlással együtt elfogadta és azoknak jóváhagyás végett a m. kir. belügyministériumhoz való sürgős felterjesztését elrendelte.

E határozat kapcsán a közgyűlés dr. zólyomi Wagner Géza igazgató indítványára felhatalmazta a választmányt arra, hogy amennyiben a belügyminisztérium netalán az alapszabályok valamely formális, lényegtelen módosítását kívánná még, a választmány ezeket újabb közgyűlés egybehívása nélkül a maga hatáskörébe megtehesse és hogy a választmány a módosított alapszabályok jóváhagyásának a reményében működését az új alapszabályok értelmében esetleg már előbb megkezdhesse.

A napirend 5. pontja kapcsán az elnök a társulati nem művész alelnök megválasztására és a választmány alapszabályszerű kiegészítésére beadandó szavazatok összeolvasására a következő tagokból álló két szavazatszámláló bizottságot küldte ki: A) bizottság: Katona Nándor, Istók János, Lip-thay Kornél, Várday Szilárd. B) bizottság: Bosznay István, dobai Székely Andor, Juszkó Béla, Litkei Antal.

Ezután elrendelvén a szavazást, a választás idejére az ülést felfüggesztette és a folytatólagos ülésre átadta az elnöki széket Hauszmann Alajos társulati alelnöknek.

A választás megejtése után Hauszmann Alajos elnök az ülést újból megnyitotta és felolvasta a szavazatszámláló bizottságoknak két jegyzőkönyvét, amelyekből kitűnik, hogy a közgyűlés a társulat nem művész alelnökévé 104 szavazattal egyhangúlag Forster Gyula bárót újból megválasztotta. A választmány rendes tagjai lettek a nem művészek közül: Andrássy Géza gróf 63, Bárczy István dr. 104, Forster Gyula báró 104, Glück Frigyes 104, K. Lipthay Kornél 103, Rudnyánszky Béla 104, Szmrecsányi Miklós 104 és Kammerer Ernő dr. 69 szavazattal. Ezeken kívül ebecki Tihanyi Béla 39 és Wildner Ödön dr. 33 szavazatot kapott.

Feltételesen, vagyis a módosított alapszabályoknak a belügyminisztérium által leendő jóváhagyásától feltételezetten a nem művészek közül még a következők jutottak be a választmányba: Lánczy Leó, Ormódy Vilmos, Walder Gyula, Dessewffy Aurél gróf, Wagner Ödön és Egger Gyula. Mindannyian 102 szavazattal.

A művészek közül, akiknek megválasztására összesen 99 szavazat adatott le, a választmány tagjaivá lettek: Benczúr Gyula 59, Szinyei-Merse Pál 58, Mérő István 57, Innocent Ferenc 57, Zala György 56, Lechner Ödön 58 és Vágó József 60 szavazattal. Ezeken kívül szavazatot kaptak még a következők: Baditz Ottó, Kacziány Ödön, Tury Gyula, Uferbach Jenő és id. Vastag György 40, Roskovics Ignác 39, Szamovolszky Ödön 42 és Alpár Ignác 37 szavazatot.

Ezenkívül feltételesen vagyis a módosított alapszabályoknak a belügyminisztérium által lenndő jóváhagyásától függőleg még a következők jutottak-be a választmányba: Udvary Géza 58, dobai Székely Andor 58, Gárdos Aladár 57, K. Stróbl Zsigmond 56, Lányi. Dezső 56 és Hikisch Rezső 59 szavazattal. Ezeken kívül Gerster Károly és ifj. Vastagh György 39, Holló Barnabás, Horvai János és Istók János 40, Kauser József pedig 38 szavazatot kapott.

A közgyűlés a választások eredményét jóváhagyólag tudomásul vette.

A folyó évi zárószámadások megvizsgálására a közgyűlés az elnök javaslatára: Simon Ignác, Gyulányi Béla, Waigert Károly rendes-, Csuka Lajos és Beck Lajos póttagokból álló bizottságot küldte ki.

Sem több tárgy, sem alapszabályszerűen beterjesztett indítvány nem lévén, az elnök a közgyűlést feloszlatta.

A napirend előtt az elnök üdvözölte a megjelent tagokat és különös melegséggel Forster Gyula bárót, a Társulatnak újra megválasztott alelnökét, aki sokoldalú elfoglaltsága ellenére is, bár elhatározott szándéka volt tisztétől megválni, újból vállalkozott az alelnökségre, amiért őt a Társulat őszinte köszönete és hálája illeti meg.

Forster Gyula báró alelnök háláját nyilvánította az elnök üdvözlő szavaiért és a választmánynak is, amely azoknak viszhangot adott. Hálája annál nagyobb, minél inkább érzi, hogy a kitüntetés okát nem önmagában keresheti, hanem azokban a rokonszenves és jóságos érzelmekben kell találnia, amelyekkel iránta viseltetnek és benne már a jószándékot és a jóakaratot is annyira megbecsülik, hogy a társulat tagjai azzal tüntetik ki, hogy alelnökké újból megválasztják. Érzi a kitüntetés súlyát, mert tudja, hogy nála érdemesebbek vannak a tisztségre, akik a társulat ügyeiben nagyobb alapossággal és gazdagabb tapasztatokkal művészeink igényeinek megbirálásában nagyobb áttekintéssel és ítélettel bírnak és így hivatottabban tölthetik be azt a helyet, amelyre most őt újból meghívták. Mint alelnök kötelességének tekinti mindenkor szem előtt tartani azt a tényt, hogy a társulatot a társadalom hívta életre művészetünk előmozdítására, művészeink javára s a műízlés fejlesztésére. Ámde a társulat csak a művészekkel egyetértésben mutathat fel eredményeket és viszont a művészeknek nem szabad megfeledkezni arról, hogy ha különböző utakon járnak is, minden útjoknak a társulat által kijelölt célhoz a művészetnek abba a templomába kell vezetniök, melyben a művészet és nemzet eseményei egyesülnek. Szívből örvendeni fog, ha az összhang és egyetértés fentartásához csak parányival is hozzájárulhat s midőn háláját az elnök, a választmány és a Társulat tagjai iránt kifejezi, kéri, hogy az alelnöki tiszt kötelességének teljesítésében íogyatkozásait és hiányait a választmány elnézni és pótolni szíveskedjék.

Az alelnök zajos éljenzéssel és meleg ovációkkal fogadott beszéde után az elnök melegen emlékezett meg Láng Adolf műépítésznek, a régi műcsarnok zseniális építőjének a haláláról, akinek ravatalára az igazgatóság koszorút is küldött. Javaslatára a választmány kimondotta, hogy az elhunyt özvegyéhez rcszvétiratot intéz.

Ezután az elnök bejelentvén, hogy Lánczy Leó, Ormódy Vilmos, Dessewffy Arisztid és Léderer Sándor tagok az ülésről való távolmaradásukat kimentették és bemutatván özv. Széchényi Pálné grófnőnek a Társulat részvétiratára érkezett köszönőlevelét, az ülést megnyitotta és a jegyzőkönyv hitelesítésére Dessewffy Aurél gróf és Ferenczy Károly választmányi tagokat kérte fel.

Az elnök felhívására a titkár felolvasta József kir. herceg Ő fenségének a Társulathoz intézett üdvözlő táviratát, melyet a választmány hálás köszönettel és örömmel vett tudomásul.

Következett az új választmányi tagoknak sorozatokba való beosztása. Az erre vonatkozólag elrendelt sorshúzás eredménye az lett, hogy Udvary Géza, Gárdos Aladár, Egger Gyula és Lánczy Leó a hároméves sorozatba, Lányi Dezső, Hikisch Rezső, Ormódy Vilmos és Dessewffy Aurél gróf a kétéves sorozatba, dobai Székely Andor, Kisíaludi Stróbl Zsigmond, Wagner Ödön és Walder Gyula az egyéves sorozatba jutottak.

Ezután a választmány a bizottságok megalakítására felszólíttatván, ezeket a következőleg választotta meg: A művásárló bizottság tagjai lettek: Andrássy Gyula gróf, Benczúr Gyula, Berzeviczy Albert, Dudits Andor, Ferenczy Károly, Forster Gyula báró, Hadik Barkóczy Endre gróf, Hausz-mann Alajos, Jendrassik Jenő, Léderer Sándor, Róna József és Szmrecsányi Miklós.

A gazdasági bizottság tagjai lettek: Egger Gyula, Glück Frigyes, Kohner Adolf báró, K. Lipthay Kornél, Náray-Szabó Sándor, Wagner Géza dr. és Wagner Ödön.

A jogügyi bizottság tagjai lettek: Bárczy István, Forster Gyula báró, K. Lipthay Kornél, Rudnyánszky Béla dr. és Végh Arthur.

Az egyes szakbizottságok és bizottságok a megalakulásra felszólíttatván, előadóikat és helyettes előadóikat a következőleg választották meg:

Festészeti szakbizottság. Előadó: Jendrassik Jenő. Helyettes előadó: Poll Hugó.

Szobrászati szakbizottság. Előadó: Róna József. Helyettes előadó: Zala György.

Építészeti szakbizottság. Előadó: Vágó József. Helyettes előadó: Málnai Béla.

Művásárló bizottság. Előadó: Dudits Andor. Helyettes előadó: Ferenczy Károly.

Gazdasági bizottság. Előadó: Wagner Géza dr. Helyettes előadó: Kohner Adolf báró dr.

Jogügyi bizottság. Előadó: Végh Arthur dr. Helyettes előadó: Bárczy István dr.

Ezek szerint a Társulat igazgatósága az 1913. évre a következő tagokból áll: Jendrassik Jenő, Róna József, Vágó József, Dudits Andor, Wágner Géza dr. és Végh Arthur dr.

A bizottsági előadók közül a választmány közfelkiáltással a Társulat igazgatójává Wagner Géza dr.-t, helyettes igazgatójává pedig Jendrássik Jenőt újból megválasztotta.

A választás után Wagner Géza dr., a Társulat újonnan megválasztott igazgatója emelkedett szólásra és körülbelül a következőket mondotta: Ezelőtt egy évvel meglehetős aggodalommal, de a Társulat iránt való szeretetből és kötelességérzetből hajlott korom ellenére is elfogadtam a Társulat igazgatójává történt megválasztatásomat. Ma hálával kell fogadnom, hogy bizalmukkal újra megtiszteltek. A múlt év folyamán részben az igazgatóság kezdeményezéséből, részben a természetes fejlődés során vagy véletlenül a fontos ügyeknek egész sorozata merült fel Társulatunk életében, amely ügyek előkészítése, illetve megoldása a most következő év feladata lesz. Ezek közül elsőnek kell felemlítenem néhai Andrássy Dénes gróf fejedelmi hagyományát, amelynek felhasználása iránt feltétlenül intézkednünk kell. A második az az újítás, amelyet ez évi közgyűlésünk a művészeknek megszavazott s amelynek vezető gondolata az, hogy a különféle művészi irányok külön jelenjenek meg kiállításainkon s ezáltal Társulatunk életéből a személyi kérdések s az ezekből fakadó surlódások lehetőleg kiküszöböltessenek. Ennek a célnak a megvalósítása természetesen első sorban a művészektől függ, de a messzire kiható újítás életbe léptetésénél a választmány nem művész tagjainak is jelentős szerep jut. A megoldásra váró feladatok közt elsőrangúan fontos a nyugdíjintézet megalapításának a kérdése. Itt a tagsági kvalifikáció megállapításánál művészeinknek nagy óvatosságra van szükségük, viszont jórészben a választmány nem művész tagjaitól függ, vajjon sikerül-e az intézet anyagi alapjait megteremtenünk. Fontos kérdés továbbá a "Művészet" című folyóiratunk ügye, amelynek szerződése a most folyó év végén jár le. Rövidesen meg kell állapodnunk az iránt, vajjon kíváníuk-e a folyóiratot továbbra is fenntartani s ha igen, milyen módozatok között vagy pedig át kívánunk-e térni valami más tagilletményre s ha igen, minőre. A régi műcsarnok épületének az értékesítése a legközelebbi tíz évre immár teljesen biztosítva van. Abban, hogy ennek a kérdésnek a megoldása sikerült, igen nagy része van Náray-Szabó Sándor, államtitkár úr őméltóságának, választmányunk illusztris tagjának, akinek szíves támogatásáért és jóindulatú előzékenységeért ezen a helyen is kötelességemnek tartom őszinte és hálás köszönetet mondani. Az említetteken kívül még egész sereg többé-kevésbbé jelentékeny feladat vár a most folyó évben megoldásra, amelyeknél igen nagy szükségem van a választmány jóindulatú támogatására. Még csak azt jegyzem meg, hogy igénytelen nézetem szerint hazánkban a kultúrának minden körülmények közt haladnia kell s erre irányuló törekvéseinkben semmi által sem szabad magunkat megbéníttatnunk és szabad mozgásunkban korlátoztatnunk. Végtelenül örülök, hogy elnöki tisztségeinkben ugyanazokat a kipróbált férfiakat van szerencsénk üdvözölhetni, akik évek hosszú sora óta oly sok fényes jelét adták hivatottságuknak s Társulatunk ügyei iránt való nemes érdeklődésüknek s kérem első sorban az ő támogatásukat, de a választmány minden egyes tagjának szíves jóindulatát is. Remélem, hogy ezt az évet még Társulatunk szolgálatának szentelhetem.

A zajos éljenzéssel fogadott beszéd után, Andrássy Gyula gróf elnök melegen üdvözölte az újonnan megválasztott igazgatót, kiemelte azt a fáradhatatlan buzgalmat, amellyel egyéb sokoldalú elfoglaltsága mellett a Társulat életében annyira fontos kérdéseknek egész sorát eredményesen megoldotta és különösen hangsúlyozta azt az önfeláldozást, amellyel Wagner Géza a sok munkával és izgalommal járó igazgatói tisztségre újból vállalkozni szíves volt. A választmány az elnök üdvözlő szavai kapcsán Wagner Géza igazgatót lelkesen ünnepelte.

Ezután a választmány a Társulat ellenőrévé közfelkiáltással újból Glück Frigyest választotta meg. Következett a Társulat kebelében megválasztandó zsűri, illetve zsűriknek az igazgatóság által előterjesztett szabálytervezete, amelyet a választmány egyhangúlag elfogadott. (A szabályzatot alább egész terjedelmében közöljük.) A zsűrik megválasztására a szavazás határnapját a választmány június hó 5-ikére tűzte ki és a szavazatszámláló bizottságba a Társulat egyik elnökének a vezetésével: Kézdi Kovács László, Keményffi Jenő, K. Lipthay Kornél és Wagner Ödön választmányi tagokat küldte ki. Az igazgatói jelentés felolvasása után, mely a tavaszi kiállítás eredményeiről számolt be, a titkár jelentést tett a tárlat keretében kitűzött pályázatok eredményéről.

Ezután Wagner Géza dr. igazgató megemlékezett arról a fejedelmi örökségről, amelyhez a Társulatot néhai Andrássy Dénes gróf juttatta és elvi határozatot kért a választmánytól arra, hogy mindazokkal egyetértően, akik a bőkezű főúr jótéteményeiben akár még életében, akár most halála után bármely irányban is részesültek, közös akciót indíthasson arra, hogy Andrássy Dénes gróf emléke méltóképen megörökíttessék. Utal arra, hogy az elhunyt gróf a magyar kultúra és különösen a művészek iránt oly nagy szeretetről és oly őszinte lelkesedésről tett tanúságot, hogy lehetetlennek tartja, hogy gazdag örökségét elfogadjuk anélkül, hogy emlékének a megörökítéséről ne gondoskodjunk. A tervezett akció módozatairól az igazgatóság annak idején konkrét javaslatot fog a választmány elé terjeszteni. A választmány az igazgató szavait nagy tetszéssel fogadta, a kért felhatalmazást megadta s határozatképen kimondván, hogy néhai Andrássy Dénes gróf emlékének a megörökítésére akciót indít az erre vonatkozó részletes javaslat kidolgozására az igazgatóságot kérte fel.

Végül az igazgató jelentést tett a régi műcsarnok épületének bérbeadásáról, melynek tudomásul vételével az ülés véget ért.

1. A társulat rendes kiállításaira beküldött anyag elbírálása, a művek elfogadása vagy visszautasítása felett való végleges határozathozatal, s a kiállításra elfogadott anyag elrendezése, a társulat művésztagjai által mindenkor egy évre választandó egy vagy több felvételi zsűri feladata.

2. A Képzőművészeti Társulatnak legalább 50 oly művésztagja, aki a Magyar Képzőművészek Egyesületének is tagja: a 3. pontban megállapított külön jogokat gyakorolhatja, ha:

a) ezek közül legalább 40 festőművész,

b) ha a zsűriválasztást megelőző év végéig — ebben az évben kivételesen május 15-ig — külön csoportba egyesülnek, ügyvezetőt választanak és ezt a társulat igazgatóságának az eredeti csatlakozási nyilatkozatok bemutatása mellett bejelentik,

c) ha az igazgatóság vagy a folyamodó csoport által nyolc nap alatt beadandó felebbezés esetében a választmány a csoportot kellően megalakultnak elismeri.

3. Minden a 2. pont értelmében megalakult és elismert művészcsoportnak társulati tagjai e szabályzat érvényességének idejére azzal a joggal ruháztatnak fel, hogy 5 festő és 3 szobrászművészből álló zsűrit — ez pedig külön előadót és helyettes előadót — választhatnak.

A társulat összes építő-művésztagjai, mint eddigelé, külön négytagú zsűrit választanak.

4. A megalakulandó csoportok minden év vége előtt az igazgatóság előtt igazolni tartoznak, hogy a következő évben megnyíló téli és azt követő tavaszi kiállítás tartamára kik a csoport művésztagjai. Későbbi csatlakozások és kilépések azonnal bejelentendők és igazolandók.

5. A társulat igazgatósága a zsűri választás előtt hivatalból állapítja meg azokat a csoporttagokat, akik a társulatnak is tagjai, tagdíjhátralékban nincsenek és a zsűrire szavazási joggal bírnak, határozatáról a csoport ügyvezetőjét értesíti és a szavazásra jogosultaknak a szavazási lapokat megküldi. Azok, akik e határozat hozatala után, de a zsűriválasztás előtt lépnek be a társulatba és lefizetik folyó évi tagdíjukat, illetve lefizetik tagdíjhátralékukat: szintén szavazási joggal bírnak.

6. A választás mindenkor egy évre, vagyis egy Téli és egy Tavaszi kiállításra szól.

7. Ha valamely csoportnak rendes taglétszáma ötvennél kevesebbre apadna, az illető csoport külön zsüriválasztási joga megszűnik.

8. Azok a festő- és szobrászművészek, akik egyik csoporthoz sem tartoznak, jogosítva vannak a kiállításokra beküldött műveiket, azok főkönyvi lapjain bármelyik, a társulat kebelében szabályszerűen megválasztott zsűri elé utalni elbírálás végett. Amennyiben ezt nem teszik, műveiket a zsűrik összessége, az előadók közül sorshúzás útján kijelölendő előadó elnöklése mellett, együttesen bírálja el.

9. Az egyes csoportok festő- és szobrász-zsűrije külön-külön és teljesen önállóan működik és nemcsak az illető csoport tagjainak a műveit, hanem minden a csoporthoz nem tartozó művészek által elébe utalt művet is tartozik elbírálni és a csoport számára kijelölt termekben elrendezni.

10. A zsűrik összessége által együttesen elbírált és elfogadott müvek elrendezése az előadók közös megállapodása szerint, amennyiben pedig ez elérhető nem volna, az igazgatóság utasítása szerint történik.

11. A zsűriknek az elbírált művek elfogadására vagy visszautasítására vonatkozó határozata végleges és meg nem fölebbezhető.

12. A külön zsűrik határozatképességéhez a festőknél legalább 3, a szobrászoknál pedig mind a három tag jelenléte szükséges. Az össz-zsüri akkor határozatképes, ha a festőknél legalább 7, a szobrászoknál legalább 5 tagja jelen van. Szavazásnál egyszerű szótöbbség, szavazategyenlőség esetében pedig az előadó szavazata dönt.

13. A zsűrizés befejezése után, az egyes csoportok által a kiállításra elfogadott anyag beható megtekintése alapján, a csoportok zsűrije közös megállapodással, nem geometrice, hanem a termek minőségének a mérlegelése alapján, a műcsarnok kiállítási helyiségeit oly módon osztja fel, hogy egy-egy terem fel nem osztható, vagyis egy teremben csak az egyik csoport anyagából való művek foglalhatnak helyet. A felosztás megtörténvén, sorshúzás dönti el, hogy melyik rész melyik csoportnak jut. A következő évben — tehát két kiállítás után - a csoportok automatice helyet cserélnek. Ha egyik csoport esetleg több művet fogadna el, mint a másik, úgy hogy az egyik csoportnál helyszűke, a másiknál helybőség mutatkoznék, az előbbi csoport zsűrijének joga van az utóbbi csoport zsűrijétől a kisorsolt felerészen felül még helyet kívánni. Amennyiben a helykérdésben a két zsűri megegyezni nem tudna, a kérdést minden fölebbezés kizárásával az igazgatóság dönti el.

14. Minden csoport kiállítását az illető előadó, esetleg a helyettes előadó közreműködésével rendezi el.

15. Az egyes zsűrik tartoznak a maguk csoportjának, illetve az egész kiállításnak a rendezését az illető tárlat megnyitásának a napja előtt legalább öt nappal jóváhagyni, hogy a tárgymutató a sajtó napjára elkészülhessen.

16. A rendezés jóváhagyása után a kiállítás anyagából semmiféle címen sem távolítható el egyetlen mű sem és semmiféle változás sem tehető a rendezésben.

17. A művek visszautasításáról szóló értesítések két nappal a firniszelés előtt küldendők szét a művészeknek.

18. A zsűri egész eljárására és főképen az eljárás eredményére és a rendezésre vonatkozólag úgy a zsűri tagjait, mint a társulat tisztviselőit s rendes és rendkívüli szolgaszemélyzetét, továbbá mindazokat, akik a zsűrizés és a rendezés tartama alatt a termekben hivatalosan megfordulnak — tehát az igazgatóság- és a más szakbeli zsűrik tagjait is — feltétlen titoktartás kötelezi.

19. A rendezés ideje alatt a termekbe csak a rendezéssel megbízott előadók és helyettes előadók, a társulat elnökei és igazgatósági tagjai, a társulat titkári és műtárosi hivatalának a tisztviselői, a fényképész s a rendes és rendkívüli szolgaszemélyzet, valamint a kertész és az aranyozó léphetnek be a szükség szerint. Más személyek belépésére, méltánylandó okokból, valamelyik zsűri-előadó megokolt kérésére csak az igazgató vagy helyettese adhat rövid úton esetről-esetre engedelmet.

20. Egyebekben minden zsűri a maga hatáskörében állapítja meg eljárási szabályait, de jegyző-, könyvét kell, hogy a társulat valamelyik rendes tisztviselője vezesse.

A most kitüntetett művészek közül Szlányi Lajos régi ismerőse a "Művészet" olvasóinak. Egész sor képet, rajzot közöltünk már tőle, egyik monografikus cikkünk pedig előadta a művész életrajzát, művészi fejlődését. A másik két művész életrajzi adatait az alábbiakban foglaljuk össze.

Vidovszky Béla, született 1883 júl. 2-án Gyomán (Békés m.), középiskoláit Szarvason és Békéscsabán végezte. Itt nyerte az első rajzoktatást Zvarinyi Lajos rajztanártól. Érettségi után mint rajztanár-jelölt kerül 1902-ben a mintarajziskolába, hol Gyulay L. majd Révész Imre tanítványa lesz. 1906-ban megszerzi a rajztanári oklevelet s mint továbbképzős művésznövendék lesz állami ösztöndíj mellett két éven át Ferenczy Károly tanítványa. 1909 — 1910-ben ismét állami ösztöndíj elnyerése után Münchenben majd Parisban folytatja tanulmányait. 1911-ben a szolnoki művésztelep vendégtagja lett. Az 1911 — 1912-iki téli tárlaton az állam megvásárolta "Egy szolnoki udvar" c. képét a Szépművészeti Múzeum számára, l 91 2-bcn a szolnoki telep törzstagjai közé választották. Az 1913. évi tárlaton a Wahrmann-féle 600 koronás díjat nyerte el "Vacsora után" c. képével.

Papp Lajos Kiskunhalason született 1886 jan. 9-én. Atyja az odavaló ref. főgimnáziumnak volt a tanára, ugyanebben az intézetben végezte Papp Lajos is középiskolai tanulmányait. Az érettségi vizsgálat után a budapesti Képzőművészeti Főiskolának lelt növendéke, s miután ott rajztanári oklevelet szerzett, 1909-ben a stuttgarti képzőművészeti akadémiába iratkozott be. Ott két és félévet töltött Carlos Grethe iskolájában, akinél főképpen akttanulmányokkal foglalkozott. De tőle tanulta meg a művészi litográfia fogásait is. A grafika már ekkor vonzotta s ugyanebben az intézetben rézkarcot is kezdett tanulni Alexander Eckenertől. 1911-ben bejutott a Komponierschulebe, ami a mi mesteriskolánknak felel meg s ott Róbert v. Haug vezetése mellett dolgozott. Az intézet kiállításain két ízben ezüstérmet, s ez évben aranyérmet kapott. Az első nyilvános siker 1912 tavaszán érte: a Nemzeti Szalonban ezüstérmet kapott "A daru munkában" című rézkarcára.

A Műcsarnokban most állított ki első ízben s "Pilótázás" című rézkarcára megkapta a Harkányi-díjat.

Műtárosi hivatal. (Városliget, Műcsarnok.)

I. A téli kiállítás alatt. Hétköznapokon 10—2-ig. Csütörtökön este 6 — 8-ig is. Vasárnap és ünnepnapokon 10— l -ig.

II. Február és márciusi kollektiv tárlatok alatt. Hétköznapokon 10—2-ig és 3—-4-ig. Vasár- és ünnepnapokon 10—l-ig.

III. Tavaszi kiállítások alatt. Hétköznapokon 10 — 2-ig és 3 — 4-ig. Csütörtökön este 5 — 7-ig is. Vasár- és ünnepnapokon 10 —l-ig.

Számvevőség. (Felsőerdősor 16—18.) Hétköznapokon este 5—7-ig.

Kiállításon kívüli időben csak hétköznapokon

10—2-ig.

TANULMÁNY
PÓR BERTALAN RAJZA

EST
KEMÉNYFFY JENŐ RAJZA

VASALÓ LEÁNY
MIKOLA ANDRÁS RAJZA

PILÓTÁZÁS
PAPP LAJOS RÉZKARCA
A MŰCSARNOK HARKÁNYI-DÍJÁNAK NYERTESE

NAPNYUGTA A HEGYEK KÖZT
SZLÁNYI LAJOS FESTMÉNYE
A TÁRSULATI NAGY-DÍJ NYERTESE