MŰCSARNOKBÓL
SORSOLÁS A KÉPZŐMŰVÉSZETI TÁRSULAT TAGJAI KÖZÖTT. Megelőző számunkban közöltük, hogy a Képzőművészeti Társulat ebben az esztendőben folytatólagosan két sorsolást rendez tagjai között, az egyiket a tavaszi, a másikat a téli tárlat megnyitása előtt. Az első sorsolást zólyomi Wagner Géza dr. igazgató elnöklésével március 9-én tartotta meg a Társulat, amelyen jelen voltak: Jend-rássik Jenő h. igazgató, Szenté Miklós fővárosi főjegyző, Hedry Aladár dr. kir. közjegyző, Heisler Ferenc fővárosi számvevőségi főtiszt és Mészáros Ferenc társulati számvevő. A jegyzőkönyvet Lesskó János h. titkár vezette, a számokat Bartos István 10 éves fiúcska húzta. Kisorsoltatott összesen 20.000 korona értékű nyeremény, felosztva 31 nyereményre. A sorsolás eredménye a következő:
sorszám nyereményérték nyerőszám
1. 1500 koronás 19861
2. 1200 « 16857
3. 1000 « 27081
4. 1000 « 6595
5. 800 « 19003
6. 800 « 21228
7. 800 « 24732
8. 800 « 5574
9. 800 « 16142
10. 600 « 22836
ll. 600 « 12408
12. 600 « 17836
13. 600 « 20882
14. 600 « 24898
15. 600 « 20000
16. 600 « 25919
17. 600 « 1973
18. 600 « 5401
19. 600 « 8709
20. 500 « 3011
21. 500 « 681
22. 500 « 15439
23. 500 « 19988
24. 500 « 18196
25. 500 « 13547
26. 400 « 11727
27. 400 « 26319
28. 400 « 24377
29. 400 « 4663
30. 400 « 23024
31. 300 « 1 1426
A TAVASZI TÁRLAT MEGNYITÁSA ÉS EDDIGI EREDMÉNYEI. Március 13-án nyitotta meg a tavaszi tárlatot József főherceg, a társulat védnökének képviseletében Jankovics Béla dr. vallás és közoktatásügyi miniszter, a városligeti Szépművészeti Múzeumban. Az ünnepélyes vernis-sagera a nagyszámú és előkelő közönség már zsúfolásig megtöltötte a kiállítási termeket, mire József főherceg képviselője Klebelsberg Kunó gróf államtitkár és Majovszky Pál dr. miniszteri tanácsos, a művészeti ügyosztály főnökének társaságában a múzeumba érkezett. A minisztert a társulat részéről Forster Gyula báró titkos tanácsos és Hauszmann Alajos építőművész alelnökök, zólyomi Wagner Géza dr. igazgató, Jendrássik Jenő h. igazgató, Dudits Andor, Róna József és Vágó József igazgatósági tagok, a múzeum részéről pedig Petrovics Elek dr. igazgató fogadták. Fogadtatás után Forster báró alelnök a következő beszédet intézte a Fenség képviselőjéhez:
«Őszinte tisztelettel és hódolattal van szerencsénk társulatunk nevében Nagyméltóságodat üdvözölni kettős minőségében. Mint fenséges védnökünk, József főherceg magas személyének képviselőjét és mint közoktatásügyi kormányunk fejét.
Fenséges védnökünk, ki a magyar hősiességnek megtestesülése, mint Hunyadi János mondta, miles militum, csodálatos bátorsággal védi a Kárpátoknál hazánk határait és katonáink bámulatot keltő hőstetteivel a magyar vitézség ezeréves történetéhez új lapokat csatol, melyek az egész világ tiszteletét vívják ki és örök dicsőséggel övezik a magyar katona nevét és homlokát.
Fenséges védnökünk a haza léteért való küzdelemben sem feledkezett meg társulatunkról, mert ha valaki, akkor a katona, a hadvezér tudja értékelni az erkölcsi, a szellemi erőt.
Mély hálánkat fejezzük ki ő császári és királyi Fenségének határtalan kegyességeért, hogy kiállításunk megnyitásán magas személyének képviseletével Nagyméltóságodat megbízni méltóztatott és őszinte köszönetünket nyilvánítjuk Excellentiádnak, ki társulatunk és művészetünk ügyét mindenkor pártolásra méltatja és kinek most is köszönhetjük, hogy kiállításunk számára a Szépművészeti Múzeum palotájának helyiségeit igénybe vehetjük.
Azt szokták mondani, hogy a háborúban a múzsák hallgatnak. Ebből a háborúból azonban, melyet a jog és erkölcs örök szégyent keltő letiprásával kényszerítettek jóságos királyunkra és országunkra, hatalmasabban emelkedik ki az emberiség szellemi és erkölcsi javainak értéke, melynek védelmére keltünk s melyeket a harcok között is ápolunk, mint egyik biztosítékát annak, hogy a béke áldásainak útját előkészíthessük.
Társulatunk három irányban iparkodott — és talán dicsekvés nélkül mondhatjuk — nem eredménytelenül működni a nemzetünk végtelen áldozatkészségéről tanúskodó jelen időkben.
Műcsarnokunkat kórházzá alakítottuk át, hogy sebesült hőseinket ápoljuk.
Művészeink részére, az ő saját tevékenységük igénybevételével segélyakciót szerveztünk, melyet méltán hálát keltő s alig is remélt sikerű eredmény koronázott.
Végre művészeink, kik közül többen a harctéren teljesítették és teljesítik hazafias kötelességüket, nem szűntek meg a háború alatt is tovább működni, hogy tanúságot tegyenek alapos, komoly munkájukról, lelkes törekvéseikről, magyar geniusuk megnyilatkozásáról, társulatunk pedig azon működéséről, melylyel szolgálni akarja művészetünket, művészeinket és szolgálni akarja a mai súlyos viszonyok között is szellemi és erkölcsi erőnk emelését.
Kérjük Nagyméltóságodat, hogy kiállításunkat megnyitni és művészeink munkásságáról meggyőződést szerezni méltóztassék.»
Jankovics dr. miniszter kijelentette, hogy József főhercegnek, aki a harctérről is állandóan melegen érdeklődik kulturális életünk iránt, a legnagyobb örömmel fog jelentést tenni arról, hogy a magyar művészek dacolva a súlyos időkkel, ambiciózusan dolgoznak és alkotásaikból az emberek lelki megnyugvást, gyönyörűséget merítenek. És örömmel fog jelentést tenni — úgymond — a művészek példás segélyezési akciójáról, valamint a Képzőművészeti Társulat tevékeny működéséről is, a mely a háború tartama alatt nagy áldozatkészséggel immár a harmadik kiállítást rendezte.
A közönség úgy Forster báró üdvözlő beszédét, mint a miniszter válaszát tetszéssel hallgatta végig, mire a miniszter megnyitottnak jelentette ki a tárlatot. Az ünnepélyes aktus után a Fenség képviselője Kézdi Kovács László és Szlányi Lajos festőművész-, Horvay János és Zala György szobrászművész juryelőadók kalauzolásával megtekintette a tárlatot s melegen gratulált a rendezőségnek. Szemléje közben örömmel konstatálta a miniszter, hogy a tárlaton a király volt a legelső vásárló.
A király budai palotájának ékesítésére összesen 14 művet vásárolt 15.500 koronáért a bizottság, a melynek tagjai voltak: Benczúr Gyula dr. főrend, a festő-mesteriskola igazgatója, Majovszky Pál dr. a művészeti ügyosztály főnöke, Petrovics Elek dr. a Szépművészeti Múzeum igazgatója és Szegedi Maszák Aladár dr. udvari, és kormánytanácsos. A megvásárolt művek a következők ; Bosznay Istvántól: November, olajfestmény. Burghardt Rezsőtől: Chioggia, olajfestmény. Edvi illés Ödöntől: Elnémult csatatér, olajfestmény. Glatter Gyulától: Csendélet, olajfestmény. Glatz Oszkártól: Őszi délután Nyitra. megyében, olajfestmény. Kallós Árpádtól: Biedermayer, olajfestmény. Koszkol Jenőtől: Első hó, pastell. Koszta Józseftől: Paraszt udvarrészlet, olajfestmény. Mikola Andrástól: Az Uffizi folyósója, olajfestmény. Paczka Ferencztől: Női fej, olaj'estmény, Pentelei Molnár Jánostól: Fehér-edények, olajfestmény. Szlányi Lajostól: Fenyves völgy, olajfestmény. Vidovszky Bélától: Öreg szoba, olajfestmény. Zádor Istvántól: Lila szalon a budai királyi várban, olajfestmény.
Glatter Gyula a király számára vásárolt képe vételárából nagylelkűen ötszáz koronát a Magyar Képzőművészek Segítő Bizottsága alapjának ajándékozott.
Közvetlenül a király bizottsága után a székesfőváros képzőművészeti bizottsága tartotta meg vásárló ülését Bárczy István dr. polgármester elnöklésével és négy művet vett meg 3000 koronáért. Megvásárolta: Bruck Miksa: Interieur c. olajfestményét, Kléh János: Téli táj c. olajfestményét, Náray Aurél: Kora őszi hangulat c. olajfestményét és dobai Székely Andor: Nyári reggel Bruggesben c. olajfestményét.
A Történelmi Arckép-Csarnok részére a Kultuszminisztérium megvásárolta Zala Györgynek Deák Ferencet ábrázoló márvány mellszobrát 3000 koronáért.
A Képzőművészeti Társulat a Nemzeti Képcsarnok Egylettől átvett vagyon kamataiból rendelkezésére álló összegből 5500 koronáért megvásárolta Boruth Andor: Arckép-tanulmány c. olajfestményét és Iványi Grünwald Béla: Fürdés után c. olajfestményét.
A nyerő tagok közül március végéig összesen 22-en értékesítették nyereményeiket 13.700 korona összegben és 6 nyerő ráfizetett a nyereményére 1500 koronát, 4 nyerő pedig elengedett összesen hétszáz koronát, úgy hogy a nyereményekből a művészek kezébe jutott 14.500 kor. Az elengedett 700 K-t a Társulat a téli tárlat előtt kisorsolandó összeghez csatolja.
Magánosok összesen 6 művet vettek 3050 koronáért, s ezekkel együtt március végéig el-keit összesen 49 mű 44.550 koronáért.
A TAVASZI TÁRLAT ÉRMEI ÉS DIJAI. Lapunk nyomása közben értesültünk a tavaszi tárlatra kitűzött érmek és díjak odaítéléséről. A zsűri határozatai értelmében, amelyeket a kultuszminiszter jóváhagyott, az állami művészeti nagy aranyérmet Iványi Grünwald Béla kapta, «Fürdés után» című festményéért, állami művészeti kis aranyérmet pedig Bosznay István nyert «November» c. tájképe, valamint báró Hatvány Ferenc egy női arcképe alapján. A Társulat részéről kitűzött 4000 koronás díjat Ferenczy Károly kapta «Piéta» című festményéért, a 450 koronás Harkányi díjat pedig Frank Frigyes egy női arcképéért. A kitűntetett képek közül Iványi Grünwald Béla, Ferenczy Károly, báró Hatvány Ferenc műveit mostani számunk közli, Bosznay István és Frank Frigyes festményeit a legközelebbi számban reprodukáljuk.
KÉPZŐMŰVÉSZETI ALAPÍTVÁNY BENKŐ KÁLMÁN NEVÉRE. A Képzőművészeti Társulat egykori nagynevű igazgatójának, árkosi Benkő Kálmánnak emlékezetére özvegye született Lukács Róza úrnő és fivére, árkosi Benkő Lajos dr. megyei főorvos a Képzőművészeti Társulatnál 10.000 koronás alapítványt létesítettek. Az. alapítvány kamataiból egyelőre a társulati kiállításokon minden harmadik évben 1000 koronás jutalomdíjat adnak ki, a fennmaradó kamatot pedig tőkésítik. Ebből az alkalomból dr. Jan-kovics Béla kultuszminiszter az alábbi köszönő levelet intézte árkosi Benkő Lajos dr.-hoz:
Örömmel értesültem, hogy özvegy árkosi Benkő Kálmánná és Nagyságod a Képzőművészeti Társulat részére 10.000 korona névértékű értékpapír tőkéből néhai Benkő Kálmán emlékezetére művészeti jutalomdíj alapítványt tenni szívesek voltak. Fogadja és tolmácsolja Nagyságod a hazai képzőművészet érdekeit előmozdító eme áldozatkészségért őszinte köszönetemet. Bpest, 1915. évi mare. 12-én. Jankovics.
KITÜNTETETT FESTŐMŰVÉSZ. A Képző-művészeti Társulat igazgatósága a néhai Nadányi Albertné-féle 500 koronás képzőművészeti ösztöndíjjal ezidén egyhangúlag Tatz László fiatal festőművészt, a Benczúr mester-iskola tehetséges növendékét tüntette ki. Tatz Lászlónak rövid művészi pályafutása alatt ez immár a második kitüntetése, mert már korábban megkapta a Harkányi Frigyes bárónak a társulati kiállításokon először szereplő művészek számára alapított 450 koronás díját.
A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM KÖZLEMÉNYEI
BROCKY KÁROLY VIZFESTMÉNYEI ÉS RAJZAI. 1914 júniusában, Londonban, aukcióra került Mr. Tarral Wilkinson műgyűjteménye, mely aukción többek között Brocky Károly festményeinek, aquarelljeinek, pasztelljeinek, toll- és krétarajzainak nagy tömegét is árverezték. Innen került Hatvany Ferenc báró ajándékaképen a Szépművészeti Múzeumba l olajfestmény és 281 darab aquarell, tollrajz és krétarajz.
Az olajfestmény Miss Rosa Wilkinsonnak gyermekkori arcképe és a vászon hátán levő felirat szerint 1851 júliusában készült.1
Képünk jól egészíti ki a Múzeum gyűjteményét, melynek, a különben gazdagon képviselt művésztől, csak egy igazi arcképe volt eddig: az a kis mellkép, mely magát a művészt vörös köntösben ábrázolja. (Kmetty és Mészáros tábornokok arcképei a Történelmi képcsarnokban vannak.)
Az aquarellek között is találunk egy portrét: a művész önarcképét. Lengyel sapka van a fején, kissé vad, sőt parasztos a kinézése és a kis aranykarika nincs a fülében. Az arckép, — az ábrázolt kora mutatja, — a legelső londoni években keletkezhetett. Evvel együtt még egy nagy tömeg aquarell jutott a Múzeumba.
Mindenkinek, aki Brocky Károly művészetét teljesen meg akarja érteni, igen kedvesek lesznek ezek a lapok.
E kis kompozíciók Brockyt kiváló aquarellis-tának mutatják, ki ennek a technikának minden erejét ki tudta használni; közvetlenebb, őszintébb is ezekben, mint a nagyobb munkáiban. Intim perceit lessük itt meg, pillanatnyi ötletek vagy emlékek hirtelen megrögzítőit. Idegen nagy hatások leplezetlenül tárulnak itt föl előttünk, amelyeknek egyszerű őszinteségét festményein Brocky mindig olyan jól tudta komplikálni, mert Brocky nemcsak életerős festőtehetség volt, hanem, — már életkörülményeinél fogva is, — egyúttal egyike kora legnagyobb eklektikusainak. Magyar születésű ember, bécsi tanultsággal, ki az olaszországi galériák és Paris művészetének ismeretén át, — fájdalom Angliába jutott.
Mindenhonnan, ahol hosszabb ideig tartózkodott, erős impressziókkal távozott, elég erősekkel ahoz, hogy soha egészen Brocky-vá ne tudjon lenni s életét akkor hibázta el leginkább, amikor Angliába ment, arra a földre, ahol még igazán erős és életképes művészet nem fakadt s amely ép abban az időben, amikor Brocky oda került, olyannyira kívül esett mindentől, ami a művészetre nézve újat, haladást jelenthetett. Itt elmerült abba a szalonművészetbe, amely Angliában akkor divatos és nagyon keresett volt, de amely — noha kitűnően tudott hozzá alkalmazkodni és ebben a genreben elsőrangú dolgokat teremtett, — mégsem volt az ő lelkének művészete.
A Szépművészeti Múzeum új aquarelljei kivétel nélkül a londoni időből valók. Ezek az apróméretű, meglepően friss, meglepően kedves kompozíciók Brocky lényének talán legigazibb megnyilvánulásai. Ügy hatnak a londoni időnek angol divat szerint festett «kvázi allegorikus» festményei között (pl. «Szegénység», Szépművészeti Múzeum), mint a művész lelkének legmélyéről fakadt vallomások. Ezeken a kis aquarelleken látjuk csak igazán, hogy a bécsi biedermeier művészet milyen mélyen járó volt Brockynál, mennyire mindig újra visszatolakodnak a művész képzeletébe a bécsi emlékek: mert biedermeier festő volt Brocky a szíve legmélyén. Az «Anyai szeretet» című aquarell meleg hangulatának benső gyöngédségével Danhauser «Anyai szereteté»-t és Fendit juttatja eszünkbe. A gyermekek rendkívül bájos meg-megjelenése Fendi képét idézi föl.2
Biedermeier nap ragyog a «Virágot öntöző nő» képén. A nyitott ablakban áll, fiatal, tavaszi nap süt halvány ibolyaszinű ruhájára, egyszerű fehér dísz van a nyaka körül s a szőke, sima hajból meleg barnás tónusokat vált ki a fény. A nap erőtlen fehér ragyogása és a ruha színeinek gyöngéd halványsága az egész kis képnek nagy világosságot és derűt adnak. Ezt a halvány lilát, néha melegebb árnyalatokkal, többször alkalmazza Brocky a tisztaság jellemzésére olajfestményein is.
Egészen más színhatásokra törekszik egy másik kis biedermeier hatás alatt álló aquarellen: a «Virágot tartó nő» képén. Ovális keretjébe csodálatos kerekséggel és lágysággal belekomponált kis kép. Egy fekete hajú, erősen dekolletált nő szenvedélyesen hajol ki a szemlélő elé, miközben másik kezével magasra emel valami élénk színű virágot. Ugyanaz a lihegő várakozás van ezen a kis aquarellen kifejezve, mint a modern képtár «Pihenő nő» című olajfestményén, csakhogy itt támadóbb a mozdulat. Brocky ugyanazt a mély, vad zöldet alkalmazta úgy az aquarellen, mint a festményen és ezen zöld telt melegét ugyanazon világító vörös színfoltok ragyogásával tette kifejezőbbé. Ugyanaz a hangulat ugyanazokat a színeket váltotta ki belőle. A két festmény erős biedermeiersége mellett egy kis Winterhalter mellékíz is érezhető. Az egész fölfogás rokonsága arra enged következtetni, hogy ez a két kompozíció korban igen közel áll egymáshoz, talán a modell is egy és ugyanaz.
Kissé erősebb angol hatásra vall, a «Könyöklő, könyvet olvasó nő», sárga csipke ruhában, kék bársony kalappal a fején. Ez a kis.aquarell már azért is érdekes, mert előtanulmány egy nagyobb aquarell festményhez, mely a Millenáris kiállításon volt kiállítva (No. 1069) és ott úgy szerepelt, mint Sir D. Colnaghi tulajdona. A későbbi irodalom azonban egyetértő konzekvenciával említésen kívül hagyja.
Teljesen angol hatások alatt áll más két aquarellen: a «Hazatérés a vadászatról» «Mor-land és Wilkie hatását mutatja ; egy másik kompozíciónál, mely talán egy házaspár portrétanulmánya, Reynolds nagyúri arcképeire kell gondolnunk, pl. Hamilton hcg. és hcgnő közös portréjára, hol a háttérben impozánsan és majdnem romantikusan hat a hatalmas park képe.
Az olasz út emlékei szólnak a «Balkonon álló olasz fiú» képéből, biedermeier hatások mellett az «Anyai szeretet»-ből is, melyen az ábrázolt, idealizált parasztasszony olasz népviseletet hord. Az olasz nép festői viselete foglalkoztatta Brockyt egy külön lapon is, melyen a viseletet elölről (aquarell) és hátulról (ceruzarajz) tanulmányozta. A viseletek, a maguk festőiségében egyébként is foglalkoztatták fantáziáját ; egy kis tollrajzon találunk egy parasztleányt, kendővel a fején, profilból, aztán külön a kendőt még egyszer hátúinézetben és emellett szokása szerint a magyarázó fölírást; Tüchel.
Megint más irányú egy bájos kis aquarell: «Újságot olvasó nő» képe. Egy kis szőke fürtű szépség akaratos kényességgel dől hátra a székében és olvassa az újságot. Puha szőke hajába, — melynek Brocky olyan végtelenül könnyű, selymes gyűrűzést tud adni, — kék és vörös szalagcsokrocskát illeszt a művész. Jól ismerjük ezeket az élénkítő, színes szalagokat a bécsi portréisták műveiből. A meleg barna selyemruha habos, fehér csipkefodrai és a gyöngyöző sárga pontocskák között mintha valami elragadóan könnyű és szeszélyes nevetés bujkálna, ami a fejnek különös, csintalan szőkeségével együtt a kedvességnek csodálatosan élénk képét adja. Ez a kis aquarell már a színfoltok nyugtalan, szellemes egymás mellé rakása által is kitűnik a többiek nagy tömegéből, mintha Brocky Parisban nemcsak a Louvre régi képeit tanulmányozta volna, hanem megsejtett volna valamit a későbbi nagy francia művészek törekvéseiből, noha egészben biedermeier íze van ennek is.
Vannak egyes lapok, amelyeknek festői felfogása egyenesen Szinyei felé utal, nem is beszélve arról, hogy a «Faun és nimfa» véletlenül külső formai tekintetben is meglepően emlékeztet Szinyei «Pogányság» című festményére. (Szépművészeti Múzeum. Modern Képtár.)
Végül szembeszökő még ezen aquarelleken az erős színeknek mély tüzű pompája. Színeinek gazdagságát eléggé ismerjük a Modern Képtárban lévő festményeiről (Leányka képe), itt is van alkalmunk azt élvezni Különösen gazdagok a színek a «Bújócskán», melyen a nagy színfoltoknak olyan tüze és ereje ragyog, hogy akármely modern, dekoratív irányú művésznek dicséretére válna.
És még valami teszi ezt a «Bújócskát» különösen kedvessé: a mozdulat közvetlen bája. Jellemző Brockyra, hogy annyit képes egy mozdulatba belehelyezni, annyi édes, őszinte gyöngédséget, annyi kacagó kedvességet. A kis csöppség elrejtőzött a karosszék mögé és olyan komoly szepegássel lesi, hogy megtalálják-e, mintha a játék vége életkérdés volna ránézve ; és a nagyobbiknak a háta úgy kacag, olyan kíváncsi vígság és hamiskodó magatettetés van benne, hogy önkénytelen vele mosolygunk. Ezt a kedves kompozíciót megtaláljuk a tollrajzok nagy tömkelegében is egyhelyütt.
Megpróbáltam néhány vonással jellemezni Brocky kis aquarelljeit, a legérdekesebbeket külön kiemelve. Vessünk egy pár pillantást a tollrajzokra is. Brocky barátaitól tudjuk, ha látott a nap folyamán valami olyan jelenetet, amely a képzeletét, érdeklődését megragadta, hazatérve emlékezetből hamarosan kis tollrajzokban rögzítette meg.
Ezek a tollrajzok, kétrét hajtott különféle nagyságú, különféle fajtájú papirosra vannak rajzolva. A lapok kisebb, nagyobb kompozíciókkal sűrűn tele rajzoltak. Ezeknél Brocky már eleve arra gondolt, hogy későbbi munkáinál esetleg fölhasználja. Találunk csoport-képeket, melyeknek szélső alakjainál ott áll a fölirás: «Frau weiter wegstehn», vagy máshol: «plus a gauche». És tényleg ismerünk néhány aquarellt, mely ilyen tollrajz után készült, így a Szépművészeti Múzeum új aquarelljei közül megtaláljuk az első tollrajzot az «Újságot olvasó nőhöz», a «Gyermekét a földön pólyáló anyához», a «Bú-jócskához», a «Balkonon álló olasz fiúhoz» és egy «Ablakon kinéző fiatal leány» pasztell-ké-péhez, Nyári Sándor gyűjteményéből (Budapest) a «Könyvet olvasó nőhöz», az «Újságot olvasó nőhöz» és a «Könyöklő nőhöz». Amely utóbbit, — nyilván nagyon tetszett neki, — még olajban is megfestette. Ez a festmény járt valamikor Pesten is.
Ezeknél a tollrajzoknál is minduntalan megkapja az embert a mozdulatok könnyű, természetes gráciája. Hogy a mozdulat mennyire fontos volt Brockynak, mutatja az, hogy folytonosan találunk élénk mozgásban, pillanatnyi helyzetben lévő alakokat, melyek mellé, — Brocky nem biztos benne, hogy a mozdulatot föl lehet ismerni, — gondosan odaírja: Spielen mit der Kette (nyakláncával játszó kis lány), Fenster küsst (kis lány), nettoyer (felemelt szoknyács-kájával leesett babáját tisztogató kislány), Melone (dinnyeszeletből harapó leány), beisst Zwirn ab, needlework, einfädeln, Locken richtend stb. stb. Egyik lapon találunk egy zongorázó női alakot. Hátulról látszik, mind a két keze rajt van a billentyűkön. Valami érzelmes áriát fejezhetett be ugrándozóan víg futamokkal, mert mintha a fölső testét még az érzelmesség hajlítaná oldalt, míg a kezét magával ragadja az elszálló trillák peregő könnyűsége. Mintha a művész itt jó kedvében egy kicsit közelednék a karrikirozáshoz, melynek angolos ízű hangulatát olyan teljes odaadással követi egy másik lap házaspárjának ábrázolásánál.
A régi, bécsi interieurök meleg emléke váltotta talán ki belőle azt a gyönyörű kis tollrajzot, melyen egy fiatal nő lámpa fénye mellett íróasztalánál ül és olvas.
Egy ablaknál kutyájával ülő, olvasó nő hangulatában, gondolatában teljesen az «Újságot olvasó nő» című aquarellel azonos. A nő hajában ott van a kis szalagcsokor is, mellyel Brocky mindig a bájnak valami egészen speciális kifejezését akarta elérni. Többször találkozunk vele az aquarelleken is.
Egy nagy tömegét az ajándéklapoknak galéria-képek aquarell-másolatai teszik ki, melyeknek különösen egynémelyikénél érdekesen tudja magát Brocky a másolt művész egyéniségébe beleélni. Teljesen Rembrandt karaktere van például a «Zsidó kereskedő» arcképének, stb. Ott találjuk persze a másolatok között Gains-borough «Blue boy»-ját is. Ha nem volna a kezünkben ez a másolat, akkor is tudnók, hogy föltétlenül meg kell valahol lennie, hisz nagy tetszésének eléggé kifejezést adott Brocky akkor, mikor Sir D. Colnaghi gyermekkori, nagy olajfestményénél erősen befolyásoltatta magát általa. — Találunk egy sereg más, kitűnő munkát is, melyeknek kapcsán valamennyire képet alkothatunk magunknak arról, hogy mely városokat ejtette útba Brocky nagy utazásain.
Ha még megtalálna sokasodni a kópiák tömege, talán végül el lehetne dönteni Brocky életének egyetlen, nagy vitás kérdését, hogy mikorra esett az olaszországi út: 1837-re és 1846-ra-e vagy csak 1846-ra? Egyelőre csak annyit lehet mondani: talán 1837-ben ment eiőször, — Bécsből indulva ki, — Parma, Firenze, Rómán át Nápolyba. Innen (milyen úton?) Parisba, ahonnan 1838-ban Antwerpenen, Haagán át Londonba jutott. Második útja 1844-ben Londonból Berlinen és Drezdán át vitte Bécsbe. Angliát keresztül kasul utazta, hogy a különféle galériaképeket tanulmányozhassa. Ezen galéria-képeknek is legőszintébb tükröződését művészetében a kis tollrajzokon látjuk. Ha Madonnakép ötlete ébred benne, minduntalan visszanyúl 'Raffael «Madonna dél Granduca»-jára és a Raffael-féle háromszög kompozíciókra. Vagy más helyeken minduntalan elénk bukkan egy nagygalléros németalföldinek a portréja, egyedül vagy fiával együtt. Brocky gondolatai itt úgy játszottak a látottakkal, mint valami hangszerrel. Próbálta, milyen volna Brocky a la Van Dyck vagy Brocky a la Raffael és tetszett neki, hogy olyan, alkalmazkodó tudott lenni. Mennyire bécsi, bieder-meyer festő volt ebben is! Eszünkbe jut, hogy csak egyet említsek F. H. Füger bűnbánó-Magdolnája a la Baioni.
Végeredményben: az új gyarapodás gyönyörűen egészíti ki a Múzeum anyagát. Brocky képe még teljesebben áll a szemünk előtt, mint azelőtt.
DR. HOFFMANN EDITH
1 Nyári Sándor Brocky-monográfiájának (Budapest, 1910) 92. lapján és a könyvhöz csatolt lajstrom 732. számában említi ezt az arcképet és keletkezését tévesen 1852-re teszi.
2 Nyári Sándor gyűjteményének (Budapest) teljesen ebbe a csoportba tartozó egyik kis aquarelljén «Könyöklő nő képén», a bécsiek előtt Waldmüllerig ismeretlen ragyogó napban gyönyörködik Brocky, miközben kis angol modelljének gyönge bőrére, csak Amerling menyasszonyának szalmakalapján át engedi finom félárnyékokkal szűrődni az erős fényt. (Közölve Nyári Sándor. Brocky Károly. Tábla a 83. sz. előtt.)
1916 május 1-én lejár az Erzsébet-emlékpályázat. Pályadíjak 6000-3000 K, 60.000 K. összegben.
