Giovanni Battista Piranesi (1720-1778) halála után rézkarcainak kiadását fiai, Francesco és Piero folytatták apjuk műveinek megmaradt nyomólemezeiről. Az 1780-as évek folyamán Francesco számos esetben kiegészítette apja rézkarcsorozatait, sőt új sorozatokat is készített. A Piranesi testvérek kiadója előbb Rómában, majd 1799-től Párizsban működött, 1810-ig, Francesco haláláig. Működésük utolsó évtizedeiben is készítettek új sorozatokat, amelyek lemezre vitelével más, főként itáliai grafikusokat is megbíztak. A kiadó több alkalommal készített listát kínálatáról, ezek közül alapvető az 1972-ben, Rómában kiadott katalógus, amely harminckét kötetbe vagy szekcióba csoportosította a már meglévő vagy éppen készülő rézkarcokat. A rézkarcok 1800 és 1807 között megjelent első teljes párizsi kiadása, más csoportosításban, huszonhét kötetet vagy sorozatot tartalmazott. Ezt az elrendezést megtartotta a párizsi Firmin Didot testvérek kiadója is, amely 1829-ben megvásárolta a Calcografia Piranesi összes nyomólemezét, és 1835-1839 között, ugyancsak huszonhét kötetben, ismét kiadta a teljes rézkarcanyagot. Az egyes lapokat ekkor, a kötetek sorrendjében, 1-től 1180-ig megszámozták, a számokat nyomólemezekbe vésték, így ennek a kiadásnak, valamint valamennyi későbbi kiadásnak minden levonata tartalmazza ezt a sorszámot, többnyire a lap jobb felső sarkában vagy annak tájékán. 1839-ben XVI. Gergely pápa visszavásárolta a lemezeket, és azok a római Calcografia Camerale birtokába kerültek. 1871-ben a pápai grafikai gyűjtemény (a Piranesi-lemezekkel együtt) az itáliai grafikai gyűjtemény részévé vált, amely a Regia Calcografia nevet kapta; 1946-tól ez a gyűjtemény a Calcografia Nazionale nevet viseli. A római Calcografia az eredeti lemezekről 1940-ig készített és adott ki újabb levonatokat, amelyeket a pecsétjével hitelesített. A Magyar Képzőművészeti Főiskola Könyvtára az 5954. leltári szám alatt az 1835-1839-es párizsi kiadás egyik későbbi, teljes kiadását őrzi, vagyis az eredeti lemezekről készült levonatokat, 1180 számozott lapon, huszonhét kötetbe osztva, a párizsi kiadás címlapjaival és rövid bevezető szövegeivel. Igen sok lap jobb alsó sarkában a királyi gyűjtemény kör alakú vakpecsétje látható, a királyi címerrel és körben a REGIA CALCOGRAFIA ROMA felirattal. Ez arra utal, hogy a levonatok 1871 és az 1890-es évek között készültek, amikor is a főiskola tulajdonába kerültek. Bár minőségük nem vetekedhet a korai levonatokéval, tiszta és szép levonatok; különleges értékük, hogy - tudomásom szerint - egyedülálló teljességben képviselik az országban a Piranesi-műhely grafikai működését. A Szépművészeti Múzeum lapjai általában korábbiak és jobb minőségűek, de a sorozatok többnyire hiányosak. A huszonhét kötetből egyébként tizenhét tartalmazza Giovanni Battista műveit, a többi Francesco és művésztársai munkáit.

Z. L.

<< Vissza     Tovább >>

110. Piranesi, Giovanni Batista: Portici tirati ad un Foro con palazzo regio, 1743 illetve 1750
rézkarc, papír, 140 x 205 mm Kiadás: Firmin Didot, Paris, 1836 Firmin Didot kötetszáma / sorszáma: VIII / Parte 1 341 c.
VIII: PRIMA PARTE DI ARCHITETTURE, E PROSPETTIVE INVENTATE, ED INCISE DA GIO. BATTA PIRANESI ARCHITETTO VENEZIANO DEDICATE AL SIG. NICOLA GIOBBE illetve OPE­RE VARIE DI ARCHITETTURA, PROSPETTIVE, GROTTESCHI, ANTICHITŔ; INVENTATE, ED IN­CISE DA GIAMBATTISTA PIRANESI ARCHITET­TO VENEZIANO (Építészeti fantáziák, melyeket sa­ját ötletei nyomán Piranesi maga karcolt rézlemezbe.)

111. Piranesi, Giovanni Batista: Ponte magnifico con Logge..., 1743 illetve 1750
rézkarc, papír, 240 x 360 mm.
Kiadás: Firmin Didot, Paris, 1836
Firmin Didot kötetszáma / sorszáma: VIII/1 335 b.

<< Vissza     Tovább >>