A sárosi művész-sorsjáték kiállítása, Művészet, 1915

Tizennegyedik évfolyam, 1915 | Hetedik szám | p. 337-344. | Facsimile

A SÁROSI MŰVÉSZ-SORSJÁTÉK KIÁLLÍTÁSA

A közönség már ismeri azt a plakátot, amely megrázó egyszerűséggel invitálja egy művészi esemény falai közé. Az utcán, az élet forgalmas pontjain mindenütt ott van e plakát, amely ily irányban egy frappáns képességű művész — Biró Mihály — munkája, s amely a nézőre nem tévesztheti el mély hatását. Egyszerű, paraszti nő tekint a távolba, ahol üszkös romok látszanak, a haját viszi a szél, a mozdulata kétségbeesés, az ég csupa tűz. s a vörös és sárga lángokból egy kozák alakja rajzolódik ki, ijesztő rém gyanánt...

A művészi esemény, amelyre e plakát figyelmeztet: a sárosi művész-sorsjáték kiállítása. Egy tárlat, amely minden eddigitől különbözik abban, hogy nem oszt kitüntetéseket, nincsenek díjai, s amely ime mégis egy monstre-tárlat gazdag képét nyújtja. Mi a kulcsa ennek az egybesereglésnek, ahová annyian elhozták jó és még jobb munkáikat, anélkül, hogy bárminő materiális elismerést vinnének magukkal?

Azt hisszük, a lelki rugót fölösleges magyarázni, amely a tárlatot ennyire imponálóan összekovácsolta. A közönség tudni fogja magától, amint végig járja a termeket, hogy nem egyéb ez, mint a magyar művészek magyar szívének megmozdulása. Érezni fogja, hogy itt egy spontán megnyilatkozással áll szemközt, amely ünnepi hangulatot áraszt a tárlaton, ahol a dalnokversenyek szokásos aranykoszorúját egészen más pótolja. Egy láthatatlan valami: kárpáti falvakból iderezgő hálája, névtelen, szürke, szegény embereknek. Mindazoké, akiknek szétvert tűzhelyét majd újra fedélhez juttatja a művészmunkák kisorsolásából befolyó jövedelem, gyöngéd fátyollal igyekezvén betakarni a rna még sajgó emlék tragikus sötétjét.

A kezdeményezők, akik a segítésnek e módját felvetették, s akik a tárlat ügyét a megnyitásig eladminisztrálták: örömtől büszke arccal tekinthetnek végig a kiállítás nagy és rendbe sorakozó anyagán. Elmondhatják, hogy akciójuk, amely a meginduláskor kis patak volt, folyammá dagadt.

Aki átlapozza, a tárgymutatót, alig talál művésznevet, amelynek itt ne volna nyoma.

Ha hiányzik valaki, fiatalabb ismert művész: úgy az a harctéren van. De még azok közül is, akik hosszú idő óta hordják a csukaszürke katonakabátot: nem egy művész a táborból, egyenest a harctérről intézkedett, hogy műterméből valamely — jelenleg árván megvonuló munkája idekerüljön, hogy ne maradjon ki a művészek e hazafias sorakozásából. Egyaránt van itt festmény, szobor, plakett, rajz, metszet az első mesterektől, van azoktól, akik könnyebb fajsúlyúak, de azért kedveltek, népszerűek, van az arrive-ktől s az erős fejlődésben lévő fiataloktól. Némelyek egész kollekciót küldtek. Zala György például öt szobrának gipszöntvényét ajándékozta, Siligai Ferencz majd tíz festménnyel szerepel, Beck Ö. Fülöp négy plakettel, Zádor István, Pajtás (Szmrecsányi) Ödön, Nagy Sándor stb. mind többrendbeli munkát küldtek, vegyest képet, rajzot és metszetet, s számra nézve még nagyobb bőséget találunk Grimm Rezső régiesen csengő neve mellett s aztán Mühlbeck Károlyénál, akinek kisebb-nagyobb akvarelljei és rajzai túlhaladják a százat.

A tárlaton a közönség legkülönbözőbb ízlésű rétege fogja megtalálni mindazt, amit a művészi gyönyörködtetéstől vár. Nem marad azonban kielégítetlenül a nagyobb skála iránt fogékonyabb, kényes amatőr-igény sem. A kiállítás ugyanis, habár zömét tekintve, csupa modern, ma élő művész munkájától népesült be: egy-egy kép révén nagy távolságokat köt össze, művészetünk sorsát, változásait illetőleg. Az u. n. úttörő időből is megcsillan itt egy-egy már patinás vászon, amikor festőink még szinte kizárólag a bécsi iskolát járták, a császárvárosi akadémia volt az irányadó. Művészetünk e fázisából jelen van Jakobeynek egy kis kompozíciója, felfogásban, előadásban jellemző darabkája korának, Brodszky, Ligeti, Telepy tájképei, a festők nesztorának, Ujhá,zy Ferencnek egy férfi-feje. Egészen más a bélyeg azon a három mesteri tanulmányon, amelyeket Liezenmayer Sándor műveinek mond a katalógus. Ez már a «müncheni iskola», amelyhez ma is még az idősebb nemzedék legtöbb tagját fűzik bizonyos szálak. Mindez műgyűjtőktől került ide, az ő révükön szerepel a három nagymester is: Munkácsy Mihály, Lotz Károly és Székely Bertalan. Lotz leánya, Kornélia, atyai örökségéből szintén küldött egy klasszikusan egyszerű rajzot s friss színekkel játszó vízfestményt.

Művészek hátramaradottainak ajándékozása, nem egy oly művész nevét hozza elénk, aki tegnap még köztünk járt, a közelmúlt halottja. Ezek sorában Pataky László festménye valóságos reveláció számba megy, szinte fölfedezi a művész valamikor gyönyörűen indult, duzzadó tehetségét azok előtt, akik őt utolsó éveinek már sajnosán hanyatló képeiből s főleg illusztrációiból ismerik. Sokan fogják örömmel viszontlátni Tahy Antal két apart művét, akinek igazi területe az akvarell volt, Eisenhut Ferencz egy kicsi, de pompás állattanulmányát, a korán elhalt, jobb sorsra érdemes Pap Henriket, Bruck Lajost, ezt e működése első, párisi szakában annyira friss nyomokon járó, finom művészt. Egy munkás erőteljes alakjáról mintázott szobor, amelyet a közönség a Műcsarnok egy tárlatáról ismerhet, Szamovolszky Ödönt s egy festmény Löschinger Hugót juttatja eszünkbe, mint a magyar művészet idő előtt elmúlt, tegnap még annyira tevékeny és biztató tehetségeit.

A tárlat speciális műtörténeti érdekessége azonban, amit külön kell megemlíteni, hogy egy oly művésztől hozott felszínre műveket, aki már rég feledésbe ment s akinek képeit művészetünk múltjával foglalkozó kutatók is alig ismerik. A művész Grimm Rezső, aki a nyolcvanas években halt el, miután előbb már tehetetlen, elborult elméjű emberként élt a fővárosban. E sorok írója tanuja volt, amikor a rendező-bizottság hivatalos helyiségében megjelent egy ősz, feketébe öltözött uriasszony, aki félénken és szerényen ajánlotta fel férjének kőbányai lakásán levő képeit, miután hallotta hogy «a művészek segíteni akarnak a háborúban sokat szenvedetteken». Eljött hát ő is, mondta, s azt hiszi, hogy ezzel férje szellemében cselekszik. A jelenet szép volt, sőt megható. Kitűnt, hogy az ősz úrasszony, aki még élő özvegye Grimm Rezsőnek: mindenét odaadta, ami számára értéket jelentett.

Lassankint kivilágosodik, hogy a múlt század hatvanas-hetvenes éveit nem lehet oly könnyű kézmozdulattal elintézni, mint ahogy szokásos, hogy művészetünk e korszaka nem oly szegény és sivár, mint ahogy már közhelyszámba menő módon szerepelt az irodalomban.

Legalább is tehetségek dolgában. Az újabb kutatás folyvást több művészről derítette föl, akik ebben az időben a legteljesebb hivatottság fegyverével dolgoztak. Grimm Rezső is ennek a példája, egy-egy képe, tanulmánya előtt meglepődéssel fognak megállani az amatőrök. Viszont igaz, e művész mögött is ott kisért bizonyos tragikusság, amely képességeinek, vágyainak s a viszonyoknak, a rajta kívül álló tényezőknek összeütközéséből alakul. Lotztzal együtt úgy emlegették, mint hasonló kaliberű tehetséget. A Marastoni-iskola büszkesége volt a fiatal Grimm Rezső, de oly magaslatra, ahová Lotz jutott, nem ért el, az élete korántsem volt zavartalan festői virágzás ; egymást érik benne a hányattatások és zökkenések. A «Művészet» 1912. évfolyamában egyébként Kacziány Ödön írt róla rövid jellemzést, életrajzi vázlatot, ds művészetének méltatása, a rája vonatkozó ismeretek kiegészítése még hátra van. Abból az alkalomból, hogy a tárlat Grimm Rezsőnek egy csomó, eddig a kutatók előtt ismeretlen művét hozta elő: a Szépművészeti Múzeum tett oly lépést, ami némi lerovása a művész iránt való tartozásnak. A művész özvegyénél volt hagyaték néhány legjobb darabját sietve szerezte meg a múzeum agilis igazgatója, dr. Petrovics Elek. Ezzel segített a múzeum magyar anyagának abbeli hiányán, amely Grimm Rezső műveit eddig teljesen nélkülözte s másrészt művészi kultúránk nevében bizonyos elismerést font a holt művész emléke köré.

A tárlat nagyobb, uralkodó része természetesen az, amelyben a mai művészgárda vonul fel. Egymást érik itt, e változatos és imponáló bőségben, oly művek, amelyek az illető művészek java képességeit tükrözik. Egyik régibb, másik újabb alkotás, de mindegyik arra vall, hogy a beküldő művészek a legkomolyabban fogták fel a sárosi művész-sorsjáték célját. Szinyei-Merse Pál egy nagyobb tájképpel, — amelyen a késő nyár sugarai játszanak — dokumentálja, hogy szívéhez közel álló ügyet szolgál. Nem is csoda, hisz' arról a földről van szó, amelyből vére és művészete kisarjadt, amelynek más és más formációja, színe, csöndje tér vissza képein. Benczúr Gyula művészetét a tárlaton egy tanulmány jelenti, amely a «Vajk keresztelése» ez. ismert és híres kompozícióhoz készült, amely befejezettségével azonban független értékű a festménytől. A kompozíción Vajk lett e ruganyos, erőteljes férfitestből, amelyen egyformán ott van a művész mesteri formatudása, felfogásának jellemző, ú. n. «ben-czuri» színei.

A naturalista ízű festés más és más szépségeit nyújtja a tájképek sorában báró Mednyánszky László egy borongós őszi képe, Szlányi Lajosnak tiszavidéki tája, Glatz Oszkár élénk plen'airjei, Bosznay, Katona, Magyar Mannheimer, Zombory, Pajtás (Szmrecsányi) Ödön és mások munkái. Ugyanezen törekvésnek figuralistái közül itt van két tolnavármegyei leány plasztikus előadásával Paczka Ferenc, egy interieurbe helyezett holland nőtipussal Perlmutter Izsák, Strobentz Frigyes, Révész Imre. Stílusának újabbi, már nem «nagybányai» idejéből Fe-renczy Károly egy Szinyei-Merse Pálról festett portraitját küldte el. A portraitok közt kiemelkedő darabja a tárlatnak a Bécsben élő Horovitz Lipót egy nagyobb grafikus lapja, s egy prémes, téli elegánciájú hölgy, amely köny-nyen megérteti Halmi Artúrnak külföldön elért sikereit. Voltakép hamarább kellett volna említenünk az ősz mester, Madarász Viktor figurális képét, amely Heine «Die Beschwörung» c. költeménye után készült. A dekoratív természetű festés hívei Csók István egy friss és finom tájképében fognak örömet találni. Ugyancsak ide tartozik Rippl-Rónai néhány régibb képa, Iványi Grünwald Béla erősen stilizált felhős tája. Csendélet, mint mindig, bőven van jelen, főleg a festőnők részéről. A grafikai anyagban a magyar grafikus művészetnek szinte minden számottevő embere jelen van: Olgyai Viktor, Vadász Miklós, Prihoda István, Nagy Sándor, Krön Jenő, az utóbbi időben igen erőteljes tehetség gyanánt feltűnt Uitz Béla, Zádor István, Márton Ferenc stb. Egész teremre való itt Mühlbeck Károly kollekciója, amelynek főleg akvarell darabjai fognak artisztikus meglepetést kelteni azok előtt, akik nem ismerik erről az oldalról az illusztratív rajzai révén annyira kedvelt, termékeny és ötletes művészt.

A plasztikai részben Zala Györgyöt legkiválóbb portrait-szobrai közé tartozó öt szobor gipszöntvénye képviseli: a király, Erzsébet királyné, id. gróf Andrássy Gyula, Tisza Kálmán, Deák Ferenc. A tárlat célját kisebb-nagyobb szobrászati müvekkel, plakettekkel szolgálják itt Róna József, Beck Ö. Fülöp, Kallós Ede, Stróbl Alajos, Horvai János, Berán Lajos, Ligeti Miklós, Telcs Ede, Moiret Ödön stb.

Mindez korántsem teljes ismertetése vagy pláne méltatása a sárosi művész-sorsjáték kiállításának. Egy ily kimerítés fölötte hosszúra nyúlna, s ha valamit nem említettünk, az nem művészi érdektelenség okából történt. Csak

rövid és gyors áttekintést jegyeztünk ide a tárlatról, amelynek legszegényebb darabjai is elismerést érdemelnek, amikor hozzájárulnak ahhoz az országosan fontos magyar ügyhöz, amit a sárosi vidék felsegítése jelent.

E folyóirat múlt számában közölt névsor megjelenése óta a művész-sorsjáték javára az alábbi művészektől érkeztek újabb adományok, bezárólag szeptember 25-ig. A sorsjáték anyaga ezekkel együtt immár hétszázötven darabot tesz ki.

Az új adományozók:

Balla Frigyes, Bednár János, Benkhárdt Ágoston (Kéve-tag), Börcsök Samu, Csapó Jenő, Csiszér János (2 bronz plakett), Csillag István, Dezső Alajos, Erdei Viktor, Fehérváry Erzsi Körmendi Frimm Jenővel együtt (két majolika-szobor), Fényes Adolf, Ferraris Arthur, néhai Göröncsér Gundel János (Kéve-tag, 2 drb olf.), Gulácsy Lajos, Helbing Ferenc (20 saját litográfia, továbbá Garay Ákos, Glatz Oszkár, Rippl-Rónai József és Olgyai Viktor egy-egy lapja), Haranghy Dénes (6 darab eredeti rajz), Hornyay Ödön dr., Horváth Béla, Ihrig Sarolta, Kampis János, Knopp Imre (egy eredeti rajz), Kunffy Lajos, Kövesházi Kalmár Elza (Kéve-tag), Koszta József, Komáromi Kacz Endre, Komáromi Endréné, gróf Lázár Árpádné, Lohwag Ernestin (Kéve-tag, 4 olf.), Lukácsy Lajos (3 drb relief), Lénárd Róbert (Kéve-tag, 8 drb rézkarc), Markup Béla, Murai M. Stefi, Markos Béla, Magyar Mannheimer Gusztáv, néhai Máté Ilona (Kéve-tag), Mihalovics Miklós, Mühlbeck Károly (106 darab eredeti akvarell és rajz), Moiret Ödön, Náray Aurél (2 olf.), Nagy Lázár, Nagy Vilmos, Porter Paula, L. Propper Aranka, Pilch Dezső, Papp Sándor, Pentelei Molnár János, Rottmann Mozart, Rápolti Lajos, Reissmann Gizella, Remsey Jenő (Kéve-tag), Remsey Zoltán (Kéve-tag, 2 drb olf.), Rózsaffy Dezső, Senyéi József (4 drb) Siligai Ferenc (3 olf. és l pastell), Sassy Attila, Sidló Ferenc, Szirmay Antal, Tury Gyula, Udvardy Flóra (2 drb olf.), Vajda Zsigmond, Várady Gyula, Vaszary László, Wagner Géza és Zom-bory Gyula (3 eredeti rajz).

Művészek hozzátartozói, műbarátok, magánosok részéről a következő adományok érkeztek:

Bischitz Arthur dr. (Eisenhut Ferenc és Pállya Celestin egy-egy festménye), Bischitz Matild (báró Mednyánszky László festménye), Fixier M. (K. Madarász Adelin rajz,a), özv. Grimm Rezsőné (több mint negyven olajfestmény, rajz és akvarell), Hoffmann Béla (Nagy Zsigmond és Bihari Sándor egy-egy festménye), Hamvay Gyula (Markó Henrik festménye), Hodossy Gida dr. (Sződy Szilárd szobra), Könyves Kálmán Műkiadó Társaság (10 darab színes litográfia: Barta Ernő, Fényes Adolf, Garay Ákos, Helbing Ferenc, Kosztolányi Gyula, Márk Lajos, Rippl-Rónai József, Ujváry Ignác és Vaszary János), Majovszky Pál dr. (Mend-lik Oszkár és Katona Nándor egy-egy olajfestménye, Kőrösfői Kriesch Aladárnak színes krétarajza), jánoshalmi Nemes Marcell (Feiks Alfréd olajfestménye, Vészi Margit és Uitz Béla egy-egy rajza), Rákos Ernő (7 darab eredeti mülap: Ágoston Ernőtől, Gyenes Lajostól, Krón Bélától, Krön Jenőtől és Prihoda Istvántól), Tamás Henrik (Lotz Károly rajza)

A SÁROSI MŰVÉSZ-SORSJÁTEK KIÁLLÍTÁSÁBÓL