A MŰVÉSZI NEVELÉS ÉS AZ ISKOLA
Alig van közoktatásunknak mostohább gyermeke, mint a művészi értelem nevelése. A középiskola végzett tanulói a képzőművészet alkotásai előtt teljes tudatlansággal állnak, zavarba jönnek, ha véleményüket kérdezik, hiszen mind a modern művészi irányok, mind a művészettörténelem korszakai ismeretlenek előttük.
A művészi értelem fejlesztése az iskolában már ezelőtt tíz évvel beható vita tárgya volt a drezdai művészetnevelésügyi értekezleten, ahol a kérdés fontosságára nézve a jelenlevők egyetértettek, csak a megoldás módja választotta szét a művészeket és a pedagógusokat két táborra. A művészek az iskolai «metódusokban» a művészet meggyülöltetésének közelfekvő lehetőségét látták, eleve tiltakoztak tehát minden diszciplinális eljárás ellen, amely helyett a «csendes» szemléltetést és az intenzívebb rajzoktatást ajánlották.
A pedagógusok viszont azt tartották, hogy az ifjúságot az iskolai tanítás keretében kell a művészi megértésre nevelni. A művészi nevelés ennélfogva, mint minden egyéb az iskolában, a tanító lelkesedésén és egyéniségén múlik. A leghelyesebb kezdet tehát az volna, hogy a tanítóképzésnél a művészeti tanulmányok jobban érvényesüljenek, tekintettel az ifjúság nevelésének szükségleteire. A második teendő a gyermek esztétikai fogékonyságának megállapítása. Ugyanis a gyermek és a művészet vonatkozásait már sokan kutatták, de a gyermeknek esztétikai ítéleteivel s ezen ítéletek létrejöttének körülményeivel alig foglalkoztak. Bizonyos az, hogy a gyermek inkább a kép tartalmát nézi mintsem annak művészi értékét és eszerint hozza meg róla ítéletét is. Megállapítandó volna, mennyiben lehet szó mégis a gyermeki ítéletekben művészi kritériumokról. Müller Frigyes az utóbbinak meghatározása végett Fechner után indulva 9 kérdésre kiván a gyermekektől feleletet. Nem érdektelenek ezek a kérdések: 1. A festmény hangulata: a) kellemes vagy kellemetlen, b) a hangulat megnevezése, c) a hangulat egysége, d) mi okozza a hangulatot, e) rokonszenves-e? stb. 2. Nem esztétikai szempontok: a) drága-e, b) ritka-e, c) alkalmas-e a szoba díszítésére, d) tanulságos-e, e) mi a tanulság? 3. A művész egyénisége és tehetsége: a) régi vagy modern festő festette-e? b) tehetséges volt-e? c) miből tűnik ez ki? 4. A művész szándékai. 5. A tárgy felfogása. 6. A tárgy visszaadásának módja és jósága. 7. A visszaadás eszközei. 8. A művész technikája. 9 A kompozíció: a) jó-e az elrendezés? b) üres foltok vannak-e? c) jobb lenne-e, ha nagyobb lenne az alak? d) hiányozhatnék-e pl. a fa? e) van-e egységes központja?
Ugyancsak Müller több felnőtt tanult és tanulatlan egyénnel végzett kísérleteket annak eldöntése végett, hogy van-e lényeges különbség köztük és a gyermek között a művészi felfogóképesség dolgában. Ebből kitűnt, hogy a gyermeki ítélet korántsem azonos a tanulatlanokéval. Azt sem lehet mondani, hogy a gyermek ítélete csak a tartalmon múlik, mintha a forma nem számítana. A gyermeknek is meg vannak a maga szépeszményei és ami ezeknek nem felel meg, az bármily művészi, neki nem tetszik.
A szín egyik főtényező az ítéletben. Müllernél 240 gyermek közül 88 hivatkozik rá, mint tetszésének vagy nem tetszésének okára. Kevesebb figyelemben részesül a gyermekek részéről a rajz, a technika és a kompozíció. Igen érdekes a fiuk és a leányok ítéletei közti különbség. A hangulat pl. a leányoknál sokkal nagyobb szerepet játszik, mint a fiuknál.
Müller kísérletei eredményeképp a művészi nevelésre vonatkozólag a következő javaslatot teszi: 1. A rajztanításra nagyobb súlyt kell vetni. 2. A szemléltető módszernek nagyobb teret kell adni. 3. Az esztétikai tanítást a középiskolában, már az alsóbb fokon meg kell kezdeni és következetesen, tervszerűen kell fej-nesztei az esztétikai ítéletet a gyermek lelkében. művészi nevelésünknek ezen követelményeire a gyermek tanulmányozása irányítja a figyelmet. Ezen az alapon állapítható meg a művészi nevelés egész pedagógiája.
Müllerrel sok tekintetben egyező eredményről számol be Hasserodt, aki beszélgetés és utánrajzolás utján kísérelte meg a gyermekeket bevezetni a kép művészi megértésébe. Legfontosabb megállapításai a következők: l. A kép művészi megítélése nagyon alacsony fokon áll, majdnem teljesen esztétikátlan. A gyermekek csak a tárgy iránt érdeklődnek. 2. Egyes képelemek észrevétlenül hagyása és helytelen felfogása gyakori. 3. A művészi forma iránti érdeklődés az érettebb gyermekeknél felkelthető és nevelhető. Ez történhetik a) a kép megbeszélésével, elemezésével és b) utánrajzolással, A legértékesebb szolgálatot teljesíti a rajzoktatás, amelynek a képzőművészettel állandó vonatkozásban kell lennie. A kísérleti lélektan és esztétika feladata lesz, hogy megvilágítsa a kép iránti művészi értelem keletkezését, törvényeit.
Dehning Gusztáv kísérletileg igazolta a művészi kritériumok megtanulhatóságának, a művészi ítéletre való eredményes szellemi befolyásnak lehetőségét. Ezen célból egy képtanítási tanfolyamot rendezett, amely alatt az esztétikai ítéletnek három fokozatát állapíthatta meg: 1. Izoláló, meghatározó. 2. Izoláló, jellemző. 3. Összehasonlító ítélet. Dehning a tani-tás anyagát a következőkre terjesztette ki: Néhány fontos művészeti és teknikai kifejezés ; mire szolgálnak a képek ; mi teszi a képet széppé ; hogyan emeli ki a művész a főalakot ; a fényhatás megfigyelése ; a vonalak esztétikai hatása; a színezés fontossága ; a kontraszt művészi céljai ; a dimenziók feltüntetésének eszközei ; a kép hangulata ; a művészi bírálat.
Mindez kezdete lehet a művészetnevelési programmnak, amikor a gyermek esztétikai érdeklődésére vetődik fény. Hazánkban a Gyermektanulmányi Társaság ezen célból országos adatgyűjtést indított, Sajnos, az adatok feldől-gozása késik, azonban a gyermeki érdeklődés lélektanának egy kiváló kutatója, Nagy László, a szép iránti érdeklődést is megvilágítani igyekszik.1
A legfontosabb kérdés marad, mint tárgyaltassanak a művészet alkotásai az iskolában. A kérdés megoldása a tanító képességeihez van kötve. Valóban ma jogosan akadna sok művész, aki műveinek a «magyarázása» ellen tiltakoznék. Maguk a pedagógusok sem értenek egyet a követendő eljárásra nézve. Szerintünk azonban minden tanító meg fogja találni módszerét, mint egyéb tárgyaknál történik, ha tárgyát érti. Erre kell tehát vetni a fősúlyt. A művészetnek nagy érdeke fűződik ehhez, mert a mai művészet iránt teljesen közömbös nevelési iránynál is nagyobb károkat okozna, ha vakkal vezettetnénk világtalanokat.
GYULAI ALADÁR
1 A gyermek érdeklődésének lélektana. (Die Psychologie des kindlichen Interesses. Leipzig. 1912. Nemnich kiadása)
