Péteghem könyve VI. fejezetében felhívja az olvasó figyelmét Leonardo da Vinci festői felfogására, amelynek lényege a természet megfigyelése, a víz mozgásának tanulmányozása, az anatómia tudása, a perspektíva és a fény és árnyék ábrázolásának helyes ismerete. Bár a geometria és perspektíva későbbi tanulmányozói közül több tudóst és művészt sorol fel, az előzmények nélküli, közvetlen természet megfigyelésen alapuló rajz régi mesterei közül Leonardo mellett csak Albrecht Dürert említi. A szerző véleménye szerint e mesterek felfedezéseinek folytatása az akadémikus alakrajz, a genre rajz és a "modernebb tájrajz", amelyet Párizsban 1840-től tanítottak, angol és német akadémiákon viszont már sokkal korábban.³ Az ilyenfajta kötetlen tájrajznál mindig fontos volt a helyszín, a rajzolás időpontja, s a művésznek a látvány lehető legpontosabb portréját rögzítő szándéka. Egy-egy kisebb vagy nagyobb tájegység képe ezeken a rajzokon, akvarelleken, majd az ezek nyomán készült rézkarc- vagy litográfiaalbumokban, sorozatokban jelenik meg. Angliában és Skóciában - amint ezt Keleti idézett könyvében felsorolja - középfokú rajziskolák, iparrajziskolák százai tanították, a XIX. század derekától első évfolyamban a vízfestészetet, a második évfolyamban a virágrajzokat, a csendélet- és tájrajzolást. A részletes tantervből kiderül, hogy az első fázis a virágok és a tájak festésénél a mintalapok utáni gyakorlás volt, majd ezt követően a virágok, állatok, tájképek rajzolása és festése természet után, azoknak a növendékeknek az esetében is, akik végül a gyáripar számára készítettek díszítményterveket. Keleti Gusztáv Németország, illetve Ausztria városi oktatási intézményeinél alig említ hasonló törekvéseket, s Münchent, Berlint, Drezdát, Bécset, ahol tájképosztály működött, csak igen sommásan említi könyvében.⁴ Düsseldorf akadémiájának bemutatásánál a mintalapok utáni rajzolási gyakorlat után a második osztályban a domború minták utáni rajzot, redőzetrajzot említi. A bonctan (anatómia), az emberi test aránytana, a távlattan (perspektíva), az építészet és a műtörténelem tantárgyai után kerül sor a történelmi, az életkép- és az arcképfestészetre, majd a tájképre, valamint az állat-és építészetfestés elemeinek elsajátítására. A tájképfestés megtanulásához hozzásegít a rajzolt vagy festett tájképek másolása, majd az ebben elsajátított ügyesség után a természet másolása. Az oktatás később arra is képessé teszi a növendéket, hogy tájrajzait rézmetszetbe, rézkarcba áttegye.

Karlsruhe akadémiája esetében Keleti Gusztáv megemlíti a táj festészet tanítási gyakorlatát de nem tárgyalja alaposabban, pedig ott különös figyelmet fordítottak az állat- és növényábrázolás után az utazások alatt megszerzett látványélményekre is. ⁵

Keleti Gusztáv nem kedvelte az utazó festőket.⁶ Számára a legkövethetőbb német minta Nürnberg csaknem iparművészeti akadémiája, ahol tanulható mintarajz, viaszmintázás, agyagdomborítás, fafaragászat, ércöntés és a segédtanszékeken távlattan, festészet, szobrászat.⁷ Ausztriából csak Eitelberger iparművészeti oktatásról alkotott nézetei érdekelték.⁸ Könyvében a különböző módszerek közvéleménytől kapott kritikáit közölte (például hogy Franciaországban és Belgiumban a mai [értsd kortárs] művészet két legvirágzóbb ága, a tájfestészet és az életkép, ki van zárva az akadémiák köréből) és a legortodoxabb akadémiák tanítási gyakorlatát tárgyalta a legrészletesebben. Mindezek után tervezetében, az említett kritikákat figyelmen kívül hagyva, egy igen konzervatív, minden szabadelvűséget nélkülöző intézmény körvonalát rajzolta meg.

Legalsó osztálya rajztanoda, mintatanoda. A későbbi osztályokban is fontos a másolás, "compositio"-ról, "művészkedésről azonban szó sem legyen" - írta a majdani igazgató. A "művészt" nem a növendékhez, hanem a "sarkkutatóhoz" hasonlította, aki később indul el a "művészet" birodalmába.⁹ Keleti szerint a növendékeknek, "ahhoz, hogy a természet utáni rajzolást minden irányban alaposan megtanulhassák, ornamentikát, bonctant, távlattant kell tanulni a legjelesebb tanerők által a lehető legjobb modorban". Mindazonáltal nézete szerint a művészethez bizonyos genius szükséges. ¹⁰

Keleti kozmopolita (európai) művészetet szeretett volna megteremteni, ugyanakkor Munkácsy párizsi "magyar tárgyú életképeit" állította például a nemzeti művészet modern felfogására. Nem műakadémiát (école, académie des beaux arts) akart felállítani, mert nézete szerint ez csak a bukott (?) művészeket szaporította volna, hanem országos mintarajztanodát, amely két osztályból állna: "1. elemi figura, ékítmény és építészeti rajz, főleg domború minták szerint, 2. figurális szabad kézi rajzolás domború minták és élő alakok után. A festésben való útmutatás is csupán élő fej és alak utáni gyakorlatra szoríttatnak. A tájkép és compositiora irányzott kísérletek teljes kizárásával" ¹¹ Ezek után az önmaga művészi gyakorlatát, a müncheni típusú akadémikus tájfestést az eljövendő oktatásból művészi gőgből vagy öncsonkítási hajlamból kizáró Keleti Gusztáv még hosszan írt a tanításra szánt szak- és segédtudományokról, nevezetesen a "műtörténelemről, széptanról, bonctanról, távlattanról, műrégészet-tanról, styltanról", még a "vegytan"-t is megemlíti, a "szín és láttan-"nal együtt, de mindezeket csak abban a vonatkozásban, ahogyan mindezek a művészettel és az iparral rokon ismeretek tanai.¹²

Keleti bizonyára érezte, hogy a magyarországi közvélemény nem Eitelbergel vagy Gottfried Semper elképzelései szerinti művészetet kíván, és ezért bukkant elő már tervezetében a későbbi mesteriskolák gondolata. A magasabb művészet nem osztályokban, hanem műtermekben tanulható meg, mint amilyen Hans Makart műterme Bécsben - vallotta Keleti.¹³ Az ő műterméből azonban nem lett mesteriskola.

Az Országos Magyar Királyi Rajztanoda és Rajztanárképezde e szigorú elvek szerint tanított figurális rajzot, lineáris perspektívát, építészetet, szobrászatot és festészetet, valamint a sokszorosító technikák közül fametszést,¹⁴ amelynek nagy keletje volt Magyarországon az illusztrált folyóiratokban és könyvekben az 1860-as évek elejétől.¹⁵ Az intézet taneszközei közé tartoztak a lapminták, ezek között voltak növénytanulmányok, fák, virágminták stb.¹⁶ A művészet korábbi korszakainak és mestereinek tanulmányozási lehetőségét a könyvtár és az Országos Képtár nyújtotta, ezek látogatását a rendszabályok is előírták.¹⁷

Az 1880-as évek elején, pontosabban, amikor 1882-1885-ban Lotz Károly vette át a gyakorlati festészeti szakosztályt, majd később az egyik mesteriskola vezetője lett, az intézmény tanítási gyakorlatában nagyobb szerepet kapott a szabadtéri tájrajzolás, a tájfestés.¹⁸ Lotz maga már az 1850-es évektől festett tájak-varelleket és olajképeket a mozgások sokaságában megjelenő tájakról. Alföldi táj gémeskúttal című vízfestménye, Viharos alföldi tájai a romantika és a biedermeier táj szemléletét éltetik tovább. ¹⁹ Lotz bizonyára szívesen engedte növendékeit szabadtéri rajzoló kirándulásokra a nyári szünetben vagy más alkalommal.

A táj kompozíciók egyszerűbb változatban, elsősorban helyszínrajzok, veduták formájában már 1879-1880-tól megjelentek a rajztanodai növendékek évi közös, nyomtatott füzetben megjelent emlékalbumaiban.²⁰ Az 1879-1880-as tanév emlékfüzetében "Petőfi születési házát" rajzolja meg környezetével Telegdy László, Kreiger Béla növendék kezéből pedig a XIX. század elejétől Európa-szerte elterjedt várrajzok egyike jelenik meg, valamint Óbudán a "Római források torkolata" feliratú rajz. 1879-1880-ban tehát a mintarajziskolában a topografikus tájrajzolás tollal, ceruzával megszokott gyakorlat volt, akkor is, ha csak szünidőben volt művelhető. Ezek a rajzok nem sokban különböztek Keleti Gusztáv édesapjának, Kiette Károlynak egy generációval korábbi műveitől, a drezdai tájrajzoló gyakorlatot és a bécsi mesterek - köztük Thomas Ender - kicsit régies módszerét folytatták.²¹ Az intézmény könyvtárában ekkor már megtekinthető volt a skót W. L. Leitch akvarellfestő tankönyve, Eugene Ciceri angol és francia nyelven megjelent huszonhét vízfestmény leckéje,²² számos virág- és madárrajz-tankönywel együtt.²³ A növendékek 1881-1888 közötti nem teljes sorozatban fennmaradt albumai azonban nem az alapfokú képzés részlettanulmányait, hanem a Keleti által nem favorizált tájkomponálás - sokszor majdnem naturalisztikus elemekből álló - kísérleteit mutatják be.

1880-ban Pálya Celesztin egyik tájrajza csupán három lovat és egy gémeskutat ábrázol erősen Lotz Károly modorában.²⁴ Egy másik rajzon ló, tehén és bika természetes együttese látható.²⁵ Egy másik rajzon két parasztgyerek tűnik fel, pontosan megjelölt helyszínen.²⁶ Nagyon fontos vonalrajz ugyanebből az évből az a mű, amelyen egy festő állványával a szabadban dolgozva jelenik meg. A plein air törekvései nem lehettek ismeretlenek a fiatal rajztanár- és művészjelöltek előtt, még ha nem kaptak is elismerő kritikát az intézményük igazgatójától.²⁷

Ha tovább lapozgatunk az Országos Rajztanárképezde emlékalbumaiban, több kitűnő topografikus rajzot, valóságos életkép-tájkép kombinációt (Sonntags-schreiberek a Városmajorban, Erdőben heverő úriember, 1882, részletek Sümegről és a Margitszigetről) találunk.²⁸ Finom megfigyeléseket rögzít Passuth Ödön "természet után" feliratú rajza Soroksárról és Krieger Béla növénytanulmánya 1881-ből.²⁹ 1882-ben Ruby jelzéssel a rimaszombati kőhíd rajza jelenik meg a Rima folyóval s még több pontos topografikus részlet.³⁰ Kriesch Aladár nem kevesebbet rajzol Madách Imre illusztrálására, mint paradicsomi tájat, azaz Ádám és Évát a Paradicsomban, s történeti táj és egyben illusztráció szintén Madáchhoz A piramisok építése című rajza.³¹

1883-ban újra megjelennek a városrészletek, falusi vagy pásztorkunyhók, az invenciózus Krieger Béla pedig egzotikus tájat fest pálmákkal.³² (Nem tudható, hogy a világ mely táján talált erre a motívumra, de pálmaházak főúri kastélyokban már a XVIII. századtól voltak Magyarországon,³³ s a nyári utazások a messze Délre sem voltak mindenkinek elérhetetlenek. A harmadik megoldás a mintalap lehet, de itt az talán kizárható, mert a növendék már a negyedik évfolyamot végezte.) 1888-ban Major János, Koszkol Jenő és Hirt Pál valóságos naturalista tájrajzokat közöl az emlékalbumban, mellőzve az elődök követését.³⁴

1898-ban már jelentősen megnövekedett az emlékalbumban a tájrajzolás. Székely Andor a Tátra környékéről készít rajzot, Kacz Bandi (Endre) rajza már címében - Esthangulat - is a két éve már létező nagybányai művésztelep egyik tanárának egy képére utal.³⁵ Szontágh Tibor egy olajszínvázlata reprodukcióját közli, amely korábban nehezen lehetett volna elképzelhető,³⁶ Tóth László a Duna-partot rajzolja a la Ferenczy Károly.³⁷

A század végére már alapvetően megváltozott a budapesti mintarajziskola több növendékének és tanárának viszonya a tájfestészethez, a tájrajzoláshoz. Az erősen konzervatív, de nagyon szorgalmas Várdai Szilárd Faliminták az elemi szabad kézi és ékítményes rajzoktatáshoz című könyvében³⁸ leszögezte, hogy "Hirt módszere, mely szerint a növendék tanuljon mindjárt természet után élő növényeket, gallyakat, színes fémtárgyakat, élő emberi alakokat rajzolni, oly túlzás, mely a legtűrhetetlenebb következményekre vezetne." Várdai Szilárd Keleti Gusztávot követve hiába nevezte időszerűtlennek a természet után való rajzolást s kínálgatta e falimintákat, a naturalizmus lassan benyomult a mintarajziskola falai közé is. Várdai 1905-ben kiadott Prospectus of the Royal Hungarian College of Art című írásában, amely német nyelven is megjelent, s feltehetően toborzó szerepe volt, már külön tantárgyként szerepeltette a tájrajzstúdiumokat, amelyeken minden diák részt vehetett az ünnepnapi kirándulások alkalmával.³⁹ A táj magasabb fokú megjelenítéséhez azonban Várdai előfeltételnek tartotta a leíró geometria és a perspektíva ismeretét. "Ebben is van táj a végső alkalmazáskor" - olvashatjuk a szigorú utalást az előzményekre.

Míg a főiskola és mesteriskolái lassan és fontolva haladtak a klasszikus, akadémikus alárendelt tájháttér felfogástól a naturalizmus felé, addig egy-egy igényes középiskolai rajztanár már sokkal közelebb járt ehhez, vagy szintetizálta a régi és új módszereket. A kaposvári Állami Főgimnázium 1888-1889-es Érte-sítője valamilyen véletlen folytán (vagy talán nem is véletlenül) bekerült az egyetem könyvtárába.⁴⁰ Ebben a terjedelmes füzetben a classica philologiai szemléltető eszközök műtörténeti stúdiumokat is nyújtanak, az antik tájat pedig Preller Odysseer Landschaften kiadványa alapján érthették meg a diákok.

A század végén a középiskolák és a főiskola számára a művészetek történetét a nagy panorámák és reprodukciósorozatok jelenthették sok történeti, régészeti, mitológiai és vallástörténeti művel együtt. A naturalizmus és a szecesszió, amelyeknek óvatos jelentkezése az 1880-1890-es évek növendéki rajzain már nyomon követhető, elfordulást jelentett e nagy történeti építménytől. 1899-ben így tanúsította ezt - egyelőre még csak a Női Festőiskola szabályzatának 16. paragrafusa: "A tanítványok a tanév nyári felére eső tájfestészeti kirándulásokon, valamint szabadban folyó másnemű festészeti gyakorlaton is részt venni kötelesek."⁴¹ Harmincegy évvel később a főiskola tanterve kimondta: "A tájkép és plein air festés elmélyítésére a vidéki telepek adnak módot."⁴² A cél ekkor is - akárcsak száz évvel korábban, a romantika és a reformkor évtizedeiben, a nemzeti művészet megteremtése, a magyar vidék, táj és élet megismerése és rögzítése volt. Az eszközök ekkorra már megváltoztak, éppen a művésztelepeken, a nyári oldódások módozatai miatt.

A főiskola kezdetei és progresszív nyolcvanas, kilencvenes évei nem teljesen a szabályzatok, a tantervek célkitűzései szerint alakultak. A mintalapok közé bekerültek nemcsak Keleti Gusztáv fatanulmányai, de Ligeti Antal enciklopédikus és történeti útirajzai is az 1840-es évek Magyarországáról, az 1850-es évek Itáliájáról és a Szentföldről.⁴³ A mintául kínált valósághűséget nemcsak ceruzarajzok és vízfestmények szolgáltatták angol, francia és német sokszorosított grafikákkal együtt. A század utolsó harmadában vagy végén már világszerte megjelentek a technika és kifejezés csúcsait elérő táj- és nép-, város- és műemlék-fényképezés alkotásai.⁴⁴ L. Fiorillo egyiptomi és szentföldi fényképsorozata vagy a Francia tájfestők élete és művészete a barbizoni iskolából képekkel, valamint Camille Corot életrajza,⁴⁵ Divald Károly Felsőmagyarországi nevezetesebb tájrészletek⁴⁶ című, Eperjesen kiadott fényképsorozata éppen úgy a mintarajztanoda kirándulásokra csábító albuma lehetett, mint az Utazás az Alpoktól az Etnáig⁴⁷ című kiadvány vagy az Ebers Kiadó (Stuttgart) által magyar nyelven is kiadott Palesztina írásban és képben.⁴⁸ Rudolf trónörökös a nyolcvanas évek elején szerkesztette Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című kiadványsorozatot,⁴⁹ és kiadta a Tizenöt nap utazás a Dunánt. Az 1890-ben meghalt Ligeti Antal emlékkiállítását sokan látogatták, rajzi hagyatékának egy része is talán ekkor került a főiskola könyvtárába.⁵⁰ A Várdai Szilárd által kiadott könyvtári jegyzékben (1900) a földrajzi utazások, népisme és monográfiák között találunk a táj megismerésére szolgáló könyveket és albumokat.⁵¹ Az archaikusabb iratok mellett meglepő olvasmány Reissmann Naturalizmus a művészetben című Hamburgban kiadott, magyarra fordított könyve, valamint Delacroix Jenő (!), Gericault, Gavarni, Courbet, Daubigny, Adolf Menzel és Munkácsy Mihály életrajza.⁵²

A könyvtárban, amelynek látogatása kötelező volt, nemcsak a klasszikusokat, az akadémiák által példaképül választott mestereket, de a közelmúlt és a jelen művészeti teljesítményeit is megismerhette a látogató. Akik soha nem jártak a főiskolán, akik más országokban tanultak, de élt bennük a topografikus táj teremtésének vágya, láthatták, ismerhették Divald Károly Képek a Magas Tátrából (1873) című sorozatát, amely 1885-ben jelent meg Kósa könyvnyomdájában Budapesten.⁵³ Hasonló kiadvány a már említett szintén Divald Károly által fényképezett Felsőmagyarországi nevezetesebb tájrészletek sorozat s ebben látható "Rezső trónörökös Őfensége vadászkastélya Lonkán (Máramaros megye)". Tágabb értelemben is összefoglalóan a főiskolára belopakodó és 1879-ben már bizton fellelhető naturalista hullámot és szabadelvűséget bizton nevezhetjük a topografikus áttekintések iránt oly fogékony koronaherceg egyik szellemi vadászterületének.⁵⁴

<< Vissza     Tovább >>

1 L. J. Péteghem, Histoire du l'enseigment du dessain, Bruxelles, 1868.

2 Keleti Gusztáv, A képzőművészeti oktatás kezdetei és feladatai hazánkban, Buda, 1870.

3 Vö. Oskar Bätschmann, Entfernung der Natur. Landschaftsmalerei 1750-Í920, Köln, DuMont, 1999, 8, 9, 32, 34-35, 60, 61. Alexander Cozens, A New Method of Assisting the Invention in Drawing Original Composition of Landscape, London, 1786.

4 Hans Belting, Die gemalte Natur, in Kunst um 1800 und die Folgen, Werner Hoffmann: Zu Ehren...., hrsg. von Christian Beutler, Peter Klaus Schuster und Martin Warnke, München, Prestel, 1988, 169-180. Münchener Landschaftsmalerei 1800-1850, Katalog der Ausstellung im Lenbachhaus München, 1979, hrsg. von Armin Zweite.

5 Karlsruhe esetében témánk főalakja, Friedrich Kallmorgen (1856-1924) Düsseldorfban tanult, nagy utazásokat tett Európában. Karlsruhén kívül Badenben és Berlinben tanított, értekezést írt a rajzművészetről és a táj festészetről.

6 Keleti Gusztáv, Idősb. Markó Károly, Fővárosi lapok, 1871, 40-44. Kisfaludy Társaság Évlapjai. Új Folyam VI(1971), Magyar Könyvtár 97. Művészeti dolgozatok, 1-51.

7 Keleti Gusztáv, A képzőművészeti oktatás, i m.

8 Uo.

9 Uo.

10 Uo.

11 Uo.

12 Feltűnő, hogy a 2. jegyzetben idézett műben nem szerepel Gottfried Semper neve.

13 A szigorú kritikus külföldi művészeknek jobban elnézi eklektikus modernségét, mint a hazaiak újításait. Vö. Keleti Gusztáv, A képzőművészeti oktatás, i. m.. Vö. Könyvtár S108-109. Hans Makart műveinek nyomatai, Bécs, 1881

14 Az Országos Magyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezde tanterve 1871-ből - szolgálati és szervezeti szabályzata, Bp., 1889.

15 Ilyen az Ország Tükre, Magyarország s a Nagyvilág, Vasárnapi Újság. A fametszésről lásd Könyvtár N 1. 14. (Fametszés technikája és története).

16 Könyvtár K II. 4. 6. Növények alkalmazása az ékítményekben, ornamentikában. K III. 7-15. Különfé le növényi ornamentikái könyvek, Könyvtár S II. Tájképek 20-24, 26-28. S. II. Virágok 1-34.

17 Vö. Az Országos Magyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezde tanterve 1871-ből - szolgálati és szervezeti szabályzata, Bp., 1889. Az Országos Képtárról vö. Meiler Simon, Az Esterházy Képtár története, Bp., 1915.

18 Keleti Gusztáv, A Magyar Királyi Országos Mintarajziskola és Rajztanárképző célja, szervezete és tantervének vázlata, Bp., 1885-1886.

19 Vö. Ybl Ervin, Lotz Károly élete és művészete, Bp., 1938, II. kiadás 1981, II. III. IV., 3, 4, 9, 10, 14, 15, 16. kép. Statisztikai kimutatás a II. sz. Magyar Királyi festészeti mesteriskoláról, Vezető tanár Lotz Károly, Bp., é. n.

20 Emléklap az Országos Mintarajztanoda és Rajztanárképezde növendékei által 1879/80 szerkesztett évekről, Bp., 1880, KE Könyvtár, ltsz. 1292.

21 Kiette Károlyról vö. Lyka Károly, A táblabíró világ művészete, Bp., 1922; Szabó Júlia, A mitikus és a történeti táj, Bp., 2000, 123, 140-142, 159, 195, 195, 196. Thomas Enderről vö. Johann Nepomuk Ender és Thomas Ender emlékkiállítás, Magyar Tudományos Akadémia, Művészeti Gyűjtemény, Budapest, 2000-2001, szerk. Papp Gábor György; Gonda Zsuzsa tanulmánya.

22 William Leighton Leitch, Akvarelltanulmányok, S II. 1-2-34. leltári számon a Képzőművészeti Egyetem könyvtárában, továbbá N 1. 95-98 technikai kézikönyvek, N 1. 117. Útmutatások a vázlatos rajzolás hoz. Millet Párizs N 1. 115. Természet után való rajzoláshoz észrevételek. London. N. 1. 116. Természet után való vázolás és vízfestés kézikönyve, London, é. n., N 1. 119. Vázolási gyakorlatok, Drezda, é. n., Thieme.

23 Eugene Ciceri műve: S II. 20, 21 számon a Képzőművészeti Egyetem könyvtárában.

24 Emléklap az Országos Mintarajztanoda és Rajztanárképezde növendékei által 1879/80 szerkesztett évekről, Bp., 1880, KE Könyvtár, ltsz. 1292, 3.

25 Uo, 6.

26 Uo., "Budakeszi vázlatok" felirattal.

27 Keleti Gusztáv, Művészeti dolgozatok, Bp., 1910. Keleti Gusztáv, Idősb. Markó Károly, i. m., 201, 232-274. Tárlati bírálatok.

28 A Rajztanárképezde II. Emléklapja, Bp., 1881, S 118. ltsz. 1292. 2, 4, 5, 7.

29 Uo., 3, 5, 9.

30 Az Országos Rajztanárképezde Emléklapja, Bp., 1883, S 118. ltsz. 1292.

31 Uo., Kriesch Aladár rajzai.

32 Uo.

33 G. Györffy Katalin, Kultúra és életforma a XVIII. századi Magyarországon (Idegen utazók megfigyelései), Művészettörténeti Füzetek 20., Budapest, 1991, 94, 97, 100, 110.

34 Emléklap, 1884, S. Könyvtár 118. ltsz. 1292.

35 Szontágh Tibor: Nagybucskói részlet, in Emléklap, 1898, S 118. ltsz. 1292, 4. Kacz Bandi: Esthangulat, 5. Székely András, L m, 10-11, 12.

36 Emléklap, 1898. Ferenczy Károly Esthangulat lovakkal című festményére gondolhatott a rajzoló, két ilyen című mű is van.

37 Emléklap, 1898. S 118. ltsz. 1292. Ekkor már bemutatkozott a nagybányai iskola Budapesten.

38 Várdai Szilárd, Faliminták az elemi szabadkézi és ékitményes rajzoktatáshoz, Bp., 1891, továbbá Könyvtár M csoport, Rajzoktatás 1-232.

39 Várdai, C, Prospectus of the Royal Hungarian College of Art, Bp., é. n. [1905 után].

40 Schambach Gyula, Kaposvári Állami Főgimnázium 1888-89-es értesítője, Kaposvár, 1889. M 2639. ltsz. a Képzőművészeti Egyetem Könyvtárában, továbbá Könyvtár M 1. 1-82 sz. könyvek, M 2. 1-70. könyvek.

41 Az Országos Magyar Királyi Női Festőiskola Szabályzata, Bp., 1899.

42 Az Országos Magyar Képzőművészeti Főiskola felvételi és fegyelmi szabályzata, Budapest, 1950. Tanterv 40. §, 1. c. 4.

43 Keleti Gusztáv, Tájrajzok, ltsz. S IL 183. Képzőművészeti Egyetem Könyvtár.

44 Vö. Képzőművészeti Egyetem Könyvtára, S II. 28 Ltsz. 2471.

45 L. Fiorillo, S IL 28. Keleti tájképek, építészeti részletek és különféle állatok pillanatnyi fényképfelvételek 1010, 433L, 112, 1/6, 779, 813, 429, 385, 384, 1049, 1116, S II. 62, 63. FV. 18, FV 22.

46 Vö. Képzőművészeti Egyetem Könyvtár S II. (Grafikus művek) 183. ltsz.

47 Vö. Képzőművészeti Egyetem Könyvtár S II. 58. ltsz.

48 Vö. Képzőművészeti Egyetem Könyvtár S IL 187. ltsz.

49 Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, szerk. Jókai Mór.

50 Ligeti Antal rajzai. Képzőművészeti Egyetem Könyvtára S II. 2589. ltsz.

51 Várdai Szilárd, Az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképző könyvtárának címjegyzéke, Bp., 1900. P IV. 1-20. növények. Vö. F 2 80 Tájképfestészet írásban és képben. F V. 80. Ruysdael élete.

52 Uo, F V. 6, F V. 25, F V. 42, 43, 53, 60, 61. G 5. 85.

53 Uo, S II. 25. Divald Károly, Felsőmagyarországi nevezetesebb tájrészletek, Eperjes, é. n. S II. 27. Képek a Magas Tátrából, Bp., 1885. A fényképezésről a Képzőművészeti Egyetem könyvtárában vö. N 1. 19-25, P II. 10 U. Az utazásokról monográfiák: Képzőművészeti Egyetem O. 1-84, a tájképekről S IL 1-68. a növényekről P IV. 1-20.

54 Divald Károly, i. m..

<< Vissza     Tovább >>