Halász András DLA

Életrajz

(Budapest, 1946. május 31.–)

Tanulmányok:

1972-1976 Magyar Képzőművészeti Főiskola festő és grafika szak
Mesterei: Iván Szilárd, Raszler Károly
1972 párizsi tanulmányút
1976-ban szervezője és résztvevője a főiskolán alakult művészcsoportnak, amely a Rózsa eszpresszóban mutatkozott be fluxus-jellegű akciókkal (Rózsa-csoport)
1979 képzőművész kört vezet a József Attila Művelődési Házban
1975-1979 között rendszeresen részt vett a különböző progresszív szellemű kiállításokon és akciókon
1979-ben emigrált, először Párizsba ment, majd New York-ban telepedett le

Díjak / Ösztöndíjak:

1982-1984 P. S. 1, New York kétéves ösztöndíja, amely műtermet és kiállítási lehetőséget biztosított számára

Már pályája elején világosan megfogalmazta, hogy olyan művészetet szeretne csinálni, amely képes gondolatok kifejezésére oly módon, hogy az intellektuális, szellemi tartalom a képben nemcsak illusztrációként jelenik meg, hanem a mű formájának részévé válik. Ez a tudatos művészeti program fogja össze az egyébként sokféle anyagban, műfajban - festészet, grafika, environment, akció, fotó, szöveg - létrehozott munkáit. A fluxus-jellegű akciók, environmentek, szöveges konceptuális munkák mellett a 70-es években a fotogram műfajában valósította meg legsikeresebben ezt a programot. Olyan logikai, filozófiai összefüggéseket, paradoxonokat jelenített meg ezekben a fotogramokban, amelyek verbális-logikai úton nem igazolhatók, de a képen konkrétan látszanak. A rész nagyobb, mint az egész, a hiány többletnek látszik, a tükröző és a tükrözött felcserélődik. Ugyanakkor ezek az olykor nagyméretű foto-gramok, a fotogram hagyományos nyelvét megújítva festői-esztétikai értékkel is bírnak (Érdek, 1978; Vallás előttes állapot, 1979). Ugyancsak új, meglepő képi minőségeket eredményeztek a híres mesterművekről készített kép-analízisei, amelyek során a rajz, a fotó, a fotogram eszközeivel valamint a másolás, továbbmásolás, variáció módszerével kutatta a képekben eddig fel nem tárt vizuális minőségeket és gondolati tartalmakat (Kandinszkij-festmény, Katasztrófa, 1977). New Yorkban a festészet lett fő műfaja, de festményeiben továbbra is jelen van a filozofikus-konceptuális gondolkodásmód. A fekete alapon különböző anyagú fekete festékkel festett figurális képein az ábrázolt témák csak bizonyos megvilágításban látszanak, amelyek ily módon a fotogramokban megjelenített paradoxonok egy újabb változatának a "van, de nem látszik" jelenségnek az expresszív festői megfogalmazásai. (Fekete pornó, 1983; II. János Pál, 1984). A 90-es évek elején a játék, a szerencsejáték, mint konkrét élmény és mint világ-modell vagy sorsmetafora több művének meghatározó témája volt. 38 darabból álló komputer-grafikai sorozata a rulettgolyónak és forgásának sematikus képével nem a rulettjáték ábrázolása, hanem a szerencsejátékban benne rejlő, a valószínűségre és a véletlenre vonatkozó matematikai-fizikai-filozófiai összefüggések képi megjelenítése (Atlantic City, 1992). Egész más formában jelenik meg a játék témája a biliárd-festményeken. Itt egy olyan új festői koncepciót valósított meg, amelyben a valóság és annak ábrázolása alig választható el egymástól. A biliárdasztal-méretű, zöld biliárd-posztóra festett képsor hol a jelen időben történő valóságos biliárd-játszma lenyomatának, hol a játék expresszív képi ábrázolásának tűnik (Chelsea Billiard, 1993). A 90-es évek második felében festett olajképein egy képen belül látjuk a valóságot, a helyet, ahol él és dolgozik - műteremkép -, és a képzeletbeli világot, azt, amiről éppen gondolkodik - alkímiai szimbólumok ábrázolása -; a kétféle világ egymás mellettisége és ellentéte a kép témája és egyben formája is (Mercurius gyermekei, 1995).

Munkák köz- és magán gyűjteményekben:

Nemzeti Galéria, Budapest
Heedendaagse Kunst Museum (ma S.M.A.K)., Ghent, Belgium
Szépművészeti Múzeum, Budapest
Janus Pannonius Múzeum, Pécs
Fővárosi Képtár, Kiscelli Múzeum, Budapest
Szombathelyi Képtár, Szombathely
Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár
Artpool, Budapest