A «KÉVE» HADIÉRME
A mai idő, amely vassal és vérrel írja nevét az örök história lapjára, a szobrászok művészetében is nyomokat fog hagyni. Nem alap nélküli jóslás, ha azt mondjuk, hogy az éremvésők és plakettisták számára rendkívül sok alkalom nyílik, hogy — mint a költők — a maguk mesterségének maradandó nyelvén hirdessék a nagy idők járását s hogy a béke napjaiban majd a monumentumok egész sora születik a bronzöntő és márványfaragó mühelyekben.
Egy ily dokumentum, amely a háború és a művészet találkozásának terméke, s ami szobrászi eszközökkel a mai fergeteges napok emlékeztetője lesz: a «Kéve» hadiérme. Egyik oldalon Herakles — hatalmas erejű akt — viaskodik a hydrával, másikon ott van a korszakos dátum, stilizált kéve és pallos közt, mögöttük pedig, távolba vesző sikság, amelyen sugarak törnek elő... Az érmet Zutt R. A. szobrász művész mintázta, akit ilyfajta munkáin — egy-két éve egész kollekciót mutatott be — nobilis felfogású s szuverén technikával rendelkező művésznek ismert meg a kritika s a magyar müértő közönség.
A «Kéve» müvészegyesület amely szerény keretek közt bár, de serényen és reális alapon munkálkodik a magyar művészet javára: ezzel az éremmel oly akcióba kezd, amely mindenki részéről csak pártolásra találhat, Segíteni akar azokon a művészeken, akiknek műtermébe az elhangzott hadüzenetek óta bajosan téved művásárlási szándékkal látogató," akiket a társadalom szabad foglalkozású tagjai közt, ha nem is legjobban, de szintén súlyosan, egzisztálásuk alapjaiban támadott meg a háború, Az a mód, ahogyan ezt a segítést keresztül akarja vinni, tapintatos, ami nélkül ép itt, az annyira érzékeny művésztermészetekkel szemben, sokszor semmire se lehet jutni. Elkerüli ugyanis a könyöradomány jellegét. Az a festő, szobrász, iparművész, akire a «Kéve» hadiérmének jövedelméből kifolyólag a támogatás kiterjedhet, nem ellenszolgáltatás nélküli beneficiumban részesül, ami, ha még oly kegyes módon is jut el a maga emberéhez, könnyen okozhatja a lealázkodás mardosó érzését. A «Kéve» egyszerűen műtárgyat vásárol a háború által sújtott művészektől. Föltéve persze, ha talál ilyesmit a műtermekben, mert a segítésnek ez azért nem kategorikus feltétele. A műtárgyat, képet, szobrot aztán, ha érdemesnek látszik, valamely közgyűjteménynek, múzeumnak adományozza Örök letét gyanánt.
A «Kéve» most kiadott érme ugyancsak másnak indult. Eredetileg fölötte békés természetű emlékéremnek készült s egy zárt közönségnek: az egyesület tagjainak. Múlt év május havában határozta el ez a müvészegyesület, hogy a Münchenben rendezett kiállításának emlékére érmet ad ki, amelyet tiszteletbeli tagjainak, lászlófalvi Velics Lajos bajorországi osztrákmagyar követnek és dr. Majovszky Pálnak szán. A közbejött hónapok világeseményeinek hatása alatt hadiérem lett Zutt szobrászművész érméből, amelyet az egyesület most már a háború tartama alatt a nagy közönség számára is forgalomba hoz. Jeleztük, hogy minő célzattal: a háborútól legjobban sújtott művészek érdekében s a jövedelem másik felét illetőleg a Vöröskereszt javára. Ez utóbbit egyrészt azért kapcsolja bele akciójába, mert ma már meglehetős számú beteg és sebesült művész-katona részesült a Vöröskereszt gondozásában, s másrészt remélhető, hogy így ez a hadiérem oly körökbe is eljut, amelyek egyébként messze állanak a művészettől s nincsenek amatör hajlamaik.
Az érem szerzője, Zutt szobrászművész, aki maga is a «Kéve» tevékeny művésztagja, s mint ismeretes, az Iparművészeti iskola tanára, a következőket mondja intencióiról: «A kivitel tekintetében az éremkészités három módja állt rendelkezésemre. Az antik technika, amely szerint a negatívot kőbe vagy acélba véssük (gemmák), a reneszánsz technika (Pisani módszere), amely szerint az érmet eredeti nagyságban viaszból mintázzuk meg, s végül mint harmadik eljárás a modern technika, amely szerint az eredeti modell nagyobbított alakban készül és redukciós gépek segítségével kapja meg a kívánt kisebb alakot. Én csak a két első technikával dolgozom, mert úgy érzem, hogy a redukciós gép beavatkozása az érem művészi kvalitásának rovására történik. A két régebbi eljárás közül ez alkalommal a reneszánsz technikát választottam, mert legalkalmasabbnak találtam arra, hogy egy aránylag kis térben, e nagy küzdelmet jellemző erőt és lendületet tudjak vele kifejezni. Ennek az eljárásnak az alkalmazása továbbá azt is lehetővé teszi, hogy mindazok, akik a «Kéve» hadiérmét megveszik, közvetlen eredeti öntvényt kapjanak, mintegy a sajátkezű mintával művészileg egyenértékű, eredeti műhöz jussanak, Az első oldal megtervezésénél, amely «A kultúráért és a hazáért» felírást viseli, hogy a jelenlegi nagy mérkőzést egységes és koncentrált plasztikai formába tudjam foglalni: az antik mondakörből Heraklesnek a hydrával való küzdelmét választottam. A viaskodó férfi alakjában a nemes erő hatalmát és az akarat egységének jelentőségét igyekeztem megtestesíteni, míg a hydrában az álnokságot és alattomosságot. Az érem hátsó oldalán a nagy esztendőre való emlékezésül a stilizált l 914-es évszámot alkalmaztam, amelyet a kévéből kiemelkedő pallos — mint az igazi kultúráért vívott örök és rettenthetlen emberi küzdelem szimbóluma — bont két részre. A szám, a kéve és a pallos mögött elterülő síkság szemhatárán annak a reménynek kelnek első sugarai, amelyhez e nehéz időkben minden nemes emberi szívnek megingathatlan hűséggel kell ragaszkodnia.»
A művészet mellett ma is kitartó emberek kezébe teszi le a «Kéve» ezt a hadiérmet, de tekintve a kettős célt — a művészek segítésével egybekapcsolt Vöröskereszt ügyét — kívánatos és remélhető, hogy akciója a nagy közönség köreiben se marad minden visszhang nélkül. Megszerzése nem merő áldozat, irgalmas szamaritánus szerepben végzett jótékonykodás, mert hisz' aki magához váltja, ellenértéket kap. Az érem, amelynek átmérője nyolcvanöt milliméter, kétféle anyagból készült. Bronzból, amelynek ára ízléses tokkal húsz korona, s ezüstből, amely százhúsz korona.
