Dr. habil, DLA Molnár György

Oktatási program

A programról:
A képzési-oktatási cél, a hallgatók tudatos szemléletének kialakítása, a mozgóképes ismeretanyag elsajátítása révén, illetve ezeknek a képzőművészeti-, és az ehhez kapcsolódó látványvilággal való kontextusba helyezése, szempontjainak hangsúlyozása.
A látvány világa, elsősorban az elektronikus médiumoknak köszönhetően, a huszadik-huszonegyedik században a lehetőségek, de az elvárások tekintetében is egyre nagyobb jelentőségű, s a képzőművészeti indíttatású-szemléletű gondolkodásmód elsajátítása elengedhetetlen minden mozgóképkészítő és színházi művész számára, s e szemléletmódot elsősorban a látványtervezőknek kell képviselniük.
Képi gondolat, - amikor a képnek önálló gondolati szerep jut, - ennek tudatosítása elengedhetetlen, ugyanis a látvány az összes többi formaalkotó elemmel ellentétben (narráció, hang, montázs) kihagyhatatlan, ez evidens, ám paradox módon mégis a leginkább „láthatatlan” jelentésszervező elve a mozgóképnek.

A tárgyak:

A, Rendezés és vizualitás (az osztatlan képzésben)

Kezdetben az általános rendezői, tervezői megközelítés, illetve különféle műfajok és szemléletmódok oktatása az elsődleges. A stúdium ekkor a rendezők, és a tervezők viszonyát taglalja rövid és általános történeti áttekintés keretében.
Ezután a "Rendezés és vizualitás" tárgya: a média hatalma és funkciói, valamint a látvány és az aktualitás, a kép és zene, az irodalom viszonya. Ismerteket ad az audiovizuális műfajok specifikumairól, elméleti és gyakorlati alapjairól. Történeti és társadalmi szempontból is vizsgálja a média változó lehetőségeit, összefüggéseiben értelmezi az eredményeket és irányzatokat. Bemutatja a látványtervezéshez leginkább kapcsolódó munkaköröket és tevékenységeket. Az audiovizuális alapkultúra megismertetésére törekszik, valamint az audiovizualitás és a gyakorlat témakörét foglalja magában, miközben a hallgatók megismerkedhetnek a mozgókép-történet különféle irányultságaival.
Később a megfelelő kommunikáció elősegítése mellett, a "Rendezés és vizualitás" tantárgyban az elméleti képzés még hangsúlyosabbá válik: a mozgóképkultúra történeti áttekintését célozza meg. Ez nem hagyományos filmtörténet, filmesztétika oktatás. Nagyobb hangsúlyt kapnak a képi megfogalmazású alkotások, például a képzőművészeti indíttatású és avantgard némafilmek, a futurista, expresszionista, és szürrealista mozgóképek. Az audiovizuális tér és idő, a fekete-fehér és a színes film sajátosságai, a fény és árnyék, a díszlet vagy környezet, a jelmez vagy ruha kérdésköre, a tér filmes lehetőségei, - folyamatosan a tantárgy tematikáját képezik. A montázstechnika és a belső vágás filmtörténeti alakulását is figyelemmel kísérhetjük. Minden óra képes, javarészt mozgóképes szemléltetéssel történik, s így természetesen nem kis mennyiségben az egyetemes filmtörténet legjelentősebb alkotásai is bemutatásra kerülnek a korai filmektől a filmművészet nagykorúságáig, a legjelentősebb filmtörténeti korszakok, alkotások és alkotók megismertetésével. (A folyamatos vetítések, a teljes műalkotások megtekintése is szükséges, ám az órán történő képi szemléltetés szintén elengedhetetlen.)
A stúdium végén a közelmúlt, és az ahhoz kapcsolódó jelenkori audiovizuális világ, nézetek és irányzatok kerülnek előtérbe. Az elméleti oktatás itt ismét megerősödve kötődik a gyakorlathoz, produkciós szemléletű, a társalkotóhoz illeszkedő kapcsolódási pontok, és lehetőségek megismertetése a cél.

B, Mozgóképes tervezés

A hallgatók a díszlet és, jelmeztervezés mindig más és más ágával ismerkednek meg szemeszterenként. (Színházi terepgyakorlat, egyfelvonásos, naturalista, realista, klasszíkus, több helyszínes színmű, illetve opera, operett, musical stb.) De az alapvetően színháznak szentelt félévekben is un. etűd munkák keretében, - ezek három-, öthetes stúdiumok, - megismerkednek a film, illetve a televíziózás színtereivel, lehetőségeivel, megalapozva a későbbi mindenre kiterjedő tervezői munkát.
Egy teljes szemeszter a mozgóképes látványtervezésé.
A félév során a hallgatók végigjárják az utat a forgatókönyv elemzésétől, a motívumkereséstől, a terepszemlén át a kész díszlet-, illetve jelmeztervek elkészítéséig. A feladat több helyszínes, külsőt, belsőt, külső-belsőt tartalmaz, és a kor, amelyre a tervek készülnek általában a múlt, vagy a félmúlt. A tervek játékfilmre készülnek, ám egy belső helyszínt kétféle módon is meg kell tervezniük a hallgatóknak, filmre legalább egy transzportálható díszlet elemmel, illetve tévé stúdióra, ahol öt kamerát kell elhelyezniük, oly módon, hogy azok ne "lássák" egymást.
A díszlet-, jelmeztervező tanár(ok) mellett részt vesz(nek) rendező(k) is a stúdium irányításában. A forgatókönyv feldolgozása együttesen történik. Alkalmanként operatőr és utómunkával foglalkozó művész-tanár(ok) is segítheti(k) a munkát. A látványtervezésnek a mozgóképpel kapcsolatos speciális feladatai és gyakorlati kérdései állnak a középpontban: az elemző munka és a tervezői tevékenység, a tervdokumentáció fejezeteinek meghatározása, a tervek kivitelezőihez fűződő viszonyrendszerének megismerése, illetve az alkotótársakkal való kapcsolat, és hierarchia, illetve a közös nevezőre hozott szemléletmód szintetizálása.

C. Mozgóképtörténet (a BA képzésben)

Az oktatás célja a tervezői (valamint a rendezői) lehetőségek megismertetése a mozgókép világában. A tantárgy alapjaiban ismerteti a mozgókép kialakulását és fajtáit, a a tömegmédia és a „magas” művészet viszonyát, a rendezői szerepkör(öke)t, a rendezők és tervezők viszonyát, természetesen mozgóképes illusztrációkkal.
Alapjaiban ismerteti a mozgókép történetét, főbb irányzatait.

1.szemeszter:
Ismerteket ad az audiovizuális műfajok specifikumairól, elméleti és gyakorlati alapjairól.
A tantárgy a mozgóképes alapkultúra megismertetésére törekszik.  Bemutatja a mozgókép-történet kezdetektől kialakuló főbb tendenciáit, az alapvető stílusokat, alkotásokat és a legmeghatározóbb alkotókat, miközben a hallgatók megismerkedhetnek a mozgókép-történet különféle irányzataival (és irányultságaival) is. Egyes alkotások elemzése a tervezői és a rendezői megközelítéseket folyamatosan szemlélteti.
A cél nem a hagyományos filmtörténet-, filmesztétika-oktatás. (Természetesen az egyetemes filmtörténet legjelentősebb alkotásai kerülnek bemutatásra elsősorban.) Itt nagyobb hangsúlyt kapnak az elsősorban képi meghatározottságú alkotások, és a részben képzőművészeti indíttatású filmek.
A vizualitás útjai a mozgóképkultúrához.
A tantárgy tárgyalja a média változó lehetőségeit, értelmezi az eredményeket és irányzatokat.

2.szemeszter:
A valóságábrázolás és a „meseszerű” megközelítésKép és mozgás, a képi dinamizmus, a mozgóképes tér és idő. A montázs. Az avantgárd és a mozgókép. A zenés film és a képi megfogalmazás új útjai A hétköznapi és „dokumentumszerű” filmes ábrázolás alapvető megközelítési módozatai.
Folyamatosan a tantárgy tematikáját képezik a fény és árnyék, a díszlet és/vagy környezet, a jelmez és/vagy ruha kérdésköre, a tér filmes lehetőségei.

3. Szemeszter:
A tárgy e szemeszterben folytatja a mozgóképi alapkultúra megismertetését, a társadalmi változások, illetve a technikai lehetőségek tükrében.
Tárgyalja a látvány és aktualitás viszonyát, a technika adta vizuális újdonságokat és a műfaj teremtette lehetőségeket, tendenciákat.
A tantárgy bemutatja az alapvetően fontos mozgóképes „iskolákat”.
A kurzus tárgya még a televízió hatása a filmművészetre, illetve a szuperprodukciók térnyerésére, eképen tárgyalja a média változó funkcióit.
Felkelti a figyelmet a fejlődő mediális technikák alkalmazására.
Alapszinten ismerteti a félmúlt és a jelen alkotóinak képi kifejezésmódját, s ezek eszközeit.

D. Az előadó-művészetben alkalmazott vizuális kommunikáció, különös tekintettel a mozgókép felhasználására (az MA képzésben)

Az előadó-művészeti alkotások változó zsánerei, stílus irányzatai és mediális felületei, valamint az ezekhez szabott kompozíciós módszerek; a mozgókép növekvő használata az előadó-művészeti műfajokban; a manipulációk (így a számítógépes manipulációk is) és a vágás-montírozás esztétikai konzekvenciái az előadó-művészetben; előadó-művészet és mediális technikák összefűzése; a vizuális kommunikáció hatásmechanizmusai.
Az oktatás alapvető célja a tervezői (valamint a rendezői) lehetőségek megismertetése a hagyományos műfajok után – és mellett – a tömegkommunikáció, illetve a média világában. A tantárgy alapjaiban ismerteti a tömegkommunikáció kialakulását és fajtáit, a tömegszórakoztatást s műfajait, a tömegmédia és a „magas” művészet viszonyát, a rendezői szerepkör(öke)t, a rendezők és tervezők viszonyát, természetesen mozgóképes illusztrációkkal.Tantermi előadások keretében a hallgatók – kommunikációelméleti, valamint film- és látványtörténeti ismereteikre alapozva – a vizuális kommunikáció aspektusából vizsgálják az előadó-művészetben alkalmazott kommunikációs felületeket és mozgókép-művészeti alkotásokat.Vetítések és elemző demonstrációk során a stiláris, a kompozíció-technikai és az esztétikai kontextus, valamint a befogadó közegek társadalomlélektani és szociológiai feltárása által elsajátítják az előadó-művészetben használt vizuális kommunikáció hatásmechanizmusát és illeszkedését a drámai mű egészébe