Tizennegyedik évfolyam, 1915    |   Hatodik szám    |    p. 293-296.    |    Facsimile
 

 

ARCHITEKTÚRA

Janszky Béla és Szivessy Tibor figyelmet érdemlő építészek. Fiatalok, jó nyomon járnak, tudnak s van tehetségük.

Ha most nem folyna a népek nagy «töre-tése», ahogy szegedi ember nevezi a háborút, bizonyára vidéken látnánk őket, épület-állványok előtt. Valami porosnak poros, de jó magyar beszédü s virágos lelkű alföldi városban. Legtöbb munkájukat ugyanis errefelé kell keresni, távol a pesti körutaktól, külvárosi avenuektől. Viszont távol attól is, amit ilyfajta munkáknál, némely budapesti építész, mottó gyanánt ír tervező asztalára. E mottó: a vidéknek minden jó.

A gyors-építészet, a «Schnellbauerei» ugyanis abban a vigasztaló tudatban működik ott közre valamely tér vagy főutca csúfitásában, hogy kikerül a kritika, a fővárosi ellenőrzés szemhatárából, amely nem mindig éber ugyan, de olykor végül elfogy a türelme s nem válogatja szavait. Példa rá a főváros egy júniusi közgyűlése, ahol a Dunapart mentén zavartalan nyugalmat élvező Palatinus-házak kaptak a városatyák részéről oly megrovást, aminek már rég el kellett volna hangzani.

Janszky és Szivessy nem élnek ezzel a kényelmes, kereskedelmileg hálásan gyümölcsöz-tethető, de építőművészi komolyság dolgában kétes értékű — nem is kétes, hanem értéktelen — taktikával. Nekik a zombori vagy szolnoki utca. ahol akácok árnyéka játszik a napon, nem másodrendűbb, mint a főváros valamely elegáns, nagyforgalmú pontja. Emlékszem, hogy Janszky, mily csöndes lelkesedéssel beszélt, amikor először nyílt alkalma építeni, Zebegényben kis templomot. Ennek vagy tíz éve. Janszky akkor a műegyetemi diplomát, mint újdonsült építész hordta a zsebében. Azóta sokfelé járt és tanult. Könyvek és mülapok helyett a valóságban ismerte meg az építészet remekeit. De e régi és modern alkotásokból, nem csupán a megvesztegető külsőségeket jegyezte emlékei közé és vázlatkönyvébe. Szerencsésen azt sajátította el, ami ugyanúgy ott van a reneszánsz profán házainak csupasz falain, mint a doge-palotán. Az erődjellegű építményeken, mint a gótika költeménnyé finomított dómjain. Villákon és hidakon, kastélyokon és indóházakon, tornyokon és kőkerítéseken. Az a szellem ez, amelyhez nem méltatlan a legszerényebb feladat sem. Amely arra törekszik, hogy mindennek megadja a maga építészeti jellegét, ami tulajdonkép a szépség kulcsa. Így van aztán, hogy miért lehet kedves akár a bakterház. Ezért van, hogy Janszky nem kevesebb megfontolással tervez házat egy vidéki utca vonalába, mintha a Gellérthegy megkoronázására hivatnék föl. Hogy habár titkon égő ambíciója neki is kétségkívül valamely monumentális feladat, amely túléli a mai nemzedéket: azért biztosak vagyunk benne, hogy öröme leplezetlen volt, amikor a kecskemétiek egy iskola építésével bízták meg, amelyben tanyai gyerekek pallérozódjanak.

*

A «híres város» közvéleménye egyébként egész sor Janszky-féle építményről tud. A kecskeméti művésztelep villái ezek, műtermekkel, amelyekben főleg kitavaszodáskor keződik élénk festői munka.

Jó néhány esztendeje már, hogy e színestetős villák megépültek. Még pedig, mint ismeretes, Kada Elek polgármester buzgolkodásából, akinek nevezetes emléke egyértelmű e város modern életrevalóságával. Egész villa-család van ott, amelynek Janszky a tervező-apja. Nem tagadhatjuk azonban, hogy első pillanatra e villacsoport oly benyomást kelt, amit London valamely kertes elővárosának lakója ismerősként üdvözölne ugyan, de másként meglepődve venne tudomásul. A hatás inkább távoli, idegen, mint otthonos. Már t. i. épen abban a városban, amely barack-kereskedelmével be van ugyan kapcsolva a nemzetközi forgalomba, de amely agrár népének tempóival, szokásaival, leikével, nótázásával sűrűvérű ősökre üt.

Azon a földön, amelynek atmoszférájában még mesélik Lehel kürtjének varázsát: este, a sík messzeségből mintha még hangjait hozná a szél e mondabeli kürtnek.

A villák, csakugyan, nyugati bélyegűek. Illetve, mivel e jelzés igen tág: angolosak Ami alatt nem esetleges konfortjukat értjük — ez Kecskeméten is azonos lehet bármely más városéval — hanem felépítésük módját. Úgy amint vannak, arányaik és anyaguk megjelenésében, kezdve kis ajtóiktól, tömegük silhouette-jéig. Nem szabad azonban felejteni több dolgot. Először azt, hogy Janszky e házakat kevéssel angolországi időzése után csinálta. Az impressziók még erősen éltek benne, sőt őszintén szólva, mi azon se csodálkoznánk, ha teljesen lenyűgözték volna. Senki se csodálkozhat ezen, aki ismeri a modern angol építészetet, egy Aschbee, Baillie Scott, Voysey munkáit. Hogy ne hatottak volna ezek elementárisán egy építőre, aki még tanulmányai elején tart, amikor a polgári lakóház-építés és a vele összefüggő iparművészet terén, egész Európára — talán csak a franciák kivételével — imperiális hatásuk volt? Az idő ma nem alkalmas ugyan, hogy valaki ennek az angol stílusnak, amit Concourt «Yachting styl» gyanánt említ, himnuszát zengje, de mi nem is ódát zengünk, mi csak konstatáljuk a tényt, ami benne van az európai művészet egyetemes történetében. E tényt a németek se -törülhetik ki onnét, valószínűleg nem is akarják, jóllehet az angolokkal szemben ma a politikai gyűlölet dalát éneklik, amire ugyancsak okuk van. A németek ma oly építészettel bírnak, amely a kiváló tehetségek egész sorát számlálja s monumentális irányban legtöbb reménynyel biztat egy újfajta stílus felé. De ez az építészet a múlt század végén az angolokhoz járt iskolába, attól a művészi lendülettől kapta első erőslökéseitamelynek erei visszafutnak Ruskinhez s embereihez.

Hiba volna aztán szem elől téveszteni azt is, amit e stíluson, ezen az angolosságon belül, a Janszky-féle kecskeméti villák építészeti valőrjének nevezhetnénk. Ebben maguk mögött hagynak nem egy budapesti és vidéki hasonló rendeltetésű építményt, amelyek szintén a villaépítés olasz reneszánsz és francia változatát követő, angol divatnak köszönik létezésüket. Viszont amelyek olykor szórói-szóra ki vannak rajzolva a Studio-ból, sőt a másodkéz elvét, a német folyóiratok forgatását tükrözik. Fontosabb azonban mindennél, hogy Janszky azóta emancipálódott. Az angolosságból nem maradt egyéb, mint ennek az iskolának néhány jó princípiuma, amelyek egyébként közösek minden építészeti derékséggel. Így mindenekelőtt a konstruktiv gondolkodás. A homlokzatnak belülről kifelé, a tér rendeltetésszerű elosztása alapján történő fejlesztése. Változatos anyagok alkalmazása lehetőleg a maguk tiszta, nyers, materiális szépségében. A diszítménynek oly szerep-engedés, ami a szerkezeti formák szerkezeti jellegét nem gyöngíti.

Az a hűvösvölgyi villa, amelynek halijáról köny-nyü leolvasni, hogy itt a drámai múzsa kegyeltje. Márkus Emilia lakik: már meggyőzően szól e továbbfejlődésről. Még inkább birjuk azonban ennek zálogát a Janszky és Szivessy féle újabb munkákban. Köztük egyaránt van bérház, áruház, kaszinó, iskola, templom. Az egyik Budapestre való, a másik Zomborba, Szolnokra, Kecskemétre.

E vidéki városokban, ahol a nagyobbszabású, az úri, a polgári, a városi építészetnek az a kevés tradíciója sincs, ami van például a Felvidéken és Erdélyben: a Janszky és Szivessy-féle házak természetesen a modern Budapest formaszabásával tartanak közösséget. Mondtuk már azonban, hogy egész világ választja el őket fővárosunk chicagói stílusától, amely aRákóczi-út elején lepi meg a Keleti-pályaudvarból kitoppanó idegent. Azt meg egyenest örvendve látjuk, hogy Janszky nem egyszer — például templomnál, iskolánál — a népies építkezés szellemével, dekorativ formáival keres és talál kapcsolatot.

*

Az architektúra fölött az égbolt ma sötét. Géniuszának, melynél szebb nincs a klasszikus istenek közt, el kell takarnia arcát. Az időpont talán még mindig messzeeső, amikor felélednek az abbamaradt tervek s az emberek a régi munka medrébe zökkennek vissza. Egyelőre tábori védműveket emelnek s nemes házakat robbantanak. De az az időpont nem maradhat el, hogy a hadimérnök levesse uniformisát s fölcserélje az építőművész kabátjával. Mihelyt elkövetkezik, a magyar architektúra jövőjének formálásában, okvetlen ott fogjuk találni Janszky Bélát. Minden reményünk megvan rá, eddigi munkáiból s még kiaknázatlan képességeiből.

DIMITRINO

TANYAI ISKOLA KECSKEMÉTEN TERVEZTE JANSZKY ÉS SZIVESSY
TANYAI ISKOLA KECSKEMÉTEN
TERVEZTE JANSZKY ÉS SZIVESSY

ÁG-UTCAI VILLA FELJÁRÓJA TERVEZTE JANSZKY ÉS SZIVESSY
ÁG-UTCAI VILLA FELJÁRÓJA
TERVEZTE JANSZKY ÉS SZIVESSY

BANKÉPÜLET SZOLNOKON TERVEZTE JANSZKY ÉS SZIVESSY
BANKÉPÜLET SZOLNOKON
TERVEZTE JANSZKY ÉS SZIVESSY

MÁRKUS EMÍLIA HŰVÖSVÖLGYI VILLÁJA TERVEZTE JANSZKY ÉS SZIVESSY<P>
MÁRKUS EMÍLIA HŰVÖSVÖLGYI VILLÁJA
TERVEZTE JANSZKY ÉS SZIVESSY

HALL A HŰVÖSVÖLGYI MÁRKUS-VILLÁBAN TERVEZTE JANSZKY ÉS SZIVESSY<P>
HALL A HŰVÖSVÖLGYI MÁRKUS-VILLÁBAN
TERVEZTE JANSZKY ÉS SZIVESSY

 
   Közreadja a Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtára, 2002-2003