A szobrászat oktatása kezdetben elsősorban az alaki és ékítményes mintázásra szorítkozott, jóllehet első tanára 1875-ben bekövetkezett haláláig Izsó Miklós, az ő utóda pedig 1885-ig HUSZÁR Adolf volt. Tanulmányi munkák - valószínűleg tárolási nehézségek miatt -nem maradtak fenn, így az iskolában folyó oktatásra a tantervekből és néhány fotográfiából következtethetünk. 1878-1879-ben a tantárgy leírása a következő: "Mintázási gyakorlatok, különösen domború ékítményes minták, valamint az emberi fő és az emberi test egyes részeit ábrázoló domború és teljes alakú főszminták nyomán. Hovatovább ékítményes gyakorlatok összetettebb rajzok szerint, valamint figurális mintázatok élő fejminta vagy egész alakról, féldomború és teljes alakú végrehajtással (relief és ronde bosse). Bonczalaktani mintázatok, iparművészeti tárgyak másolása s önálló tervezetű mintázatok." A mintalapok, a domború ékítményes reliefek, vagy a gipszek utáni mintázás lényegében a másolt mintákhoz igen hasonló "mintaanyag" létrehozásához vezetett, amint ez a mellékelt, 1896-os fényképfelvételeken is látszik. Az oktatásban így a minták és a növendéki munkák vonatkozásában egyfajta ökonomikus recirkuláció valósulhatott meg. 1885-ben STRÓBL Alajos lett a tantárgy tanára, s ettől kezdve azok a növendékek, akik "a plasztikában alaposabb készültséget kívántak szerezni", a gipszöntést és az agyagégetést is gyakorolták. 1889-1890-ben a mintázási osztályt az Epreskertben időközben felépült, Gerster Kálmán tervezte szobrászati műteremben helyezték el, amely kezdettől fogva "szobrászati pályára törekvő művésznövendékeket is befogadott". 1890-1891-ben a rajztanárjelöltek és a művésznövendékek szobrásztanulmányait - a tanár- és a művészképzés általános kettéválasztását (1897-1898) jóval megelőzve - elkülönítették. Az előbbiek tanára LORÁNFI Antal lett, aki az iparművészeti iskolában a kisplasztika rendes tanára volt. Stróbl a művésznövendékek szobrászképzésével foglalkozott: a szobrásznövendékek antik és élő minta után fej- és egész alakos akttanulmányokat, valamint állattanulmányokat és önálló kompozíciókat készítettek. 1897-ben a Stróbl Alajos vezette szobrászati osztály mint öná-ló mesteriskola kivált az anya intézetből. Ezután Loránfy Antal tanította a mintázást az összes növendékeknek. 1902-1903-ban a mintázást "mint a formaérzéket igen fejlesztő melléktantárgyat" a harmadik osztályra is kiterjesztették, az élő emberi alak (akt) mintázására nagyobb súlyt helyeztek. A növendékek ezenkívül élő növény-, állat- és akttanulmányokat is folytattak. 1905-ben a távozó Loránfy helyét egykori tanítványa, az 1894 és. 1903 között FadruszJános mellett segédként dolgozó RADNAI Béla foglalta el, 1911-ben pedig BORY Jenő lett a mintázás segédtanára. A főiskola megalakulása után, az 1908-1909-es tanterv szerint a rajztanároknál "a mintázás nem a szobrászati tökéletesség szempontjából gyakoroltatik, hanem elsősorban s legfőképp a formai és plasztikai érzék fejlesztése céljából".

Sz. A.

<< Vissza     Tovább >>

70. Mintázó nők. In Fényképalbum, 1900.

71. Mintázó férfiak. In Fényképalbum, 1900.

72. Weinwurm Antal (ifj.): Az 1896. évi ezredéves kiállítás fényképei [s. n.], Budapest, 1896. - Szobrászat: büsztök gipszminták és előmodellek után.

73. Weinwurm Antal (ifj.): Az 1896. évi ezredéves kiállítás fényképei, [s. n.], Budapest, 1896. -Szobrászat: domború ékítményes minták.

74. Weinwurm Antal (ifj.): Az 1896. évi ezredéves kiállítás fényképei, [s. n.], Budapest, 1896. - Szobrászat: reliefek gipszminták és élő modellek után.

<< Vissza     Tovább >>