Tizenkettedik évfolyam, 1913    |   Kilencedik szám    |    p. 344-345.    |    Facsimile
 

 

ÚJ WATTEAU-RAJZ A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN

A Szépművészeti Múzeum gazdag rajzgyűjteményének egyik legértékesebb része a XVIII. századi francia rajzok pompás kollekciója. Boucher,Grenze, Leprince. Natoire, Hubert Róbert stb. kitűnő lapokkal vannak benne képviselve, Fragonard pedig egész sorozattal, amelynek néhány lapja a kiváló mester legszebb rajzai közé tartozik. E kitűnő kollekciónak, mely egy-két lap kivételével az Esterházy-gyűjteménnyel került a magyar állam tulajdonába, volt azonban egy nagyon jelentékeny hiánya: a XVIII. századi francia festészetnek megalapítója s kétségtelenül legnagyobb mestere, Watteau, nem volt benne képviselve. Az Esterházy-rajzgyűjteménynek egy lapja a mester nevét viseli ugyan, de ez az attribució legalább is kétséges. E szembetűnő hiányon azonban segíteni aligha lehetett reményünk ; a Watteau-rajzok ára az utóbbi évtizedben oly magasra szökkent, hogy egy valamire való lapnak megvásárlása metszetgyűjteményünk mai dotációja mellett teljességgel ki volt zárva. Elég e tekintetben az 1912 június havában lefolyt Jacques Doucet aukció áraira hivatkoznom. E híres gyűjtemény, mely tisztára a XVIII. század francia művészetének és iparművészetének termékeiből állott, nem kevesebb mint 16 Watteau-rajzot tartalmazott. Ezek közül a három legjelentéktelenebb 7000 és 9600 frankon, a jobbak 15,000 és 50,000 frank közt, a két legszebb pedig egyenként 78,000 frankon keltek el. E számokból is kiviláglik, hogy egy olyan rajz megszerzésére, mely ne csak a mester nevét, hanem pompás rajzművészetét is tényleg képviselje, legalább is 30,000 frankot kellett volna szánni. Óriási összeg egy rajzért s ilyen nagy áldozatra metszetgyüjteményünk, melynek különben is temérdek a tenni- és pótolnivalója, valaha is alig szánhatta volna, el magát.

De épp a Doucet-aukció idejében, midőn rajzgyűjteményünk e hiánya aktuálissá s a vásárlás lehetetlensége nyilvánvalóvá vált, jutott grafikai osztályunk egy pompás Watteau-rajz birtokába. Kleinberger Ferenc, Parisban élő hazánkfia, ki a Szépművészeti Múzeum régi és modern képtárát a már több nagy-becsű ajándékkal gyarapította, magángyűjteményében levő két Watteau-rajza közül a jelentékenyebbet nekünk ajándékozta. Az ő nagylelkűségéből e pótolhatatlannak vélt hiány szerencsésen betöltetett s francia rajzgyűjteményünkből immár nem hiányzik a nagy mester teljes értékű képviselete sem.

Az új Watteau-rajz, melyet színes reprodukcióban közlünk, kitűnő példája a művész pompás és eredeti rajzművészetének. A "fetes galantes"-ok híres festője rajzban épp olyan friss és biztos, mint sokszor megcsodált ecsetkezelésében, még erőteljesebb és egészségesebb. Festményein, a vidám jelenetek mögött mindig valami fojtott melankólia érzik ; rajzaiban a költő hallgat s csak az éles szemű és biztos kezű festő érvényesül. E rajzok nem is készültek arra, hogy a közönség szívét megfogják és gyönyörködtessék ; a festő önmagának készítette őket, tanulmányokként, többnyire természet után. Épp ezért olyan közvetlenek, üdék és mesteri mivoltukban olyan öntudatlanok. Watteau festményei előtt néha kétségben lehetünk az iránt, vajjon tisztára festőművészeti kvalitások-e azok, amelyek annyira elragadnak s hogy gyönyörükben nincs-e nagy vagy nagyobb részük a kedves tárgyaknak, a szelíd erotikának, a zenei és költői motívumoknak, melyeket oly szívesen használ fel a hangulat fokozására? Rajzai láttára ilyen kételyek fel nem merülhetnek. Ezek meggyőznek arról, hogy a művész minden érzelgés nélkül, komolyan és beható gonddal tanulmányozza alakjait s hogy festői kompozíciói sem szerencsés sugallat könnyű szülöttei, mint hinni lehetne, hanem hogy minden egyes alakot, minden egyes mozdulatot a beható tanulmányok sorozatából tudatos gonddal választ ki. Tanulmányai fogalmat nyújtanak az alkotó processzusa rendkívüli gondosságáról, de egyúttal látása élességéről és keze gyors biztosságáról is.

Tanulmányai túlnyomórészt krétarajzok. Legjobban kedveli a vörös krétát, de dolgozik feketével is ; rajzai többségében mind a kettőt alkalmazza s a fények jelzésére még a fehér krétát is segítségül veszi. A három-krétarajzok (trois crayons) sorozatába tartozik a mi rajzunk is.

Lapunkon három különálló vázlat látható egy álló, egy ülő női alak és egy drapériatanulmány. Ez utóbbi a legkevésbbé érdekes ; a krétarajz természetes kopása is rajta érezhető legjobban. Annál frissebb és pompásabb a középső alak erőteljes, merész vonásokkal odavetett vázlata. A földön ülő nő éppen felkelni készül, balkarja helyzetén világosan látszik, hogy valaki annál fogva akarja majd felemelni. Az egész test komplikált mozgása pompásan van megfigyelve. E tanulmány lehet első csirája annak a földön ülő és éppen felkelni készülő nőalaknak, melyet a "L'Embarquement pour Cythere" c. festmény mindkét változatában bámulunk. A harmadik tanulmány egy álló fiatal nő finoman és könnyedén odavetett rajza, ki balkezével ruháját meeli. E tanulmányt Watteau egy "Promenades sur les remparts" c. festményében, a jobboldali csoport álló nőalakjához használta fel. A festmény maga, sajnos, elkallódott és csak Aubert metszetéből ismerjük.

E hármas vázlat világos és gazdag képet ad Watteau rajzművészetéről. Nem lehetünk eléggé hálásak ajándékozójának s csak azt kívánhatjuk, vájna gyűjteményünk egyéb hiányainak is akadnának ilyen jótevő kiegészítői.

MELLER SIMON

TANULMÁNY WATTEAU HÁROMKRÉTA-RAJZA SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM
TANULMÁNY WATTEAU HÁROMKRÉTA-RAJZA SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM

PLAKETT KALLÓS EDE MŰVE
PLAKETT KALLÓS EDE MŰVE

 
   Közreadja a Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtára, 2002-2003