A Képzőművészeti Egyetemen található anyag Magyarországra kerülését sajnos nem lehet sem személyekhez, sem pontos évszámhoz kötni. A századforduló környékén kiadott címjegyzékekből kiderül, hogy a könyvtár már 1883-ban rendelkezett "Japáni képes köny-vek"-kel, sőt ez az állomány 1900-ra jelentősen meg növekedett. Vagyis a gyűjtemény nem egyszerre érkezett Magyarországra, hanem feltételezhetően a századforduló környékén, valamikor a 20. század első évtizedében, és a további gyarapodást követően - mintegy évszázados Csipkerózsika-álom után - most első alkalommal került sor felmérésére, formai és tartalmi leírására.

A gyűjtemény tartalmi súlypontja az egyetem jellegének megfelelően a képek irányába mutat. Mennyiségileg összesen több mint száz kötetről és mintegy száz lapról (metszet] van szó. A képeket és a könyveket az alábbi módon lehet csoportosítani: 1. Meidzsi-ko-ri (1868-1912) metszetek (körülbelül kilencven tétel), amelyek között egyrészt a kor reprezentatív festői (Gekkó, Koszon stb.) által készített, többnyire állatokat és növényeket ábrázoló metszeteket, másrészt a leghíresebb kabuki színészek arcképeit találhatjuk. Jellegzetességük a sematikusnak tűnő ábrázolásmód és a Nyugatról átvett ásványi alapú festékek használatával nyert harsányabb színvilág. 2. A (késő) Edo-kori (1600-1868) metszeteket mindössze négy lap képviseli: a tájképsorozatairól híres Hirosige egy műve (Numa-zu állomás látképe), Tojokuni triptichonjának egy darabja (a holdat szimbolizáló japán szépség), III. Tojokuni képe, amelyen egy, az Edo-korra adaptált jelenet látható a klasszikus japán irodalom legjelentősebb alkotásából, a 11. században keletkezett Gendzsi regényéből, és végül Utagawa Szadasige szimbólumokban tobzódó képe, "az aranyat termő fa", amely egykor valószínűleg szerencsehozó talizmánként az újévi ünnepek kelléke lehetett. 3. Képes albumok: a gyűjteményben viszonylag nagy számban vannak képviselve az úgynevezett virág- és madárképes albumok (kacsó-gafu). A festők közül a legjelentősebbek IMAO Keinen (1845-1924), WATANABE Shótei (Seitei, 1851-1918), KÓNO Bairei (1844-1895). E rajzok elsődleges funkciója sokszor nem maga a művészi ábrázolás volt, hanem őket a kiotói kelmefestő és kimonókészítő műhelyek mintaként használták. 4. Mintagyűjtemények (monjósú, zuansú, hinagatasú stb.): A gyűjtemény másik jellegzetes műfaja. Az egyes minták, a mintákon belül használt motívumok értelmezése esetenként nem okoz problémát, de gyakoribb az az eset, amikor a japán kultúra (leggyakrabban a klasszikus irodalom, történelem) ismerete elengedhetetlen feltétele a helyes, a mélységeket is feltáró interpretációnak. 5. Egyéb (gyakorlófüzetek stb.)

M. Z.

<< Vissza     Tovább >>

112. Részlet az Iszei történetekből (az ún. nyolc híd nőszirommal)
fametszet

113. Színészporté a Meiji-korból (IX. Ichikawa Dan- júró)
fametszet

114. A nyolc híd és nőszirom stilizált formában, fametszet

115. Kachhó-gafu (Képes album virágokról, madarakról)
fametszet

116. Utagawa Toyokuni: A holdat szimbolizáló szépség fametszet

117. Az elmúlás, öregedés szimbolikája (kimonóminta)

118. Részlet a Genji regényéből (III. Toyokmii). Fametszet

119. Utagawa Sadashige: Az aranyat termő fa. fametszet
Illusztrációk Katona Júlia: Szerkesztés és szabadkézi rajz című tanulmányához

<< Vissza     Tovább >>