Eszik Alajos DLA

Oktatási program

1983-tól, azaz huszonhat éve tanítok a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, majd jogutódján a Magyar Képzőművészeti Egyetemen.

Nem csak az iskola neve változott, hanem az oktatás szerkezete is. Az előző szisztéma a következő volt: négy év után pedagógusdiploma, majd három év évente igényelhető mesterképző. A mostani: egységesen öt éves egyetemi képzés a végén művészdiplomával, mellette pedig külön megszerezhető tanári diploma. Megváltozott a grafika helyzete a társadalomban. Politikai játszótérről a piacra került és sokat vesztett aktuális jelentőségéből, valójában persze szerepe az egész vizualitással együtt nőtt.

A klasszikus grafikai technikák oktatása a szükséges, de nem elégséges kategóriát jelentik a képzésben. Miközben minél jobb, minél kreatívabb grafikust kívánunk diplomával útra bocsátani, aközben olyan sokoldalú képzőművészeket kell nevelnünk, akik a grafikai képzés bázisáról indítva egyéb művészeti ágakban is cselekvőképesek, illetve a vizuális kultúra szakembereiként, ágazati menedzseri feladatokat is el tudnak látni.

Önállóan vezetem a Szakon működő kétéves alapképzés egyik csoportját. Ezenkívül részt veszek a felvételi bizottság munkájában, a tanszéki pályázatok elbírálásában és végigkísérem a tanítványok útját a diplomáig, noha a második év után új korrektort választanak maguknak a tanszék tanárai közül.

Megváltozott a kétéves alapképzés tartalma és értelemszerűen a célja is. A régebbi szisztémában a rajzi stúdiumok súlyaránya lehetővé tette az alapképességek intenzív fejlesztését, a csoport összezárkóztatását.

Ma a hiányosságok feltárása, a belső kép homályos foltjainak felderítése után a fejlesztés fakultatívvá válik. Igénybe vesszük a Művészeti Anatómia, Rajzi és Geometria Tanszék segítségét, a sajátos szemléleti igények fenntartása mellett. A tervező vázlatozás, a tudatos komponálás és a rajzi elemek utilitárius mozgatása jellemző erre az időszakra, vagyis az ösztönszerű megoldások racionális átvilágítása. Ugyanakkor ez a két év, miközben alapképzésnek nevezzük nem előkészítő. Nem készülődés az alkotó munkára, hanem a megismert klasszikus grafikai technikák (magasnyomás, mélynyomás, síknyomás) és az egyedi grafikai munkák segítségével megvalósuló művészi igényű alkotótevékenység. A művészeti egyetemi szintű felnőttképzés ugyanis miközben folyamatosan felkészít a professzionális művészeti tevékenységre, már feltételezi a tevékenység eredményeképpen műalkotások létrejöttét is.

Már az első két évben is készítenek a hallgatók pályaműveket belső és külső pályázatokra. A pályázatosdi, mint játékos forma része a képzésnek is. Egy-egy új technika elsajátításából ugyanis tematikus pályázatokon adnak számot a hallgatók. Az első évben a magasnyomás, a fa és linómetszés, illetve a különböző mélynyomásos technikák (hideg vagy manuális, illetve vegyi eljárások) képezik az oktatás fő elemeit.

A második két évben a síknyomás, konkrétan a litográfia az elsajátítandó technika, miközben tovább visszük és műveljük az előző technikákat. Amit írásom elején említettem, a technikák elsajátítása nem célja, csupán eszköze a képzésnek. Noha kizárt dolog, hogy úgy bocsássunk útjára egy diplomás grafikust, hogy nem ismeri a klasszikus technikákat, mégsem ez a legfontosabb.

A legfontosabb a személyiségfejlesztés. A szemléleti kérdések: nyitott, sokoldalú, korszerű, friss szemléletű, képzett és tájékozott művészi személyiség kialakítása. Ma már a művészi sokszorosító grafikában nem a sokszorosításon van a hangsúly. Sokkal gyorsabb, egyszerűbb és korszerűbb sokszorosító eljárások léteznek. A hagyományos nemes eljárások a csakis rájuk jellemző vonal- és foltkarakterek és minőségek előállítása szempontjából pótolhatatlanok. Miközben igyekszünk e nemes hagyomány felvállalására és folytatására ösztönözni a hallgatókat, természetesen elvárjuk, hogy nyitottak legyenek a digitális képalkotás felé is. A digitális képalkotás lehet párhuzamos módja a grafikai képalkotásnak, de eszközként is beépülhet a végül is hagyományos technikával létrehozott kép megvalósítási processzusába. A korszerűbb és még korszerűbb technikai eszközökkel létrehozott képnek meg kell mérkőznie az egyéb technikákkal létrehozott képekkel, nem képezhet előjogokat.

Ugyanez a helyzet a festészet és grafika viszonyában is. Gyermeteg és nevetséges bármelyik képalkotó módszer lesajnálása, vagy többiek fölé helyezése.

A képzés támaszkodik az egyetem által nyújtott művészettörténeti képzésre és a Tanszék által szervezett speciális grafikatörténeti kurzusokra ugyanúgy, mint ahogy feltételezi és megköveteli az Egyetem könyvtárának rendszeres használatát.

Elvárjuk és számon kérjük az aktuális kiállítások látogatását. Ezenkívül a Tanszék is szervez kiállításokat a tanszéki Kondor Béla Galériában is. Az ezekhez kapcsolódó beszélgetések, találkozások az alkotókkal szintén az oktatás fontos elemei.

Ugyanígy a külföldi kollégák bevonásával szervezett konferenciák és workshopok is tágítják hallgatóink látókörét.

A művészeti képzésben fontos szerepe van az oktató saját művészi teljesítményének. Nem kell, hogy stilárisan követendő példa legyen, de csak saját munkájának szakmai színvonala hitelesíti egy művésztanár szavait.

Végül fontos még leírnom, hogy míg természetesen egyszemélyes felelősséget viselek a csoportom munkáját illetően, ugyanakkor folyamatosan támaszkodhatok és támaszkodom kollégáim segítségére és tapasztalataira.

A képzés a grafikán kollektív munka, anélkül, hogy elmosódna a hallgatókhoz fűződő egyszemélyes kapcsolat jelentősége.