Dr. habil, DLA Drozdik Orsolya

Oktatási program

Képzőművészeti / festészeti elméletek és ismeretek oktatási programja

Oktatási programomban a Magyar Képzőművészeti Egyetem tradicionális gyakorlatát és a nemzetközi egyetemeken szerzett kortárs szemléletű  gyakorlati, elméleti és kísérleti tanítási módszerek tapasztalatait ötvözöm. A hagyományos nyitott korrektúra rendszerrel párhuzamosan a hazai és nemzetközi művészeti törekvések átfogó ismeretére alapuló módszeres elméleti és gyakorlati képzést biztosítok, és azt különböző feladatrendszerekre lebontva ismertetem.

Célom, hogy a hallgatók – mint festők és festőtanárok – felkészültek legyenek a művészi és/vagy a tanári feladatok komplex problémáinak megoldására, találják meg helyüket a hazai és a nemzetközi művészeti életben és sikerrel használják tudásukat, képességeiket. Ezért fontosnak tartom, hogy a hallgató jól ismerje a történeti és a kortárs képzőművészeti diskurzust, és azon belül világosan fogalmazza és határozza meg saját értékrendszerét, különös tekintettel a gender-tudatos nézőpont érvényesülésére. A tradíció, a képzőművészeti diskurzus tanulmányozása során megismert módszereket, technikákat tudatosan használja, ekként alakítva ki saját művészetelméletét, képzőművészeti módszereit, technikáit.

Nemcsak a művészettörténet, hanem a kortárs festészet beható ismeretére is inspirálom a hallgatóimat. A közös kiállítás látogatások Budapesten és évente egyszer külföldön alkalmat adnak a látottak megbeszélésére és a közös értékelésre. A kortárs tendenciákat, új alkotói módszereket előadások formájában és a kiállítások látogatása során mutatom be. A hallgatókat rávezetem, hogy az egyéni művészeti teljesítmény a már megalkotott képek újraértelmezésében rejlik. Úgy irányítom a beszélgetéseket, az előadásokat és a személyes korrektúrát, hogy segítségükkel a hallgató a bemutatott festmények (és általában a képek) módszerében, stílusában a modus operandit, saját művészetének lehetőségeit ismerje fel. Ezért arra törekszem, hogy a hallgató a stílusoknak és az irányzatoknak minél teljesebb tárházát saját lehetséges eszköztáraként használja. A megismert stiláris és technikai eszközöket elemezni és rendszerezni tudja, az abból leszűrt ismereteket saját művészi nézőpontjának kialakítása során alkalmazza, önálló stílusába pedig beépítse.

A művészettörténeti hagyomány modern korszakának, vagy annál is korábbi festészeti, képalkotási módszereinek és a 21. századi gondolkodásnak az összekötését fontos feladatnak tartom, de nem egy konkrét festészeti stílusra kihegyezve. Ezért nem speciálisan stiláris vagy műfaj központú a programom. Szeretném, ha vezetésem által a hallgató felismerné, hogy végtelen sok képalkotási módszer és annak  változatai állnak a 21. században a művész rendelkezésére.

Amennyiben a figuratív-perspektívikus ábrázoló művészet követése a hallgató célja, akkor azt kell tudatos műfajként kidolgoznia a már meglévő (történelmi és kortárs) képanyagra építve. Erre a referenciarendszerre alapozva kell kiválasztania témáját, koncepcióját, tárgyát, technikáját, stílusát és anyaghasználatát. Amennyiben a hallgató a nem-figurális, nem-perspektivikus örökségre épít, akkor ennek a hagyománynak a speciális stiláris eszközkészletének használatában legyen tájékozott, és ezt használja tudatosan. Ebben is részletes ismereteket nyújtok.

Az ábrázolási módszerek, a technikai készségek, a festészeti eszközök kifejlesztése, és az ismeretek, a módszerek, a festészeti megoldások rendszerezése tanításom központi feladata. A hallgatóknak a megismert és alkalmazott ábrázolási módszerekből le kell szűrniük az egyénileg fontosnak ítélt tanulságokat. A hallgatók  művész-személyisége a tanulmányok során formálódik, nézőpontjuk, tudásuk, ismereteik a művészetről, a kultúráról, a világról és a valóságról meghatározzák a művészetüket. Rávezetem őket arra, hogy a művész „magatartása a műben” az autentikus nézőpont része.

Előadásaim nemcsak a képzőművészeti képalkotással foglalkoznak, vele párhuzamosan tárgyalom a tömegmédia hatását is a vizuális kultúrára és a festészetre.  A kettő közötti áthatásokat a hallgatónak is fel kell ismernie.

Az előadások, a múzeumok és galériák közös látogatása és az ott látott művek elemzése mellett szükségesnek tartom az olvasottságot. Könyvek, monográfiák, elméletek, festészettechnikai leírások ajánlásával, kötelező és ajánlott képzőművészeti és teoretikus könyvek, olvasmányok listájával irányítom és segítem a munkájukat. A kötelező olvasmányokról, saját alakulóban levő művészetük viszonylatában rövidebb előadások formájában beszámoltatom őket. A könyvtár és a világháló használatán alapuló kutatási eredményeiket havonta egy-egy órában rövid beszámoló formájában számon kérem.

A tanárképzésben a művészet elméletének és gyakorlatának széleskörű ismerete mellett a pedagógiai, pszichológiai képességek és a kifejezőkészség fejlesztését is fontosnak tartom. Megtanítom a hallgatókat arra, hogyan lehet szabatosan és világosan elmondani, mit csinálnak és mit tudnak. Nemcsak én mondom el, amit tanítani akarok, velük is rendszeresen elmondatom azt, amin gondolkodnak. Közös beszélgetéseket és közös feladatmegoldásokat szervezek. Vita-közösséggé formálom az osztály hallgatóit, nézőpontjuk alakulását serkentem és figyelemmel kísérem. Az osztály közös képelemzéseit és a személyes korrektúrát összekötve megerősítem a művészeti közösségben való gondolkodásukat.

A képzőművészeti napló vezetését a hallgatóim számára kötelezővé tettem. A technikák kialakulására való reflektálást, a tudatosságot, a módszerek tisztázását és ezek írásos lejegyzését megkövetelem, a művésznapló rendszeres vezetését folyamatosan számon kérem. A művésznaplókat az osztállyal közösen értékeljük.

A hallgatókat saját művészetük menedzselésére is felkészítem. Műveik dokumentálását szorgalmazom, irányítom, portfoliójuk kialakítását folyamatosan  figyelemmel kísérem és értékelem.