Láng Adolf építőművész, Budapest architektúrájának fejlődésében, történetének lapjain, kétségtelenül megkülönböztetett, egyéni helyet kap.

Sokat és sokfelé épített, de szinte egész Budapestnek a Műcsarnok építője ő. Nemcsak a beavatottak, az architektúra iránt érdeklődők szűk köre tudja ezt róla, ismeri ebben a minőségben, hanem a távolabb álló közönség is, nevénél önkéntelenül erre gondol. Sőt, hogy tovább menjünk, ily címen az iskolakönyvek is lejegyzik építész voltát, a főváros megemlíteni való építményeinek sorában. Arra az elemi, de egyébként a lokálpatriotizmus szép és szükséges érzését szolgáló kérdésre válaszolva, hogy melyek a főváros "legszebb épületei": bizonyos, hogy az iskola nem hagyja ki Láng Adolf régi Műcsarnokát, ami már-már históriai patinává és jelentőséggel áll az új Budapest gyorsan változó stílusainak forgatagában. Ha egyéb nem, ha mást nem tudnánk róla, akkor ez a nobilis Andrássy-úti palota a néhány legjobb név sorába emeli, akik itt az utolsó félszázad alatt, az architektúrában működtek.

Láng Adolf halála hírét Becsből kaptuk. Itt fejeződött be élete, május másodikán, a császárvárosban, ahová öt évvel ezelőtt költözött. Ez az öt év azonban, amely végső munkásságát zárja magába, csak külsőleg szakítja el tőlünk. Bár ugyanígy, életének első szaka, körülbelül három évtizede se itt pereg le, pályának indulása is külföldre esik: Láng Adolf teljesen a magyar építőkhöz, építészetünk lapjaihoz számít. Német-cseh ember volt, származásra, familiáris eredetre, a városra, ahol született. Nem itt tanult, rajzmappájának legelső gondolatai nem itt formálódtak, de választott hazája Magyarország, működésének súlypontja Budapest. Itt tűnt fel először egy művészi versenyben, itt él és dolgozik, több mint harminc éven át, ide esik munkásságának java, ereje, mennyiség és színvonal tekintetében egyaránt.

Láng Adolf akkor jött Budapestre, amikor valóban égetőnek mondható szükség volt az ily szabású, ily készültségű talentumokra. A hetvenesnyolcvanas évek építészete ez az időpont, amikor Ybl mester még alkotóerejének teljében munkálkodott ugyan, de akik mellette — részben mint segédei vagy tanítványai — az artisztikusságot, a művészi törekvést képviselték, épp úgy, mint Ybl, túl voltak halmozva munkával. Ez a generáció kevesebb tagból állt, kisebb volt ahhoz, hogy a jelentkező szükségleteket kielégítse. A negyvenes évek után s a negyvenes évekhez hasonlóan most újra nekilendülő építészetnek, képzett és talentumos emberekre volt szüksége. Egyre-másra jöttek ezért külföldről építők, köztük persze sablont és egészen szürke középszerűséget jelentők is, de kétségtelen szerencséje, kiemelendő vonása ennek a kornak, hogy oly emberek akadtak útjába, olyanokat is tudott foglalkoztatni, mint például Petschacher és Láng. Nekik, néhányuknak tulajdonítható, hogy e kor építészeti képe superioritásban van az utána következő egykét évtizeddel, ami röviden a budapesti tömegház, a budapesti bérkaszárnya teljes és senkitől-semmitől nem gátolt kialakulásának nevezhető. Amit, e specialitásunk elhatalmasodását, egyfelől bár igaz, hogy a hirtelen városnövekedés tett rendkívül gyorssá, de másfelől a bizonytalan vállalkozások egész özöne alapozott meg, olcsó ízlés és gondolkodás tett bántóvá. S ugyanekkor lesz a pesti utca is a legkülönbözőbb nyelven beszélő konglomerátum. Ezzel ellentétben a Láng generációjának építészete, első pillanatra is szembeötlő szolid vonásaival, már a jobb anyaga miatt is. S ezenkívül egy másik tulajdonsága, ami szinte markánsan választja el a hetvenes években fellépő építészettől, hogy valami egységesebb karakter vonul rajta végig, az egész utcaképen épp úgy, mint két ház szomszédságának viszonyában. A stílus ugyanis, ami e kor architektúrájában jelen van, jóformán csak a reneszánsz s ennek legfeljebb egy-két változata. Láng Adolf is általában ezt a stílust használta, leginkább a reneszánsz formáival épített, aminek, hogy mily finom megértője volt, mennyi kedélyt és találékonyságot tudott belevinni s hogy egyeztette össze praktikus szükségletekkel: ennek illusztrációja gyanánt néhány magánpalotáját is említhetnők, de legsikerültebb példája a régi Műcsarnok. Ily értelemben tehát a hagyományok embere volt. Egyébként azonban a modern magyar építőművészet törekvéseit is rokonszenvvel, őszinte érdeklődéssel kísérte s bár az utolsó öt évben nem itt épített, halála napjáig bent maradt a Magyar Építőművészek Szövetségében.

Láng Adolf Csehországban született, Prága Schmichow nevű külvárosában, 1848-ban. Építészeti tanulmányait Bécsben végezte, a műegyetemen, ahol Ferstel professzor segéde lesz. Huszonhatéves, amikor egy tervével Budapestre kerül. Ekkor nyeri el a Műcsarnokra kiírt nemzetközi pályázat első díját, aminek alapján a kivitellel is megbízzák. A király a Ferenc József-rend lovagkeresztjével tünteti ki. Utána rövid ideig a prágai képzőművészeti akadémián tanár, majd Bukarestbe megy, ahol néhány évig működik. Innen Budapestre kerül ismét s végleg itt telepszik meg. Lakóházakon, magánpalotákon kívül, fürdőket és színházakat is épített, így Budapesten a Magyar Színházat. Sokan kifogásolták ugyan ezt, éppen nem tartva szerencsés alkotásnak. Holott, tekintetbe véve az eszközöket, amelyek rendelkezésére álltak, Lángot nem érheti különös gáncs. A budget, a költség, amiből építenie kellett, rendkívül csekély volt s a telek is, színház-célra kicsi, nehéz megoldást nyújtó, majdnem lehetetlen. Ennek dacára Láng, ha nem is állhatott elő materiális hatásokkal, nem nyújtott formai szépségekkel pompázó építményt, a területet a lehetőségig célszerűen használta ki s csinált mindenekfölött egy jó akusztikát adó s a közönséget jól elhelyező nézőteret. Annak, hogy miért települt át Bécsbe, pozitív, nyomós okát nem ismerjük. Lehet, hogy az a depresszió vitte el, ami évekkel ezelőtt, az építkezésekben beállt. Az, hogy nem voltak neki megfelelő munkaalkalmai, hogy nem volt társa, aki adminisztratív ügyeit intézze, őmaga pedig csak ahhoz értett, hogy dolgozóasztala mellett üljön s rajzmappájába tervezzen, rajzoljon. Bizonyos, hogy azért munkakedve, építőművészi tevékenysége Bécsben sem csappant meg. A műegyetem tanára lett s csak tavaly nyert első díjat Karlsbad új fürdőépületének ama pályázatán, amelyen oly emberek vettek részt, mint Thiersch és Ohman.

A régi Műcsarnok mellett, nevezetesebb munkái gyanánt, a következőket sorolhatjuk fel: Stein-palota (Andrássy-út 1), hold-utcai Solymossi-bérház, Magyar Színház, pécsi és kassai színház, a pécsi városháza, Bukarest város fürdője, karlsbadi fürdőépület stb.