Tizennegyedik évfolyam, 1915    |   Második szám    |    p. 117-118.    |    Facsimile
 

 

MADARASSY ERZSÉBET

A magyar művészet gyöngéd lelkű és finom kezű művelőjét veszítette el Madarassy Erzsébetben. Halálát nemcsak a hozzá közel állók s azok gyászolják, akik kedvelői voltak művészetének, hanem azoknak ezrei is, akiket az ő jóságos szociális tevékenysége szebb embersorba, az életnek nemesebb rendjébe emelt.

Madarassy Erzsébet született Szürte-Tégláson 1886-ban, mint gojzesti és mezőmadarasi Madarassy Móric min. tanácsos és gróf Festetich Julianna első gyermeke. Boldog gyermekkorát falun töltötte és a természet határtalan szeretetét édes anyja oltotta belé. Az egyszerű természet szépségei voltak a gyermeknek első szenzációi. Amint Millet e fontos eseményekről számolt be Corotnak és Rousseaunak barbizoni leveleiben: Ma gyönyörű napfelkelténk volt, tegnap leírhatatlanul misztikus volt az alkony, a mai felhőzetet sirathatod, hogy nem láttad, — úgy a gyermekleány lelke, mint az érzékeny lemez állandóan vonzotta magába a természet képeit. Mikor a családi körülményeik Budapestre szóllították, irtózott a nagyvárosi élettől, mint a börtöntől és szülei nem is merték valamely szűk bérkaszárnyába palántáim az eleddig szabadon szárnyaló képzeletet, oly házban kerestek lakást, amelynek legalább is kertté alakított udvara volt. És a fiatal leány most e tenyérnyi zöldhöz, e pár senyvedt fához kötözgette képzelete szálait.

Tehetsége korán nyiladozott, szülei siettek őt a Mintarajziskolába beíratni, ahol Székely Bertalannak volt kedvenc tanítványa. Már ekkor is kitűnt a komponálásban úgy, hogy munkáit, mint a legtehetségesebbeket kiküldték az iskola kiállításában a párisi kiállításra. 1888-ban keresztapja gróf Nákó Kálmán kiküldte Parisba, hol 10 hónapig volt a Julian-iskola tanulója. Ott is a legjava közé számították. A 22 éves magyar leány már akkor elárulta gazdag lelkületét és csodálatos tehetségét az emberekkel való bánnitudásban. Annak az izgékony, szeszélyes, szertelenségre hajló, a világ minden tájából összesereglett konglomerántumnak, amit művésznövendékeknek hívunk, Madarassy Erzsiké volt a központja. Mert mindenkivel tudott a maga nyelvén beszélni, mindenkit megértett, mindenkinek imponált tudásával, öntudatlanul tiszta lényével, nobilis jellemével. Mint kész művésznő jött haza Parisból, és ekkor állt a legnagyobb dilemma előtt. Jöttek a megrendelések, de soha vagy ritkán birt nekik eleget tenni. Hangulatainak volt rabja. Ha nem volt ihlete, nem vette elő a megrendelt arcképet, jártak bár mindennap a nyakára. Ha pedig készen volt és tetszett neki, akkor meg éppenséggel nem birt tőle megválni. Belátta mindhamarabb, hogy nem bír kenyérért dolgozni és választotta két rossz közül a rosszabbat. Beállt az igába, elfoglalta egyik községi polgári leányiskolái rajztanárnői székét. Most hát maga kötötte meg magát ; vége volt szép szabadságának, amelyet pedig olyan féltékenyen őrizgetett. De nem lett volna az az igazi fennenjáró szellem, ha ez az új helyzet békót vert volna rá. Sőt itt találta meg magát igazán. Itt kezdte meg szociális munkásságát, amely később oly gazdag gyümölcsöket termett. Itt kezdte emelgetni a nép gyermekének lelkét a Ruskini «égi levegője» felé. A Dohány-utcai polgári leányiskola tanítványai nem a legdisz-tingváltabb társadalmi körökbői származnak, és mit tudott ő belőlük kicsiholni! Rajztanítása nem annyira a kézügyesség, mint inkább a lelki meglátás szolgálatába szegődött. Arra törekedett, amit Jászi Oszkár így fejez ki: «A művészet szeretete az életet befelé tereli és annak anyagi eszközök igen szerény foka mellett is a szélesség és intenzitás olyan mérvét adhatja meg, mely királyok és milliomosok előtt ismeretlen.»

Madarassy Erzsébet ezt elérte nemcsak iskolai tanítványaiban, hanem ama sajátos körben, ott a legsötétebb Józsefvárosban, ahol házmester-lányok, nyomdász-lányok, masamód-lányok és cselédek sereglettek köré minden vasárnap délután. Angliában úgy hivják ezt, hogy Settlement, mi az Orsz. Kat. Nővédő Egyes. Kat. Leánykörének nevezzük. Van ilyen a fővárosban és a vidéken kb. 25, jár belé vasárnap délutánokon harmadfél ezer fiatal lélek, foglalkozik velük pár száz úri nő (patronessz), akiknek lelki atyjuk és vezérük Prohászka püspök. Hogy mit csinált velük festőnőnk? Beszélgetett utazásairól, mutogatott képeket, mesterműveket és olasz tájakat, elvitte őket a Szépművészeti múzeumba, szavaltatott, élőképeket rendezett velük úgy, hogy mikor alacsony alakja, arisztokratikus arcéle megjelent az ajtóban, az egész leánysereg ujjongva rohant feléje, mert tudták, hogy ma nagy jóban lesz részük!

Ugyanez a leánysereg borította virágba és kisérte zokogva utolsó útjánra a budai Lágymányos egyik házából. Műterme mennyezettől földig fehérbe volt vonva, közepe táján egy virághalom. Alig látszott ki belőle a halott üd-vözült arca. És valamint a virágözön nem pompázó díszkoszorúk, de szerény egy-két szál vi-rágocskákból halmozódott össze, úgy a gyászoló gyülekezetben ott láttuk a magas arisztokrácia, a főváros művész és írói világa mellett igenigen nagy számban a nép lányait, akik földi nemtőjüket siratták Madarassy Erzsébetben.

Madarassy Erzsébet oeuvre-je megközelítette a másfélszázat, amelyből az év folyamán gyűjteményes kiállítást fognak rendezni Budapesten. Arcképei: Prohászka püspök portrait-ja az esztergomi papnöveldében, Majláth püspöké Nagyszebenben, Jekelfalussy miniszteré a honvédelmi minisztériumban, Giesswein prelatus stb. Mintázta Nagy Imrét, a Nemzeti Szinház jeles hős szerelmesét és az időtájban Stróbl mester erősen biztatta, szegődjék az agyag mellé. Egy bájos Madonnája van özv. Pálffy Pálné grófné birtokában, valamint a Szent idill (Angyalkákkal játszadozó gyermek Jézus) Prohászka püspök rezidenciájában. Legújabb képe a Pénzintézetek Hadikórházának nagy oltárképe: Krisztus urunk a Gethsemáni kertben.

Özv. BÁTHORY NÁNDORNÉ

MADARASSY ERZSÉBET TAVASZ
MADARASSY ERZSÉBET
TAVASZ

IMREY LAJOS MŰVE PLAKETT
IMREY LAJOS MŰVE
PLAKETT

 
   Közreadja a Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtára, 2002-2003