Tizenharmadik évfolyam, 1914    |   Első szám    |    p. 89-96.
 

 

KRÓNIKA

CSÓK ISTVÁN A MŰCSARNOKBAN. Csók Istvánnak kiállítása a Műcsarnokban jubiláns jelentőségű. Hiszen ezelőtt negyedszázaddal festette meg első képét a «Krumplitisztítókat» s erre az első képére kapta az első díját is, nyilvános kiállításon, még pedig Parisban.

Ezt aztán sok aranyérem követte, sok egyéb kitüntetés is. És sok kép. Mert Csók mindig duplán adta vissza művészetben azt, amit aranyban, babérban juttattak neki.

Már akkor, amikor kezdte, egyike volt legszínesebb naturalistáinknak. Most pedig ama impresszionista művészek legelső sorába került, akik a legfestőibb elemet, a színt vetik alkotásuk alapjául.

Újabb munkáinak viruló sora szinte úgy hat, mintha ragyogó ezüstlapon tükröződnék vissza egy virágcsokor. Az ezüst finom tónusa szinte láthatatlanul fogja össze egységgé a pillangószárny tarkaságú színeket.

Derült és hangos optimizmus e képek legtöbbjének alaphangja. Előadásuk könnyed és fürge s megint csak az életörömet hangsúlyozza. Ború és árnyék mintha ki volna vetve innen. Csak egy-két munkáján jut szóhoz az ilyesmi.

Már régebben, a sokác lányok viganóin mutogatta ezt a színességet. Akkor ez a színgazdagság a témához tartozott. Még azt monda-nók: a modell kínálta neki. Most maga válik a kép témájává. Ennek értelmében alakította csendéleteit, intérieurjeit.

Ezért szed fel vásznaira keleti szőnyegeket, kinai porcellánt, indiai szobrot. Ezért a sok krizantémum. Innen egy bájos kicsiny képén, mely leánykáját ábrázolja, a nagy tarka tollú kakas belekomponálása a képbe. Egyik legszebb új alkotásán, ame'yet e füzetben reprodukálunk, ez okból adja a hátteret s szinte a keretet is a nagy, ragyogó üvegfestmény. Ezért nyit meg ablakokat' képein vagy állít óriási tükörlapot az atelier sarkába. Száz meg száz tarlót, kukoricaföldet láthatott életében: de éppen azt festette meg, amelyet végig ellepett a pipacs pírja.

S mind ez a sok szín más, mint volt Csók régibb képein: világosabb, könnyedebb, erősebb, zengőbb.

Képei ennek révén könnyen, mintegy akarat-nyilvánulásszerüen termetteknek látszanak

Holott vagy harminc esztendő keserves, kitartó, elmélyedő munkája révén jutott idáig.

Valóban ő egyike a legfestőibb festőinknek. S ez a sok műteremben kiveszőfélben levő sajátság adja meg gyűjteményes kiállításának a főjellemvonást. S ez Csóknak egyik legnagyobb erénye is.

E pompás sorozatból a Művészetnek ebben a füzetében talál az olvasó néhány reprodukciót.

L

 

BARSY ADOLF ÁGOST festőművész negyvenegy évet élt. Esztendőkön át tartó munkaképtelenség után, amit súlyos idegbaja idézett elő, a múlt évben december 23-án halt meg Budapesten. Leginkább falfestményeken munkálódott, főleg ebben az irányban képezte magát, de emellett tájképekkel és portraitokkal is, meglehetős sűrűn szerepelt a műcsarnok kiállításain s vidéki tárlatokon.

Barsy Adolf 1872-ben márc. 17-én született, Budapesten. Festőpályára a reáliskola után ment, eleinte Balló Ede mellett dolgozva. Elvégezte a mintarajziskolát, majd királyi ösztöndíjjal a bécsi képzőművészeti akadémiára járt. Münchenben, majd rövidebb időn át Parisban szerzett művészeti tájékozódást, festői tapasztalatokat s hazatérve, Feszty Árpád körképének festésében segédkezett. Ezután Lotz Károly mesteriskolájának tagja lett s itt dolgozott egész a mester haláláig, ismertebb munkái közül felsorolhatjuk a következő falfestményeket: a pannonhalmi ezredéves emlék, a dorozsmai és a felsőtárkányi plébániatemplom, az egri székesegyház sanctuariuma freskója (Krenner Viktorral együtt), a Képzőművészeti Főiskola lépcsőházának «Múzsái» (temperafestmény), a jászapáti plébánia templom freskója (ezt Vágó Pállal együtt végezte), a Szépművészeti Múzeum több menyezet-medail-lonja. Az 1900. évi párisi kiállítás alkalmával, a kiállítás magyar pavillonjának belső díszítéseit bízták rá, s ugyancsak itt, az ú. n. huszárterem számára festett egy képet, amelynek címe volt: magyar huszárok a befagyott Zuider tó jegén. Művei közül megemlíthetjük még Pálffy Miklós herceg arcképét, két képét a Ludovika Akadémia dísztermében, amelyek a király előtt gyakorlatokat végző katonai növendékeket ábrázolnak, a Szépművészeti Múzeumban lévő önarcképét, «Szent László megváltja a fogoly leányt» c. művét, amelylyel a kultuszminisztérium falikép-pályázatán nyert díjat, önarcképét, a nyíregyházi és felnémeti templomok oltárképeit.

 

ZICHY MIHÁLY ÉS ANGOL GRAFIKUS MESTEREK kiállítása nyilt meg január l 1-én a Nemzeti Szalonban. Mindjárt hozzátehetjük, hogy a magyar mester rajzai tették ezt a kiállítást érdekessé. Mert igaz, hogy jeles angol és amerikai karcolok és litográfusoknak mintegy harmadfélszáz tagja volt ott látható, köztük Brangwyn, Bone, Pennell sokféle műve, de egyrészt e mesterektől már láttunk Budapesten szemenszedett, nagyszámú kollekciót a Műcsarnokban s így most kiállított lapjaik már nem birnak a szenzáció varázsával, másrészt Zichynek, a grafikusnak, a művészi sava-borsa mégis több, mint az angol karcolóké. Nehéz meghatározni, mi az, ami Zichy rajzaiban annyira megragad. Nem lehet nála szó valami boszorkányos teknikáról, mert éppen ennek van legkevesebb szerepe rajzaiban. Nem is a tárgy az, ami megragad: hisz e különféle orosz író illusztrációi idegenek nekünk. E rajzok a különleges temperamentum, nagy fölény, elmésség, szuverén tudás, könnyed aforísztikus előadás, visszatartott hang révén sajátos világot vetítenek elénk, amilyent más nem mutatott nekünk.

A Nemzeti Szalon januári kiállításából e füzetben két képet közlünk.

 

GALIMBERTI SÁNDOR és felesége, Dénes Valéria 117 festménye foglalta el január végén és február elején a Nemzeti Szalon termeit. Mindketten Nagybányáról jöttek s erőteljes naturalisztikus festményeiken meg is látszik ez. Talán Parisban, talán másutt érintkezésbe jutottak oly festészeti tendenciákkal, amelyek a futuristák ismert programmjához állanak közel. A Galimberti-házaspár otthagyta addigi előadásmódját s egy «absztrakt művészet» felé indult. Némely képük az első pillanatra valamelyes kubista próbálkozásra mutatna, ennél azonban mégis észszerűbb az ő törekvésük, amennyiben a geometrikus formák legalább motiválva vannak az oly tárgynál, mint például Paris háztetői egy toronyból nézve. Itt tehát majdnem az aviatikus nézőpontjából felvett városkép a festmény motivuma. Sajátságos, mennyire szeretik ezt a rálátásos festést: Nagybányán, Parisban, Budán s másutt is egész sor képet festettek - - toronyból. Természetes, hogy ily nézőpontból még a naturalisztikusan festett kép is idegenszerű nekünk többi embereknek, akik vajmi ritkán emelkedünk hasonló magaslatokra. Galimbertiéknél az idegenszerű jellemvonást tetézi az a körülmény, hogy a naturalista akcentust tudatosan kerülik. Csendéleteik is mind rálátásosak, sőt egy-egy akt hátterébe festett városkép is rá-látásos. Emellett a szokatlanságot az is növeli, hogy tudatosan kerülik a vonaltávlat ismert törvényeit. E sok idegenszerűség következtében a képek nem igen érdekelték sem a közönséget, sem a kritikát.

 

A KÖNYVES KÁLMÁN SZALONJÁNAK ez idei első kiállításán Boromisza Tibor mutatkozott be a budapesti közönségnek. Kisebb tájképei, úgy látszik, dekorativ célzatúak, egyikmásik nagyobb méretű képe, pl. a «Nagy megújhodás» valami eszmefestés kívánna lenni, de az ily szentenciák, még az igazán mélyek is, nem tolmácsolhatok közvetlenül és félreérthet-lenül a festés szerszámaival. Februárban Struck berlini grafikus lapjai voltak ugyanott áthatok. Ügyes, meggondolt rajzoló, aki tárgyát főképp a zsidó életből veszi.

 

BÉCSI FESTŐK A MŰVÉSZHÁZBAN. Majdnem másfélszáz darab munkával, egész csapat bécsi művész látogatott el Budapestre. Mindannyian a «Künstlerhaus» tagjai, akik a Művészház Rózsa-utcai palotájában mutatták be képeiket. Ez már a harmadik kiállítás, amit a Művészház a bécsi, az osztrák művészek ismertetése - nem mondjuk, hogy propagálása - - céljából rendez. Az első volt a legújabb márkájú festés embereinek tárlata, az expresszionista Bécs, a Neukunst Wien. A második a Klimt-csoport és a Wiener Werkstätte s most a sok évtizedes múlttal bíró Künstlerhaus. Talán meglepő, hogy ezt a csoportot is az a művészegyesület mutatja be, amelynek programmja tudvalevőén a legújabb festői kísérletezések szolgálata, tekintet nélkül valamely irányzat kiforratlan állapotára. A magyarázat azonban e látszólagos ellentmondáshoz az, hogy e kiállítás a viszonosság alapján rendeződött. A művészház csereviszonyba lépett a szóban forgó neves és előkelő testülettel s a megállapodás az, hogy a tavaszra a művészház szervez csoportos bemutatót a Künstlerhaus helyiségeiben. S jóllehet a magyar piktura sorsát, ma már nem kell félteni, mint régen, Bécs közelségétől: azért csak ez a szempont az, ami megokolttá és szimpatikussá teszi előttünk, (az újabban kissé állandósulni kezdő bécsi vendégjárást. művészeti kultúránknak ugyanis, mint erjesztőanyagra, erre ma már nincs szüksége. Kétségtelen, hogy festészetünk nem áll Bécs, vagy akár München festészetének színvonala alatt, mint akkoriban, amikor e gócpontok jóformán kizárólagos tanítómestereink voltak. Minden alkalmat azonban, amely a magyar művészet számára kifelé nyitja meg az utat, meg kell ragadnunk s minden kapcsolatnak örülnünk kell, amely a két művészeti terenum, Bécs és Budapest közt oly érintkezéseket létesít, amelyek ránk haszonnal járhatnak.

A kiállítás, amely a múlt év decemberétől január közepéig volt nyitva, bizonyos reprezentatív jellegre törekedett. Lehetőleg minden oldalról igyekezett ismertetni a Künstler-haus mai, képességük teljességében lévő embereit, így a tárlatain a régebbi génre épúgy helyet kapott, mint- a mondón ízű arcképfestés, a pontos részletezésre törekvő tájkép. Láttunk kompozíciót, amelyben mintha a bécsi akadémia barokkos hagyományai keltek volna életre, képet, amelynek stilusa elsősorban a vonal és forma jelentőségét hangsúlyozza s máshol viszont a folt, a színek és tónusok szerepére épült. Természetesen oly értékekre, mint aminőket a bécsi festőművészet múltjában egy Makart, Waldmüller, Rahl jelentenek, itt nem bukkanhattunk.

Nem valószínű azonban, hogy a kiállítást azért rendezték, hogy benne ilyesmit keressünk és találjunk. A tárlat célja az volt, hogy ismertesse a Künstlerhaus mai embereit s ezt elérte. Bemutatott többféle pikturát, amelyekben a mesterségbeli tudásnak legtöbbször igen korrekt erényei élnek. Amelyek közösek ugyan abban, hogy -— nem szólva most az új irányzatokról -már az impresszionista festés szenzációi is nyom nélkül suhantak el fölöttük: viszont egy csomó elismerést érdemlő szál fűzi őket a régebbi Bécs festőművészetéhez. E vendég-szereplő együttesből feljegyeztük Adams, John, Quincy, Epsíein Jehudo, Hessl, Larwin, Poosch, Schaefer Hans, Schattenstein, Scharf Viktor, Schwartz Stefan, Stener Karl jun., stb. neveit, Schattensteinnek egy igen delikát arcképét reprodukáljuk.

 

HATVANY FERENC BÁRÓ KIÁLLÍTÁSA. Száztizenkét munkáját mutatta be Hatvany Ferenc az Ernst-Múzeum januári kiállításában, köztük néhány régi dolgát, ha ugyan egy harminchárom éves művésznél szó lehet régi munkáról. Stilus és törekvés dolgában persze igen nagy a különbség a mai és az 1896-iki Hatvany közt (ebből az évből való ugyanis legrégibb, nagyon kedves önarcképe). Régebben sokat tanult a nagybányai mesterektől, végigfestette ő is a plein-air-naturalista programmot, volt impresszionista, bejárta nálunk Nagybányát és Szolnokot, a külföldön pedig Berlint, Parist, mindenütt okulva, tanulva, a tanulás minden módját megragadva, mint valaki, aki majdnem religiózus komolysággal élete céljává teszi a festészetet. A naturalista és impresszionista múlt nyomtalanul elröppent, de kitűnő nevelőiskolának bizonyult, mert valóban nagy készséget juttatott a festőnek. Ez a készség sok zavarból menthette ki akkor, amikor erősebben nézett Cézanne s a belőle fejlődött iskola tanításaiba. Talán elemébe jutott, amikor kikerült az impresszionizmusból, mert a szín nem az ő igazi eleme. Legfrissebb művein ennek alig jut szerep. Ezek egészen más fajtájúak s nem festőiek, hanem - - legalább nekünk -- inkább szobrász-munkáknak hatnak. Majdnem mázsás asszonytesteket hömpölyget a vásznaira, mindenféle lézengő attitűdben, egészen librettó nél-nélkül és a szobrász kezével simogatja enyhére e némberek körvonalait. E körvonalakon belül a modellatura halk, majdnem csak jelzett, akár egy bas-reliefen. Nincs szó az egykori naturalista fény- és árnyék-kutatásairól, De midőn így a test formáinak egészen halk lett a crescen-dója, ez bizonyos mértékben még drabálisabbá teszi e nagysú yú nők testtömegét. Ami e képeken szobrász! elem van, az nagyon érdekes, annyira, hogy szinte kíváncsiak volnánk Hatvany egyik másik képét egészen lapos domborművé faragva látni. A kiállítás különben a legkedvezőbb színben tünteti fel a művész energiáját, törekvését és tudását.

 

KITÜNTETÉSEK. A székesfővárosi Ferenc József jubileumi alapítvány 4000 kor. festészeti díjára kiküldött bizottság Bárczy István polgármester elnöklésével a díjat Kövér Gyula festőművésznek ítélte oda.

Lugos városa tervpályázatot hirdetett egymillió korona költségen építendő szállodára és vigadóra. Az első 3000 koronás díjat Pap Gyula és Szabolcs Ferenc budapesti műépítészek tervének ítélte oda, a második díjat Biró Mihálynak, a harmadikat pedig Kopeczek György műépítésznek. Egyenként hatszáz koronáért megvették még Módi Lajos, Bánlaki és Leimdörfer, továbbá Vajda Andor terveit.

Az iparművészeti társulat biráló bizottsága a polgári lakások bútorzatának terveire kiírt pályázaton az ebédlő bútorok csoportjában az 500 K-s díjat Méray Dezsőnek és a 300 K-s dijat Jeddy Sándornak ítéite oda, Azok közül, akik a hálószoba-bútorok terveire pályáztak, az első díjat Spiegler Imre, a második dfjat pedig Méray Dezső nyerte el. Ezenkívül megvették meg Benkhard Gusztáv, Viedler Károly és Ékes Árpád terveit. Az iparművészeti tárgyak terveire hirdetett pályázatok közül a társulat megvásárolta Pethely Gyula, Ferenczy Ferenc, Szabó Júlia, Debecska Ferenc, Lengyel László, Kovács Pál, Dankó Ödön, Csapó József, Szabó Károly, Adler Dezső és Faragó Sándor terveit. Végül a műkedvelők számára való tervekre kiírt pályázaton megvásárolták Kiss Ferenc, Vértes Artúr, Fáry János, Feicht Antal, Tóth Gyula, Pecity Nándor terveit.

A mezőtúri városháza tervezésére beadott pályatervek közül az I. díjat, 3000 kor, Spiegel Ferenc és ifj. Englerth Károly, a II. díjat, 1600 kor., Sebestyén Arthur és Bánlaki Géza, a III. díjat, 1000 kor. Kotál Henrik nyerte el; egyenként 500 koronáért megvették: 1. Rózsavölgyi Gyula, 2. Janszky Béla és Szivessy Tibor, 3. Leimdörfer Ármin és Rácz Emil s végül 4. dr. Neuschloss Kornél budapesti építészek terveit.

A Nemzeti Szalon téli kiállításán a Nemzeti Szalon aranyérmét Kosztolányi Kann Gyula «Badeni részlet» című olajfestménye kapta. A M. Á. V. igazgatósága által kitűzött 300 K-ás tájkép-díjat Gergely Imre «Fiume látképe» c. olajfestménye, a Jónás Adolf-féle genre-képekre kitűzött 300 K-ás díjat Sándor Antal «Varró-leányok c. olajfestménye nyerte el.

 

ADATOK MŰVÉSZETÜNK TÖRTÉNETÉHEZ

 

SZIGETHI SÁMUEL. A Tudományos Gyűjtemény 1832-ik évi, illetve 16-ik évfolyamának hetedik, vagyis júliusi kötetében Szentpétery József ötvösmesternek ily című értekezése jelent meg: «Észrevétele egy pesti mesterembernek a céhek eltörlését javalló vélekedések körül, nemkülönben a mesterségeknek a magyar hazában még eddig nem ismert elébbi és mostani kör-nyülállásainak és állapotjának némely felfedezései.» Az értekezésnek értékes része, melyben az író az ötvösmesterségről szól s itt emlékezik meg Szigethi Sámuel társáról a folyóirat 54-ik lapján: «Most különösen egy ilyen mesterrel nevekedett a céhünk tagjainak száma. Ez egy erdélyországi kolozsvári fi Szigethi Sámuel, aki a bécsi legelső juveliernek műhelyében egy volt azon legelső munkások közül, akiknek kezeik által készültek az udvarnak számára parancsolt legnagyobb ékességek, akinek egyik munkás sem hághatott eleibe és aki már itt is több esztendők óta, egy itten még éltében legnevezetesebb mester virágzó sorsának legfőbb oka volt, aki csak a közelebb múlt esztendőnek vége felé mutatta fel olyan remekét, amely mindnyájunknak a legnagyobb bámulásra adott alkalmatosságot és amelyre mi ötét közönségesen egy oly magunk kinyilatkoztatásával fogadtuk társunkká, amellyel még egyikünk sem dicsekedhetik.»

KEMÉNY LAJOS

 

MÁCSIK MÁRIA. A magyarországi műegylet által rendezett 1864-ik évi kiállításon 62 mű, közte egy szobor, egy kőrajz és három vízfestmény volt látható. A Sürgöny 1864. évi 260. számában ezeket írja: Mácsik Mária, Budán, két arcképe, egy női tanulmányfeje és egy Mária képe mutatják, hogy a nevezett kisasszony kedvvel és szorgalommal tanulmányoz ; csupán körvonalaira vagyunk bátrak azt a megjegyzést tenni, hogy elmosódottak s nincs bennök az a biztosság, mely a festékkeli rajznál megkívántatik. Azonban hisszük, sőt meg vagyunk felőle győződve, hogy a gyakorlat aitai ezen kezelési ügyességet könnyen magáévá teheti a különben talentummal bíró művésznő.

K. L.

 

MŰVÉSZETI IRODALOM

 

TÜNDÉRVILÁG A VÁROSLIGETBEN. Ifjúsági regény. Irta: özv. Báthory Nándorná. Rajzolták: Nagy Sándorék. Budapest, a Szent István Társulat kiadása. - Ifjúsági irodalmunk művészi kiállítás dolgában évről évre javul. Annak az időnek régen vége van, amikor külföldi tucatba készült kliséket nyomattak le a kiadók s rögtönzött magyar szöveget csapva hozzá, megvolt az ifjúsági irat. Részben a kiadói viszonyok fejlődése, részben arra való művészek fellépése adta meg a mai e nemű termelésnek a karaktert s e munkából bőven kivették részüket Nagy Sándorék, akik már egy háromkötetes mesekönyvet is illusztráltak régebben. Most Báthoryné nagyon kedves szövegéhez rajzoltak képeket s a képeken kivül fejléceket és záróvignettákat. Valóban művészeti értékű munka támadt ebből az együttes munkálkodásból. Minket e helyen természetesen első sorban a rajzok érdekelnek s ezekből mutatóba közlünk is egyet, a Cserkész-táborozás cimüt, amely jó fogalmat ad az egész könyv illusztrációiról. E képek varázsa nemcsak a bensőséges, naiv hangban rejlik, hanem abban, hogy az előadás a témát belefonja az ornamentumba: kettős mesebélyeget juttatván neki. Valóban, egyike a legszebb könyveinknek ez az újdonság. Ára 10 K.

TÜNDÉRVILÁG A VÁROSLIGETBEN  CSERKÉSZ-TÁBOROZÁS NAGY SÁNDORÉK RAJZA
TÜNDÉRVILÁG A VÁROSLIGETBEN
CSERKÉSZ-TÁBOROZÁS
NAGY SÁNDORÉK RAJZA

 

RIPPL-RÓNAI ÖTVEN RAJZA. (Kiadja a Könyves Kálmán.) Ezzel a címmel, album fór-félszáz rajzot bocsátott a nyilvánosság elé Rippl-Rónai József. A rajzok a tussba mártott tollszár fordított, vastagabb végével készültek. Előadásuk így természetesen nélkülözi a hajszálvékony körvonalak finomságát. De hisz' a művész célja itt nem is az volt, hogy lineáris szabatossággal, szigorú és gondos leírást adjon különböző emberi testekről. Annak a temperamentumnak, amellyel e rajzok készültek, szinte magától kínálkozó eszköze az így fogott tollszár, amely jó mélyen a tintába mártva, már a kis ecsethez jár közel. Valóban, nem egy lapon, Rippl-Rónai puszta masszákkal rakja össze telt és puha női testeit. A rajzok túlnyomó része ugyanis akt, a különböző mozgások bő változatában. Sok helyütt az impresszionista felfogás hirtelensége érződik rajtuk, amikor a megfigyelt modellt, a megtörtént mozgást a rajz véghezvitelétől alig választják el pillanatok. Másutt a művészt mintha egy-egy test tömegének, súlyának elhelyezkedése s ennek tolmácsolása érdekelné. A rajzokban sok és egyéni grafikus íz van. Jóllehet alig egyebek, mint etude-ök és jegyzetek. A művész, tudomásunk szerint, egész sereg ily természetű rajzot készített. Hogy most félszáz papírlapját kiadta a Könyves Kálmán: a cél itt kétségtelenül az, hogy a fogékonyabb közönség erről az oldalról is belelásson Rippl-Rónai műhelyébe, S ha azok, akik a művész oeuvre-jét ismerik, nem is kspnak bennük eddig nem tapasztalt újdonságokat: e célt azért mindenesetre eredményesen eléri a publkáció. Külföldön régóta divatban van az ily rajzkötetek közrebocsátása. Nálunk, ha nem tévedünk, ez az első. Kívánatos, hogy visszhangra s megértésre találjon.

 

LEJÁRÓ PÁLYÁZATOK

Az Orsz. Magyar Képzőművészeti Társulat pályázati hirdetései az 1914. évi tavaszi kiállításra.

I.

Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat pályázatot hirdet az általa 1914. évre kitűzött 4000 koronából álló Társulati díjra. A feltételek a következők: 1. Ezen díjra csakis hazai művészek pályázhatnak, bármily fajú festészeti, szobrászati vagy metszet-műveikkel, amelyeket az utolsó három év alatt fejeztek be és amelyek az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat tárlatán még kiállítva nem voltak. 2. A pályázat szempontjából csakis az 1914. évi Tavaszi Kiállításon a megnyitástól a bezárásig kiállított művek vehetők figyelembe. 3. Minden a fentebbi feltételeknek megfelelő festészeti, szobrászati vagy metszetmű a pályázaíra küldöttnek tekintetik, kivéve, ha a beküldő a kiállítás megnyitásától számított két hét alatt, tehát 1914 április hó 17-ikéig írásban kijelenti, hogy a pályázatban résztvenni nem kíván. Ezen kijelentés az illető művön «nem versenyez» felirattal fog feltüntet-tetni. 4. A pálya-bíróság tagjai e pályázatban részt nem vehetnek. 5. A pályadíj összege meg nem osztható. 6. a díjazott mű a szerző tulajdona marad. 7. Ezen díj fölött kilenctagú pályabíróság dönt. amely azon magyar művészek által választandó, akik: a) a Társulat kiállításain megelőzőleg kitüntetésben részesültek s akik b) az 1914. évi Tavaszi Kiállításon legalább egy művel részt vesznek. A pályabíróságba a Társulatnak a választmány által már megelőzőleg elfogadott tagjai köréből hat művész és három műbarát (nem művész) választandó. 8. A díj a Tavaszi Kiállítás megnyitásától számított négy hét alatt ítéltetik oda és adatik ki. A pályabíróságnak jogában áll, hogy a díjnak ki nem adását is elhatározhassa, amely esetben a díj — a feltételek változatlan megtartása mellett — a következő Tavaszi Kiállításon lesz pályázatra bocsátandó. Kelt Budapesten, az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat igazgatóságának 1914 január hó 28-án tartott üléséből.

II.

Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat a Forster Gyula báró ő nagyméltósága, a Magyar Földhitelintézet volt igazgatója és a Társulat alelnöke által 1895-ben nagylelkűen alapított «Vaszary-alapítvány» esedékessé vált kamataiéi 3200 koronás «Vaszary-díjra» pályázatot hir-let az alapító által megszabott következő feltételek mellett: 1. Erre a díjra csakis magyar állampolgár-művész pályázhat. 2. Minden, az 1914. évi Tavaszi Tárlaton a megnyitástól a bezárásig kiállított, a magyar történelem dicső eseményeire ezek között pedig első sorban a magyar szentek életére is vonatkozó teljesen befejezett olajkép s esetleg vázlat a pályázatra

küldöttnek tekintetik, kivéve, ha a mű szerzője írásban kijelenti, hogy a pályázaton résztvenni nem kíván. E kijelentés az illető művön «nem versenyez» felirattal fog feltüntettetni. Amennyiben a pályabíróság az illető kiállításon az előbbi pontban jelzett feltételeknek megfelelő és díjazásra érdemes művet nem találna, úgy, nem tévesztve szem elől az alapító szándékát, melyből az alapítvány létesítése kiindult, a zsűri a díját más természetű és tárgyú, bármily teknikájú festészeti vagy szobrászati, de teljesen kész figurális kompozíciónak is odaítélheti, föltéve, hogy a kiszemelt mű minden kétségen felül oly színvonalon áll, amelyet az illetékes fórumok a Szépművészeti Múzeum számára teendő vásárlásoknál szem előtt kell, hogy tartsanak. 3. Az alapító rendelkezése szerint a pályázat körébe tartozó és az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat 1914. évi Tavaszi kiállítására elfogadott művek közül csak az részesülhet a díjban, amely tárgyánál és művészi becsénél fogva arra feltétlenül érdemes. 4. A pályabíróság tagjai e pályázatban részt nem vehetnek. 5. A pályadíj összege meg nem osztható. 6. A díjazott mű a szerző tulajdona marad. 7. Ezen díj fölött ugyanaz a pályabíróság dönt, mely a Társulati-dij és a br. Harkányi Frigyes-féle díj fölött van hivatva dönteni. 8. A díj a Tavaszi kiállítás megnyitásától számított négy hét alatt ítéltetik oda és adatik ki. 9. Ha a jutalmazásra érdemes művek hiánya miatt a díj kiadható nem volna, úgy arra a következő évben azonos feltételek mellett újabb pályázat hirdetendő. Az e közbeeső évre esedékes kamat, valamint a 3200 korona díj kiadása után megmaradó évi kamatfelesleg is az alapítvány tőkéjéhez csatolandó. Kelt Budapesten, az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Igazgatóságának 1914 január hó 28-án tartott üléséből.

III.

Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat a Harkányi Frigyes báró ő nagyméltósága, Társulatunk volt alelnöke által 1898-ban nagylelkűen alapított «Báró Harkányi Frigyes alapítványa» kamataiból 450 koronás «Báró Harkányi Frigyesdíj »-ra pályázatot hirdet az alapító által meg szabott következő feltéielek mellett: 1. A díjra csakis magyar állampolgár művész pályázhat. 2. Minden, a Társulat 1914. évi Tavaszi kiállításán résztvevő és a társulati kiállításokon ezúttal először szereplő művész a megnyitástól a bezárásig kiállított műve a pályázatra küldöttnek tekintetik, kivéve, ha a mű szerzője külön írásban kijelenti, hogy a pályázatban résztvenni nem kíván. 3, A pályadíj összege meg nem osztható. 4. A díjazott mű a szerző tulajdona marad. 5. A díj fölött ugyanaz a pályabíróság dönt, amely a társulati díj és a br. Förster Gyula-féle Vaszary-díj fölött dönteni hivatva lesz. 6. Ha első ízben kiállító művészek hiánya miatt a díj kiadható nem volna, úgy arra az 1914—1915. évi Téli Kiállításon azonos feltételek mellett újabb pályázat hirdetendő. Ha akkor sem jelentkeznék első izben kiállító művész, a ki nem adott díj a jövő évi díjhoz csatolandó és azzal együtt adandó ki. Ez az eljárás követendő mindaddig, amíg a díjra a körülírt minősítéssel bíró művész nem pályázik. Kelt Budapesten, az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Igazgatóságának 1914. évi január hó 28-án tartott üléséből.

1914 márc. 1. lejár a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet tervpályázata az egyesület ebédlő-termének építészi megoldására. Díjak: I. egyesületi ezüstérem és 300 K, II. 200 K.

1914 március 2-ikán lejár az Orsz. Magyar Iparművészeti Társulat síremlék-pályázata. Az Orsz. Magyar Iparművészeti Társulat törekvéseinek egyik céljául a temető művészi fejlesztését tűzte ki. Ezért tervszerű akciót indít, amellyel a kitűzött cél szemmeltartásával egyesíteni kívánja az érdekelt művészköröket, iparosokat és kereskedőket, hogy a ma- még túlnyomó részben külföldről behozott úgynevezett iparmárványsíremlékek helyét magyar művészek és iparosok munkája és magyar kőanyag foglalja el. A társulat akciójának első lépését teszi meg, amidőn a következő pályázatot hirdeti: l. Az Országos Magyar Iparművészeti Társulat általános nyilvános pályázatot hirdet szabadon álló síroknak művészi terveire, amely tervek a sírhely teljes megoldására vonatkoznak. Meg kell tehát tervez i a sír alaprajzi elrendezését, magát az em -'követ és ennek keretét. 2. A tervezésnél a következő adatokat kell figyelembe venni: a) A pályázat célja, hogy olcsó, művészi sírkő-tipusok terveit szolgáltassa a közönség és olyan iparosok számára, akik azokat megvalósítják. E típusok kétfélék: az egyiknek eladási ára leg-fölebb 500 korona, a másiké 500 koronán felül, legfölebb 1000 korona lehet. Mindegyik tipus-csoporton belül a sírkövek háromféle fajtáját lehet megtervezni: egyes sírhelyre (ajaprajzi mérete 94x189 cm.), kettős sírhelyre (alaprajzi mérete 189x189 cm ) és gyermeksírhelyre (alaprajzi mérete 63x127 cm.) való emlékkövet, b) A sírkövek anyaga bármilyen jó minőségű hazai kő lehet. Minthogy a tervek megvalósításának elengedhetetlen föltétele, hogy az illető iparosok saját műhelyükben, hazai anyagból állítsák elő a síremlékeket, ajánlatos, hogy a tervezők keressék fel ezeket a kőfaragóműhelyeket és ismerjék meg az anyagokat, valamint azok megmunkálásának módjait. 3. Pályázni lehet 1:5 léptékű rajzzal vagy ugyanilyen léptékű plasztikus mintával. A rajzzal pályázók kötelesek alaprajzot, nézet és távlati rajzot készíteni. A tervekhez hazai iparos költségvetését is mellékelni kell. 4. A társulat ezúttal nem tűz ki pályadíjakat. Amennyiben azonban a pályamunkák közt 12 olyan terv akad, amelyek a pályázat feltételeinek és a jogos művészi igényeknek megfelelnek, a társulat ezeket a sokszorosítás jogával együtt, egyenkint 150 (százötven) koronáért megvásárolja. Ezenkívül az érdekelt iparosok részéről is további vásárlások várhatók. A vételárért köteles a terv szerzője kívánatra a kivitelhez szükséges részletrajzot 8 napon belül elkészíteni. Amennyiben egyes iparosok a társulat részéről megvásárolt síremlékek terveinek és részletrajzainak másolatát kívánnák, az illető tervező köteles azokat 30 koronáért az illetőknek rendelkezésére bocsátani. 5. A pályázaton csakis magyar állampolgár vehet részt. 6. A pályázat titkos ; ennélfogva minden pályázó lássa el pályaművét jeligével és csatolja ugyanazzal a jeligével ellátott zárt borítékben nevét és lakásának címét. 7. A pályaműveket 1914 március hó 2-ika déli 12 órájáig kell beküldeni az Országos Magyar Iparművészeti Társulat igazgatóságának (Budapest, IX., Üllői-út 33—37.). 8. A pályázatot kilenctagú bírálóbizottság dönti el, amelynek elnöke Alpár Ignác, tagjai: Kovács Róbert, Nádler Róbert, Seenger Béla, Szablya Frischauf Ferenc, Teles Ede, Tóth István, Vig Albert és Weisin-ger György. 9. A megvásárolt tervek tulajdon-és sokszorosítási joga felett az Országos Magyar Iparművészeti Társulat rendelkezik. 10. Valamennyi pályaművet a pályabíróság döntése után a társulat legalább 10 napig kiállítja az Országos Magyar Iparművészeti Múzeumban. 11. A meg nem vásárolt pályaműveket a kiállítás után legkésőbb 30 napon belül el kell vitetni, mert ezen az időn túl a társulat nem vállal értük felelősséget.

1914 márc. 15. lejár Pápa város kórháza tervezésének pályázata. Díjak: I. l 500 K, II. l 000 K, III. 500 K.

1914 március 26-ikán lejár a «Magyar Kupa» tervpályázata. A Magyar Labdarugók Szövetsége az általa alapított «Magyar Kupa» című örökös vándordíjnak tervezetét általános nyilvános pályázat útján akarja beszerezni és az Országos Magyar Iparművészeti Társulatot kérte fel e pályázat intézésére. E pályázat föltételei a következők: 1. Tervezzék meg a Magyar Labdarugók Szövetsége örökös vándordíját: a «Magyar Kupát». 2. A tervező törekedjék arra, hogy a kupa célját és annak magyar jellegét pályatervén kidomborítsa. 3. A kupa magassága legalább 40 centiméter legyen. Vegye figyelembe még a tervező, hogy nemes fémből való elkészítésére 2000 korona áll rendelkezésre. 4. A kupa alakját, díszítésének módját (domborítás, vésés, zománco-lás, ékkövek stb.) a tervező maga állapíthatja meg. 5. Csakis teljesen befejezett, színes, (akva-rell, kréta), közvetlenül felhasználható, természetnagyságú tervekkel lehet pályázni, amelyekből az anyag és a díszítés összhatása megítélhető. A díszítési részletek kisíkítva rajzolandók meg. A megvalósításra elfogadott pályaterv szerzője köteles a kupa elkészítését a műhelyben ellenőrizni. 6. A pályázaton csakis magyar állampolgár vehet részt. 7. A pályázat titkos, ennélfogva minden pályázó lássa el a művét jeligével s csatolja hozzá ugyanazzal a jeligével zárt borítékban nevét és lakásának címét. 8. A pályaműveket 1914. évi március hó 26-a déli 12 órájáig kell beküldeni az Országos Magyar Ipar-űvészeti Társulat igazgatóságához (IX., Üllői-út —37.). 9. A pályázatot héttagú bírálóbizottság dönti el, amelynek elnökét és három tagját az Országos Magyar Iparművészeti Társulat, három tagját pedig a fentnevezett Szövetség küldi ki. 10. A pályázat feltételeinek mindenben megfelelő legjobb pályaművek díjazására a Magyar Labdarugók Szövetsége két díjat tűz ki és pedig: I. díj 500 korona, II. díj 200 korona. Ameny-nyiben a pályázatot hirdető Szövetség a pályadíjjal jutalmazottakon felül még egyik-másik pályaművet meg akarná szerezni, magának tartja fenn a jogot, hogy az illető pályaművet, illetve pályaműveket 100-100 K-ért megvásárolhassa, l 1. A díjazott és megvásárolt tervek tulajdon- és korlátlan sokszorosítási joga a pályázatot hirdető Szövetséget illeti meg. l2.Valamennyi pályaművet döntés után a Társulat legalább 8 napig kiállítja az Országos Magyar Iparművészeti Múzeumban. A nem díjazott s meg nem vásárolt pályaműveket a kiállítás után legkésőbb 30 napon belül el kell vitetni, mert ezen időn túl a Társulat értük felelősséget nem vállal.

1914 március 31-én lejár a brassói gör. kel. román felsőkereskedelmi iskola igazgatósága által hirdetett tervpályázat az építendő brassói gör. kel. román felsőkereskedelmi iskola terveinek elkészítésére. Az épület beosztása, a helyrajz és a feltételek, valamint mindennemű felvilágosítás az intézet igazgatóságánál (Brassó, templomsor 5.) kaphatók. I. díj 1500 K, II. díj 9CO K, III. díj 600 K.

1914 ápr. 1. lejár a bolgár közmunkaügyi minisztérium által királyi palota tervezésére kiírt pályázat. Díjak: I. 10.000 fr., II. 7000 fr., III. 4500 fr., IV. 2500 fr. Megvételi díjak összege 4000 fr.

1914 ápr. 1. lejár a bolgár közmunkaügyi minisztérium törvénykezési palota tervezésére kiírt pályázata. Díjak: I. 4000 fr., II. 2500 fr., III. 1000 fr. Megvételi díjak összege: 1500 K.

1914 május 20-án lejár a váci Vásártér szabályozására hirdetett pályázat. Vác város tanácsa a Vásártér és ezzel kapcsolatos területeknek szabályozási és felosztási terveinek beszerzése céljából tervpályázatot hirdet. A pályaművek jeligés levéllel ellátva Vác város polgármesteri hivatalához nyújtandók be.

1914 szept. 30. lejár az Erzsébet-emlékmű pályázata. Pályadíjak összege 60.000 K, melyből a legalkalmasabb pályaművek 300 K-tól 6000 K-ig emelkedő díjakkal jutalmaztatnak.

 
   Közreadja a Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtára, 2002-2003