Tartalomjegyzék    |   Kiállítás    |   Tanulmányok    |   Képek    |   Névjegy
 

 

A NŐI OSZTÁLY
<< Vissza     Tovább >>

A mintarajztanoda megalapításától fogva nőket is képzett. A szabályzat kimondta, hogy "a gyakorlati szakok tanfolyamaiban, míg a helyiség engedi, nők is vehetnek részt, ha a szabadkézi rajzolásból kívánt előkészültséget [...] igazolták." A nőnövendékeket tömörítő "női osztály" a férfiaktól elválasztva, külön tanteremben működött. A nők létszáma a terembővüléssel összhangban nőtt, de az összlétszám harmadát 1908-ig nem haladta meg. Az 1885-ben a mintarajztanodától függetlenül megalapított, "a nők számára berendezett magyar kir. festészeti tanfolyam" női festészeti mesteriskolaként működött (az intézmény igazgatótanára Lotz Károly, tanára Mészöly Géza volt); az 1891-1892-es tanévtől a női festészeti tanfolyamot szervezetileg a mintarajztanodába olvasztották, majd helyhiány miatt az 1893-1894-es tanévtől a Várbazár teremsoraiba költöztették. A térbeli elkülönülést szervezeti szeparáció követte: az 1897-1898-as tanévben a "magyar kir. női festészeti iskola" - mint női mesteriskola - kivált a mintarajztanodából (igazgatója és tanára Deák Ebner Lajos volt). Az 1908-1909-es tanévtől hatályba lépő újabb, centralizáló miniszteri rendelet megszüntette a mesteriskolák különállását, így a női festőiskola beolvadt a Képzőművészeti Főiskolába.

A női osztály rajztanítónőket és művésznőket közösen képzett. A nők tanrendje a férfinövendékekétől alapvetően eltért, és ezt a férfiakéval azonos, elméleti tantárgyak fokozatos, több hullámban történő bevezetése sem változtatta meg. A nőinövendékek az 1870-1880-as években gyakorlati képzésben részesültek: figurális, valamint ékítményes rajzot és festést tanultak. A kilencvenes évek eljén tanrendjük kibővült: egyrészt olyan, a férfinövendékek képzésében már jelen lévő tantárgyakat vezettek be, mint a geometria (1890-1891, tanára Kovach Géza) és szemléleti látszattan (1894-1895 előtt); másrészt olyan, speciálisan nők számára oktatott tárgyakat, mint a színes ékítmény (1894-1895, tanára Nádler Róbert), és a vízfestés (1893-1894, tanára Neogrády Antal).

A tanrend újabb jelentős kibővülése a századfordulón következett: ekkor olyan tantárgyak is megjelentek a nők tanrendjében, amelyek addig csak a férfinövendékek számára voltak elérhetők és az akadémiai művészképzés középpontjában álltak, mint például a boncalaktan (1902-1903, tanára Tardos-Krenner Viktor) és az akttanulmány (1897-1898). A férfi aktmodell tanulmányozásával ellentétben, a női aktmodell vázolása elterjedtebb képzési gyakorlatot jelenthetett a nők számára: a női festészeti tanfolyam működéséről készült fényképalbum lapjain többször felbukkan a fénykép készülésekor függöny mögé húzódó modell. A nők "speciális igényeihez" igazított tanrend a századfordulón is továbbélt: az 1897-1898-ban bevezetett iparművészeti rajz és stíltan keretében a nők - a férfiaktól eltérően - "a női kézimunka körébe tartozó műtárgyakat, mint hímzések, csipkék" tanulmányozták, különös tekintettel a "magyar motívumokra," az iparművészeti tervezés órái pedig "a női kézimunkára vannak tekintettel". Az 1909-1910-es tanévtől magát a kézimunkatanítást is bevezették a rajztanitónők tanrendjébe, mivel "a női kézimunka jórészben nem egyéb, mint a tűvel való rajzolás".

Az 1902-1903-as tanévben a művésznő- és a rajztanítónő-növendékek képzését szétválasztották, ekkortól a női és a férfi művésznövendékek azonos képzésben részesültek; a rajztanítónők képzése viszont csak az 1920-192l-es tanévtől vált koedukálttá; addig "speciális igényüknek megfelelő" tantervek alapján, a férfi növendékektől elválasztva tanultak. A női festőiskolában az "alakrajz (arczképfestés)" és "tájfestés (virág és csendélet)" tantárgyait tanították; a beolvasztás után a tanterv a negyedéves művésznövendékek számára előírt anyagot követte: alakrajzot és festést, "élő fejminta festését", elemi kompozíciógyakorlatokat, alak-, tájkép-, és csendéletfestést. A női festőiskola növendékei megalapították a Nők Képzőművészeti Egyesületét; első kollektív kiállításukat 1909 tavaszán rendezték a Nemzeti Szalonban.

B. E.

<< Vissza     Tovább >>

 





77-78-79-80-81. Szakállas férfi modell után fejtanul­mányt festő nők; Természetben beállított női modellt festő nők; Élő női modell után fejtanulmányt festő nők; Csendéletet festő nő; Csontvázat rajzoló nők. In Magyar Kir. Női Festőiskola: fényképek a növendékek­ről munka közben és az iskola alaprajza, j Ecole Roy. Honr. de Peinure pour Dames. Lés élevés pendan le ravail et plan de l'école, [s. n.], [Budapest], [ca. 1900]


<< Vissza     Tovább >>

 

    Közreadja a Magyar Képzőművészeti Egyetem, 2004