Tizenharmadik évfolyam, 1914    |   Hetedik szám    |    p. 357-358.
 

 

GROSS BÉLA

Hetvenkilenc évet élt és ötvenöt esztendőn át rendes, szinte sohasem hiányzó kiállítója volt a budapesti műtárlatoknak Gross Béla.

GROSS BÉLA
GROSS BÉLA

Első szereplése visszanyúlik művészeti életünk patriarkális korszakába. Egy női tanulmányfejet állított ki az egykori Pesti Műegy-let 1858-iki kiállításán, az egykori Diana-fürdő épületében. A Pesti Műegylet megszűnt, a Dianafürdő jellemzetes architektúrája kitörlődött a főváros építészeti képéből. A múlt, amelyekhez Gross Béla ifjú művészi szereplése fűződött nekünk régmúlttá, csaknem legendás idővé változott, amelynek szelid, jóságos szivű csöndes, szép fehér hajú és fehér szakállú élő hírmondóját Gross Bélában tiszteltük és szerettük. Ez év október 15-én, reggel 8-kor elragadta őt is körünkből a halál, amely ugyancsak gazdagon szedte ebben az évben áldozatait a magyar művészek soraiból.

Nemesen egyszerű volt az élete folyása, művészete is ildomosán csöndes, feltűnést nem keresőj halk hangú volt. Főképp arcképeket és tanulmányfejeket állított ki. Valamennyi magán viseli a régi táblabíró-világ bélyegeit. Az előadásmódban nincs zökkenés: amit a fiatal festő a maga szempontjából jónak, helyesnek ösmert fel, azt folytatta férfikorában, azzal élt mindmáig. Jól fundált, szorgalmasan megdolgozott képek: ez volt a táblabíró-világ ideálja s ehhez híven ragaszkodott Gross Béla, bár azóta végigszántotta a művészet földjét az impresszionizmus és expresszionizmus éles ekéje. Művésztársai nem vártak tőle felforgatást ; szeretettel és tisztelettel juttattak mindig helyet a modern képek áradatában az ő más időkről, más emberekről regélő képeinek. Bár nagy ellentétek választották el a modernebbek felfogását az övétől, mégis szent volt a béke köztük és talán semmi sem jellemzi jobban Gross Bélát, mint éppen ez a tisztelet.

Gross Béla Miskolcon született 1835 február 4-én. Atyja kereskedő volt. Ez a pálya nem felelt meg a fiatal ember vágyainak: a festészet vonzotta s hogy magát ebben kiképezze, beiratkozott Marastoni pesti iskolájába. Ez 1853-ban történt. Talán nem felelt meg neki egészen az iskola, talán többet is akart kóstolni a múlt művészetéből, mind amennyit az akkori Pest kínált: Gross pár hónapi tanúlga-tás után, amelyben Komlóssy Ferenc is segítségére volt, otthagyta az iskolát s még az évben Bécsbe ment Waldmüllerhez, akinél egy évet töltött. 1854-ben Münchenbe került, ott a Képzőművészeti akadémián dolgozott, az antik-osztályban. Itt egy évig maradt. Budapestre telepedve 1858-ban kiállította a Diana-fürdőben első képét (Bacchansnő), s aztán újra Bécsbe ment, az akadémiára, ahol 1860-ig tanulmányozott. Egy évvel rá ismét Budapesten van, itt már jeles klientéliája akad, mert 1881-ben megfesti Andrássy Gyula grófot és feleségét.

Ettől fogva mind haláláig Budapest a munkálkodásának színhelye s képei abban a témakörben mozognak, amelyet fiatal korában birtokba vett. Arcképek, tanulmányfők, ideális és karakterfejek kerülnek ecsetje alól a kiállításokra. A rendkívül nagyszámú efajta mű közül ide jegyezzük a Parasztanyóka címűt (1886), amelyet annak idején megvett az állam a Nemzeti Múzeum képtára számára; a női arczké-pet (felesége, szül. Tóth Berta arcképe, 1887, Szépművészeti Múzeum), mint amelyek nyilvános gyűjteményekbe kerültek. Egy Szent Margit című festményét Klotild főhercegné vette meg. Ide tartoznak még: Drótos-tót (Károlyi György gróf túl.). Tanulmányfej (Károlyi Gyula gróf túl.), Cigánylány (Széchenyi Béla gróf túl), Árva lettem (Kelemen Gyula túl.}, Ájtatosság (Szitányi Géza túl.), Apáca (Sándor Hugó túl.), Tanulmányfej (Sándor Gyula tulajd.), Madonna (Patterson tűi., Edinburg), Önarckép és Drótostót (Kohner Adolf túl.), Kertészlány (Walter Schmidtt túl., New-York), Meghiúsult remény (Beiméi túl.), Cigánylány (Zichy Nép, János gróf túl), Női arckép (Komáromy György tulajdona), Almássy Pál, Bródy Zsigmond, Andrássy György gróf arcképe stb.

Ily zsánerű képeinek száma akkora, hogy lajstromukkal oldalakat lehetne megtölteni.

Halála nagy részvétet keltett művészeink és mindazok körében, akik jóságos szivét ösmerték. Október 17-én temették el a Budapestrákoskeresztúri temetőben.

 
   Közreadja a Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtára, 2002-2003