BRAUNECKER STINA bárónő a magyar festőművésznők ma már meglehetősen népes csoportjának igen tevékeny és széles körben ismert nevű tagja volt. Képeit a Műcsarnok és Nemzeti Szalon tárlatain állította ki, de egész sorát festette meg oly műveknek, amelyek elkerülték ezt az utat s egyenest jutottak valamely előkelő otthon falára. Bár hagyatékában alig találtunk be nem fejezett munkát: egyike volt a legbuzgóbbaknak, akik a nők közt a festést nem lankadó lelkességgel, oda-adóan művelik. S akiknek munkájuk, jóformán frissen kerül el a műteremből, publikumra találva szerencsésen helyeződik el. Az oka ennek egyfelől az is, hogy Brauneckcr Stina arcképfestő volt elsősorban. De mint arcképfestő alig ismerte ecsetje a pihentetést. Keresték, egyre-másra halmozták el megbízásokkal, főleg az arisztokrata körök tagjai s ily címen közéleti embereink közül is nem egynek festette meg portré-ját. Braunecker Stina bárónő Körmöcbányán született, 1865-ben. Budapesten a mintarajziskolába járt, évekig Deák Ébner Lajos tanítványa volt. Eleinte apró zsáner-dolgokat, csendéleteket festett, de később lassankint felhagy velük s egészen az arcképre adja magát. Főleg attól az időtől kezdve, hogy Münchenben Lenbach mellett végez stúdiumokat, ami erőteljes fejlődést jelent munkásságában. Külföldön még Rómában, olasz galériákban és Londonban ily irányú tanulmányokkal töltött hosszabb időt. Arcképeit biztos rajz s újabban bizonyos dekoratív elrendezésre és színességre való törekvés jellemezte. Néhány évvel ezelőtt itthon atelier-kiállítást rendezett. Londonban 1909-ben állított ki s ezüstérmet nyert. A Magyar Képzőművésznők Egyesületének választmányi tagja volt. Meghalt október 27-én. Arcképeinek sorából felemlítjük a következőket: Andrássy Gyula gróf, Dárday Sándor, báró Bánffy Dezső, Berzeviczy Albert, Csernoch János hercegprímás, Szontágh Pál, Bogisich Mihály püspök, gróf Apponyi Albert, Vaszary Kolos hercegprímás, dr. Timon Ákos, gróf Bolza Pál és felesége, Vigyázó Józsa grófnő, Walter püspök, gróf Khuen-Héderváry Károly, Szendéné Dárday Olga, gróf Széchenyi Aladár, Ghyczy Emma stb.

A vallás- és közoktatásügyi miniszter által kitűzött díjakat a következők nyerték: 1. Berón Gyula, 26. kat. sz. "Arckép" c. szénrajz. Alakrajzra kitűzött 400 K-ás díj. 2. Baránszky E. László, 52. kat. sz. "Aldunai falu" c. rajz. Tájrajzra kitűzött 400 K-ás díj. 3. Nagy Sándorné, 176. kat. sz. "Gulliver kisasszony" c. illusztráció. A könyv természetéhez alkalmazkodó rajzra (illusztrációra) kitűzött 500 K-ás díj. 4. Lénárd Róbert "Puenta San Martin, Toledo" c. rézkarc. Eredeti. metszetre, karcra, kőnyomatra, vagy a grafikai művészet egyéb fajára kitűzött 500 K-ás díj. 5. Papp Lajos "Utcaburkolók" c. rézkarca, továbbá 6. Prihoda István "Női arckép" c. hidegtűkarca a 4. a. körülírt művekre kitűzött 250—250 K-ás díjakat nyerték. 7. Bakoss Tibor "Pihenő tyúkok" című vizfestménye, továbbá 8. Raáb Ervin "Pozsony vára" c. vízfestménye a vízfestményekre kitűzött 300—300 K-ás díjakat nyerték. 9. Undi S. Mariska "Egy művészleány arcképe" c. pastellképe. 500 K-ás pastell-díj.

A Nemzeti Szalon által kitűzött két ezüst-érem közül az egyiket Mendlik Oszkár "Reggeli hangulat a Földközi-tengeren" c. vízfestményének, a másikat Olgyai Viktor "Ringó kalászok" c. linoleummelszetének ítélte oda a bizottság.

1710. Die 29-a Augusti. N.(éhai) Bogdány Gottfrid uram relictája instantiája az nemes magistratus előtt elolvastatott, instantiája relegáltatott az tavalyi jakobista bortisztre és ez idei ispitály bortisztre, hogy ő kegyelmek computust initiáljanak az in-stanssal, hogyha néhai Gotfrid uram adósnak nem compesiáltatik, tehát contentumot tegyenek ispitály bortiszt uraimék az instansnak.—.485

Eredetije Kassa város levéltárában 6766. sz. a. —.486

AZ ORSZ. MAGYAR IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM ÉS ISKOLA KÖNYVTÁRÁNAK CÍMJEGYZÉKE. (Szerkesztette Szőnyi I. László múzeumi őr dr. Tantossy József múzeumi őr közreműködésével. Bpest, Franklin Társulat.) Vastag, testes kötetben, nyolcadfélszáz lapon jelent meg az iparművészeti múzeum és iskola könyvtárának katalógusa. A könyvtár, amelynek látogatottsága az utóbbi években mindegyre s örvendetesen növekszik: valóban régóta rászorult egy ily alapos és részletes cicerone-ra. Maga a múzeum igazgatója is, Radisics Jenő, aki a katalógushoz előszót írt, szintén beismeri ezt a hiányt, ami újabban vált emiatt élénken érezhetővé s ami a könyvtár tisztviselőit is akadályozta rendes munkásságuk végzésében. A könyvtár első címjegyzéke ugyanis tizenhárom évvel ezelőtt jelent meg, az akkori könyvtáros, dr. Czakó Elemér szerkesztésében. Azóta azonban a könyvtárnak a közönség rendelkezésére álló anyaga ugyancsak tetemesen felszaporodott. Maga a tulajdonképeni könyvállomány jó néhány ezer darabbal nőtt, amihez hozzájárult még rengeteg önálló műlap, diapozitívek és vagy háromszáz plakát. Ez tette egyrészt szükségessé az új, a könyvtár birtokában lévő mindenfajta munkát felölelő katalógust. Az első katalógus aztán csak a munkák címét sorolta fel, ami — gyakorlatban tűnt ki — a speciális jellegű iparművészeti könyvtár számára kevés. A közönség nagy része ugyanis e könyvtárba elsősorban nem olvasás céljából jár, nem annyira olvasni akar, hanem nézni. Segédeszközök után kutat, a maga munkáihoz terveket forgat s nem nyomtatott sorokat. Erre a célra oly katalógust, amely csupán a sokszor igen szűkszavú címeket sorolja fel, nem találtak kielégítőnek a könyvtár emberei. Főleg amiatt is, mert az iparművészeire vonatkozó könyveknek, kiadványoknak több mint kilencven percentje idegen nyelvű. Éppen a legértékesebbek az angolok és franciák. Ez éveken át a könyvtár tisztviselőinek tájékoztató munkáját vette igénybe s ezen is akarnak segíteni a mostani katalógussal. Itt ugyanis az egyes műveket nemcsak puszta címükkel sorolják fel. hanem az idegen címet lefordítják s röviden, egy-két szóval igyekeznek rávilágítani a tartalmukra, a műlapokra, amelyekből állnak. A katalógus négy részre oszlik. Az első a művek szakok szerinti beosztását tükrözi vissza, a második, a katalógus voltaképen i legfontosabb része, e műveket felsorolja, amit kiegészít aztán s a gyors megtalálást könnyíti a név- és rendszó, valamint a tárgy- és helymutató. A könyvtár tisztviselői, a katalógust készítő Szőnyi László és Tantossy József kétségtelenül alapos, hasznos és hézagpótló munkát végeztek. Egy rövid megjegyzést azonban nem hagyhatunk el, ami jóllehet nem a katalógus, hanem a könyvtárnak — nem generális, de mégis jelenlévő — hiánya. A folyóiratok közt t. i. amikor megtaláltuk például az iparművészettel semmiféle vonatkozásban nem levő "Hungary"-t és "Amatőrt", ugyanakkor nem találtuk nyomát az utóbbi évek magyar művészi folyóiratainak. A katalógust egyébként, ízléses előállítással, a Franklin Társulat nyomta.

1913 december 15-én lejár az Orsz. M. Iparművészeti Társulat általános, nyilvános pályázata eredeti iparművészeti tervekre (rajzokra, plasztikus mintákra) abból a célból, hogy azok javát megvásárolhassa, iparosoknak megvalósítás végett kiadhassa, esetleg azok sokszorosíthassa. 2. A terv tárgyát és anyagát (fa, fém, anyag, szárú, szövet stb.) a pályázó szabadon választhatja, de figyelemmel kell lennie arra, hogy a tervezett tárgyak hazai ipari mühelyekben vagy gyárakban elkészíthetők legyenek. A pályázók tájékoztatása végett megjegyezzük, hegy a Társulat elsősorban ünnepi ajándékoknak való, vagy me/.őgazdasági, állattenyésztési és sportversenyek emlékdíjául alkalmas tárgyak terveit óhajtja beszerezni. Ilyenek pl. írókészlet, dohányzókészlet, kazetta, serleg, álló óra. bot- és lovaglóostorfej, névjegy-, gyümölcs-és virágtartó, ékszer stb. 3. Pályadíjat nem tűz ki a Társulat, de legalább 2500 koronát irányoz elő a legmegfelelőbb tervek megvásárlására. Az egyes tervek vételárát a tervező művészekkel egyetértve fog megállapítani. 4. A pályázaton csakis magyar állampolgár vehet részt. 5. A pályázat nyilvános. Tehát minden pályaművön fel kell tüntetni a pályázónak nevét és lakását. 6. A pályázat f. évi december hó 15-én déli 12 órakor jár le. Ez időpontig be kell küldeni a pályaműveket a Társulat irodájába (IX., Üllői-út 33—37). 7. A pályázatot a Társulat állandó birálóbizottsága dönti el. 8. A díjazott és megvásárolt tervek tulajdonjoga, beleértve a korlátlan sokszorosítási jogot, kizárólagosan az Orsz. Magyar Iparművészeti Társulaté. 9. Valamennyi pályaművet a Társulat legalább három napig kiállítja az Országos Magyar Iparművészeti Múzeumban. A nem díjazott műveket a kiállítás leszerelésétől számított 30 napon belül el kell vitetni, mert ezen határidőn túl a Társulat értük felelősséget nem vállal.

1913 december 16-án lejár az Országos Magyar Iparművészeti Társulat nyilvános pályázata polgári lakások bútorzatának terveire a következő feltételek mellett: 1. Tervezzenek a) hálószoba-, b) ebédlőszoba bútorzatot, a) A hálószoba egyes darabjai: 2 ágy, 2 éjjeli szekrény, ruhaszekrény, fehérneműszekrény, mosdó b) Az ebédlószoba egyes darabjai: pohárszék, tálalóasztal, ebédlőasztal, 6 szék. Elengedhetetlen feltétel, hogy az egész hálószoba-bútorzat legfellebb 800 koronáért, az ebédlő bútorzata pedig 1200 koronáért keményfából elkészíthető legyen. Ennek igazolására minden pályaműhöz magyar honos iparos költségvetését kell mellékelni, amelyben az illető kötelezettséget vállal, megbízás esetén, a tervezett bútornak a jelzett áron korlátlan számban való kifogástalan elkészítésére. 2. A tervezésnél szem előtt kell tartani, hogy a berendezés a jogos művészi igényeknek feleljen meg, emellett célszerű is legyen. 3. A bútorokról l: 10 arányú vetületi képes (2, esetleg 3 projekció) kell készíteni. 4. Pálya-díjakul a társulat úgy a hálószoba, mint az ebédlő bútorainak terveire külön-külön 2—2 díjat. tűz ki és pedig: I. díj 500 korona, II. díj 300 korona. Amennyiben a pályadíjak kiadása esetén a Társulat még egyikmásik pályaművet meg akarná vásárolni, a pályázati rajz vételösszegét a tervező művésszel egyetértőleg állapítja meg. Amennyiben a Társulat a pályadíjjal jutalmazott és megvásárolt pályaműnek részletrajzait is kívánná, a tervező köteles azokat az iparművészeti tervezések díjszabásában megállapított összegen két hét alatt a társulat részére elkészíteni. 5. A pályázaton csak magyar állampolgár vehet részt. 6. A pályázat titkos. Ennélfogva a pályázó lássa el művét jeligével és csatolja hozzá ugyanazzal a jeligével ellátott zárt borítékban nevét és lakása címét. 7. A pályaműveket 1913. évi december hó 16-ikának déli 12 órájáig kell beküldeni az Országos Magyar Iparművészeti Társulat igazgatóságához (IX. kér., Üllői-út 33—37. sz.). 8. A pályázatot a társulat állandó birálóbizottsága dönti el 9. A díjazott és megvásárolt (ervek tulajdonjoga, beleértve a korlátlan sokszorosítási jogot is, kizárólagosan az Országos Magyar Iparművészeti Társulaté. 10. Valamennyi pályaművet a társulat legalább három napig kiállítja az Országos Magyar Iparművészeti Múzeumban. A nem díjazott műveket a kiállítás leszerelésétől számított 30 napon belül el kell vitetni, mert ezen határidőn túl a Társulat értük felelősséget nem vállal.

1913 december 29-én lejár az Országos Magyar Iparművészeti Társulat által síroknak művészi terveire hirdetett, pályázat, amely tervek a sírhely teljes megoldására vonatkoznak. Meg kell tehát tervezni a sír alaprajzi elrendezését, magát az emlékkövet és ennek keretét. 2. A tervezésnél a következő adatokat kell figyelembe venni: a) A pályázat célja, hogy olcsó, művészi sírkőtípusok terveit szolgáltassa a közönség és olyan iparosok számára, akik azokat megvalósítják. E típusok kétfélék: az egyiknek eladási ára legfellebb 500 korona, a másiké 500 koronán felül, legfellebb 1000 korona lehet. Mindegyik típuscsoporton belül a sírkövek háromféle fajtáját lehet megtervezni: egyes sírhelyre (alaprajzi mérete 94X189 cm), kettős sírhelyre (alaprajzi mérete 189x189) és gyermeksirhelyre (alaprajzi mérete 63X127 cm) való emlékkövet, b) A sírkövek anyaga bármilyen jó minőségű hazai kő lehet. Minthogy a tervek megvalósításának elengedhetetlen feltétele, hogy az illető iparosok saját műhelyükben, hazai anyagból állítsák elő a síremlékeket, ajánlatos, hogy a tervezők keressék fel ezeket a kőfaragóműhelyeket és ismerjék meg az anyagokat, valamint azok megmunkálásának módjait. 3. Pályázni lehet l: 5 léptékű rajzzal, vagy ugyanilyen léptékű plasztikus mintával. A rajzzal pályázók kötelesek alaprajzot, nézet-és távlati rajzot készíteni. A tervekhez hazai iparos költségvetését is mellékelni kell. 4. A társulat ezúttal nem tűz ki pályadíjakat. Amennyiben azonban a pályamunkák közt 16 olyan terv akad, amelyek a pályázat feltételeinek és a jogos művészi igényeknek megfelelnek, a társulat ezeket a sokszorosítás jogával együtt, egyen-kint 100 koronáért megvásárolja. Ezenkívül az érdekelt iparosok részéről is további vásárlások várhatók. A vételárért köteles a terv szerzője kívánatra a kivitelhez szükséges részletrajzot nyolc napon belül elkészíteni. A sokszorosított és eladott példányok után a tervező az iparművészeti tervezések díjszabása szerint járó díjtól ebben az esetben kivételesen elesik, tekintettel arra, hogy közérdekű kezdeményezésről van szó, amely az iparművészet ez áginak fejlődését van hivatva elősegíteni. A pályázaton csakis magyar állampolgár vehet részt. 9. A pályázat titkos ; ennélfogva minden pályázó lássa el pályaművét jeligével és csatolja ugyanazzal a jeligével ellátott zárt borítékban nevét és lakásának címét. 7. A pályaműveket f. évi december hó 29-ike déli 12 órájáig kell beküldeni az Országos Magyar Iparművészeti Társulat igazgatóságának (Budapest, Üllői-út 33—37). 8. A pályázatot héttagú bírálóbizottság dönti el, amelynek elnöke Alpár Ignác, tagjai: Nádler Róbert Seenger Béla, Szablya Frischauf Eerenc, Teles Ede, Vig Albert és Weisinger György. 9. A megvásárolt tervek tulajdon- és sokszorosítási joga felett az Országos Magyar Iparművészeti Társulat rendelkezik. 10. Valamennyi pályaművet a pályabiróság döntése után a Társulat legalább 10 napig kiállítja az Országos Magyar Iparművészeti Múzeumban. 11. A meg nem vásárolt pályaműveket a kiállítás" után legkésőbb 30 napon belül el kell vitetni, mert ezen az időn túl a Társulat nem vállal értük felelősséget.