A nem művészképzés céljából létrehozott iskola tananyagából az oktatás alapkoncepcióját kidolgozó Keleti Gusztáv kezdetben a "compositióra irányzott kísérleteket" eleve kizárta. A komponálás "művészieskedésnek" számított. SZÉKELY Bertalant, az iskola alakrajz és festés tanárát viszont egész életén át foglalkoztatta a probléma. Keleti szempontjaival és működésével élete végéig elégedetlen volt, és 1877-ben az egy évvel korábban általa átvett művészeti anatómiával szoros összefüggésben bevezette "a festészeti kompozíció tanát", amelyről az 1878-1879-es tantárgyleírásban a következőket olvashatjuk: "A felsőbb osztályokban a tehetségesebb növendékek a festészeti szaktanár útmutatása mellett a festészeti kompozíció törvényeivel is megismerkednek; kezdetben egyes alak, utóbb több alakból álló csoportozatok szabályszerű dispositióját czélzó feladatok és ezek bíráló fejtegetése alakjában; régibb és újabbkori ismertebb festészeti művek elemzése, jó és rossz példák bemutatásával, stb." A kompozíciós órákat Székely 1884-1885-ig tartotta, s ebben az időszakban járt hozzá Körösfői-Kriesch Aladár, aki így emlékezett vissza mesterére:'"Tanított ő nekünk ember- és lóbonctant, adott kompositio feladatokat, melyeknél a kép alakja néha meg volt szabva, máskor meg csak a színfoltot kellett keresni vagy a compositio vonalát." Igazgatóként, 1902 és 1905 között, Székely ismét bevezette ezeket a gyakorlatokat, amelyek az 1902-1903-as tantervmódosításoknak megfelelően immár az iskolában folyó képzés megváltozott szempontjainak feleltek meg: "Az összes tárgyak az alakrajzi compositióban, az iparművészeti rajz és tervezésben és az építészeti rajzban nyerik gyakorlati alkalmazásukat és a felső fokon ezek is erősen egymásba folynak." Vagyis a figurális, az architektonikus és a dekoratív kompozíció legáltalánosabb egységét fogalmazták meg. "Hetenként, a bonctani órákkal kapcsolatban [Székely] külön időt szán a kompozícióra" - emlékezik erre az időszakra Schauschek Árpád. "E gyakorlatokban mindenki részt vehet: az elsőéves éppúgy, mint az "öregek". Festői feladatok ezek, nem az akadémiák irodalmi témái, hol bibliát, történelmet, költeményeket stb. olvasnak és ezek után egy nappal, vagy héttel nyújtanak be kompozíciókat. Székelynél kezdetben egyes alakot kell adott formátumba belehelyezni, később következnek a gruppok és végül a képszerű feladatok." Székely feljegyezte kompozíciós kurzusainak feladatait, amelyek során tanítványainak igen változatosan megadott képmező-formátumokba kellett egy- és többalakos témákat, jobban mondva mozdulatokat belerajzolniuk; az évek alatt ezen különböző feladatok száma több százra növekedett. Az intézet könyvtárában a kiállítás előkészítése során előkerült a kurzusokon készült több mint kétszáz tanítványi rajz, amelyek alapján Székely programja szinte teljesen rekonstruálható, s amelyekből csupán egy kisebb válogatást mutatunk be. A megadott mozdulatok, cselekvések között találjuk többek között a következőket: lehajló, befelé mászó, nehéz testet hengerí-tő, valamit magához vonó, súlyt emelő, fán gyümölcsöt szedő, támasztó, kötelen lebocsátkozó, eltaszítani, fölkelő, lefekvő, faágat hajlító, megkötni, faágat térden eltörni, fölnyújtani, lenyújtani, villával hányni, kaszálni, ásni, sarlóval aratni, birkózók, evező, kapáló, csépelni, segítő, vizet ivó, vizet merítő alak(ok), valamit felhúzó, ugráló; ugró, ferde síkon mászó vagy lebocsátó, futó, három futó alak, dobáló; két, valamit vivő, harangozó(k), pásztortűz stb.

Az 1877 és 1884-1885 közötti, korábbi időszakban készült megoldások közül több darab kartonra ragasztva maradt fent, nagy valószínűséggel korabeli elrendezésben. A későbbi, 1903 és 1905 között készített munkáknál az előkészítő vázlatot és a festett, kész, vagy kidolgozott változatot eredetileg egymásra helyezték. A restaurálás során ezek többnyire egymás mellé kerültek. A későbbi kurzus termése színvonalát tekintve igen egyenetlen, Székely maga is elégedetlen volt az eredménnyel. Az eredeti célkitűzés, vagyis hogy a gyakorlatoknál "az alakok valószerű elképzelése mellett az ábrázolásnál kellő súly legyen fektetve az alakok helyes arányaira s a mozdulat jellemző és artistikus voltára", legtöbb esetben csupán ügyetlen, suta és rossz megoldásokat eredményezett. Székelynek 1902 óta TARDOS-KRENNER Viktor segítkezett a mozdulatkompozíció-oktatásában, és Székely mesteriskolái igazgatóvá történt kinevezetése után ő tanította e tárgyat 1921-ig, amikor is megszüntették. Az ebból az időszakból fennmaradt tanulmányi rajzok alapján elmondható, hogy Tardos-Krenner az egy-két alakból összeállított egyszerűbb csoportok helyett a cselekményes tömegjelenetek irányába vitte el a komponálást, s ez nem csupán a színvonal további romlásához, hanem a Székely programjában rejlő absztrakt-dekoratív, "antihistorikus" tendencia elsorvadásához is vezetett.

Sz. A.

<< Vissza     Tovább >>

30. Gebauer Ernő: Harangozó alakok, 1904-1906 körül szürke papír, kréta, 450 x 305 mm
J. j. 1.: Gebauer Ernő
Felirat 1. k.: „Harangozó alakok"

31. Papp Lajos: Kompozíciós gyakorlat, 1907 körül
papír, kréta, 573 x 394 mm J. b. 1.: Papp Lajos
Felirat: a kartonon k. etikett: „Professor of Motion-Composition: V. Tardos-Krenner"

32. Lábay János: Valamit eltaszító alak (Evező), 1903/4 körül
barna papír, kréta, fedőfehér, 329 x 330 mm J. j. 1. a rajzban: Lábay János Felirat b. 1.: „Valamit eltaszító alak"

33. Thirring János: Fenyőfát kivágó alak [?], 1903 papír, akvarell, 531 x 371 mm
J. j. 1.: Thirring J. Bpest. 903. jan. 21. Felirat b.l.: Székely Bertalan kézjegye.

34. Meyer Antal: Faágat hajlító alak, 1904 papír, tempera, 396 x 291 mm
J. j. I: Meyer Antal 1904 febr. Felirat b.: „Fa-ágat hajlító alak"

35. Tóth Jenő: Valamit megkötő alak, 1904 papír, kréta, fedőfehér, 450 x 315 mm
J. j. 1.: Tóth Dezsőműv. növ. 904 jan. Felirat b. f.: „Valamit megkötő alak"

36. Lábay János: Kapáló grupp vázlata, 1904 papír, ceruza, fehér kréta, 310 x 262 mm
J. j. 1.: Lábay

37. Balzer Rezső: Fán gyümölcsöt szedő alak, 1903-1906 körül
szürke papír, szén, fedőfehér, 305 x 293 mm J. b. 1.: Balzer R.

38. Gebauer Ernő: Valamit magához vonó alak, 1905 szürkés papír, ceruza, fedőfehér, 440 x 315 mm
J. j. 1.: Gebauer ErnőIII. é. rtj. 905. nov. 10. Felirat: „Valamit magához vonó"

39. Zachara Pál: Lábával fát törő, 1904 szürke papír, kréta, fedőfehér, 342 x 397 mm J. j. 1.: Zachara Pál 904 1/24
Felirat b. 1.: „Lábával fát törő"

40. Márton Ferenc: Nehéz testet hengerítő alak, 1904 szürke papír, ceruza, fedőfehér, fekete tinta [?], 347 x 241 mm
J. j. 1.:: „Márton Ferenc II. é. rtj. 1904"
Felirat a jelzet felett: „Nehéz testet hengerítőalak";
B. 1.: „p"

41. Tóth Gyula, L.: Súlyt vivő alak, 1904 papír, szén, fehér kréta, 568 x 352 mm
J. b. 1.: L. Tóth Gyula II. é. rtj. 1904. Felirat 1. k.: „Súlyt vivő alak"

42. Petrányi Gézáné: Villával hányó alak, 1904-1905 körül
zöldes papír, fekete és fehér kréta, 531 x 349 mm J. j. 1.: Petrányi Gézáné II. é. rtj.

43. Biczó Ilona: Kompozíciós gyakorlat , 1910 körül papír, kréta, 628 x 450 mm
J.b.l.: Biczó IV. é.

<< Vissza     Tovább >>